2015. január 4., vasárnap

Nalini Singh - Rock Addiction

Kiadó: nincs (saját kiadás)
Oldalszám: 356

A bad boy wrapped in a sexy, muscled, grown-up package might be worth a little risk…
Molly Webster has always followed the rules. After an ugly scandal tore apart her childhood and made her the focus of the media's harsh spotlight, she vowed to live an ordinary life. No fame. No impropriety. No pain. Then she meets Zachary Fox, a tattooed bad boy rocker with a voice like whiskey and sin, and a touch that could become an addiction.

A one-night stand with the hottest rock star on the planet, that's all it was meant to be…
Fox promises scorching heat and dangerous pleasure, coaxing Molly to extend their one-night stand into a one-month fling. After that, he'll be gone forever, his life never again intersecting with her own. Sex and sin and sensual indulgence, all with an expiration date. No ties, no regrets. Too late, Molly realizes it isn't only her body that's become addicted to Fox, but her heart…


Gondolkodtam azon, hogy esetleg lefordítsam-e a tartalmat, de őszintén? Semmi értelme.
Három mondatba össze tudom nektek foglalni ezt a könyvet. Hogy hogy lehet ez?
De hiszen egyszerű...
NINCS TÖRTÉNETE!!!
Mondanám, hogy Spoileres, de... nem igazán van mit spoilerezni.

Tehát: Szexi rocksztár és komplexusos nyuszi könyvtáros kislány találkoznak egy partin.(1) Szexi rocksztár felcsípi említett nyuszókát, hipp-hopp elveszi a szüzességét és halálosan beleszeret (de persze nem vallja be magának, mert szexi rocksztárunk meg érzelmi zsákutca, ahogy az minden agyoncsépelt romantikus könyvek bibliájában írva vagyon). (2) Végül egy hónap "csak tettetjük, hogy nem járunk együtt, mert a csak szex és más semmi téma manapság felkapott" szerencsétlenkedés után, a szexi rocksztárunk kiadja az ukázt, hogy nyuszóka cuccoljon össze és költözzön el a világ másik végére, ami seeeemmmi ellenállásba nem ütközik, majd boldogan dugnak míg meg nem halnak. (3)

Hát nem megható?

Hmm, talán érezhető, hogy ez a... jobb szó híján könyv, katicányit feltornázta a vérnyomásomat... egészen a sztratoszféráig!!!
És ami a legszomorúbb, hogy az első harmadában sikerült megtévesztenie. Mármint jó, akkor már tudtam, hogy a karakterek röhejesek, a sztori irreális és Molly (a nyuszóka) az agyamra megy, de gondoltam: hé, lehet, hogy Singh csak azért írta őket ilyenre, hogy teret adjon a karakterfejlődésnek!

Ott már kezdtem ideges lenni, amikor Mr. Rock God (nem vicc, Molly számtalanszor így gondol Foxra) közölte nyuszókával, mindössze egyetlen hónap kamatyolás után, hogy vagy megbízik benne és vele megy a világ másik végére, hátra hagyva a munkáját, a lakását és a barátait Új - Zélandon, vagy itt a vége, fuss el véle, mert ő biztos nem töri magát távkapcsolattal.
Hát nem édes?
És Molly mit csinál?
Az egy dolog, hogy vele megy minden szó nélkül, mert jó, menjen, de egy kicsit sem akad fenn azon, amilyen stílusban mindezt tálalta a szőke herceg.
Na jó, de mi történik, miután megérkeztek Los Angelesbe?
Pfff.... hát... ja, volt végülis egy (na jó, akkor kettő) botrány, amiből aztán nem lett botrány, de azért nagyon drámai volt a drámaiság teljes hiánya és mi a rohadt életnek belerakni és felfújni egy média botrányt, ha utána mindenki csak vállat ránt és megy tovább????
Ja, meg a banda egyik tagja kórházba került mert olyannyira leitta magát a sárga földig, amiből talán még ki is lehetett volna hozni valamit, de guess what? SEMMIT nem csinált vele az írónő.
Csak úgy volt, beteg lett, Foxon kitört a hisztéria oszt ennyi...
Semmi íve, semmi ritmusa nem volt a sztorinak, mindig csak meglebegtetett valamit Singh a fordulatokra kiéhezett kistányér szemeim előtt, aztán meg az arcomba röhögött, hogy "azt hitted mi??? MUHAHA".

Na, de ez csak az egyik fele ennek a csodának. Hiszen ott vannak a karakterek! Oh, te magasságos boldogságos...
Tehát, prezentálom Mr. RockIsten - idegbeteg vagyok, csak intenzív személyiségnek neveznek, mert az jobban hangzik, de amúgy több szó esik a marha szexi piercingemről mint a személyiségemről - Zachary Foxot és Miss két lábon járó magatehetetlen - azt teszek, amit csak akarsz, drágám - komplexusos könyvtárosnéni sztereotípiát. Szép pár!

Fox még csak nem is karakter, hanem egy klisé tömeg, amire rá van ragasztva a bélyeg, hogy "szexi". Semmi komplexitás, semmi mélység, egy tipikus alfa, akinek könnyen felugrik a vérnyomása és a múltjából adódóan akad néhány lelki problémája.

Molly? Nos, ő a tipikus jó kislány, aki csak arra tud gondolni, hogy Fox milyen szexi és etc (amúgy csak mondom, ahogy ez a csaj gondolkodik, az legalább annyira a tárgyiasítás kategóriájába esik, mint a pasik számára a pornó) és amúgy két lépést nem tud tenni saját magától. Pedig elvileg egy önálló erős nőnek kéne lennie, hiszen fiatalon túlélt egy családi tragédiát!

A mellékszereplők? Ők még egészen tűrhetőek voltak, csak azt nem értem, hogy miért pont Mollyról és Foxról kell, hogy szóljon ez a könyv, amikor mindenki más sokkal érdekesebb!!!
Kit és Noah se veled, se nélküled drámája, Charlotte és a zakkant főnöke, akit T-Rexnek hív a háta mögött (ami durva, hogy illik rá!), David és Thea... bárkiről szívesebben olvastam volna, mint erről a két szerencsétlenről.

A vége pedig? Lóg a levegőben, pont ahogy az egész mindenség. Miután nincs egy értelmes cselekményvezetés, nincs karakterfejlődés ezért nincs semmi, ami hajtaná a sztorit előre. Ergo nincs tetőpont se, így evidens, hogy megoldást sem kapunk. Nulla konklúzió, nulla tanulság, nulla üzenet, még egy rohadt papucsot se vág hozzám!

Őszintén, tudtam én, hogy nem szabadna elolvasnom ezt a könyvet, mindig de mindig ráfázok az ilyen rocksztáros hülyeségekkel. (Mondjuk eddig csak kétszer próbáltam és csak egyet bírtam befejezni, de ez is elég volt ahhoz, hogy ezt tudjam.)

Singh, ezt a katasztrófát most betudom annak, hogy elraboltak az ufók és kimosták az agyadat, mert nem tudom felfogni ép ésszel, hogy EZT te írtad, méghozzá úgy, hogy magadnál voltál. Hagyni kéne ezt a rocksztárosdit és vissza menni az urban fantasy-hoz. Mindannyiunk kedvéért.

Értékelés: 1/5
Kedvenc jelenet: amikor egy gyári hússzeletelő apróra kockázta a galambocskáinkat... ja bocs, ezt csak képzeltem.
Kedvenc karakter: ha lett volna főgonosz, akkor a főgonosz. Egyébként T-Rex. Bár ő nem szerepelt, de bárki, akit T-Rexnek hívnak, az nálam nyertes, legalábbis ebben a sztoriban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Limk Related Widget