A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 26., péntek

Hogyan olvasom book tag

Hello népek!

A nyár utolsó hónapja sem múlhat el book tag nélkül, Zsebi a Maybe I'm a bookworm bloggerinája gondoskodott róla, amikor kihívott engem - a Prológus többi tagjával egyetemben - a Hogyan olvasom tagre, ami pontosan az, aminek hangzik: kérdések az olvasási szokásaimról.

Mi, könyvmolyok fura teremtmények vagyunk, fura szokásokkal megáldva, így ez majdhogynem kimeríthetetlen témának számít. Kezdjünk is bele!

1. Hogyan találsz rá új olvasnivalóra?


Nos, ott van az a csöpp várólistám úgy durván 400+ könyvvel megpakolva, szóval keresni nagyon nem kell. De persze sok külföldi booktubert és bloggert is követek, majdnem mindennap felnézek goodreads-re, ahol különösen szeretem a műfajokra lebontott ajánlásokat, ahol listázzák a héten legtöbbet olvasott és az új megjelenéseket egyaránt, plusz hazai pályán ott a moly.hu, ahol nézelődhetek.

2. Hogyan szeretted meg az olvasást?


Megtanultam felismerni a betűket. Őszintén, szerintem első perctől fogva imádtam. Már nem magát az olvasást, hanem a történeteket. És miután nem minden esetben sikerült valakit megfűznöm, hogy olvasson nekem, egyértelmű volt, hogy amint ment magamtól is a dolog, leültem egyedül egy könyvvel.

3. Hogyan változott meg az ízlésed könyvek terén, ahogy egyre idősebb lettél?


Azt mondanám, hogy nyitottabb lettem. Megtanultam értékelni a klasszikusokat, már nem csak gyermek- és ifjúsági irodalmat olvasok, igazi mindenevő lettem. Volt egy időszakom, amikor nagyon besokalltam a YA könyvektől, akkor kicsit szüneteltem azon a téren, és inkább másféléket olvastam, de manapság már tényleg bármit a kezembe veszek, ami érdekesnek tűnik.

4. Milyen gyakran vásárolsz könyvet?


Gyakrabban, mint kellene. Próbálom limitálni magam, hiszen mégiscsak csóró diák vagyok, de havi 2-3 minimum becsúszik. Kivéve ha épp könyvvásárlási tilalom van (általában Könyvfeszt és Könyvhét előtt).

5. Hogyan lettél Bookblogger?


Vicces sztori, ugyanis abszolút csak a hasamra ütöttem és nagyon sokáig nem is vettem úgymond "komolyan" a dolgot. Nem volt rendszeresség (jó, azzal most is akadnak problémáim), vagy bármiféle koncepció, csak úgy írogattam, amikor rám tört a közléskényszer. Tulajdonképpen maga a blogolás hiányzott, ugyanis ezelőtt más néven történeteket írtam ugyanezen a platformon, és miután azokat befejeztem és abbahagytam az írást, nem tudtam mit kezdeni magammal. Úgyhogy belekezdtem ebbe a blogba, és itt ragadtam.


6. Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy könyv befejezése?


Khmm... rosszul. Ha követitek a blogot, emlékezhettek néhány dühkitörésemre. Általában kiírom magamból, meg elpanaszolom bárkinek, aki hajlandó végighallgatni, aztán puffogok még egy kicsit, és túlteszem magam az ügyön.

7. Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol egy könyvben, hogy megtudd mi fog történni?


Az utolsó pár mondatát szinte mindig elolvasom a könyvnek, de ez kevésbé kíváncsiság, és sokkal inkább egy fura szokás, amit felvettem az évek során. Úgy vagyok vele, hogy az az igazán jó könyv, aminek az utolsó mondataiból nem jövök rá az egész cselekményre. Persze jártam már úgy, hogy elspoilereztem magamnak valami nagy fordulatot, de valahogy nem tudok leszokni róla. És olyan is előfordult, hogy annyira beszippantott a történet, hogy teljesen el is felejtettem belekukkantani a végébe.


8. Kit szeretnél jelölni?


Szeretném jelölni Rileey-t, a Chasing Craziness, illetve Abstractelfet, az Always Love a Wild Book bloggereit. Hölgyek, ha kedvetek/időtök van, nevezettek be ti is egy kör faggatózásra. :)

Ennyi lett volna a Hogyan olvasom book tag, remélem tetszett! Ha kedvetek támadt a kitöltéséhez, vigyétek nyugodtan, vagy válaszoljatok itt, a kommentekben: Ti hogyan olvastok?

Üdv,

2016. március 10., csütörtök

Liebster Blog Award 2.0

Tavaszra várós szép jó napot mindenkinek!

Engem is elért a Liebster Blog Award - újból -, méghozzá ezúttal Hédi (és Kíra), a Thinking About You bloggere jóvoltából, aki volt olyan kedves, és többek között nekem is tovább adta a díjat. Innen is köszönöm. :)

De mi is ez a díj?
Ez egy online díj, amit a bloggerek egymásnak adnak tovább, és a cél, hogy jobban megismerjük mi is egymást, illetve természetesen az olvasók is minket, és a blogunkat. A liebster egy német szó, és jelentése kedves, értékes.

A szabályok:

1. Linkeld be a blogger oldalát és köszönd meg neki, hogy gondolt rád.
2. Jelölj maximum 11 embert, akinek tovább adod és linkeld be az ő oldalaikat is.
3. Válaszolj a jelölőd által feltett 11 kérdésre, illetve írj 11 érdekességet saját magadról.
4. Tegyél fel te is 11 kérdést, amire aztán a te jelöltjeidnek kell válaszolniuk.

A kérdések:


1. Ha el kéne töltened egy wellnesshétvégét valamelyik főgonosz karakterrel, kivel mennél el?
Hugh D'Ambray ér (Ilona Andrews: Kate Daniels sorozat)? Nem feltétlenül nevezném főgonosznak, inkább a főgonosz harci kutyájának, de ritka nagy s*ggfej, szóval szerintem simán elcsúszik. Arról nem beszélve, hogy bár elviselhetetlenül arrogáns, manipulatív és valószínűleg egy szociopata, de milyen jól nézhet már ki a jakuzziban...

2. Ha egy nyilvános karaoke bárban kéne elénekelned a Titanic főcímdalát egy könyves karakterrel, kit választanál?
Egyértelmű, hogy Gwent az Időtlen szerelem trilógiából! Elvégre neki aztán van tapasztalata a karaokéval, hiszen előadta a Macskák főcímdalát egy 18. századi soiréén, ráadásul még be is volt csiccsentve. És még így is összehozta. Ha karaokézni kell, senki mással nem tenném szívesebben, mint magával a marcipánszívű mesterrel. (Remélve, hogy Xemerius és Mr. Gollam is felbukkan, hogy feldobja az esténket.)

3. Ha választanod kéne egy jófiú és egy rosszfiú között, akkor kivel lovagolnál/motoroznál el a naplementében?
Konkrét könyves szereplőt kéne választanom, vagy csak a két sztereotípia között kell döntenem? Na jó, konkrét szereplőt úgyse tudnék, mert háremet tartok. Miután rettegek a motoroktól, és mostanában kicsit besokalltam a rosszfiúktól, inkább a jófiút választanám. Szörnyen unalmas vagyok, tudom. De azt vettem észre, hogy a "jófiú" álarc alatt ugyanúgy több rejlik, mint a Danny Zuko klónok alatt, és az is lehet legalább olyan érdekes. Szóval ja, szőkeherceg fehér lovon forever. Nem, igazából ne legyen szőke. Azokkal csak a baj van. De a pacit elfogadom.

4. Egy disztópia, vagy egy történelmi romantikus főszereplője lennél szívesebben?
Jó kérdés. Először majdnem rávágtam, hogy történelmi romantikus, elvégre egy disztópiában való szereplés nem épp egy életbiztosítás. Aztán rájöttem, hogy igencsak hiányolnám a farmeremet, a rock zenét, és a szavazati jogomat. (Bár lehet, hogy ezek a disztópikus világban se lennének elérhetőek, attól függ, melyikről van szó.) De ettől függetlenül nem égek a vágytól, hogy behajítsanak egy éhezők viadalába, vagy a Tiszták vérfagyasztó, sötét világába. Szóval azt hiszem, attól függ, hogy melyik disztópiáról beszélünk, és hogy a történelmi romantikusban milyenek a körülményeim, és mennyire vagyok kiszolgáltatva, mint nő.

5. Ha beleírnának egy regénybe jó, vagy gonosz karakter lennél?
Valószínűleg jó, de szívesebben lennék gonosz. Az igazán jó gonosz karakterek mindig olyan érdekesek. (Szedek rá gyógyszert.)

6. Melyik a kedvenc könyves instagram képed?
Hát ööö... nem vagyok egy nagy instagramos, általában nem könyves képeket posztolok, és nem is olyanokat nézegetek, szóval passzolnék. :)

7. Milyen vadon élő állat lennél?
Delfin.

8. Ha szerepelhetnél egy romantikus vígjátékban ki játszaná a palit/csajt, akivel összeborulsz a végén?
Chris Hemsworth. Nem hiszem, hogy ez bővebb magyarázatra szorulna. xD

9. Életed legfurcsább könyves élménye?
Volt néhány. Most így kapásból James Joyce: A Portrait of the Artist as a Young Man jut eszembe. Egyetemre kellett, de nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Sőt, még azt se tudom eldönteni, hogy igazából tetszett-e. Valamikor az Ulyssesnek is neki fogok esni, szerintem akkor majd trónfosztásra kerül sor ezen a téren, de addig marad ez.

10. Ha bármelyik könyves hős/hősnő lehetnél, ki lennél?
Hmm, ez nehéz kérdés. Szívesen lennék Annabeth a Percy Jackson sorozatból. Bírom a csajt, mert veszettül okos, és ráadásul mindenféle eszelős kalandba keverednek Percyékkel, viszont valahogy mindig megússzák egy darabban, ami azért, lássuk be, nem hátrány.

11. Mi a véleményed a filmadaptációkról?
Szeretem őket. Mindig várom a kijövetelét, és mindig próbálok fair módon hozzáállni. A változtatásokat is megtanultam lekezelni nagyrészt, de ha túl messzire mennek és ész nélkül esnek neki az alapanyagnak, akkor azért leszáll a vörös köd. (khmm khmm Shadowhunter sorozat khmm khmm) Mindenesetre szerintem jó, hogy vannak, mert így más lencsén keresztül is megtapasztalhatjuk kedvenc történeteinket.

11 érdekesség magadról:

Nem tudom, hogy ezek a random tények kinek mennyire lesznek érdekesek, de ám legyen.

1. Nagyon válogatós vagyok. Még most is csomó mindent nem eszek meg, pedig kiskorom óta sokat fejlődtem.
2. Rosszul vagyok a szamárfülektől könyveken és füzeteken egyaránt.
3. Ha fáradt vagyok, rajzfilmeket nézek (általában Bolondos dallamokat, de befigyel a Disney is).
4. A legtöbb dolgot az utolsó pillanatra hagyom.
5. Utálom a horror filmeket, de könyvekben elvagyok a műfajjal.
6. Imádom a röhejes szóvicceket. Minél rosszabb, annál jobb. (Bár ez már valószínűleg feltűnt, ha olvassátok a blogot)
7. Néha csak azért nem olvasom el a következő részét egy sorozatnak, mert tudom, hogy még nem jelent meg az azutáni. (Nem, egyáltalán nincs értelme, ne is keress benne.)
8. Állandóan újraolvasok, de sehol nem szoktam jelölni, mert általában csak a kedvenc jeleneteimet keresem ki, hogy jobb kedvre derítsenek
9. Gyűlölök fényképezkedni
10. Félek a szöcskéktől, tücsköktől, és úgy általában minden rovartól ami nagyot ugrik
11. Utálom a spoilereket, de a könyvek utolsó oldalát mindig elolvasom előre.

Nos, ennyi lett volna a második köre a Liebster Blog Awardnak, a kérdéseket köszönöm Hédinek és Kírának. Miután egyszer már tovább adtam, most nem jelölnék senkit, és így kérdéseket se fogok írni. Szerintem már amúgy is megkapta mindenki körülöttem, legalább egyszer. :)

Kérdés, kérés, óhaj-sóhaj esetén írjatok nekem bátran kommentekben, a chaten, vagy a Kapcsolat címszó alatt felsorolt elérhetőségeim egyikén! Nem harapok :)

Üdv,

2016. február 19., péntek

Műfajok kavalkádja - Urban fantasy és a paranormális

Hello népek!

A Kis Könyves Bloggerekkel ezúttal a műfajok eszeveszett labirintusába ugrottunk fejest. Az elkövetkezendő napokban, mind posztolni fogunk egy-egy műfajról, legyen szó jellemzőkről, kedvencekről, borítókról. Határ a csillagos ég! Úgyhogy mindenképpen nézzetek vissza a hétvége folyamán, hiszen a bejegyzés alatt található linktár csak egyre bővülni fog érdekesebbnél érdekesebb tartalmakkal, egészen vasárnapig bezárólag.

Én egy olyan témát választottam, ami már elég régóta böki a csőrömet, és egyébként is terveztem belemászni mélyebben, így a KKB ehavi megmozdulása pont kapóra jött, hogy ezt megtehessem. Ez pedig nem más, mint a különbség az urban fantasy és a paranormális között. Ez csak egy pár hónapja tűnt fel először, de a legtöbb könyves portálon, hogy az online áruházakról már ne is beszéljünk, elég következetlenül használják ezt a két műfaji megjelölést. Miután abban biztos voltam, hogy ezek nem szinonimák, így azt rögtön kizártam, hogy felcserélhetőek lennének egymással (még ha néhányan így is használják őket), szóval úgy döntöttem, utána nézek, mégis mi a helyzet ezzel a két műfajjal.

Kezdjük Ádámtól és Évától. Mindkét górcső alá vett besorolás a fantasy egy-egy alműfaja. A fantasy egy rendkívül tág műfaji fogalom; rengeteg mellékága és alműfaja létezik, így igen nehéz határok közé szorítani. Alapjaiban egy mű akkor tekinthető fantasynak, ha a történet valamely (vagy akár az összes) aspektusát varázslatos, avagy természetfeletti elemek uralják. Vonatkozhat ez a világfelépítésre, a szereplőkre, és a cselekményre egyaránt, illetve gyakran megjelennek mitológiai alakok és varázslények is.

Eddig tiszta sor: egy mű akkor fantasy, ha van benne valami varázslatos. Logikus. Viszont miután a fantasy műfaj eszelősen gyorsan fejlődik, és köpdösi ki magából az újabb és újabb hibrid műveket, amik felrúgják az eddig felépített szabályokat, így nem csoda, ha rengeteg szürke terület van, ahol igazi kihívás eldönteni, hogy az adott mű éppen hova sorolandó. Az irodalomban amúgy is kevés az abszolút kőbe vésett szabály, és a műfajok közel sem határolódnak el olyan mérnöki precizitással, ahogy azt mi szeretnénk.

Az Urban Fantasy sajátja, hogy a hagyományosan középkori világgal és technikával operáló fantasyt a modern korba helyezi át. Ez lehet a mi világunk, vagy lehet egy elképzelt alternatív valóság is. A Paranormális is ugyanezt teszi, tehát a modern kor jelenléte az egyik legjelentősebb közös vonásuk.

forrás
A különbség a konkrét világfelépítésnél ütközik ki elsődlegesen. Az Urban Fantasy erősen hagyatkozik a mágiára, ami átszövi a világot. A paranormális esetében ugyanis a fantasy az esetek túlnyomó többségében csak a természetfeletti lényeken mutatkozik meg; senki nem varázsol, konkrétan. Ékes példa: Twilight (utálkozást hagyjuk máskorra).
Az Urban fantasyban viszont domináns szerepet tölt be a mágia és annak használata. Például ott vannak Kate Daniels világában a technika és a mágia váltakozó hullámai, vagy Cassandra Clare Árnyvadászos sorozatában a köd, ami elrejti a természetfeletti világot az emberek elől.

Ha nagyon nem tudjuk eldönteni, hogy az adott mű épp hova tartozik, több online fórumon javasolták azt a trükköt, hogy próbáljuk meg "kivenni" a mágiát a világból. Ha képesek vagyunk rá anélkül, hogy a felépített világ drasztikusan megváltozna/összeomlana, a történet pedig értelmét vesztené, akkor bizony urban fantasyval van dolgunk. Ha nem, mert máskülönben nem lenne értelme a történetnek/világnak, akkor a szóban forgó mű a paranormális vonalat erősíti.

Sokan állítják, hogy a nem emberi fajok jelenléte alapján is meg lehet különböztetni a kettőt, azazhogy vannak olyan lények, amik szorosan a paranormálishoz tartoznak, míg mások az urban fantasyhez, de túl sok kivétel jut eszembe ahhoz, hogy ebben én bármi rációt találjak.

Például, a sárkányok és wyvernek elvileg az urban fantasy háza tájához sorolódnak, de Thea Harrisonnak egy millió részes paranormal romance sorozata bizonyítja az ellenkezőjét. Aztán a vámpírok elvileg paranormális berkekben szívogatják a nyakakat, de Kate Danielséknél is ott vannak (igaz, eléggé megváltozott minőségben). A boszorkányok és boszorkánymesterek pedig szerény személyem szerint abszolút besorolhatatlanok ebből a szempontból.

Hangulatában általában az urban fantasy a sötétebb, esetenként véresebb is, de ez megintcsak nagyon visszás kijelentés, hiszen számtalan kivételt találni ezalól is. Példának okáért Jeaniene Frost nagysikerű sorozatát, a Cat és Bonest én a paranormálishoz sorolom, de bőven van benne vérontás, és az akciójelenetek mennyisége, illetve a pörgős cselekmény határozottan az urban fantasy hangulatát idézik, így csakis a világfelépítés miatt nevezném paranormálisnak UF helyett.

A romantika mennyiségét és jelentőségét is sokat láttam emlegetni, de én itt se bocsátkoznék messzemenő következtetésekbe, mégpedig azért, mert az inkább a paranormal romance műfaját hivatott elkülöníteni az összes többitől, amilyen például Nalini Singh illetve, Larissa Ione könyvei, vagy Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után c. sorozata. A sima paranormálisnál nem segít annyira sokat, főleg miután az urban fantasy és a paranormális műfajában is igen gyakran találunk szerelmi szálakat,és az már csak a szerzőtől függ, hogy mennyi romantikus jelenetet kapunk. Nyilván nem veszi át az elsődleges szerepet, hiszen akkor már más műfajba csúszna át, de még így is hatalmas különbségek adódhatnak, így ez nem segít kifejezetten sokat.

Ezen okokból kifolyólag, én a fentebb is említett trükköt találtam eddig a legcélravezetőbbnek. Természetesen az se tökéletes, de szerintem egy igen jó kis kapaszkodót nyújt, ha bajban vagyunk a besorolással.

Nos, ennyi lett volna az én kis szösszenetem a fantasy szövevényes útvesztőjének eme kis szegletéről. Remélem, tetszett és tudtam segíteni. Ti voltatok már bajban ilyesmivel? Melyik könyv okozott fejtörést? Írjátok meg nekem kommentben, vagy chaten, és ne felejtsetek el bekukkantani a többiekhez!




2016. január 16., szombat

2016-os tervek

Hello népek!

Kicsit megkésve jön ez a bejegyzés, hiszen már igencsak benne járunk a januárban (nem mintha még felértem volna ésszel, hogy 2016-ot írunk, de ez részletkérdés), de a vizsgaidősuck szeret nagyon és féltékeny típus; nem bírja elviselni, ha mással is foglalkozok rajta kívül. Mindenesetre azért itt vagyok, és itt van az évkezdő bejegyzés is, amit remélhetőleg most már több is fog követni, és sikerül felvenni a lépést a világgal. Nemsokára lesz kevésbé ünnepi dizájnunk is, becsszó.

Szóval, mi is van kilátásban 2016-ra?
VILÁGURALOM!

Oké, komolyra fordítva a szót, idén nem tervezem elárasztani magam kihívásokkal, mint ahogy az évzáró bejegyzésemben is írtam, ez a stratégia nem igazán vált be. Lehet, hogy nem szorult belém elég versenyszellem, nem tudom. Természetesen az éves 100 könyv a Goodreads kihíváson élesítve van, mint mindig, de az új 50 könyves kihívásban idén nem tervezek részt venni. Helyette én magam állítottam össze egy polcot azokból a könyvekből, amiket már ezer éve el akarok olvasni, de mindig csak arrébb tologatom őket, és valami mást veszek a kezembe, ráadásul magam se értem, miért.

Természetesen nem csak régi, hanem új megjelenések is helyet kaptak a listán, hogy nehogy elfeledkezzek róluk. Az általános híráradat miatt többször előfordult már velem, hogy hiába érdekelt nagyon egy könyv, egyszerűen egy idő után kiment a fejemből, és csak sokkal később tűnt fel, hogy jé, volt ez a könyv is, és milyen érdekesen hangzott, de valahogy elsikkadt a káoszban. Nos, a 2016-os TBR polcom ezt hivatott megakadályozni.

Ennyi magyarázkodás után, prezentálom is a jelölteket:
A változtatás jogát fenntartom, sose lehet tudni. :D
Ha esetleg alaposabb pillantást szeretnétek vetni a listámra, itt a link hozzá, nézzetek körül nyugodtan, hátha ti is találtok valami olyat, ami felkerül a várólistátokra. 

Ami a blogot illeti, minden megy tovább a rendes kerékvágásban. A visszajelzések alapján a Top10 rovat bejött nektek, így az továbbra is lesz minden hónapban (a decemberi nem jött össze, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő), cover revealek is érkeznek majd, ha minden igaz, illetve a booktagek is állandó szereplők maradnak, mert jó poén néha kitöltögetni egyet-egyet. 
Újdonságként, én is elkezdek bookhaulokat posztolni. Bevallom, eddig nem láttam értelmét, de most valahogy elkezdtem látni benne a fantáziát, szóval meglátjuk, hogy mennyire fekszik ez az oldalnak. Egyelőre nem havonta, hanem ritkábban, olyan kéthavi rendszerességgel tervezem, de meglátjuk, hogy titeket mennyire érdekel a dolog.

Szóval, ennyi lenne az előzetes 2016-ból. Az az érzésem, ismét csak eseménydús, izgalmas évnek nézünk elébe, úgyhogy mindenkinek sok energiát kívánok az új évre, mert arra biztos nagy szükség van mindenhol! És csak óvatosan azokkal az újévi fogadalmakkal. ;)

Üdv,


2015. december 20., vasárnap

Karácsonyi kívánságlista

Fehér karácsonyra várós szép jó napot mindenkinek!

Az ünnepek itt vannak a nyakunkon, én pedig - mint minden évben - most is könyvet kértem karácsonyra a családtól. (Meg egy forgószéket, mert már ciki volt, hogy az ebédlőből csórok széket az íróasztalomhoz.) De persze a legtöbb esetben, nem igazán mernek nekem könyvet venni, hiszen attól félnek, hogy vagy nem találják el az ízlésem, vagy már ott csücsül egy példány a könyvespolcom valamelyik sarkában. Így pár éve ráálltunk arra, hogy én összeállítok egy listát - szigorúan csak magyar könyvekről, ugyanis közölték, hogy ők nem alkalmasak a bookdepo használatára - és arról lehet válogatni a rokonságnak.

Így nekem is marad némi meglepetés, hiszen nem tudom, mik várnak majd a fa alatt - hiába csillagoztam be némileg szuggesztíven egy párat -, viszont biztos, hogy ők sem lőnek mellé, és mindenki boldog.

Gondoltam, idén megosztom veletek az én karácsonyi kívánságlistámat, azaz a könyveket, amiket nagyon szeretnék már beszerezni. Hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez, vagy esetleg magához a módszerhez.

  • Dan Wells – Ruins: Romok*
  • Sara Gruen – Vizet az elefántnak
  • Vivien Holloway - Mesterkulcs
  • Patrick Ness – Kés a zajban
  • Brian Staveley: A császár pengéi
  • Ava Dellaira: Kedves halottak!
  • Scott Westerfield: Túlvilágok
  • Mark Lawrence: Tövisek hercege (keményborítós)
  • Gail Carriger: Heartless* (ez az, ami valószínűleg nem fog összejönni, pedig ezt szerettem volna a legjobban. Amikor a listát írtam, még azt hittem, kijön karácsonyra :()
  • Carlos Ruiz Zafón – A szél árnyéka
  • Imre Viktória Anna – Kísértés Rt.
  • On Sai – Lucy
  • On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?
  • Neil Gaiman – Amerikai istenek
  • Neil Gaiman - Sosehol
  • Douglas Adams – Galaxis útikalauz stopposoknak*
  • Catherine Fisher – Sapphique
  • Kazuo Ishiguro – Ne engedj el
  • Lev Grossman - A varázslók
  • Brandon Hackett: Az időutazás napja
  • Lakatos István: Óraverzum – Tiszítótűz
  • Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők
  • Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve*
  • Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
  • Ann Agguirre: Menedék
Ti is kaptok könyveket karácsonyra? Miket szeretnétek a legjobban? Inkább a friss megjelenések érdekelnek, vagy az ezer éve várólistás könyvek élveznek elsőbbséget?

2015. május 27., szerda

Bevásárlólista a Könyvhétre

Hello népek!

Sajnos-sajnos a Könyvfesztre idén nem jutottam el (közbepofázott az egyetem, hogy enném meg a kis szívét), de a Könyvhéten való részvételemet egy zombi apokalipszis se tudná megakadályozni! Így, bár nem szokásom megjelenésekről írni, - ennek nagyrészt az az oka, hogy az esetek többségében próbálom magam utolérni a várólistámmal - most mégis szemezgetnék egy kicsit a friss megjelenésekből, amik felkeltették az érdeklődésemet.
Szívem szerint mindet meg is venném, de tuti, hogy kénytelen leszek szelektálni.

Agave Kiadó:

Lev Grossman: A varázslók (A varázslók 1.)

 A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Gondolatok: amikor először elolvastam a tartalmat, a szememet forgattam, azt motyogva, hogy remek, egy NA-ba oltott Harry Potter, remegek az izgalomtól. De mindenki annyira dícséri, hogy kíváncsi lettem, mi ez a nagy felhajtás. Amikor rápillantottam a Goodreads értékelésekre, nagyon szélsőséges csillagozások köszöntek vissza, amiből azt szűrtem le, hogy ez is azon könyvek egyike, amit vagy imádsz, vagy utálsz. Meglátjuk.

William Gibson: Virtuálfény (Híd trilógia 1.)
- újrakiadás -

Chevette futárként rója biciklijén a jövő San Franciscójának utcáit, ez az élete. Egy nap mégis nagyot kockáztat: ellopja egy seggfej napszemüvegét. Csak akkor jön rá, hogy tettének milyen következményei vannak, amikor ezek már jócskán átívelnek felette, és alapjaiban veszélyeztetik az egész város jövőjét.
A napszemüveg visszaszerzésével egy Rydell nevű fickót bíznak meg, aki nem túl lelkes a munkáért: nem elég, hogy kisvártatva a helyi rendőrség gyilkossági csoportja is bekapcsolódik az ügybe, de egyre többször hall egy hídról és a mögötte elterülő szürke zónáról, amit különös emberek népesítenek be.
William Gibson 1993-as regénye a Híd-trilógia első része, és egyben egy új korszak kezdete: a cyberpunk teremtője a Sprawl-trilógiát követően a tömegmédia és celebkultuszok megjelenésének előrevetítésével alkotott ismét tűéles képet a közeljövőről. A kötetet új fordításban tartja a kezében az olvasó.

Gondolatok: őszintén, ezelőtt még sosem hallottam erről a trilógiáról, bár az író neve azért ismerős. Az is igaz, hogy ez még jóval az én könyfaló éveim előtt jelent meg először, és sose voltam hatalmas szakértője a cyberpunknak. Úgyhogy pont itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjek a műfajjal.

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.
Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs.

Gondolatok: na, ez az AKAROM - kategória! Mindig is úgy gondoltam, hogy drága fővárosunk elég menő helyszínül szolgálna egy jó kis posztapokaliptikus regénynek, és íme. Rettentően kíváncsi vagyok!

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát. Egy novella az Óceán az út végén mellé, egy öregkori Sherlock Holmes-rejtély, egy közösségi média inspirálta kispróza-füzér és további húsz írás található a kötetben, mely méltó párja a Tükör és füstnek és a Törékeny holmiknak.

Gondolatok: Gaiman stílusát nagyon szeretem, a Tükör és füst teljesen lenyűgözött, de momentán kicsit hátraszorult a várólistámon. Valószínűleg inkább megpróbálom levadászni valamelyik korábbi regényét, ugyanis a Csillagporon kívül még csak a novelláihoz volt szerencsém. Nem is értem, hogyan, miután az annyira pozitív élmény volt.

Gabo:

Moskát Anita: Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Gondolatok: nagy szerelmese vagyok a fantasynak, ez szerintem az olvasási szokásaimból elég nyilvánvaló, de az olyan fantasynak különösen, amelyik bevállalós és mondanivalója van. Ez pedig - tartalomból ítélve - ilyennek tűnik. Tuti levadászom!

Paolo Baciagalupi: A kételygyár

A kamasz Alixnek egy jómódú amerikai család tagjaként nincs túl sok problémája, egy nap azonban felkeresi egy titokzatos srác, aki azzal szembesíti, hogy minden, amit az életéről tud, hazugság. Apja abból szerzi pénzét, hogy hiányosan tesztelt gyógyszereket forgalmazó gyárakat véd az áldozatok követeléseivel szemben. Alixnek számolnia kell a lehetőséggel, hogy az eszes és vonzó idegennek, aki egy fiatalokból álló radikális aktivista-csapat feje, talán igaza van, és az események felgyorsulásával el kell döntenie, hogy lebuktatja-e azt az embert, aki felnevelte és mindent megadott neki.

Gondolatok: a sztori elég tipikusnak tűnik a tartalomból ítélve, de a téma provokatív, és ez tetszik. Még ingadozok, hogy vegyem, vagy ne vegyem. Meglátjuk.


Brian Staveley: A Császár Pengéi
A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.
A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.
Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.

Gondolatok: High fantasyt a népnek! Határozottan lelkes vagyok a könyvet illetően. Mondjuk az már rohadtul idegesít, hogy fűt, fát, virágot Martin bácsi műveihez hasonlítgatnak, pont mint anno a Harry Potterrel meg az Éhezők viadalával tették (meg teszik). Értem én, hogy marketing meg minden, de böki a csőrömet. Viszont Rothfuss említésére már felkaptam a fejem.

Ad Astra:

2045 - Harminc év múlva

Milyen lenne az élet a muszlim Magyarországon vagy a tengerek borította Európában? Tehetünk-e valamit a globális felmelegedés ellen, és mi veszi rá a terroristákat, hogy elpusztítsák az emberiség egyetlen reményét? Hol vannak a 3D nyomtatás vagy az ember tökéletesítésének határai? Hogyan élhetünk az apokalipszis után, és mi van, ha éppen átéljük azt? Milliónyi út áll előttünk, amelyen elindulhatunk a következő három évtizedben, ám ezen utaknak a többsége veszélyes, nem egy pedig a pusztulásba vezet.
A civilizáció törékeny, a kultúra pedig még törékenyebb, és bár az ember minden körülmény között képes a túlélésre, nem árt, ha odafigyelünk. Akárcsak úgy, hogy elolvassuk ezeket az írásokat, és elgondolkodunk rajtuk. Mert a jövő itt kezdődik. Felkavaró és elgondolkodtató látomások sora fogadja az olvasót az Ad Astra legújabb sci-fi antológiájában, ami nem távolabbra, csupán 2045-re tekint, őszintén, nyersen, kalandosan. Tizenhat szerző – szépírók, forgatókönyvírók, sci-fik és történelmi regények alkotói, illetve tehetséges kezdők – novelláit tárja a kiadó e kötettel a közönség elé.

Gondolatok: hát a műjég hova lett, he? Na jó, ezen túllépve, nagyon izgatott vagyok, hogy a kezembe foghassam ezt a kötetet. Régebben nem igazán kedveltem a novellákat, de mostanában nagyon rájuk kaptam, úgyhogy ez nagyon betalált.

Könyvmolyképző:

Adam Sternbergh: Akkor hajrá!

Spademan egykor kukásként dolgozott. Még mielőtt az a bomba felrobbant volna a Time Square-en, még mielőtt a felesége meghalt, a város pedig elnéptelenedett volna.
Most bérgyilkos.
A közeli jövőben New York megmaradt lakossága két élesen elkülönülő kasztra tagozódik. A gazdagokéra, akik megengedhetik maguknak, hogy egy virtuálisan létrehozott valóságba „becsatlakozva” meneküljenek egy jobb világba, illetve azokra, akik a lepusztult utcákat róva igyekeznek életben maradni. Spademan az utóbbit választotta. Új munkája nem sokban különbözik a régitől: hulladékeltakarítás. Nem tesz fel kérdéseket, gyorsan dolgozik, és jól bánik a tapétavágóval. Viszonylagos nyugalma azonban véget ér, amikor egy gazdag és befolyásos hittérítő azzal bízza meg, hogy ölje meg a lányát. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat váratlanul veszélyessé válik – célpontjának van egy sokkoló titka, Spademannek pedig megvannak a maga szabályai. Két tűz közé kerül, és nagyon óvatosan kell manővereznie ahhoz, hogy életben tudjon maradni.
Adam Sternbergh első regénye kemény, erőszakos, vicces, lebilincselő, gyengéd és briliáns.

Gondolatok: most mit mondjak? A bérgyilkosok a gyengéim. Nyilvánvalóan egy egész konténernyi (de szellemesek vagyunk) személyiségi probléma lapul emögött a kijelentésem mögött, de ameddig csak olvasok róluk, addig csak nem kerülök bajba emiatt. Igazam van?

Hank Philippi Ryan: A másik nő
Jane Ryland csillaga felfelé ível a televíziós riporterek között… amíg egy nap nem hajlandó kiadni informátora nevét, és emiatt mindent elveszít. A kegyvesztett újságíró nem elégszik meg az unalmas feladattal, amit rásóznak, így hamarosan nyomozni kezd az egyik szenátorjelölt szeretője után – és már csak néhány nap van hátra a mindent eldöntő választásokig.
Jake Brogan, a bostoni rendőrség nyomozója egy gyilkosra vadászik. Már két azonosítatlan női holttestet is találtak hidak közelében, így a detektívet folyamatosan újságírók hada követi, hogy árulja el, valóban a „Hidas Gyilkos” vadászik-e a fiatal bostoni nőkre.
A holttestek száma egyre nő, a választás pedig közelebb van, mint gondolnánk. Jane és Jake rájönnek, hogy a két ügy kapcsolatban áll egymással. Úgy tűnik, olyan gyilkossal állnak szemben, aki bármire hajlandó, csak hogy elkerülje a botrányt.
Mocskos politika, piszkos játszmák és megdöbbentő fordulatok. A másik nő – egy lebilincselő sorozat első kötete! Csábítás, árulás és halál – a győzelemhez ezúttal sokkal többre lesz szükség egyszerű szavazatoknál.

Gondolatok: Ez is elég tipikus cselekménynek látszik, de jól megírva kikerekedhet ebből egy köröm-lerágós történet. Szeretem én a krimit, de csak úgy, ha efféle mesterkedések is keverednek a levesbe.
Még nem vagyok benne biztos, hogy megveszem-e.

Delta Vision:

Hernádi Péter: Hollóember (Garabonciás osztag 1.)

"Szuperhősök. Különleges képességekkel bíró, álruhás jótevők. A képregények és a mozivászon sztárjai. Rendszerint Amerikához szokás kötni őket, pedig…
Garai Gábor, azaz Hollóember éjszakánként Budapest egén járőrözik. Koltai Lilla, vagyis Fürkész, nyitott könyvként olvas mások gondolatai között. Vész Konrád, alias Fanyűvő sebezhetetlen harcos. Homonnai Ignác, más néven Pannónia Parancsnok emlékszik valamennyi őse életére, így évezredek tapasztalata áll a rendelkezésére. Ők négyen alkotják a Garabonciás Osztagot, a Magyarországot oltalmazó szuperhős alakulatot.
A lehetőségeik azonban nem mérhetőek nyugati kollégáik lehetőségeihez. Űrbázis helyett elhagyatott városszéli víztorony a központjuk, repülő erőd híján húszéves kisteherautón indulnak küldetésre. Elégedetlenségük napról-napra nő, hol egymás ellen áskálódnak, hol a világ szuperhősei felett álló korlátlan hatalmú szervezet, a Kamara ellen lázonganak.
A megalkuvást nem ismerő Hollóember egyre gyakrabban érzi, hogy rossz irányba haladnak. A csapat szétesőfélben van, márpedig amikor a pesti éjszakában elszabadul az ősi iszonyat, csakis ők állhatnak az útjába. Ám ahhoz, hogy az ellenségükön felülkerekedjenek, először a saját démonaikat kell legyőzniük.

A Garabonciás Osztag-sorozat első kötetében Hernád Péter kiváló érzékkel mutatja be a szuperhősök egyszerre emberfeletti és emberközeli jellegzetességeit, a közeli jövő Magyarországának ismeretlen, mégis minden ízében ismerős világába is elkalauzolva a modern fantasztikum kedvelőit.

Gondolatok: magyar bosszúállók? HELL YES!

J. Goldenlane: Napnak fénye

Mi jöhet egy világháború után?
Természetesen egy újabb világháború – állítja őfelsége, Tien Naga-Hai Huang-Ti, mert a történelem szerint az emberiség rendre elfelejti az atombombázás borzalmait, és mindig jön egy újabb Utolsó Háború.
Az ifjú császárnak, aki negyedik az Új Császárok sorában a Kínai Birodalom élén, rögtön a koronázása után leküzdhetetlennek látszó kihívásokkal kell szembenéznie: a kívülről fenyegető Ausztrál Föderáció mellett minden pillanatban számolnia kell a Birodalmon belüli riválisaival is.
Ticca Min sokáig azt hitte, hogy a jövője semmiben sem fog különbözni a kockanegyedek többi lakójának életétől. Jobb, ha az álmait még magának sem meri bevallani, csak elfogadja az egyetlen lehetséges utat.
Egyetlen pillanat, egyetlen döntés elég, hogy minden megváltozzon körülötte… és ami kezdetben csak izgalmas kalandnak tűnik, az idővel olyan események elindítója lesz, amellyel a Birodalom és a világ békéje is veszélybe kerül, az uralkodó és alattvalói sorsa pedig elválaszthatatlanul összefonódik.
J. Goldenlane új regényének színes, mesteri precizitással felépített világa kiváló érzékkel hozza össze a YA klasszikus elemeit, egy posztapokaliptikus világ képeit, és a finom humort – túllépve a megszokott kereteken, a fiatal és lélekben fiatal olvasók számára egyaránt emlékezetes módon mutatva be az új világrend meghatározó uralkodóházának intrikáit és a felnőttként helytálló fiatalok küzdelmeit.

Gondolatok: klasszikus YA és posztapokaliptika, mindez pedig egy magyar író tollából? IDE VELE!

Nos, ez lenne az én bevásárlólistám a könyvhétre. Jobb lesz, ha hátizsákot viszek. Pláne, hogy ilyenkor néhány régebbi kiadás is a táskámba pottyan, amiket leértékelve találok. És idén kihagytam a könyvfesztet, szóval még azokból a megjelenésekből is van mit beszerezni. Ejj, drága pénztárcám, de fog ez fájni nekünk.

Ti mire fenitek a fogatok?

2015. május 12., kedd

13 jel, hogy könyvfüggő vagy

Egyes problémákat csak a könyvmolyok tudnak megérteni, szerintem ezzel mind szembesültünk már. Pl. az én anyám is igen furán nézett rám, amikor már negyed órája toporogtam füstölögve a könyvespolcom előtt, és mikor meg merte érdeklődni, hogy ugyan milyen démon szállt meg, akkor ráböktem a Tündérkrónikák sorozatomra, azzal felkiáltással, hogy: "MOST NÉZD MEG HOGY NÉZ KI!!!!"

Nemhiába, a könyvmolyok élete nehéz. ;)
Íme 13 jele annak, hogy bizony te is osztozol a sorsunkban.


1. Mindig többet akarsz



"Csak még egy oldalt!"

"Amint befejezem ezt a fejezetet, megyek aludni... nééémááá, hát nem függővég? Tudnom kell, mi történt, hát így nem lehet aludni..."

Ismerős?

Sejtettem. ;)

2. Jobban érzed magad a könyvek társaságában, mint emberek között




Éljen az antiszoc magatartás, nemde?

(Azért tessék néha kapcsolatot teremteni más emberi entitással, nem árt az :D)







3. Amikor el vagy havazva, leülsz olvasni





Költözésnél, dobozokon ücsörögve... nincs is ahhoz hasonló érzés.







4. Azt hiszed, "odakinn" az csak egy másik hely, ahol olvashatsz




Végül is... kellemest a kellemessel, vagy hogy is van a mondás. Már ha persze nem allergiás az ember arra a csillióezer pollenre, és a szél se akarja jobban tudni, hogy épp melyik oldalon tartunk.







5. Abban a hitben élsz, hogy "könyvet olvasni" csak együltőhelyben lehet


Na jó, ezt azért könyve válogatja.
De tegye fel a kezét, akivel még soha nem fordult elő!
.
.
.
Na ugye, hogy ugye?

Ki mondta, hogy könyvvel a kézben nem lehet sétálni/wc-re menni/takarítani. Igaz, az utolsó elég trükkös, de csak kreativitás kérdése az egész.






6. Khmm... hát, beleéled magad a könyvekbe

Sírás, nevetés, szerelmek, team-ek, földhöz vágós epizódok, olvasási válság... a lista végtelen, ettől szép az egész.

7. Együttérzés azok iránt, akik nem szeretnek olvasni? Nulla.







Maximum sajnálat.
Fogalmuk sincs, mit hagynak ki.








8. Szabadidő = olvasásra szánt idő




Hiszen mire másra jó a hétvége, mint elmerülni az aktuális olvasmányodban?

Hogy a nyárról már ne is beszéljünk!





9. Szó szerint belebetegszel, ha valaki lelövi az egyik csavart a történetben

Vannak, akiket annyira nem zavar, de azért a nagy többség nem fogja megköszönni, ha Spoiler Alert nélkül elszóljuk magunkat.

Az már más kérdés, hogy van amikor simán tovább olvasok a figyelmeztetés ellenére. Na, de ha nincs figyelmeztetés, azt azért nagyon zokon veszem!

10. Julie Andrews-zá változol, amint belépsz egy könyvesboltba






Ha musical-be épp nem is képzelem magam, de tagadhatatlan, hogy egy könyvesbolt mindig otthonosabbnak tűnik, mint bármi más üzlet, pláne, ha még kényelmes fotelek/babzsákok is akadnak, ahol el lehet fészkelni valami jó kis könyvvel.










11. Raktározó üzemmódba léptél... már ami a könyveket illeti

Nos, erről én is tudnék mesélni...

Az egy dolog, hogy minden elérhető felület hipersebességgel könyvespolccá, de legalábbis könyvtárolásra alkalmas tárggyá nyilváníttatik a jelenlétemben, de ha sikerül egy könyvesboltból kisétálnom anélkül, hogy akár egy drágaszág is hozzáragadt volna a kezemhez, akkor hajlamos vagyok úgy érezni magam, mint egy tizenkét éves, aki lélegzetvisszatartó versenyt játszott a medencében, és végre oxigénhez jutott, miután majdnem belilult a feje az erőlködéstől.

Ja... lehet, hogy problémáim vannak. xD






12. A könyvekbe menekülsz


















Mert egy jó könyv megvigasztal, megnevettet, erőt ad, és remekül eltereli a figyelmet.
Néha pedig csak erre van szükségünk. Pár órányi szünetre a világtól.

13. Az apróságok is kiborítanak


A borító mizéria csak csepp a tengerben; elnyomtatások, fordítás, betűméret, könyvméret, kemény vs puha fedél, és így tovább.

És persze a borító.
Mert a borító mindig téma.

Nyilván, nem a külcsíny a lényeg, de azért fontos.




Nekem azért még lennének ötleteim további jelekkel kapcsolatban, de egyelőre ennyiben maradunk.
Rátok mennyi igaz belőle?

forrás (angol): http://media.bookbub.com/blog/2015/04/27/addicted-to-books/

2015. február 8., vasárnap

The Sick Book Tag



Miután én is épp kikászálódóban vagyok a szezonális náthából, és úgy általánosságban mindenki beteg körülöttem, elég aktuálisnak érzem a "The Sick Book Tag"-et, ami a különfajta betegségekhez különfajta könyveket társít.
Ha már betegek vagyunk, legyünk stílusosak legalább! ;)

1) Diabétesz: egy könyv ami nagyon édes, talán már túlságosan is az

Meg Cabot: Tinibálvány

A legédesebb könyv, amire csak gondolni tudok, de egyáltalán nem rossz értelemben. Cuki, vicces és nem is annyira kiszámítható, mint amilyennek elsőre tűnik.

Tudjátok, vannak azok a könyvek, amiket nagyon fiatalon imádtál és mély nyomot hagytak benned, viszont nem jut eszedbe, csak nagyon ritkán, amikor rendet raksz a könyvespolcodon és véletlenül a kezedbe akad. Megsimítod a megkopott borítót, végigpörgeted a megsárgult lapokat és nosztalgikus mosollyal emlékszel vissza azokra a napokra, amikor 12-13 évesen már sokadjára olvastad újra nem törődve olyasmikkel, hogy realisztikus-e történet, vagy milyen a karakterizálás. Legalábbis nem ennyire tudatosan.

A Tinibálvány az első Young Adult könyvek között van, amiket valaha olvastam és úristen, mennyire régen volt már! De mindig mosolyogva gondolok vissza rá, és nem kétlem, hogy ha most levenném a polcról, pontosan ugyanolyan jól szórakoznék, mint anno.
Ugyanis gyakran egy könyv nem csak egy könyv hanem egy kapu az emlékeknek. Felidézi, hogy milyen volt 12 évesnek lenni és ugyanezeket a sorokat olvasni. Még nem vagyok ugyan öreg, de azért nem gyakran jut eszembe. Nem hinném, hogy valaha is meg tudnék válni ettől a könyvtől, nem számít mennyire giccses a borítója (pedig anno pont emiatt akadt meg a szemem rajta xD az irónia... )

2) Bárányhimlő: egy könyv, amit egyszer elolvastál, de soha többé nem veszed a kezedbe
Johann Wolfgang Goethe: Faust

Elsőre azonnal az Anna K*rva (magyarázat azoknak, akik kevésbé ismernek: Lev Tolsztoj: Anna Karenina) jutott eszembe, de gondoltam, annyit szidtam már nyilvánosan azt a könyvet, hogy lassan mindenki megunja körülöttem (pedig fantasztikus dühterápia, én mondom). Úgyhogy hoztam egy másik hőn utált irodalmi alkotást, amin foggal-körömmel küzdöttem át magam és azóta is nagy ívben kikerülöm, hacsak tehetem.
Tisztázzuk, én vevő vagyok a szépirodalomra (irodalmat tanulok az egyetemen, még jó hogy!), szeretem a nehéz könyveket is, nem riadok vissza a filozófiától, de ez úgy volt pocsék, ahogy volt! Az ember tragédiája? Imádtam! Bűn és bűnhődés? Fantasztikus! De ez? VIDD INNEN!
Beteges, következetlen, unalmas és vérlázító. Utáltam Faustot, utáltam Mefisztót, de még Margitot is! Goethe verseit kifejezetten szeretem, de a hosszabb munkáit nagyon nem. Az ifjú Werther szenvedései se nyűgözött le, azt be se bírtam fejezni, de ez elviszi a prímet. Egy életre traumatizált.

3) Influenza: egy könyv, ami fertőzésként terjed
Rainbow Rowell: Eleanor & Park


Nagy hirtelen A szürke ötven árnyalata jutott eszembe, de a hype az ezúttal a film kijövetelének köszönhető, az eredeti könyvé már azért nem annyira aktuális, így egy másikkal hozakodtam elő, ami szigorúan könyves berkekbe tartozik.

Mostanában mindenhol ezt látom!
Én ugyan még nem olvastam (és jelenleg nem is érzek olyan hatalmas késztetést rá), de mindenki áradozik róla és minden sarkon szembejön.



4) PMS: egy könyv, amit rendszeres időközönként (havonta/évente) újraolvasol
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Jah, szóval már korábban kifejtettem egy bejegyzésemben, mennyire odáig vagyok én ezért az egész sorozatért, de az első részért meg különösen.

Ha rossz kedvem van, csak leveszem a polcról és felütöm valahol. Fél óra múltán garantáltam jobb hangulatban leszek. Molyon már nem is jelölöm az újraolvasásokat, mert tök fölösleges. Átrángattam magammal Európán is, csak hogy a koleszban is itt legyen velem. :)





5) Álmatlanság: egy könyv, ami ébren tartott egész éjjel
Ilona Andrews: Magic Bleeds (Kate Daniels #4)

Ezt a részt épp tegnap éjjel/ma hajnalban fejeztem be, és csak annyit tudok mondani, hogy ez a sorozat könyvről-könyvre csak jobb lesz és előre félek, hogy kifutok Kate Daniels részekből.

Pláne, hogy már az ötödik végén járok azóta...

A bejegyzésekkel róluk cseppet le vagyok maradva, de eltökéltem, hogy mindegyikről írok, mert megérdemlik, csak azt ne várjátok tőlem, hogy objektív legyek. Az nem fog menni. xD



6) Amnézia: egy könyv, ami felejthető volt
Stacey Kade: The Ghost and the Goth




Épp a napokban írtam róla a blogon, Sztereotípa extravaganza címmel.
Annyira semmilyen volt, hogy az már művészet.

Még nem tudom, hogy elolvasom-e a következő részt.





7) Asztma: egy könyv, amitől elállt a lélegzeted
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Először elállt a lélegzetem, amikor megláttam a kiadást, hogy milyen gyönyörűséges. Akkor még nem tudtam, hogy a belseje a könyvnek legalább ennyire varázslatos és magával ragadó.

Elkapott a világ és el sem engedett, lélegzet-visszafojtva faltam a sorokat, de közben nem akartam, hogy véget érjen. Az egyik legvarázslatosabb könyv, amit valaha olvastam és nem azért, mert varázslók szerepelnek benne (vagy legalábbis nem csak azért), hanem mert Erin Morgenstern egy megkapó, feledhetetlen, titkokkal teli világot tár a szemünk elé.



8) Alultápláltság: egy könyv, ami nem mozgatta meg a fantáziád
Alyson Noel: Evermore - Mindörökké

Viszonylag régen olvastam, de hatalmas csalódás volt. Klisés, következetlen tinidráma, ami mindennek tetejébe még megpróbál másnak tűnni, mint ami és túlságosan komolyan veszi magát.

Csomó mindent belehajigált a szerző, ami épp megtetszett neki, így csak egy katyvaszt kapunk egy nem túl szerethető főhősnővel, néhány kötelező papírmasé karakterrel és a tökéletes pasival, aki úgy hidegen hagyott, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Időpocsékolás.




9) Tengeri betegség: egy könyv, ami által egy másik időbe és térbe látogathattál el
Julianna Baggott: Tiszták

Ez is egy régi olvasmányom, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a világ, amit Baggott a szemünk elé tárt. A nem túl távoli jövőben, egy atomkatasztrófa utáni posztapokaliptikus világ, amelyben az emberek így vagy úgy, de megpróbálnak túlélni. Torz, haldokló, embertelen és rettenetesen ijesztő, főleg azért, mert egyáltalán nincs elrugaszkodva a valóságtól.

Ez megtörténhet.

Lehet, hogy nem pont így, de megtörténhet. Az emberiség eljuthat idáig, és ez egy elképesztően rémisztő gondolat. Bár a fordítás elég pocsék volt, ennek ellenére megéri elolvasni, mert azon túl, hogy szórakoztató, rendkívüli módon gondolatébresztő is.

Szóval, ez lett volna a "The Sick Book Tag", az influenza járvány tiszteletére, remélem tetszett! Ha kedvetek támadt esetleg kitölteni a booktaget, ne habozzatok, jó szórakozást hozzá!
Eredeti forrása itt elérhető.

A taget köszönöm a Kis Könyves Bloggerek csoportnak.

Limk Related Widget