Évösszegző 2017 - Kedvenc olvasmányaim

Hello népek, és persze BÚÉK mindenkinek!

Még tavaly (nem várhattad, hogy kihagyom a legrosszabb viccet, amit minden újévkor rongyosra használ mindenki) elkezdtem értékelni a 2017-es évemet, már ami az olvasást illeti, és most, hogy hivatalosan is lezárult, térjünk át a pozitív élményekre: jöjjenek 2017 kedvencei!

Egy aprócska disclaimer: viszonylag sok újraolvasásom volt idén, így azokról majd az évértékelőmben emlékezem meg, mert régi nagy kedvenceket nem lenne fair az éves toplistába belekeverni a részemről, nemde?

On Sai: Esővágy

Az év első olvasmányai között mindjárt kedvencet avattam, hiszen egyszerűen imádtam On Sai novelláskötetét! Mindig szerettem a novellákat, de egészen eddig nem túl sok kortárs darab akadt a kezembe, így amikor megtudtam, hogy az Esővágy megjelenik, már pucoltam is beszerezni, és egyáltalán nem bántam meg! Mindegyik novella egy külön világnak érződött egy pár oldalba sűrítve, illusztrációkkal tarkítva, amik az egyszerű de nagyszerű vonalat képviselték, és tényleg hozzáadtak a tartalomhoz.

Bővebben a gondolataimat itt olvashatod.

Ilona Andrews: White Hot

Nemcsak a kedvenc könyv, de a legpocsékabb borító jelölésre is tökéletesen alkalmas Ilona Andrews Hidden Legacy trilógiájának (sorozatának...?) várva várt folytatása, a White Hot.

Tiszta sor volt, hogy ez a könyv hatalmas fangörcs lesz, hiszen az első részt IMÁDTAM, erre pedig több mint két évet kellett várnunk. Nem tudom, hogyan lehetséges, de a hatalmas várakozás ellenére is a padló alól kellett előkeresnem az államat, és ha már ott jártam, felmosni a kifolyt nyálat, mert ÚRISTEN EZ A KÖNYV! Azt hinné az ember, hogy ez lehetetlen, de még jobb volt, mint amire számítottam. Andrewsék képtelenek csalódást okozni, úgy látszik. Izgalmas, érdekes, vicces, szórakoztató, nyomokban nem túl rózsaszín romantikát tartalmaz. Komolyan, a tökéletes mix.

Fangörcs epizód over, mindenki olvasson Hidden Legacyt!

Italo Calvino: Invisible Cities

Kicsit klasszikusabb vizekre evezünk. Italo Calvino esszéit már korábban is olvastam, de ez volt az első irodalmi műve, ami a kezembe került, egy tantárgyamnak köszönhetően. 

Határozottan kedvencet avattam vele, egész egyszerűen imádtam a hangulatot, a stílust, az alapötletet. Azt a kreativitást, amivel a városokat leírta, miközben végig egyetlen helyről beszélt. Vizuális alkatoknak különösen tudom ajánlani ezt a csodát.

Carrie Fisher: The Princess Diarist

Ez a könyv ismét bebizonyította nekem, hogy igenis érdemes időről-időre kimozdulni az ember komfortzónájából és új műfajokat felfedezni. Nem gyakran olvasok memoárokat, vagy épp valós személyek naplóit (még a Neveletlen hercegnő is kimaradt az életemből, csak a filmet láttam), szóval nem igazán tudtam, mit várjak, de azt igen, hogy nekem kell ez a könyv.

Olyan volt, mintha Carrie Fisher még mindig itt lenne köztünk, és valami csoda folytán egy angol pubban találtam volna magam vele, jégkocka nélküli kólát szürcsölgetve, miközben keresetlen őszinteséggel, de hatalmas szívvel és fanyar humorral mesélt volna nekem a 19 éves énje élményeiről, benyomásairól, és arról, hogy ő hogyan látta önmagát abban az időben.

Értékelés itt.

Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Erről a könyvről beszélni is nehéz. Legjobb, ha semmit nem tudsz róla azon kívül, hogy el kell olvasnod!

Zseniális, egyedi, érdekes és nagyon-nagyon emberi.

Bővebb gondolatok itt.

V. E. Schwab: This Savage Song

V. E. Schwab nem tud rosszat írni, erről most már tökéletesen meg vagyok győződve. Imádtam az Archívumot, imádtam az A Darker Shade of Magicet, de idén mégis a This Savage Song lett a kedvencem az írónő idén olvasott regényei közül. A Darker Shade tetszett, de úgy érzem, a java még csak most jön, így a folytatások természetesen már ott csücsülnek a 2018a-as TBRomon.
Egy kettészakadás szélén álló város, egy szörny, aki ember akar lenni és egy ember, aki mindent elkövet, hogy egy szörnyeteghez hasonlítson.

Bővebb gondolatok itt.

Alwyn Hamilton: Rebel of the Sands

Végül, de nem utolsó sorban, egy hatalmas meglepetés, amiből nem várt kedvenc lett. Csakis Zsebi és SoSo unszolásának köszönhetem, hogy megismerkedhettem Amanival és Jinnel, akiknél jobb társaságot keresve se kívánhattam volna magamnak.

Ez a könyv a tökéletes kikapcsolódás. Sodró cselekmény, érdekes karakterek, hangulatos világ, és hajmeresztő kalandok. A lázadás készülőben.

Komolyan, ne hagyjátok ki!

Bővebb értékelés itt.

Nos, ennyi lett volna az én 2017-es toplistám. Azt kell mondjam, nehéz volt a választás, hiszen annak ellenére, hogy mennyiségben rendkívüli módon alulteljesítettem az elmúlt évekhez képest, minőségben elég nagy mákom volt, mert többségében remek könyvek akadtak a kezembe! Reméljük, jövőre is sikerül majd ilyen jókat kifognom, miközben azért közelebb kerülök a kitűzött célomhoz a mennyiség terén is!

Nektek mik voltak idén a kedvenceitek?

Évösszegző - 2017 legrosszabb olvasmányai

Petárdás pálinkás szép jó napot!

Kutyásoknak üzenem... átérzem a helyzetet. Fénysebességgel érkezett el az év utolsó napja, nekem meg lekoppant, hogy rohadtul nem kezdtem el még az évösszegzőmet, úgyhogy át fogunk lógni az új évbe vele. Mindenesetre kezdjük a negatívumokkal, hogy a 2018-at már a best of listával nyithassuk: 2017 legrosszabb könyvei. Legalábbis a számomra. Azt azért fontosnak tartanám megemlíteni, hogy több olyan könyv lesz ezen a listán, ami nem volt épp borzalmas... csak jó se, és valamiért inkább negatív élményként maradt meg.

Na, de vágjunk is bele! Íme a listám, nem sorrendben, kivéve a legutolsó könyvet... mert annál jobban semmit nem gyűlöltem idén. Előre is elnézést a rajongóktól.

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

A legrosszabbnak semmiképp nem nevezném, de azt kell mondjam, egyáltalán nem voltam elájulva ettől a könyvtől, annak ellenére, hogy a kivitelezése egész egyszerűen gyönyörű. Hangulatos volt, de semmi több, és azt is kicsit túltolta itt-ott, véleményem szerint. A cselekmény csak a vége felé indult be, a szerelmi száltól pedig rendesen kényelmetlenül éreztem magam.

Elsődleges oka, hogy felkerült a listára, hogy szerencsére igen kevés könyv borított ki idén, és ez sem sorolható ebbe a kategóriába, egyszerűen csak csalódtam benne, mert a hype alapján sokkal többre számítottam, mint amit kaptam. Még nem döntöttem el, hogy akarom-e folytatni a trilógiát. Rögtön olvasás után még úgy voltam vele, hogy mindenképpen, de azóta teljesen elhalványult a maradék érdeklődésem is. 

Bővebben a gondolataimat itt olvashatjátok.

Nalini Singh: Cherish Hard

Tudom-tudom, én vagyok a hülye. Minek olvasom még ezt a sorozatot, meg egyáltalán Nalini contemporary könyveit, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy nem nekem találták ki őket. Mentségemre legyen mondva, az egyetlen ok, amiért mégis adtam ennek a könyvnek egy esélyt, az az, hogy az egyetlen könyv, amit szerettem olvasni ebből az istenverte szériából, az a főszereplő tesójáé volt. 

Ja, hát úgy látszik, továbbra sem az én műfajom, de azért az éves pofára esést a romantikus műfajjal így is kipipálhatjuk. Amúgy továbbra is gördülékenyen ír Singh, ennyi könyv után az lenne a csoda, ha nem így lenne, de megint ott tartottunk, hogy a mellékszereplők ezerszer jobban érdekeltek, mint bárki más. Meh.

Kasie West: By Your Side

Íme egy újabb bizonyítéka annak, hogy a YA contemporary műfaj nem nekem való. Ennek ellenére időről-időre megpróbálkozom vele, mert amondó vagyok, hogy maradjunk nyitottak. Főként azért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom ezzel a könyvvel, mert az alapszitu jópofának tűnt: két fiatal benn ragad egy egész hétvégére a könyvtárban. 

Azt hittem, vicces és cuki lesz, amolyan tökéletes kikapcsolódás, némi irodalmi háttérrel megdobva. Ehhez képest se vicces, se különösebben aranyos nem volt, a könyvtár lehetett volna akár a szovjet sztyeppe is, ha a központi fűtést nem számítjuk, a cuki meg lehet, hogy csak nekem nem jött át. Klisés karakterek, langyi sztori, feledhető élmény. Rossz szájízt hagyott a számban, mert annyian szerették, én pedig annyira rákészültem. Mindig az elvárásokkal van a baj ilyenkor, mert amúgy maga a könyv nem hagyott bennem mély nyomot. Már a főszereplők neve se rémlik.

Elle Kennedy: The Deal

Őszintén szólva, erről tudtam, hogy nem lesz az én könyvem. Sőt, ezerszer rosszabbra számítottam, mert jó néhány bloggertársam rendesen kiakadt tőle, hogy ez milyen borzalom, szóval még azt is mondhatjuk, kellemes meglepetésként ért, hogy csak a szokásos NA melodráma ment, és nem kiscicákat nyúzott Garreth félmeztelenül, vagy ilyesmi. 

Mindenesetre a dicsőítő értékelések előtt továbbra is értetlenül állok, de betudom annak, hogy nem vagyunk egyformák és mindenki mást szeret olvasni. Agyzsibbasztásra épp jó volt, de nagyjából ebben ki is fújt, mert amúgy klisétenger az egész erőltetett poénokkal és gyökér szereplőkkel. Félre ne értsetek, röhögtem én, csak nem velük, hanem rajtuk, és nem örömömben, hanem kínomban.

Cassandra Clare: A herceg

Ohhh... te kis rohadék, te. Mint láthattátok, idén elég chill voltam a könyves csalódásaimmal, nem volt teátrális hajtépés, meg kiborulás... eddig. Mert az előzőek lehet, hogy nem voltak életem olvasmányai, de ez. Ez a könyv BÁNTOTT. Fizikai fájdalmat éreztem olvasás közben (persze az esetek felében ez attól volt, hogy 420 oldalt vertem a fejemhez kínomban.)

Gyűlöltem a szereplőket, a cselekményt, A KŐBUTA FORDULATOT, a hisztit, a melodrámát, a szenvedést, még a ki***** szóközöket is. Én tényleg kész voltam adni egy esélyt a Pokoli szerkezeteknek, de csak még jobban megutáltatta velem ezt az egész Árnyvadászos hisztériát, úgyhogy szerintem kijelenthetjük, hogy Clare írása és az én olvasási ízlésem egyszerűen nem kompatibilis. Csak a borítókért kár, túl szépek ehhez a förmedvényhez.

Ha további szidalmazással tűzdelt érvelésre vagy kíváncsi, hogy miért is gyűlöltem én ezt a könyvet annyira, itt megtalálod az értékelésem.

Nos, ennyi lett volna az én listám, de érdekelne a tietek is. Nektek melyik könyv okozta a legnagyobb csalódást idén?

2016 legjei

Bár már átléptünk az új évbe, és úgymond tiszta lappal kezdtünk, azért egy gyors visszatekintést még megér az elmúlt év, már ami a könyveket illeti (mert különben mindenki alig várta már, hogy végre vége legyen). Vessünk egy pillantást a számokra:
Az idén elolvasott könyveim száma 72 volt, amivel nem hogy nem értem el a kitűzött 100-at (már megint), de még a tavalyi teljesítményemtől is lemaradtam 8 könyvvel. C'est la vie, remélem, idén jobban alakul majd a mutatóm.
Most pedig nézzük az idei kategóriákat!

Leghosszabb olvasmány:

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury

626 oldal, és még így se éreztem elég hosszúnak. Az ACOWAR idén tavasszal érkezik, és ahogy tudom, még ennél is hosszabb lesz. Bevallom, nem vagyok a legnagyobb SJMaas rajongó, de ez a könyv... ez zseniális volt. 3 nap alatt kivégeztem, és olyan bookhangovert kaptam tőle, ami több hónapig kitartott.
Értékelés itt.

Legrövidebb:

Ilona Andrews: Silver Shark

96 oldalával a Silver Shark volt a legrövidebb olvasmányom idén. Ez a kisregény a kedvenc írópárosom tollából származik, így egyértelmű volt, hogy elolvasom, különösen, hogy már az első rész is nagyon bejött. Élvezetes kis sztorik ezek, bár lenne belőlük több! Meg lehetnének hosszabbak, mert a világuk szerintem tök érdekes. Andrewsék bevallása szerint ebből, illetve a Kinsmen első részéből nőtte ki magát a Burn for Me, aminek a világfelépítése viszonylag hasonlít hozzá. Ettől függetlenül, ezek a szösszenetek teljesen megállnak a saját lábukon, szóval ha egy pár órás kikapcsolódásra vágyna az ember egy hosszú nap után, erre tökéletesek. Persze, a borító szokásosan borzasztó. Már meg se lepődök. xD

Legviccesebb:

Janet Evanovich & Lee Goldberg: A nagy hajsza

A Fox és O'Hare második része talán egy leheletnyit gyengébbre sikerült, mint az első kötet, de még így is rettentően szórakoztatónak bizonyult. Nick és Kate továbbra is bomba páros, de most már úgy érzem, kicsit áshatnánk mélyebbre a tipikus sztereotípiáknál. Szóval, ezt hiányoltam.
De a poénok még mindig ütnek, és így visszatekintve, szerintem ezen a könyvön nevettem a legtöbbet ebben az évben. Alig várom a folytatást!

Legizgalmasabb:

Amie Kaufman & Jay Kristoff: Illuminae

A szavakat is nehezen találom, amikor erről a könyvről van szó! Eleinte nem értettem, mi ez a hatalmas őrület az Illuminae körül, de aztán a bookdepo leértékelte, és engedtem a kísértésnek, meg főleg a kíváncsiságnak, ami alattomban bevette magát a vállvonogatásom szkepticizmusa mögé. Amikor először kibontottam, szerelem volt első látásra, egyszerűen a kezemhez ragadt. Ez a könyv nemcsak gyönyörű, de lehengerlően izgalmas, majdhogynem addiktív. Nem bírod letenni, mert teljesen beszippant, és kétségbeesetten tudni akarod, mi fog történni a következő oldalon, hogy vajon ki lesz a következő...
Értékelés itt.

Legmeghatóbb:

Fisher Amelie: Vain

Ezt a könyvet teljesen random módon kaptam fel, mert kellett valami brainfreeze a vizsgaidősuck tengernyi szenvedésében, de sokkal többet kaptam, mint egyszerű figyelemelterelést. Sok goodreads-es értékelés hangsúlyozta, hogy ez nem a szokványos YA szerelmi történet, de ezt a dalt már hallottam, így őszintén, nem vettem túl komolyan. A Vain így teljesen oldalba kapott.
Értékelés hamarosan...

Legszebb borító:

Legjobb világfelépítés:

On Sai: Lucy

A Szivárgó sötétség világa az első perctől fogva lenyűgözött. Akkora volumenű az egész sorozat, hogy nehéz szavakba foglalni. A világa pedig passzol a cselekmény méretéhez. Számtalan bolygó, kultúra, számtalan érdekes karakter. Fény és sötét, emberek és mentálok, kalózok és keresztények, és egy fiatal császár, aki nagyon nem az, mint akinek látszik.

Legcsattanósabb befejezés:

A. M. Aranth: Oculus

Bár Zsebi és Uszáma már egy jó ideje kitartóan nyaggat, hogy olvassak már az írótól, ez az első regénye, ami a kezeim közé került. Vonzott a tartalom, imádtam a borítót, így Könyvfeszten végre megadtam magam az egyetemes nyomásnak, és beszereztem az Oculust. Az egész könyv nagyon tetszett, de a vége tette igazán feledhetetlenné az élményt. Egyszerre imádtam és utáltam, de főként imádtam, hogy az író ezt meg merte csinálni, és ráadásul így merte hagyni. Nem titok, hogy élvezem a nyitott befejezéseket, és az Oculus egy teljesen más szintre emelte a nyitott befejezés fogalmát. Mondanám, hogy mééééég, de nem. Ez így tökéletes, ezzel a falkaparós frusztráló érzéssel, ami a végén benned marad. Bővebb értékelés hamarosan...

Legérdekesebb karakter:

Wesley Ayers (Victoria Schwab: Archívum & Felszabadulás)

Már az első részben is rettenetesen imádtam Wesley karakterét, de a második részben teljes volt a fangörcs. Annyival több volt benne, mint amit elsőre feltételeztem - és amit Mac feltételez -, hogy csont nélkül elvitte az idei legérdekesebb karakter címét. Annyira emberi, a felszínen megközelíthető, és pont ez az, ami a legmegtévesztőbb benne. Wesben örök kedvencet avattam. Nagyon-nagyon remélem, hogy az írónő hamarosan visszatér ehhez a sorozathoz, és megírja a folytatást, mert nem bírok szembenézni a ténnyel, hogy nem követhetem tovább Wes és Mac kalandjait.
Fangörcs khmm... Értékelés itt.

Legjobb főgonosz:

A Rengeteg (Naomi Novik: Rengeteg)

Nincs is annál félelmetesebb és érdekesebb, mint amikor nem egy konkrét szörnyet kell legyőzni, hanem valami sunyit és alattomosat, ami észrevétlenül belopózik az emberek szívébe és bábuként használja őket. Imádtam az egész ötletet, néhányszor komolyan kirázott a hideg.
Értékelés itt.

Legjobb kémia szereplők között:

Rhys & Feyre (Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury)
Nyx & Ignifex (Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség)

Oké, itt kénytelen vagyok holtversenyt hirdetni, ugyanis képtelen vagyok dönteni a kettő között, és még így is nagyon nehéz volt a döntés! Ez a két páros azonban teljesen levett a lábamról ebben az évben, így ők a nyertesek.
Bővebben a könyvekről:
Kegyetlen szépség értékelés
ACOMAF értékelés

Legjobb folytatás:

Marissa Meyer: Scarlet

A Cindert szerettem, de a Scarletet imádtam! Egyetlen este alatt söpörtem rajta végig, és még ezen a nyáron a Cresst is kivégeztem. Azt is élveztem, de a Scarletnél olyan szinten beállt a fangörcs, hogy kifejezetten örültem, amiért a Cressben is fontos szerepet játszottak. Most meg már a Winterért viszket a kezem. Továbbra se értem, hogy kaszálhatták ezt a sorozatot itthon, amikor ennyire zseniális!
Értékelés itt.

Legnagyobb csalódás:

Kelley Armstrong: Bitten

A Sötét erők trilógiát nagyon szerettem az írónőtől, így úgy vágtam bele ebbe a sorozatába, hogy majd egy lightos, de jól megírt és izgalmas paranormal romance világába kerülök, ami tökéletes lesz arra, hogy elszórakoztasson, amikor valami lazábbra vágyom. Hát, ez nagyon nem jött össze. A Bitten nagy része kriminálisan unalmas, a karakterek idegesítőek, és van benne egy szerelmi háromszög, ami miatt még dühös se voltam, mert csak a szemforgatásig jutottam. Nem volt éppen pocsék... de jó sem. Többet vártam Kelleytől. :(
Értékelés itt.

Legkiborítóbb élmény:

Christos Tsiolkas: The Slap

Ez volt az a könyv, amitől azonnal elment az életkedvem, és elvesztettem minden hitem az emberiségben. A könyv maga jól volt megírva, és érdekes szociális szituációkat jár körbe, ami fenntartotta az érdeklődésem, de amilyen hangulati hatást gyakorolt rám, az által teljesen elveszett minden élvezeti faktor.





Nos, ennyi lett volna a 2016-os legek összefoglalója. Eseménydús év volt ez a számomra, sok remek könyvet olvashattam - sajnos nem is került fel mind a listára -, de most ideje előre tekinteni. Ezúton kívánok nektek, így utólag is, könyvekben és sikerekben gazdag boldog új évet!

Üdv,

Top 10 őszies hangulatú olvasmány

Hello népek!

Most már novembert írunk, és nyakig ülünk a színes avarban. Sőt miután lecsengett a Halloween, már a karácsonyi fények kerülnek ki a bevásárlóközpontokba, ami persze mindenkit ideje korán kiakaszt, én azonban még mindig az ősznél tartok. Ezt már egy előző bejegyzésnél bővebben kifejtettem, de idén nagyon elkapott az évszak hangulata, ezért ebben a szellemben érkezik a havi rovat is.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de észrevettem magamon, hogy az utóbbi évben egyre inkább az évszakhoz igazítom az olvasmányaimat. Míg ez régebben abszolút nem volt jellemző rám, mostanság valahogy rászoktam. Hogy milyen számomra az ideális őszi olvasmány? Kicsit lassabb, esetleg merengős, talán kicsit félelmetes, vagy egyszerűen csak varázslatos, tudjátok, olyan old school tündérmesés/boszorkányos/varázslós módon.

Szóval, ennyi magyarázkodás után térjünk is a lényegre: a Top 10 őszies hangulatú olvasmányra! Általában rangsorolok, de ezúttal nem hinném, hogy túl célravezető lenne, így sorrend nem jelent túl sokat, maximum annyit, hogy így jutottak eszembe. :)

10. Patrick Rothfuss: A szél neve

Már amikor évekkel ezelőtt, az első magyar kiadás alkalmával olvastam, akkor is éreztem, hogy ez a tökéletes könyv az esős napokra. Igazi high fantasy a javából, és ahogy a kocsmai jelenet keretbe foglalja a hihetetlen kalandokat, szinte hallod a tűz pattogását a háttérben. A szél neve egy kifejezetten lassú könyv, de semmihez sem fogható atmoszférával rendelkezik. Manapság már gyakorlatilag klasszikusnak számít a műfajon belül.

9. Cormac McCarthy: Az út

Szintén egy lassú könyvről van szó, de ez főként annak tudható be, hogy a világnak vége lett. Az idő, mint olyan, szintén megszűnt létezni. A napok telnek, de senki nem számolja őket. Egy apa és egy fiú reménytelen vándorlását követjük végig egy halott, szürke világban, ahol az egyetlen dolog, ami az emberi civilizációra emlékeztet, az néhány rom, egy országút, és egy doboz kóla. Ködös reggelekre a legjobb választás.

8. Vivien Holloway: Mesterkulcs

Dobjuk fel egy kicsit a hangulatot, jó? A Mesterkulcs a Winie Langton történetek kisregény sorozat kezdő kötete, és bár a posztapokaliptikus New Yorkban játszódik, a hangnem meglepően könnyed és humoros. Szórakoztató, kalandos, de valamiért számomra kifejezetten őszies. Talán a steampunk beütés teszi. Egy hosszú nap után remek kikapcsolódást nyújt. Értékelés itt.

7. Jean Little: Victoria Cope naplója

Nagyon - nagyon régen olvastam ezt a könyvet először, de utána még jó néhányszor a kezembe akadt. Nem is a történet fogott meg igazán, hanem a hangulat, amit a sorok árasztottak magukból. Úgy bele tudtam merülni a könyv világába, ami teljesen egyedivé tette a számomra, mert ilyesmit addig viszonylag ritkán tapasztaltam meg. Egy biztos, ez a történet tele van szívvel. A személyes hangvételű napló formátum és a történelmi háttér pedig tökéletes választássá teszi egy borongós őszi délutánra.

6. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Ha már történelem, itt egy remek nyomozós történet, ami a szépséges fővárosunkban játszódik. Mili kisasszony és a mindig morcos Ambrózy báró kalandjai mindenképpen megérnek egy misét, évszaktól függetlenül, én mégis őszre javasolnám leginkább, főleg ha már elég volt egy kicsit a Halloween vibe-ból.

5. Catherine Fisher: Incarceron

Ismét egy disztópikus steampunk regényt emlegetek, de az Incarceron hangulata sokkalta sötétebb, és maga a történet is a lassabb ritmusúak közé tartozik. XVIII. században megrekesztett társadalom érdekes kütyükkel felturbózva, mindenfajta haladás betiltva, és egy börtön, ami él és maga is rab: az Incarceron. Esős reggelekre a tömegközlekedésen ideális, én is ott olvastam anno.

4. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Talán az iskolakezdés témája teszi, de a Harry Potter és a bölcsek köve számomra tipikusan az őszi olvasmányok közé sorolódik. Pedig őszintén nem emlékszem, mikor olvastam először, talán mert olyan zavarba ejtően régen volt. (Öregszem, na.) Mindenesetre, ha eddig még valami csoda folytán nem vetted a kezedbe ezt a már-már klasszikust, itt az ideális alkalom: sulikezdés, Halloween, esős Anglia, amelyik kifogás jobban tetszik. A lényeg, hogy olvasd el és merülj el ebben a semmihez se fogható világban!

3. Alexandre Dumas: A fekete tulipán

Mindig is imádtam a francia romantikusokat, a kedvenc klasszikusaim nagy része az ő tollukból származik, így erről a listáról se maradhattak le. A fekete tulipán a történelmi Hollandiába repít el minket, ahol nagyban dívik a tulipán tenyésztés, és a kőkemény versengés a kertészek között. Egy stílusos lincseléssel kezdünk, de van itt minden: szerelem, ármány, cselszövés... mindenesetre ezt szívesebben olvastam volna gimiben, egy s másik kötelező helyett.

2. Mary Shelley: Frankenstein

Ha már klasszikusok. Az őszi Top10-ről kihagyhatatlan a horror és science fiction műfaj egyik alapköve, egy tizenéves lány tollából. Frankenstein története mindig lenyűgözött. Rengeteg feldolgozása létezik, engem elsősorban az győzött meg, hogy színházban láttam (Benedict Cumberbatch játszotta a szörnyet, szóval képzelhetitek), de nagyon örülök, hogy végül elolvastam. Egy rendkívül hangulatos gótikus regényről van szó, ami annak ellenére, hogy a XIX. század elején íródott, a modern kor számára nagyon is releváns kérdéskört feszeget. Szeles, hideg estékre ideális választás.

1. Naomi Novik: A Rengeteg

A napokban fejeztem be a könyvet, szóval mondhatni friss az élmény (értékelés is lesz hamarosan). Igazából nyáron kezdtem neki, miután beszereztem a Könyvhéten, de annyira potens az atmoszférája a könyvnek, hogy inkább félretettem az őszi napokra, hiába tetszett nagyon. És milyen jól tettem! Ez a könyv egyszerűen tökéletes erre az évszakra. Egy sötét, elátkozott erdő, az orosz folklórban gyökerező történettel, ahol mindent átitat a mágia. Csak ajánlani tudom!


Nos, ennyi lett volna a novemberi Top10! Ez egy kicsit más volt, mint amit eddig megszokhattatok, de nem bírtam kiverni a témát a fejemből, úgyhogy ez most így alakult. Ígérem, decemberben nem karácsonyi könyvekkel érkezem. :) Ti egyébként szoktátok évszakhoz igazítani az olvasmányaitokat, vagy egyáltalán nincs rátok kihatással? Na és miket olvastatok idén ősszel?

Üdv,

Nagy nyári bookhaul

Hello népek!

Miután most nyáron viszonylag visszafogottan vásárolgattam könyveket - meg ilyenkor amúgy is uborkaszezon van friss megjelenések terén -, így úgy döntöttem, egy bejegyzésbe foglalom az összes júniustól augusztusig beszerzett szépséget, és így prezentálom nektek a könyvespolcom új lakóit, egyetlen bejegyzés formájában.

Először azokat a magyar nyelvű könyveket szeretném megmutatni nektek, amiket a Líra nagy nyári akciója keretében rendeltem, igencsak jó áron.

Amanda Stevens: Sírkertek királynője című paranormális sorozatának összes eddig megjelent részét szinte ingyen adták, úgyhogy ez a három könyv azonnal a kosaramba vándorolt, és alig várom, hogy olvashassam. Miután szellemek vannak benne, illetve az értékelések alapján igencsak borzongós hangulatot várok tőle, így stílszerűen Halloween tájékán tervezem olvasni az első részét. De legalábbis megvárom vele a borongós őszi napokat.

A Sírkertek királynőjén kívül még beszereztem Cora Carmack Szakítópróba és Színjáték c. regényeit, amik romantikus New Adult kategóriába tartoznak, és bár alapvetően nem a stílusom, úgy gondoltam, most így nyárra igazán rám fér némi rózsaszín limonádé. A Szakítópróbát már olvastam is, és egészen elvoltam vele. Nem imádtam, de a hajamat se téptem ki, szóval ez már félsiker. Bejegyzés viszont nem hiszem, hogy lesz róla, mert nem hagyott túl mély nyomot bennem, de egy pár órás szórakozásra tökéletes volt. A Színjátékot sulis időszakra tartogatom, amikor majd a kötelezők és a szakirodalom kisüti az agyamat, jól fog az még jönni.
A harmadik könyv, ami szerepel a könyvön, az igazából különleges eset, és csak a műfaja miatt került ide a másik kettő mellé, hiszen Penelope Douglas: Nélküled c. könyvét nem vettem, hanem nyertem, méghozzá a Wow kiadó facebookos játékában. Innen is köszönöm nekik. A Nélküled a Szívatás történetét meséli el a férfi főszereplő, Jared szemszögéből, szóval először azt tervezem majd olvasni, de még nem tudom, pontosan mikor.

Összesen ennyi magyar nyelvű könyvet szereztem be a nyáron, a továbbiakban már a Bookdepositorys rendeléseimet fogom nektek megmutatni, ahol kettő kivételével csak olyan könyvek szerepelnek, amik itthon még nem jelentek meg.

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury c. könyvét Zsebitől kaptam, ezúton is köszönöm neki, mert magamtól biztos tovább tartott volna, hogy rávegyem magam a megvételére, miután a sorozat első részével, A Court of Thorns and Roses-zal se volt épp zökkenőmentes a kapcsolatom. Értékelést róla itt találtok.
Maria V. Snyder Poison Studyja itthon Méregtan címmel jelent meg még régebben, és már az én radaromon is ott van évek óta, szóval a depo mostani leárazásánál végül rászántam magam és végre megrendeltem. Gyönyörű az új kiadás borítója, teljesen bele vagyok szerelmesedve. Alig várom, hogy olvashassam!

Renee Ahdieh Wrath & the Dawn c. regényét szintén ugyanennek a leárazásnak az alkalmával sikerült megkaparintanom. Nagyon régóta kerülgetem ezt a könyvet, hiszen egyfelől érdekel, mit hoz ki a szerző egy Ezeregy éjszakák retelling ötletéből, másrészről viszont hallottam rebesgetni, hogy szerelmi háromszög van benne. De annyi biztos, hogy a könyv maga gyönyörűséges.
V. E. Schwab nálam az autobuy szerzők közé tartozik, úgyhogy amint megjelent a This Savage Song, már rendeltem is meg, mert Schwabtól rosszat még nem olvastam. Imádom a stílusát, a karaktereit és jóformán mindent, amibe belefog. A regényről annyit tudok, hogy szörnyek vannak bele, két egymással hadakozó család amolyan Rómeó és Júlia módra, viszont szerelmi szál nélkül. Ezt is a borúsabb napokra tartogatom.

Rick Riordan Villámtolvaj sorozatát most tavasszal fejeztem be, így izgatottan várom, hogy belekezdhessek az újba, ami a Lost Heroval kezdődik. A képen ugyan már a második rész látható, a The Son of Neptune, de olyan pofátlanul olcsón adták a depon, hogy nem bírtam ott hagyni. Ez kicsit hátrébb áll a várólistán, miután elé még beugrik a Lost Hero, de Riordan bácsi könyvein mindig nagyszerűen szórakozom, szóval nem kételkedem abban, hogy ez is szuper lesz.

A haul utolsó darabját sajnos csak így tudom nektek megmutatni, ugyanis az én példányom épp kölcsönben van egy ismerősömnél. Igazán kár, hogy pont így jött ki, mert minden kétség nélkül állíthatom, ez a legesleggyönyörűbb könyv az összes közül, pedig akad itt jó néhány drágaszág. De az Illuminae mindet kenterbe veri. A hab a tortán, hogy magát a könyvet is imádtam és azonnal kedvenc lett. Nem is olyan rég áradoztam is róla egy sort itt a blogon, ha érdekel, ide kattintva elolvashatjátok.

Nos, ennyi lett volna a nyári book haul bejegyzésem. Vicces, mert azt hittem, alig vettem valamit egész nyáron, aztán így összeszámolva 12 könyvvel lettem gazdagabb 3, 3 és fél hónap alatt. Azért ez így nem rossz.

Esetleg olvastátok már a fentiek közül bármelyiket? Ha igen, hogy tetszett? Ti miket vettetek a nyáron? Írjátok meg kommentben vagy chaten!

Üdv,

Top 10 könyv olvasási válságra

Hello népek!

Szóóóóval, jó régen nem volt már havi Top10. Restellem is, de hát a vizsgaidősuck gyönyörűségeit egyik egyetemistának se kell magyarázni. Aztán meg akadt némi alkotói válság is (ki gondolta volna, hogy nem csak íróknál, de mezei bloggereknél is van olyan?), de a régi szokásaimhoz híven, június utolsó óráiban ismét visszatér a havi toplista rovatunk.

Nekem is volt egy kisebb olvasási válságom, pont miután végeztem a félévemmel és végre azt olvashattam volna, amit csak akarok. Sajnálatos módon, semmihez se volt kedvem, és ez az állapot nem igazán akart elmúlni, bármely könyvet is próbáltam elkezdeni. Ó, olvastam én, de csak a régi kedvenceimet ütöttem fel a legjobb részeknél. Hajlamos vagyok belezuhanni a folyamatos újraolvasásba, ha minden kötél szakad, még akkor is, ha szívem szerint valami újat olvasnék már, épp csak képtelen vagyok rávenni magam.
Hiába, a moly lelke bonyolult.

Na most, én amondó vagyok, hogy olvasási válság esetén tényleg kicsit szünetelni kell és valami mást csinálni, - én momentán eszeveszett rajzolásba kezdtem - de ha már tényleg nagyon olvasni akarnál, csak épp te is univerzális kedvetlenségben szenvedsz ezen a téren, nos, itt van pár ajánlás, ami segíthet kimászni ebből a frusztráló állapotból.

Az itt felsorolt könyvek mind pörgősek, gyorsan olvashatóak, és sodró lendületűek. Számomra ugyanis ezek azok, amik segítenek visszatérni az olvasáshoz. Miután belelendültünk, persze jöhetnek a nehezebb, lassabb darabok is, de amikor épp kikászálódóban vagyunk minden könyvmoly rémálmából, nem árt valami lazával indítani, ami garantáltan beszippant.

Íme az én válogatásom, ezúttal nem kifejezett sorrendben, mert nem hinném, hogy ezt nagyon rangsorolni lehetne. Igyekeztem többféle műfajt és korosztályt szerepeltetni, hogy minél többen találhassatok valami olyat, ami esetleg megragadja a figyelmeteket. Másszunk ki együtt az olvasási válságból!

10.  Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Íme mindjárt egy jóféle urban fantasy sorozat első kötete, ami pörgős, érdekes és viszonylag rövidke, szóval szélsebesen keresztül lehet száguldani rajta, na meg aztán a folyatásokon, ha elkap a gépszíj. A főhősnő, Mac sokakat idegesített, de engem inkább szórakoztatott, nem volt különösebb problémám vele. Azoknak, akik ettől függetlenül falra másztak tőle, üzenem, hogy chillax emberek, nem véletlenül ilyen a csaj az elején. Elképesztő karakterfejlődés zajlik le az öt részen keresztül, és ez párosítva a kickass akcióval, a nyomozós szállal, és a gazdag ír mitológiával, egy igazán remek mixet kreál.

9. Laini Taylor: Füst és csont leánya

A Füst és csont leánya az egyik kedvenc trilógiám, de ide azért került fel, mert még évek múltán is élénken él bennem az élmény, ahogy egy esős vasárnap délelőtt szétuntam az agyam, és végül ezt kaptam le a polcomon gyülekező olvasatlan könyvek közül. Tiszta mázli, hogy semmi dolgom nem volt, ugyanis addig fel se néztem belőle, ameddig túl nem voltam a felén. Angyalok és kimérák epikus küzdelme, egzotikus helyszínekkel, szívet tépően gyönyörűséggel megírva. Minden mesét szerető fiatalnak és felnőttnek tudom ajánlani, csakúgy mint a folytatásokat!

8. Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door

Maradva a YA vonalon, van itt valami a könnyed, romantikus történetek kedvelőinek is. Huntley Fitzpatrick regénye alapjában véve egy egyszerű kis történet, de egyáltalán nem butuska, csak néhol picit hihetetlen. Nem hajtépős kategória, még az ilyen ünneprontó cinikusoknak sem, mint én. Talán pont egy kis rózsaszín kell ahhoz, hogy kibillentsen a nihilből.

Ráadásul a románc mellett megjelenik a család, illetve bőven betolakodnak a hétköznapi problémák is, úgyhogy a gondtalan nyári hangulat ellenére, igenis van mondanivaló elrejtve, és nem csak a műdráma megy. Értékelés itt.

7. Julia Quinn: Ami Londonban történt 

Nos, bárki aki ismer, tudhatja, hogy a történelmi romantikusok nálam nagyon ritkán fekszenek. Általában csak akkor olvasom őket, amikor annyira agyhalott vagyok, hogy minden mástól kiégnek az agyonkínzott agysejtjeim. De ez... ez az egy a szívem csücske. Jól megírt, édes történet, és mindig mosolyt csal az arcomra. Bár egy trilógia középső része, egyáltalán nem szükséges őket sorrendben olvasni, úgyhogy nyugodtan bele lehet vágni, ha valami tündéri, játékos sztorira vágyna az ember, némi 19. századi Angliával díszletnek.

6. Gail Carriger: Lélektelen

Ha nem bírsz elszakadni a természetfelettitől, még egy történelmi romantikus erejéig se, tudom javasolni ezt az elképesztően vicces sorozatot, ahol a viktoriánus steampunk Angliában vérfarkasok rohangálnak és vámpírok parádéznak, mindennek a közepén pedig ott csücsül mindenki kedvenc kékharisnyája, Alexia Tarabotti, akinek bár a modora kifogástalan, a lelke hibádzik. Őrületes ketyerék, fantasztikus karakterek, pattogós dialógusok. Mindig visszahozza az életkedvem (na meg az olvasásit is).

5. Vivien Holloway: Mesterkulcs

A Winie Langton történeteket az olvasási válságokra találták ki. Rövid szösszenetek, terjengős leírások nélkül, gyors folyású cselekménnyel és szerethető karakterekkel, a posztapokaliptikus New Yorkban. Azonban ez nehogy eltántorítson bárkit is, ugyanis a hangulat egyáltalán nem depresszív. Ez nem mély társadalomkritika, hanem egy szórakoztató, vicces, kalandos kisregény sorozat, némi steampunk beütéssel. Pár óra alatt keresztülrágja magát rajta az ember, és tutira meghozza a kedvét az olvasáshoz. Azért javasolnám, hogy legyen kéznél a folytatás, mert az írónő szereti ott abbahagyni, ahonnan épp kezdene izgalmassá válni. Éljenek a függővégek, meg miegymás!  Értékelés itt.

4. On Sai: Calderon

Szintén egyik nagy kedvencemről beszélünk, de elsősorban azért került a listára, mert első alkalommal úgy a kezemhez ragadt, hogy még wc-re is könyvvel jártam, és az értékelések alapján, nem én voltam az egyetlen. Egy kalandos űroperáról beszélünk, de a teljes figyelmemet lekötötte - azt hiszem, Calderon el se tűrne kevesebbet -, és fenn is tartotta egészen a végéig. Ez a történet az első pillanatoktól kezdve beszippantott a világába, és néha csak erre van szükségünk ahhoz, hogy kimásszunk az olvasási válságból: hogy valami igazából megragadjon. Ráadásul nem is túl hosszú, nem úgy mint a második kötet, ami bár szintén fantasztikus, kissé nagyobb lélegzetvétel, mint ez.

3. Meg Cabot: Suzie és a szerelmes kísértet

Oldie but goodie. A Mediátor sorozat nem mai gyártmány, de ez mit sem von le az értékéből. Pláne, hogy nem is olyan rég jött ki a várva várt folytatás angolul. Hazánkban még nem elérhető, de addig is, itt az eredeti öt kötet, hogy feldobja a mindennapjainkat. Ugyan ki ne akarna egy helyes, úriember szellemet találni a szobájában? Suze remek főhősnő, és Jesse - a szellem - se utolsó. Rövidke, könnyed, és egész egyszerűen cuki. Nálam simán veri a Neveletlen hercegnő sorozatot, amiből inkább a filmet preferálom.

2. Janet Evanovich - Lee Goldberg: A nagy hajsza

Ez tipikusan az a könyv, amit nem szabad emberek között olvasni, ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek, amiért egy fura zöld könyv felett fulladozol a röhögéstől. Ugyanebből az okból kifolyólag, jeges tea szürcsölése se ajánlott. A világhírű tolvaj és a kemény FBI ügynöknő macska-egér játéka rettentően vicces, néhol már-már röhejes; vegytiszta szórakoztatás papírra nyomtatva. A krimi szál érdekes, de összességében a könyv egyáltalán nem veszi magát komolyan, és ez a legjobb az egészben.

1. Amie Kaufmann - Jay Kristoff: Illuminae

Ilyen könyvet még biztos nem olvastál! Ha más nem, hát a szokatlan formátum, és az elképesztően kreatív kivitelezés biztos megragadja az ember figyelmét. Ugyanis jelentésekből, emailekből, chat beszélgetésekből, és hasonlókból bontakozik ki az egész történet. Az Illuminae egy YA science fiction, de a YA szvsz csak dísznek van ott, és nagyjából lényegtelen. Valóban, a két főszereplő tinédzser korú, de ez is csak annyira esik a YA korosztályba, amennyire mondjuk a Partials Dan Wellstől. Egy kis bolygón történő tömegpusztítást követően, három állami hajó, ami éppen arra jár, begyűjti a túlélőket, és egy állomás felé igyekeznek, nyomukban a rosszfiúkkal, akik meg akarják akadályozni, hogy bárki is elmesélhesse, mi történt a Kerenzán (a bolygón, amit letaroltak). Mindeközben a legénység szörnyű titkokat rejteget, és Kady, a fiatal hacker mindent elkövet, hogy életben tartsa a számára fontos embereket, és nem nyugszik, amíg a végére nem jár mindennek. Az egyik legizgalmasabb, legnagyobb feszültséggel rendelkező regény, amit mostanában olvastam! Helyenként vicces, helyenként tragikus, és mindig eléri, hogy tudni akard, mi fog történni a következő oldalon. Értékelés hamarosan.

Ennyi lett volna az ehavi Top10, remélem tetszett! Ha minden jól megy, most már újfent a szokott módon, havonta érkezik majd az újabb toplista.
Ti mit olvastok, amikor éppen kilábalóban vagytok egy olvasási válságból? Írjátok meg chaten, vagy lenn a kommentekben!

Üdv,