Kiadó: Maxim
Oldalszám: 444
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megkérkezik legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig.
Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie Mcguire regényében, amely a fiatal olvasók között nagy népszerűségre számíthat.
SPOILERES!
Én egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel. Fogalmam sincs, mit gondoljak róla, pedig egy csomót rágódtam rajta. Néhol kiborító, néhol édes, de úgy általában véve egyszerűen csak köze nincs a valósághoz. Volt, ahol ez halálra idegesített, volt ahol egyszerűen nem érdekelt, de ettől a tény még tény. Rettentő cukros, hiába próbál keménynek látszani.
Kezdjük az egyszerűbb részével. A borító holy shit, hát az csodaszép! Örülök, hogy megtartották a külföldit, és ráadásul ezt, mert a másik verzió nagyon nem tetszett. Ez itten.
Szép a kiadás, jó minőségű, nem tört a gerince olvasás közben és egyszerűen jó volt kézbe fogni. (Lehet, hogy csak én vagyok ilyen mániákus, de nálam ezek sokat számítanak, hiszen annyi pénzt elkérnek manapság a könyvekért.)
Az egyszerűbb része nagyjából ennyiben ki is merült. A karakterek jók voltak, bár én személy szerint jobban szerettem a mellékszereplőket, a két sorscsapásnál. Mégpedig azért, mert Abby néhol nagyon hülye volt, Travist pedig nem tudtam elhinni. Ilyen ember a világon nincs! Mármint, nyilván vannak impulzív, ösztönös emberek - nők, férfiak egyaránt - de Travis karaktere valahogy nem állt össze a számomra. Nem tudtam eldönteni, hogy én most kedvelem, vagy sem, vagy hogy vajon mi a fene baja van (vagy ő ilyenkor normális?).
Shepley és America azonban jól el lettek találva, kedveltem őket, de Travis családja, Finch, Abby szobatársa és úgy alapjába véve mindenki rendben volt. Csak az a féreg Parker ne lett volna... valamiért teljesen kiborított. (És nem azért, mert Trav és Abby közé állt, mert Travisszel szemben is vannak fenntartásaim.) Hanem mert egy elkényeztetett barom volt, aki ráadásul gerinctelen is, de nagyon jól adta a kedves, édes srácot, olyan jól, hogy néhol tényleg elhittem neki.
A történet meg igazából nem nagy durranás, nem is abban áll a varázsa, hanem a karakterekben. Travis nem egyszerű eset, de ez a kapcsolat azért nem esik abba a kategóriába, amit olyan sokan beharangoztak. Végig attól féltem, hogy Travis esetleg eljut a tettlegességig Abbyvel szemben, de szerencsére ilyesmire nem került sor. Az élmény hullámzó, de a könyv nagyon könnyen olvasható, én két nap alatt kivégeztem, mert fenntartja az érdeklődést. Nálam legalábbis elérte, hogy kíváncsi legyek, úgyhogy ennek örültem.
Annak ajánlom, aki szereti az ilyen típusú "amerikai" történeteket, és annak, aki ki van éhezve a romantikára. Akik a valóságot, vagy az ésszerűséget keresik benne, azoknak valószínűleg kevésbé fog tetszeni. Szerintem egynek nem volt rossz, sőt. Tulajdonképpen élveztem.
Értékelés: 3,5/5
Kedvenc jelenet: a valentin napi buli
Kedvenc karakter: Shepley, America, Finch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése