Against all odds, Katniss Everdeen and Peeta Mellark are still alive. Katniss should be relieved, but now there are whispers of a rebellion that Katniss and Peeta may have helped create.
As the nation watches Katniss and Peeta, the staker are higher than ever. One false move and the consequences will be unimaginable.
The seconds book in the heart-stopping Hunger Games Trilogy
Katniss Everdeen túlélte az Éhezők Viadalát, most a Kapitólium bosszúra szomjazik.
Minden ellenük szólt, de Katniss Everdeen és Peeta Mellark még mindig élnek. Katnissnek minden oka megvan rá, hogy megkönnyebbüljön, de most arról suttognak, hogy lázadás készül, amit Katniss és Peeta talán segített felszítani.
Ahogy a tekintetek újra Katnissre és Peetára szegeződnek, a tétek még magasabbak, mint eddig bármikor. Egy rossz mozdulat olyan következményeket vonhat maga után, amiket el sem tudnak képzelni.
SPOILERES TARTALOM!!!
Istenem, Catching Fire, pedig mennyire próbáltalak én szeretni téged…
De igazából így vagyok én ezzel az egész trilógiával. Várom a katarzist, próbálom látni az erőt, ami ennyi embert megmozgatott szerte a világon, és látom is a könyvben a potenciált, de nálam valamiért nem úgy működik, ahogy annak kéne. Elképzelhető, hogy én vagyok rosszul összerakva, nem tudom.
Az eleje nagyon lassan indult. Tetszett, hogy nem azonnal bedobták őket az arénába és hogy Collins nem sütötte el újra ugyanazokat a dolgokat, mint az előző részben, de néhol már egy kicsit untam. Persze voltak hullámhegyek is, például Bonnie és Twill, a Hob leégése, a beszélgetés Gale-lel a tűz mellett. De úgy összességében mire odáig jutottak, hogy igazából is elkezdődött a Hunger Games ebben az új felállásban, már nem volt olyan ereje a ténynek, hogy itt nem ismeretlenek, hanem barátok mennek egymásnak életre-halálra.
Maga a játék érdekes volt, főleg ez a megoldás a szekciókkal és az órával. Finnicket nagyon megkedveltem. Komolyan, jobban bírom, mint Peetát és Gale-t együttvéve. Johanna az elején nagyon idegesített, de aztán rájöttem, hogy ő így védekezik ezzel a rettenetes érzelmi teherrel szemben. Főleg az az elejtett megjegyzése ütött szíven, hogy a jabberjay őt nem bánthatja, mert nincsen már senkije, aki miatt aggódnia kéne.
Ez a furcsa kapcsolat Katniss és Peeta között engem nem győzött meg. Oké, szegény srác szerelmes. Katniss? Ő igen is, meg nem is, de igazából csak megvédeni akarja, de most akkor barát vagy nem barát és grrrrr….
Általában szeretem és leköt, amikor a szereplők kerülgetik egymást és játsszák ezt a huzavonát, de itt most az agyamra ment. Lehet, hogy azért, mert csak nehezen tudtam azonosulni a főhősnőnkkel. Megértettem a döntéseit, de nem igazán tudtam beleélni magam. Peeta meg annyira valószerűtlennek tűnik a számomra ebben a brutális világban, hogy szimplán csak nem tudtam elhinni.
A vége… na, az tetszett. Izgalmas volt, érdekes, hogy ki kivel van, és mi lett Peetával. De mire kezdett érdekelni a dolog, vége lett a könyvnek. Meg kell hagyni, Collins hatásosan zárta le a könyvet, valószínűleg rá is kattanok a befejező kötetre, ha a Catching Fire hatása alá kerülök… de nem kerültem.
Azt azonban még kiemelném, hogy végre megjelent a gondolat, ami az én fejemben már az egy olvasása közben is ott suttogott. Finnick jegyezte meg, hogy sokkal jobb lenne, ha mind halottak lennének és Katniss maga is elgondolkodva belátta, hogy igen… talán tényleg mindenkinek jobb lenne. Egy ilyen világban, ahol az ember csak űzött vadként létezhet és nem lelhet békét, vajon honnan ez a hihetetlen élni akarás? Ez már nem csak egyszerű emberi ösztön. Itt már csak az akar élni, akinek tényleg van miért.
Végső soron tényleg nagyon sajnálom, amiért nem tudott annyira megfogni, amennyire én szerettem volna. Lehet, hogy csak túl sokat vártam tőle az után a felhajtás után, amit körülötte rendeztek. Most egy kicsit félreteszem és szerintem valamikor ősszel azért előveszem a Mockingjay-t. Mert azért kíváncsi vagyok a végére a történetnek. Ugyanis annak ellenére, hogy engem nem ragadott meg, látom az értékeit ennek a trilógiának és el is ismerem őket. Remek világ, csodálatosan kigondolt és alaposan összerakott cselekmény… nem tudom, mi bajom van vele, őszintén. De nincs katarzis. Kár érte.
A film adaptációhoz nagy reményeket fűzök, mert az előző részé is elég jól sikerült, szóval alig várom, hogy a Catching Fire a mozikba kerüljön.
Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: a vége
Kedvenc karakter: Finnick, Cinna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése