Én legalábbis mindig izgatott leszek, ha ilyesmi hírt kapok. Lenyűgöz az a kreatív folyamat, amit az adaptációra vállalkozó filmkészítők véghez visznek, és természetesen én is szeretem összehasonlítgatni a könyvet és a filmet. Rossz könyvmoly szokás ez, mondják sokan, de szerintem abszolút nincs igazuk. Ugyanis összehasonlítani a két megközelítést és értelmes beszélgetést folytatni róla nem ugyanaz, mint felhúzott orral kijelenteni, hogy "hát a könyv az sokkal jobb, és az a majom a sarokban amúgy is lila volt és nem zöld", majd elvonulni önnön felsőbbrendűségünk tudatában.
Tehát, adja magát a kérdés: Mitől lesz jó egy film adaptáció?
Persze én nem vagyok szakértő, de szvsz a válasz rettentő egyszerű: az első és legfontosabb dolog, az egyensúly.
Egyensúlyt kell tartani a forgatókönyvírásnál, hogy annak is egy teljes élményt nyújtson a film, aki nem olvasta a könyvet, de legyenek benne olyan momentumok, amik megragadják azokat is, akik ismerik a történetet. Egyensúlyra van szükség a legkényesebb pontnál is, ami pedig a hűség az eredeti történethez, hiszen néhány változtatás elkerülhetetlen. Karakterek eltűnnek és feltűnnek, a cselekmény kurtább lesz, a majom színe változik, stb.
A második pedig a hangulat.
Stimmelnie kell a hangulatnak és ezzel együtt az üzenetnek is. Ez pedig nem csak azért fontos, hogy a könyves fanbázis elégedetten távozzon a moziteremből, hanem azért is, hogy azok, akik esetleg még nem olvasták az adott könyvet, de kedvet kaptak hozzá, ne csalódjanak. Hiszen egyedül azzal is el lehet rontani egy könyvélményt, ha az ember valami teljesen mást vár, mint amit kap.
Egy könyv filmre vitele soha nem egyirányú folyamat, nem csak Hollywood húz le egy újabb rókabőrt egy sikeres sztoriról. A könyv is nagyobb figyelmet kap azáltal, hogy filmre viszik.
Előrebocsátanám, hogy a listámon CSAK olyan adaptációk szerepelnek, amiből olvastam a könyvet és láttam a filmet is.
Most pedig, egy ilyen hosszúra sikeredett bevezető után, íme a tíz film, ami számomra kimeríti a jó adaptáció fogalmát:
10. Villámtolvaj
Ahamm... tudom. Ne nézzetek így rám!
Majdnem mindenki, akivel beszéltem erről nagyon gyűlölte ezt az adaptációt, de nekem tetszett.Való igaz, kicsit megkavarták a sztorit, de nem annyira, hogy érthetetlenné váljon, vagy hogy bekavarjon a következő részeknek, így én elég hamar túlléptem ezen. A casting jó volt, Annabeth haja engem speciel rohadtul nem érdekelt, és a hangulat nagyon stimmelt.
Vicces, szórakoztató és könnyed. Pont, mint ez a könyv. Azt imádom benne a legjobban, amilyen hétköznapi lazasággal kezeli a mitológiát és beilleszti a 21. századba és ezt az attitűdöt a film abszolút hozta. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de hát melyik filmnek nincsenek?
9. Az utolsó dal
És hogy mit keres akkor a listán?
Egy szó: hangulat.
Teljesen, pontosan, hidegrázósan ugyanolyan, és ettől lesz nem csak jó könyv és jó film, de jó adaptáció is.
Ettől függetlenül nagyon különbözik a könyv és a film, és nem csak a történet miatt. Ronnie apjának a karaktere alapjaiban más a könyvben. Miley Cyrus még mindig az agyamra megy, és Marcus karakterét indokolatlanul elhanyagolják, de a film végén már ezek egyike se érdekelt. Bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, csakúgy, mint a könyvön. Senkit ne tévesszen meg a plakát: a szerelmi szál csak bepalizás. Ez a könyv elsősorban az egymástól elidegenedett családtagokról szól, és attól annyira erőteljes, hogy valahol, valakiben mindenki magára ismer.
8. Csillagainkban a hiba
Jah, szóval ezt már kifejtettem egy bejegyzésben, méghozzá itt. Mint adaptáció, zseniális! Csak jön az a kínos érzés, hogy a film jobb lett, mint a könyv. Számomra legalábbis csalódás volt elolvasni a mozi élmény után, ahol taknyom-nyálam egybe folyt, annyira zokogtam. A könyvön meg egyáltalán nem is pityeregtem. Szívtelen dög vagyok, semmi kétség.
7. Harry Potter 1-4
Ugyan, gyerekek, kell ezt ragozni? Bárki, aki ránéz erre a két betűre, azonnal tudja, hogy miről van szó.
Bár nagyon szerettem a Harry Pottert, olvastam a könyveket (többször), láttam a filmeket (milliószor), mégse tartom magam olyan hatalmas rajongónak. Remek történet, fantasztikus világ, egy jelenség, ez tagadhatatlan. De sose voltam annyira rákattanva, mint jó néhányan. És hogy miért áll csak a hetedik helyen? Mert szerintem mint adaptáció, bár élvezetes, azért közel sem hibátlan.
Az első négy rész filmben is nagyon tetszett, de a második fele már sokkal kevésbé. A történetet annyira összekuszálták, hogy a könyvek nélkül nem is értené az ember, hogy mi a halál folyik a vásznon. A két utolsó filmet pedig kifejezetten untam. Majdnem bealudtam a finálén!!! Ez mi???
Már csak azért is furcsa, mert könyvből pedig pont fordítva történt a dolog. Az elejét szerettem, a végét már imádtam! A hetet olvastam újra a legtöbbször. Ehhez képest, vagy talán éppen ezért, a film nagyon nem tetszett. Vártam a pörgős, feszült, hatalmas finálét, amit már kívülről tudtam a könyvből, és kaptam helyette egy vontatott, sötét, kifáradt véget, ami közel sem lett akkora durranás, mint amekkorának beharangozták. És miután a vége csalódás volt, nehéz úgy emlékezni a filmekre, mint egy alapvetően pozitív élmény. De a könyvsorozat csillagos ötös. Még akkor is, ha Harry néha rettentő idegesítő volt.
6. Angyalok és Démonok
Nekem mind a könyv, mind a film milliószor jobban tetszett, mint a Da Vinci - kód. Hatalmas kihívás lehetett hatszáz oldal cselekményét és főként információ áradatát egyetlen filmbe sűríteni úgy, hogy érthető, követhető és szórakoztató is legyen egyben.
Jelentem, sikerült!
A színészek fantasztikusak, a forgatókönyv remek, a helyszín lenyűgöző és az a feszültség, ami átjárja az egészet... emlékszem, anno legszívesebben kiugrottam volna a moziszékből.
Fantasztikus, sodró lendületű thriller, természetesen Dan Browntól megszokott igen kényes témákkal. Azonban, mint ahogy maga a szerző is mindig hangoztatja: a cél nem a leleplezés, hanem a szórakoztatás.
Azt egyébként hiányoltam a filmből, ami a könyv elején is ott van, a felsorolás arról, hogy mi az, ami történelmi tény. Egyrészt érdekes, másrészt ezzel elkerülhető lenne a közfelháborodás.
Na persze, akkor miből kapná meg a zsebpénzét a média?
5. Csillagpor
Az egyik kedvencem mind a mai napig! A film gyönyörű lett, igazi tündérmese, de visszaköszön Gaiman sajátos humorérzéke, és az az enyhén groteszk hatás, amitől olyan feledhetetlenné válik az élmény. Van itt kalandor, gonosz boszorkány, meg elvarázsolt királyleány, de ez senkit ne tévesszen meg: ez nem szokványos tündérmese.
Aki nem hiszi, járjon utána!
4. Hunger Games
Most komolyan, tegye fel a kezét aki meglepődött! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok túl nagy rajongó, és ha team-et kellene választanom, akkor én team Haymitch lennék, de el kell ismerni, fantasztikus munkát végeztek a filmekkel. Sőt, tulajdonképpen a filmek miatt rágtam végig magam az első két könyvön is
3. Gyűrűk Ura
 |
| Bocs a képért, de nem bírtam ki xD |
2. Büszkeség és Balítélet (BBC)
 |
| Ha a titkos csodálóm erre tévedne... egy ilyen kiadásért akár hozzá is megyek feleségül |
Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen minisorozat, semmint film, de még így se hosszabb egybe, mint mondjuk a Gyűrűk Ura, úgyhogy efelett a tény felett most lazán el fogok siklani. Ugyanis a BBC-s verziót egyik másik se veri (szerintem). Korhű, bájos, és szó szerinti idézeteket tartalmaz szép számmal! Tökéletesen visszaadja a könyvet. Hiába láttam már milliószor, mindahányszor odaragadok a tv elé, ha adják. Hiába tudom, mi a vége, nem tudok felállni. Ja, és Jennifer Ehle a legtökéletesebb Lizzie, akit valaha láttam! Colin Firth meg... én ugyan nem hatalmas rajongója, de mint Darcy? Imádom!
1. Felhőatlasz
Bár a könyvet még nem fejeztem be, így is biztos vagyok benne, hogy számomra ez A filmadaptáció. Példátlanul nehéz feladatot oldottak meg a készítők egyszerűen brilliánsan! Sőt, elmennék odáig is, hogy bár a könyvet is imádom, filmben még megragadóbb az alapötlet. Egyszerűen azért, mert a vizuális eszközök miatt sokkal finomabbak a váltások a síkok között. A sminkek meg néhol olyan jól sikerültek, hogy első nézésre le se esett, hogy ki kicsoda. Őszintén szólva, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy a zeneszerző lánya az Halle Berry. Ja és a zene? Napok múltán se ment ki a fejemből. Néha azon kapom magam, hogy dúdolom. Megszállott vagyok. Nem tudok leakadni erről a filmről, ha választhatnék, melyiket nézzem újra és újra életem végéig, ez lenne az. Mindig felfedezel valami újat, mindig találsz egy újabb látószöget.
Because everything is connected. Our past, our present and our future.
Nagyon örülök, hogy megihletett a poszt :)
VálaszTörlésAz utolsó dalt filmben nem szerettem, pedig ahogy írod, a hangulata tényleg jó. Furamód Miley Cyrusra illett a szerep szerintem (mondjuk ez nem is csoda, hiszen Sparks úgy írta a könyvet, hogy tudta, ő lesz a filmben a főszereplő), viszont az apa figuráját én sem szerettem, és bármennyire is szeretem a színészt, nem illett rá ez a figura. Amivel bajom volt egyébként az az, hogy végre egy olyan Sparks könyv, ahol nem a romantika kapja a főszerepet, hanem az apa-lánya közti kapcsolat, viszont a filmből nekem az jött le, hogy a romantika a lényeg, és az apa-lánya szál csak mellékes :/
Én szerettem a filmet, de abban igazad van, hogy a romantika cseppet hangsúlyosabb volt. Ez főként azért nem zavart, mert a könyvben is volt jó néhány Sparks-ra jellemző csöpögős jelenet, így tulajdonképpen ennek tudtam be. Nekem még a tűréshatáromon belülre esett.
TörlésAmúgy nem is tudtam, hogy Sparks már akkor tudta, amikor írta, ez új infó! Valamennyire tényleg illett rá, de még így is húztam a számat miatta. Ettől függetlenül, minden hibája ellenére én szerettem a filmet. Tulajdonképpen amiatt olvastam el a könyvet, ami aztán sokkal erőteljesebbnek és komolyabbnak bizonyult.
Én sem tudtam ám előtte, de egy kb hónapja nézegettem az író honlapját, és ott írta a könyvnél az egyik Q&A kapcsán.
TörlésJa értem. :) Bevallom, én nem nagyon néztem utána a háttérnek, alapvetően nem igazán szeretem Sparks-ot (mondjuk csak a Szerelmünk lapjaival próbálkoztam ezen kívül, de azt hamar abbahagytam).
TörlésÖrülök, hogy nem vagyok egyedül a Villámtolvaj filmmel kapcsolatos véleményemmel. :) Soha nem értettem a sok fanyalgót, mert ugyanennyi változtatást sok más filmben is találhatnánk... (én inkább a Szörnyek tengerével vagyok elégedetlen) A Harry Potterrel szintén egyetértek, mert akármennyire is imádom az univerzumot, az utolsó HP filmek kritikán aluliak lettek. Se a hangulat, sem az izgalom nem emlékeztet a könyvekre. (vajon mennyire megbotránkoztató kijelentés, hogy végigröhögtem a finálét? :D) A BBC-s Büszkeség és balítélet meg nekem is nagy kedvenc, ritkák az ennyire jól sikerült könyvadaptációk. (Egyedül Jane karakterével nem voltam kibékülve.)
VálaszTörlésA szörnyek tengerét én könyvben se szerettem annyira, szerintem az lett a leggyengébb rész az összes közül, ahhoz képest viszont szerintem nem hoztak ki belőle rosszat.
TörlésA HP-vel egyébként szerintem sokan vannak így, de ameddig a nagy többség a 6. részt szidja a logikai bakik miatt, szerintem a hetedik 1-2 sokkal rosszabb lett, majdhogynem nézhetetlen. Kár értük.
Nekem Jane-nel nem volt problémám, ő már a könyvben se volt olyan hatalmas egyéniség, úgyhogy számomra nem zavart sok vizet a filmben sem. :) De Rosamund Pike tényleg jobban csinálja az újban.