Oldalszám: 560
In this third book in Marissa Meyer's bestselling Lunar Chronicles series, Cinder and Captain Thorne are fugitives on the run, now with Scarlet and Wolf in tow. Together, they're plotting to overthrow Queen Levana and prevent her army from invading Earth.
Their best hope lies with Cress, a girl trapped on a satellite since childhood who's only ever had her netscreens as company. All that screen time has made Cress an excellent hacker. Unfortunately, she's being forced to work for Queen Levana, and she's just received orders to track down Cinder and her handsome accomplice.
When a daring rescue of Cress goes awry, the group is splintered. Cress finally has her freedom, but it comes at a higher price than she'd ever expected. Meanwhile, Queen Levana will let nothing prevent her marriage to Emperor Kai, especially the cyborg mechanic. Cress, Scarlet, and Cinder may not have signed up to save the world, but they may be the only hope the world has.
Marissa Meyer bestseller Holdbéli krónikák sorozatának harmadik könyvében, Cinder és Thorne kapitány szökevények most már Scarlettel és Wolffal kiegészülve menekülnek, miközben az egész Föderáció és a Luna is őket keresi. Együtt arra készülnek, hogy letaszítsák Levana királynőt a trónról és megakadályozzák, hogy a hadseregével leigázza a Földet.
Minden reményüket Cressbe helyezik, a lányba, aki egy műholdon, teljes száműzetésben nőtt fel, és csak a holoképernyők jelentették a társaságot számára. Cress ugyan remek hackerré cseperedett, de sajnos kénytelen Levanának dolgozni, és épp most kapott utasításokat arra, hogy megtalálja Cindert és jóképű bűntársát, Thorne-t.
Mikor egy vakmerő mentési kísérlet rosszul sül el, a társaság elszakad egymástól. Cress végre szabad, de a szabadság ára magasabb volt, mint valaha képzelte. Mindeközben, Levana királynő mindent megtesz annak érdekében, hogy semmi ne álljon a házasságkötése útjába Kaito császárral, különösen nem egy kiborg szerelőlány. Cress, Scarlet és Cinder nem tervezték megmenteni a világot, de úgy néz ki, ők jelentik az egyetlen reményt.
(saját fordítás)
Bár eredetileg csak a Scarlet szerepelt az ezévi várólistámon, rögtön a könyv befejezése után felkerült rá a Cress is, mert egyszerűen nem tudok betelni ezzel a sorozattal! És végre indokom is volt, hogy elolvassam, amikor Hédi ezt a könyvet választotta ki számomra, a Prológus várólista csökkentős kihívásához.
A kihívásról egy pár szóban:
Miután a Prológusnál mindannyian kilométer hosszú várólistákat göngyölítünk magunk előtt, és állandóan egymás fülét rágjuk a személyes kedvenceinkkel, amiket szerintünk mindenképpen el KELL olvasnia a másiknak, kitaláltunk egy TBR csökkentéses kihívást, ami remélhetőleg közelebb visz minket a célhoz, miközben jól is szórakozunk.
Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb a nyár végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot.
Ha többet szeretnétek megtudni a kihívásról, a többiek feladatairól (van néhány igazán szívatós és/vagy kreatív megoldás közöttük, trust me), vagy a várólistákról, akkor katt ide!
Az én feladatom szerint, az értékelésemben benne kell lennie az összes ProBlogger nevének. (Innen is köszönet a feladat értelmi szerzőjének, Uszámának, de nem baj, mert visszakaptad :P), szóval az átláthatóság kedvéért, az említett neveket ezzel a színnel fogom kiemelni a bejegyzésen belül, mint ahogy azt a fenti példákon is láthatjátok.
Úgyhogy vágjunk is bele!
SPOILERES ÉRTÉKELÉS AZ ELŐZŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE!
Oké, szóval Zsebi olyan kitartóan - és néha egyenesen ijesztően - fangörcsölt nekem a Cressről, hogy tudtam, hogy jó lesz, pláne hogy a Scarletet is imádtam. Bár én nem zúgtam bele Thorne-ba olyan mértékben, mint a fent említett bloggerina (mázli, ugyanis tuti kinyírt volna érte), azért én is rettentően megszerettem a két főszereplő jómadarat.
A "főszereplő" szót mondjuk elég laza értelemben használom, mert bár Cress nevét viseli a kötet, a többiek története is folytatódott, és nem csak a mellékvizeken. Marissa Meyer remekül egyensúlyozott ilyen szempontból, hiszen sikerült azt elérnie, hogy egyik fontos karaktert se mellőzte a másik javára, és így egyrészről nagyon szépen összefonódtak a szálak és pörgött a sztori, másrészről pedig bárkit is zárt a szívébe az olvasó az előző kötetek során, itt is viszontláthatta újból.
Továbbra is imádom a retellingek egybefonódását és a karakterek interakcióit. Kedvenc részeim egyértelműen azok voltak, amikor hőseink egy légtérbe voltak zárva, ugyanis rettentő szórakoztatóak voltak együtt. Nagy sajnálatomra, már rögtön az elején szétszedi az írónő őket, csak hogy ne legyen akkora a boldogság. Különösen fájt a szívem Scarletért és Wolfért, akik továbbra is az abszolút kedvenceim, és részben miattuk is várom annyira nagyon, hogy olvashassam a Wintert. Nem tudom, de Wolfot elnézve nehezen tudom elhinni, hogy az írónő nem érezte úgy, mintha egy kiskutyát rugdosna írás közben. Hát szabad ilyet??? Az a szegény ordaska úgy szereti Scarletet, mint John a kaját (fun fact: John snapchate full foodporn), vagy Netra a hiphopot, igazán nem volt szép dolog, amit velük művelt a drága írónő.
 |
| Cress |
Ami Cresst illeti... ő cuki volt, de nagyjából ennyi. Sokszor úgy éreztem, kicsit elszürkül a többi erős női karakter mellett ebben a könyvben. Elvégre Cinder és Scarlet - bár nagyon különböző módon - de elképesztően badassek, és persze nagyon szerethetőek. Cress is szerethető volt, de ő inkább a naiv bajba jutott királyleány vonalon mozgott. Nem csúszott át az idegesítő sávba, és azért szorult belé akarat, de kicsit többre számítottam tőle, hiába megvolt rá az oka, hogy miért olyan, amilyen. Elvégre ha az ember egész életében elzárva nő fel egy műholdon, nos nem csoda ha kissé életképtelen elsőre. Cress - természetesen - totál odáig van a kapitányért az első pillanattól fogva, ami mondjuk engem meglepetésként ért, hiszen úgy gondoltam, Thorne egójának igazán nem hiányzik, hogy egy naiv fruska csillogó tekintettel kövesse minden mozdulatát. Aztán kiderült, hogy de. Egyrészről nagyon normálisan kezelte a helyzetet, meg is mondta Cressnek, hogy nem akarja őt bántani, és egyszer sem próbálta kihasználni a helyzetet, még távolról sem, pedig bőven akadt volna rá alkalma. Másrészről pedig, kisült, hogy pontosan erre lenne szüksége: hogy vége valaki a hőst lássa benne. Vághatott néha hozzá fancsali pofát, és elkövethetett mindent, hogy megcáfolja az összes indokát, de nyilvánvaló volt, hogy helyrebillentett valamit a lelkében az, hogy Cress így nézett rá.
Cinder és Kai továbbra is eszelősen aranyosak, habár most sem kapunk túl sok közös jelenetet, de azért egy kicsit jobb a helyzet, mint a Scarletben. Értsd: most egy légtérbe is kerülnek. Halljátok az égben zengedező angyali karokat? Az én személyes kedvenceim még mindig Scarlet és Wolf (Macsi csinálhatna nekem TeamWolf-os fangirl tetkót, ha nem rettegnék a tűktől, olyan szinten van az imádatom), de feltűnt a színen egy új szereplő, akit szintén nagyon megkedveltem. Bár szegénynek olyan nevet adtak, hogy a srácot tuti egész életében szívatták volna, ha a Földön jár suliba. Akik olvasták, már biztos tudják, kiről van szó: Jacint, olyan mint egy kevésbé pénzes, idősebb Draco Malfoy, kifinomultabb sértegetési technikával és higgadtabb hozzáállással. Már csak ezért is nagyon kíváncsi vagyok a Winterre, amiben ő lesz az egyik főszereplő.
És ha már a Winternél tartunk. Bezony holdbéli Hófehérke is tiszteletét teszi a könyv vége felé és wow. Határozottan kíváncsi lettem. Azt már tudjuk, hogy nem százas a leányzó, de biztos vagyok benne, hogy megvan a magához való esze, hiszen eddig túlélte Levana udvarában úgy, hogy nem vált a klónjává vagy egy lélek nélküli bábuvá. Sőt, ki tudja harcolni magának azt, amit nagyon akar.
Levana pedig... az elején nem néztem őt sokba főgonosz szinten, de egyre jobb és jobb lesz, csakúgy mint a könyvek összességükben. Ebben a részben kicsit Regina vibe-ot érzékeltem felőle (Once upon a time sorozat), miután volt egy olyan elszólása, ami arra enged következtetni, hogy csakúgy mint a sorozatbeli gonosz királynő, végső soron ő is csak szeretetet akar az emberektől. Csak az nem merült fel benne, hogy ezt a hagyományos, kevésbé destruktív úton érje el. Bevallom őszintén, eddig nem érdekelt a róla szóló előzménynovella, a Fairest, de most kíváncsi lettem, és fel is tettem a várólistámra. Ez a nő aztán tényleg azt hiszi, hogy bármit megtehet. Cersei Lannister hozzá képest kezdő kisiparos (jó, mondjuk ha az első két évadot nézzük, ahol még nem rántották ki alóla sem a talajt). Nagyszerűen lehet utálni (szerintem még Noéminek is menne, pedig ő aztán nem sok mindenkit tud utálni), én a magam részéről nyugodt szívvel ráereszteném Lexát a kanalas gyilkos módszerével, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne több benne.
Csak a karakterekről órákat tudnám még tépni a számat, de végső soron a lényeg az, hogy ez a sorozat abszolút egyedülálló a maga nemében; az egyik legjobb retelling, amihez eddig szerencsém volt, és rettentő módon sajnálom, hogy itthon nem akarják folytatni. Különösen, hogy ez is az a fajta, ami könyvről könyvre jobb és jobb lesz, így igazán kár, hogy a Cress már nem látott napvilágot magyar fordításban. Persze, ez még változhat, úgyhogy reméljük a legjobbakat!
Angolul tudóknak teljes szívemből tudom ajánlani, mert páratlanul szórakoztató, nem szenved a legidegesítőbb YA betegségektől és kicsit sem csöpög. Kalandos, kreatív és sodró lendületű, pont olyan, amilyennek egy ilyen típusú regénynek lennie kell. Én a magam részéről lerágom a körmeimet, hogy olvashassam a Wintert.
Ti mit gondoltok? Olvastátok, vagy szeretnétek? Kik a kedvenceitek?
