A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Manó könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Manó könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 23., hétfő

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Kiadó: Manó könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 320


A titkos kert valahol Angliában található, szigorú falakkal, vadul burjánzó növényekkel rejtve a kíváncsi szemek elől. A kastély szomorú és titokzatos urán kívül élő ember ide be nem teheti a lábát. Egyvalaki, a csúnyácska, árva, mogorva kis Mary, mégis megszegi a tilalmat. És a varázslatos természet észrevétlenül átformálja a kislányt, s nemcsak barátokra lel, hanem maga is képes gyógyítani, örököt adni – akár a megszelidített, csodálatos vadon.


A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Manó könyveknek!

Nem ez az első köröm Frances Hodgson Burnett klasszikusával, hiszen ezt is, és a Padlásszoba kis hercegnőjét is olvastam valamikor általános iskolában. Az évek során igencsak elhalványodtak az emlékek, jóformán csak az alapszitu rémlett, illetve az, hogy mindkettőt nagyon szerettem. Így aztán, amikor megláttam ezt a gyönyörűséges új kiadást, amivel a Manó könyvek előhozakodott, tudtam, hogy itt az ideje egy újraolvasásnak.

Abban a tekintetben semmilyen meglepetést nem okozott, hogy konstatáltam, továbbra is imádom ezt a könyvet. Annyira kortalan ez a történet, hiába tartozik a gyermekirodalomhoz, felnőtteknek is simán a kezébe nyomnám. A maga kedves, bájos módján nagyon is fontos életigazságokat tartalmaz, amiket persze mindenki tud, és rengetegszer hallunk ismételni, mégis ebben a köntösben teljesen máshogy csapódnak le.

Forrás: Prológus Instagram


Aki a kalandos nagyregényeket kedveli, annak lehet, nem ez az ideális olvasmány, hiszen a cselekmény igen egyszerű és nem kifejezetten fordulatokban teli. Mary Lennox egy utálatos, szülei által elhanyagolt kislány árván marad, ezért Indiából Angliába küldik egyetlen élő rokonához, akinek Yorkshire-ben van birtoka. Craven úr megkeseredett férfi, akit a felesége halála teljesen tönkretett. A gyásztól vezényelve bezáratta felesége kedvenc kertjét, a kulcsot pedig elásta, hogy soha senki ne tehesse be a lábát oda többet. Maryvel se foglalkozik, amikor odakerül hozzá, így a kislány kénytelen saját elfoglaltságot találni. Ahogy fokozatosan fedezi fel a láp és a természet szépségét, úgy változik meg gyökeresen kívülről és belülről. Amikor pedig rábukkan a titkos kert bejáratára, egy új világ tárul fel a szeme előtt.

"Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!"

A felfedezés csodája hat át minden oldalt, mindezt olyan őszinte lelkesedéssel fűszerezve, ami ragadósnak bizonyul, legalábbis az esetemben mindenképpen. Én vagyok az az ember, aki a plafonra ugrik az összes stay positive, good vibes only szenvelgéstől, és egy alkalommal a kaktuszomat is sikerült kinyírnom, mert ennyire vagyok csak tehetséges bárminemű kertészkedésben, de ezt a gyönyörű könyvet olvasva én is azon kaptam magam, hogy egy eldugott, falakkal körülvett titkos kertről álmodozom, ahol rózsák nyílnak, és ami csak az enyém.

Forrás

Mint a legtöbb gyermekeknek szóló regényben - különösen igaz ez a klasszikusokra - itt is megvannak a felszín alatt lappangó nehezebb, sötétebb témák, amiknek a zöngéje mélységet csempész a könnyed, ártatlan kis történetbe. A gyász feldolgozása, a megtört apa, aki egyedül marad a fiával, akire ránézni sem bír, mert az beteges és csak a feleségére emlékezteti, a kislány, aki senkinek sem kellett, még a saját szüleinek sem.
– Ő nem szeretne engem – mondta hűvösen és mereven Mary. – Engem senki sem szeret. Martha ismét megütődve nézett rá. 
– Hát saját magát szereti-e? – kérdezte olyan hangon, mint aki valóban kíváncsi a feleletre. Mary habozott egy pillanatig, és elgondolkozott a dolgon. 
– Egyáltalán nem – vallotta be azután. – De azelőtt sohasem gondolkoztam ezen.

És hogy mindezek fényében mennyit számít az emberi elhatározás, amit a gyerekek varázslatnak hívnak, pedig ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó: a gondolatok erejéről, amik rombolni és építeni egyaránt képesek. Megtalálni ezt a titkos kertet az életünkben, ahol nyugalomra lelhetünk, és aztán összeszedni ahhoz a bátorságot, hogy másokkal is megosszuk ezt a titkot.

Ami engem illet, én továbbra sem fogok instagrammon #positivethoughts és hasonló hesstegekkel dobálózni, mert a hideglelés kiver a szájbarágástól. Viszont az, amit ez a könyv jelképez és főként ahogyan teszi ezt, nos az időtálló, és igazán megszívlelendő lecke kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Hiszen mindenkinek szüksége van egy titkos kertre.

2018. május 6., vasárnap

Quentin Gréban: Szeretlek, anya!

Kiadó: Manó könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 64

Sokszor ​azoknak fogalmazzuk meg a legnehezebben, hogy mennyire fontosak nekünk, akiket a legmélyebben, megmásíthatatlanul szeretünk. Akikkel a kötelékünk nem vágható el. 
Ők az édesanyáink, és ezek leszünk mi is valakinek, amikor anyává válunk. 
Ahogy megpillantottuk a zseniális művész, Quentin Gréban festményein az anyákat, éreztük, hogy mennyire jó lenne magyar alkotókat felkérni; írják meg gondolataikat, meséiket, vallomásaikat a belga illusztrátor képei mellé. 
Így állt össze ez az album, telis-tele hiteles írásokkal az anyaság sokszínűségéről. 
Almási Kitti, Balázsy Panna, Berg Judit, Boldizsár Ildikó, Csapody Kinga, Erdős Virág, Farkasházi Réka Hadas Krisztina, Halász Judit, Havas Dóra, Horváth Lili, Karafiáth Orsolya, Kádár Annamária, Kárász Eszter, Koós Réka, Kozma Orsi, Krizsó Szilvia, Lackfi János, Nádori Lídia, Péterfy-Novák Éva, Rácz Zsuzsa, Schäffer Erzsébet, Soma Mamagésa , Szabó T. Anna, Szulák Andrea, Szurovecz Kitti, Tóth Krisztina, Tamás Zsuzsa, Tordai Teri, Turi Tímea, Ungár Anikó – ők vállalták, hogy megosztják velünk érzéseiket, emlékeiket, történeteiket. 
Lepjük meg édesanyánkat, nyújtsuk át annak, aki épp anyává válik, olvasgassuk gyerekeinkkel, hátha könnyebb lesz átadni, hogy mit jelent: Szeretlek, anya!


A könyvet nagyon szépen köszönöm a Manó Könyveknek!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a könyv a radaromon volt, ugyanis abszolúte meglepetésként ért, amikor a Könyvfesztivál alkalmával felfedeztem ezt a gyönyörűséget a Manó könyvek standjánál. A régi, nagy becsben tartott, illusztrált mesekönyvekre emlékeztetett a formátuma, hiszen majdnem A/3-as méretű, hogy a csodálatos illusztrációk tökéletesen érvényesülhessenek, de a tartalma inkább az érettebb füleknek szól.

De ha már illusztrációk: én amúgy is rendkívüli módon imádom és támogatom az illusztrált kiadásokat, de ezektől a festményektől elakad az ember lélegzete is. Quentin Gréban belga művész 31 alkotásával járult hozzá a kiadványhoz, és a 31 festmény mindegyikéhez tartozik egy szösszenet, amit magyar írók, újságírók, színészek és hírességek vetettek papírra, a festményre reflektálva és persze a központi témára: az anyaságra. Csupán 64 oldal ez a könyvecske, de látszik rajta, hogy szívvel-lélekkel készült, ez igaz mind a szövegekre, mind pedig a festményekre, amikbe én visszavonhatatlanul beleszerettem.

Persze, ahogy az antológiáknál már csak lenni szokott, voltak történetek, amik jobban megfogtak, voltak, amelyek kevésbé. A legelső máris a szívembe lopta magát: Lackfi János játékos, félig verses mesélési módja nem próbált könnyeket csalni a szemekbe, sőt kifejezetten az ellenkezője volt a cél, de mindeközben annyira megragadta azokat a mozzanatokat, amik meghatároznak egy anya-gyerek kapcsolatot.

"Anya csak egy van, néha egy is sok, mert folyton mondja és mondja, ne másszak fel oda, leesek, és beütöm magam, és ő aztán nem tudja kiütni a beütést, vihet a doktorhoz, aki nem ijesztő, de azért állatkamintás ragasztóval beragaszt, kiszívja a véremet egy vérszívóval, és belevilágít a torkomba, hogy onnan is kiugorjon a sötétség. [...] Anya csak egy van, és nem szabadna ezt csinálni a Zica néniéknek, hogy csupa ríkatós verset mondatnak velünk a napján."


De Berg Judit, Szerelem az életem című történetét is mosolyogva olvastam, és eszembe jutott, ahogy anyukám mindig mondja: sípolós játékot csak az ellenségednek vigyél ajándékba. Tetszett a tematika, ahogy a kisjátékokat való szerelés szépen lelki "szerelésbe" vált, amikor jönnek a veszekedések a barátnőkkel, meg a szerelmi bánatok.



Kedvenc képet is akartam választani, de egyszerűen nem sikerült. Mindegyik kecses, finom, és sugárzik belőle egyfajta báj, ami a mindennapok apró mozzanatait idézi, amik felett általában elsiklunk, és csak utólag emlékezünk rájuk vissza mosolyogva, talán éppen akkor, amikor egy hasonló festmény eszünkbe juttatja.

Összességében, ez tényleg egy gyönyörű, szívhez szóló kiadás, ami tökéletes ajándék Anyák napjára, de egyébként bármilyen alkalomra. Sőt, alkalom se kell. Vidd haza anyukádnak és olvassátok el együtt. Garantáltan tetszeni fog neki. Az enyém imádta. :)

Limk Related Widget