Színezők és orgyilkosok újratöltve

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 96

Tele szemkápráztató rajzokkal az Assassin’s Creed játékokból! Ez a gyönyörű színezőkönyv olyan ikonikus jelenetek tartalmaz, mint amikor Ezio Leonardo da Vinci repülő szerkezetében cikázik Velence egén, Connor száguld a függetlenségi háború csatamezein, vagy Altaïr bizalomugrása egy várfalról. A kötet rengeteg mintát, képet és ábrát vonultat fel a történelemből, amelyek csak arra várnak, hogy az olvasó megtöltse őket színekkel és élettel.

Megénekeltem én már a kalandjaimat és az elsődleges tapasztalataimat Benővel (adtam egy kollektív nevet az assassinoknak, mert amúgy halvány lila ibolyám sincs róla, hogy melyik-melyik, prológusos bloggertársaimnak meg annyira tetszett, hogy azóta is így emlegetjük őket), tehát ha arra vagy kíváncsi, mit szólok a színezőhöz, milyenek a lineartok, kiknek ajánlanám, plusz a két első próbálkozásomat, akkor csekkold az első bejegyzésemet itt.

Ez inkább egy update-ként szolgál, ugyanis mostanság megint elővettem és be is fejeztem egy újabb képet, így gondoltam megmutatom nektek a végeredményt, illetve válaszolnék egyúttal azokra a kérdésekre, amiket nekem szoktak szegezni a színezés kisebb trükkjeivel kapcsolatban. Úgyhogy ha ilyesmik érdekelnek, maradj velünk! (velem és Benővel ;))

Először is, frizbis Benő után bemutatnám nekteeek.... fürdőköpenyes Benőt!

Nagyon szerettem ezt a képet pingálni, tökéletes foglalatosság volt sorozatnézés, illetve hangoskönyvek hallgatása mellé, mert nem vonta el a figyelmemet róluk, de közben mégis lefoglalta a kezemet, ami nálam mindig probléma, ha valami passzív tevékenységet végzek, pl. filmezés vagy hallgatás (akár zene, akár más).

work in progress

 A színezőkben az a jó, hogy nem igazán lehet őket elrontani. Többszörösen igaz ez, ha rétegekben gondolkodunk. Magyarán nem kell megelégedni egyetlen árnyalattal, én szinte az összes részletnél minimum hármat használtam, de inkább négyet, ami élénkebbé teszi a végeredményt, és lefed gyakorlatilag bármilyen hibát. Például Benő fürdőköpenyének első rétege világoskék volt, majd fokozatosan vittem rá a sötétebb kékeket, majd a lilát, végül pedig a feketét. A háztető esetében is világosszürkéről indultunk, majd erre ment rá a sötétkék, végül a fekete.

Ha mélyíteni szeretnéd az árnyékokat, bátran használj fekete zseléstollat! Ezt a trükköt nekem is So-So tanította. A kabáton a gyűrődések árnyéka mind zseléstollal van kiemelve, ahogy a házakon a sötétebb szélek és beugrók is. Csak húzz egy keveset a kiindulóponthoz, majd maszatold el az ujjaddal a színezés irányával párhuzamosan.

Ja, ha már irány. Ha nem szeretnéd, hogy tigriscsíkos legyen a végeredmény, javasolnám az apróbb, körkörös mozdulatokat a függőleges vagy vízszintes satírozás helyett. Kevésbé fárasztó amúgy is, és sokkal egységesebb a végeredmény. Még ha egy bizonyos irányba is haladsz, miközben viszed fel a színt, körökkel érdemesebb operálni vonalak helyett. Illetve mire nem jó a fehér ceruza: nem csak a fénypontokra tökéletes, de arra is, hogy el szeretnéd simítani a ceruza által hagyott textúrát (azokat a fránya kis fehér szemcséket, you know). Bár meg kell jegyeznem, hogy ez elsődlegesen világosabb árnyalatokon működik. Viszont a sötéteknél nem is szokott probléma lenni, legalábbis nálam, mert 3-4 rétegnyi szín tökéletesen lefedi a papírt. Minden másra ott a Mastercard.

Végül, de nem utolsó sorban pedig... türelem rózsát terem. Így elszórakozgatni egy-egy képpel elég babramunka, éppen ezért használom inkább afféle pótcselekvésnek, semmint hogy konkrétan leüljek, hogy akkor én most színezni fogok. Nem kell rágörcsölni, nem tanulmányrajz ez. A lényeg az, hogy érezd jól magad, miközben csinálod: leld örömed a színekben, az árnyékokban, és az alkotás örömében. Ami így nagyon nyálasan hangzik, de alapvetően tényleg ez a lényeg. Nem hiába relaxálásra találták ki ezeket a könyvecskéket. Bár könyvnek nevezni az én példányomat már erős túlzás, ugyanis totálisan elengedett a ragasztó, de annyira nem is bánom, mert így kényelmesebb színezni is.

Úgyhogy hajrá, színezzetek ti is Benőket (vagy ami a kicsi szívetek vágya)!

A könyvet még egyszer köszönöm szépen a Fumax kiadónak.

Orgyilkosok és színezők

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 96

Tele szemkápráztató rajzokkal az Assassin’s Creed játékokból! Ez a gyönyörű színezőkönyv olyan ikonikus jelenetek tartalmaz, mint amikor Ezio Leonardo da Vinci repülő szerkezetében cikázik Velence egén, Connor száguld a függetlenségi háború csatamezein, vagy Altaïr bizalomugrása egy várfalról. A kötet rengeteg mintát, képet és ábrát vonultat fel a történelemből, amelyek csak arra várnak, hogy az olvasó megtöltse őket színekkel és élettel.

Bevallom őszintén, amióta a felnőtt színezők megjelentek a színen, azóta azon agyalok, hogy bizony nekem is be kéne szereznem egyet, és elszínezgetni, amikor felforr az agyvizem, hátha zenebb leszek tőle legalább egy katicabokányival, és nem kezdek el üvölteni a Keats honlappal (itteni Neptun, és legalább olyan jó a humora). Ezúttal ugyanis teljesen meg tudtam érteni a hype-ot, ami a színezők körül zajlott. Kicsit talán átestek a ló másik oldalára, de én úgy vagyok vele, hogy ha már az ember le akar lazulni, inkább ez, mint a heroin. Ugyanis nekem a színezés, és úgy általában a rajzolás erről szól: ameddig a vonalakra koncentrálok, addig eltűnik a világ, és néha bizony nagyon szüksége van erre az ember lányának. Ha bővebben érdekelnek a színezők pozitív hatásai, Cersei egy cikk keretében megemlékezett róla.

Szóval elég biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb a kezembe akad egy ilyen kis könyvecske, csak épp arra nem számítottam, hogy ez lesz az. A Kreatív hét, amit a Prológuson tartunk éppen most - katt ide a részletekért, illetve a szuper nyereményjátékért - pont kapóra jött, ugyanis így nem tudtam tovább halogatni a dolgot. Tudjátok, milyen vagyok. (Hacsak nem most jártok itt először. Ez esetben: halihó, itt a halogatás koronázatlan királynője klimpírozik.)

akadnak benne londoni jelenetek, így úgy döntöttem megsétáltatom az új drágaszágot a Trafalgar téren.
Háttérben a National Gallery épülete látható.

És hogy miért nem számítottam pont erre a színezőre? Töredelmesen bevallom, halvány lila ibolyám sincs az Assassin's Creed világáról. Jó, ez így nem teljesen igaz, de határozottan a laikusak táborába tartozom. A filmhez még nem volt szerencsém, a játékkal sose játszottam (megrekedtem a Sims szintjén, igen sajnálatos módon, és momentán nincs időm művelődni), a könyveket pedig eddig csak nézegettem, megállapítva, hogy igen badass borítójuk van. Hogy honnan dereng mégis némi balladai homály? DeviantArtról! Megszállottan imádom a képi világát az Assassin's Creednek, hiszen egyszerűen gyönyörű! És amit néhány művész kreál... egészen csodálatosak. Komolyan, csak menjetek fel az oldalra és üssétek be a keresőbe. Egészen elképesztő!

Először átpörgetve a színezőt egy kicsit azért megszeppentem. Ha rajzolok, szénnel vagy grafittal dolgozok, nem színessel, eltekintve néhány meddő kísérlettől. Rég volt bármi más a kezemben, mint sok b-s ceruza/ puha szén. Ez a színező pedig gyönyörűségesen meg volt rajzolva. Mármint... tessék ránézni ezekre a részletes lineartokra:

Viszonylag sok az emberábrázolás és a mozgalmas jelenetek, de bőven találunk városlátképet, és fegyvereket is. Nagyon szépen össze lettek válogatva a képek, hogy mindenki találjon valami számára érdekeset. Én mindenesetre elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnek embert és/vagy városrészletet színezni, és nem bánják az extrém részletességet. A grafikák rendkívül igényesek, és ennél fogva kidolgozottak is, ami mindenképpen több munkát ró a vállalkozó színezőre. Én ezt kifejezetten élveztem, szeretem a kihívásokat, de nem haladtam kifejezetten rohamtempóban. Két hétig majdnem minden nap leültem színezni egy-két órát (sorozatok illetve hangoskönyvek társaságában), és két kép lett kész.

A végén még színes képeket is kapunk remek minőségben, hogy például az olyan avatatlan személyek mint jómagam, képben legyenek a színvilággal, ha esetleg úgy döntenének, hogy mégse barbie rózsaszínre pingálják drága assassinjaink gatyáját. (Amivel egyébként semmi gond, kinek mi :D) Én speciel az az utánanézős típus vagyok, és már nyakig jártam a google útvesztőjében, amikor feltűnt ez az apró részlet.

első áldozatom

A papír remek minőségű, és kellően vastag is. Csak színesceruzával voltam felszerelkezve, így nem tudom, más médiumra hogy reagálna - például vízfestékkel is ilyen jól bírná-e a gyűrődést (haha... jó, befejeztem) -, de így egy szavam se lehet. Nem ütött át, nem lyukadt ki, pedig mint láthatjátok a fenti képen, nem kíméltem a papírt. Szerettem 4-5-6 árnyalatot is egymásra halmozni, játszani az árnyékokkal és az átmenetekkel.

Egyetlen problémát talán a ragasztás okozta: igencsak hamar elengedett. Nyilván én is meglapogattam szegény gerincét a színezőnek, de az a helyzet, ha az ember normálisan akar dolgozni rajta - különösen igaz ez a dupla oldalas képekre - akkor bizony muszáj kilapítani szegény párát. 

Második próbálkozás. Szexi frizbisünket el is neveztem Benőnek, ha már ennyit bámultam azt a tökéletes arcélét.

Mint látjátok, azért egész jól sikerült megbarátkoznom a színek használatával. Kicsit talán át is estem a ló túloldalára, de nagyon élveztem szórakozni vele. Eddig ez a legjobb módja annak, hogy normálisan haladjak a sorozataimmal: megfelelően lefoglalja a kezemet, és a figyelmem egy kis részét, így könnyedén csúszik a sorozatmaraton is, ami amúgy nem jellemző rám. Nem bírok túl sokáig a fenekemen maradni.

A héten még egy time lapse videó is fel fog kerülni újdonsült Youtube csatornánkra a Prológusnál, szóval ha érdekel maga a munkafolyamat felgyorsítva, mindenképp ajánlom, hogy csekkold le, és iratkozz fel, ha esetleg a jövőben is szeretnél ilyen és ehhez hasonló fun videókat látni tőlünk! (Linkért katt ide!)

Összességében, én nagyon jól szórakoztam, és fogok szórakozni a jövőben is ezzel a könyvecskével, és most már hivatalosan is várólistás nálam az első Assassin's Creed regény! A játékkal is szívesen megpróbálkoznék majd hosszútávon, de talán nem diplomázó évben. Amilyen az én szerencsém, még ráfüggök. Ha esetleg van igény rá, szívesen posztolok majd képeket a haladásomról. :)

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Fumax kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 (csak a ragasztás miatt, minden más gyönyörű benne!)

Kedvenc jelenet: erre majd még visszatérünk, ha kivégeztem a kötetet ;)