Az első magyar subscription box!!!

Hello népek!

Ma egy egészen különleges bejegyzéssel készültem nektek! Ha követitek a magyar könyves világ híreit, akkor bizonyára hozzátok is eljutott már a hír, hogy hivatalosan is megérkezett kis hazánkba a könyves subscription box, méghozzá a Book a Sloth Club jóvoltából! Maga a doboz következő hónaptól megy élesben, ez egyfajta "tesztüzem" a bloggerek és vloggerek körében, hogy egyrészt promotálják a doboz indulását, másrészt pedig javaslataikkal segítsék ezt az új kezdeményezést, hogy minél királyabb dobozt kaphassatok Ti, amikor rendeltek. :)

A Prológussal viszonylag korán felvették a kapcsolatot a doboz készítői, és jópáran jelentkeztünk nagy lelkesen tesztnyuszinak, hiszen mind odáig vagyunk a külföldi dobozokért, mint például az Owlcrate, vagy a FairyLoot, és többször is beszélgettünk már arról, milyen menő lenne, ha itthon is elindulna egy ilyen doboz, hiszen olyan szuper témák és könyves meglepetések szoktak szerepelni bennük.

De mit is tartalmaz egy ilyen doboz? Nos, az adott havi témának megfelelően - ami tesztdobozunk esetében az "Állatok" voltak - tartalmaz egy könyvet, ami általában friss megjelenés, és néhány meglepit. Na itt aztán tényleg nagy a szórás, hiszen a lehetőségeknek csak a készítők fantáziája szabhat határt, és remek dolgokkal szoktak előrukkolni.

Mielőtt rátérnék magára az unboxingra, fontosnak tartom kiemelni, amit a BASC csapata nekünk is hangsúlyozott: ez tényleg csak egy tesztüzemmód, vagyis a doboz, amit kaptunk csak egyfajta minta, hogy ők a jövőben mégis hogyan képzelik el ezt az egészet. Szerencsére a csapat nagyon nyitottan fogadott mindenfajta kritikát és javaslatot tőlünk, olvasóktól, és más bloggerektől egyaránt. Például most már a postázáshoz is több lehetőséget adnak meg, miután a tesztüzemből kiderült, hogy itt bizony nem ment simán minden. Hogy őket idézzem:

A designt (doboz), a logisztikát, illetve pár terméktípust teszteltünk ezzel, de nem vontunk még be kézműveseket, illetve az egyediség sem volt cél. Ami viszont a valós dobozoknál alap. Erre az alkalomra készített, egyedi termékek kerülnek többségében a dobozba.

Kaptunk a dobozkánk mellé egy online kérdőívet, hogy min változtatnánk, illetve azzal kapcsolatban is próbáltunk segíteni az ötletelésben, hogy milyen könyv kerüljön a már "éles" dobozokba következő hónapban, aminek egyébként a témája "Álom és varázslat" lesz.  Aki régebb óta követi a blogot, pontosan tudja, milyen szinten gyógyíthatatlan a fantasy mániám, szóval képzelhetitek, mennyire örültem, mikor véglegesítették ezt a tematikát!

Másik fontos dolog, aztán ígérem nem húzom tovább az agyatokat. A Book a Sloth Club csapata adott nekünk egy speckó kuponkódot is, amivel ti kedvezményesen (-10%) tudjátok megrendelni az első dobozt (ez vonatkozik egyszeri vásárlásra és előfizetésre egyaránt): PROLOGUS10. Ha úgy döntöttök, bizalmat szavaztok a doboznak, és ti is szeretnétek egyet, nincs más dolgotok, mint felmenni a http://www.bookasloth.club honlapra, és leadni a rendelést, ezt a fenti kuponkódot használva. Ha még a következő haviból szeretnétek, érdemes sietni, mert úgy hallottam, már csak pár maradt a fix. 100 darabból, ami minden hónapra jut (legalábbis egyelőre).

Most pedig térjünk is rá a dobozra!

A külcsíny

Ilyen lenne a külseje, mint láthatjátok, a címzést csak nagy nehézségek árán sikerült levakarnom róla, és még így is nyomot hagyott, ami hát nem túl esztétikus, de nem lehet vele mit kezdeni. Maga a fehér szín szerintem remekül mutat, a logó elhelyezésével, illetve tipográfiájával kapcsolatban többen tettünk javaslatokat, így a jövő havi dobozok már egy kicsit más dizájnnal fognak hozzátok megérkezni.

A kis cuki kabalafigurát, a lajhárt felnagyítják és középre helyezik, a szöveg pedig a doboz oldalára kerül. Elvileg a címzés ragasztására is találtak megoldást, de erről nem tudok közelebbi infót. Meg ez igazából csak nekünk bloggereknek szempont, hiszen így egy kicsit megnyüstölt állapotában tudjuk csak nektek megmutatni a külsejét.

Az új dizájnról egyébként már fenn van egy demo a BASC facebook oldalán, íme:

Halál aranyos, vagy halál aranyos?

Bevallom, kezdetben csak vonogattam a vállam erre a lajhár kabalaállatkára, de idő közben valahogy megtetszett, vagy megszoktam, vagy nem tudom, de most már nagyon bejövős.

Bár nemrég hivatalosan is papírt nyomtak a kezembe, azért még közel áll hozzám az egyetemista-lét, szóval magaménak érzem a lajhárt. ;)

A belbecs

Tádáááá!

Természetesen részletesebben is meg fogom nektek mutogatni, hogy pontosan mit is rejt a csomag, de a "lényeg" úgymond már látszik. Szépen be volt csomagolva, bár talán a párnázáson még lehetne javítani, ugyanis az én fürdőbombám kicsit megszenvedte az utat és összetört egy cseppet. Nem vészes, de talán elkerülhető.

Viszont minden más épségben ideért, szóval ezt sikerként könyvelem el. Különben is. Nincs fürdőkádunk, szóval max szipuzni tudom. Ettől eltekintve, remek kis kiegészítésnek tartom, főleg, hogy egy LUSH termékről van szó. Egészségtelen módon rajongok azért a márkáért.

Ahogy már fentebb említettem, illetve említették a készítők, a meglepis része a doboznak még egyelőre csak jelképes: a tea, fürdőbomba és keksz mellé három cuki képeslapot kaptunk. Ezeket majd a nektek szánt dobozokban már kézműves, egyedi termékek (könyvjelzők, matricák, és ki tudja még mik) fogják felváltani.
Vizsgáljuk is meg közelebbről a kincseket!

A dobozban szereplő könyv nem más, mint Lauren Fern Watt igaz történeten alapuló regénye, ami az Egy kutya bakancslistája címet viseli. Nem is állhatna közelebb hozzám ez a döntés, hiszen nekem is van egy kutyusom, illetve hatalmas állatbolond vagyok, habár azt látatlanba garantálom, hogy a lelkemet is ki fogom bőgni a könyvön. Amióta megvan a kutyám, maximum a Scooby doot vagyok képes bőgés nélkül végignézni, semmi mást, szóval nincsenek illúzióim e téren. A könyv molyos adatlapját ide kattintva csekkolhatjátok!

Egyébként az az aprócska zöld mancs nem a borító része, hanem egy aranyos kis mágneses könyvjelző! Elsőre észre se vettem, de nagyon édes kiegészítő, egészen biztos használni fogom!

A levélke az írónőtől egy remek ötlet, és nagyon kedves gesztus. Ehhez igazából csak annyit fűznék hozzá a jövőre nézve, hogy talán célszerű lenne magyarra lefordítani, és mellékelni mondjuk a kártya hátára, vagy a másik belső oldalára, hogy az angolul nem annyira, vagy egyáltalán nem tudó olvasók is megértsék az üzenetet. Esetleg digitalizálni a szöveget, hogy ne váljon el ennyire élesen a bescannelt füzetlap és a kártya háttere.

És íme a többi dobozlakó! A már emlegetett LUSH fürdőbomba fantázianeve egyébként a "Cheer Up Buttercup", ami nyilván arra szolgál, hogy összekaparja olvasás után a darabokra tört lelkedet a padlóról, ha netalán a fürdővízbe akarnád fojtani magad. Nem? Nem? Lehet, hogy csak nekem van ennyire morbid fantáziám. A magyar termék matricával ellátott tea mellé - ami egyébként vadcseresznye ízű, és fantasztikus illata van - kaptunk néhány aranyosan becsomagolt sütit is, hogy feldobja a hűvös őszi estéket, és persze az elmaradhatatlan képeslapok, amik szintén passzolnak a témához. Roald Dahllal kapcsolatban csak tippelgetek, de neki is idén volt egy fontos évfordulója, szóval talán ez volt az apropó: idén lenne 101 éves.



Összességében azt kell mondjam, hogy ez igazán remek kezdés volt! Színes, jópofa, kellemes meglepetés, és ennél csak jobbak lesznek, hiszen igazi kézműves termékekkel fog kiegészülni a jövőben a tartalom. A könyv szintén nagyon pozitív meglepetés volt, bár egyáltalán nem számítottam rá. Talán pont ez a jó benne.

Az összes rendelésre vonatkozó infót megtaláljátok a fentebb linkelt weboldalon, illetve a Book a Sloth Club facebook oldalán, ahol lajhárokra egyáltalán nem jellemző gyorsasággal válaszolnak az összes nyűgre, így ha kérdésetek/problémátok van, bátran forduljatok hozzájuk, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megoldják a helyzetet.

Az árfekvés pedig a következő:

• 1 doboz: 6.990 Ft
• 3 doboz (3 havi előfizetés): 19.990 Ft
• 6 doboz (6 havi előfizetés): 39.990 Ft.
• 12 doboz (egy éves előfizetés): 76. 990 Ft

Mint azt fentebb is említettem, ebből még 10% lejön a kuponkóddal (PROLOGUS10), így az első doboz 6290 Ft-ra rúg. Az előrendelés egyébként ma reggel 8 órától (2017. 10. 13.) él, tehát már ti is tudtok előrendelni, ha szeretnétek.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a BASC csapatának, izgatottan várom, hogy mit rejt a következő havi doboz! Egy tippem már mindenképpen van a könyvre nézve. Hát nektek?

Lajhár legyen veletek!

TBR Book Tag 2017

Hello népek!

Ezer éve nem book tageltünk már egy jót itt a blogon, főként, mert nem igazán találtam olyat, amire úgy tényleg azt mondtam volna, hogy szívesen kitölteném. Így a nagy kánikulától a blogos böngészésbe menekülve viszont belebotlottam egy tagbe Abstractelfnél, az Always Love a Wild Book bloggerinájának birodalmában, ami rettentő testhezállónak érződött, miután úgyis mindig a TBR-omról hápogok itt nektek.

TBR, azaz To Be Read, magyarán várólista, ami mindig csak terebélyesedik, és nekem legalábbis, erősen love-hate viszonyom van vele. Egyrészről fantörpikusan hasznos, mert az agyam rövidebb, mint az aranyhalé, és azt is elfelejtem, mit ebédeltem, hát még a számtalan kinézett áldozatomat, amire rá akarom tenni a mancsomat. Másrészről viszont... THE PRESSURE. Gyűlik-gyűlik-gyűlik, ha elolvasok egyet, hozzáadok tízet, és állandó jelleggel le vagyok maradva. Tudom én, hogy nem lóverseny, de még így se értettem soha azokat, akik attól félnek, hogy egyszer csak kifogynak olvasnivalóból. Én attól félek, hogy nem egy, de három élet se lenne elég arra, hogy a várólistám végére érjek. Vajon erre is van valami flancos fóbianév?

Mindenesetre, én nem orvoshoz megyek a problémámmal, hanem inkább a blogoláshoz fordulok, és ezúttal konkrétan ehhez a book taghez.

1. Hogyan követed nyomon, hogy mi van a várólistádon?

Egy időben még a molyt használtam, de aztán átálltam a goodreadsre. A molyos várólistám is megvan, de a GR-es az up to date jelenleg. Bár az up to date is egy cseppet relatív, ha rólam van szó, mert azt is ki kellene már takarítani egy kicsit, de hát mindig van valami fontosabb.

2. Hogyan döntöd el, hogy mit olvasol a várólistádról legközelebb?

Mostanság a Prológusos Projektek vették át az olvasási szokásaim felett az uralmat, az az elsődleges szempont, hogy ott épp milyen tematika következik. Ezen felül eddig az egyetem is eléggé lekorlátozott, de idén nyáron hivatalosan is friss diplomás lettem, szóval most a nyárra legalábbis ez nem köt meg még jobban, és élvezem a szabadságot, így nagyjából azt olvasok, amihez épp kedvem támad.

3. Melyik könyv van a legrégebb óta a várólistádon?

A goodreads szerint Cinda Williams Chima: The Demon King, amit 2012 június 2-án adtam a TBR listámhoz, vagyis amit szolid 5 éve tologatok. Mentségemre legyen mondva, csak pár hónapja jutottam el a beszerzésig, ami elég sarkallatos pont. Remélhetőleg, hamarosan sorra kerül.

4. Egy könyv, amit nemrég raktál a várólistádra

A várólista bővítést is általában tömegben művelem, a legutóbbi megmozdulásom eredményéből ez a három érdekel a legjobban jelenleg:

5. Egy könyv, amit csak a borítója miatt raktál a várólistádra

Alwyn Hamilton: The Rebel of the Sands majdnem így járt. Az a csodálatos borítója már jó ideje csábított, de maga a fülszöveg nem érdekelt annyira, hogy beszerezzem, így csak flörtöltem az ötlettel. Aztán Szonja és Zsebi teljesen ráfüggtek, így ők győztek meg arról, hogy igenis tegyek egy próbát. Amúgy kizárólag borító alapján nemigen rakok várólistára könyvet, az Zsebi reszortja. Semmi kétség, egy szép borító jobban felkelti a figyelmem, de azért annál több kell az elköteleződéshez.

6. Egy könyv a várólistádon, amit nem tervezel olvasni

Mint azt említettem, még a GR várólistám se up to date teljesen, így akad rajta olyan, amit már nem tervezek elolvasni. Példának okáért, Cassie Clare: Elveszett lelkek városáról már lemondtam, meg úgy az egész Árnyvadász hajcihőről. Nem az én idegeimnek való az a vergődés.

7. Egy még kiadásra váró könyv a várólistádról, ami miatt nagyon izgatott vagy

Philip Pullman legújabb megmozdulását repesve várom! A The Book of Dust kiegészítő kötete lesz az eredeti Az Úr sötét anyagai trilógiának, ami nagy és régi kedvencem, így érthető módon, kisebb szívrohamot kaptam a hírtől, hogy húsz év után egy új könyv érkezik Lyra kalandjai mellé.

8. Egy könyv a várólistádról, amit mindenki olvasott, kivéve te

Harry Potter és az Elátkozott Gyermek. Esküszöm, nem merem elkezdeni.

9. Egy könyv a várólistádról, amit mindenki ajánl

Már én is várom, hogy olvashassam, előbb azonban a Grisha trilógiát szeretném letolni az írónőtől, mert hogy az az előzménye ennek a duológiának.

10. Egy könyv a várólistádról, amit nagyon el szeretnél olvasni

Ilona Andrews: Wildfire című könyvéért már erőteljesen folyik a nyálam, de egyrészről, most más határidős könyvek sorakoznak előtte, másrészről, nem vagyok kész sem arra, hogy esetlegesen véget ér a sorozat (bizonytalan, hogy meghosszabítják-e, miután eredetileg trilógiának tervezték), illetve az utána következő érkező book hangoverre, amikoris megint képtelen leszek kb egy hónapig bármi mást olvasni, mint Hidden Legacyt. #fangirlproblems

11. Könyvek száma a várólistádon

608. Höhöhö. *help*

Nos, ennyi lett volna a TBR Book Tag 2017. Ti hogy álltok a saját várólistátotokkal? 

Nem kellett volna... book tag

Hello népek!

Kicsit kihalt a blog mostanság, de őszintén szólva, pár napja adtam le a szakdolgozatomat, így még csak mostanság kezdek visszatérni az élők sorába. Azonban még ezer éve Vicky, a Three Points of View bloggerinája volt olyan aranyos és kihívott egy tök érdekes kis book tagre, így gondoltam, kicsit felrázom vele errefele a dolgokat a segítségével. Ez pedig nem más, mint a Nem kellett volna... book tag, ami, hát... nevéből eredően a rosszul elsült húzásainkat listázza. Hiszen mindenkivel előfordul, hogy fintorogva arra gondol: ezt talán nem kellett volna.

1. Nem kellett volna neki folytatás

Nem is egy ilyen van, aminél azt éreztem, hogy igazán kár volt tovább nyúzni. A legutóbbi ilyen élményem a Blackbirds (Vészmadarak) volt Chuck Wendigtől. Az egyet nagyon bírtam, de a második rész már nagyon nem feküdt. Szerintem nem tett jót, hogy sorozattá alakítota a szerző, amikor az első rész tökéletesen megfelelt egy elképesztően egyedi standalone-nak. Kaszáltam is magamban a sorozatot, inkább megőrzöm az első rész élményét, minthogy tovább romboljam.

2. Nem kellett volna több szemszög

Az első, ami eszembe jut, az kísérőkötet, de abból mindjárt kettő. Az Easy "folytatása", ami gyakorlatilag végig Lucas szemszög és végigolvasni nem bírtam, illetve a Gyönyörű folytatás Travis szemszöge, amibe csak belenéztem a kíváncsiság erejéig, de miután már a sorscsapástól is kivert a hideg veríték, úgy döntöttem, nem kínzom magam vele. De úgy általában is azt gondolom, hogy ugyanazt a könyvet kvázi újraírni a másik szemszögből necces, és igencsak lehúzás szaga van. Ha fontos információt tartalmaz, akkor eleve váltott szemszögből írta volna az író, ha meg nem, akkor... minek is? Különben is, főleg az NA férfi főhőseire igaz, hogy minél kevésbé látunk bele a fejükbe, annál jobb. Az ilyen kiegészítő köteteken többségében érződik az izzadtságszag, és totálisan illúzióromboló élmény.

3. Nem kellett volna megváltoztatni a borítót a sorozat közepén

Höhö. Höhöhö. Höhöhöhöhö. TÜNDÉRKRÓNIKÁK. Jó, mondjuk ez szerintem nagyjából mindig rossz ötlet, mert rohamot kapok, ha ránézve a polcomra kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy az egyes részek gerincei köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mert amúgy szemből annyira azért nem halálos a dolog, de a polcon nem a borítóját látod... hanem a gerincét. Ami hatféleképpen van megszerkesztve negyven féle betűtípussal és elrendezéssel (öt részes sorozatról beszélünk). Kiakasztja a moly-OCD-met.

4. Nem kellett volna bele szerelmi háromszög

Osztom Vicky véleményét. Hova kell? Szerencsétlen gyökerek mind. Hamarosan láthattok egy kozmikus méretű kiakadást a blogon, ha minden jól megy, ezt illetően. Ó, igen. RavenS Pokoli szerkezeteket olvas...

5. Nem kellett volna a sorozat részévé tenni

Emm... jó kérdés. Egyetlen, akire gondolni tudok itt az Nalini Singh, mert az ő könyvei külön is kezelhetőek, hiába vannak sorozatba rendelve. Rocksztáros sorozatának legutóbbi része, a Rock Wedding szvsz abszolút szükségtelen volt. Bár... ott az egész sorozat szükségtelen. A négyből egyre tudtam azt mondani, hogy élvezhető volt. Hogy minek olvasom? Ne kérdezd, számomra is rejtély. Élvezem a fájdalmat. Nem Christian, ez nem felhívás keringőre, mássz vissza a felhőkarcolódba.

6. Nem kellett volna függővéggel lezárni

Sokszor dühöngtem már függővégek miatt, és tény, hogy általában nagyon fájnak, és gyilkos hangulatba hoznak, de azért általában nem megyek olyan messzire, hogy azt mondjam, nem kellett volna. Viszont Suzanne Collins Catching Fire kötetében kénytelen voltam. Jó, mondjuk ez valószínűleg az én személyes problémám, mert hiába próbálkoztam, képtelen voltam úgy igazából megszeretni a HG világát és karaktereit, de nekem ott a függővég a végén totálisan az ellenkező hatást váltotta ki. Nem is olvastam el a harmadik részt, és valószínűleg nem is fogom.

7. Nem kellett volna csak egy szemszögből megírni

Annyira messzire nem mennék, hogy "nem kellett volna", de mindig is kíváncsi lettem volna Augustus szemszögére a Fault in Our Starsból. 

8. Nem kellett volna ekkora hype-ot építeni köré

Tudnám sorolni. A Beavatott hypenak pl. mindenképpen nagyobb volt a füstje mint a lángja, de így érzek Jennifer L. Armentrout könyveivel kapcsolatosan is. Rajongóktól elnézést kérek, ez magánvélemény, de egyikben se látom a fantáziát.

9. Nem kellett volna más könyv hasonlójaként hivatkozni rá

Hogy őszinte legyek, ez szerintem egy könyvnek se tesz jót. Meg sose értettem ezeket a "következő Harry Potter" és társai beharangozásokat. Ki akarná megint ugyanazt a könyvet más köntösben olvasni? Az plágium, haver, és harapnak érte. A legutóbb az ment az agyamra, ahogy Amanit (Rebel of the Sands) Katnisshez hasonlítgatták. Ezt amúgy az értékelésemben is kifejtettem (értékelésért katt ide)

10. Nem kellett volna időt szánnom rá

Ritka az, hogy még az időt is sajnálom, amit olvasással töltöttem, mert minden olvasási élmény jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának. De példának okáért Ally Condie: Matched című csodája után megfordult a fejemben, hogy ezt a pár órát már soha nem kapom vissza. Fú az a könyv is... ékes példája, hogy a coverwhore életmód előbb-utóbb pofára ejt.

Nos, ennyi lett volna a Nem kellett volna... booktag, remélem tetszett, és utólag is elnézést, ha verbálisan szétbarmoltam bárkinek a kedvenc fandomját, de hát szólásszabadság és társai. Szerintetek mi az, amit nem kellett volna? 

Book Haul: Január - Február

Hello népek és hello tavasz!

Mint azt az évkezdő bejegyzésemben is írtam, új rovatot vezetek be a blogra, ami már több könyves bloggernél is bevett szokás, de én eddig értelmetlennek találtam. Ez pedig a Book Haul! Igazából könyves youtuberek nézése közben változott meg a véleményem, ugyanis rájöttem, hogy azon kívül, hogy így számon tudom tartani, mikor mit vettem, tök jó előzetes megérzéseket is meg tudok osztani veletek, amik aztán vagy bejönnek, vagy nem.
Így nem csak olvasás után, de olvasás előtt is tudunk könyvekről beszélgetni, hátha az idetévedők közül már olvasta valaki, vagy szeretné olvasni.
Úgyhogy térjünk is a tárgyra, nézzük miket szereztem be a 2016-os év első két hónapja alatt!

Miután karácsonyra csak könyvet kértem a családtól, így elég visszafogott voltam. Sőt, az volt a terv, hogy csak az egyetemre szükséges könyveket szerzem be, de persze ez nem így alakult, és megcsúszott a kezecském, amikor feltévedtem a bookdepository oldalára.

Íme a csoportkép, bár erről egy könyvnek sajnos le kellett maradnia, ugyanis Christos Tsiolkas: The Slap (magyar fordításban: A pofon) c. regényét befejeztem az alatt az egy hét alatt, ameddig otthon voltam, így már nem hoztam vissza magammal a kollégiumba. Mindenesetre képzeljük ide, ebben a kiadásban  van meg:

A The Slap és a fenti képen látható két regény is az egyetemre kellett, és ugyanarról a helyről szereztem be őket, ezért a megviselt kinézet. A Tsiolkas regénynek is meg van törve a gerince több helyen. Viszont a három könyvért fizettem 12 fontot, ami olyan 5000 forint körül van a jelenlegi árfolyam szerint. Ha Londonban jártok, és nem bánjátok, ha a könyv egy kicsit viseltes, tudom ajánlani a Skoob Books nevű könyvesboltot. Böngészni is egy élmény a plafonig zsúfolt könyvek kavalkádjában, de  konkrét címekkel is odamehettek. Bármit előkerítenek nektek, de komolyan. Pedig mentem már be hozzájuk fura listákkal.

Cormac Mccarthy regénye még olvasás alatt áll, de a másik kettőt már befejeztem. A My Brilliant Career nem igazán mozgatott meg, de Tsiolkas könyve igazán érdekes volt, még akkor is, ha a végére érve, meg voltam róla győződve, hogy nincsenek normális emberek ezen a földön.

És íme az utolsó két könyve, ami csak úgy "besikerült", de egyáltalán nem bántam meg! Mindkettő le volt értékelve a Bookdepository-n, szóval nagyjából egy könyv árán vettem kettőt, amiből az egyik keményborítós.

Ilona Andrews: Magic Breaks c. könyve a hetedik rész a Kate Daniels sorozatban, ami nemrég debütált itthon is, Pusztító Mágia címen. Tavaly ugrottam fejest a sorozatba, és rövid úton hatalmas kedvenccé vált, nem is csoda hát, hogy amint meghozta a posta a drágaszágot, azonnal együltő helyemben elolvastam, és hajnalban véreres szemekkel meredtem magam elé, hogy most mit kezdjek az életemmel. Azon kívül, hogy ez az első rész, aminek a borítója is jól sikerült, teljesen totálisan popsira ültetett. Imádom Andrewsékat, nincs mese!

Kelley Armstrong: Omens c. könyvéhez még nem volt szerencsém, de nagyon várom, hogy végre sort keríthessek rá. Az írónő itthon is megjelent YA trilógiáját olvastam, és szerettem (a harmadik rész kivételével. Azt inkább felejtsük el.), így nagyon kíváncsi vagyok, mit alkotott ebben a műfajban. A Good Omens elvileg urban fantasy és horror keveréke, de több felől is azt hallottam, hogy az urban fantasy alig-alig bukkan elő, nem igazán hangsúlyos. Viszont a férfi főszereplőt, Gabrielt Barronshöz hasonlítgatják, szóval mindenképpen várós. És hát... nézzétek már rá, milyen gyönyörű! #coverwhoreforlife

Az utolsó könyv, amit eddig még nem említettem, az első képen szereplő The Great British Write Off című antológia. Ezt a könyvet ajándékba kaptam egy barátnőmtől, ugyanis az ő verse is megjelent benne. Természetesen eszelősen büszke vagyok rá, hiszen több művét is olvastam már, és nagyon szeretem a stílusát. Költeményeken kívül novellákat is tartalmaz a kötet, mind-mind fiatal feltörekvő tehetségektől. Bár ebből egy büdös kukkot nem értesz, de azért innen is köszönöm, Alicija!

 Ennyi lett volna az első book haul, remélem tetszett! Ti miket vettetek így az év első két hónapjában? Na és miket terveztek tavasszal beszerezni?

Üdv,

Top 10 félbehagyott olvasmány

Hello népek!

Október első felében vagyunk, és máris itt a Top10!
Adná magát a kérdés: Mi van, RavenS, csak nem beteg vagy?
A válasz: De. Az a mocsok nátha. (Pozitívum: Darth Vader orgánum. Rászoktam, hogy úgy vegyem fel a telefont, hogy "Luke, én vagyok az apád", és "A birodalom visszavág")

Szóóóval, a témára visszatérve, az ehavi Top 10-ben úgy döntöttem, kiteregetem a könyvmoly-szennyest. Bezony, azokat a könyveket fogom számba venni, amikbe beletörött a bicskám. Néhányukra nem kifejezetten vagyok büszke, és akadnak köztük olyanok, amelyek egyszer, majd, valamikor, a távoli jövőben elolvasásra fognak kerülni (legalábbis én ezzel nyugtatom magam), de tagadhatatlan, hogy nem mostanában tervezem pótolni eme hiányosságaimat.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten utálok félbehagyni könyvet. Régen nem is voltam rá hajlandó. De amióta egyre többet és többet olvasok, rájöttem, hogy muszáj szelektálni. A szabadidő manapság értékes árucikk, és nem áll szándékomban olyasmire pazarolni, amiről tudom, hogy rettentően utálom, és csak azért akarom befejezni, hogy elmondhassam magamról a tényt, hogy a végére értem. Persze, előfordulnak kivételes esetek, mondjuk amikor beüt a "csak-azért-is szindróma" - ami nálam elég gyakori jelenség -, vagy egyszerűen hajt valami beteges, perverz kíváncsiság valami okból kifolyólag, vagy - és ez a leggyakoribb - egyszerűen el kell olvasnom. Mert mondjuk kell az egyetemre.

A be nem fejezett olvasmányaimról általában nem születik bejegyzés, úgyhogy - ha már szabályt szegünk, csináljuk rendesen alapon - itt egy sűrített verziója az eddigi félbehagyott könyveimnek. A toplistát az alapján állítottam fel, hogy szerintem melyik "vétségem" a legbotrányosabb, de szabadon ki lehet akadni bármelyiken. :D

10. Meg Cabot: Olthatatlan vágy

Ez különösen fájdalmas a számomra, mert nagyon szeretem Meg Cabotot, főleg a Mediátor sorozatát és a Tinibálványt (a Neveletlen hercegnőhöz sosem volt türelmem). De ez a könyv rettentő rossz.
Nem, komolyan. Katasztrofálisan rossz.
A Twilight hype fénykorában született, ami látszik rajta és nagyon nem tett neki jót. A karakterek bénák, a történetre nem is emlékszem, és szerelmi háromszög van benne. Kész, ez ennyi volt, köszöntem szépen.

Azóta már a könyvön is túladtam, így nem fogja a port a polcomon, és hátha az új gazdája jobban tudja értékelni. Mentségemre legyen mondva, a sorozat itthon és külföldön is eléggé leszerepelt, kaszálták is.

9. Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Eléggé megoszlóak a vélemények ezzel a könyvvel kapcsolatban, általában valaki vagy imádja, vagy utálja. Mondanom se kell, én az utóbbi csoportba tartozom. Kevés könyvet gyűlöltem ilyen égő tűzzel, mint ezt. Kapásból három jut eszembe, de abból a háromból csak ezt nem bírtam befejezni.

Egyszerűen elaludtam rajta. Nem vicc. Egy bekezdés, és én máris az asztalon nyáladzottam békésen álmodva egy olyan világról, ahol nem kell elolvasnom ezt a könyvet. Csak azt tudom idézni, amit az apám mondott egyszer:
Tamási ezt a könyvet egy mocskosul másnapos reggelén írhatta, más magyarázat nincs.
És ezzel is elnézést kérek az imádók csapatától, de nekem a torkomon akadt.

8. Tammara Webber: Breakable - Törékeny

Aki nem tudná, ez a csoda a kiegészítő kötete az Easy - Egyszeregy c. regénynek, amiről még naaagyon régen (értsd: tavaly) írtam bejegyzést, aztán jól el is feledkeztem róla. Majd jó néhány hónappal később jött a hír, hogy kijött egy kiegészítő kötet, ami Lucas múltját, illetve az Easy történéseit mutatja be az ő szemszögéből. Egy darabig ugyan húzódoztam, de a kíváncsiság győzött. Bár ne tette volna.
Hatalmas csalódás volt, és félúton bele is untam. Éppen be tudtam volna fejezni, ha nagyon akarom, de nem akartam, hogy a maradék illúzióimat is lerombolja Lucast illetően.Arról nem beszélve, hogy ez a könyv elvárta, hogy tökéletesen emlékezzünk az Easy-re. Csak nem képzeljük, hogy majd az írónő újból le fogja nekünk írni a Lucas és Jacqueline között zajló beszélgetéseket? Ehh, ugyan már, ne legyünk ennyire naivak. Majd Lucas borzasztó unalmas belső narrációjából megtudjuk a lényeget. Gahh... annyira el lett ez rontva.

7. Stendhal: Vörös és fekete

Megint egy klasszikus. Ezt a könyvet még csak nem is utáltam, inkább az volt vele a problémám, hogy egyik szereplővel se tudtam igazán azonosulni. Arról nem beszélve, hogy nem igazán volt erős a motivációm, hogy befejezzem, miután bőven tudtam eleget a sztoriról ahhoz, hogy mind a kétszer fapofával közölhessem, hogy volt szerencsém hozzá.
Nem szép dolog, de ilyesmire is vetemedik az ember. Olyan nincs, hogy mindent elolvasol, pláne ha irodalomszakos vagy.
Azért a Vörös és fekete szolidan az "egyszer-majd-valamikor" - kategóriába esik, mert hát mégiscsak illene befejezni.

6. George R. R. Martin: Trónok harca

Erre nagyon nem vagyok büszke. De abszolút nem érzek késztetést arra, hogy másodszor is nekiugorjak. A sorozatot szeretem nézni, bár azzal is le vagyok maradva, mint a borravaló, és egyáltalán nem tartom magam hard-core fannak, de a könyv teljesen hidegen hagy.
Amikor először belekezdtem, akkor még alig kezdődött el az első évad a tv-ben, és elhatároztam, hogy előbb a könyv, aztán a film, ahogy az a nagy könyvben (nem ebben) meg van írva. Ehhez képest, kb. 50 oldal után teljesen feladtam, hogy követni bírjam ki kinek a kicsodája, és ha az infó-dömping nem akaszt ki, akkor az a tény, hogy a 13-14 éves kislányok nőként vannak kezelve, biztosan. A sorozatban is említik néhányszor, de ott elég könnyű figyelmen kívül hagyni, hiszen a színészek 20-30 körüliek mind.

5. Christopher Paolini: Örökség

Ismét egy high fantasy, de ez már a negyedik (és egyben utolsó) része a sorozatnak, amit mai napig imádok. Éppen ezért, teljesen kiborultam, amikor azt vettem észre, hogy egyáltalán nem élvezem a várva várt utolsó részt, sőt kifejezetten unom és egyáltalán nem haladok vele. Azt hittem, velem van a baj, hogy túlságosan felnőttem hozzá, hogy már sose fogom úgy szeretni ezt a sorozatot, mint régen, de aztán kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a problémámmal. Az Örökség mások várakozásait is messze alulmúlta. Mindenesetre ezt a könyvet mindenképp be akarom egyszer fejezni, hogy megnyugodjon a lelkem és végre megtudjam a történet végét, de áucs. Ez nekem fájt a legjobban.

4. Richelle Mead: Örök kötelék

Én nem tudom, mi történt velem meg ezzel a sorozattal, de teljesen elvesztettem az érdeklődésemet iránta. A négyen még csak-csak átvergődtem magam, és a vége arra ösztönzött, hogy elkezdjem a következő részt, de ezzel abszolút nem haladtam sehova. Rose és Adrian párosa nekem személy szerint nem fekszik (külön-külön kedvelem mindkettőt, de így együtt... ehh), és... és nem tudom. Egyszerűen nem tud érdekelni, és fogalmam sincs, miért.

Ez is a majd a távoli jövőben tbr listát erősíti.

3. Jennifer Armentrout: Opal

Bezony, még egy YA. Lehet, hogy csak öregszem?
Mindenesetre ebbe is sikerült olyan szinten beleunnom, hogy kicsit sem tud érdekelni, mi lesz a folytatásban. Sőt, arra is csak nagy vonalakban emlékszem, hogy mi történt az első 90 oldalon. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire bírtam Katy és Daemon párosát a nyilvánvaló deja vu hatások ellenére is, ez a harmadik rész hatalmas csalódás volt. Az első kettőn fénysebességgel átrágtam magam, de ez már hosszú hónapok óta a polcon porosodik.
Hacsak nem futok ki olvasnivalóból (és nem hinném, hogy ez az elkövetkezendő tíz évben megtörténik), nem valószínű, hogy valaha is folytatni fogom.

2. F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

Mindenki kedvenc kötelező olvasmányát én személy szerint halálra untam. Sőt, be se fejeztem. Szeretem a húszas évek hangulatát, meg minden, de ez a könyv valahogy nagyon nem feküdt, pedig még csak nem is hosszú.

Lehet, hogy csak rossz hangulatban kapott el, mert Fitzgerald korai novelláit (Flappers and Philosophers) például nagyon szerettem, pedig azokat tartják kevésbé sikerülteknek, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy valamikor újra megpróbálkozom vele.

1. Suzanne Collins: Mockingjay - A kiválasztott

És íme az első helyezett! Bevallom őszintén, nekem már az első részekkel is problémáim voltak. Átrágtam magam rajtuk, mert a filmek tetszettek, de a könyvekkel valahogy nem vagyunk jóban. Katniss az agyamra megy. Tisztelem a bátorságáért, és azért, hogy mennyire szereti a testvérét, de akkor is a falra mászok tőle.
Egyedül Haymitch-et és Effie-t bírom az egész bagázsból, de ez sokkal inkább Woody Harrelson és Elizabeth Banks érdeme, semmint azé, ahogy a könyv alapján elképzeltem őket. Ötven oldalig jutottam a harmadik részben, amikor rájöttem, hogy én ezt soha nem fogom befejezni.
Tudom, hogy sokan imádják, és én tényleg megpróbáltam szeretni, de nem jött össze. Azon kevesek közé tartozik, ahol a filmet szeretem, de a könyvek annyira nem hatnak meg. Sorry for party rocking.

Szóval, ennyi lett volna az ehavi Top 10. Mondjuk félúton átment gyónásba, de ilyen is kell néha.
Ti szoktatok félbehagyni könyveket, vagy csak azért is - alapon mindenképpen átrágjátok magatokat rajta? Volt már olyan, hogy nem tudtátok rávenni magatokat a folytatásra? Melyek azok a könyvek, amelyekbe beletört a bicskátok?

Írjátok meg itt a kommentekben, molyon, chaten, vagy esetleg a blog e-mail címére, amit a Kapcsolat menüpont alatt találtok!

Üdv,

Miért nincs kedvenc könyvem? Illetve, miért van belőle túl sok?

Amikor egy olyan emberrel beszélgetek, aki nem tudja rólam, hogy betegesen rajongok a könyvekért (főként ismeretleneknél áll fenn, miután a legtöbb ember körülöttem tökéletesen tisztában van vele), és valahogy mégis szóba kerül, az első kérdés, amit nekem szegeznek, hogy mi a kedvenc könyvem. Utálom ezt a kérdést.
És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

De az okán még sose gondolkodtam el úgy istenigazából. Elintéztem annyival, hogy mert nem tudok választani, és kész. Dolgozd fel, engem meg hagyjál olvasni. (Az udvarias a középső nevem.)
Aztán egyik este a pinterestet böngészve - amire csak egy egészen hangyabokányit kattantam rá - megvilágosodtam!



Hiszen mitől válik kedvenccé egy könyv? Miért szeretünk meg valamit annyira irreálisan, hogy rongyosra olvassuk és fejből idézünk belőle? Hogy betéve tudjuk az egész történetet és mégis elakad a lélegzetünk egy-egy fordulatnál?

Miben áll a varázslat?

Ugyanis legyünk őszinték: örök kedvencet nem általános érvényű esztétikai eszmék alapján avat az ember. Hiába könnyfakasztóan tökéletesek azok a hexameterek az Íliászban, nem azt fogom levenni a polcról, amikor általános ember-iszonyom támad és úgy érzem, az egész világ összeesküdött ellenem. Vagy ha mégis azt venném le, az nem a tökéletes hexameterek, vagy a világirodalmi értéke miatt lenne.

Annak még lehet logikus oka, ha valaki jónak tart egy könyvet. De ha a kedvence lesz? A remek érvek talán megtéveszthetnek a felszínen, de tévedés ne essék: ez egy mindenféle ésszerűséget nélkülöző, személyre szabott apró csoda. (Pardon, estére valahogy mindig nyálas hangulatba kerülök, de véleményemet fenntartom.)

Ez azonban még nem magyarázza meg, miért olyan eszelősen nehéz, sőt egyenesen lehetetlen választani.

Kering mostanában az a híres mondás az interneten, hogy egy könyvmolyt arra kérni, hogy nevezze meg a kedvenc könyvét olyan, mintha egy anyát kérnél arra, hogy válasszon kedvencet a gyerekei közül. Tetszett az analógia, de valahogy úgy éreztem, nem ragadja meg a lényegét a problémának.

Ugyanis én nem egyformán szeretem a könyveimet. Én mindegyiket máshogy szeretem. Éppen ezért, a hangulatom is nagyban befolyásolja azt, hogy épp mit kapok le a polcról az adott pillanatban. Mást olvasok, ha szomorú vagyok, mást ha boldog, mást ha kimerült. És ez teszi annyira nehézzé a választást. Ráadásul minél többet olvas az ember, a helyzet annál reménytelenebbé válik.

De ez talán nem is baj. Elvégre a "reménytelen" ebben az esetben azt jelenti, hogy egyre több és több felejthetetlen élménnyel gazdagodunk. És ugyan miért kéne rangsorolnod ezeket az élményeket?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz dolog, ha a könyvmolynak van egy kedvence, ami mind fölött áll. Csak azt, hogy nem gond - sőt, teljesen normális - ha nincs.

A lényeg, hogy olvasni jó.
Jót olvasni felér egy csodával.
Minden más csak részletkérdés.

Nektek van kedvenc könyvetek? Ha igen, ti hogy választottatok?