Kiadó: Avon
Oldalszám: 400
Then she’s kidnapped by Connor “Mad” Rogan—a darkly tempting billionaire with equally devastating powers. Torn between wanting to run and wanting to surrender to their overwhelming attraction, Nevada must join forces with Rogan to stay alive.
Rogan’s after the same target, so he needs Nevada. But she’s getting under his skin, making him care about someone other than himself for a change. And, as Rogan has learned, love can be as perilous as death, especially in the magic world.
Nevada Baylor magánnyomozói karrierjének legnagyobb kihívásával kell szembenéznie, ami egyben egy öngyilkos vállalkozás is: be kell vinnie egy gyanúsítottat, ám a helyzet igen problémás. Nevada nem biztos abban, hogy van bármi esélye. A célpontja ugyanis egy Prime
Majd a lányt elrabolja Connor "őrült" Rogan, egy sötét és titokzatos milliomos, aki hasonlóan pusztító erők birtokosa. Nevada, aki hirtelen nem tudja, hogy meneküljön vagy megadja magát a kettejük közti elsöprő vonzalomnak, kénytelen együttműködni Rogannel, ha életben akar maradni.
Rogan is ugyanazt üldözi, tehát szüksége van Nevadára. Azonban a lány beférkőzik a gondolataiba és eléri, hogy mással is törődjön saját magán kívül, a változatosság kedvéért. És Rogan jól tudja, hogy a szerelem lehet pont olyan veszedelmes, mint a halál a mágusok világában.
(saját fordítás)
Valaki valahol valamiért nagyon igyekezett, hogy ezt a könyvet mindenki elkönyvelje egy hatszázhuszadik nyálas baromságnak, amit ugyan urban-fantasynak kiáltanak ki, az valójában csak azért van, hogy ne kelljen olyasmivel foglalkozni mint realisztikus világábrázolás és a logika törvényei. Na és persze azért, hogy felturbózzák az ágyjeleneteket.
De ez a könyv nem ilyen. Nagyon nem.
És ezt majdnem sose tudtam meg, ugyanis egy pillantást vetettem a borítóra, egy másodikat a tartalomra és kijelentettem, hogy nincs az az Isten, amiért én ezt elolvasnám! Most komolyan, nézzetek már rá: boszorkány barbie és rosszfiú ken kalandjai a hálószobában, meg egy majdnem világvége, hogy érdekessé tegyük a dolgokat.
Viszont lépten nyomon belebotlottam jó értékelésekbe és még jobb idézetekbe. Na, meg persze az is belejátszott a dologba, hogy Ilona Andrewsról volt szó. Csak nem írnak már világvégés szürkét! Úgyhogy adtam neki egy esélyt, de tartottam a dologtól.
És aztán egyre értek a kellemes meglepetések. Gyerekek, ez a könyv jó! Te jó ég, de mennyire! Az egyik legjobb a műfajában, amit mostanában olvastam!
A történetben nem tátonganak felhőkarcoló méretű lyukak. Érdekes, izgalmas, nem csak egy mondvacsinált nyomozós szál, hanem tényleg át van gondolva és ki van találva. Pörgős, akciódús és bár néhány részlet nem klappolt a nagy képbe, elsiklottam felette, mert azt hittem, tudom, miről van szó. És akkor az utolsó három oldalon hirtelen BAMMM! Robbantják a bombát, én pedig ott álltam megfürödve és vigyorogva, mert átvertek, de baromira élveztem!
MÉG!!! AKAROM A KÖVETKEZŐT!!! MOST!!!
A karakterek? Imádom őket!
Bár a tartalomból úgy tűnhet, hogy Mad Rogan csak egy újabb pénzes szexi papírmasé figura, szerencsére nem ez a helyzet. Nos, nem fogom azt mondani, hogy nincs belőle az arrogáns pénzeszsákból, de igazság szerint sokkal szórakoztatóbb és komplexebb, mint elsőre hinné az ember lánya. Először is, nem csak a szája jár. Nevada joggal nevezte el sárkánynak. De közben nem is az a pszichopata, akinek elsőre tűnik (Nevada talán nem értene egyet velem, de szerintem nem reménytelen a pasas). A humora pedig? Zseniális!
"Yes, I'm a hermit. Mostly I brood," Mad Rogan said. "Also, I'm very good at wallowing in self-pity. I spend my days steeped in melancholy, looking out the window. Occasionally a single tear quietly rolls down my cheek.”
"Igen, egy remete vagyok és állandóan elmélázok - mondta Őrült Rogan. "Az önsajnálat is nagyon jól megy. A napjaim azzal telnek, hogy melankólikus hangulatban kifelé bámulok az ablakon és néha egy árva könnycsepp legördül az arcomon."
(saját fordítás)
Azt hiszem, ezen a ponton már fetrengtem. Hirtelen meg se tudom saccolni, hogy hány könyvből, filmből és sorozatból csinált komplett idiótát ezzel a három mondattal. Meg úgy egyáltalán. Szarkasztikus és néhol már-már morbid, de engem megvett kilóra. Csak ezért már kedvenc lett! De ami igazán tetszett benne, hogy bár baromi erős képességei vannak, nem sérthetetlen. Igaz, hogy épületeket tud mozgatni, de pl. már a legelején alulmarad Nevadával szemben, mert a Rogan mágiája telekinetikus, ameddig Nevadáé "will-based", vagyis mentális alapú. Más az alap, így változnak az esélyek és ez nagyon tetszett! Senki képessége nem abszolút, olyan az egész világ mint egy hatalmas, több ezer ágú libikóka, de erről még bővebben fogok áradozni később.
Nevada Baylor nagyon szerethető karakter, egyszerűen azért, mert egy értelmes főhősnő, akinek a helyén van a szíve. Ami miatt igazán felfigyeltem rá, az az volt, hogy nem voltak meg azok a tipikus "bad-ass hősnő" betegségei. Nem volt kifejezetten büszke, vakmerő vagy arrogáns
Mindemellett viszont nem is hunyászkodott meg. Imádtam az interakcióikat Mad Rogannel, nagyon jól működött a huza-vona, amit játszottak és nem csak azért, mert jó volt a kémia kettejük között.
“Had I known you were going to pull a pretty ribbon out of your sleeve like some two-bit magician, tie me up with it, and indulge your mental torture fetish in your basement, I would've shot you. Many times."
"Two-bit magician?"
"Men like you enjoy being flattered.”
"- Ha tudtam volna, hogy kirántasz a zsebedből egy csini szalagot, mint valami másodrangú bűvész és megkötözöl vele, hogy kiélhesd rajtam a mentális kínzás iránti fétisedet, meglőttelek volna. Méghozzá nem is egyszer.
- Másodrendű bűvész?
- A hozzád hasonló férfiak élvezik, ha bókolnak nekik."
(saját fordítás)
Ja, és ami a legjobb? A negatív főhős is remekül ki volt dolgozva! Adam Pierce, elkényeztetett szadista csinifiú, aki mindenáron figyelmet akar. Nem hangzik túl fenyegetően? Ühümm, a plusz csak az, hogy a gyerek szórakozásból épületeket/embereket éget porrá, na meg tulajdonképpen bármit, ami az útjába kerül.Nevadának pedig őt kell bevinnie sértetlenül, hogy kapjon a mamájától egy kis ejnye bejnyét, mert természetesen a Pierce ház örökösét nem lehet ám csak úgy lecsukni. És azt hittem, hogy ennyi lesz.
Izgalmas nyomozószál, főhőseink egymásra vannak utalva, meg kell tanulniuk együttműködni. Aztán majd jól újraterveznek néhány kerületet a városban és itt a vége fuss el véle.
Oh, de utána jött az epilógus... nem, nem fogom lelőni, de LUCIFERMACSKÁJAVIGYEELAZÖSSZESFÜGGŐVÉGET!!!!
Rendben, oké, megnyugszom... khmm, szóval...
Ezenkívül a mellékszereplők is brillíroztak, Nevada családja bár igen népes, mégis mindenkihez tudok kötni valamit, amitől emlékezetessé váltak és nem csak nevek, amiket elfelejtek, vagy épp meg se jegyzek. Az a helyzet, hogy miután szokatlanul nagy a szereplőgárda, nem is tudok mindenkiről szót ejteni, de annyit mondhatok, hogy ez olvasásnál abszolúte nem tűnt fel! Nem éreztem azt, hogy szétrobban a fejem, miközben próbálok lépést tartani az infó áradattal, pedig hát volt mit elmagyarázni! De annyira ügyesen csinálták az írók, hogy észre se vettem!
Világfelépítés!
Na, az elképesztően jó! (Említettem már, hogy imádom ezt a könyvet?)
Houstonban vagyunk napjainkban, de a világot a Házak irányítják. Ez egy félresikerült tudományos kísérletnek köszönhető, ami miatt a múltban a népesség egy része mágikus képességeket szerzett. A kísérletet leállították, de a "baj" már megtörtént, és a mágia vérvonalakon keresztül öröklődik a világban. Ennek nyomán alakultak ki a Házak, amiknek tagjai a mágia megőrzésének és tovább örökítésének a jegyében születnek, élnek, házasodnak és halnak meg. A házat mindig egy Prime (legmagasabb fokozatú mágus) irányítja, és minél magasabb fokozatúak a tagok, annál erősebb a ház. Olyan ez, mint egy modern kori felturbózott arisztokrácia.
“They dismissed me as a peasant, I dismissed them as shallow, and we were all happy like that.”
"Ők elkönyveltek engem közrendűnek, én elkönyveltem őket sznobnak és ezzel mindenki boldog volt."
(saját fordítás)
Ez párosítva a mágikus besorolásokkal és a különböző típusú képességekkel egy rettentő érdekes világot eredményez.
Természetesen, ez a könyv se hibátlan. Például igen furának találtam, hogy bár Nevada állandóan azzal van elfoglalva, hogy milyen szegények, azért elsőosztályú technikai berendezésük van, ami nem két fillér. Értem én, hogy szükséges ahhoz, hogy a magánnyomozó iroda működhessen, de akkor is. Nem igazán állt össze a dolog.
Ettől függetlenül, ha szereted a jó urban fantasyt, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom! Értelmes, érdekes és rettentő vicces! Arra viszont számíts, hogy a romantikus szál nem igazán van előtérben és hosszabb kibontakozásra lehet számítani (én személy szerint az ilyeneket jobban szeretem, de kinek a pap, kinek a paplan).
Nem is tudom, minek vártam utoljára ennyire a következő részét! Bár még semmit nem tudni a megjelenésről, de olyasmit hallottam rebesgetni, hogy még ebben az évben megjelenik!
Alig várom!!!
Kedvenc karakter: Mad Rogan, Nevada, Frida nagyi, Bern, Leon
Kedvenc jelenet: a vallatás az elején, valamint a nagy családi jelenet és Mad Rogan egy cicás bögrével :D
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése