Új Philip Pullman könyv érkezik!!!

Hello népek!

Ma valami eszelősen izgalmas hírt hozok nektek, ami teljesen feldobta a napomat, így nem tudom nem megosztani veletek! Általában ritkán közlök le könyves híreket, főként mert mire odáig jutnék, már hatvan helyen megjelenik, de ez... ez hihetetlen, és varázslatos, és azóta nem bírom levakarni a vigyort a képemről.

Huszonkét évvel az Úr sötét anyagai megjelenése után, újra Lyráról olvashatunk majd! Ráadásul nem csak egy könyvet kapunk, hanem egy egész trilógiát! Túl sokat még nem tudni, de annyi biztos, hogy külföldön október 19-én jelenik majd meg, és a Book of Dust címet viseli.

Forrás

Ami azt jelenti, hogy többet fogunk tudni nemcsak Lyráról, de a Porról is!!!!! Akinek nem volt szerencséje az Úr sötét anyagaihoz, annak először is ejnye-bejnye, hát mit csináltál te a gyerekkoroddal, másodszor kicsit unalmasan hangozhat a Por, de higgyétek el, ez minden, csak nem az. Pullman világában ezer és ezer párhuzamos világ létezik egymás mellett és az egészet áthatja ez a titokzatos Por. Senki nem tudja honnan jött, hogy miből van, de a trilógia folyamán egyre többet és többet tudunk meg róla. Persze, még így sem eleget. Rongyosra olvastam ezt a könyvet anno, és még így is minden alkalommal teljesen lenyűgözött. És nem csak engem, hiszen Philip Pullman is elismerte, hogy a Por miatt akart visszatérni Lyra világába:

"A kérdések, amik a rejtélyes és aggasztó anyag körül keringtek már az Úr sötét anyagainak az eseményei előtt tíz évvel is viszályt szítottak. A The Book of Dust (A Por könyve? Angolul jobban hangzik. :/) középpontjában pontosan ez a küzdelem áll: az egyik oldalon egy zsarnoki és diktatórikus szervezet, amely mindenféle spekulációt és találgatást el akar fojtani még csírájában, a másikon pedig azok, akik hisznek a szólásszabadságban. A Por körüli elméletek áthatották az egész eredeti trilógiát. Lépésről-lépésre tisztul a kép lassacskán, hogy mi is ez a Por, de mindig is vissza akartam térni hozzá és teljesen felfedezni a lényegét."

Lyra, az első trilógia fiatal hősnője, na és persze Pantalaimon, a daimónja. Alig várom, hogy viszont láthassam őket! Az új trilógia középpontjában pedig pontosan Lyra története áll. Az első kötet tíz évvel az Északi fény történései előtt játszódik, tehát a leányzó még nagyon kicsi.

Pullman így nyilatkozott róla:

"Mindig is el akartam mesélni annak a történetét, hogy Lyra hogy került a Jordan Kollégium gondozásába, és miközben ezen gondolkodtam, felfedeztem egy történetet, amely akkor kezdődik, amikor Lyra még csak pólyás baba, és végigkíséri egészen addig, ameddig felnőtt nővé nem válik. Ez a kötet és a következő Lyra életének két részét fedi majd le: a története kezdetét, és a húsz évvel azutáni eseményeket."

(saját fordítás)

Forrás

A szerző szerint ez az új trilógia se nem folytatás, se nem előzményregény. 

"Az Úr sötét anyagai mellett fut majd párhuzamosan, nem előtte vagy utána. Egy másik történet, de az eredeti trilógia olvasói fognak találkozni ismerős karakterekkel."

(saját fordítás)

Természetesen új szereplők is feltűnnek majd a régiek mellett, köztük egy "hétköznapi fiú" (akit egyébként láthattunk megjelenni az eredeti trilógiában, ha odafigyeltünk), és akivel együtt Lyra belegabalyodik ebbe a "rémisztő kalandba, ami egy másik világba repíti őket."

(saját fordítás)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én totálisan be vagyok zsongva! Annyi kérdésem van! Ki ez fiú? Roger? Biztosan nem Will, őt nehéz lenne elfelejteni. Habár Rogert is. Szerintem most megyek, és újraolvasom a trilógiát, aztán pedig aktívan összeesküvés elméleteket fogok gyártani egészen őszig. 

Ha az első könyvben Lyra még kicsi, akkor biztos találkozhatunk majd Mrs. Coulterrel és Lord Asriellel, illetve közelebbről felfedezhetjük magunknak a Jordan Kollégiumot és az ottani erőviszonyokat. Már csak rágondolva is remegni kezd a kezem. Talán ez nem teljesen egészséges. De nekem ez a könyv, ez a világ volt az első igazi szerelmem. Úgy hozta az élet, hogy ez még a Harry Potternél is előbb akadt a kezembe (pedig azt is imádom, hiszen ismertek). Az Úr sötét anyagai miatt imádom annyira a fantasyt és az olvasást, amennyire. Valószínűleg messze túl fiatal voltam hozzá, amikor olvastam, de imádtam minden oldalát. Szerintem ez volt az első könyv, amin rendesen sírtam.

Alig várom, hogy visszatérhessek ebbe a csodálatos világba, és újra felfedezzem, Lyrával együtt!

Akinek valahogy kimaradt az életéből az Úr sötét anyagai (esetleg csak a filmet látta, ami erősen problematikus volt), annak tiszta szívből csakis ajánlani tudom. Egyedi, lenyűgöző, és képtelenség letenni.

forrás (angol)

forrás (angol)

2016-os tervek

Hello népek!

Kicsit megkésve jön ez a bejegyzés, hiszen már igencsak benne járunk a januárban (nem mintha még felértem volna ésszel, hogy 2016-ot írunk, de ez részletkérdés), de a vizsgaidősuck szeret nagyon és féltékeny típus; nem bírja elviselni, ha mással is foglalkozok rajta kívül. Mindenesetre azért itt vagyok, és itt van az évkezdő bejegyzés is, amit remélhetőleg most már több is fog követni, és sikerül felvenni a lépést a világgal. Nemsokára lesz kevésbé ünnepi dizájnunk is, becsszó.

Szóval, mi is van kilátásban 2016-ra?
VILÁGURALOM!

Oké, komolyra fordítva a szót, idén nem tervezem elárasztani magam kihívásokkal, mint ahogy az évzáró bejegyzésemben is írtam, ez a stratégia nem igazán vált be. Lehet, hogy nem szorult belém elég versenyszellem, nem tudom. Természetesen az éves 100 könyv a Goodreads kihíváson élesítve van, mint mindig, de az új 50 könyves kihívásban idén nem tervezek részt venni. Helyette én magam állítottam össze egy polcot azokból a könyvekből, amiket már ezer éve el akarok olvasni, de mindig csak arrébb tologatom őket, és valami mást veszek a kezembe, ráadásul magam se értem, miért.

Természetesen nem csak régi, hanem új megjelenések is helyet kaptak a listán, hogy nehogy elfeledkezzek róluk. Az általános híráradat miatt többször előfordult már velem, hogy hiába érdekelt nagyon egy könyv, egyszerűen egy idő után kiment a fejemből, és csak sokkal később tűnt fel, hogy jé, volt ez a könyv is, és milyen érdekesen hangzott, de valahogy elsikkadt a káoszban. Nos, a 2016-os TBR polcom ezt hivatott megakadályozni.

Ennyi magyarázkodás után, prezentálom is a jelölteket:

 

A változtatás jogát fenntartom, sose lehet tudni. :D

Ha esetleg alaposabb pillantást szeretnétek vetni a listámra, itt a link hozzá, nézzetek körül nyugodtan, hátha ti is találtok valami olyat, ami felkerül a várólistátokra. 

Ami a blogot illeti, minden megy tovább a rendes kerékvágásban. A visszajelzések alapján a Top10 rovat bejött nektek, így az továbbra is lesz minden hónapban (a decemberi nem jött össze, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ez még egyszer ne forduljon elő), cover revealek is érkeznek majd, ha minden igaz, illetve a booktagek is állandó szereplők maradnak, mert jó poén néha kitöltögetni egyet-egyet. 

Újdonságként, én is elkezdek bookhaulokat posztolni. Bevallom, eddig nem láttam értelmét, de most valahogy elkezdtem látni benne a fantáziát, szóval meglátjuk, hogy mennyire fekszik ez az oldalnak. Egyelőre nem havonta, hanem ritkábban, olyan kéthavi rendszerességgel tervezem, de meglátjuk, hogy titeket mennyire érdekel a dolog.

Szóval, ennyi lenne az előzetes 2016-ból. Az az érzésem, ismét csak eseménydús, izgalmas évnek nézünk elébe, úgyhogy mindenkinek sok energiát kívánok az új évre, mert arra biztos nagy szükség van mindenhol! És csak óvatosan azokkal az újévi fogadalmakkal. ;)

Üdv,

Mary Shelley: Frankenstein #Köd előttem, köd utánam

Szép jó napot mindenkinek!

Kicsit nagy volt a csend a blogon az elmúlt pár napban, de ennek ma vége szakad. Ugyanis mindez csak azért volt, mert csomót törpöltünk, meg szervezkedtünk (meg a távoli szakdogámon görcsöltem tök értelmetlenül), és itt az újdonságok sorából az első: tematikus könyvklub a Kis Könyves Bloggerekkel! A november témája a köd, ezért is a cím. Úgyhogy tartsátok nyitva a szemeteket a hétvégén, mert mindenféle szuper ködös bejegyzéssel készültünk nektek!

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!

,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!

A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."

/A. M. Aranth: Dobszó a ködben/

Kiadó: Dover Publications (a fenti borítóval)

Oldalszám: 166

Mary Shelley began writing Frankenstein when she was only eighteen. At once a Gothic thriller, a passionate romance, and a cautionary tale about the dangers of science, Frankenstein tells the story of committed science student Victor Frankenstein. Obsessed with discovering the cause of generation and life and bestowing animation upon lifeless matter, Frankenstein assembles a human being from stolen body parts but; upon bringing it to life, he recoils in horror at the creature's hideousness. Tormented by isolation and loneliness, the once-innocent creature turns to evil and unleashes a campaign of murderous revenge against his creator, Frankenstein.

Victor Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…

Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?

(hivatalos fordítás)

A Frankensteint elsősorban a borítója miatt választottam a ködös témához, de olvasás után annyit kattogtam rajta, hogy rádöbbentem, ez a könyv több szempontból is jó választás volt. Mindjárt ki is fejtem bővebben.

Az alapsztorit szerintem senkinek nem kell bemutatni, de ennél a helyzet sokkal bonyolultabb. Bár Frankenstein teremtménye egyáltalán nem "irtózatos" elsőre, legalábbis belülről nem. Victor direkt erősebbre és nagyobbra alkotja, mint egy normál embert, valami felsőbbrendűre és tökéletesre törekszik, de amikor sikerrel jár a kísérlete, elborzad az eredménytől. Azonban ez főként azért van, mert a lénynek nem épp esztétikus az ábrázata. A teremtője - kvázi az apa figura - azonnali elutasítása az, ami haragot, értetlenséget, fájdalmat okoz neki, és végül ezért vesznek olyan végzetes fordulatot az események. Persze, el lehet vitatkozni, hogy végül eredendően jó volt-e, vagy sem, de én amellett vagyok, hogy Victor viselkedése változtatta szörnyeteggé. Hiszen még nevet sem adott neki. A Frankenstein ugyanis Victor vezetékneve. Nem várhatja el egy teremtménytől, hogy emberként viselkedjen, ha nem kezeli emberként és nem tanítja meg, hogyan létezzen a társadalomban anélkül, hogy kárt okozna. Márpedig Victor elküldi magától, és rászabadítja a világra a teremtményét, és csak hónapok múltán találkoznak újra.

És a szörny megpróbált jó lenni. Próbált segíteni az embereknek, de azok elhajtották maguktól kinézete miatt. Tanult, kérdéseket tett fel, képes volt fejlődésre. Azonban az a mélyen gyökerező apa-komplexus, és az elfogadás iránti vágy, amit Victor kiváltott benne minden reakciójára rányomta a bélyegét. A körülötte lévő világ formálta végül azzá, aki lett.

"Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek."

Talán érezni lehet, hogy kissé a teremtményt favorizálom, de Victorral szemben csak dühöt éreztem és néha egy kis sajnálatot, szimpátiát biztos nem. A körülötte lévő emberek, akik áldozatul estek a helyzetnek, őket valóban sajnáltam, de Victort nem, mert neki hatalmában lett volna megállítani és megváltoztatni az események folyását, mégse tette, mert a saját gyengesége megakadályozta.

saját fotó

Ami a ködöt illeti? Átvitt értelemben kissé ködösnek mondható a sztori, több helyen is. Egyrészt tele van lázálmokkal, hallucinációkkal, és egyes olvasatok szerint, amiket főként Freud elméletei ihlettek, a lény és Viktor igazából egyek, egy személyiségnek a két oldala. Viktor az Ego (én), azaz a racionális része az embernek, ami tudomásul veszi és betartja a társadalmi normákat, a lény pedig az Id (ösztön-én), aki az alantasabb, társadalmilag nem elfogadott késztetéseket képviseli. A lény alá van rendelve Viktornak, de ő elutasítja ahelyett, hogy tudomást venne róla, így a lény elszabadul és tragédiák sora következik be. Nem mondom, hogy minden aspektusával egyetértek az előbb felvázolt elméletnek, de nagyon érdekesnek találtam, hogyan bontakoznak ki az események, különösen a lény és Frankeinstein interakciói, ha ezen a lencsén keresztül olvassuk a könyvet.

Ez egy romantika korában íródott gótikus horror, így gyors ritmusú cselekményt senki ne várjon, de érdemes elolvasni. Néha lassú, de a stílus - engem személy szerint - kárpótolt, ugyanis nagyon szerettem Mary Shelley sorait olvasni. A mély filozofikus tartalom és az abszolút ma is aktuális kérdések, amiket feszeget pedig mindenképpen érdemessé teszik arra, hogy a kezünkbe vegyük majdnem 200 évvel az eredeti megjelenése után is. 

Amit ebből ki akarok hozni? Valószínűleg nem olyan lesz, amilyenre számítanál, de érdemes elolvasni, mert érdekes, releváns, és mert valahogy egyik általam látott adaptáció sem tudta megragadni a lényeget. Talán egyet kivéve: a londoni National Theatre tavaly színpadra vitte Benedict Cumberbatch főszereplésével (ő volt a lény). Ugyan nem élőben, hanem egy vetítésen láttam, de még így is a legjobb Frankeinstein adaptáció, amihez valaha szerencsém volt.

Linkelem a hivatalos trailert youtube-ról. Ha esetleg rá tudjátok tenni a kezeteket egy felvételre, teljes szívből tudom ajánlani, mert zseniális! Ja, és azt a verziót ajánlanám, ahol Cumberbatch játssza a lényt, mert Johnny Lee Miller nekem nem jött be annyira.

Remélem, kedvet kaptatok hozzá, és a kezetekbe veszitek alkalomadtán Mary Shelley klasszikusát! Ha úgy gondoljátok, ez mégsem nektek való, vagy csak kíváncsiak vagytok, a többiek milyen könyvvel készültek, mindenképp nézzetek be a többiekhez, hiszen elképesztően színes lett a paletta, mindenki találhat kedvére való ködös olvasmányt novemberre!

Cover Reveal #1 Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

Hello népek!

Ma valami különlegességet hoztam nektek, a Könyvmolyképző jóvoltából. Ugyanis a kiadó úgy döntött, hogy itthon is elindítja a külföldön oly' népszerű "Cover Reveal", kezdeményezést, aminek keretében a résztvevő blogokra kerül ki legelőször az itthoni borítója a megjelenésre váró könyveknek. Hát nem izgalmas? :)

Elsőként egy Arany Pöttyös könyv kerül terítékre:

2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Csodálatos, magával ragadó történet szerelemről, veszteségről és a barátság mindent elsöprő erejéről.

hát nem gyönyörű? *.*

A könyv adatai:

Oldalszám: 656

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Firefly Lane

Fordító: Palásthy Ágnes

ISBN: 9789633736074

Várható megjelenés: 2015. ősz

Jegyezd elő Te is!

(Technikai megjegyzés: Az előjegyzés nem minősül rendelésnek. Előjegyzés esetén értesítést küldünk, amikor előrendelhetővé/rendelhetővé válik a könyv. Természetesen amint változik a könyv státusza, megrendelni is ezeken a linkeken lehet majd, nem fognak elavulni.)

>>> Kartonált kiadásban

         vagy

>>> Keményborítós kiadásban (védőborítóval)

illetve

Csekkold le a >>> molyos adatlapját <<< és tedd a kívánság és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére TullyésKate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.

Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.

Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.

Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…

Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.

Gondolatok:

A fülszöveg eleje nagyon tipikusan kezdődik, leszámítva az évszámot. 1974. Érdekes választás. Úgy hangzik, mintha iszonyatosan régen lett volna, de utána számoltam, és nem. Belátható távolságban vannak ám azok a hetvenes évek (csak nem feltétlenül nekem), és ez, illetve a tény, hogy milyen hosszú időt ölel fel a regény (tulajdonképpen napjainkig előrenyúlik), mindenképpen egy nosztalgikus hangulatot kölcsönöz neki.

Ami a borítót illeti... eszméletlenül gyönyörű lett, és a cím is nagyon tetszik! Nagyon hangulatos, és pontosan ezt remélem a könyvtől is: erős atmoszférát, ami magába szippant. Még nem olvastam az írótól (meg úgy egyáltalán, kevés ilyen típusú regényhez volt szerencsém), de a Szentjánosbogár lányok határozottan felkeltette az érdeklődésemet, és alig várom, hogy a boltokba kerüljön.

A szerzőről:

Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is.

Remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá!

Üdv,

Top 10 könyvadaptáció

Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban békésen böngészgettem a blogspotos feliratkozásaim között, és így botlottam bele Üstökös bejegyzésébe, ami arról szólt, miért is jó, hogy készítenek könyveket filmekből. És valóban, milyen jó, hogy vannak! Eddig fel se merült bennem, hogy van olyan rajongó, aki ne örülne a hírnek, hogy kedvenc agyonolvasott könyvét Hollywood megkísérli életre kelteni a filmvásznon is.

Én legalábbis mindig izgatott leszek, ha ilyesmi hírt kapok. Lenyűgöz az a kreatív folyamat, amit az adaptációra vállalkozó filmkészítők véghez visznek, és természetesen én is szeretem összehasonlítgatni a könyvet és a filmet. Rossz könyvmoly szokás ez, mondják sokan, de szerintem abszolút nincs igazuk. Ugyanis összehasonlítani a két megközelítést és értelmes beszélgetést folytatni róla nem ugyanaz, mint felhúzott orral kijelenteni, hogy "hát a könyv az sokkal jobb, és az a majom a sarokban amúgy is lila volt és nem zöld", majd elvonulni önnön felsőbbrendűségünk tudatában.

Tehát, adja magát a kérdés: Mitől lesz jó egy film adaptáció?

Persze én nem vagyok szakértő, de szvsz a válasz rettentő egyszerű: az első és legfontosabb dolog, az egyensúly.

Egyensúlyt kell tartani a forgatókönyvírásnál, hogy annak is egy teljes élményt nyújtson a film, aki nem olvasta a könyvet, de legyenek benne olyan momentumok, amik megragadják azokat is, akik ismerik a történetet. Egyensúlyra van szükség a legkényesebb pontnál is, ami pedig a hűség az eredeti történethez, hiszen néhány változtatás elkerülhetetlen. Karakterek eltűnnek és feltűnnek, a cselekmény kurtább lesz, a majom színe változik, stb.

A második pedig a hangulat.

Stimmelnie kell a hangulatnak és ezzel együtt az üzenetnek is. Ez pedig nem csak azért fontos, hogy a könyves fanbázis elégedetten távozzon a moziteremből, hanem azért is, hogy azok, akik esetleg még nem olvasták az adott könyvet, de kedvet kaptak hozzá, ne csalódjanak. Hiszen egyedül azzal is el lehet rontani egy könyvélményt, ha az ember valami teljesen mást vár, mint amit kap.

Egy könyv filmre vitele soha nem egyirányú folyamat, nem csak Hollywood húz le egy újabb rókabőrt egy sikeres sztoriról. A könyv is nagyobb figyelmet kap azáltal, hogy filmre viszik.

Előrebocsátanám, hogy a listámon CSAK olyan adaptációk szerepelnek, amiből olvastam a könyvet és láttam a filmet is. Ezért és csak ezért nem szerepel a listán a Trónok harca. Elkezdtem ugyan a könyvet, de nagyon nem volt az én világom. De a sorozat? MÉG MÉG MÉG!
Most pedig, egy ilyen hosszúra sikeredett bevezető után, íme a tíz film, ami számomra kimeríti a jó adaptáció fogalmát:

10.  Villámtolvaj

Ahamm... tudom. Ne nézzetek így rám!










Majdnem mindenki, akivel beszéltem erről nagyon gyűlölte ezt az adaptációt, de nekem tetszett.Való igaz, kicsit megkavarták a sztorit, de nem annyira, hogy érthetetlenné váljon, vagy hogy bekavarjon a következő részeknek, így én elég hamar túlléptem ezen. A casting jó volt, Annabeth haja engem speciel rohadtul nem érdekelt, és a hangulat nagyon stimmelt.

Vicces, szórakoztató és könnyed. Pont, mint ez a könyv. Azt imádom benne a legjobban, amilyen hétköznapi lazasággal kezeli a mitológiát és beilleszti a 21. századba és ezt az attitűdöt a film abszolút hozta. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de hát melyik filmnek nincsenek?

 

9. Az utolsó dal

Ezzel az adaptációval két hatalmas problémám is volt: 1) teljesen megbuherálják a történetet 2) Miley Cyrus játssza a főszerepet. KI AZ ISTENNEK JUTOTT ESZÉBE RONNIE SZEREPÉRE BEVÁLOGATNI HANNAH FCKNG MONTANÁT???
És hogy mit keres akkor a listán?
Egy szó: hangulat.
Teljesen, pontosan, hidegrázósan ugyanolyan, és ettől lesz nem csak jó könyv és jó film, de jó adaptáció is.
Ettől függetlenül nagyon különbözik a könyv és a film, és nem csak a történet miatt. Ronnie apjának a karaktere alapjaiban más a könyvben. Miley Cyrus még mindig az agyamra megy, és Marcus karakterét indokolatlanul elhanyagolják, de a film végén már ezek egyike se érdekelt. Bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, csakúgy, mint a könyvön. Senkit ne tévesszen meg a plakát: a szerelmi szál csak bepalizás. Ez a könyv elsősorban az egymástól elidegenedett családtagokról szól, és attól annyira erőteljes, hogy valahol, valakiben mindenki magára ismer.


8. Csillagainkban a hiba

Jah, szóval ezt már kifejtettem egy bejegyzésben, méghozzá itt. Mint adaptáció, zseniális! Csak jön az a kínos érzés, hogy a film jobb lett, mint a könyv. Számomra legalábbis csalódás volt elolvasni a mozi élmény után, ahol taknyom-nyálam egybe folyt, annyira zokogtam. A könyvön meg egyáltalán nem is pityeregtem. Szívtelen dög vagyok, semmi kétség.

7. Harry Potter 1-4

Ugyan, gyerekek, kell ezt ragozni? Bárki, aki ránéz erre a két betűre, azonnal tudja, hogy miről van szó.
Bár nagyon szerettem a Harry Pottert, olvastam a könyveket (többször), láttam a filmeket (milliószor), mégse tartom magam olyan hatalmas rajongónak. Remek történet, fantasztikus világ, egy jelenség, ez tagadhatatlan. De sose voltam annyira rákattanva, mint jó néhányan. És hogy miért áll csak a hetedik helyen? Mert szerintem mint adaptáció, bár élvezetes, azért közel sem hibátlan.
Az első négy rész filmben is nagyon tetszett, de a második fele már sokkal kevésbé. A történetet annyira összekuszálták, hogy a könyvek nélkül nem is értené az ember, hogy mi a halál folyik a vásznon. A két utolsó filmet pedig kifejezetten untam. Majdnem bealudtam a finálén!!! Ez mi???

Már csak azért is furcsa, mert könyvből pedig pont fordítva történt a dolog. Az elejét szerettem, a végét már imádtam! A hetet olvastam újra a legtöbbször. Ehhez képest, vagy talán éppen ezért, a film nagyon nem tetszett. Vártam a pörgős, feszült, hatalmas finálét, amit már kívülről tudtam a könyvből, és kaptam helyette egy vontatott, sötét, kifáradt véget, ami közel sem lett akkora durranás, mint amekkorának beharangozták. És miután a vége csalódás volt, nehéz úgy emlékezni a filmekre, mint egy alapvetően pozitív élmény. De a könyvsorozat csillagos ötös. Még akkor is, ha Harry néha rettentő idegesítő volt.


6. Angyalok és Démonok

Nekem mind a könyv, mind a film milliószor jobban tetszett, mint a Da Vinci - kód. Hatalmas kihívás lehetett hatszáz oldal cselekményét és főként információ áradatát egyetlen filmbe sűríteni úgy, hogy érthető, követhető és szórakoztató is legyen egyben.

Jelentem, sikerült!

A színészek fantasztikusak, a forgatókönyv remek, a helyszín lenyűgöző és az a feszültség, ami átjárja az egészet... emlékszem, anno legszívesebben kiugrottam volna a moziszékből.

Fantasztikus, sodró lendületű thriller, természetesen Dan Browntól megszokott igen kényes témákkal. Azonban, mint ahogy maga a szerző is mindig hangoztatja: a cél nem a leleplezés, hanem a szórakoztatás.


Azt egyébként hiányoltam a filmből, ami a könyv elején is ott van, a felsorolás arról, hogy mi az, ami történelmi tény. Egyrészt érdekes, másrészt ezzel elkerülhető lenne a közfelháborodás.

Na persze, akkor miből kapná meg a zsebpénzét a média?











5. Csillagpor

Az egyik kedvencem mind a mai napig! A film gyönyörű lett, igazi tündérmese, de visszaköszön Gaiman sajátos humorérzéke, és az az enyhén groteszk hatás, amitől olyan feledhetetlenné válik az élmény. Van itt kalandor, gonosz boszorkány, meg elvarázsolt királyleány, de ez senkit ne tévesszen meg: ez nem szokványos tündérmese.
Aki nem hiszi, járjon utána!

4. Hunger Games

Most komolyan, tegye fel a kezét aki meglepődött! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok túl nagy rajongó, és ha team-et kellene választanom, akkor én team Haymitch lennék, de el kell ismerni, fantasztikus munkát végeztek a filmekkel. Sőt, tulajdonképpen a filmek miatt rágtam végig magam az első két könyvön is (a harmadik még folyamatban, nem vagyok egy kapkodó idegbeteg). De a filmeket nagyon szerettem. (Woody Harrelsont meg főleg!) Sokan húzták a szájukat a Mockingjay első részére, de nekem épp az tetszett eddig a legjobban. Hogy miért? Lenyűgöz a politikai manipuláció és az érzelmi hadviselés benne. Számomra sokkal érdekesebb volt, mint mondjuk az első rész. Persze, szórakoztató volt, meg csilli-villi meg mit tudom én, de ez... öregem, feszült figyelemmel kísértem Snow elnök minden szemöldökrántását. Annyira remekül lett modellezve az elnyomó hatalom, az ellenállás és a politikai manőverek háttere, hogy épp rohadtul nem érdekelt, mi folyik Katniss meg a srácok között.

3. Gyűrűk Ura

Bocs a képért, de nem bírtam ki xD
 

Tolkien legendás műve éppúgy megkerülhetetlen, ha a fantasy műfajáról beszélünk, mint amikor megfilmesítésekről. Én momentán ezen nőttem fel, úgyhogy ez jutott eszembe elsőként, de idő közben rájöttem, hogy bár fantasztikus és majdhogynem hibátlan, mégsem ezt tartom a legeslegjobbnak. Ettől függetlenül, nagyon sokan vannak azon a véleményen, hogy ez a valaha volt legtökéletesebb filmadaptáció, és őszintén, szerintem nem állnak messze az igazságtól.

2. Büszkeség és Balítélet (BBC)

Ha a titkos csodálóm erre tévedne...
egy ilyen kiadásért akár hozzá is megyek feleségül

Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen minisorozat, semmint film, de még így se hosszabb egybe, mint mondjuk a Gyűrűk Ura, úgyhogy efelett a tény felett most lazán el fogok siklani. Ugyanis a BBC-s verziót egyik másik se veri (szerintem). Korhű, bájos, és szó szerinti idézeteket tartalmaz szép számmal! Tökéletesen visszaadja a könyvet. Hiába láttam már milliószor, mindahányszor odaragadok a tv elé, ha adják. Hiába tudom, mi a vége, nem tudok felállni. Ja, és Jennifer Ehle a legtökéletesebb Lizzie, akit valaha láttam! Colin Firth meg... én ugyan nem hatalmas rajongója, de mint Darcy? Imádom!

1. Felhőatlasz

Bár a könyvet még nem fejeztem be, így is biztos vagyok benne, hogy számomra ez A filmadaptáció. Példátlanul nehéz feladatot oldottak meg a készítők egyszerűen brilliánsan! Sőt, elmennék odáig is, hogy bár a könyvet is imádom, filmben még megragadóbb az alapötlet. Egyszerűen azért, mert a vizuális eszközök miatt sokkal finomabbak a váltások a síkok között. A sminkek meg néhol olyan jól sikerültek, hogy első nézésre le se esett, hogy ki kicsoda. Őszintén szólva, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy a zeneszerző lánya az Halle Berry. Ja és a zene? Napok múltán se ment ki a fejemből. Néha azon kapom magam, hogy dúdolom. Megszállott vagyok. Nem tudok leakadni erről a filmről, ha választhatnék, melyiket nézzem újra és újra életem végéig, ez lenne az. Mindig felfedezel valami újat, mindig találsz egy újabb látószöget.

Because everything is connected. Our past, our present and our future.

Elkezdődött az őrület!

Számításaim szerint nagyjából egy hétbe fog telni, hogy hasonlóan el legyek borítva könyvekkel és sajnos egyik sem regény lesz. Vagyis de. A kötelezők. Bizony, a végzős év elkezdődött és hiába kapálóztam ellene egész nyáron és néztem tüntetően mesefilmet egész szeptember elsején, itt van.
Ennek mellékhatása a krónikus időhiány, amit nyomokban már kezdek felfedezni és ez csak fokozódni fog, így valószínűleg alig lesz időm olvasni, vagy egyáltalán bármit csinálni, aminek nincs köze a sulihoz.

Nem akarlak untatni titeket a nyavalyáimmal, csak jelezni szerettem volna, hogyha néha eltűnök az éterben, annak valószínűleg ez lesz az oka. Jelesül a szalagavató-ballagás-érettségi triumvirátus egyike hibáztatható majd. :)

De miután azt sem szeretném, hogy teljesen kiürüljön a blog, ezért úgy döntöttem, elindítom az első rovatot, ami havi rendszerességgel fog megjelenni. Nincs feltételes mód, ez fix. Irodalom faktos vagyok, tehát az is előfordulhat, hogy klasszikus regényekkel bővül majd a kritikáim spektruma, ugyanis az, amit azon kívül ebben a tanévben olvasni fogok édeskevés lesz a boldogsághoz előreláthatóan. De remélem nem lesz igazam!

Szóóóval, az új rovat!
Nagyon szeretem a verseket, de úgy gondolom, csöppet manapság mellőzve vannak, így úgy döntöttem, havonta egy bejegyzést ennek fogok szentelni. Nem kell megijedni, eszemben sincs verselemzéseket posztolni, ugyanis ez az egyetlen része az irodalomnak, amivel soha nem értettem egyet. Jó beszélgetni versekről, jó megosztani egymással a gondolatainkat, de a verslábakkal és költői képekkel való dobálózásban valahol elveszik a lényeg. Ez az én szubjektív megállapításom persze, de ami fontos, hogy csak magát az aktuális verset fogom megosztani veletek, ami nekem megtetszett és esetleg néhány személyes gondolatot alkalomadtán.

Próbálok majd kevésbé híres darabokat választani, ez igazából csak kedvcsináló akar lenni, mert véleményem szerint az iskolák a legjobb úton vannak afelé, hogy véglegesen megutáltassák a diákokkal a verseket.

Ennyi lenne, az új rovat még ebben a hónapban elindul és remélem tetszeni fog nektek!
Legyen szép napotok! :)