Évösszegző - kihívások

Pezsgőzős, petárdázós szép jó estét mindenkinek!

2015 könyves mélységeit és magasságait már alaposan kiveséztük az előző posztban, úgyhogy most beszéljünk a kihívásokról! Januárban futótűzként terjedt végig a netes világon a 2015 Reading Challenge, amire én is, mint oly sokan mások, azonnal ráharaptam, illetve emellé társult a szokásos goodreads challenge, amit minden évben megpróbálok teljesíteni, így bizony van miről beszélni.

A 2015 Reading Challenge 50 szempontot vonultatott fel. Ezzel biztos találkoztatok, de emlékeztetőül íme a kép, ami listázza a teljesítendő pontokat, illetve azt, hogy én ebből hányat pipálhattam ki.

Persze, az elején nagy volt a lelkesedésem, és igazából még mindig jó ötletnek tartom az ilyesfajta kihívásokat, mert szélesítik a látókört és kimozdítanak a komfortzónánkból, de rájöttem, hogy ez nem igazán nekem való. Miért? Mert már az elejétől fogva visszafele csináltam. Nem a kihívásra választottam könyvet, hanem az aktuális olvasmányomat raktam be egy kategóriába, és ez egészen a végéig nem változott. Magyarán, továbbra is azt olvastam, ami éppen nekem tetszett, és nem igazán a kihívás szellemében választottam olvasnivalót. A vicces az, hogy pont azokat a kategóriákat sikerült hamar kipipálnom, amikről kezdetben úgy gondoltam, nehéz lesz teljesítenem.

A végeredmény? 41/50, azaz 9 pontot nem sikerült teljesítenem. A monogramos tudtam, hogy nehezen fog menni, de a többiről nem gondoltam, hogy végül nem jön össze. Mindenesetre, ez most így alakul, és annyira azért nem bánom. Majd legközelebb. :)
Ha részletekbe menően érdekel, miket olvastam az egyes pontokra, ajánlom figyelmetekbe a polcomat a moly.hu-n, ahol részletezve vannak az egyes könyvek, amiket a kategóriákhoz rendeltem.
 Vállalom-e jövőre is ezt a fajta kihívást?
Valószínűleg nem.
2016-ban inkább azokat a konkrét könyveket szeretnék sort keríteni, amik momentán érdekelnek, nem pedig szempontok szerint válogatni. A januárt remélhetőleg egy erre (is) vonatkozó poszttal nyitjuk majd!

Ami a goodreadses kihívásomat illeti, ott idén is 100 könyv volt az áhított cél, ebből idén 80-at sikerült összehozni, ez viszont bosszant, mert igazából olyan október tájékán csúsztam meg, addig egész jól ment. Azt reméltem, karácsonykor lesz időm pótolni az elmaradásomat, de nem így alakult, nagyon betett a vizsgaidőszak, meg a rengeteg program. Erről azonban nem teszek le, 2016-ra is kitűzöm ugyanezt a számot.

Nos, ennyi lett volna az én kihívásos összesítőm, remélem, tetszett, és remélem, ti több sikerrel zártátok az évet, mint én, már ami a kihívásokat illeti. Ha mégsem, ne csüggedjetek! Ezek elsősorban arról szólnak, hogy minél többet és minél szélesebb körben olvassunk, és persze, hogy közben jól szórakozzunk, nem pedig magáról a számokról és a teljesítményről. Van, akinél működik az efféle motiváció, van, akinél nem. Ráadásul itt van a küszöbön 2016, és újfent tiszta lappal indulunk!

Sikerekben, könyvekben, élményekben gazdag új évet kívánok!

Üdv,

2015 legjei

Hello népek!

Itt az újév küszöbén állva, eljött ismét az idő, hogy összegezzük az elmúlt évet könyves szempontból. Ha jól belegondolok, ez volt az első év, amikor tényleg odafigyeltem a blogra, és rendesen posztoltam, így hiába szerepel jópár év fülecskéje az archívumban, 2015-ben indult igazából útjára a Neverland is in your Heart.

Idén, hál istennek sokkal több könyvet olvastam: 80-nal zártam az évet, ami ugyan még mindig nem a hőn áhított száz, amit szeretnék, de nem lehet mindent egyszerre. Lesz egy összegzés a kihívásaimról is egy másik bejegyzésben, de most egyelőre maradjunk a legeknél.

Leghosszabb olvasmány:

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája

584 oldallal csak kicsivel előzte le Marc Turner epikus fantasyját, a When the Heaven Fallst. Bár őszintén, Chainani könyve nem érződött olyan hosszúnak: egyrészt, mert nagyon tetszett, másrészt pedig mert mégiscsak fiatalabb korosztálynak szól, ami azt jelenti, hogy tele van illusztrációkkal és nagyobbak is a betűk benne. Értékelés itt.

Legrövidebb:

Caryl Churchill: Seven Jewish Children

Címéhez híven csupán hét oldalból áll ez a színmű, de egészen zseniális a maga nemében, ráadásul ingyen hozzáférhető. Minden angolul tudónak szívesen ajánlom.

Legviccesebb:

Andy Weir: A marsi

Watney humora megunhatatlan, eszelősen jókat röhögtem rajta, mikor éppen nem azon izgultam, hogy melyik eszementen zseniális tervébe törik bele a bicskája. Bejegyzés itt.

Legizgalmasabb:

Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona

Az Üvegtrónnal nem voltunk a legjobb viszonyban, de a folytatás abszolút meggyőzött, és itt végre történt is valami. Hű, de még mennyi minden! Nagyon élveztem, végre beindultak az események. Bejegyzés hamarosan.

Legmeghatóbb:

Jojo Moyes: Me Before You - Mielőtt megismertelek

Vannak könyvek, amiknek olvasása közben párás lesz az ember tekintete. Vannak olyanok, amik mellett diszkréten elmorzsolunk pár könnycseppet. És van a Me Before you. Amin úgy bömböltem, mint egy óvodás, akitől elvették a kedvenc játékát és aztán az orra előtt gyújtották fel. Értékelés itt.

Legszebb borító:

Holtverseny a Magonia és a Rudnay gyilkosságok között. Mindkettő gyönyörűséges! *.*

Legegyedibb koncepció:

Maria Dahvana Headley: Magonia

A Magonia sok sebből vérzett, de a világfelépítését eszelősen imádtam. Az égen repülő hajók, viharcápák, félig madár, félig ember lények, amit akarsz. Csodálatos, eredeti, és nagyon szépen átgondolt. Értékelés itt.

Legérdekesebb karakter:

Ambrózy Richárd (Böszörményi Gyula: A Rudnay gyilkosságok)

Furán jött ki, hogy ezt a három egymást követő pontot ugyanaz a két könyv uralja. Mindenesetre a mufurc báró már az első kötetben is megvett magának, és itt még többet látunk belőle. Imádom a karakterét, a felettébb bosszantó nézeteit a nőkről, és azt, hogy még mindig ennyire rejtélyes.

Legjobb főgonosz:

Roland (Ilona Andrews: Kate Daniels sorozat)

Egyelőre még csak a negyedik kötetnél tartok, szóval még meg se jelent, de már összecsinálom magam tőle. Meg mindenki más is, ha már itt tartunk. Azért ez valami. Alig várom, hogy feltűnjön a színen, és személyesen is megismerjük a legendás apukát.

Legjobb kémia a szereplők között:

Mad Rogan és Nevada (Ilona Andrews Burn for Me)

forrás

Már rengeteg áradoztam erről a könyvről, és főleg a két főszereplőről, de egyszerűen odáig vagyok ezért a párosért! Tökéletesen kiegészítik egymást, és annak ellenére, hogy Mad Rogan hírhedt a mágiájáról, és épületeket dönt össze újcsettintésre, nem is bír el olyan könnyen Nevadával, akinek bizonyos szempontból éppoly erős a képessége, csak más formában jelenik meg. Frenetikusak együtt!
Bővebb ömlengés itt.

 

 

 

 Legnagyobb csalódás:

Chuck Wendig: Mockingbird

Az első részt imádtam, de a folytatás mindent tönkretett. Szerény véleményem szerint, a Blackbirdsből nem szabadott volna sorozatot csinálni. De ez nem csak egy rossz folytatás, ó nem. A Mockingbird szisztematikusan lerombolt mindent, amit az első részben annyira szerettem és élveztem, és a végére érve nem láttam a vörös ködtől.

Legkiborítóbb élmény:

Nalini Singh: Rock Redemption

Tavaly ugyanennek a rrrremek sorozatnak az első része vitte el a legkiborítóbb élménynek járó díjat, de ez a harmadik rész... ez bántott. Ugyanis a második meglepően jól sikerült. Le voltam döbbenve, hiszen az elsőt gyűlöltem, és ezért nagy reményekkel kezdtem neki  Kit és Noah történetének. Kár volt. Akkorát koppantam, hogy öröm volt nézni. Még csak kiakadni se volt kedvem, csak összegömbölyödni és nyavalyogni. Singh, ezt megjegyeztem...


Nos, ennyi lett volna az én kis évösszegzőm legjobb és legrosszabb élmények tekintetében, de igazán kíváncsi lennék, nektek hogy alalkult a 2015 könyvek terén! Írjátok meg kommentben, chatben, emailen, postagalambbal, ahogy nektek tetszik.
Mint már említettem, még érkezik idén (ebben a kemény két napban) két bejegyzés: egy a reading challengeről, és egy decemberi Top10, ami szokásomhoz híven az utolsó pillanatra maradt.

Az új év pedig még jobb dolgokat tartogat!
Előre is BUÉK mindenkinek, és remélem, velem tartotok 2016-ban is!

Üdv,

Karácsonyi slágerek book tag

Fenyőillatú szép jó napot mindenkinek!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az idén egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Talán az időjárás teszi, vagy az, hogy el vagyok havazva (sajnos nem szó szerint) a tanulni valókkal, de idén valahogy nem vagyok egy hullámhosszon az ünnepekkel. Így ez egyfajta utolsó kísérlet arra, hogy ráhangolódjak a karácsonyra, amolyan könyvmoly módon.
Ehhez pedig az ünnepek leghamarabb agyunkra menő velejárói lesznek segítségemre - a karácsonyi slágerek. Biztos én vagyok rosszul bekötve, de én nem tudom megunni őket. A book tag a tíz kiválasztott dalhoz 10 szempontot rendelt hozzá, úgyhogy ezekre fogok válaszolgatni az elkövetkezőkben.
Tartsatok velem!

1. "You're a Mean One Mr. Grinch" - Nevezz meg egy gonosz karaktert, akit ennek ellenére imádtál

Frankeinstein szörnye ér? A könyv végére tényleg gonosszá válik, de tudatában van, és ettől csak még jobban szenved. Inkább az elfogadás utáni vágy hajtja először, és utána fordul a bosszúhoz. Gyönyörűen kibontakozik a karaktere, egyszerűen imádtam.

2. "All I Want for Christmas is You" - Melyik könyvet szeretnéd leginkább a fa alatt látni?

Huh, nos nem is olyan rég posztoltam a karácsonyi kívánságlistámat a blogra, és ha vetettetek rá egy pillantást, ti is láthattátok, hogy bizony akad rajta néhány könyv (khmm... én próbáltam szelektálni. De tényleg.) Szóval, az ott felsorolt könyvek bármelyikét nagyon szívesen látnám a fa alatt. De egy keményborítós angol Scarletet se dobnék ki az ablakon.

3. "Rudolph the Red Nosed Reindeer" - Nevezz meg egy karaktert, aki legyőzi az előtte álló akadályokat, és megtanul hinni magában

A legutóbbi számomra nagyon kedves szereplő, aki elképesztő változáson ment keresztül, és el is hittem neki mindezt, az Agatha volt Soman Chainani Jók és rosszak iskolája című regényéből. Nagyon szerettem Agathát, és abszolút lenyűgözött az a fejlődés, ami végbement nála. Értékelésemet a könyvről itt találod.

4. "Santa Claus is Coming to Town" - 

a) Melyik karakter kerülne szerinted a Jók listájának legtetejére?

b) Ki kerülne a Rosszak listájának élére?

a) Szerintem Scar (On Sai: Szivárgó sötétség 1.) nyugodt szívvel pályázhat a pozícióra. Sőt, szerintem ő már túlságosan is jó volt. Nem Mary Sue, csak... olyan túlzottan jó. Nehéz elmagyarázni.

b) Ezután a képsorozat után nehezen kaphatná bárki más a megtisztelő címet, nemde? Voldemort for the win!

5. "Frosty the Snowman" - Melyik az a könyv, amitől elolvadsz?

Julia Quinn: Ami Londonban történt
A történelmi romantikusokkal úgy vagyok, mint Taylor Swift számaival. Alapvetően nem a stílusom, de néha csak úgy rám jön, és akkor elolvasok/meghallgatok egyet-egyet. Általában semmi különös, de ez a könyv nagyon el lett találva. Egyszerűen annyira vicces, elbűvölő és aranyos, hogy nem lehet nem szeretni!

6. "Feliz Navidad" - Egy könyv, ami nem a te országodban játszódik.

Nos, ilyen van dögivel. Legyen Kristin Cashore-tól A garabonc, miután az nem hogy más országban, de más világban játszódik. És mert olyan régen jutott már eszembe, pedig úgy szerettem.

7. "It's the Most Wonderful Time of the Year" - Mely ünnepi témájú könyv segítségével terjeszted a karácsonyi hangulatot?

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nagyon ritkán akad a kezembe karácsonyi témájú könyv, de azt hiszem, Andersen Hókirálynője tökéletesen megfelel erre a kérdésre. Imádom ezt a mesét, egy igazi téli klasszikus.

8. "Sleigh Ride" - Melyik szereplővel töltenéd szívesen az ünnepeket (nem feltétlenül romantikus értelemben)?

Samm-mel szívesen karácsonyoznék. Jó kis kultúrsokk lenne belőle. :D

9. "Baby, It's Cold Outside" - Melyik általad utált könyvet vetnéd a tűzre azért, hogy melegen tartson?

Heh, ez könnyű. Az Anna Kareninát. A maga majd' 1000 oldalával kitartana egy darabig, és arról nem is beszélve, nekem micsoda elégtételt okozna, hogy most megfizet az elnyújtott szenvedésért, amit nekem okozott.

10. "Do You Hear What I Hear" - Melyik az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kéne olvasnia?

Nehéz kérdés, mert nem szokásom ilyen általános érvényű kijelentéseket tenni, hiszen annyiféle ember létezik. Ráadásul meggyőződésem, hogy senkire nem szabad ráerőszakolni egyetlen könyvet sem, mert abból nagyon ritkán sül ki jó. Mindenesetre, ha tényleg muszáj választanom egyet, akkor azt mondanám, hogy Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógiája, mégpedig azért, mert rám hatalmas hatással volt, és megannyi csodás gondolatot kaptam tőle. Nem lehetek elég hálás ennek a három könyvnek, és abban reménykedek, talán másnak is fontos élménnyé válik.

Nos, ennyi lett volna a Karácsonyi slágerek booktag. Az ötletet erről a külföldi blogról vettem, és miután engem se hívott ki senki, nekem se lenne kihívottam. Távol álljon tőlem, hogy karácsonnyal a küszöbön itt házi feladatot adjak bárkinek is. :) Ha megtetszett, nyugodtan vigyétek és töltsétek ki, akár itt a kommentekben is!

A két ünnep között újra jelentkezem majd, remélhetőleg egy-két értékeléssel, és persze lesz nagy év végi összefoglaló is.
 
Mindenkinek könyvekben gazdag, áldott békés karácsonyt kívánok!

Karácsonyi kívánságlista

Fehér karácsonyra várós szép jó napot mindenkinek!

Az ünnepek itt vannak a nyakunkon, én pedig - mint minden évben - most is könyvet kértem karácsonyra a családtól. (Meg egy forgószéket, mert már ciki volt, hogy az ebédlőből csórok széket az íróasztalomhoz.) De persze a legtöbb esetben, nem igazán mernek nekem könyvet venni, hiszen attól félnek, hogy vagy nem találják el az ízlésem, vagy már ott csücsül egy példány a könyvespolcom valamelyik sarkában. Így pár éve ráálltunk arra, hogy én összeállítok egy listát - szigorúan csak magyar könyvekről, ugyanis közölték, hogy ők nem alkalmasak a bookdepo használatára - és arról lehet válogatni a rokonságnak.

Így nekem is marad némi meglepetés, hiszen nem tudom, mik várnak majd a fa alatt - hiába csillagoztam be némileg szuggesztíven egy párat -, viszont biztos, hogy ők sem lőnek mellé, és mindenki boldog.

Gondoltam, idén megosztom veletek az én karácsonyi kívánságlistámat, azaz a könyveket, amiket nagyon szeretnék már beszerezni. Hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez, vagy esetleg magához a módszerhez.

• Dan Wells – Ruins: Romok*
• Sara Gruen – Vizet az elefántnak
• Vivien Holloway - Mesterkulcs
• Patrick Ness – Kés a zajban
• Brian Staveley: A császár pengéi
• Ava Dellaira: Kedves halottak!
• Scott Westerfield: Túlvilágok
• Mark Lawrence: Tövisek hercege (keményborítós)
• Gail Carriger: Heartless* (ez az, ami valószínűleg nem fog összejönni, pedig ezt szerettem volna a legjobban. Amikor a listát írtam, még azt hittem, kijön karácsonyra :()
• Carlos Ruiz Zafón – A szél árnyéka
• Imre Viktória Anna – Kísértés Rt.
• On Sai – Lucy
• On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?
• Neil Gaiman – Amerikai istenek
• Neil Gaiman - Sosehol
• Douglas Adams – Galaxis útikalauz stopposoknak*
• Catherine Fisher – Sapphique
• Kazuo Ishiguro – Ne engedj el
• Lev Grossman - A varázslók
• Brandon Hackett: Az időutazás napja
• Lakatos István: Óraverzum – Tiszítótűz
• Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők
• Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve*
• Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
• Ann Agguirre: Menedék

Ti is kaptok könyveket karácsonyra? Miket szeretnétek a legjobban? Inkább a friss megjelenések érdekelnek, vagy az ezer éve várólistás könyvek élveznek elsőbbséget?

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Kiadó: Twister Media

Oldalszám: 584

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

***

Nem titok, hogy imádom a meséket minden mennyiségben és formában, így nagyon izgatott lettem, mikor tudomásomra jutott, hogy a Jók és Rosszak iskolája itthon is megjelenik. Első ránézésre igazi klasszikus tündérmese ez: vaskos, csodálatos illusztrációkkal, egy olyan fantáziadús világgal, ami tárt karokkal várja az olvasót. Imádom az ilyen epikus meséket, így már előzetesen meg voltam győződve arról, hogy ez csak jól sülhet el

Aztán amikor elkezdtem olvasni, igencsak elbizonytalanodtam. A világ, amit Chainani elénk tár rettentően sarkított: jó és rossz, szép és csúnya, hercegnő és boszorkány. Csak vonogattam a vállamat, és igyekeztem túltenni magam a tényen, hogy ez a felépítés mennyire sekélyes már alapjaiban. Csakis abban reménykedtem, hogy azért ilyen az alaphelyzet, hogy teret adjon a történet kibontakozásának, és ezzel a változásnak.

"– Nálunk senki nem olvasna olyan mesét, amiben a Rossz győz. Mindenki azt akarja, hogy a Jó győzzön, mert a Jó jobban néz ki, szebbek a ruhái, és több barátja van."

A másik, ami rettentően zavart, az Sophie karaktere volt. A gyönyörű hercegnő, akinél önzőbb, felszínesebb libát még nem hordott a hátán a föld. Egészen az utolsó húsz oldalig ki nem állhattam. Mindenkit manipulált, Agathát egész végig dróton rángatta - az is igaz, hogy ő meg hagyta magát - és még saját magát is sikerült becsapnia a hazugságaival. Attól csak még ellenszenvesebb lett, hogy mindezt angyali kedvességgel művelte.

É ott volt Agatha, aki Sophie szöges ellentéte: csúnya, bizonytalan, zárkózott, meg van győződve róla, hogy ő rossz, de a szíve mégis aranyból van. Nagyon szerettem Agathát, még akkor is, ha néha legszívesebben a saját faklumpájával csaptam volna fejbe. Mert annyira nem hitt saját magában, hogy hagyta, hogy Sophie kihasználja.

Tedros, pedig - a szőke herceg, Arthur király fia, a leg-leg-leg mindenben - rettentően idegesített. Legalábbis a könyv első felében. Volt, hogy jobban utáltam, mint Sophiet, ami nagy szó. Egyszerűen mindent elhitt, amit látott, nem volt hajlandó a dolgok mögé látni, csak azt vette észre, ami a felszínen volt. Aztán rájöttem, hogy nem csak Tedros nem látott a szemétől, de én sem.

forrás

Boszorkány és hercegnő nem szabadna, hogy barátkozzon, de melyik a boszorkány és melyik a hercegnő? Jó kérdés. Elsőre elég nyilvánvalónak tűnt a válasz, és azt hittem, tipikus parabolisztikus tanmesét kapunk, frankó fantasy körítéssel. De erről sokkal többről van szó.

Ugyanis jött a könyv második fele, ahol egyre csak bonyolódtak az események, a Jó és a Rossz közötti határ egyre inkább eldeformálódott, összemosódott, és hirtelen minden sokkal életszerűbbé vált, miközben a mese a tetőfokára hágott. Én pedig azon kaptam magamat, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet! A karakterek mélységei is itt jöttek ki igazán: nagyon tetszett, hogy a szerző semmit nem rágott a szánkba, annak ellenére, hogy fiatalabb korosztály a célközönség. Sok az ujjal mutogatás, a jó és rossz közötti különbség pedzegetése, de végső soron, nem tolja az arcunkba a "Tanulságot". Ahogy az a finom irónia is nagyon bejött, ahogy a mesék világa és az ott megjelenő klisék iránt viseltetett.

"– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult. Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére. Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét… háááá…
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg."

Ami még hihetetlenebb, képes volt mindenkit megszerettetni velem. Mindazt a megvetést, amit többszáz oldalon keresztül építgetett bennem Sophieval és Tedrosszal szemben, egyszerűen kitörölte az utolsó harminc oldallal, és kétség sem fér hozzá, hogy mindez nagyon is tudatos volt az író részéről. Sophie-t még most se szeretem, de a lelke mélyéig megértem őt, és ez még annál is jobb! Le vagyok nyűgözve attól, hogy milyen finoman árnyalt, komplikált karaktert kaptunk az ő személyében. Ami Tedrost illeti, őt is közelebb érzem magamhoz, de úgy hiszem, a folytatásban még bőven lesz mit áskálódni a személyiségében. Alig várom!

A világ, amelyet Chainani felépített, egész egyszerűen varázslatos. Kreatív, eredeti, mágikus, tele csodákkal: pont olyan, amilyen szükséges egy ilyen kaliberű történethez. Rengeteg kérdést hagyott bennem ugyan, főleg azok az utalgatások arra, hogy Gavaldon lenne az egyetlen város, nem is beszélve a próféciáról, de bízom benne, hogy a következő részekben mindenre fény derül.

forrás

A történet itt-ott leült picit, különösen a könyv első felében, de annyira elvarázsolt a körítés, hogy abszolút nem zavartak a kisebb szünetek az eseményekben. Szerettem olvasni az apróbb részletekről is, nemcsak az izgalmas kalandokról. De ha már kalandok! Ilyen epikus finálét is ritkán látni! Egész egyszerűen fantasztikus volt. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a sorokat olvasva Roxfort ostroma jutott eszembe a Harry Potterből. Márpedig én nem dobálózom HP-hasonlatokkal túl gyakran.

Azt kell mondjam, ez a könyv rászolgált arra a rengeteg dicséretre, ami érte. Nálam mindenképpen helyet kap a nagy kedvencek (Arany iránytű, Fairy Oak, Harry Potter) mellett a polcon, és el se tudom mondani, mennyire várom a folytatást! Egy remek szórakozást ígérő könyv ez, meglepően mély tartalommal, lélegzetelállító kalandokkal, ami miatt tökéletes ajándék bárkinek, aki a mesét szereti. Szerintem 12-13 éves kortól bátran a gyerekek kezébe lehet nyomni.

Esküszöm, próbáltam visszafogni a fangirl - epizódokat, de nehezen ment. Sorry, not sorry.

A recenziós példányt köszönöm a Twister Médiának!

Értékelés: 5/5*

Kedvenc jelenet: a vége mindent vitt

Kedvenc karakter: Agatha, Sader

A kiadó volt olyan kedves, és felajánlott egy plusz példányt, amit kisorsolhatok közöttetek, úgyogy meg is ragadnám az alkalmat, hogy bejelentsem a blog első nyereményjátékát!

Ha szeretnéd megnyerni a könyvet, vagy a szuper ajándékokat (kitűzők, órarend, könyvjelző), nem kell mást tenned, mint kitölteni a lentebb látható Rafflecopter dobozt! Sok szerencsét!
Kis szerencsével még a fa alá kerülhet!
(Technikai megjegyzés: csak országhatáron belülre tudok postázni.)

a Rafflecopter giveaway

Top 10 One Liners

Zúzmarás, jégvirágos szép napot mindenkinek!

Mint általában, így november utolsó napján sikerül beesnem a havi Top 10 rovattal. De ezt megszokhattátok már tőlem, nemde? A novemberi témának pedig a legjobb One Linereket választottam, mert úgy véltem, a karácsony előtti stresszes időszakban senkinek nem árt egy kis lazulás. Így elhozom nektek az én kis gyűjteményemet az olyan beszólásokról, amikről - szerény véleményem szerint - érdemes megemlékezni.

De mi is az a one liner?
Nem igazán van rá kifejezés a magyar nyelvben, de én azt mondanám, a szállóige és az oltás szerelemgyereke. Az Urban Dictionary úgy definiálja, hogy "egy tökéletesen időzített, szellemes megjegyzés. A segítségével a helyére tehetsz valakit, lecsaphatsz egy magas labdát, megcsillogtathatod a humorérzéked, vagy szimplán csak megmutathatod a világnak, milyen király vagy.

Úgyhogy vágjunk is bele! Íme az én 10 kedvenc one linerem:

10. 

Egy kis magyarázat: 
Peaches egy helyi vagány csávó, aki ideggyenge, rohadék és állandóan a fegyverével hadonászik. Neki akart menni Rogannek, aki ujjcsettintéssel épületeket dönt össze. Végeredmény: mondat közben döntött rá egy felhőkarcolót Peachesre. Ez az ominózus eseményt követő beszélgetése Nevadával, a főhősnővel:

“You are not funny.”
“I’m very funny. Just ask Peaches.”

/Ilona Andrews: Burn for Me/

"Nem vagy vicces."

"Nagyon is vicces vagyok. Kérdezd csak Peachest."

(saját fordítás)

9.

Mr. és Mrs. Bennett:
"Semmi tekintettel sincs az idegeimre.
– Téved, drágám; nagyon is tisztelem az idegeit. Hiszen régi ismerőseim: legalább húsz év óta állandóan rájuk hivatkozik."

/Jane Austen: Büszkeség és balítélet/

8.

"– Kapitány, önnek pszichológusa van? – vonta kérdőre a köpcös Hegamon.
– Rosszabb: sógorom – legyintett Calderon, de nem torpant meg."

/On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik/

7.

"– Rohadt alak vagy, Morelli. Rohadék.
– Alighanem – mondta. – De isteni a… pizzám."

/Janet Evanovich: A szingli fejvadász/

6.

Egy kis magyarázat:
Kate Daniels és a Curran, aka a legijesztőbb alakváltó oroszlánszisza egész Atlantában első találkozása. Curran az árnyékból figyeli, mire Kate úgy dönt, kiugrasztja a nyulat khmm a cicát a bokorból.

"Here, kitty, kitty, kitty."

/Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító Mágia/

"Cic-cic-cic, cicuska."
(saját fordítás)

5.

"-Ron, te egy teáskanál érzelmi szintjén állsz!"

/J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve/

4.

"– Elengednéd a fejem?
– Naná – sziszegtem, mit sem enyhítve a nyomáson. – És a hajszálereimet ne adjam oda fogselyemnek?"

/Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz/

3.

"Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!"

/Karen Marie Moning: Keserű ébredés/

2.

"– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban!"

/Gail Carriger: Soulless - Lélektelen/

1.

"– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak."

/Kerstin Gier: Smaragdzöld/

Nos, ennyi lett volna a novemberi Top10! Remélem, tetszett!

Felismertétek ezeket? Vagy netalán kimaradt a kedvencetek? Írjátok meg kommentben, chaten, vagy emailen.

Üdv,

Tea book tag

Hello népek!

Igencsak eseménydús novembert tudhatunk magunk mögött, nemde? Mire kettőt pislogunk, már itt is a karácsony. De az ünnepi témákat hagyjuk inkább a következő hónapra. Ezúttal egy booktag-et hoztam nektek, amit Reánál, a Real Thoughts bloggerénél találtam. A középpontban pedig nem más, mint a téli hónapok egyik nélkülözhetetlen kelléke áll: a tea.

Mondjuk nálam az év összes hónapjában igen előkelő helyen szerepel, miután kávét egyáltalán nem iszom, és valahogy meg ébren kell maradni. De a koffeintartalmától eltekintve is imádom.
Úgyhogy lássuk is a kérdéseket!

1. Instant Tea - A legrövidebb könyv, amit tavaly olvastál

Egyetértek Reával: miért pont tavaly?
Mindenesetre, ha emlékezetem nem csal, akkor Chloe Neill novellája volt az Jeffről és Fallonról, a Howl for You. Sajna, elég kiábrándító egy élmény volt. Ez is azt bizonyítja, hogy bár imádom a mellékszereplőket, néha jobb, ha annak maradnak meg.

2. Zöldtea - Egy könyv zöld borítóval

Íme. :) Épp most rendeltem meg, úgyhogy azonnal ez ugrott be. Michael Granttől eddig még csak a Messenger of Fearhez volt szerencsém - amiről ebben a bejegyzésemben már áradoztam egy sort - így igencsak várós a könyv, és az elvárásaim persze az egekben vannak. Érzitek ezt a szagot? Ez a pofáraesés, ami már rotyog a fazékban, és csak rám vár.

3. Forró citromos tea mézzel - Egy könyv, ami átmelengeti a lelked

Szerintem már mindenki nagyon unja, hogy állandó jelleggel a Tinibálványt emlegetem, így most inkább egy másik könyvet, azaz könyveket hoznék fel példának: Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógiáját. Egyszerűen tündéri.

forrás

4. Ötórai tea - Egy könyv, amit angolul, vagy más idegennyelven olvastál

Na, hát ebből rengeteg van. De az első regény, amit teljes egészében sikerült befejeznem angolul, az Simone Elkeles: Perfect Chemistry c. könyve volt. Határozottan sokat segített, hogy egyszerűen imádtam a történetet, és mind a mai napig szeretek csak úgy belelapozgatni. A folytatások ugyan nem nyűgöztek le, de ez az első rész... örök kedvenc.

5. Gyógytea - Egy könyv, amit kényszerből olvastál

Anne Radcliffe: The Italian ilyen volt idén (sok más mellett). Egyetemre kellett, a Romantic Britain and Italy modulomra. Persze az utolsó pillanatban a drága prof kivette a tanmenetből. Pedig végigszenvedtem azt az ötszáz oldalt becsülettel! Nem volt egyébként rossz, de sokkal jobb klasszikusok is vannak. Radcliffe írása messzemenően terjengős volt, és pont az érdekes részeket nem írta le részletesen. Ugyan minek beszéljünk valami izgalmas karakterről, vagy körmönfont dialógusról, amikor tovább elemezhetjük az olasz hegyvidék minden nyomorult kavicsát?

6. Fekete tea - Egy olyan akciódús könyv, amin nem tudnál elaludni

Ebből is van egy pár, de nem hiszem, hogy akad olyan, amiről már nem zengtem itt ódákat n plusz egyszer. Ilyen például Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata, Ilona Andrews Kate Daniels regényei, Dan Wells Részlegesek trilógiája.
Az összes fenn említett azt eredményezte nálam, hogy hajnalig olvastam, és a végén úgy kellett kifeszegetni a könyvet a görcsös ujjacskáim közül, miközben véreres szemekkel még mindig a 'Vége' szócskát bámultam.

7. Jeges tea - Egy hamisítatlan nyári olvasmány

Pffff. Nekem max attól lesz nyári olvasmány valami, hogy én nyáron olvastam, és ezért így ragadt meg bennem. Mindenesetre szerintem Lilian H. Agivega: Második Atlantisz c. ifjúsági fantasyja ilyen. Merthogy nyáron játszódik. Bizony, ilyen betonkemény érveim vannak.

8. Kalinka szamovár - Egy könyv, amit csak az alkohol tett volna elviselhetőbbé

Kylie Scott: Lick, azaz magyar címén Taktus.

Már a címe is megér egy misét. Mindig megfogadom, hogy soha többet rocksztáros könyvet, mert mindig megszívom velük, mint a torkos borz, de valahogy mindig a kezembe kerül egy. Ezt nem tudom másnak tulajdonítani, mint saját eszement mazochizmusomnak, úgyhogy tulajdonképpen a könyv meg én bűnrészesek vagyunk.
De mindenki ott áradozott, hogy ez nem olyan mint a többi, meg hogy vicces, meg toronyóra láncostól, és a többi... jah. Lehet, hogy csak nekem nincs humorérzékem, de én maximum kínomban röhögtem. De nem, még úgyse. Pálinkát neki! Hátha legalább vigyorgósra iszom magam.

Ennyi lett volna tehát a nagy Teatlon, remélem tetszett nektek! Nem hívnék ki senkit, mert én is csak úgy lenyúltam, úgyhogy akinek kedve szottyant hozzá, nyugodtan kövesse példámat, vagy esetleg válaszoljatok itt, a kommentekben/chaten/postagalambbal, ahogy jól esik.


És igyatok sok-sok teát!

Üdv,

John Cure: A gonosz új arca

Kiadó: Mogul

Oldalszám: 328

A holtak visszatérhetnek az élők világába? 

John Marllow, a Véres Casanova néven ismert pszichopata, brutális kegyetlenséggel erőszakol meg és mészárol le nyolc nőt. A sorozatgyilkos végül az FBI elől menekülve egy elhagyatott házban öngyilkosságot követ el. Csakhogy a vérfürdő közel húsz év múlva újra kezdetét veszi, mindössze azzal a különbséggel, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett szexuális indíttatású gyilkosságok áldozatait immáron az Interneten keresztül hálózza be a gonosz ragadozó. 

Joseph Church, a feltörekvő író régi álma válik valóra, amikor megjelenő új regénye végre nagy sikert arat, azonban ezzel egy időben a felhőtlenül boldognak látszó házassága kártyavárként omlik össze. Eddiet, a rémálmokkal küzdő kamaszfiút megtalálja az első szerelem. Felhőtlen, boldog szárnyalását viszont egy a túlvilágról érkező gonosz szellem árnyékolja be, aki egyre jobban az irányítása alá vonja a fiút. 

Gemsi, a fiatal és agilis nyomozónő hosszú éveket töltött az FBI fedett ügynökeként a maffiába beépülve. Mégis a legveszélyesebb küldetése most vár rá, amikor az Interneten ismerkedő sorozatgyilkosnak akar csapdát állítani. Csapatával úgy vélik, egy másolós gyilkos nyomában vannak, azt nem is sejtik, hogy a gonosz lelkek is visszatérhetnek az élők világába. 

John Cure új könyve az élethű szereplőivel, hátborzongató hangulatával és lebilincselő történetvezetésével ismét a misztikus pszichothrillerek legjobbjai közé tartozik.

Amikor a Mogul kiadó egy felhívásában lehetőséget adott a recenziós példány véleményezésére, rendkívül izgatott lettem. A tartalom szuperül hangzott, pont az a fajta pszichothriller, amit én kedvelek. de amiből még nem sokat olvastam - inkább filmek terén vagyok otthon a műfajban. Pláne, hogy mostanában tudatosan próbálok esélyt adni hazai íróknak, ugyanis mint oly sokan, én is rádöbbentem, hogy bizony jó néhány tehetség akad kis hazánkban, akiket abszolút érdemes olvasni.

A példány, amit kézhez kaptam külsőre abszolút kifogástalan: igényesen van kötve, keményborítós, nem esik szét olvasás közben. Arról nem beszélve, hogy az író volt olyan kedves, és névre szólóan dedikálta is nekem.

van bizonyítékom is

Úgyhogy mondanom se kell, amint lehetőségem adódott rá - ami sajnos az évkezdés és a költözés miatt nem túl hamar történt meg - azonnal el is kezdtem olvasni.

Tetszett, ahogy a történet szép lassan felépült. Ahogy azt a tartalom is mutatja, több szálon futnak az események, némi időbeli ugrást is megtapasztalunk, és több személy gondolatain keresztül lehetünk tanúi a történéseknek. Olyan az egész, mint egy lassan összeálló kirakós. Aki pedig ismer, az tudja, hogy egy jó kis kirakóst sose vetek meg, ha történetekről van szó. Jó volt a ritmizálás, és nagyon hamar csúsztak az oldalak, ugyanis könnyű volt belemerülni a történésekbe. Vártam, mi fog az egészből kisülni.

Viszont az írásmóddal volt némi problémám. Ez valószínűleg csak ízlés kérdése, de a leírások alkalmával, számomra a kevesebb néha több. Nem egyszer vettem észre azt, hogy egyre csak torlódnak a melléknevek, és ezzel elveszítjük a fókuszt ahelyett, hogy pontosabb képet kapnánk az eseményekről. A hangulatteremtés fontos, de meg lehet ragadni kevesebb, jól megválasztott szinonimával is. Ugyanazt a hatást érjük el vele az olvasóban, viszont nem lesz dagályos tőle a szöveg.

A karakterek jók voltak, de a fentebb említett helyzet rájuk is volt egy kis hatással. Néha úgy éreztem, kicsit túl van magyarázva a személyiségük ahelyett, hogy cselekedtetés útján ismertük volna meg őket, és levonhattuk volna magunknak a következtetéseket. Megintcsak, van aki ezt szereti, én az utóbbit preferálom. Ettől eltekintve viszont teljesen rendben voltak. Nem egydimenziós papírmasé figurák, hanem érdekes, mélységgel rendelkező személyiségek... kivéve John Marllowt.

Marllow lenne a főgonosz, aki köré az események fonódnak, de sajnos azon a tényen kívül, hogy nyilvánvalóan elmebeteg volt, nárcisztikus és nagyon-nagyon gonosz - ez többször is ki lett hangsúlyozva - nem sokat tudunk a személyiségéről. Azt még hozzá tudom tenni, hogy rettentő vulgáris volt végig. Számomra azonban sokkal ijesztőbb lett volna, hogyha emberibb, teljesebb képet kapunk róla. Miért lett ilyen? Mi motiválja? (az istenkomplexusán kívül) Mit vetít ki? Milyen lelki/mentális problémái voltak? A múltjáról megtudunk valamicskét néhány megjegyzésből, amit a családjára tesznek, de ez édeskevés a boldogsághoz. Azt reméltem, hogy a naplójából való részletek között esetleg találunk régebbi emlékeket is. Véleményem szerint, nagyban hozzá tudott volna tenni a személyisége árnyalásához. Aztán a másik: a káromkodás. Engem, személy szerint nem zavar. De Marllow néha sok volt, mert azt éreztem, hogy sokkal mélyebbre is lehetne ásni a jellemében, ha nem lennénk elfoglalva azzal a mocsokkal, ami kijön a száján.

Ahogy azt is vártam, hogy a profilozók Gemsi csapatában rendesen beletúrnak a gyilkosunk személyiségébe, és többet is megtudunk róla azon kívül, amit már mi magunk is ki tudtunk következtetni. Szeretem az ilyen lélektani vájkálást, jobb lett volna ebből többet látni, ha már pszichothriller. De nem. Nagyon általánosan fogalmaztak, meg lett állapítva, hogy Marllow egy beteg állat, aki védtelen nőkre vadászik, és nagyjából ennyi. 

A lezárással való fenntartásaim pedig ugyanitt gyökereznek: nem igazán látunk semmit a pszichológiai oldaláról a helyzetnek. Se a szülőknél, ahol minden happy, se Eddie-nél, aki esetében pedig... na jó, nem akarok lelőni senkinek semmit, de legyen elég annyi, hogy azzal a megoldással ott nem tudtam mit kezdeni. Olyan lecsapottnak tűnt tőle a vége, és kimaradt az emberi kapcsolatok útvesztőjében való kalandtúra, meg az ember saját tetteinek/érzéseinek feldolgozása. Pedig kíváncsi lettem volna rá.

Miután teljesen felborult a szokásos sorrendem az értékelés közben, így utoljára vesszük most a helyszínt, azaz Amerikát. Logikus, tekintve, hogy a szerző angolszász néven publikál. Azonban, ha Amerikába helyezünk egy történetet, akkor nem árt, ha passzolnak a részletek. Példának okáért, nem hiszem, hogy ott is van pálinka, vagy ha lehet is kapni, biztos nem egy kisvárosi kocsmában. Aztán, Eddie ugye gimnazista, ami azt jelenti, hogy még valószínűleg 18 sincs, de ha mégis, és Európában ki is szolgálnák, Amerikában 21 év a korhatár az alkoholfogyasztáshoz. Ergo, igen valószínűtlen, hogy egy kocsmában, ahol ráadásul mindenki tudja, kinek a kicsodája és hogy hány éves kiszolgálnák őt és a haverjait.

Ilyen és ehhez hasonló apró gondok okozták azt, hogy habár élvezhető volt a könyv, gyorsan olvasható, nem vált kedvenccé, és ezt én sajnálom a legjobban. Több mélységet vártam volna a karakterektől, ha már pszichothriller. Ettől függetlenül azonban, pozitív élmény volt az olvasása.

A recenziós példányt köszönöm a Mogul kiadónak és John Cure-nek!

Értékelés: 3,5/5

Kedvenc jelenet: nem volt

Kedvenc karakter: Gemsi

Jojo Moyes: Me Before You

Kiadó: Penguin (hazai kiadás: Cartaphilus)
Oldalszám: 481

Lou Clark knows lots of things. She knows how many footsteps there are between the bus stop and home. She knows she likes working in The Buttered Bun tea shop and she knows she might not love her boyfriend Patrick.
What Lou doesn't know is she's about to lose her job or that knowing what's coming is what keeps her sane.
Will Traynor knows his motorcycle accident took away his desire to live. He knows everything feels very small and rather joyless now and he knows exactly how he's going to put a stop to that.
What Will doesn't know is that Lou is about to burst into his world in a riot of colour. And neither of them knows they're going to change the other for all time.

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

(hivatalos fordítás)

Nincs más magyarázat, mazochista vagyok.

A Mielőtt megismertelek három éve jelent meg magyarul, így került a látóterembe, és azóta nem hagyott nyugodni. Három évig tologattam a várólistámon, mert pontosan tisztában voltam vele, hogy ha ez tényleg olyan jó, mint amennyire mindenki mondja, akkor ki fog facsarni, mint matektanár a vizes szivacsot. Aztán három év elteltével, egyszer csak elhagyott a józan eszem, és megrendeltem ezt a könyvet, amit képtelen voltam kiverni a fejemből.

Azt hiszem, nem csoda, hogy ezek után nem bírtam sokáig a polcon hagyni olvasatlanul.

Vannak történetek, amik bekúsznak a bőröd alá. Nemcsak olvasás közben, de már előtte. Amikor meglátod a címet, a fülszöveget, a borítót. Amikor először a kezedbe fogod a könyvet, és hirtelen nem akarod letenni. És ha mégis leteszed, és ott hagyod, akkor folyton azon kattogsz. Ez idővel csökken, talán el is feledkezel róla hosszabb-rövidebb időszakokra, de valahogy mindig újra és újra bekúszik a gondolataid közé.

Valahogy így jártam én is ezzel a könyvvel. Aki ismer, az tudja, hogy nagyrészt elkerülöm az ilyen sírós sztorikat. Nem azért, mert nem szeretem őket, vagy nem nekem valók, hanem azért, mert túlságosan is. Ha könyvekről és filmekről van szó, rettentő könnyen elpityeredek. Annyira beleélem magam, hogy egy enyhébb depresszióba tudok zuhanni tőlük, akár napokra is. Beteges, tudom. Egyszerűen ilyen vagyok. Ez teszi számomra lehetővé, hogy ennyire szeressem a könyveket.

Szerintem senkinek nem okozok meglepetést azzal, hogy a Mielőtt megismertelek bőgőmasinát csinált belőlem. Én meg kedvencet belőle.

A sztori összességében elég egyszerű, és a tartalom elég jól összefoglalja az alapszitut. Azonban van benne egy csavar, amit nem fogok nektek elárulni. Ami hozzáad némi gondolkodnivalót, némi etikai-morális dilemmát az amúgy csupaszív, emberi történethez, ami a szemünk előtt bontakozik ki.

Ez egy kicsit megnehezíti ugyan azt, hogy a végéről beszéljek - pedig bőven van mit mondanom - de majd megoldjuk. Mert vannak spoilerek, amiket egyszerűen nem szabad ellőni. és szerintem ez azok közé tartozik.

A könyv mozgatórugói egyértelműen a karakterek, és azt kell mondjam, mindenki fantasztikusan meg van formálva. Lou egy nagyon könnyen megkedvelhető karakter, bár egy ponton a vége felé legszívesebben a lelket is kiráztam volna belőle. De az esetek többségében imádtam a szemszögét olvasni, ugyanis pont mint az apja, én se tudtam, hogy mi jön ki legközelebb a száján. Egy kedves, bohókás, de gyakorlatias lány, hibákkal, problémákkal, erényekkel, de ambíciók és álmok nélkül. Nem akarja megváltani a világot, nem akar elmenekülni a kisvárosból, ahonnan alig tette ki a lábát élete során, nem akar elköltözni a szülei házából, csak úgy elvan köszöni szépen.

Will Traynor pont az ellentéte. A balesete előtt meghódította a világot maga körül. Keresztbe-kasul utazta a földgolyót, kipróbált mindent a sziklamászástól a tandemugrásig, könyörtelen volt az üzleti életben és bármit megtehetett, amihez csak kedve szottyant. Azonban egy szerencsétlen hétfő reggel minden megváltozott. Ő volt az ártatlan szemlélődő, és ő húzta a legrövidebbet. Teljesen lebénult és tolószékbe kényszerült; egyedül a fejét és az egyik kezét képes mozgatni, azt is elég limitáltan, és egy csapásra mindent elveszített és a teste a börtönévé vált.

Will és Lou igencsak utálják egymást kezdetben, ami nem csoda, tekintve, hogy Will egy igazi káposztafej a lánnyal. A viszonyuk viszont kezdettől fogva sokkal árnyaltabb és komplikáltabb annál, mintsem hogy ráhúzhassuk a szokásos love-hate kapcsolatok mintáját. Will viselkedése nagyrészt nyilván a helyzetéből adódó keserűségével magyarázható, de a csavar, amit már korábban említettem sokkal eredetibb és szívfacsaróbb magyarázatot szolgáltat. A meglepetés akkor jön, amikor Lounak elege lesz, és elkezd ő is visszaszólni. Ezek a könnyedebb pillanatok pedig nagyon is kellenek, főleg a könyv második felébe, amikor a hangulat szépen fokozatosan egyre nehezebbé válik.

"Elég gondterheltnek tűnhettem, mert hozzátette:
– Nem lesz semmi baj. Ártalmatlan vagyok.
– Tessék?
– Ha netán amiatt aggódna, hogy valami ördögi, titkos tervet szövögetek, hogy elcsábítsam, majd egyszerűen kihúz a konnektorból.
– Nagyon vicces.
– Komolyan. Gondolja csak végig."

Először észre se vettem. Már a két harmadánál jártam a könyvnek, és még egy könnycseppet se ejtettem. Imádtam a történetet, előfordult, hogy bepárásodott a szemem, de ez főként annak volt köszönhető, hogy néha megálltam gondolkodni. Moyes valahogy elérte nálam, hogy ne csak azokra a szavakra és érzésekre figyeljek, amiket leírt, hanem azokra is, amiket nem. Csak egy kis szorítást éreztem a mellkasomban, amikor fejemet a falnak döntve pörgött az agyam, de a könnyek nem jöttek. Le kellett volna kopognom. A maradék ötven oldal az egész havi adagomat fedezte. Egy ponton képtelen voltam tovább olvasni, mert nem láttam a betűket és egyszerűen csak rázott a zokogás. Talán ez lenne a katarzis?

A többi szereplőről nem ejtenék szót. Nathanon kívül kb. senkit nem kedveltem, egyeseket kifejezetten utáltam, de ettől még abszolút emberiek voltak mind. Épp csak... úgy tűnt számomra, mintha Lou-n és Willen kívül nem lett volna olyan ember a környéken - Nathant kivéve -, akinek ne lettek volna olyan pillanatai, amikor legalább egy kicsit megutáltatta magát velem. De hát mind ilyenek vagyunk, nem? Akadnak ronda pillanataink. Lou családjának viszont képtelen voltam megbocsájtani azért, ahogy végig kételkedtek Lou-ban. Egy darabig vicces volt, de egy ponton túl egy szülőnek csak oda kéne állnia és azt mondani, hogy "meg tudod csinálni".

Ami a végét illeti... nekem sincs jó válaszom. Megértettem Willt, nem hibáztattam a döntéséért. Mert ez az ő döntése, és senki másé. Az, hogy végre nem vették ki a kezéből a kontrollt visszaadott neki valamit, legalábbis én szeretném ezt hinni. Itt nincs tündérkeresztanya, vagy három kívánság. De választás mindig van. Ez tesz minket teljes értékű emberekké: a döntés szabadsága.

Gyerekek.... Rómeó és Júlia ehhez képest szivárvány, pónik és boldogság. De a dráma mellett ad mást is: perspektívát, gondolatokat és felvetéseket, amiken elrágódhatunk. Nem foglal állást, nem mondja meg mi a helyes, és ami a legfurcsább: a te véleményedet se próbálja kiprovokálni. Csak elmesél egy történetet egy közvetlen, személyes hangnemben két emberről, akik többé váltak azáltal, hogy ismerték egymást.

És az a tény, hogy még értékelés írása közben is kibuggyantak a könnyeim, remélem, elég bizonyítékul szolgál arra, hogy ez a könyv páratlanul erőteljes a maga egyszerűségében, és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: az összes Will x Lou
Kedvenc karakter: Will, Lou

Cover Reveal #6 Böszörményi Gyula: Ambrózy báró esetei II. - A Rudnay - gyilkosságok

Hello népek!

Nem, még mindig nem szabadultok meg tőlem, ugyanis itt egy újabb Cover Reveal a KMK jóvoltából, engem meg lassan újra kell éleszteni, ugyanis ez egy másik nagyon várt kötet, ami után azóta ácsingózok, hogy a Leányrablás Budapesten (értékelés itt) végére értem.

A magyar Sherlock Holmes, Ambrózy báró és nagyszájú társa, Hangay Mili végre visszatérnek, hogy újabb bűnügyeket oldjanak meg! Rögtön nagy fába vágják a fejszéjüket, hiszen a gyilkosságokat a legkiválóbb detektíveknek sem sikerült megoldania.
A sorozat első kötete, a Leányrablás Budapesten elnyerte a Magyar Könyvek Viadala legszebb borítójának járó díját, hamarosan pedig érkezik a kívül-belül méltó folytatás!

A könyv adatai:

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ISBN: 9789633995426

Előjegyzési és megrendelési linkért, illetve több infóért a könyvről katt >>>ide <<<

illetve

csekkold le a könyv >>>molyos adatlapját<<< és tedd a kívánság- és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

Gondolatok:

Csak szerintem hangzik borzongatóan érdekfeszítőnek az a fülszöveg? Alig várom, hogy tovább olvashassam Mili és Ambrózy báró kalandjait, és hogy VÉGRE megtudjam, mi történt az első kötet végén! Ami a borítót illeti... hajj, de gyönyörű! Tökéletesen passzol az első részhez. IDEVELE!

Exkluzív részlet a regényből:

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én minden sorát imádtam!

– Sajnálom, anyám, én nem járok kalapszalonokba, ruhaüzletekbe, sem a Stefániára korzózni – közölte kimérten az újságja mögé rejtőző Richárd. – Ahol én megfordulok, oda legtöbbször hölgyeket be sem engednek.
– A férfikaszinókon és kávéházakon kívül is van élet – jegyezte meg Agáta mama. – Hangay
kisasszonyt nemrég súlyos csapás érte, és még most sem lehetünk biztosak abban, hogy a rá leselkedő veszély valóban elmúlt. Úgy vélem, ha vendégül látjuk, arról is kötelességünk gondoskodni, hogy elfoglalja magát és feledni tudjon. Erre pedig bármi jó, ami eltereli a figyelmét és megmozgatja az eszét.
– Csak nem arra céloz – Richárd oly hirtelen eresztette ölébe a Pesti Hírlap lepedőnyi számát, hogy az majdnem felborította a kínai kávéscsészét, mely a kisszalon asztalkáján állt –, hogy Hangay kisasszonyt a nyomozásaimra kéne meginvitálnom?!
Agáta mama csíptetős okuláréja mögül felém pillantott.
– Ön mit gondol erről, gyermekem?
– Azt hiszem, némi rejtvényfejtés valóban jót tenne – mosolyogtam rá. – Talán még az a teljességgel elképzelhetetlen eset is előfordulhat, hogy az én női ösztönöm segít a bűnügy megoldásában.
Elismerem, utóbbi kijelentésem kissé rátarti volt, hisz csak idén májusban töltöttem be a
tizenhetet. A bárót azonban igencsak mulattathatta az elszólásom, mivel az újságot összehajtva beleegyezőn bólintott.
– Ígérem, anyám, hogy amint öltöztethető babák, esetleg romantikus lányregények tolvajai után kell erednem, nyomban Mili kisasszony segítségét fogom kérni – mondta apró mosollyal a szája sarkában, majd felállt, s mindkettőnk felé meghajolva, távozott. Én persze legszívesebben utánadobtam volna a csészét, amit korábban nem sikerült magára borítania, ám ebben a jólneveltségem sajnos meggátolt.
– Ne vegye a lelkére, gyermekem – szólt Agáta mama, kékes füstöt pöffentve Princesas
szigaretlijéből. – Az ön különös lénye egésze összezavarja az én szegény fiamat, ezért ilyen… Hm, ilyen rideg és szenvtelen magával.

A szerzőről:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.
Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy  az eKultura kritikusa is tette.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

Cover Reveal #5 On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Szép jó estét mindenkinek!

Bizony, megint itt vagyok, és megint egy Cover Revealhez van szerencsénk, a KMK jóvoltából. Úgy néz ki nem csak a baj nem jár egyedül, de a jó könyvek sem. :)
Ezúttal egy magyar szerző könyvének a borítójáról rántjuk le a leplet, méghozzá az egyik kedvenc magyar szerzőméről, úgyhogy szavakba önteni is nehéz, mennyire nagyon lelkes vagyok a mai Cover Revealt illetően!

2015 decemberében jelenik meg On Sai ötödik regénye, az Apa, randizhatok egy lovaggal? A történet főszereplője Mia Anne, a Budapestre költöző külföldi lány, aki álmában Kószával, a titokzatos lovaggal randizgat, akiről szépen-lassan kiderül, hogy nem is csak a lány álmaiban létezik… A humoros, misztikus regényhez Magocsa-Horváth Éva készített megnyerő borítót.

 

 

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ISBN: 9789633995143

Jegyezd elő >>>itt <<< vagy csekkold a könyv molyos adatlapját és tedd a kívánság és/vagy várólistádra!

 

Fülszöveg:

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Gondolatok:

Szerintem senkinek nem árulok el nagy titkot azzal, hogy rettentő izgatott vagyok a könyv megjelenése miatt, és az Apa, randizhatok egy lovaggal? fénysebességgel landolt a karácsonyi kívánságlistámon, úgyhogy ha az ősök veszik a lapot, akkor talán már a fa alatt is ezt fogom bújni. Nem is olyan rég volt szerencsém beleolvasni, amikor On Sai posztolt egy részletet az elejéből, és azt kell mondjam, várós... nagyon várós. Ja, és a borító? Telitalálat! A virágok, a kard, a betűtípus, és az a sunyi kis EKG vonal, ami elsőre fel se tűnt... amit eddig a regényből láttam, annak alapján tökéletesen passzol.

Idézetek a könyvből:

„A fiatal lovag megpördült a hangra. Mia Anne nem bírt magával, felnevetett, ahogy a fiú elvörösödött, meglátva a pizsama sortot és az ő mezítelen combját. Annyira helyes volt ilyenkor!
– Megint te? – sziszegte a fiú. – Mondd, mit vétettem a Szent Körforgás ellen?!
– Már tudom, kitől tanulta a ló ezt a rossz modort!
– Modorról mersz beszélni? Pont te? Hiszen szinte meztelen vagy!
– Ki? Én? – Mia Anne elképedten meredt a másikra. – Kikérem, magamnak, ez egy pizsi! Most vettem, még macska is van rajta, teljesen visszafogott ruhadarab.
– Nem a macska zavar – mondta hűvösen a fiú, és tetőtől talpig végigmérte.
Mia Anne érezte, hogy elvörösödik. Ilyen lassan, alaposan még egy fiú sem nézte meg a nyakát, a melle vonalát, nem időzött el a csípője ívén, nem szemlélte meg a rövid sortból kikandikáló combjait, nem bámulta kitágult pupillával a térdét és a bokáját, nem mérte végig egészen a bordóra kifestett lábkörméig. Ettől a pillantástól tényleg pucérnak érezte magát, akaratlanul összébb húzódott.”

 

*

"Amikor újra a fiúra nézett, látta, hogy az elnyom egy mosolyt, és ettől megint bosszús lett:
– Jól szórakozol, mi? Egy lovagnak nem kéne udvariasabbnak lennie egy hölggyel?
– Egy hölggyel igen – felelt csúfondárosan Kósza.
A ló megbökdöste az orrával a hátát, mire a fiú megfordult, és szeretettel megsimogatta az állatot. Csak egy bőrmellényt viselt ing nélkül, a ló a meztelen vállához dörgölte az orrát. Úgy bújtak egymáshoz, hogy Mia Anne szinte féltékenységet érzett, ahogy a fiú kecses, hosszú ujjai a puha, koromfekete sörénybe túrtak.
– Távozz idegen, vagy hívom az őrséget! Ha azt hiszed, elcsábíthatsz, és megtagadom miattad a lovagi köpenyt, akkor tévedsz.
– Elcsábítani? Kit? Téged? – Mia Anne-ből kitört a nevetés. – Kicsit sokat képzelsz magadról, nem?
A lovag tüntetően nem felelt, a szép fekete lovat becézgette. "

*

"– Az előbb megvédtelek a társaimtól, vagyis visszafizettem, hogy megmentetted az életemet. Mostantól nem vagyok az adósod. A helyedben vigyáznék a nyelvemre!
– Miért, mi lesz, ha nem vigyázok? – kérdezte Mia Anne, és próbálta visszanyerni a magbiztosságát, ami a váratlan testközelségtől hopp, semmivé vált. – Büntetésül megcsókolsz, ahogy a nyálas regényekben? Nagyon elcsépelt!
Kósza szeme éleset villant, a fiú még közelebb hajolt, arcuk szinte összeért. Mia érezte a bőrén a fiú forró leheletét.
– Álmodozz csak! Soha nem foglak megcsókolni!
Mia Anne dühös lett, maga sem tudta, miért. Ez mégis csak az ő álma! Mi az, hogy még az álmának sem tetszik? Előre lendült, és szájon puszilta a fiút.
– Kit érdekel, mit akarsz? – nevetett, amikor meglátta a lovag mélységesen megrökönyödött arcát. "

*

„Amon első gondolata az volt, hogy a magyarok nem normálisak.

A szigorúan titkos kutatólabor bejárata a körúton álló pékség volt, a forgalmas utcára ínycsiklandozó, cukros illatfelhő áradt, ahogy belökték az ajtót. Helmholtz vett egy májas-túrós táskát, ami pontosan olyan gusztustalanul festett, mint a neve, majd a férfi kedvesen intett a csinos, szőke, színes műkörmös kiszolgálólányoknak. Hátrament a belső udvarra, ahol pár kerti szék állt a zöld repkénnyel körbefuttatott falak között. Ablak nem nyílt az udvarra.

– Ez csak az egyik lejárat – mosolygott a német. – Mindig májas-túróst kérj, ilyet épeszű ember nem eszik. Amúgy a lányok is ügynökök, és csak így engednek hátra, ez a kód.”

*

A tüskés hajú, halántéknál már őszülő, katonás tábornok szerencsére hamar rátért a lényegre:
– A világ minden pontján különös álmokról mesélnek az emberek. Sokan leírták a neten, hogy egy fantasy világban jártak, mágusok, nomádok vagy épp törpék között, aztán hamarosan leállt a szívük. De nem hal meg mindenki. Van, aki heteken át minden éjszaka átéli az élményeket, ilyen alanyokat itt a laborban is találunk. Egy folytatásos álomban járnak, de vajon miért?
Amon udvariasan unatkozott. Ennyit már a Pentagon gyűlésén is hallott. Ott drogra gyanakodtak, de zavaró módon mintha az álmodók egyazon helyen járnának. Létezhet a jungi kollektív tudattalan, és így egy összefüggő közös álomtárhely? Akkor még ez volt a feltételezés. Vajon az elmúlt két hétben haladtak az üggyel valamit? És minek hívták őt ide?

*

Kósza meglepetten fordult hátra. Aztán rögtön zavarba is jött, ahogy tudatosult benne, hogy Miah’En szeme megrebben. Az ő félmeztelen mellkasa hatott rá így, látszott, hogy erősen próbál nem odanézni.
Kósza nyelt egyet, a lány a pimaszságánál csak egy dologgal tudta jobban zavarba hozni, az ilyen szende rezdüléseivel.– Tényleg nincsenek lovagok? Akkor ki menti meg a gyengéket és védteleneket?
– Senki – sóhajtott a lány, és esdeklőn megragadta a karját. – Figyelj, segítened kell! Nagy bajban vagyok!
Pontosan olyan könyörgő szemmel nézett rá, mint az élőholtak támadásakor. Kósza féloldalas mosolya akaratlanul felvillant:
– Éjjel van, és egy félmeztelen férfival vagy egy szobában. Ez szerintem is kimeríti a baj fogalmát.

A szerzőről:

 

Író, szerkesztő, viselkedéselemző. Szerinte az élet játék, így aktív szervezője a hazai fantasztikus életnek, íróiskolát vezet, előadásokat tart. Szerkesztőként a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás projektét vezeti. Sci-fi novellistaként számos pályázatot nyert, regényíróként egyedi, humoros-szarkasztikus hangjáról ismert. Három gyermeke van, Sülysápon él. Ötödik regényét az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvet Anna lányának írta, de készülőben egy mesekönyv a kisebbik fiának is.

Nektek felkeltette az érdeklődéseteket? Melyik friss megjelenést látnátok a fa alatt a legnagyobb örömmel?



Üdv,