Marissa Meyer - Cinder

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 432

Hamupipőke a kiborgok között

Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra... Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van.

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás "nemzetbiztonsági ügy".

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Atyavilág, azt sem tudom hol kezdjem! Nagyon mást vártam, mint amit kaptam, de végső soron ezt egyáltalán nem bánom, mert most a sikítozós fázisba kerültem, jelesül: "AKAROM AKAROM AKAROM A KÖVETKEZŐ RÉSZT LÉGYSZI LÉGYSZI LÉGYSZI!!!!"

Azóta akartam ezt a regényt, amióta csak megtudtam, hogy létezik. Imádom a sci-fit, imádom az abszurditást (most komolyan, Hamupipőke és kiborgok???), és elvetemülten hatalmas mesebolond vagyok! Nem beszélve arról a csudiszép borítóról.

Azt gondoltam, hogy ez egy egyszerű történet lesz. Hogy kapunk egy utópisztikus, mesealapú love story-t néhány robottal megspékelve. Hát nem. Nagyon nem.

Először is a világ sokkal kidolgozottabb volt és jobban megragadott, mint vártam, de nem ment bele minden kis bizgentyű tudományos hátterébe, amit a természet tudományoktól idegenkedő bölcsész énem nagyon értékelt. Viszont a romantikus szálba éppúgy nem merültünk bele, ami engem személy szerint rosszul érintett, de valahogy örültem is neki. Hiszen elég hihetetlen lett volna, ha Cinder és Kai leállnak romantikázni, mikor nyakukon a fél világ. Mindkettejüknek volt bőven mivel megbirkózni, és nem volt instant kakaópor szerelem sem, amitől egyébiránt a hajam tépem. Véleményem szerint az a szerelmi szál, ami ebben a könyvben jelen volt a férfi olvasók torkán is simán lemenne. És bár néhol örültem volna némi kitárulkozásnak, jobb volt ez így.

Cinder is okozott némi meglepetést, ugyanis előre féltem a belső tipródásaitól, amik arról szólnak, hogy ő nem ember, nem is képes érzelmekre és úgy egyáltalán, arra számítottam, hogy belül megadja magát annak a nyomásnak, amit a közvetlen környezete gyakorol rá. Szerencsére fiatal főhősnőnket nem abból a fából fémből faragták, ő megingathatatlanul hisz abban, hogy ő igenis tud érezni és szeretni. Nyilván, az embernek - vagy kiborgnak - sokkal nehezebb kibékülnie magával, ha ilyen dolgokat műveltek vele gyerekkorában. Mind sokat tanulhatnánk tőle emberségről és lelkierőről.

"-Ezt most miért kell?
A fiú arcán egy pillanatnyi fájdalom suhant át.
-Miért?Nem vehetek neked ajándékot?-kérdezte olyan hangon,hogy Cinder vezetékeiben majdnem elakadtak az elektromos impulzusok.
-Nem.Azután semmiképp,hogy a héten vagy hat üzenetedre nem válaszoltam.Eszednél vagy?"

Kai herceg... nos ő elbűvölő, hiszen ő lenne A Herceg az ég szerelmére, hát milyen legyen másmilyen?! Bár nem igazán értettem a viselkedését ott a konferencián, ahol minden ország vezetője jelen volt. De úgy általában, elég sok olyan politikai húzás volt a könyvben, ami diplomáciai szempontból már az elfogadhatatlan határát súrolta mindkét részről. Az ilyeneknél a történelem faktos énem hitetlenkedve húzogatta a száját, de azért annyira nem idegesítettek ezek, hogy az levonjon a végső élményből.

Ami a mellékszereplőket illeti, egyértelmű kedvenc Iko és Peony! A chip-hibás kis robot egyszerűen tündéri volt, nagyon remélem, hogy a következő részben is fel fog majd tűnni. Ami Peony-t illeti, őt az első perctől kezdve kedveltem, kellemes meglepetésként ért, hogy az egyik a két mostohanővér közül szerette Cindert.
 A dokiról első körben azt hittem, hogy pedofil vagy valami hasonló és nagyon orroltam rá, de a végére egészen sikerült kibékülnöm vele.

A cselekmény pörgő, izgalmas, túl sok szót nem pazarolnék rá, inkább olvassátok el! Mert jó, sőt remek! Imádtam ezt a könyvet kívülről-belülről és nagyon-nagyon várom a Scarlet-et, amiben találkozhatunk a modern kori Piroskával és Farkassal, illetve Cinderék története is folytatódik. Hiszen ez a kötet nyitva hagyott majdnem minden szálat, amiért katicányit morcos is vagyok. Mi lesz velem addig, amíg kijön a következő rész?!

Értékelés: 5/5
Kedvenc jelenet: Iko szinte minden megszólalása :)
Kedvenc szereplő: Cinder, Iko