Jancsi és Juliska meg a cukorbetegség

Jól ismert mese - vadonatúj csavar

Akinek be kell mutatnom Jancsi és Juliska történetét, annak nem volt gyerekkora. Arra most ne térjünk ki, hogy mennyire utáltam ezt a mesét kiskoromban, mert ezt a filmet bizony nagyon vártam! Divatba jött mostanában a régi mesék újragondolása, amire az én infantilis elmém nagyjából úgy reagált, hogy:

Imádom a meséket! Annál is inkább imádom a jól sikerült feldolgozásokat, legyen az könyv, vagy film. Példa erre a Cinder, a Once Upon a Time, a Grimm,  a... nem, a Smurf-öt inkább hagyjuk és térjünk vissza a minden bizonnyal nem épelméjű Grimm tesók világához és hogy mi történik akkor, amikor Jancsit és Julist kemence helyett egy norvég rendező karmai közé lökik. Hát ez!

Úristen, annyira jól indult ez a film, hogy az elképesztő, az első képkockáktól kezdve, én pedig szinte tapsikoltam a moziban gyönyörűségemben, amikor is... meghallottam a szinkront.

Hansel és Gretel ugyanis túl egyszerű lett volna a drága fordítócsapatnak. Lett belőle JÁNOS és JÚLIA!

Az utóbbi még hagyján, de egész film alatt heveny röhögőgörcs fogott el arra a gondolatra, hogy majd egyszer jön egy drámai jelenet és szegény Hanselnek azt fogják üvölteni, hogy

- JÁÁÁNOOOOOS!

De most komolyan...

Na jó, de tekintsünk el ettől, mert ez csak a fordító(k) szerencsétlenkedése, szegény film meg nem tehet róla. A színészeket imádtam, imádom és imádni fogom (Jeremy Rennert konkrétan azóta, hogy először megláttam a Mission Impossible - Fantom protokollban) és a látvány is elég tetszetős volt, bár az elsőre üvöltött róla, hogy nem amerikai a rendező. Hansel cukorbetegsége már csak hab volt a tortán  mézeskalácson.

A történetet tisztességesen felépítették, a karaktereket kidolgozták. Szeretném azt hinni, hogy nem puszta véletlenségből hívták a trollt Edwardnak. :D

A főgonosszal se volt gond, kellően megátalkodott volt, Hansel és Gretel egymáshoz való viszonyulása nagyon tetszett, és lássuk be, elég vagányak voltak így együtt. Az a nyúlfarknyi romantikus szál... nos, én nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, de tartogatott meglepetést, és kicsit meg is illetődtem ott a végén, hogy hoppáré, hát ez most így tényleg bevállalta Tommy Wirkola.

(Famke Janssen a gonosz boszi szerepében. Ugyanúgy elhittem neki ezt is, mint az X-Menben Jeant)

Az akció jelenetek látványosak voltak, de aki nem bírja a vért, annak nem ajánlom. Kissé emlékeztetett Tarantino filmjeire, bár nem tudom, hogy ennek mennyire örülök. Szeretem Tarantino filmjeit, véleményem szerint egy zseni a pasi, de... de belőle csak egy van és kész.

A soundtrack is rettentő jó lett, tobzódtam az élvezetekben, kivéve amikor valaki felüvöltött a képernyőn, hogy JÁNOS. 

(Legalul megtalálhatjátok a trailert, ha esetleg még nem hallottatok volna róla.)