Leiner Laura - Szent Johanna Gimi 8 - Örökké

Oldalszám: 744 (összesen)

Kiadó: Ciceró

Négy év, amit nem felejtesz el.
"Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről".

Leiner Laura

Nem gondoltam volna, hogy valaha bármelyik SZJG kötetről majd bejegyzést írok, de ez a befejező rész engem teljesen a padlóra küldött. Magasan a legjobb az összes kötet között, legalábbis szerintem! Áthatotta az a keserédes, félig sírós, félig nevetős, már nem gyerek, de még nem felnőtt, menne is, maradna is érzés, ami végigkíséri az utolsó gimnáziumi éveket.

Őszintén megvallom, a cselekményből nem sok maradt meg. Illetve persze, emlékszem rá, de mégis a hangulat volt az, ami annyira megragadott, hogy le se tudtam tenni a könyvet, hogy néha elszoruló szívvel olvastam a sorokat és közben rájöttem, hogy miben rejlik az ereje: ez mindenkiről szól. Mindenki volt/van/lesz gimnazista, mindenki megtapasztalja azt, amikor kihívják felelni, mikor nem tud egy szót sem, vagy kipécézi egy tanár, elkésik, elalszik az órán, kiborítják a tanárt közös erővel és stb.

Aki ezt már maga mögött hagyta, annak eszébe jut, aki éppen átéli, az csak mosolyogva hümmög. Én szerencsés voltam, mert pont akkor jelent meg az első rész (és nyomta a barátnőm a kezembe), mikor hetedikes voltam, azaz Reni az első részben csak egy évvel volt "idősebb" nálam.

Most pedig, egy évvel az érettségi előtt állva rettenetesen boldog vagyok, hogy nem jövőre került a kezembe ez a könyv, ugyanis valószínűleg porig rombolt volna lelkileg!

Igen, kisarkított, kicsit cukros, nagyon is hihetetlen, de a hangulata... a hangulata pont olyan. Volt egy lány és volt egy fiú, volt egy hangos, kezelhetetlen osztály, volt egy gimi, volt négy év... volt egy Szent Johanna.

Van, akinek rémálom volt a gimi, van, akinek élete legszebb része, legtöbbünknek kicsit ez is, kicsit az is. Az első szerelem, a szalagavató, az érettségi... aztán pedig a búcsú és a továbblépés.

Persze, nem sok olyan (rendben, valószínűleg nulla) olyan srác mászkál a világban, mint Cortez, de azért ha jobban megnézzük, ő is messze áll a tökéletestől. Elég biztos vagyok benne, hogy ha létezne, az első két percben széttörnék valamit a fején. :) De mégis, a kapcsolatuk - ahogy Kinga fogalmazott - "gusztustalanul boldog" és ez azért van, mert összeillenek, mert egy hullámhosszon vannak. Ilyen viszont létezik, és éppen ezért minden lány/nő megérdemel egy Cortezt. Nem ezt a Cortezt, hanem azt, aki hozzá illik, akivel megértik egymást, aki megnevetteti és aki bármit megtenne érte. Szóval lehet, hogy Cortez nem létezik, de valahol mindenkinek van egy személyre szabott. :)

Sokat nevettem ezen a könyvön, egy picit pityeregtem is, de nem a sorozatot sirattam. Hanem azt, hogy jövőre velünk ugyanez fog történni. Leérettségizünk, szétszéledünk és többé soha nem megyek be úgy hétfőn reggel álmosan, morgósan az osztályba, hogy azt látom, az egyik fiú a tanári asztalon táncol. Hogy nem fogunk az osztálytársammal ketten egy Miki egeret rajzolni (ő bal, én jobbkezes), nem lesz több csoportos fizika házi másolás és osztálykirándulás és még rengeteg olyan dolog, ami hosszú ideig a mindennapjaink része volt. És attól, hogy a gimi vége valami új és remek kezdetét jelentheti, egy újabb lépést az álmaink felé, nem teszi ezt könnyebbé.

Úgy gondolom, úgy a legjobb ezt a regényt olvasni, ha ugyanolyan idősen kezded olvasni, amennyi Reni volt, mikor "elkezdte" az első naplóját és 11-12. osztályban befejezni. Persze az idősebbek nem tudnak ezzel mit kezdeni, de nekik ott a nosztalgikus élmény, hiszen ők már túl vannak ezen. A fiatalabbak viszont - különösen az utolsó kötetet - talán jobban át tudnák érezni, ha már ők is érettségi-közelben olvasnák. Mert az az édes-keserű érzés annyira távolinak tűnt még egy évvel ezelőtt is, mintha csak egy másik univerzum lenne. És ez így volt jól. Persze, megértem, hogy mindenki rettenetesen kíváncsi a végére - én is az voltam, és be kell vallanom, pozitívan csalódtam. De aki a végzős évhez közeledik, esetleg már itt van a nyakán... az olvassa el/olvassa újra ezt a kötetet. Minden benne van.

Értékelés: 5/5*

Kedvenc jelenet: hú, sok volt... talán amikor Cortez visszaadta a vonalzót? Vagy Gábor beszéde? Ricsi a sátorban? Fene tudja... az egész jó volt, ahogy volt. :)

Kedvenc karakter: Egyértelműen Máday