Top 10 világmegváltó gondolat

A legtöbb könyvben, még ha keresni is kell, találunk olyan mondatokat/bekezdéseket, amik megpróbálnak választ adni a legalapvetőbb emberi kérdésekre, vagy új kérdéseket tesznek fel, esetleg általános megállapításokat tesznek az élettel és halállal kapcsolatban, na meg minden mással, ami közte van. Filozófiai kérdések, amik újra és újra előkerülnek, amikre nincsen stabil magyarázat, de azért mégiscsak újra és újra megkíséreljük megválaszolni őket. És megállapítások, amik görbe tükröt tartanak nekünk, másoknak, a világnak.

Kedvenc filó tanárom ezt nevezte kocsma filozófiának, mert erre legalább az egész osztály felkapta a fejét, teljesen mindegy, éppen milyen mély kómába süllyedt. Már nem a filozófia, hanem a kocsma említésére, természetesen.


Az ilyen gondolatok, bár mindenkit foglalkoztatnak, könnyen közhellyé válhatnak, és bár nem vesztenek az igazságtartalmukból, de kevésbé ragadnak meg és gondolkodtatnak el. Nehéz ám ilyen hatalmas dolgokat megfogalmazni újszerűen, hitelesen és őszintén, így abszolút érdemesnek tartom arra, hogy kiemeljem a számomra legjobbakat, a teljesség igénye nélkül.

Próbáltam olyan művekre koncentrálni, ami nem kifejezetten ilyesmivel foglalkozik, mert különben az egész toplista Bűn és bűnhődés, Az ember tragédiája és Sofie világa idézetekkel lenne tele, és egyéb hasonló kérdéseket feszegető művekkel. A másik szabályom pedig az volt, hogy egy könyvből csak egy idézetet emelek ki, különben esélyem se lett volna megállni tíznél.

Íme a Top 10 világmegváltó gondolat, amelyek elérték, hogy megálljak és körülnézzek, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyek velem maradtak azután is, hogy a könyvet befejeztem.


10.
"Éltél már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad, hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél egy határon, átugrottá! egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami bevehetetlen hegycsúccsal, hirtelen valahogy a túloldalán találtad magad? Amikor langyos volt az éjszaka, a szellő hűvös, és egy dal vitt végig a csendes utcákon. Amikor érezted magad körül az egész világot, és a részének tudtad magad – része lettél a zsongásnak –, és minden olyan jó volt. Gondolom, erre az elégedettség az egyszerű magyarázat. Mégis többnek tűnik ennél, sűrűbbnek, a célok valamiféle egységének, olyan érzés, mintha abban a pillanatban igazán, valóban otthon lenne az ember. Az ilyen pillanatok sosem tartanak elég ideig. Vége lesz a dalnak, elcsendesül a szellő, visszakúsznak a félelmek és szorongások, próbálsz továbbmenni, de ahogy visszapillantasz a hegyre, és azon tűnődsz, hogyan is mászhattad meg, attól félsz, valójában meg sem tetted az utat. Köddé válik a hátad mögött tornyosuló tömeg, és újra megjelenik előtted, ismét ott az akadály, mert újra le kell küzdeni. Csak bámulsz a néma, sötét házra, lenyomod a kilincset, és visszasétálsz az életedbe."
(Chloe Neill: A lányok olykor harapnak)

9.
"Mély a kétségbeesés kútja. Egy szakadék, amely elnyeli az álmokat. Egy fal, amely a világ végét jelöli."
(Catherine Fisher: Incarceron)

8.
"Az idő az, ami egy szemvillanás alatt megállítja a történelem menetét; az idő az az iram, mellyel a múlt eltűnik. A film átmenetileg feltámasztja a letűnt világokat. Azok a mára leomlott épületek, azok a rég elporladt arcok magukkal ragadtak. Olyanok voltunk, amilyen te vagy – mondták. – A jelen nem számít."
(David Mitchell: Felhőatlasz)

7.
"Elmondta, hogy az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal."
(Philip Pullman: A borostyán látcső)

6.
"A tükrök csodálatos dolgok. Úgy tűnik, az igazat mondják, az életet vetítik vissza ránk; de egy megfelelőképpen elhelyezett tükör olyan meggyőzően képes hazudni, hogy azt hisszül valami eltűnt, ott sem volt; egy galambokkal, pókokkal, zászlócskákkal teli doboz valójában üres; esetleg a színpad szélén, vagy a zenekari árokban rejtőző emberek szellemként repülnek át a színpadon. A megfelelő szögben beállított tükör mágikus tuljadonságokkal bír; olyan dolgokat mutathat, amiket csak a képzeletben láthat az ember, vagy még ott sem."
(Neil Gaiman: Tükör és füst)

5.
"Ez mágikus dolog. De a mágia a hallgatóban van, és minden egyes fül mást fog hallani, és mindenkire másként fog hatni, de soha nem lehet előre tudni, hogy hogyan. Megeshet, hogy a történet, amit elmesélsz, beköltözik valakinek a lelkébe, a vérévé válik, része lesz a személyiségének és az élete céljának."
(Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz)

4.
"Only humans are capable of inhumanity."
"Csak az emberek képesek embertelenül viselkedni."
(Ilona Andrews: Magic Strikes)

3.
"Az igazi személyiség fokmérője az, ahogyan továbbmegy az ember."
(Karen Marie Moning: Álom és valóság)

2.
"Sosem a gonoszok borítják vérbe a világot, hanem azok az igaz emberek, akik felsőbbrendű eszmékben hisznek. Nem a célok minősítenek, hanem az eszközök, amiket felhasználnak az elérésükhöz."
(On Sai: Calderon 2. Avagy felségáruláshoz bricsesz dukál)

1.
"Az élet legnagyobb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeretnek bennünket, hogy önmagunkért, sőt tulajdonképpen önmagunk ellenére szeretnek bennünket."
(Victor Hugo: A nyomorultak)

Ennyi lett volna a februári Top 10, remélem tetszett és talán kedvet kaptatok egyik-másik könyvhöz.
Addig is, nektek mik a kedvenc idézeteitek? Mely könyvek azok, amelyek elérték, hogy más színben lássátok magatokat, másokat, vagy a világot?

Milyen toplistát látnátok még szívesen?
Írjatok, beszélgessünk, esküszöm nem harapok nagyot. :)