tag:blogger.com,1999:blog-61613695187819514582024-03-05T12:07:35.687+01:00Neverland is in your HeartRavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.comBlogger246125tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-62314447621584520772019-07-24T00:53:00.002+02:002019-07-24T00:53:57.803+02:00Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A hollófiúk<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmX2ZdIanlTH67QQqCT7W_qXB6eaCUmmLGr6Oa2Dx_qZ7hjMvsEm_0q-KaAv-D0CKEjwe6jnpMk8EGJXJs2_MXmvzNP9BRfFq-2yZZtWSPTO77N4PiY86NVgsEFpvja6LdUDYpBTSHV_g/s1600/ravenboys.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="335" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmX2ZdIanlTH67QQqCT7W_qXB6eaCUmmLGr6Oa2Dx_qZ7hjMvsEm_0q-KaAv-D0CKEjwe6jnpMk8EGJXJs2_MXmvzNP9BRfFq-2yZZtWSPTO77N4PiY86NVgsEFpvja6LdUDYpBTSHV_g/s320/ravenboys.jpg" width="214" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Könyvmolyképző</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2012</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 416</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem látó csak két esetben pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján; vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket. Ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Hollófiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibXZAeJf__dvGt3XP4OLzDTmI_rWGLZb7XXAOM7UBC0aLhyphenhyphennMp3OYk2eRu32ikpFPBaSOPasbEpJ6TUG8ZNdhjKkf5NfApJnjNBE7IVYgkrvK7d-G_djvOy8k810RonbmqzrEaqr9CtEw/s1600/k%25C3%25B6nyvek+a+strandon.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibXZAeJf__dvGt3XP4OLzDTmI_rWGLZb7XXAOM7UBC0aLhyphenhyphennMp3OYk2eRu32ikpFPBaSOPasbEpJ6TUG8ZNdhjKkf5NfApJnjNBE7IVYgkrvK7d-G_djvOy8k810RonbmqzrEaqr9CtEw/s640/k%25C3%25B6nyvek+a+strandon.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Könymolyképző kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Régóta időszerű már ez az értékelés, hiszen tavasszal olvastam a Raven Boyst, de valahogy nem tudtam eddig rávenni magam, mert nehéz volt eldöntenem, hogy is érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ez már a harmadik nekifutásom volt az olvasásnak, mert valahogy sose ragadott meg igazán előtte, de közben meg olyan jókat hallani róla, és tartalom alapján pont olyasminek tűnik, amit én kedvelnék. Szeretem a paranormális sztorikat, és kevés jót találni, így nagyon akartam szeretni ezt a sorozatot is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bár harmadjára sikeresen a végére értem, így is időbe telt átrágnom magam a könyvön. Olvasás közben elvoltam vele, de nem állítanám, hogy kifejezetten olvastatta volna magát, és miután letettem, nem jött az ellenállhatatlan késztetés, hogy újra felvegyem. Mindez már csak azért is fura, mert a stílus tökre feküdt. Remekül keveredtek a hangulatos leírások a száraz humorral. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A kezdő jelenet, amikor Blue a temetőben chillel Szent Márk éjjelén elég atmoszferikusan indul, de aztán kicsit leül a sztori és nehezen indul be újra, ami nem segített az olvasási tempómon. A második felére ez a tendencia egyébként észrevehetően javult, de határozottan voltak olyan részek, amiken át kellett lendülni, és igen gyakran beütött az általános káosz is. Ez utóbbiról feltételezem, hogy tudatos döntés volt az írónő részéről, hiszen egy 4 könyves sorozat első kötetéről van szó, tehát még bőven lesz ideje kibontakozni a szálaknak, különösen a lezárás tekintetében, ami rendkívüli módon kíváncsivá tett.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://78.media.tumblr.com/947a4dc290f86e359d86915b301e827a/tumblr_ntls7h4GZu1u3fkqxo1_r1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="500" height="275" src="https://78.media.tumblr.com/947a4dc290f86e359d86915b301e827a/tumblr_ntls7h4GZu1u3fkqxo1_r1_500.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.tumblr.com/tagged/raven-boys" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Karakterek tekintetében, egyelőre elég vállvonogatósan állok. Blue mint főhősnő teljesen rendben van, de nem kifejezetten zártam a szívembe, ahogy Ganseyt sem. Ellenben Adamet nagyon megkedveltem, remélem, többet is látunk majd belőle a folytatásokban! Viszont a Noah-t körülvevő titok nekem kicsit lehetetlennek tűnt. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit jegyeznék meg, hogy szvsz enyhén gyökérnek kell lenni ahhoz, hogy ennyi idő alatt ne tűnjön fel egyikőjüknek sem, mi az ábra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– […] Mielőtt megszülettél, olyasmibe keveredtünk Callával és Persephone-nal, amibe nem szabadott volna…<br />– Kábítószer?<br />– Rituálék. Te kábítószerezel?<br />– Nem. A rituálék viszont érdekelnek.<br />– A kábítószernek jobban örülnék.<br />– Nem hoz lázba. Bizonyított a hatása. Dögunalom.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kellemes meglepetésként ért viszont, hogy amennyire ki van élezve a tartalom a romantikus szálra Blue és Gansey között, annyira háttérbe szorul ez a könyvben. Sokkal hangsúlyosabb - és őszintén, sokkal nyálasabb - szerelmi nyüglődésre számítottam az alaphelyzetet tekintve, de örömmel konstatáltam, hogy nagyon a slow-burn felé tendál a dolog, és inkább csak sejtetés szinten működik, semmint fő csapásirányként. Több figyelem fordul az alapozásra, a családra, és a főszereplőink közötti barátság építésére, ami egy kezdőkötettől teljesen korrekt, viszont talán részben emiatt, kicsit "nagyobb a füstje, mint a lángja" érzést keltett bennem a regény.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindennek ellenére szeretném folytatni, hiszen amint már említettem, ez csak az első rész, és reménykedem, hogy a folytatásokban kicsit jobban felpörög majd a cselekmény és tisztul egy kicsit a kép. Alapvetően azoknak ajánlanám, akik nem bánják a lassabb folyású sztorikat, részletes expozícióval, és akik csípik a paranormális sztorikat szellemekkel és boszorkánysággal, mert azok a részek nagyon menők voltak! Akik viszont kifejezetten romantikus könyvet keresnek, azoknak talán nem ez a legjobb választás.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 3.5/5</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: nem volt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Adam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-14680012879352452962019-06-24T04:53:00.000+02:002019-06-24T05:03:01.804+02:00Marjorie Liu & Sana Takeda: Monstress - Fenevad 1. Ébredés<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8uc727Not9Umgv36rgzLYnmrTQgzHIEFOSY8vidsmqRPQUbu0c3e11kbc3TOu6uFi35XzBTEGD2QqQfoVMMxVgE7URGkcjOBppPtMQFYTvcte3PAZ9uumwEnVk9d1QKn_6x0GBCjTUCU/s1600/monstress.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="322" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8uc727Not9Umgv36rgzLYnmrTQgzHIEFOSY8vidsmqRPQUbu0c3e11kbc3TOu6uFi35XzBTEGD2QqQfoVMMxVgE7URGkcjOBppPtMQFYTvcte3PAZ9uumwEnVk9d1QKn_6x0GBCjTUCU/s320/monstress.jpg" width="206" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Fumax</div>
Kiadás éve: 2019<br />
Oldalszám: 216<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
FARKASVÉRŰ MAIKÁT SZÖRNYETEGNEK CSÚFOLJÁK… </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
ÉS NEM IS ÁLLNAK MESSZE A VALÓSÁGTÓL.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A világot felforgatta a szörnyű háború, amit az emberek gyűlölt ellenségeik, az arkánok ellen vívtak. Maika nem csak a fél karját, de szabadságát is elvesztette a harcokban, rabszolgaként adják el Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azt azonban még a nagyhatalmú mágusnők sem tudják, hogy a lány testében egy ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad szunnyad, amely csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen…</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A MONSTRESS – FENEVAD az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, amely egyszerre lopta be magát a képregényolvasók és a fantasy-rajongók szívébe. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner- háromszoros Hugo- és Harvey-díjjal jutalmazták, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtj07dwW0TWdt1lGlTg6898qQodz35eYFkxOQpN-k54gi5-0_1R81scJ8cJIps3BhSSK-sCbu4o-I7KA0EFk3meEe502w8CQSixXRSyW2OJ3Wv3htsrryrpbJj6XB9eTr8SmnRr-_WZdY/s1600/kepregenyekproji.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtj07dwW0TWdt1lGlTg6898qQodz35eYFkxOQpN-k54gi5-0_1R81scJ8cJIps3BhSSK-sCbu4o-I7KA0EFk3meEe502w8CQSixXRSyW2OJ3Wv3htsrryrpbJj6XB9eTr8SmnRr-_WZdY/s640/kepregenyekproji.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Fumax kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én leszek az első, aki elismeri, hogy amennyire megszállottja vagyok mindenféle fanartnak és illusztrációnak, ahhoz képest rettentő ritkán olvasok képregényeket. Nézegetni imádom őket, de valahogy különös koncentrációt igényel számomra egyszerre a képre és a szövegre is figyelni úgy, hogy a kíváncsi kis szemem ne ugorjon azonnal 3 képsorral odébb, pláne ha épp nagyon tudni akarom, mi fog történni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Emiatt tök sokáig kerültem is a képregényeket, de mostanság nagyon rám jött a kísérletezhetnék ezzel a műfajjal. A Sagával kezdtem, amit imádtam, és a Monstresst is nézegettem már egy jó ideje, mert... most ezt ugye nem kell magyarázni? HÁT LÁTTÁTOK TI AZT A BORÍTÓT??? És ez nem csak a szokásos coverwhore énem kitörése, hiszen a képregények esetében a borító nagyon sok mindent elárul a belsőről, hiszen a rajzoló művész stílusát képviseli. Amit ezzel mondani akarok: nem csalás, nem ámítás, a Monstress belülről is pont ilyen könnyfakasztóan gyönyörűen van megrajzolva, csodás színekkel és elegáns vonalvezetéssel. Néhol egyenesen vízfesték jellege van az árnyalatok egybefolyásának. A szöveget szintén nagyon könnyű volt követni. Nem tudom, csak én vagyok-e agyilag zokni, de korábbi képregényes kísérleteimnél többször előfordult velem, hogy összezavarodtam, melyik szövegbuborék következik. Így belegondolva, ez valószínűleg az én nyomorom, de itt nem volt ilyen problémám! És garantálom, hogy nem nálam fejlődött ki hirtelen a spidey sense, ami képregény olvasáshoz szükségeltetik. Inkább az a helyzet, hogy itt annyira egyértelművé tették a helyzetet, hogy <i>még én sem</i> voltam képes benézni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyhdIalthKlAdJS639HOL3PrQBdpPQoZ-pE4lzcVSr_Q-2KDcomKXFtc2-xnZkaE5x06qgVB1PVn297H94W8FlpSNN4QLoxiuFb8gTWb_yeojOs4gURCPAgI1BG21unW4s2uU91kOpWng/s1600/IMG_20190624_001500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyhdIalthKlAdJS639HOL3PrQBdpPQoZ-pE4lzcVSr_Q-2KDcomKXFtc2-xnZkaE5x06qgVB1PVn297H94W8FlpSNN4QLoxiuFb8gTWb_yeojOs4gURCPAgI1BG21unW4s2uU91kOpWng/s320/IMG_20190624_001500.jpg" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEDeQoDgRxzKvn2owsd47HmkL4KcY6Mbr-S4_HCRlT2oQnntTRzsSG7KALq_nUU-yypjsXKGzBKh9EO8kQfQfxwepFAv24efsSJ8JP8CCfpPzn37esZPpwc0s_9wyy8bMUGQbU-NuOiv4/s1600/IMG_20190624_001910.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEDeQoDgRxzKvn2owsd47HmkL4KcY6Mbr-S4_HCRlT2oQnntTRzsSG7KALq_nUU-yypjsXKGzBKh9EO8kQfQfxwepFAv24efsSJ8JP8CCfpPzn37esZPpwc0s_9wyy8bMUGQbU-NuOiv4/s320/IMG_20190624_001910.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
A történet Maika szemszögéből bontakozik ki, a rabszolgavásártól indulva egyenesen az események sűrűjébe dobnak minket, és onnan ismerjük meg a világot, illetve hogy Maika hogy keveredett a jelenlegi helyzetébe - megsúgom, nem csak úgy véletlenül.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A világépítés is ennek van alárendelve, ami teljesen rendben is van, hiszen Maika az egyik legfontosabb elem a világ főkonfliktusában is. Bár a leányzó karaktere nem kifejezetten a klasszikus hős archetípusát idézi, a helyzet amiben van abszolút jellegzetes: ő a saját problémájával van elfoglalva, de mindenki más számára nyilvánvaló, hogy ő a tengely, aki majd meghatározza, merre fordul a történelem kereke. Az már más kérdés, hogy ez a tengely egy félkarú tizenhét éves lány, aki tele van keserűséggel és dühvel. Ez a nyersesség ami a karakteréből árad fantasztikusan igazivá tette őt. A történetben szinte mindenki állatként és/vagy eszközként kezeli őt, de a zseniálisan hatékony karakterépítésnek köszönhetően, az olvasó sosem esik bele ebbe a kategóriába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxgAqIGcjKcGpbxDymw1NYUeC_MQemvnDGGSmfMK12ifnS0KZOFv0KnXju36glIZSKQCzAmpI2YOjOdM3NeU4VBSm0YBxmcqKpYpLMXbET4RXs9s8juHUspMNszPVy3fMo-qtjr66T5Ds/s1600/IMG_20190624_001551.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxgAqIGcjKcGpbxDymw1NYUeC_MQemvnDGGSmfMK12ifnS0KZOFv0KnXju36glIZSKQCzAmpI2YOjOdM3NeU4VBSm0YBxmcqKpYpLMXbET4RXs9s8juHUspMNszPVy3fMo-qtjr66T5Ds/s400/IMG_20190624_001551.jpg" width="300" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Maika a főszereplő, és őt ismerjük meg a legjobban, ám ez nem azt jelenti, hogy a megannyi érdekes karakter nem kapná meg az őt megillető figyelmet. Lady Atena különösen megragadta a figyelmemet, főként mert a könyv végére érve nem teljesen egyértelmű, ő hol helyezkedik el ebben a gigantikus sakkjátszmában. Ren, a költő macska karaktere - nem vicc, a macskák itt kb. professzorok - szintén nagyon bejött, bár ő főként a száraz, szarkasztikus dumája miatt. Kippa meg egyszerűen cuki volt, már az is ahogy meg van rajzolva, pufi arccal és hatalmas szemekkel. Hát meg lehet zabálni (nem szó szerint!!! Ennél a sztorinál ezt se árt pontosítani. Kicsit túlteng a kannibalizmus.)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie26XA1pFSrB4zF8QKiw6DlNMMP6qCubqWjvvjlJs2UQrZzznGE4qfW6XPWv0YU7oLF59b31RXSB41RwLDS3iRPtfM8hkXgUhvLAD3b2rtl4IMTv6773qeX-tVHJ4E_diyI5QSr-xTuhc/s1600/IMG_20190624_001845.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie26XA1pFSrB4zF8QKiw6DlNMMP6qCubqWjvvjlJs2UQrZzznGE4qfW6XPWv0YU7oLF59b31RXSB41RwLDS3iRPtfM8hkXgUhvLAD3b2rtl4IMTv6773qeX-tVHJ4E_diyI5QSr-xTuhc/s400/IMG_20190624_001845.jpg" width="300" /></a>A világ több szempontból is rendkívül érdekesnek bizonyult. Először is, hogy hiába a tradicionális fantasy elemek és a mágia, jelen van a fejlett technológia is bizonyos villanásokban, ami egy szokatlanul izgalmas kettősséget kölcsönöz. Egyfelől ősi istenekről és arkánokról beszélgetnek, a főhős karjából meg egy csupaszem szörnyeteg tör elő rendszeresen, ami leginkább a japán mondavilágban lenne otthon, másfelől meg Maika az anyjáról készült fényképet szorongatja. FÉNYKÉPET. Bevallom, rettentően tetszett ez a mix, különösen azért, mert amikor olyan fantasykat olvasunk, ahol a Monstresshez hasonlóan két nép öli egymást valami okból kifolyólag, minden olyan kellemesen távoli. Persze, érezzük a párhuzamokat, de olyan meseszerű az egész. Az ilyen apróságok, mint egy fénykép létezése valahogy testközelbe rántotta a történetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A másik, ami azonnal feltűnt, hogy túlnyomó többségben, és főleg fontos hatalmi pozíciókban szinte csak női karaktereket találtunk. Sőt. Utóbbiban konkrétan <i>csak</i> nők voltak. A legfontosabb férfi karakter aki eszembe jut is csak egy testőrkapitány volt, aki parancsot hajtott végre az esetek többségében. Miután a fantasykban gyakran jellemző a férfi karakterek hangsúlyossága, mind mennyiségben, mind ami a kulcsfontosságú szerepeket illeti, üdítő volt kickass női karakterekkel találkozni, még akkor is, ha erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető volt a jelleme szinte az összesnek. Sőt. Ez csak még jobbá tette az egészet! Bonyolult, árnyalt, erős nők egész garmadáját kapjuk, egymásnak feszülő érdekekkel és <i>hatalomvággyal</i>. ÉLJEN! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében, ennek a képregénynek az olvasása igazán egyedi élményt nyújtott! Imádtam a hangulatát az egésznek, Sana Takeda egészen elképesztő munkát végzett az illusztrálással, és bár a történet illetve a világ maga meglehetősen sötét, a nehéz témák, amik felmerültek - úgy mint rabszolgaság, bántalmazás, háború - mind remekül voltak kezelve. Egyszerre letehetetlenül izgalmas és gondolatébresztő, árnyalt karakterekkel és fordulatos cselekménnyel, a <i>Monstress</i> teljesen levett a lábamról! Alig várom a folytatást!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-50458914521417079592019-05-20T16:13:00.001+02:002019-05-20T16:17:51.002+02:00Adam Bray: Marvel Studios - Szereplők nagykönyve<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC-SH-7IMA4yx53Ia2pkuRJlSw2HbIWmHVl-niRy-_cqFOzUkB3DWlqnV-fANwzxZgqiBplGXhgm2lfw02S40PdiAQgshK4vMJgXZsQycAfbCGSFN3x_xSZgOXCxRayrUuurygFiOkMdE/s1600/marvelnagykonyv.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="396" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC-SH-7IMA4yx53Ia2pkuRJlSw2HbIWmHVl-niRy-_cqFOzUkB3DWlqnV-fANwzxZgqiBplGXhgm2lfw02S40PdiAQgshK4vMJgXZsQycAfbCGSFN3x_xSZgOXCxRayrUuurygFiOkMdE/s320/marvelnagykonyv.jpg" width="253" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Kolibri</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2019</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 176</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Rajongó vagy? Tudj meg mindent kedvenceidről – legyenek aprók, hatalmasok, szupererősek vagy hétköznapi emberek – Vasembertől Pókemberen át egészen Marvel Kapitányig! </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a könyv segít megismerni a szereplők életén keresztül a Marvel-filmek több mint egy évtizedének történetét. De nem csupán a hősökről esik benne szó: itt megtalálod a nagy hatalmú gonoszokat és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiodl_W468a252WjzSgH2fDtKxp8YXZ62UTAaFUa7RKGj0eiHgdEr_PMFaAkvItvLfb8cflFBvZxoNOpvmi-o3zGbC6mnTgvm9b2bnAmogmhRNrmYaU8itWQG4Rn1ZiivOut_ZwRC4jwwc/s1600/szuperhosokproji.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiodl_W468a252WjzSgH2fDtKxp8YXZ62UTAaFUa7RKGj0eiHgdEr_PMFaAkvItvLfb8cflFBvZxoNOpvmi-o3zGbC6mnTgvm9b2bnAmogmhRNrmYaU8itWQG4Rn1ZiivOut_ZwRC4jwwc/s640/szuperhosokproji.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Kolibri kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az elmúlt héten a szuperhősök és különleges képességekkel rendelkező karakterek voltak porondon a Prológus háza táján, így természetesen kihagyhatatlannak véltük megemlékezni a Marvel univerzum hőseiről (és főgonoszairól, ha már itt tartunk), különösen, hogy dübörög az Endgame a mozikban - amit szerintem már minden élő ember látott, engem kivéve. <strike>A vizsgaidősuck szívás. </strike></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Spoilerek miatt szerencsére nem kell aggódni, ugyanis a könyv a Végjáték előtti állapotot térképezi fel, szóval ha valami csoda folytán nem én lennék az egyetlen, aki kb behunyt szemmel pörgeti a facebookot, itt nem kell attól tartanod, hogy rád veti magát egy sunyi spoiler. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsTMtFJ2nfoZvHnjjdGPUWnpWCKLWAb8t81Hd4I7U47LxJuLEifQWJ6Q0h2QayLwo3DqKmEfTALuaBoG8Eb2dCRHbNKiPNmNdCLhx_a4raJzqcv0aRR8eVg6F3so_Sfz5iflZ7ZSpZLrg/s1600/ironmancollage.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1454" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsTMtFJ2nfoZvHnjjdGPUWnpWCKLWAb8t81Hd4I7U47LxJuLEifQWJ6Q0h2QayLwo3DqKmEfTALuaBoG8Eb2dCRHbNKiPNmNdCLhx_a4raJzqcv0aRR8eVg6F3so_Sfz5iflZ7ZSpZLrg/s640/ironmancollage.png" width="580" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A könyv teljes mértékben a filmeket veszi alapul, a képregények szóba se kerülnek. Ameddig ezt alapvetően jónak tartom, hiszen a Marvel filmuniverzum így is elég nagy, ha még hozzávennénk a képregényes multiverzumot, itt kitörne az őskáosz. Ezzel együtt, egy kicsivel több információban reménykedtem, vagyis nem feltétlen többen, csak... másban? Ha már azt mondjuk, hogy kizárólag a filmre koncentrálunk, akkor szerintem elvárható lett volna némi extra például a forgatásokról, vagy olyan kapcsolatok megnevezése, amire csak utalgatnak a filmekben, vagy ilyesmi. Ehhez képest az adatok többsége elég alapszinten mozgott, ami... oké, de szerintem elvesztegetett lehetőség.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Maga a kivitele a könyvnek nagyon szép és igényes, a papír vastag, így a grafika remekül érvényesül, különösen a kétoldalas kategóriaválasztóknál, amik jelzik, ha egy másik film világába ugrunk át. Lapozgatásra és nézegetésre ideális, valamint arra, hogy felfrissítsük az emlékezetünket. Ami őszintén, nem árt, főleg azon sorstársaimnak, akiknek hozzám hasonlóan aranyhal-memóriája van. #éljenekaszenillák</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipuX3Bnk7PW45mXq-2m-FdEZdOhloWGqGN4cTbB3wMkHwMBOMwruwxA4zmM6fQN7Qo-NF3deQ_ZY8JntZmEYEqYSP0ruKgZ-TYi0bQYgDYL8g3GmdZcduEp6lhOmB4AiDCD_iVYYwQmuY/s1600/collage.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1600" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipuX3Bnk7PW45mXq-2m-FdEZdOhloWGqGN4cTbB3wMkHwMBOMwruwxA4zmM6fQN7Qo-NF3deQ_ZY8JntZmEYEqYSP0ruKgZ-TYi0bQYgDYL8g3GmdZcduEp6lhOmB4AiDCD_iVYYwQmuY/s640/collage.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A filmekre bontott kategóriákon belül, minden kiválasztott karakter kapott egy - esetenként több - oldalt, ami tartalmaz egy rövid háttérsztorit, képességeket, kapcsolatokat, de mint már említettem, nem mászunk le nagyon mélyre ebben a tekintetben, inkább a gyors átláthatóság a cél. A filmek között elég jelentős az átfedés, már ami a szereplőgárdát illeti, így néhol előáll némi zavar az éterben: pl. számomra nem egyértelmű, hogy pont Natasha Romanoff miért kapott egy külön oldalt a Vasember filmek alatt is, csak mert ott is szerepelt, mint a Shields ügynöke, aki Stark után kémkedik. Nem lett volna egyszerűbb megemlíteni a Bosszúállók szegmensben lévő adatlapján, vagy akár betoldani még egy oldalt mellé, ahogy Grootnál tették?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És ha már filmekre bontott kategóriák - erősen hiányoltam a felhozatalból Deadpoolt és az X-Men filmeket. Igaz, hogy ők nincsenek benne a Bosszúállók történetszálban, de ettől még a Marvel univerzum részei, és ráadásul elég nagy közönségkedvencek, szóval szerintem hiba volt kihagyni őket. Különösen, hogy az X-Men filmek generációi igencsak bővelkednek remek karakterekben, lett volna min csámcsogni bőven. Nyilván, mindenkit felsorolni onnan nagyjából kitenne még egy enciklopédiát, de egy rövid áttekintést szerintem megérdemeltek volna a legfontosabb karakterek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgGj9BAn09cro8OoxjIwnVopmLWadiSGh1lj9XfNJBkGLTA9b0iRw2WqkzDv5EnqVrntJ0rSvQD6gFfM_JWvMGO6D983DMj-StiV3xuvVAIi8DKVAzEUeUlJckSnTWElkAAIL9VNChKoc/s1600/groot.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1352" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgGj9BAn09cro8OoxjIwnVopmLWadiSGh1lj9XfNJBkGLTA9b0iRw2WqkzDv5EnqVrntJ0rSvQD6gFfM_JWvMGO6D983DMj-StiV3xuvVAIi8DKVAzEUeUlJckSnTWElkAAIL9VNChKoc/s640/groot.png" width="540" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alapvetően, egy teljesen jó kis könyvecske ez, de úgy érzem, jobban jártunk volna mind, ha nyilvánvalóvá van téve, hogy ez inkább egy enciklopédia-jellegű áttekintés, semmint úgy igazán részleteibe menő bemutatása a karaktereknek és a világnak. Annál is inkább, hogy a rajongók jó része, ezekkel a hősökkel nőtt fel és fejből fújja az itt összefoglaltak jó részét. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Inkább olyanoknak ajánlanám, akik érdeklődnek a Marvel univerzum iránt, de nem igazán tudják, hol kezdjék, vagy nagyon elveszve érzik magukat 1-2 film megnézése után. Legyenek akár felnőttek, akár gyerekek, véleményem szerint, ők fogják leginkább a kedvüket lelni benne, nem pedig a hardcore rajongók.</div>
<br />
Értékelés: 3.5/5 - nem rossz, de többet vártam<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-57489692157508873912019-05-13T13:17:00.001+02:002019-05-13T13:49:56.395+02:00S. A. Chakraborty: Bronzváros<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0e-WTt5e544iE7RZ8hVr6TtjBzdWXaet80qdUW4iwEWr-ncxB7G05unBmE6P9tEZJOtmYmDyyX9wWrMzhX0PjFzYj9pI8k79HN_hpqI6AgH4Gp_3KkHk91ZKmEs-b6ihHTXuykQ52ywg/s1600/bronzi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="356" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0e-WTt5e544iE7RZ8hVr6TtjBzdWXaet80qdUW4iwEWr-ncxB7G05unBmE6P9tEZJOtmYmDyyX9wWrMzhX0PjFzYj9pI8k79HN_hpqI6AgH4Gp_3KkHk91ZKmEs-b6ihHTXuykQ52ywg/s320/bronzi.jpg" width="227" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Agave Könyvek</div>
Kiadás éve: 2019<br />
Oldalszám: 528<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nahri sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnHENJHEefA9oUGrFbRWAxhudKRZ24BLkt0-xyshlFJWlKc0Tr1AiRGC-JsA8oxoiNY51_v6eih5Z6RJyH6gxiK7F4RpNOsl3j2iIo_nE5ZGD_bZqw2wvcWkQR_0vkbNXmNydsxqUBuJg/s1600/kastelyokeskiralysagok.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnHENJHEefA9oUGrFbRWAxhudKRZ24BLkt0-xyshlFJWlKc0Tr1AiRGC-JsA8oxoiNY51_v6eih5Z6RJyH6gxiK7F4RpNOsl3j2iIo_nE5ZGD_bZqw2wvcWkQR_0vkbNXmNydsxqUBuJg/s640/kastelyokeskiralysagok.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm az Agave Könyveknek!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ülök itt a könyv befejeztével, bámulom ezt a sírnivalóan gyönyörűséges borítót, és csak nyomdafestéket nem tűrő szavak jutnak az eszembe. Mondjuk ehhez talán az is hozzájárul, hogy még mindig az államat keresem, amit elhagytam valahol a Százholdas Pagonyban, miután az utolsó száz oldal eseményeit követően úgy döntött, hosszú vakációra van szüksége. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Már a magyar megjelenés előtt felfigyeltem a Bronzvárosra, egyrészről a gyönyörű borító miatt, másrészről mert egyre-másra érkeztek a méltatások, miszerint egyszerűen fantasztikus, de csak nagyvonalakban tudtam, hogy miről is szól, és az alapján nem úgy tűnt, mintha igazán az én világom lenne. Tudtam, hogy egy fiatal nő a főszereplője, aki nem hisz a mágiában, hogy high fantasy, és hogy a 18. századi Egyiptom területén játszódik a sztori. Azt kell mondjam, az utóbbi években viszonylag kevés olyan high fantasyt olvastam, ami úgy igazán rezonált velem. Persze, akadtak kivételek, mint például V. E. Schwab Shades of Magic trilógiája, vagy Christelle Dabos Tükörjáró sorozata, de sokkal több volt az olyan élmény, ami csak olyan... meh volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez nem feltétlenül a könyvek hibája, sokkal inkább az én ízlésem változása, és hogy mostanság valahogy jobban megmozgatnak a karakterdrámák, ahol az emberi lélek rejtelmeiben vájkálunk, ami gyakran háttérbe szorul, amikor hatalmas világokat kell felépíteni nyolc nézőponttal és tele politikával. Ezt vártam a Bronzvárostól is: hogy jó lesz, részletesen kidolgozott... de a szokásos fantasy karakter archetípusokkal, akikbe nem sok belső konfliktus szorult a nyilvánvalón kívül, ami ahhoz kell, hogy a cselekményt előre vigye.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Jesszusom, sose voltam még ilyen boldog, hogy alaposan melléfogtam! S. A. Chakraborty megvalósította a - közel - lehetetlent, és emellé a páratlanul gazdag és részletesen kidolgozott világ mellé hús-vér, rétegelt karaktereket alkotott nekünk! </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3pc7Ulcw4jgR6vBHMAS0AisIjGFliWcqNK_0djzsilSiGOLS2fX5NTVYrpbdclxO3R865A8Wabtb86MYhj5ljy5FFd4GtMCka1TCXFVEJEyfDIXc8S1Xh-bubmOO9cUel_yBxfOsndL8/s1600/say-what-gif-4.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="209" data-original-width="452" height="183" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3pc7Ulcw4jgR6vBHMAS0AisIjGFliWcqNK_0djzsilSiGOLS2fX5NTVYrpbdclxO3R865A8Wabtb86MYhj5ljy5FFd4GtMCka1TCXFVEJEyfDIXc8S1Xh-bubmOO9cUel_yBxfOsndL8/s400/say-what-gif-4.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez főként annak köszönhető, hogy csupán két nézőpontot kaptunk, és igazából nem is volt többre szükség ahhoz, hogy úgy bontakozzon ki a cselekmény, hogy több oldalról is láthassuk a konfliktust, vagyis inkább konfliktusok labirintusát, ami a több évszázaddal előttről indul. Egyik hátránya a hosszú életű lényeknek: az idő nem igazán mossa el a sérelmeket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A két főszereplőnk, Nahri és Ali egymás szöges ellentétei - legalábbis a felszínen. Nahri egy végletekig gyakorlatias szélhámos, akinek fogalma sincs, milyen erőkkel játszik, amikor is véletlenül megidézi Dárát, a dzsinnt és onnantól fogva minden a feje tetejére áll. Dára volt valószínűleg a kedvencem az egészben. Egy igazi érzelmi zsákutca, alig tudunk róla valamit, és az a valami se túl bizalomgerjesztő, de közben rettenetesen okos, és had mondjak annyit, nem igazán szeretnék vele összefutni, ha bal lábbal kelt fel. Nahri szintén a szívembe lopta magát, főleg a száraz humorával, és hogy minden helyzetben képes feltalálni magát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– Megesik, hogy… másféle… munkákkal biztosítom a kenyérrevalót.<br />
A dzsinn – nem, a dév, helyesbített magában – összehúzta a szemét.<br />
– Vagyis amolyan tolvaj lennél?<br />
– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alival már nehezebb dolgom volt, főleg mert az agyamra ment. Ez nem feltétlenül az írás problémája, mert következetesen volt idegesítő, és a jelleme nagyon is átgondoltan volt összeállítva - csak épp az összes tyúkszememre rálépett minden második lélegzetvételével. Tipikusan az a karakter, aki jót akar, csak rettentően naiv és a naivitása gyakran szűklátókörűségben jelentkezik. Meg tudtam érteni a belső vívódásait, de ettől még alig vártam, hogy valami kósza nyíl telibe találja. Mindettől függetlenül jó választás volt az ő nézőpontja Nahri mellé, mert így elég átfogó képet kaptunk az egymásnak feszülő érdekek kusza labirintusáról, ami önmagában elég érdekes volt ahhoz, hogy átlendítsen - Nahri szavaival élve - <i>őkirályi taknyossága </i>szemszögein.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://www.sachakraborty.com/uploads/7/5/7/1/75711941/editor/nahri-and-dara-study.png?1544667530" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="496" data-original-width="386" height="320" src="https://www.sachakraborty.com/uploads/7/5/7/1/75711941/editor/nahri-and-dara-study.png?1544667530" width="249" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.sachakraborty.com/fan-art.html" target="_blank">Forrás: a szerző hivatalos oldala</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A cselekményen tisztán látszik, hogy Chakraborty nem csak érti, de nagyon is szereti a történelmet, és megvan benne az a képesség, hogy közel tudja hozni az emberhez, ameddig a hatalomért való küzdelem alatt meglátjuk a személyes kapcsolatok hálóját. Sokszor halljuk, hogy a történelmet a győztesek írják, de ritkán látni ennyire tökéletesen illusztrált példát: mindenkinek megvan a maga verziója, megvan a hivatalos verzió, és egyik se a teljes igazság. Imádtam, ahogy Chakraborty kibontotta ezt az alapjában véve nagyon egyszerű konfliktust, amiről mi is ezerszer hallottunk a valóságban: egyik törzs/család/nemzet kezéből átkerül a hatalom a másikéba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
Miután Szulejmán, a prófétakirály hat különálló törzzsé választotta őket, a legtöbb dzsinn jobb szerette népe társaságát; mi több, állítólag Szulejmán pontosan abból a célból osztotta fel őket, hogy a lehető legmagasabbra hágjanak az elégedetlenség hangjai. A dzsinnek minél többet harcoltak egymással, annál kevésbé háborgatták az embereket.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A sztori a közepe táján egy picit megfeneklik, és olvasás közben azt hittem, ez csak a szokásos "itt vagyunk a felénél, nyugodj már le egy kicsit" szakasz, ahol teázgatunk, meg mindenki próbál napirendre térni az új helyzet felett, és őszintén? Kicsit el is untam magam. De akkor még nem tudtam, amit most már igen: nem pihi volt az, hanem vihar előtti csend. Mert az utolsó száz oldal?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJB41dhIYUdS-UqdHOzUmO74PGevi8hrey4kaNXTBTwAsP6RgixB2ddg8ybcrjU1vqZh1q3PKEzDQ1IAAJ5-aPJzqWfJWCfJK-GsFhNFhCA4rCdLRRyyD2mPi4pKswRVtifltTLz0JsE/s1600/mindblown-jimmyfallon.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="249" data-original-width="500" height="159" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikJB41dhIYUdS-UqdHOzUmO74PGevi8hrey4kaNXTBTwAsP6RgixB2ddg8ybcrjU1vqZh1q3PKEzDQ1IAAJ5-aPJzqWfJWCfJK-GsFhNFhCA4rCdLRRyyD2mPi4pKswRVtifltTLz0JsE/s320/mindblown-jimmyfallon.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Emlékeztek az értékelés elejére? Nah, az állam azóta sincs meg. Említettem már többször, hogy mennyire klisés az a mondat, hogy "senki nem az, akinek látszik", főleg, hogy nagyon ritkán érzem tényleg úgy egy könyv elolvasása után, hogy jogos a kijelentés. Cinikus lélek vagyok, nehéz meglepni. Höhöhöhö. Chakrabortynak erről nem szóltak. Ebben az esetben inkább úgy szólna a marketing mondat, hogy "senki nem <i>csak</i> az, akinek látszik." Az ogre mint a hagyma. Meg a dzsinn is, ezek szerint. Bár őszintén, ez nagyjából mindenkiről elmondható, csak jóságos atyám, NAGYON ritka, hogy ennyire hatásosan és hihetően ábrázolják ezt az örökérvényű igazságot könyvekben. Máris viszket a kezem a következő rész után, de azt hiszem, jobban járok, ha hagyom ezt az élményt ülepedni egy kicsit, különben elkerülhetetlen lesz a szívroham.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében? IMÁDTAM. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló. Az eddigi év legjobb olvasmánya.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-18454138980478775682019-02-20T01:37:00.000+01:002019-02-20T01:37:04.979+01:00Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1E1Z4SOxdpF60ZTdnpdBME8xPAWTDWRhOQfIPECufHJB5YIoBJg-wAr5rZ99J0Mc2S1HyGrhXiC61cWj4rAR8NqYsFr_TgjNQrvNGWJLaZDchIHGpENcMqcl_BUwAAve7Qj9XosarCQc/s1600/kogazdag-azsiaiak.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="426" data-original-width="300" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1E1Z4SOxdpF60ZTdnpdBME8xPAWTDWRhOQfIPECufHJB5YIoBJg-wAr5rZ99J0Mc2S1HyGrhXiC61cWj4rAR8NqYsFr_TgjNQrvNGWJLaZDchIHGpENcMqcl_BUwAAve7Qj9XosarCQc/s320/kogazdag-azsiaiak.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Kossuth</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 432</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Amikor Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7HL6GDzerI0_ypl8CeWD5-IftbOcfeQ0FeRR1A6cnd_J_o4T4Cjb0zU9HaL3_sqGtii9NdQ5rrcyDE4VYcBjTLHFASYEXd-AVudrgmI_984r0x3vEBXIjiwTiSbxts-7U5Z8xu1W2SqQ/s1600/pusztulanduszvalentinusz.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7HL6GDzerI0_ypl8CeWD5-IftbOcfeQ0FeRR1A6cnd_J_o4T4Cjb0zU9HaL3_sqGtii9NdQ5rrcyDE4VYcBjTLHFASYEXd-AVudrgmI_984r0x3vEBXIjiwTiSbxts-7U5Z8xu1W2SqQ/s640/pusztulanduszvalentinusz.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Kossuth kiadói csoportnak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A Kőgazdag ázsiaiak tipikusan az a könyv volt, aminek vetettem egy pillantást a borítójára, és rögvest közöltem, hogy "aha, biztos nem", majd szépen tovább álltam. Már a külföldi megjelenésnél megállapítottam, hogy nem hiszem, hogy ezt a könyvet nekem írták, amúgy se vagyok nagy contemporary rajongó, úgyhogy elhessegettem magamtól. Aztán viszont óriási siker lett, sőt film is készült belőle, és annak a trailere viszont annyira megtetszett, hogy rögtön szóltam is <a href="http://maybeimabookworm.blogspot.com/" target="_blank">Zsebinek</a>, nem akarjuk-e ezt Valentin nap (blöeh) alkalmából együtt elolvasni, hogy morálisan támogassuk egymás olvasási kihívását.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindehhez hozzátartozik, hogy a film trailere homályosított fel arról, hogy a regény színhelye nem más, mint Szingapúr, amitől máris sokkal érdekesebb lett számomra a dolog. Anyukám járt egyszer Szingapúrban üzleti úton, még amikor olyan tíz körül lehettem (engem persze otthon hagyott, affene), és azóta is rengeteget emlegeti, hogy mennyire fantasztikus és sokszínű hely. Gondoltam, legalább elolvasok valami romantikus limonádét, aminek a helyszínéül szolgál, ha már a repülőre épp nem tudok felpattanni. Azt kell mondjam, Kevin Kwan e téren nem okozott csalódást.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.hindustantimes.com/rf/image_size_960x540/HT/p2/2018/10/04/Pictures/_83ce9e8e-c7e2-11e8-bbf7-ccd0803112e5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="800" height="225" src="https://www.hindustantimes.com/rf/image_size_960x540/HT/p2/2018/10/04/Pictures/_83ce9e8e-c7e2-11e8-bbf7-ccd0803112e5.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az első oldalaktól nyilvánvaló, hogy a szerző pontosan tudja miről beszél, legyen szó a helyszínekről, a kultúrák keveredéséről, vagy akár a családi dinamikákról. Elképesztő érdekes világ tárul fel a szemünk előtt, persze csak miután túlteszi magát az ember lánya a kezdeti sokkon, hogy ez bizony nem valami agykikapcsos tinglitangli limonádé, hanem annál valami sokkal árnyaltabb és részletesebb. Ez alapvetően nem baj, sőt, Kwan remekül keveri a humort az istentelen mennyiségű információval, amit be kell fogadnia annak, aki annyit bír kinyögni kínaiul, hogy szia, és amúgy rendkívül felületes a tudása a régióról (a.k.a: én). Viszont, szerintem kicsit félrement a marketing kampány, ugyanis valahogy nem sikerült kidomborítani ezt a tényt, így kicsit meglepetésként ért a dolog. A romantikus szál ugyan jelen van, de nagyon minimális szinten, inkább a konfliktus forrását jelenti. A középpontban mindenképp a kultúrsokk, a társadalmi rétegek és a családi kapcsolatok szövevényes dzsungele áll.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nick Young a tökéletes pasi kiidegelt a regény nagyjából 80%-ában. Nem tudtam eldönteni, hogy buksin simogassam, amiért ilyen áldottan naiv, vagy jól megrázzam, hogy vegye már észre mi zajlik körülötte. A végére megbékéltem vele, de fúúúha, rögös út volt. Rachelt viszont első perctől fogva kedveltem! Talpraesett, intelligens, szerethető karakter, akivel könnyű azonosulni. Tekintve, hogy férfi az író, meg kell jegyezni, hogy az összes női karakter igazán élethűre sikeredett. Ez nem valami fordított szexizmus, azt tapasztaltam, hogy igen gyakran női íróknál is észrevehető, hogy a férfi karakterek kicsit... üresek, vagy egyszerűen nem életszerűek. Itt nem volt ilyen probléma, ami már csak azért is meglepő, mert Jézus Krisztus ANNYI szereplő van, hogy tejóisten. És mindenki valakinek a valakije. Csak pislogtam az elején a családfára a könyv első oldalain, hogy hehhh, de utólag nézve, jó ötlet volt belerakni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
Eleanor már réges-rég felállította a férfiakkal kapcsolatos elméletét. Szentül hitte, hogy esetükben a „szerelem” és „az Igazi megtalálása” merő butaság. A házasság egyszerűen időzítés kérdése, és ha egy férfi egyszer elhatározza, hogy levonja a vitorláit és révbe ér, akkor az a lány lesz az Igazi, aki akkor éppen ott van.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Meglepően sokat ugrálunk a karakterek között, Nick és Rachel nézőpontjain kívül még jó pár másikba is belelátunk, amitől kifejezetten kerek képet kapunk a fennforgásról, ugyanis mindenki kavar mindenfele és mindenkinek megvan a véleménye. Szvsz a kedves mama, Eleanor Young történetíve kicsit kurtán lett levágva a végén, de gondolom majd a folytatásban felvesszük a fonalat. Astrid részeit nagyon élveztem, kifejezetten rétegelt karakter, és persze neki is kijut bőven a... khmm.... fekáliaviharból, így ő kivételesen nem azzal van elfoglalva, hogy Nick és Rachel mit csinálnak. Ne értsetek félre, szurkoltam én a két jómadarunknak, de majd' 500 oldal alatt jól esett egy kis kitekintés a főkonfliktusból. Charlie is egy tündérbogár, Michael meg eltűnhetne már a képből, de úgy igazán. Van egy olyan érzésem, hogy még le fogom kaparni a falat a további két részben miattuk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://cdn1.thr.com/sites/default/files/imagecache/scale_crop_768_433/2018/07/thr22fea_cra-splash-thr_2018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="433" data-original-width="768" height="225" src="https://cdn1.thr.com/sites/default/files/imagecache/scale_crop_768_433/2018/07/thr22fea_cra-splash-thr_2018.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.hollywoodreporter.com/features/crazy-rich-asians-how-asian-rom-happened-netflix-1130965" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, sokkal mélyebb tartalmú és alaposabb regényt kaptam, mint amire számítottam. Egyfelől nagyon élveztem többet megtudni egy olyan kultúráról, ami alapjába véve távol áll tőlem (és nem csak a földrajzi elhelyezkedés miatt), de tagadhatatlan, hogy az érzelmi töltetet itt-ott keveselltem egy olyan regényhez, ami romantikusként van eladva. És ti tudjátok a legjobban, hogy nem kenyerem a csöpögés. Itt főként csak arra gondolok, hogy néhol úgy éreztem, többet kapunk mindenki másból, mint a főszereplőinkből. Nick és Rachel kicsit későn kezdtek el kommunikálni úgy istenigazából, és szerettem volna többet látni ebből a részéből a történetnek. Néhol kicsit túlteng az info dump, de Kwan humora és a rendkívül emberi karakterek átlendítenek a lassabb részeken is, és most már tényleg alig várom, hogy megnézhessem a filmet is. Na és persze a folytatásra is sort fogok keríteni idővel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 4/5 csillag</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: az elején az információs forródrót. Mint az én családom, csak nagyban.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Rachel, Astrid</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<br /></div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-7987756125471461532019-02-11T04:21:00.000+01:002019-02-11T04:21:44.400+01:00Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák Bagolyvárosból 1.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDfXnWGaUxM2GKMSSbWzoiq2_GUsGc6FxvMGy0CafCrWbLA_sURN-gkfNDxhJAlT0jg-XQDlqGZJVK5P53bGq9OkrwWa54O0UMRmqSpK03oP1AwcuIvn9zOfDtb6uXMMRjaeEjf7s-Uw8/s1600/talpigfeketeben.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDfXnWGaUxM2GKMSSbWzoiq2_GUsGc6FxvMGy0CafCrWbLA_sURN-gkfNDxhJAlT0jg-XQDlqGZJVK5P53bGq9OkrwWa54O0UMRmqSpK03oP1AwcuIvn9zOfDtb6uXMMRjaeEjf7s-Uw8/s320/talpigfeketeben.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Főnix Nova</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 144</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlcVPSJlIdfRE8RtQTHfETtrw4HsA7rbP3PLdRXdHA_OILgkydvcex_Xo6mHKdfLC8Kj5aQVWmUdswPBDmkhPi7vticCZWkxEOeBIdvvgVitXi7TCxKSykIj6yECqxvCLhD_qCsE-Oye0/s1600/magyarhet19.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlcVPSJlIdfRE8RtQTHfETtrw4HsA7rbP3PLdRXdHA_OILgkydvcex_Xo6mHKdfLC8Kj5aQVWmUdswPBDmkhPi7vticCZWkxEOeBIdvvgVitXi7TCxKSykIj6yECqxvCLhD_qCsE-Oye0/s640/magyarhet19.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a könyv már a radaromon volt egy ideje, két okból kifolyólag is: 1) a címe akár az én mottóm is lehetne #deatheaterfashion 2) urban fantasynek emlegették a népek, és ha valamiből, hát jó UFből nincs elég a piacon. A magyar piacon meg pláne nem. Ja, meg hát az se ártott, hogy a borító atomjól néz ki. Van egy enyhe sztriptízbár beütése, de jó értelemben. Úgyhogy meg is ragadtam az alkalmat még a Könyvhéten, gyorsan az írónő orra alá dugtam az agyszüleményét, hogy firkantsa nekem alá, és vittem is haza nagy boldogan, hogy én akkor ezt most nagyon, de nagyon elolvasom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Aztán jó moly módjára, ráhagytam némi érlelési időt, mert vártam, hogy rám törjön az UF olvashatnék, ami egyéni kórságom, kiszámíthatatlan időközönként jelentkezik, viszont ha akkor nincs kéznél valami, akkor tikkelni kezdek. Úgyhogy az év többi részében hörcsög módjára halmozom az UFeket az ínséges időkre (lásd, ezért nem olvastam még Anne Bishop sorozatát). Na de. Vissza a témához. A lényeg, hogy az egyik kedvenc műfajomról van szó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azt kell mondjam, a Talpig feketében végülis nem okozott csalódást! Nem egy hosszú darab, így pár óra alatt le lehet tolni, de nagyon is kerek egész cselekményt kapunk, egy nagyvonalúan felvázolt világgal és remek karakterekkel. Kicsit olyan volt, mint azok a hosszabb sorozatrészek, amik egy órásak, és ezért csak 10 rész van egy évadban (csak itt nem volt függővég, ezért nem maradtál fel hajnal ötig a körmödet rágva véreres szemeiddel a netflixre tapadva... <i>khmm Tiempos de Guerra khmm</i>).</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A világ engem egy tipik különleges képességes UF-be oltott 1984-re emlékeztetett: az Impérium a totalitáriánus hatalom, aki agyzombítja (nyelvújítok, szállj le rólam) azon kedves elvtársakat, akikben egy csipetnyi Adottságot fel vélnek fedezni, mert legyen mindenki egyenlő, úgyhogy az Adottsághasználók érthető módon meghúzzák magukat, ha valamiképpen képesek átcsúszni a rostán gyerekként. Miután a cselekmény az Impériummal való bújócska-fogócska köré épül, így a világfelépítés nagyjából itt ki is merül a számunkra, de bőven elég is volt ennyi, egy 140 oldalas könyvet nem lehet telenyomni infóval. Azért remélem, a folytatásokban többet látunk majd belőle, mert nekem ez eddig tökre bejövős!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Két főhősünk Igor és Alaska, utóbbiról jó pár oldallal később fedeztem fel, hogy szintén fiú, mert nekem azonnal a John Green-féle Alaska ugrott be, akit eszeveszetten kerestek és nőnemű volt, szóval itt akadt némi pillanatnyi zavar, de egy idő után csak leesett a húszfilléres. Mindkettejüket könnyű volt megkedvelni, és jesszus, végre egy introvertált főszereplő! Alaska nem az a hős típus, nem kedveli túlzottan az emberi társaságot, és úgy általában szereti meghúzni magát, de mindez nem teszi sem hisztissé, sem gerinctelenné, amit nagyon tudtam értékelni. Ja, és az Adottságát egyenesen imádtam! Tök sok potenciál van benne, és nem is nagyon találkoztam még hasonlóval.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
Két hete embert sem láttam, a tükörképemet kivéve, és most itt térdepelt egy a nappalimban, kilökve engem a komfortzónámból. Nem éppen kedvemre való cselekedet az illetéktelen behatolás az otthonomba, Mint említettem, az embereket sem kedvelem. A komfortzónámat ellenben nagyon is.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ami Igort illeti, az ő jelleméről kevésbé vannak határozott elképzeléseim, inkább az idősebbik Blankenschwift testvér vitte el a pálmát ezen a téren (Kasja nem az a típus, akiről csak úgy meg lehet feledkezni), de ettől függetlenül ő is szerethető volt, mégha kicsit ki is lökdösték a reflektorfényből. Btw, nekem is kell banános-angyalszárnyas zokni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A "főgonosz" viszont... (azért tettem idézőjelbe, mert nem feltétlen gonosz a szerencsétlen, csak durván eltévelyedett) hmm. Kicsit tucatnak éreztem? Bizonyos részei remekül ki voltak dolgozva, például ahogy beszivárgott a környezetébe, és végülis a motivációja is rendben volt, bár kicsikét elcsépelt, de elnézzük... viszont. Egyvalami nagyon megakadt a torkomon, és azt nem is a big bad jelentette ki, csak vele kapcsolatban jegyezték meg utólag, azt hiszem, pont Igor. Hogy ő is valószínűleg ugyanezt tette volna a helyében. Öhm. Nem? De így NEM. Lehet sajálni, lehet együttérezni vele és megérteni azt, hogy mi mozgatta, még meg is lehet bocsátani neki, de az SOSE lesz oké, hogy egy rakat embert offolunk, csak mert egyvalaki, akit igazán ki akarunk nyírni szintúgy ott van a tömegben! Hogy a többit, ami a rovásán van már ne is említsük.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egyetlen másik negatívumot tudok még felhozni, ami kifejezetten zavart olvasás közben, főleg az elején, az a szerkesztés (hiánya) volt. Többször ismétlődnek információk rövid időn belül, a leírások pedig itt-ott tele vannak zsúfolva melléknevekkel és egyéb szükségtelen adalékokkal, amik főleg egy kisregénynél, ahol alapvetően gyorsabban pörögnek az események, rettentőmód feltűnő tud lenni. Nyilván ez szubjektív, kinek milyen stílus jön be, de én a kevesebb több irányelvet részesítem előnyben az esetek többségében. Inkább legyen ott egy jelző, de az jól megválasztva, mint mindjárt három egymás mellett. Elvonja a figyelmet, zilálódik tőle a narratíva, és nyúlnak a leírások, amik lassítják a cselekményt. Szerencsére a dialógusok megmentették a napot, ugyanis remekül működtek, így az imént felhozott probléma viszonylag ritkán jelentkezett, és könnyebb volt elfeledkezni róla, főleg az első 30 oldal után.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, egy nagyon üdítő, kalandos kisregényhez volt szerencsém, nagyon jól szórakoztam olvasás közben! Pont az a nagy könyvek közötti kis szösszenet volt, amire az embernek néha szüksége van, amikor csak ki akar kapcsolni egy pár órára anélkül, hogy egy 600 oldalas, 5 részből álló sorozatba vágna bele. Nagyon várom a folytatást!</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<br /></div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-78542664058093133932018-12-14T01:03:00.000+01:002018-12-14T01:04:48.953+01:00Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioTRA-ske5Fw_Fvn5ONmM7Y02XHKh7ss8ZePgklE34ppagcc2dklwoSrfu9uV9l-fRAYYVesqFKnvsqP_nxCsWT6wNlL6mhYfDGqFqt9QHZGtwTUy7TmHrLveecvILZ0GvPNZvBPV8jCE/s1600/rejtelyeseltunesek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioTRA-ske5Fw_Fvn5ONmM7Y02XHKh7ss8ZePgklE34ppagcc2dklwoSrfu9uV9l-fRAYYVesqFKnvsqP_nxCsWT6wNlL6mhYfDGqFqt9QHZGtwTUy7TmHrLveecvILZ0GvPNZvBPV8jCE/s320/rejtelyeseltunesek.jpg" width="211" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Kolibri</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 664</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! </div>
<br />
A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi__N9E3N_Y3JuqhwGfouxNltDuudydMq5zkwkLs4urAaHH4g3roM001kFZyV1TtBLes0mg_OefcvLnWrn3nyf0cl0KldDtzKq90dqU6rUGNUA0FSs-ma2QENokQ1cpRzKMGHzxlsJgN6k/s1600/winterwonderlandprojekt.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi__N9E3N_Y3JuqhwGfouxNltDuudydMq5zkwkLs4urAaHH4g3roM001kFZyV1TtBLes0mg_OefcvLnWrn3nyf0cl0KldDtzKq90dqU6rUGNUA0FSs-ma2QENokQ1cpRzKMGHzxlsJgN6k/s640/winterwonderlandprojekt.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányért hálás köszönet a Kolibri kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Talán az év általam legjobban várt megjelenéséről van szó, így talán nem okozok senkinek nagy meglepetést, ha előzetesen elárulom: IMÁDTAM ezt a könyvet! A tél jegyeseitől anno igazán nem tudtam, mit várjak, de egy csapásra beszippantott a világ, a hangulat, a karakterek sokszínűsége. Az oldalak egyszerűen repültek, pedig a cselekményről nem mondható el, hogy ezerrel pörögne, de mégsem érződött vontatottnak. Amikor pedig a végére értem, csak még többet akartam, és így volt ez a második résszel is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem sokkal az első rész eseményei után vesszük fel a fonalat, és természetesen visszatérnek a már jól ismert karakterek is. Ophélie tőle immáron elvárható módon, csöbörből-vödörbe bukdácsol, néha szó szerint, néha képletesen, de továbbra is megmarad annak a rendkívüli módon szerethető főhősnőnek, akinek az első rész folyamán megismertük. Dabos karaktereiről általánosságban elmondható, hogy igazi alapossággal és érzékkel vannak összerakva, de Ophélie számomra kimagaslik közülük, talán azért is, mert őt ismerjük meg a legalaposabban. De ennél azért mégis többről van szó. Ophélie a közelében sincs a YA fantasykben megszokott főhősnőknek, egyáltalán nem az, amit várna az ember, de pont ez teszi őt annyira érdekessé és emberközelivé. Ügyetlen, halkszavú, első pillantásra jelentéktelen, viszont kifejezetten intelligens és éleslátó. Egy élmény volt nézni, ahogy próbálja megtalálni a helyét az udvarban és persze azt is, ahogy Thornnal, a kissé karót nyelt (Zsebivel és So-Soval mi csak jéghegyecskének hívjuk a lelkemet) vőlegényével kerülgetik egymást.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Thorn szintén nagyon a szívemhez nőtt, a szociális készségek teljes hiánya ellenére - vagy talán éppen azért, ki tudja? - olyan szépen ki lett bontva, ahogy lassacskán elkezdi meglátni Ophélie-ben az értéket és megtanulja tisztelni a lányt, akit az elején még nem nézett semmibe. A jéghegyecskénk lassan, de biztosan csiszolódik, miközben itt már jóval több kiderül az ő családi hátteréről is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.<br />
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!<br />
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.<br />
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…</blockquote>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nagy kedvenc volt még Archibald, a nagykövet úr, aki gyakorlatilag Thorn szöges ellentéte - kissé trehány, polgárpukkasztó, elbűvölő, de egyébként veszedelmesen okos - éppen ezért rendkívül vicces volt nézni, amikor egy légtérbe kerültek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/24/f4/e0/24f4e0b33d4676fa12cb5b15ecca699b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="798" data-original-width="564" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/24/f4/e0/24f4e0b33d4676fa12cb5b15ecca699b.jpg" width="226" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/388435536609318637/" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A világ eddig is lenyűgöző volt, de ebben a részben több szegletét is van alkalmunk felfedezni, ráadásul az eredetének kérdését is elkezdik pedzegetni az emléktöredékekben, amik a fejezeteket tagolják. Ami az elején csak egy légből kapott, mesei elemnek hatott a számomra itt komoly hátteret kapott: mégis miért van ez a világ szilánkokban? Kik is a családfők igazából, és ki Isten, aki darabjaira törte a világot a kezdet kezdetén? Minden oldallal szövevényesebb lesz a rejtély, miközben Ophélie maga is kénytelen nyomozásba kezdeni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Továbbra is szinte hihetetlen számomra, hogy ez Christelle Dabos első megjelent sorozata, mert ilyen részletességgel kidolgozott világot és karaktereket aztán tényleg nem találni minden bokorban, hogy arról már ne is beszéljünk, mennyire gyönyörűen van mindez megírva. Persze, itt biztos a magyar fordítás is közrejátszik, ami kivételesen igényes. Bár a franciatudásom a köszönésben és káromkodásban rögtön ki is merül, képtelenség nem észrevenni, milyen gördülékeny és minőségi a magyar szöveg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Őszintén, csak ajánlani tudom ezt a sorozatot bárkinek, aki kedveli azokat a könyveket, amelyeknél a hangulat a lényeg. Bónusz pont, ha szereti a telet, mert némely jelenetnél esküszöm, szinte éreztem a jeges szelet az arcomon. Az első rész azonnal kedvenc lett, és a folytatás sem marad el mögötte, sőt még rátesz egy lapáttal, úgyhogy már nem is tudom, hova magasztalhatnám ezt a sorozatot. Ugye hamarosan jön a folytatás? UGYE? *könyörgő csizmáskandúr szemek* Egyrészről, Dabos megvonási tünetek fognak rajtam jelentkezni, másrészről KICSIKÉT függőben maradt a Rejtélyes eltűnések vége, úgyhogy nagyon-nagyon várom a folytatást!</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-12040462505065049142018-11-07T13:46:00.000+01:002018-11-07T13:46:30.964+01:00Leigh Bardugo: Shadow and Bone - Árnyék és Csont<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8G3taNdWZx4WKXHG2eFl7VPKgOLAcxh1PiiXBMrPRgNnbF741JapeWLgbhJtGBUrM4ul2WBICDIGX-ixYUBlCrc1JPfMOYgmE8dY9htCy0KO2qGOcPQyvZyuK-39KA1I-IoPqM7ohnsU/s1600/shadowandbone.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="310" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8G3taNdWZx4WKXHG2eFl7VPKgOLAcxh1PiiXBMrPRgNnbF741JapeWLgbhJtGBUrM4ul2WBICDIGX-ixYUBlCrc1JPfMOYgmE8dY9htCy0KO2qGOcPQyvZyuK-39KA1I-IoPqM7ohnsU/s320/shadowandbone.jpg" width="208" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Indigo (magyar fordításban: Könyvmolyképző)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2012</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>'I've been waiting for you along time, Alina,' he said. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>'You and I are going to change the world'</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
The Shadow Fold, a swathe of impenetrable darkness, is slowly destroying the once-great nation of Ravka.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alina, a pale, lonely orphan, discovers a unique power that thrusts her into the world of the kingdom's magical elite - the Grisha. Could she be the key setting Ravka free?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
The Darkling, a man of seductive charm and terrifying power. If Alina is to fulfil her destiny, she must unlock her gift and face up to her dangerous attraction to him.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
But what of Mal, Alina's childhood best friend? As Alina contemplates her dazzling new future, why can't she ever quite forget him?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(hivatalos fordítás)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfR7xBHNXLzgRklI8hcREa2JhsSYEyC89eP5aoFKJns1r2sfzxHAOK9C6FQmE8cMz2c9oaizlk5fjKthnhyQc5sU3_PBGqD2eziJOfm2CroruyHfPoVK3S0jhhitz2Z8zBhgWscd7sHrQ/s1600/szlc3a1vsorozat.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfR7xBHNXLzgRklI8hcREa2JhsSYEyC89eP5aoFKJns1r2sfzxHAOK9C6FQmE8cMz2c9oaizlk5fjKthnhyQc5sU3_PBGqD2eziJOfm2CroruyHfPoVK3S0jhhitz2Z8zBhgWscd7sHrQ/s640/szlc3a1vsorozat.gif" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a könyv valószínűleg sokkal jobban tetszett volna, ha a megjelenésekor olvasom. Félreértés ne essék, tulajdonképpen így is élveztem, és viszonylag hamar kivégeztem, de ha 2012-ben (vagy akár 2014-ben, amikor a KMK magyarul is kihozta) találkozom ezzel a sztorival, hát meg lettem volna róla győződve, hogy ez a legjobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta. Az irónia? 2014-ben én megvettem ezt a könyvet angolul, csak épp 4 évembe telt sort keríteni rá, szóval igazából az egészet magamnak és a halogatós fajtámnak köszönhetem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Na, de ássunk is bele mélyebben a dologba és lássuk, mi volt az, ami miatt bár élveztem olvasni, mégsem lett kedvenc a Shadow and Bone! Annyi hót ziher, hogy nem a világfelépítésen múlt, mert atyagatya, hát az isteni! A borító nem hazudik, igazi orosz tündérmesés hangulatot árasztanak az oldalak, tele mágiával és azzal a varázslatosan télies hangulattal, ami az ilyen történetek sajátja. Kapunk egy saját mondavilágot is, ami nálam mindig pluszt jelent, és a mágiarendszer se semmi, amit Bardugo felvázol nekünk, pláne hogy mindezt úgy hozza össze, hogy nem térsz ki a hitedből, mire felfogod, hogy mi merre hogyan. Azok, akik csípik az elementális mágiát itt tobzódni fognak! Ez a része csillagos ötös!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://i.pinimg.com/564x/2d/c3/29/2dc3291f3f96373e4b727929ef8ed607.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="601" data-original-width="500" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/2d/c3/29/2dc3291f3f96373e4b727929ef8ed607.jpg" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A negatívumok számomra a karaktereknél jelentkeztek. A cselekmény három szereplő körül összpontosul, ezek lennének Alina, a Darkling (aki magyarul Éjúr, de már megszoktam Darklingnak, szóval nekem így marad), és Mal. Egy gond van: háromból hármat utáltam. Legalábbis a könyv első felében.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alina olyan szinten az agyamra ment, hogy az hihetetlen. Bizonytalan, befolyásolható, nem áll ki magáért (ha mégis, azt a szociálisan lehető legretardáltabb módon adja elő), aztán meg megsértődik, amiért nem veszik számításba. Az első százötven oldalon kb. a könyvet szuggeráltam, hogy édes leányom csinááááálj már valami ééééértelmeset! Pls! A kedvemért! Nem állítom, hogy ez az írónő részéről nem volt szándékos (simán lehet, hogy igen), és az is hozzátartozik, hogy Bella Swan fénykorában sok ilyennel volt dolgunk, és Alina még így is ezerszer életrevalóbb volt, mint az a siránkozó vámpírivadék de wáááá, még így is az agyamra ment. Tiszta mázli, hogy ott volt Genya, különben lehet, hogy elvesztem a türelmemet. Igen, szegény leányzót Genyának hívják, de ne tévesszen meg a név, ő volt az egyetlen kedvelhető karakter az egész kompániában, akinek nemcsak értettem a motivációit, de át is éreztem a helyzetét. Remélem, a folytatásokban is látjuk majd!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://i.pinimg.com/236x/6a/3b/f4/6a3bf46e02daed1e92ba924fea5448a3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="299" data-original-width="236" src="https://i.pinimg.com/236x/6a/3b/f4/6a3bf46e02daed1e92ba924fea5448a3.jpg" /></a>A Darklingért mindenki odáig meg vissza van, amit bizonyos fokig meg is értek, mert ki ne imádna egy jó kis főgonoszt? Mondjuk a Darklingot szerintem sokan a meg nem értett antihero kategóriába sorolnak, ami nekem egy kicsit távol áll attól, amit valójában produkál a könyvben. Sőt, a számomra kifejezetten frissítő volt egy olyan megalomániás, ijesztő, manipulatív rohadékról olvasni, aki... tényleg egy megalomániás, ijesztő, manipulatív rohadék, és nem egy feminista Rhysand. Btw másnak is feltűnt, hogy a felszínen Rhys és a Darkling mennyire hasonlítanak? Na mindegy, ezt az elméletemet majd máskor kifejtem, amennyiben igény van rá. Maradjunk annyiban, hogy ha nem is kedveltem, de értékeltem a Darklingot mint karaktert, és kifejezetten élveztem az aljas kis húzásait, feldobta az általános szenvedést, amit Alina produkált és cselekvésre késztette, ami messzemenőkig jót tett a karakterének. A végére eljutottunk addig, hogy nem azért szurkoltam, hogy zabálja már fel egy arra járó volkra. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ami Malt illeti... eeeh? Vele is nagyjából úgy voltam, mint Alinával, bár más okokból kifolyólag. Az elején az agyamra ment, de a végére egészen megbarátkoztam vele. Belé legalább szorult némi életösztön. Nem egy bonyolult karakter, de amennyit porondon van, nem is csoda, hogy nem ismerjük meg jobban. A könyv 80%-ában azt se tudjuk, hogy életben van-e még. Abban reménykedem, hogy a folytatásokban kap egy kis mélységet, jót tenne a szentemnek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A cselekmény nem a leggyorsabb a világon, itt-ott leül egy picit, de a végére bepörgünk, és az utolsó 50 oldal egészen fantasztikus. A lezárást elnézve teljesen nyilvánvaló, hogy mindez csak bevezetés volt és a java még csak most jön. Őszintén, alig várom! Már beszereztem a trilógia második és harmadik részét, és legalább a Siege and Stormra (amiről mindig a Sturm und Drang jut eszembe, a bölcsész reflexeket nehéz kikapcsolni) szeretnék még idén sort keríteni. A lassabb részeken pedig átlendít az írói stílus, mert jesszusmariska, Leigh Bardugo aztán tudja mit csinál! Gyönyörű a narratíva, nincs túlcsicsázva, pont annyi és pont olyan, amilyennek lennie kell. Élvezet volt olvasni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, teljesen korrekt volt ez. Alapjaiban megrázta a világomat? Nem. De kifejezetten pozitív élmény volt és nagyon kíváncsivá tett. Arról nem beszélve, hogy a Grisha trilógia után ott a Six of Crows, amiről már annyit de annyit hallottam, hogy muszáj megnéznem magamnak közelebbről.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 4/5</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: a vége</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Genya</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-37615639891093072852018-11-05T02:17:00.001+01:002018-11-05T02:17:56.376+01:00Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King - A kalózkirály lánya<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxFQTEh0gHviZgT75lr_DIJJWB5W7Q3NWLYPBfavgy2cpoH8siIeCq7rH2ibS4CN5LHMrZEK_QG6Tsfg5_qaIl0etXZnlEX4PoQj5sgLtGir7VbRzLR65DujuueRtogW0YT3HQJRf5QlU/s1600/daughterofthepirateking-magyar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="334" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxFQTEh0gHviZgT75lr_DIJJWB5W7Q3NWLYPBfavgy2cpoH8siIeCq7rH2ibS4CN5LHMrZEK_QG6Tsfg5_qaIl0etXZnlEX4PoQj5sgLtGir7VbRzLR65DujuueRtogW0YT3HQJRf5QlU/s320/daughterofthepirateking-magyar.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Könyvmolyképző</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 288</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLeYPQq9KrEmKvYhMtRa6kL8b0-n62gJ_9diegl1dHUhLtKZMbT5p1WK0p6S8bKCJHY-sC9GzmtXYQKyND_t2kyZlwD78DgYxWk_lWkjrJM4SOxxL1il-IIqPOH2xbZtDPRou_BkJQNP4/s1600/halloweeni.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLeYPQq9KrEmKvYhMtRa6kL8b0-n62gJ_9diegl1dHUhLtKZMbT5p1WK0p6S8bKCJHY-sC9GzmtXYQKyND_t2kyZlwD78DgYxWk_lWkjrJM4SOxxL1il-IIqPOH2xbZtDPRou_BkJQNP4/s640/halloweeni.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Most már biztosan tudom, hogy a tengeres-kalózos-szirénes könyveket nekem találták ki! Megintcsak az a jóleső érzés kapott el, mint a To Kill a Kingdom befejezése után, bár ott talán kicsit nagyobb volt a fangörcs (mert utána elolvastam még vagy kétszer). Mindenesetre több ponton is hasonlít a két sztori (nem copycat, csak párhuzamok szintjén), úgyhogy ha az egyiket szeretted, valószínűleg a másikat is fogod!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A hangulat kellemes és többnyire könnyed, de igazából a két főszereplőnkön állt vagy bukott minden, hiszen a sztori bár mozgalmas, nem tartogat túl sok meglepetést. De őszintén? A legkevésbé sem érdekelt! Alosa és Riden mindketten zseniálisak, így bőven lekötött az, hogy azt figyeltem, éppen melyikük kerekedik felül a személyes kis teniszmérkőzésükön.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6cvjS4VQNb4m470AhitA3QkYVq5i7KUy0a0dDsK_UlL5Q06ZvVDq3yfwHPgqHF9P74JrneTEX3Glyyr7N_-MTXCi62JBAM-oxxs_ARl23fM2S40mkpGmaw55cg9g5E-Jt-sMbyb07Ddo/s1600/tennismatchgif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="392" data-original-width="462" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6cvjS4VQNb4m470AhitA3QkYVq5i7KUy0a0dDsK_UlL5Q06ZvVDq3yfwHPgqHF9P74JrneTEX3Glyyr7N_-MTXCi62JBAM-oxxs_ARl23fM2S40mkpGmaw55cg9g5E-Jt-sMbyb07Ddo/s320/tennismatchgif.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Alosa igazi badass, aki bízik saját magában, és őszintén, annyira frissítő ilyen női karakterekről olvasni a bizonytalan, félős virágszálak helyett. Azzal sincs semmi baj, persze, de nagyon becsülöm az írónőt, amiért Alosán keresztül bemutatta, hogy egy nő is lehet erős, és hogy ezzel nincs semmi baj: nem lesz tőle szerethetetlen, nem kell "kiérdemelnie" a helyét a férfiak között (főként mert pont magasról tesz rá, hogy mit gondolnak róla), és nem az erejétől - vagy annak hiányától - függ a nőiessége. Igen, ilyet kérek szépen még, köszönöm!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://78.media.tumblr.com/c776a075586276f8ed8457469d601bcf/tumblr_n28fp0mFKQ1rskga0o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="244" data-original-width="400" height="195" src="https://78.media.tumblr.com/c776a075586276f8ed8457469d601bcf/tumblr_n28fp0mFKQ1rskga0o1_400.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Riden szintén remekül össze volt rakva, imádtam benne, hogy kalóz létére nagyon is meg voltak húzva nála a határok, hogy meddig hajlandó elmenni, és ezeket nem volt hajlandó megszegni még a testvére kedvéért sem. És ha már itt tartunk, Alosa kedvéért sem. Annak ellenére, hogy kettejük közül szvsz Alosa az ijesztőbb, Rident sem kell ám félteni. Imádtam, ahogy kiegészítették egymást, de persze az összecsiszolódás nem kevés súrlódással járt, pláne hogy Alosa elvileg fogolyként kerül Ridenék hajójára. Két jelenet továbbra is élénken él az emlékezetemben ezzel kapcsolatban - nem kell félni, egyiket se mesélem el, mert TESSÉK ELOLVASNI - de az elsőn hangosan felnevettem. Egyetlen probléma: a metrón ültem éppen. Jééé ott a dinka néni a sarokban, aki próbálja eltakarni az arcát, miközben rázkódik a vihogástól. A másik pedig az, amit Zsebi végig csak úgy emlegetett, hogy "A SZOBA." Konkrétan húsz percenként rám írt, hogy "tartasz már a szobánál??? Olvass gyorsabban!"</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A mellékszereplők is jól teljesítettek, különösen Alosa legénységét kedveltem meg, és remélem, hogy a folytatásban még többet is láthatunk majd belőlük. Legalább az a tudat megnyugtat, hogy jelen esetben egy duológia kezdete a könyv, így van folytatás, nem úgy mint a To Kill a Kingdom esetében, amikor ültem ott a VÉGE felirat felett legörbülő szájjal, hogy de... de... de... de én még akaroooook.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihroGlHSUK4NnrCys1_wkr6hayOjnWDDuxcXkDpO24m5EUwmnU76PpqRmMTiTyY_0lsdyrqW3xeQheJiUxVsx4cTUwl5sp0blw-GpJ4KQddC0uC1r1ov3meRTR_J21j8emLu6CqoGJfmo/s1600/arielle-iwantmore.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="180" data-original-width="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihroGlHSUK4NnrCys1_wkr6hayOjnWDDuxcXkDpO24m5EUwmnU76PpqRmMTiTyY_0lsdyrqW3xeQheJiUxVsx4cTUwl5sp0blw-GpJ4KQddC0uC1r1ov3meRTR_J21j8emLu6CqoGJfmo/s1600/arielle-iwantmore.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Na jó, azt hiszem, eleget jártattam a virtuális lepénylesőmet (pro tip: ne gondolj bele mélyebben ebbe a szókapcsolatba, garantáltan bele fogsz zavarodni, ahogy én is) a karakterekről, de mi van a cselekménnyel? Hát. Elvan mint a befőtt. Megintcsak azt tudom ismételni, amit az elején is: teljesen korrekt, de semmi extra úristenlekaparomazarcomatmiezitt élmény, ami rendjén is van. Ezeket a fajta sztorikat nem az események hajtják előre, hanem a rendkívüli módon szerethető szereplők, és ez itt nagyon helyén volt, szóval nálam abszolút nyerő volt A kalózkirály lánya!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ha egy laza kis olvasmányra vágysz, ami mosolyt csal az arcodra meg egy löket girlpower feelinget mellé, ez a könyv tökéletes választás! Nem váltja meg a világot, nem fogja megváltoztatni az életed, de a szórakozás garantált. Egy igazi kaland volt, csak úgy repültek az oldalak, és alig várom, hogy sort keríthessek a folytatásra és lássam, miként zárul Alosáék története. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 4.5/5</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: ama két konfrontáció, amit már említettem, de a részletekről pssszt mert spoiler</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Alosa, Riden</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-83962121175516717412018-10-22T10:32:00.000+02:002018-10-22T14:43:10.646+02:00Ed McDonald: Éjszárny (A holló jele 1.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglV9Tkf2R1YbHx5yoR7DK3lEeZurbtXZY126dSTpChF90emev4ptfNj0_8cyUQO2pyiBKHrbtJ3poDsTWoIbpFaiLa6TCyPHNpFsUi0Wly5cWeIOIYz_UzpIMQoNFCw-FqUNAvA6aztnA/s1600/ejszarny.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="354" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglV9Tkf2R1YbHx5yoR7DK3lEeZurbtXZY126dSTpChF90emev4ptfNj0_8cyUQO2pyiBKHrbtJ3poDsTWoIbpFaiLa6TCyPHNpFsUi0Wly5cWeIOIYz_UzpIMQoNFCw-FqUNAvA6aztnA/s320/ejszarny.jpg" width="226" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Agave</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 336</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh_12PkpTnisdu0OYSUm8QK9ZBNEe9MCSDztgd8E4kQKWOcqk-x75tZ19ZpSPIEtwvTg7Aj6iZJPu7mQSCjxsswYw1njav_4VM9mm9sS3pY_2cvZuI-CkZQYsnuAkC8xbn8uJSIvx395g/s1600/ejszarnyprojekt.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="221" data-original-width="663" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh_12PkpTnisdu0OYSUm8QK9ZBNEe9MCSDztgd8E4kQKWOcqk-x75tZ19ZpSPIEtwvTg7Aj6iZJPu7mQSCjxsswYw1njav_4VM9mm9sS3pY_2cvZuI-CkZQYsnuAkC8xbn8uJSIvx395g/s640/ejszarnyprojekt.gif" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Régen akadt már a kezembe dark fantasy, úgyhogy éppen kapóra jött nekem az Éjszárny megjelenése, aminek - surprise, surprise - a gyönyörűséges borítójára figyeltem fel először. A holló, meg az a fekete-lila füstfergeteg körülötte elég atom összképet alkot, lássuk be. Jó döntés volt a kiadó részéről átvenni a brit designt, mert az amcsi a nyomába se érhet. Na, de vajon hogy szuperált az Éjszárny a külcsíntől eltekintve?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Spoiler alert: meglepően jól!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<strike>Amúgy spoiler mentes lesz az értékelés, nem kell félni.</strike></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Azért a kezdet kissé döcögősen indult. Először is, egy leheletnyivel szalonképesebb stílusra számítottam (értsd úgy: káromkodnak benne, mint egy kocsis), így kicsit megdöbbentett a nyelvhasználat és időbe telt, ameddig napirendre tértem felette. Alapvetően nem zavar az ilyesmi, de valahogy egy fantasytől meglepetésként ért a dolog. Vicces, hogy a végére már el se bírtam volna képzelni bármilyen más stílusban. Méghozzá azért, mert az író nem csak a hasára ütött, hogy "tudod ki fog itt finomkodni, használjuk kötőszónak b*szdmeget, jó lesz az," hanem stilisztikai célja volt vele. Ryhalt Galharrow elvégre egy cinikus, iszákos fejvadász; nem szonetteket fog szavalni. És őszintén, néha <i>annyira</i> a fején találta a szöget a beszólásaival!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
“– Te. El. Takarod. Út. – Elnyújtotta a szavakat, torz torka küszködve tudott csak beszélni.<br />
– Helyette mit szólnál, ha mind elhúznátok a picsába? – javasoltam."</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az Éjszárny nem operál kifejezetten könnyed hangulattal, de Ed McDonald első könyves író létére pontosan tudta, mikor kell bedobni egy kis humort (még ha épp feketehumort is), mert szinte minden poén pont úgy csattant, ahogy annak kell. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy a fordító nagyon érezte a stílusát, mert remekül sikerült átültetnie magyarra. Mind ismeritek azt az idegesítő csávót a boltban, aki a legkisebb nyomorúságon szőrözik, és feltartja a sort, ugye? Na, az én vagyok a fordításokkal. De itt megemelem a kalapom, tényleg fantasztikus lett! Nem tompította le a káromkodásokat (észrevettétek már, hogy csomószor az eredeti angolban simán leírják, hogy f*ck és a magyarban legjobb esetben benyomják, hogy a fenébe?) és ügyesen ültette át a helyszínek és új fajok neveit is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A világfelépítés korrekt, de nem eget rengető. Érdekesnek találtam a vallás ilyen fajta beemelését, de szívesen láttam volna többet ennek a világnak az isteneiből. Bár van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban még lesz erre alkalmunk. A Kárhozat ötlete rendkívüli módon bejött, mindig bírtam az ilyen mágiától megtekeredett helyeket, sose tudni, mi ugrik elő a bozótosból. Amitől viszont kivert a hideg veríték és menetrendszerűen majd' összecsináltam magam, az a Csemete volt. Soha többet nem a kis fa fog róla eszembe jutni, hanem ez a démoni kölyök, aki kiegyenesíti az agytekervényeidet és rétestésztát csinál belőlük. Nem tehetek róla, nyomor vagyok, mindentől betojok, alacsony az ingerküszöböm. VIDD INNEN A CSEMETÉT!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A cselekmény lassan indul; ez építkezős játék, az első ötven oldal csak úgy eltelt valahogy. Nagyjából onnantól váltam igazán érdekeltté, hogy megérkeztek Valengradba, ott viszont azon kaptam magam, hogy egyre inkább beszippantott és a végétől pedig rendesen lepetéztem. A finálé tartogat egypár fordulatot, és bár nem mind lepett meg, pont elég betalált ahhoz, hogy az államat úgy kelljen összekaparnom a végjáték után.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/65/fd/28/65fd282fdc04bf57c7382dcf7ee4088b.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="604" data-original-width="458" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/65/fd/28/65fd282fdc04bf57c7382dcf7ee4088b.jpg" width="242" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/388435536592525111/" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
A karakterek hasonlóan igényes módon lettek megalkotva. Ryhalt Galharrow karakterén egyértleműen sok múlott, hiszen azon túl, hogy ő a főszereplő, E/1-ben vagyunk, így mindent az ő szemén keresztül látunk. A felszínen csak a tipikus kiégett zsoldos kliséje köszön vissza, ami nagyjából minden második high fantasyben megjelenik, de érdemes tovább kapargatni, mert van mögötte tartalom. Sose gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem és szeretek majd róla olvasni, de láss csodát, így történt! A szókimondó stílusa, az hogy sosem visel szemellenzőt, és hogy mindannak ellenére, amin keresztül ment és amit próbál elhitetni magáról, mégis megőrizte a gerincét és az emberségét lehetetlenné tették, hogy közömbös maradjak iránta, és ugyanez áll a szedett-vedett kis csapatára is. Pedig amikor megláttam, hogy <i>már megint</i> egy világból kiábrándult zsoldossal van dolgunk, csak nehezen álltam meg, hogy ne forgassam a szememet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ezabeth Tanzával kapcsolatban már kicsit bonyolultabbak az érzelmeim, de róla is azt lehet elmondani, hogy tisztességesen össze volt rakva. Nem csak beállították oda a tesztoszteron-tenger közepére, hogy akkor nesze, vannak itt nők is, akiket meg kell védeni, majd valaki belezúg, aztán megvagyunk. Távolabb nem is állhatna egy bajba jutott királykisasszonytól, inkább egy csökönyös öszvérhez tudnám hasonlítani. Értékeltem, hogy egy erős női karakterrel van dolgunk, aki nem csak biodíszletként funkcionál, de a végén rendesen felnyomta bennem a pumpát. Bár azt még nem döntöttem el, hogy rá vagyok dühösebb, vagy az íróra, amiért ilyen helyzetbe hozta hőseinket. HÁT SZABAD ILYET???</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Most kénytelen leszek elolvasni a folytatást... és ajánlom, hogy az legyen benne, amit sejtek, különben idegrángást kapok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Khmm. Hiszti befejezve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, egy hatalmas kellemes meglepetés volt ez a könyv. Többet hozott mind karakterek, mind cselekmény szintjén, mint amennyit elvártam tőle, különösen miután elsőkönyves íróról van szó. Az első ötven oldalon túl kell jutni, de megéri a fáradtságot, mert remek történet kerekedett belőle, és alig várom a második részt!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 4/5</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Ryhalt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-52001667299888799542018-10-10T01:24:00.001+02:002018-10-10T01:24:42.821+02:00Rachel Hawkins: Royals<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUz9LPmQirvRJ0AyqxDm3ZHgXqICsHFfG7F4cWU8_Ksr8AkzA0jFxCsWLPIpShyphenhyphenhG7Y8O6LLnuuDZVS9BnNnqd3MjMbJI3qBAlOxqRr4D0F__2W1zYU7tvUFwHN4-9HW9Ph2eWu0s20hg/s1600/royals.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="314" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUz9LPmQirvRJ0AyqxDm3ZHgXqICsHFfG7F4cWU8_Ksr8AkzA0jFxCsWLPIpShyphenhyphenhG7Y8O6LLnuuDZVS9BnNnqd3MjMbJI3qBAlOxqRr4D0F__2W1zYU7tvUFwHN4-9HW9Ph2eWu0s20hg/s320/royals.jpg" width="211" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Scholastic</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2018</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 304</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Meet Daisy Winters. She’s an offbeat sixteen-year-old Floridian with mermaid-red hair; a part time job at a bootleg Walmart, and a perfect older sister who’s nearly engaged to the Crown Prince of Scotland. Daisy has no desire to live in the spotlight, but relentless tabloid attention forces her join Ellie at the relative seclusion of the castle across the pond. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
While the dashing young Miles has been appointed to teach Daisy the ropes of being regal, the prince’s roguish younger brother kicks up scandal wherever he goes, and tries his best to take Daisy along for the ride. The crown–and the intriguing Miles–might be trying to make Daisy into a lady . . . but Daisy may just rewrite the royal rulebook to suit herself.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Íme Daisy Winters: egy kissé különc tizenhat éves floridai lány kishableányvörös hajjal, walmartos félállással, és egy tökéletes nővérrel, aki mellesleg Skócia koronahercegéhez készül hozzámenni. Daisy-t a legkevésbé sem vonzza a rivaldafény, de a paparazzik szűnni nem akaró figyelme arra készteti, hogy meglátogassa Ellie-t Európában és elbújjon kicsit a kíváncsi szemek elől.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>Aztán ott van a jóképű Miles, akit kijelöltek Daisy mellé, hogy segítse a beilleszkedését az arisztokrata körökbe, de a helyzetet nem könnyíti meg, hogy a herceg öccse botrányt botrányra halmoz és mindent elkövet, hogy lehetőleg Daisy-t is nyakig belerángassa. A korona - és Miles - próbálnak hölgyet faragni Daisy-ből... de azzal nem számoltak, hogy talán a lány fogja átírni az arisztrokrácia merev szabályait.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ZKP3956zgzGVFjmUFfqSLH77dvoOFyy4UvEKyM1Ro1goitzFuiQWbxhL4baGvTuSTqWKKlu1u2cBQO1gi5luRwJ1kbkZwj8rNERjgbeapxIapyj0e_xB04XHH_oMGx-w9XnYGOTBrR4/s1600/kingsandqueens.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1ZKP3956zgzGVFjmUFfqSLH77dvoOFyy4UvEKyM1Ro1goitzFuiQWbxhL4baGvTuSTqWKKlu1u2cBQO1gi5luRwJ1kbkZwj8rNERjgbeapxIapyj0e_xB04XHH_oMGx-w9XnYGOTBrR4/s640/kingsandqueens.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Őszintén, abszolúte nem volt tervben ennek a könyvnek az elolvasása. A repülőn befejeztem az aktuális olvasmányomat és kellett valami, amivel el tudom ütni az időt, ameddig beérek a koliba, így lekaptam az első könyvet a google booksból, amin megakadt a szemem. Este volt, fáradt voltam, valami olyanra vágytam, ami nem igényel nagy agymunkát. Ebből a szempontból a Royals tökéletes választás volt, úgyhogy ez lett a tömegközlekedéses könyvem a következő két hétre.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Viszonylag kevés contemporary YA-t olvasok, de tekintve hogy egyáltalán nem voltak elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, remekül elvoltam vele. Vicces, könnyed kis történet szerethető karakterekkel, igazi hamisítatlan rom-com feelinggel. Végig Miről álmodik a lány flashbackjeim voltak tőle. Rachel Hawkins humora már a Hex Hallban is megmutatkozott, de a karakterektől - különösen az ügyeletes szépfiútól - finoman szólva sem voltam hanyatt esve, és nem is folytattam a sorozatot utána. Itt szerencsére nem akadt ilyen problémám, sőt! Nem hogy nem utáltam az ügyeletes szépfiút, de a változatosság kedvéért nem is ő volt a felelős a romantikus szálért. Értem ez alatt Sebastiant, minden lány álmát, Alex (a koronaherceg) kisöccsét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Cserébe itt van nekünk a kezdetben kissé nyers, de azért brit módra talpig úriember Miles, akit mindennek ellenére csak szeretni lehet. Imádtam őt és ha már itt tartunk, Daisyt is! Külön-külön is szórakoztatóak, de együtt aztán meg pláne.</div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
“Are you saying I’m better than a sword to the eye?” I ask, and he chuckles.<br />The sound is warm and soft, and I swear I can feel it, dancing over the knobs of my spine. Oh my god, this rain needs to end soon.<br />“Maybe not better, but certainly not worse,”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
És annak ellenére, hogy Sebnek elvileg az agyamra kellett volna mennie, ő sem piszkálta a csőrömet. Persze, egy kész vonatbaleset a gyerek, de valahogy sikerült előadnia magát egy kedvelhető stílusban, egy kicsit sem volt rosszindulatú. Az is sokat segített, hogy a többi szereplő nem hagyta, hogy mindent megússzon. Ja, és Daisy szülei is fantasztikusak voltak, különösen az apukája. Hülyére röhögtem magam rajta! Jó volt látni egy olyan YA-t, ahol a szülők szerves részeit képezik a sztorinak, ahogy a testvérek közötti kapcsolat is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/a5/96/f1/a596f178f4635e6de061e99175d67172.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="488" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/a5/96/f1/a596f178f4635e6de061e99175d67172.jpg" width="208" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/571535008954463094/" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A királyi család többi tagját már nehezebb volt elviselni, de még csak nem is velük volt problémám, hanem a létezésükkel. Tudom én, hogy fikció, meg írói szabadság és trallala, de SKÓCIÁNAK ROHADTUL NINCS KORONAHERCEGE! Se királyi családja. Nemesek, azok vannak. Királyi család nincs. Főleg nem olyan királyi család, akinek a képmását az aprópénzre nyomtatják, mert legutóbb, amikor csekkoltam, azon még mindig bözsi virított, és fun fact, Skóciának külön pénzneme sincs, mert hogy nem különálló ország! (Referendum is volt, meg minden. Odáig nem ér el a BBC?) Nem értem, ez miért volt szükséges. A sztori szempontjából teljesen mindegy lett volna, ha mondjuk csak fontos nemesi családról van szó inkább, és mondjuk magasan vannak a trónöröklési sorban. De neeeeem. Nekünk Skót királyság kellett. És mindezt úgy, hogy amúgy a londoni királyi család is megvan, és aztán soha senki nem magyarázta meg nekünk, hogy EZ MÉGIS HOGY MŰKÖDHET ÍGY, MONARCHIA VAN AZ ISTEN SZERELMÉRE, ITT SENKI NEM TANULT TÖRTÉNELMET????</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiakadás vége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Khmm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, ettől az aprócska ténytől elvonatkoztatva, azt kell mondjam, jó kis könyv volt ez! Nem túl nyálas, de azért cuki, vicces, de nem erőltetett, szerethető karakterekkel és remek stílussal megírva! Aki egy laza olvasmányra vágyik, és nem érzékeny a történelmi (vagy bármilyen) hitelességre, annak bátran merem ajánlani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 3.5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Miles, Daisy, Seb</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-83953523187774800712018-10-08T03:31:00.001+02:002018-10-09T19:12:08.741+02:00Amie Kaufman & Meagan Spooner: These Broken Stars<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC_0SsaqG0uRKK-4fPf672ETvGHalBAT31DB5IFvNFhbQzFgo2uTA9erammxmoI0jdIqHXA_ybWhPTgkaiRjxkItQVZhGUWe6U8vbvGkZ_tMps8G8k0UQWdyuUCcv-tupSpyB0QCbSeDM/s1600/thesebrokenstars.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC_0SsaqG0uRKK-4fPf672ETvGHalBAT31DB5IFvNFhbQzFgo2uTA9erammxmoI0jdIqHXA_ybWhPTgkaiRjxkItQVZhGUWe6U8vbvGkZ_tMps8G8k0UQWdyuUCcv-tupSpyB0QCbSeDM/s320/thesebrokenstars.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Könyvmolyképző</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2016</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 486</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj7wODcKhWbqQCpBw6Q6Q3D1pmjgja0dyqHq76YERLt6PKhJvA-F9VqIpr8CyV0IiAvbATGzc5Jl3iPwOSDMAjxfWAZ0rtGgFIJyOR7lEn9j4eLDzv8juGgkG_zKYMuBYPsVuKfSbfDSk/s1600/borc3adtc3b3k-hete.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj7wODcKhWbqQCpBw6Q6Q3D1pmjgja0dyqHq76YERLt6PKhJvA-F9VqIpr8CyV0IiAvbATGzc5Jl3iPwOSDMAjxfWAZ0rtGgFIJyOR7lEn9j4eLDzv8juGgkG_zKYMuBYPsVuKfSbfDSk/s640/borc3adtc3b3k-hete.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ez a könyv is jó régóta csücsül már a várólistámon, úgyhogy éppen ideje volt már sort keríteni rá. Ironikus módon, a szerzőpáros tavaly megjelent Unearthed c. könyvét pár hónappal a debütálása után sikerült elolvasnom, ameddig ez éveket váratott magára. Visszanézve, talán jobban szerettem volna, ha ez kerül először a kezembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy negatív élmény lett volna számomra ez a könyv. Hipergyorsan elolvastam, mindössze két nap alatt, ami nem rossz, tekintve, hogy majdnem 500 oldalra rúg. Amie Kaufman és Meagan Spooner nyilvánvalóan tudják, mit csinálnak, a stílus végig kifogástalan volt, repültek az oldalak még akkor is, amikor épp semmi érdemleges nem történt - és lássuk be, a könyv nagyjából 70%-ban semmi érdemleges nem történt. Igen, ez az egyik nagy kifogásom, amit fel tudok hozni: a cselekmény a béka feneke alatt szívja a füvescigit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A sztori felépítésében egyébként rettenetesen hasonlít az Unearthedre - ezért is jegyeztem meg, hogy talán fordított sorrendben jobban tetszett volna a These Broken Stars. Lássuk csak: 1) a két főszereplő utálja egymást kezdetben, és nagyon különböző anyagi körülményekből származnak 2) egy idegen bolygón rekednek és együtt kell túlélniük 3) el kell jutniuk A pontból B pontba lehetőleg egy darabban, hogy sikerüljön meglépniük a bolygóról. Yep, kb ennyiről is szól mind a kettő. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A gond ott kezdődik, hogy ideális esetben ez csak az a történet csontváza lenne. De azt kell mondjam, hogy ameddig az Unearthedben legalább volt némi kakaó ezen a téren a versenyhelyzettel, itt nagyon érezhető volt az igazi csavarok hiánya, annak ellenére, hogy az írásmód lendületessé tette az olvasási élményt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– Itt fent jobban fúj a szél. Fázol?<br />
– Mit csinálnál, ha azt mondanám, hogy igen? – Visszavigyorgok rá.<br />
– Adnál kölcsön a lázadból?</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A fejezetek elején lévő interjúrészletek szintén nagyon megdobják a könyvet, talán ezek voltak a kedvenc részeim. Azon túl, hogy Tarver szarkasztikus válaszain nem egyszer nevettem fel, kicsit meg is kavarták az amúgy teljesen lineáris történetvezetést, ami kifejezetten jót tett neki. Miután nem sok mindent kellett nyomon követni, ezek a kis részletek szolgáltak némi töprengeni valóval azt illetően, hogy mi vár még ránk az elkövetkezőkben. Az Illuminae-ből Ezra interjúrészleteire emlékeztettek, gondolom nem véletlenül, hiszen Amie keze abban is rendesen benne volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– Korábban is került már olyan helyzetbe, hogy a túlélésért küzdött.<br />
– Így igaz.<br />
– De ilyenbe még sosem.<br />
– Sose volt még velem egy elsőbálozó, ha erre gondol.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Két főszereplőnk, Lilac és Tarver egymás szöges ellentétei kezdetben. Mondjuk én személy szerint nem hibáztattam volna Tarvert, ha kitekeri lilaakác nyakát, mert úristen, még egy ilyen idegesítő libát mint ez. Értem én, hogy adja az elkényeztetett kislány színjátékot, meg nem véletlenül olyan amilyen, de még így is úgy érzem, hogy kicsit túllőttek a célon. Tarver viszont kifejezetten szerethető egyéniség volt. Bár azt kell mondjam, volt egy pillanat, ahol nála is néztem, hogy ember, te mi az istent művelsz, ez creepy. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok: barlang jelenet az ominózus kaboom után. Ez nem romantikus. Kezeltesd magad, barátom! A szerelmi szál viszont mindennek ellenére jól működik, szépen fel van építve, és megvan kékibolya és taverna között a kémia, így sikerült felülemelkednem ezen a pár bökkenőn egy idő után.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" data-original-height="673" data-original-width="564" height="320" src="https://i.pinimg.com/564x/8f/de/70/8fde704061c5454440df762ba8e7e953.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="268" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/246712885817868052/" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
A kissé lagymatag cselekményt ellensúlyozza az írói stílus és a két karakter eléggé ahhoz, hogy még így is egy élvezhető regényt kapjunk, de nem tudok elnyomni egy leheletnyi csalódottságot. Nem volt ez <i>rossz</i>. Csak sokkal jobb is lehetett volna. Elvileg ez egy romantikus YA scifi/kaland lenne, amiből az első kettő ki is van pipálva, csak valahogy a scifi és a kaland maradt le. Lehet, hogy űrhajók vannak, meg idegen bolygók, de hogy ennek vajmi kevés köze volt még az űroperához is, az hétszentség. Ez a könyv nem scifi (kaland esetleg, csak kevés volt hozzá a szufla a sztoriban), inkább csak egy nem túl meggyőző, kartonból összetákolt szkafandert viselő pompomlány a halloween bulin, és mondom ezt a leghalványabb lekicsinylés nélkül. Nem baj ez, csak akkor ne hirdessük annak.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, egy abszolút élvezhető, gyorsan olvasható regényhez volt szerencsém. Nem pörgött annyira, mint szerettem volna, de esős vasárnap délelőttökre tökéletes választás lehet! Azoknak is bátran merem ajánlani, akik nem vetik meg a ya romantikát, de nem rajonganak a science fictionért, mert a These Broken Starsnak maximum felületes köze van a műfajhoz. Ami engem illet, a fenntartásaim ellenére várólistára került a folytatás, aztán meglátjuk, az hogy fog muzsikálni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Tarver</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: az interjúrészletek</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Értékelés: 3.5/5</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-31684296872138984372018-09-30T17:00:00.001+02:002018-09-30T17:00:18.805+02:00Mary E. Pearson: Az árulás csókja<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLbWJcvhwYYhU70JXV_MhvrTqbOsHpoxb9d7FAfOstm_F6OygE_CvZzhyLqac4LnRpD6F9RrixAEie9lx_4m6uE6ouABqLv6IMNiB7mouJ00502MINwW4FKJNhZwFxrTQhq_J4rHQmGlY/s1600/azarulascsokja.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="328" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLbWJcvhwYYhU70JXV_MhvrTqbOsHpoxb9d7FAfOstm_F6OygE_CvZzhyLqac4LnRpD6F9RrixAEie9lx_4m6uE6ouABqLv6IMNiB7mouJ00502MINwW4FKJNhZwFxrTQhq_J4rHQmGlY/s320/azarulascsokja.jpg" width="209" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Gabo</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2015</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 406</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitVrecj19LnYb1Kw35xzbP-dVMgpYrAANUCtzD43Z-8_QK9xkdzgHBB9HrRlIYDoSmE9zN3ueL-PGPtmwtSHAk8Z4ad1N8H_mT7-cQRlettlT1E9L53NCnKW4YMs6Gg-Kn9kJo7CJZAAQ/s1600/badassh%25C3%25A9t.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitVrecj19LnYb1Kw35xzbP-dVMgpYrAANUCtzD43Z-8_QK9xkdzgHBB9HrRlIYDoSmE9zN3ueL-PGPtmwtSHAk8Z4ad1N8H_mT7-cQRlettlT1E9L53NCnKW4YMs6Gg-Kn9kJo7CJZAAQ/s640/badassh%25C3%25A9t.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Gabo kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az árulás csókja is azon könyvek hosszú sorába tartozik, amit már jó ideje kerülgetek mérsékelt kíváncsisággal, de valahogy sosem akadt a kezembe egészen mostanáig. A fő visszatartó erő a már a tartalomból is nyilvánvaló szerelmi háromszög, aminél jobban kevés dolgot utálok a könyvekben. Viszont rendre olyan emberek ajánlották nekem, akiknek az ízlésében megbízok, így úgy döntöttem, minden erőmmel megpróbálok felülemelkedni a személyes háklimon és adok egy esélyt a trilógiának.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Igazából örülök, hogy így tettem, mert abszolút látom a potenciált, de engem ez az első rész egyelőre nem ragadott úgy el, ahogy én azt szerettem volna. Az alapszitu nem túl bonyolult: van egy hercegnőnk, egy hercegünk, és egy bérgyilkosunk. A hercegnő, Lia megszökik a saját esküvőjéről és egy távoli kisvárosban új életet kezd, mint felszolgáló a helyi fogadóban. Nem sokkal később két idegen érkezik a városba: az egyik a herceg, akihez hozzá kellett volna mennie, a másik egy bérgyilkos, akit azért küldtek, hogy végezzen Liával. Csakhogy nem tudjuk melyik melyik. Nos, sejtéseink vannak, de az írónő nagyon ügyesen játszik a nézőpontokkal és az elejtett tényekkel, azt meg kell hagyni. Nem állítom, hogy teljességgel ledöbbentem, amikor végre kikerültek a kártyák az asztalra, mert már előtte is gyanítottam, hogy errefelé tendálunk, de azért mindenképpen jól felépített csavar volt, és megdobta az addigi viszonylag nyugis hangulatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mert lássuk be, a kezdeti izgalom után eléggé leül a sztori. Itt rejlik számomra a legnagyobb problémája a könyvnek, és nem a szerelmi háromszögben, ami egyébként nem is volt olyan iszonyatóan irritáló, mint arra számítottam. Viszont a 400 oldalból 200 alatt brutálmód unatkoztam. Voltak apróbb fellendülések, de alapvetően megmaradtunk a béka feneke alatt, és nagyon hiányzott az a fajta feszültség, ami normál esetben átlendít az ilyen részeken. Értem, hogy a történet szempontjából kellett ez a rész ahhoz, hogy a finálé izgis legyen, de ebben az esetben kaphattak volna a karakterek egy kicsivel több kakaót, hogy fenntartsák a figyelmem akkor is, amikor épp semmi érdemleges nem történik. Ennek okán pedig egy két órás repülőút kellett ahhoz, hogy megembereljem magam, és túllendüljek azon a 200 oldalon, mert ott semmi nem vonta el a figyelmem, és kénytelen voltam a könyvre koncentrálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSvTWOcysPBmB-itpQNCObgDE-ya29y5mT0-aX301E-8WWdYwjGF_lCMOnOxd2BVBMEpwkjgp6RT-dNzfpmdXOq5nhyphenhyphen8E6XBUpFlXgG8dL5LVvu7Cs8OoojZig3LGwEI8X-469pw563y8/s1600/kissofdeception.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="990" data-original-width="1600" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSvTWOcysPBmB-itpQNCObgDE-ya29y5mT0-aX301E-8WWdYwjGF_lCMOnOxd2BVBMEpwkjgp6RT-dNzfpmdXOq5nhyphenhyphen8E6XBUpFlXgG8dL5LVvu7Cs8OoojZig3LGwEI8X-469pw563y8/s400/kissofdeception.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/konyvessarok/inspiration/" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Lia, Rafe és Kaden mindhárman rendben voltak, de egyikük se volt az a "wow, itt haljak meg, tudnom kell, mi jár a fejében" kategória. Remélem, ez a folytatásban megváltozik, hiszen a végére mindhárman javulást mutattak e téren. Lia esetenként borzasztóan idegesített, főleg az elején, Kaden pedig végig az agyamra ment, de különösen a végén, szóval legalább ebből a szempontból szépen ki volt egyensúlyozva a dolog. Rafe-nél inkább csak esetenként facepalm késztetésem támadt, de ettől függetlenül nagyjából rá tudtam azt mondani, hogy kifejezetten kedvelem. Lehet, hogy ez csak a Sarah J Maas ptsd-m megmutatkozása, de Kadenről végig Tamlin jutott az eszembe, nem tudom megmondani, miért. Egyszerűen ott pitiszkált az agyam hátuljában, és csak így utólag visszagondolva esett le, hogy áhá, hát ez volt a bajom vele (mármint mielőtt még bármi olyat művelt volna, amivel magától is kiérdemelte ezt a megtisztelő posztot).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
– (…) semmi sem tart örökké. Még a nagyság sem.<br />– Valami mégis.<br />Szembenéztem vele.<br />– Igazán? És mégis micsoda?<br />– Az, ami számít.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, de beszéljünk egy kicsit a világfelépítésről is, mert hát ez fantasy is volna, vagy mi a szösz. A politikai helyzetben nincs semmi új: két nagy birodalom acsarkodik egymással, ameddig egy külső fenyegetés hatására (jelen helyzetben ezek a barbárok) kénytelenek összefogni. Csakhogy a béke jelképe meglép a lagziról. Hupika. </div>
<div style="text-align: justify;">
A vallásból már sokkal többet kapunk, de itt én személy szerint hangyányit össze voltam zavarodva: jó néhány párhuzam felfedezhető a katolicizmussal, de nem istenhez imádkoznak, hanem... a Fennmaradottakhoz? Nem vagyok benne biztos, mint ahogy abban sem, hogy akkor most többistenhit van? Ja, és hogy tovább bonyolítsuk az olvasó életét, még a mennyet, a poklot, meg az ördögöt emlegetik, szóval halvány lila ibolyám sincs, hogy itt akkor most mi is folyik tulajdonképpen. Ha már ekkora hangsúly van a vallásra fektetve, nem ártott volna tisztázni ilyen apróságokat. Lehet velem van a baj, de valahogy nem akart kitisztulni számomra a kép.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően az érződik a könyvön, hogy bevezető kötet. A vége kifejezetten izgalmasra és érdekesre sikerült, gyakorlatilag az mentette meg számomra az egészet, és kíváncsi vagyok a folytatásra, úgyhogy mindenképpen sort fogok rá keríteni. Azoknak ajánlom, akik szeretik a fantasy világokba ágyazott romantikus történeteket egy csipetnyi kalanddal fűszerezve, mert mindenképp a szerelmi szál a leghangsúlyosabb.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 3,5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Rafe</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: a vége</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-1779181911622648372018-09-23T10:55:00.000+02:002018-09-23T10:55:19.091+02:00Tarryn Fisher: The Opportunist - Kihasznált alkalom<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc1rW6O3Es7jj8TMVQle8fGlJGkz_9vwioeqT5y0qwWCzCJVwID7oAYiTdN_vNIn0y1JYQ1nuiTLIP0P5gFXQRPsVHQhTnq3hYaMZ3z0_Y6dSjvqTLKrIxmE2sQ0ODFwYXRziYlbGM7uw/s1600/opportunist.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="332" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc1rW6O3Es7jj8TMVQle8fGlJGkz_9vwioeqT5y0qwWCzCJVwID7oAYiTdN_vNIn0y1JYQ1nuiTLIP0P5gFXQRPsVHQhTnq3hYaMZ3z0_Y6dSjvqTLKrIxmE2sQ0ODFwYXRziYlbGM7uw/s320/opportunist.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadó: Könyvmolyképző</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kiadás éve: 2014</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Oldalszám: 278</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo1-nlVCbJlTo645w2sTqPppPUjgbE8zJH9W2nk0b87uvqPSlfsQn4I14gLxAzsgiSe52bL05svVm46QgtsTUAnLF5aH3pw3NgRtltwDR9r_3ipBXjhnYKj854rvcYDsviLTI2FFiVo4A/s1600/cohofisher5.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo1-nlVCbJlTo645w2sTqPppPUjgbE8zJH9W2nk0b87uvqPSlfsQn4I14gLxAzsgiSe52bL05svVm46QgtsTUAnLF5aH3pw3NgRtltwDR9r_3ipBXjhnYKj854rvcYDsviLTI2FFiVo4A/s640/cohofisher5.png" width="640" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ehhez hasonló könyvet még soha életemben nem olvastam. Ezt az utóbbi években egyre ritkábban tudtam kijelenteni, de valahol az a szép ebben az egész olvasás buliban, hogy még a kilencvenéves irodalomprofesszoroknak is van sansza rá, hogy újra átéljék, milyen is ez, hát még nekem. Pedig fú de mennyire kapálóztam az Opportunist ellen. <a href="https://maybeimabookworm.blogspot.com/" target="_blank">Zsebi</a> évek óta szuggerál, hogy legyek szíves megmozdítani mitikus hátsómat és vegyem rá magam az olvasásra, mert ő már csak ilyen kis erőszakos, ha jó könyvekről van szó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBNsV64VWuGHO409Il43BEeeSVpXma0zpb0N4226cvYj4biOMbh7mjghsZ03S4sllKSwv5FP_3pWq6kQ8xan3NTChCC2J-TY3azzqJ7FT353l-UkJVymv1xgvLPh-6njE0lr1keQK87FQ/s1600/oppi.png" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="834" data-original-width="812" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBNsV64VWuGHO409Il43BEeeSVpXma0zpb0N4226cvYj4biOMbh7mjghsZ03S4sllKSwv5FP_3pWq6kQ8xan3NTChCC2J-TY3azzqJ7FT353l-UkJVymv1xgvLPh-6njE0lr1keQK87FQ/s320/oppi.png" width="311" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.instagram.com/p/Bk9-5InFbsZ/?taken-by=prologus_" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">
Nem mintha attól tartottam volna, hogy nem jó a könyv. Nem, egyszerűen csak én tipikusan az a fajta ember vagyok, aki a romantikus műfajt agyzsibire használja. Ezzel nem degradálni szeretném, én továbbra is annak az elméletnek vagyok a híve, hogy minden műfajban lehet értékeset és maradandót alkotni. Az évek során tudatosan választottam azokat a vicces, cuki, előre tudod mi fog történni, de nem is az a fontos romcsi könyveket, mert tökéletesek voltak egy kis lazításra, mondjuk vizsgaidősuck alatt, vagy amikor hullaideg voltam és kellett egy kis figyelemelterelés, de nem bírtam rendesen koncentrálni. Alapvetően kerülöm a drámákat, az angst-feszteket, hacsak nem frankó fantasy világba van ágyazva a dolog, mert lehoznak az életről és nem egytől akut emberutálatom támadt már.</div>
</span><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Amire rá akartam világítani ezzel a hosszas kisregénnyel, ami alattomosan bevezetőnek álcázza magát, hogy alapvetően nincs sok tapasztalatom az Opportunist kategóriájába eső könyvekkel, tehát ez az élmény elég rendesen oldalba kapott. Olyan volt, mint egy rég nem használt izmot tornáztatni: olykor-olykor rohadt kényelmetlen. Amikor kinyitottam a könyvet, repültek az oldalak. Fisher fantasztikusan ír; olyan ereje van a mondatainak, hogy képtelen vagy nem tovább olvasni. Többször mégis megtorpantam, sőt: gyakorlatilag csak a metrón tudtam rávenni magam az olvasásra, mert ott aztán tényleg nincs mivel mással foglalkozni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
– Mitől vagy ma este ilyen boldog? – kérdezi egy üres Red Bullos dobozba nyomva a cigit. – Valami gyilkos veszedelem fenyegeti az univerzumot, ha örömödben dúdolsz.</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Az Opportunist aztán nem simogatja a lelkivilágodat egy pillanatig sem. Olivia, a főszereplőnk nem a legjobb ember - messze áll tőle - de tudja magáról mindezt. Hogy őszinte legyek, nincs ebben az egész könyvben egyetlen ember, akit kifejezetten jónak tudnék nevezni. Ahol félre szoktak ezek a dolgok siklani nálam, hogy ha szépen fokozatosan mindenkiről kiderül, hogy mekkora tetű, elvesztem a szimpátiámat, és máris nem érdekel az egész. Ahogy Olivia fogalmazott: "Kileng a köcsögradar." </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Jónak lenni nem feltétel, de szerethetőnek lenni nem árt, legalább egyetlen karakternek. Mert bírom én a köcsögöket, csak ne akarjam lehányni az oldalt, ha megjelenik a színen. Az Opportunist esetében azonban nem ez volt a helyzet. Fisher olyan mesterien árnyalta a karaktereket, hogy anélkül váltak morálisan komplex, problematikus alakokká, hogy elvesztették volna az olvasó szimpátiáját. Ez talán a könyv legnagyobb erőssége: hogy ezeket a - már elnézést a kifejezésért - masszívan elcs*szett karaktereket az utolsó oldalig szeretni lehet és szorítani nekik, hogy valahogy egyenesítsék ki az életüket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
"Az élet mindig megy tovább. Még akkor is, ha csak vonszol magával rugdosva és kiabálva."</blockquote>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Calebnek tartott a legtovább kimutatni a foga fehérjét. Ő egyszer talán még normális is volt, csak aztán jött a fekáliavihar, amit életnek hívunk és kicsit deformálta a személyiségét. Nos, ő legalább jól leplezi.De ő még mindig csak kezdő kisiparos a két hölgyeményhez képest, akik belezúgtak, mint az ágyú. Ami pedig Leah-t illeti. Ő tipikusan az a fajta, akit jól esik utálni, de csak azért, mert momentán ő van a másik sarokban és Olivia szemszögéből látjuk az eseményeket. Majdhogynem az érme két oldala ők ketten, torz tükörképek, és ezt Olivia is tökéletesen látja. Kérdés, vajon Leah mennyit vall be magának mindebből. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A cselekmény olyan, mint egy túlzsúfolt dodzsempálya: sose tudod, melyik oldalról érkezik a lökés, de az ütközés elkerülhetetlen, úgyhogy jobb híján csak vársz és kapkodod a fejed. Totál nem arra haladt, amerre vártam volna, nem követett semmilyen előre látható ívet, de valahogy mégis működött. Ami a végét illeti... szerettem is, meg nem is. Mindenképpen illett a könyvhöz, és volt jelentősége, nem csak egy olyan lezárás volt, ahol minden szálat akkurátusan elvarrunk, vagy épp visszaérkezünk oda, ahonnan indultunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, szívből tudom ajánlani. Azoknak is, sőt talán különösen azoknak, akik nem kifejezetten romantikus alkatok és alapvetően kerülik a műfajt. Az Opportunist valami mást mutat, valami nem túl szépet, de éppen ettől különlegeset és rendkívül emberit. Nincs bevonva cukormázzal, nem simogatja meg a buksidat, de azért van benne annyi jó érzés, hogy tölt egy pohárral, mielőtt kirúgja alólad a széket a kocsmában. És most, hogy elértük a teljes képzavart, rövidre is zárom ezt az értékelést. A folytatást nem tudom, mikor fogom kézbe venni, de most egyelőre pihentetem a dolgot, meg kell ám emészteni ezt a könyvet. De totálisan megéri a befektetett energiát!</div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-70700054290332778672018-09-11T16:43:00.000+02:002018-09-11T16:46:38.374+02:00Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTUFIWg4qiLB-PIosS0BIJCq7BM0wrtB9YGDoGVqVUDFlyfrzpWkjkrcUl5up4ra4gsBnR0o6aHgB6k-04lw9wAEHxk-vryygj8-WQ8PczJzmwq5sorBfsSUl_R_qXYezZDs8JjfE85j4/s1600/acowar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="309" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTUFIWg4qiLB-PIosS0BIJCq7BM0wrtB9YGDoGVqVUDFlyfrzpWkjkrcUl5up4ra4gsBnR0o6aHgB6k-04lw9wAEHxk-vryygj8-WQ8PczJzmwq5sorBfsSUl_R_qXYezZDs8JjfE85j4/s320/acowar.jpg" width="208" /></a></div>
<br />
<br />
Kiadó: Bloomsbury<br />
Oldalszám: 700<br />
Megjelenés éve: 2017<br />
<br />
Looming war threatens all Feyre holds dear in the third volume of the #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series.<br />
<br />
Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's manoeuvrings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit – and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.<br />
<br />
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords – and hunt for allies in unexpected places.<br />
<br />
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>A Tüskék és Rózsák Udvara trilógia harmadik részében háború közeleg, ami mindent elpusztíthat, ami Feyre számára kedves ezen a világon.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Feyre azzal az elhatározással tér vissza a Tavasz Udvarba, hogy információt gyűjtsön Tamlin lépéseiről és a hódításra készülő királyról, akinek célja térdre kényszeríteni Prythiant. Feyre kénytelen egy halálos játszmába bocsátkozni, ahol egyetlen botlás a véget jelentheti.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ahogy a harc megkezdődik, Feyrének el kell döntenie, kiben bízhat a lehengerlő de halálos High Lordok közül, és szövetségesek után kutatnia a legváratlanabb helyeken is, a siker reményében.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sarah J. Maas New York Times bestseller sorozatának szenzációs harmadik részében, a földet vörösre festik a győzelemért küzdő seregek áradata, a tét pedig az egyetlen dolog, ami mindüket elpusztíthatja.</i></div>
<span style="font-size: x-small;">(saját fordítás)</span><br />
<span style="font-size: x-small;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPNGq4P32R6pmBZ1Lplct9uCHuqMc1UAHl2yp-3zHdZM6Ek-OowpD8OEEvl6PF78yOEzvtc_MnxHV0W9816JfgY9pHGSDIHbJRKltuHXuv-uT90Vmq-LCvzXWrt3cH2R2mmNhXl9L53Nc/s1600/tuncihet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPNGq4P32R6pmBZ1Lplct9uCHuqMc1UAHl2yp-3zHdZM6Ek-OowpD8OEEvl6PF78yOEzvtc_MnxHV0W9816JfgY9pHGSDIHbJRKltuHXuv-uT90Vmq-LCvzXWrt3cH2R2mmNhXl9L53Nc/s640/tuncihet.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
SPOILERES AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE!!!</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hiába kotlottam annyit ezen az olvasási élményen, mielőtt végre rászántam magam az értékelésre. Az első rész olvasása után csak a számat húzogattam, meg a vállam vonogattam, hogy ja, nem volt ez rossz, de mehhh én nem értem a hype-ot. Aztán a második résznél brutálmód előtört belőlem a fangirl és totál trash voltam, és tiszta szívből tojtam az esetleges problémáira a könyvnek, mert annyira élveztem az egészet. Tűkön ülve vártam persze a folytatást, rendesen a falat kapartam utána, különösen tekintve, hogyan végződött az ACOMAF. Majd kijött az ACOWAR... én meg hirtelen nem akartam elolvasni. Fura, mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem már akkor tudtam legbelül, hogy fizikai képtelenség lesz felülmúlni a második részt, és egyszerűen nem akartam csalódni. Főként, hogy ekkortájt kezdtek szállingózni az igencsak vegyes értékelések goodreadsre, amik szintén elkedvetlenítettek, így inkább félretettem, és csak jóval később vettem elő újra. Sajnos, azt kell mondjam, egyáltalán nem voltak alaptalanok az ACOWARt sújtó kritikák. Nem tagadom, voltak jó pillanatok, de többségében elég feledhető élménynek bizonyult.<br />
<br />
A Spring Courtban vesszük fel a fonalat újra, ahol Feyre kémkedni próbál több-kevesebb sikerrel. Van néhány jó húzása, de elég hamar meg is pattanunk onnan, hála istennek. Tamlinből elég minimális mennyiséget fogad be a gyomrom. Itt viszont el is kezdődnek a problémák.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpAwHD7eNFbUieR4TCXp90NIMACE_GA2PN8dmw_ARVCgxAuHB3b_qFG4y-nb7IlLLukEDxYL-0HOX0OpoY5vxD4H_xMb75L9EShwxUbe1xEiaKJa6YtChyphenhyphenB6EovCjGYEBJxRHD_P90x8I/s1600/The_Inner_Circle_by_Charlie_Bowater.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="760" data-original-width="701" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpAwHD7eNFbUieR4TCXp90NIMACE_GA2PN8dmw_ARVCgxAuHB3b_qFG4y-nb7IlLLukEDxYL-0HOX0OpoY5vxD4H_xMb75L9EShwxUbe1xEiaKJa6YtChyphenhyphenB6EovCjGYEBJxRHD_P90x8I/s640/The_Inner_Circle_by_Charlie_Bowater.jpg" width="590" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://acourtofthornsandroses.wikia.com/wiki/File:The_Inner_Circle_by_Charlie_Bowater.jpg" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
A nagy találkozás, Feyre és Rhys újra együtt... hát. Lehet, hogy csak mert akkora várakozás előzte meg, de pont olyan érzés volt, mint mikor azt hiszed, hogy van még egy oreo a zacsiban, aztán rá kell hogy jöjjél, hogy elszámítottad magad. Ilyen úúúú majd most juj de izgi... á, nem. És ez az érzés utána végig elkísér.<br />
<br />
Ennek kellett volna lennie a nagy finálénak, a legnagyobb tétekkel, és ezzel együtt a legnagyobb veszteségekkel. Ehhez képest végig a két lépés előre, három hátra játékot játszottuk, ami egy idő után már marhára nem volt vicces. Egyszerűen nem érjük el azokat a magaslatokat, amik elvárhatóak lettek volna, és ez rettentő kiábrándító. A félmegoldások és a kifejezetten gyáva "aszittedmiiiii" húzások pedig egyenesen dühítőek voltak.<br />
<br />
Próbálok nem spoilerezni, ezért nem akarok konkrét eseteket felhozni, így maradjunk az általánosságoknál: háború van, az epic final battle, ami mindent eldönt és folyik a vér meg a veríték, mi meg rágnánk a körmünket.... ha lenne miért. Ha elhinnénk, hogy ennek tényleg tétje van. De nem hisszük, és amikor mégis történik valami olyan, amire azt hihetnénk, hogy úristen, majd most ugrik a majom a vízbe, akkor Maas bedobja megint, hogy "aszittedmiiii".<br />
<br />
Én szeretem a happy endeket. Sőt, kifejezetten preferálom őket. De van különbség a happy end és a minden pónik és szivárvány, soha senki nem hal meg, mert az rosszat tesz a businessnek és nézd, ott egy egyszarvú felfogás között. Igenis, érezzük már egy kicsit, hogy ez a trilógia lezárása (persze lesznek további könyvek, de mégis ennek a történetívnek ez lenne a nagy befejezése), történjenek dolgok, amik megváltoztatják a status quo-t, lépjünk a következő szintre. Mert enélkül nincs érzelmi töltet, nincs katarzis, és akkor mi a francért vagyunk itt mégis? Minek olvastunk el 600 vagy mennyi oldalt? Egyedül a Surielnél éreztem egy töredékét annak, aminek lennie kellett volna, de ez közel sem volt elég.<br />
<br />
A karakterek szintén hasonló érzéseket keltettek bennem, különösen Mor. Amennyire kedveltem őt az előző részben, annyira ment itt az agyamra. Akkora megalkuvás volt az a "titok", akkora kamu az egész, hogy majdnem földhöz vágtam a könyvet. Nem magával az ötlettel volt bajom, hanem ahogy elénk lett dobva az egész, és pláne azzal az érveléssel. Azért nem bizonytalan 16 éves kamasz szereplőkkel van dolgunk, az isten szerelmére. Itt mindenki túl van a százon. Ne adjuk már itt a hülyét, és főleg ne nézzük az olvasót hülyének, mert még a végén zokon találja venni.<br />
<br />
Hogy azért pozitívumokat is említsek, jó volt megismerni a többi high lordot, illetve Lucien is magához tért egy kicsit a kettőben előadott magánszámából, amit értékeltem. Vassa története szintén izgatja a fantáziám, remélem, viszont látjuk még őt is a jövőben. Bár őszintén, tekintve, hogy sem az ACOWAR, sem az ACOFAS nem nyűgözött le, annyira nem kaparok a folytatás után. Már Nesta és Cassian se érdekelnek annyira. Casst továbbra is imádom, félreértés ne essék, az egyik kedvencem ebben az egész trilógiában, de Nestából már nagyon elegem van.<br />
<br />
Összességében, nekem csalódás volt ez a könyv, ráadásul az ACOMAF élményét is elrontotta egy kicsit. Anno az annyira beszippantott, hogy nem törődtem a hibáival, de ennek a kötetnek a fényében már azok is sokkal inkább szembetűnőek. Sajnálom, mert ez annyival jobb is lehetett volna. </div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-87898324569506580212018-09-04T15:18:00.000+02:002018-09-04T15:27:35.149+02:00Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikbhsyfVNLwpuZOrz-Y48dijz59yaMRZZtF9ii4AcGA-R0yA1pHxYsQCmkBySiWAsyU5iuIx2xp8Wr89uZthe7bpWQcNtMa9p4aaa3SehRfO-MpapCF39Qq65karqTH3W1aotoY7JS30M/s1600/silber3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikbhsyfVNLwpuZOrz-Y48dijz59yaMRZZtF9ii4AcGA-R0yA1pHxYsQCmkBySiWAsyU5iuIx2xp8Wr89uZthe7bpWQcNtMa9p4aaa3SehRfO-MpapCF39Qq65karqTH3W1aotoY7JS30M/s320/silber3.jpg" width="216" /></a></div>
Kiadó: Könyvmolyképző<br />
Kiadás éve: 2017<br />
Oldalszám: 368<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Kerstin Gier nagy sikerű trilógiájának grandiózus befejező része.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is: hazudott Henrynek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Merülj el e csodálatos világban!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbFW7u5HIhrW9Al_uxjuVHkYrDJfnHZW6Ak6LCfWaGWxBD8tH4CFUwwtk95iAkSTrK8PCP9SWzpW8puvACX9WpKFzsh7gRAILj33YKLaQhg8MQv8sshrwd7l2zZsJ5gV2tDktf4QmjNBo/s1600/btshet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="221" data-original-width="663" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbFW7u5HIhrW9Al_uxjuVHkYrDJfnHZW6Ak6LCfWaGWxBD8tH4CFUwwtk95iAkSTrK8PCP9SWzpW8puvACX9WpKFzsh7gRAILj33YKLaQhg8MQv8sshrwd7l2zZsJ5gV2tDktf4QmjNBo/s640/btshet.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hűűűű. Próbálok magamhoz térni, de nem tudok. Ekkora csalódást! Féltem ettől a harmadik résztől, több okból is, és kiderült, hogy nem alaptalanul. Gier Időtlen szerelem trilógiájánál is a befejezéssel támadtak problémáim, de itt kár volt aggódnom, ugyanis már az első oldalaknál el lett rontva számomra az egész, és onnan csak lefele vitt az út. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha régebb óta fel-felnézegettek a blogra, akkor talán tudjátok, hogy a Silber trilógia első részét egyszerűen imádtam! Nem támasztottam felé hatalmas elvárásokat, viszont pontosan az volt, amire akkor éppen szükségem volt, és amit reméltem tőle: egy könnyed, szórakoztató történet szerethető karakterekkel és remek humorral megírva. A második rész már cseppet gyengébben muzsikált, de betudtam annak, hogy hát második kötet, az sokszor semmilyenre sikerül, ha trilógiákról van szó, mert az író a harmadik részre tartogatja a nagy finálét. Megvan az az érzés, amint a felfújt lufit véletlenül elengeded, és pukipárnát megszégyenítő hangokat kiadva, ide-oda vetődve engedi ki a beléfújt levegőt? Na, ez a könyv pont ilyen volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én nem tudom, Liv és Henry mit szívtak ott álomföldén, de hogy nem voltak maguknál, az halál tuti biztos, mert az első részben már mindketten bebizonyították, hogy annál sokkal több eszük van, mint amit itt produkáltak. Már a kettőben is meg voltak kissé zakkanva, de hát istenem, hormonok meg álomdémonok, meg szomszéd pszichó gyerek Arthur, mindenkinek kijár egy kis elmebaj. De ez, amit itt műveltek... Livtől nagyjából az első oldalaktól lekapartam az arcomat. Most komolyan azt akarják eladni nekem cselekménynek, hogy nem meri megmondani Henrynek, hogy még szűz és ezért kitalál egy képzeletbeli pasit, akivel kamatyolt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
– Mit csináltál?<br />
– …kitaláltam magamnak egy expasit. Akivel lefeküdtem.<br />
[…]<br />
– Még egy dolog. Ha Henry megint Rasmus után érdeklődik, ne mondd el neki, hogy mindig olyan furcsán csaholt, meg ilyeneket…!<br />
Mia megtorpant, és széles vigyor terült szét az arcán.<br />
– Ó, most már kezdem felfogni. Hát ezért érdekelte Henryt annyira Wakefieldék dundi jószága! – Miából kitört a nevetés. – Rasmusnak keresztelted el az expasidat!<br />
– Ez volt az első név, ami eszembe jutott. – Lassan már számomra is kezdett kissé viccessé válni a dolog.<br />
– Jaj, istenem, Livvy! Hát erre is csak te lehetsz képes! – hápogott Mia. – Rasmus Wakefield. Még jó, hogy nem mondtam el, hogy minden utcai lámpa tövébe odapisilt. </blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoCjOiwnSTZsTjjTfsVc9geiKjzb1k2pH7_clxMSy6Tgw_OTCjGw7UH-btMnTa2MtVM25vMLRqgIfIF7XuP39ti4KrA8dHlPqefSigcaPtsHwJ2h-kJvnqdfFuloY6pk91bCeQZlhmxlw/s1600/thismakesmewanttoweepanddie-facepalm.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="283" data-original-width="500" height="226" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoCjOiwnSTZsTjjTfsVc9geiKjzb1k2pH7_clxMSy6Tgw_OTCjGw7UH-btMnTa2MtVM25vMLRqgIfIF7XuP39ti4KrA8dHlPqefSigcaPtsHwJ2h-kJvnqdfFuloY6pk91bCeQZlhmxlw/s400/thismakesmewanttoweepanddie-facepalm.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És Henry... olyan üdítően intelligens lény volt ez eddig. Szerintem az igazit elvesztette az írónő a szupermarketben, vagy valami ilyesmi és ezt az érzelmi zsákutca rakás szerencsétlenséget rakta a helyére, hogy ne tűnjön fel senkinek. Kajak egyedül Miának maradt némi józan esze, meg persze Graysonnek, ők ketten voltak nagyjából az egyetlenek, akiket változatlanul nagyon tudtam kedvelni. Feldobták ezt a szenvedést, ami ment, nélkülük szerintem már a kardomba dőltem volna három fejezet után.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na jó, a karaktereknek elmentek otthonról, de mi a helyzet a cselekménnyel? Hát. Ugyanaz, mint az előző két könyvben. Nem, nem úgy értem, hogy ugyanolyan minőségében. Konkrétan ugyanaz. Még mindig Arthurral és Anabellel meg a dilidokijával futjuk a köröket, de éppen ez az, hogy ezek KÖRÖK! Előbb-utóbb szembejön a startvonal, ahonnan elindultunk, és itt nem egy szépen megoldott keretes lezárásra gondolok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt vagyunk három könyv után, és a Silber 3 végén úgy éreztem, hogy egy centivel nem vagyunk beljebb, mint az első rész végén... ergo, a második és harmadik rész teljesen és tökéletesen feleslegesnek bizonyult. De most komolyan. Mi az, ami nélkül kevesebb lett volna ez a történet, ha az első végén lezárul? Merthogy nekem semmi nem jut eszembe, sem cselekmény, sem karakterfejlődés szintjén, sőt. A végére értem az utolsó mondatnak, és így néztem, hogy ok... erre kellett egy egész trilógia? Hogy idáig eljussunk? Ritkán érzem azt, hogy sajnálom azt a pár órát, amit a könyvre rászántam, de itt azt éreztem, és ezt én sajnálom a legjobban, mert még az első rész felé érzett nosztalgiámat is sikerült bepiszkítania azon kívül, hogy tökéletesen cserben hagyott, mint olvasót. Mert szerettem volna én viszontlátni drága hőseinket, csak nem így. Egy szó jut eszembe: időpocsékolás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emellett az érzés mellett már az is eltörpül, hogy bár a szerkesztés javuló tendenciát mutatott - eltűnt a milliónyi szükségtelen zárójel és lábjegyzet - indokolatlan angol szavak továbbra is benne maradtak a szövegben, amikre csak így pislogtam, hogy értem én, hogy mit jelent, csak mit keres it??</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én sajnálom a legjobban, hogy ez ennyire nem talált be, mert nagyon akartam szeretni. El se tudtam képzelni, hogy ilyen mértékben csalódok majd benne, amikor olyan jól indult ez a kis sorozat. Igazán méltatlan ez az utolsó könyv hozzá. Sőt, ha jobban meggondoljuk, már a második is. Néha a kevesebb több.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 2/5 és ebből egy a borítóé</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc szereplő: Mia, Grayson</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: nem volt</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-15822170495429677842018-08-26T21:39:00.000+02:002018-08-26T21:44:43.321+02:00Rick Riordan: The Lost Hero (Heroes of Olympus I)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi22mJ-730S6cpGvTtLn7LI_J0e8y9GUrXKeic2VEwNMPjOuALMOp0xhrgZnNYI0pKN6UpxS23pyYQySK53aRVPLrO2M_So-EpKJs20xcsRVnB6YXxirqblcsT_RaoPHDKkEBG4AfOwfH0/s1600/thelosthero.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="331" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi22mJ-730S6cpGvTtLn7LI_J0e8y9GUrXKeic2VEwNMPjOuALMOp0xhrgZnNYI0pKN6UpxS23pyYQySK53aRVPLrO2M_So-EpKJs20xcsRVnB6YXxirqblcsT_RaoPHDKkEBG4AfOwfH0/s320/thelosthero.jpg" width="211" /></a></div>
<br />
Kiadó: Disney Hyperion (magyarul Könyvmolyképző)<br />
Kiadás éve: 2010<br />
Oldalszám: 557<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Jason has a problem.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
He doesn’t remember anything before waking up in a bus full of kids on a field trip. Apparently he has a girlfriend named Piper, and a best friend named Leo. They’re all students at a boarding school for “bad kids.” What did Jason do to end up here? And where is here, exactly?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Piper has a secret.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Her father has been missing for three days, ever since she had that terrifying nightmare about his being in trouble. Piper doesn’t understand her dream, or why her boyfriend suddenly doesn’t recognize her. When a freak storm hits during the school trip, unleashing strange creatures and whisking her, Jason, and Leo away to someplace called Camp Half-Blood, she has a feeling she’s going to find out.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Leo has a way with tools.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
When he sees his cabin at Camp Half-Blood, filled with power tools and machine parts, he feels right at home. But there’s weird stuff, too—like the curse everyone keeps talking about, and some camper who's gone missing. Weirdest of all, his bunkmates insist that each of them—including Leo—is related to a god. Does this have anything to do with Jason's amnesia, or the fact that Leo keeps seeing ghosts?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Három vadonatúj hős. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy eltűnt félisten. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">(hivatalos fordítás)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhin5RNTG0D5UVFprzhgNEHJdsO5MaG8yJr_DpIR4AxyrnwJO8VuxvcPUcT8ylKzm6CohHRdVexX5NYmHW9mu_jAhjNsyQ0JApXHAB2AX6Qi9_RgbUtsrSyCj4koKXmEx-2qgntxV3TwLI/s1600/riordanhet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhin5RNTG0D5UVFprzhgNEHJdsO5MaG8yJr_DpIR4AxyrnwJO8VuxvcPUcT8ylKzm6CohHRdVexX5NYmHW9mu_jAhjNsyQ0JApXHAB2AX6Qi9_RgbUtsrSyCj4koKXmEx-2qgntxV3TwLI/s640/riordanhet.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig hiszem el, hogy végre sikerült befejeznem ezt a könyvet! Szerintem soha nem mondtam még ezt Riordan könyvre - és remélem, nem is fogom - de jesszusom de hosszú volt. És nem a jó értelemben. Mielőtt még az összes fanatikus rajongó készítené a köveket és bemelegítené a dobókarját, azért szeretném leszögezni, hogy nem utáltam én ezt a könyvet. A legkevésbé sem. De rettenetesen sokáig tartott átrágnom magam rajta, aminek több oka is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az eseményeket egy kis idővel a manhattani csata után vesszük fel, ám a közelében sem járunk a Félvér tábornak és jól ismert hőseinknek, helyette egy javítósuli kirándulásán szabadul el a pokol - illetve hát csak néhány viharszellem, de akár a pokol is lehetne - és máris három vadiúj főszereplőt sodornak elénk: Pipert, Leot és Jasont. Utóbbi a főszereplőnk, aki mellesleg amnéziás is, és azt se tudja, melyik galaxisban van, azt meg pláne nem, mit kezdjen a helyzettel. Felbukkannak ismerős arcok, például mindjárt bezúg a képbe Annabeth, aki a szőrén-szálán eltűnt Percyt keresi, aztán pedig tovahussanunk a táborba, de azért nem bővelkedünk visszatérő szereplőkben. Pláne miután három bukdácsoló kismadarunkat elrugdossák egy fontos küldetésre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/originals/fa/56/c4/fa56c4318d0b7a4aab5ddd181ace0f69.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="333" data-original-width="259" height="320" src="https://i.pinimg.com/originals/fa/56/c4/fa56c4318d0b7a4aab5ddd181ace0f69.jpg" width="248" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/405675878911111489/?lp=true" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Kezdjük a pozitívumokkal, Leot egész egyszerűen imádtam! Hülyére röhögtem magam rajta, nagyon kellett az ő személyisége ebbe a trióba, hogy ne az állandó dráma menjen, mert ha Piperen és Jasonön múlik, az első 100 oldalon a kardomba dőlök. Persze nem csak a nagy szája miatt bírom a fejét, hanem mert talpraesett és hiába van neki is elég baja érzelmi szinten, próbálja nem másokra kivetíteni és bízik a barátaiban. Meg a sárkányában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
“Jason scratched his head.<br />
"You named him Festus? You know that in Latin, ‘festus’ means ‘happy’? You want us to ride off to save the world on Happy the Dragon?”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pipert és Jasont már sokkal nehezebben viseltem, különösen az utóbbit, mert Piper egész szépen kikupálódik a könyv végére. Jason viszont... voltak neki is jó pillanatai, de nagyjából minden fontos jelenetet végigalszik (nem képletesen. Tényleg. Rögtön kiüti magát, biztos ami biztos.) Ha ivós játékot rendeztem volna belőle, hogy hányszor ájul el a gyerek a könyv folyamán, tuti ziher, hogy a toxikológián kötök ki. Lássuk be, azért öt könyvnyi Percy Jackson után, Jason kissé gyenge eresztés. Próbáltam elnyomni az agyamban a sivító PERCYTAKAROM hangot olvasás közben, de nem volt könnyű dolgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
“Please excuse Jason from eternal damnation. He has had amnesia.”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg az sem segített, hogy miután ennyire bő lére van eresztve ez az első rész, a kezdeti káoszból nagyon lassan kezd körvonalazódni, hogy mi az isten folyik itt (pont az, muhaha), és szó mi szó, néha beleuntam a sztoriba. Főleg az elején csak vánszorgunk és senki nem ért semmit, Jason meg csipkerózsit játszik, és PERCYTAKAROM. Khmm. Nem rossz a sztori, csak rettentő csiga, és nincs elég kakaó a szereplőkben, hogy a nyugisabb részeket is lendületessé tegyék. Nem lehet az egészet egyedül szegény Leora hárítani, na. Amúgy ha már fordulatok. Az, hogy ki a big bad annyira fájdalmasan nyilvánvaló, és annyiszor a szájukba rágják, hogy a végén már én téptem a hajamat, hogy NEM HISZEM EL, HOGY MÉG MINDIG NEM ESIK LE, TE GYÖKÉR. Mindezt úgy, hogy Piper folyamatosan büfizi fel a mitológiai sztorikat, de ez bezzeg egyszer se jut az eszébe. Tejóég. Tejóföld!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindennek ellenére azért tagadhatatlan, hogy voltak nagyon is élvezetes részei is ennek a könyvnek, Leo Valdez királyságán túlmenően is. Thália ismét felbukkant és brillírozott, főleg amikor Hérának szólogatott be, konkrétan fetrengtem rajta. Aztán Hedge edző se volt semmi, és egyébként itt valahogy az istenek, akik megjelentek is szimpatikusabbak voltak, különösen Aphrodité és Héphaisztosz. A végére pedig a cselekmény is összeszedte magát, és a vége nyilvánvalóvá tette, hogy mindez tényleg csak kezdet, így reménykedem benne, hogy a folytatás ennél már sokkal lendületesebb lesz, na meg persze kedvenc félistenünk is előkerül most már, mert PERCYTAKAROM!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 3.5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-80067702304674704482018-08-02T19:21:00.000+02:002018-08-02T19:21:29.228+02:00Alexandra Christo - To Kill a Kingdom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimNaL4uAEqQWPv7kZrilnBo5HKCENTUZI3P_xbdO5owUTTjavW27pHC3W5mMPeC3t0aImfPZ8UMlkUPkilDowkOrbQ1Ef8VOk4AcpDzgSrFU92x2hUwrTTN43E5BDf5BMJ4cap3kCl0uY/s1600/tokillakingdom.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="310" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimNaL4uAEqQWPv7kZrilnBo5HKCENTUZI3P_xbdO5owUTTjavW27pHC3W5mMPeC3t0aImfPZ8UMlkUPkilDowkOrbQ1Ef8VOk4AcpDzgSrFU92x2hUwrTTN43E5BDf5BMJ4cap3kCl0uY/s320/tokillakingdom.jpg" width="208" /></a></div>
Kiadó: Hot Key Books<br />
Kiadás éve: 2018<br />
Oldalszám: 358<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Princess Lira is siren royalty and the most lethal of them all. With the hearts of seventeen princes in her collection, she is revered across the sea. Until a twist of fate forces her to kill one of her own. To punish her daughter, the Sea Queen transforms Lira into the one thing they loathe most—a human. Robbed of her song, Lira has until the winter solstice to deliver Prince Elian’s heart to the Sea Queen or remain a human forever.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
The ocean is the only place Prince Elian calls home, even though he is heir to the most powerful kingdom in the world. Hunting sirens is more than an unsavory hobby—it’s his calling. When he rescues a drowning woman in the ocean, she’s more than what she appears. She promises to help him find the key to destroying all of sirenkind for good—But can he trust her? And just how many deals will Elian have to barter to eliminate mankind’s greatest enemy?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM4W9OuSFUiDZaNGL-1UkAEW0df9UPgW7kmS5SitWR6dkzsFE5TuX0VmDq8pb3VpC5ZdZ5Asnidrhq0iwGjWaA8VT1849IwQJUH41Q8CUfxUch25cwkiDnyLCxbx9bc3NJ_39aXOR0bxs/s1600/oceanmelyenprojekt.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM4W9OuSFUiDZaNGL-1UkAEW0df9UPgW7kmS5SitWR6dkzsFE5TuX0VmDq8pb3VpC5ZdZ5Asnidrhq0iwGjWaA8VT1849IwQJUH41Q8CUfxUch25cwkiDnyLCxbx9bc3NJ_39aXOR0bxs/s640/oceanmelyenprojekt.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez most annyira jól esett! Mikor máskor olvassunk sellőkről, ha nem a legnagyobb hőségben? Már akkor kinéztem ezt a könyvet magamnak, amikor elkezdett feltünedezni, mint várt megjelenés, és miután jöttek az áradozó értékelések, nem bírtam a kíváncsiságommal tovább. Nem túl sok sellős könyvet olvastam annak ellenére, hogy nagyon szeretem a tengeren játszódó sztorikat és ezeket a mitikus lényeket is, főleg, ha a vérszomjasabb fajtából valók. Nincs gond a H2O-féle cuki hableányokkal sem, de mindig jobban vonzott a mítosz kevésbé habos-babos oldala.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végre megkaptam, amire vágytam, ugyanis a To Kill a Kingdom beváltotta minden hozzá fűzött reményemet! Kicsit sötét volt, kicsit creepy helyenként, de mégis nagyon tündérmesés. Mindehhez pedig hozzájöttek a remek karakterek, és te jó ég, azok a párbeszédek!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
“You are a little heartless today, aren't you?"</div>
<div style="text-align: center;">
"Never," I say. "There are seventeen under my bed.”</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alapsztori szerint Lira az egyik legvérszomjasabb szirén, a királynő örököse, és a hercegek átka, ugyanis ő csakis királyi sarjakra vadászik, évente egyet ragad el: minden születésnapjára egy szívet. Azonban amikor elkíséri az unokatestvérét az első vadászatára, nem tud ellenállni a kísértésnek és megszegi a szabályokat: megöl még egy herceget. A királynő büntetésből emberré változtatja, és ki más is halászná ki Lirát a tengerből, mint a híres szirénvadász herceg, Elian és legénysége.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Általában elmondható rólam, hogy nem rajongok a hercegekért. Idegesítőek, hisztisek, többet picsognak, mint egy plázacica, és azt hiszik, a nap csak az ő kedvükért megy le nyugaton. Eliant viszont imádtam! Benne is megvolt a tendencia, hogy sajnáltassa magát, de nem olyan mértékben, hogy attól lekaparjam magam, és mindezek mellé meglepően talpraesett és realista volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
“Technically, I’m a murderer, but I like to think that’s one of my better qualities.” </blockquote>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lira szintén kedvenc lett, bár folyton Lyrának néztem a nevét és úgy ejtettem a fejemben. Túl sok volt a Pullman könyvekből idén, azt hiszem. Ugyan az ő haja is vörös, drága szirénhercegnőnk azért néhány fokkal veszélyesebb ellenfél, mint Ariel. Lira szinte elveszti minden fizikai fölényét, amit a vízben magáénak tudhat abban a pillanatban, hogy a királynő emberré változtatja, de ennek ellenére közel sem nevezném tehetetlennek. Tetszett, hogy emberbőrben sem veszítette el azt a vadságot, amilyen ívet leírt a karaktere, ahogy megtanult beilleszkedni az emberek közé, és megkérdőjelezte a saját kultúráját is közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/564x/11/94/85/11948522812fbc0abc8ce0e78f93edd1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="705" data-original-width="564" height="400" src="https://i.pinimg.com/564x/11/94/85/11948522812fbc0abc8ce0e78f93edd1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://hu.pinterest.com/pin/423690277440057571/" target="_blank">Forrás: Pinterest</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Imádtam olvasni, ahogy ezek ketten kerülgették egymást! Annyira jól kijött, hogy mennyire hasonlítanak a különbségeik ellenére is, hogy emberükre találtak a másikban. Tetszett, hogy egyiküknek sem voltak illúziói a saját egyéniségükről: pontosan tudták, hogy nem éppen feddhetetlen jellemek. Fantasztikusan működött a kémia, egyszerre akartam rájuk üvölteni, hogy vegyék már észre magukat, és élveztem a várakozást, ahogy apránként elkezdtek megbízni a másikban. Itt már csak hab volt a tortán, hogy az olvasó mindvégig tudja, Lira arra készül, hogy elárulja Eliant és mindenki mást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
“I reach out my hand to pull her up, and the look Lira gives me is nothing short of poisonous.<br />“Do you want me to chop it off?” she asks.<br />I keep my hand hovering in the space between us.<br />“Not particularly.”<br />“Then get it out of my face.”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
A világfelépítés nem nagy szám, annak ellenére, hogy egy elképzelt világban vagyunk és több országot is érintünk. Minden királyságnak megvan a maga mágiája és kultúrája, de ezekbe csak felületesen nyerünk betekintést, és őszintén, nincs is szükség többre. A történet fókusza nem túl nagy, de remekül működik: azt a klasszikus tündérmesés vibe-ot kapjuk, és a cselekmény is ennek van alárendelve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyár egyik legnagyobb kellemes meglepetése volt számomra ez a könyv! Egyik szemem sír, a másik nevet, hogy csak egyrészes és nincs folytatása, mert bár kerek egész történetet kapunk, ami nem igényli a második részt, sajnáltam, hogy a végére értem, mert annyira jó volt belemerülni, hogy olvastam volna még. Aki szereti az old school tündérmesés hangulatot és a morálisan kissé szürke karaktereket, annak bátran merem ajánlani ezt a könyvet, nem fog csalódást okozni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-89601242171584220202018-07-23T00:51:00.001+02:002018-07-23T00:51:19.334+02:00Frances Hodgson Burnett: A titkos kert<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OHQHm8_Oqg6LzPrexPhCCcnfx-BPAakSWs6VbuPSxaHL61zasI3vPMXrn_BQJLMrVHR_earSRSUOcnCJecf-b-XxgeLmC8jZ5UelltsURXuAZh9u9d7MdM6NeOj6MI9viLoH45ZfAUM/s1600/atitkoskert.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="324" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OHQHm8_Oqg6LzPrexPhCCcnfx-BPAakSWs6VbuPSxaHL61zasI3vPMXrn_BQJLMrVHR_earSRSUOcnCJecf-b-XxgeLmC8jZ5UelltsURXuAZh9u9d7MdM6NeOj6MI9viLoH45ZfAUM/s320/atitkoskert.jpg" width="207" /></a></div>
Kiadó: Manó könyvek<br />
Kiadás éve: 2018<br />
Oldalszám: 320<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A titkos kert valahol Angliában található, szigorú falakkal, vadul burjánzó növényekkel rejtve a kíváncsi szemek elől. A kastély szomorú és titokzatos urán kívül élő ember ide be nem teheti a lábát. Egyvalaki, a csúnyácska, árva, mogorva kis Mary, mégis megszegi a tilalmat. És a varázslatos természet észrevétlenül átformálja a kislányt, s nemcsak barátokra lel, hanem maga is képes gyógyítani, örököt adni – akár a megszelidített, csodálatos vadon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3USvrZtbg0qOyJ_RieOLLC90eXjSakjpJ6QDZ38L2bUqW0tY1XtBCwcgOUFrLaCGH4BoQe42zhp9dLTVdF5Zu78qpFSPdA8F7WC8tu5IEF7WJapPi1n9Jdb2IlbjSWNXYintQ7Ez1DUk/s1600/klasszikusokhete.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3USvrZtbg0qOyJ_RieOLLC90eXjSakjpJ6QDZ38L2bUqW0tY1XtBCwcgOUFrLaCGH4BoQe42zhp9dLTVdF5Zu78qpFSPdA8F7WC8tu5IEF7WJapPi1n9Jdb2IlbjSWNXYintQ7Ez1DUk/s640/klasszikusokhete.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Manó könyveknek!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ez az első köröm Frances Hodgson Burnett klasszikusával, hiszen ezt is, és a Padlásszoba kis hercegnőjét is olvastam valamikor általános iskolában. Az évek során igencsak elhalványodtak az emlékek, jóformán csak az alapszitu rémlett, illetve az, hogy mindkettőt nagyon szerettem. Így aztán, amikor megláttam ezt a gyönyörűséges új kiadást, amivel a Manó könyvek előhozakodott, tudtam, hogy itt az ideje egy újraolvasásnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a tekintetben semmilyen meglepetést nem okozott, hogy konstatáltam, továbbra is imádom ezt a könyvet. Annyira kortalan ez a történet, hiába tartozik a gyermekirodalomhoz, felnőtteknek is simán a kezébe nyomnám. A maga kedves, bájos módján nagyon is fontos életigazságokat tartalmaz, amiket persze mindenki tud, és rengetegszer hallunk ismételni, mégis ebben a köntösben teljesen máshogy csapódnak le.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAfV7CRLEMjYdd-hv5z414jssxRJBEUDEVgmq84MicUVFgVrnsi4IpjFSn1rSh-7xyE4aBqe9peg_Pnug_esHnhMWriuRi6zAWFfiYxSjPrhykmBgX16l_nVJzDD-MzjX8wdrKAchO25k/s1600/titkoskertkep.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="555" data-original-width="463" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAfV7CRLEMjYdd-hv5z414jssxRJBEUDEVgmq84MicUVFgVrnsi4IpjFSn1rSh-7xyE4aBqe9peg_Pnug_esHnhMWriuRi6zAWFfiYxSjPrhykmBgX16l_nVJzDD-MzjX8wdrKAchO25k/s400/titkoskertkep.png" width="332" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.instagram.com/p/BlcxVyIlwA0/?taken-by=prologus_" target="_blank">Forrás: Prológus Instagram</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki a kalandos nagyregényeket kedveli, annak lehet, nem ez az ideális olvasmány, hiszen a cselekmény igen egyszerű és nem kifejezetten fordulatokban teli. Mary Lennox egy utálatos, szülei által elhanyagolt kislány árván marad, ezért Indiából Angliába küldik egyetlen élő rokonához, akinek Yorkshire-ben van birtoka. Craven úr megkeseredett férfi, akit a felesége halála teljesen tönkretett. A gyásztól vezényelve bezáratta felesége kedvenc kertjét, a kulcsot pedig elásta, hogy soha senki ne tehesse be a lábát oda többet. Maryvel se foglalkozik, amikor odakerül hozzá, így a kislány kénytelen saját elfoglaltságot találni. Ahogy fokozatosan fedezi fel a láp és a természet szépségét, úgy változik meg gyökeresen kívülről és belülről. Amikor pedig rábukkan a titkos kert bejáratára, egy új világ tárul fel a szeme előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
"Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs!"</blockquote>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A felfedezés csodája hat át minden oldalt, mindezt olyan őszinte lelkesedéssel fűszerezve, ami ragadósnak bizonyul, legalábbis az esetemben mindenképpen. Én vagyok az az ember, aki a plafonra ugrik az összes stay positive, good vibes only szenvelgéstől, és egy alkalommal a kaktuszomat is sikerült kinyírnom, mert ennyire vagyok csak tehetséges bárminemű kertészkedésben, de ezt a gyönyörű könyvet olvasva én is azon kaptam magam, hogy egy eldugott, falakkal körülvett titkos kertről álmodozom, ahol rózsák nyílnak, és ami csak az enyém.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://golfelmcrestcc.com/wp-content/uploads/2018/04/quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett-incredible-photographs-63-best-garden-quotes-images-on-pinterest-of-quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://golfelmcrestcc.com/wp-content/uploads/2018/04/quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett-incredible-photographs-63-best-garden-quotes-images-on-pinterest-of-quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett.jpg" data-original-height="736" data-original-width="736" height="320" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://golfelmcrestcc.com/wp-content/uploads/2018/04/quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett-incredible-photographs-63-best-garden-quotes-images-on-pinterest-of-quotes-from-the-secret-garden-by-frances-hodgson-burnett.jpg" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mint a legtöbb gyermekeknek szóló regényben - különösen igaz ez a klasszikusokra - itt is megvannak a felszín alatt lappangó nehezebb, sötétebb témák, amiknek a zöngéje mélységet csempész a könnyed, ártatlan kis történetbe. A gyász feldolgozása, a megtört apa, aki egyedül marad a fiával, akire ránézni sem bír, mert az beteges és csak a feleségére emlékezteti, a kislány, aki senkinek sem kellett, még a saját szüleinek sem.</div>
<blockquote class="tr_bq" style="clear: both; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
– Ő nem szeretne engem – mondta hűvösen és mereven Mary. – Engem senki sem szeret. Martha ismét megütődve nézett rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Hát saját magát szereti-e? – kérdezte olyan hangon, mint aki valóban kíváncsi a feleletre. Mary habozott egy pillanatig, és elgondolkozott a dolgon. </div>
<div style="text-align: justify;">
– Egyáltalán nem – vallotta be azután. – De azelőtt sohasem gondolkoztam ezen.</div>
</blockquote>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
És hogy mindezek fényében mennyit számít az emberi elhatározás, amit a gyerekek varázslatnak hívnak, pedig ennél sokkal egyszerűbb dologról van szó: a gondolatok erejéről, amik rombolni és építeni egyaránt képesek. Megtalálni ezt a titkos kertet az életünkben, ahol nyugalomra lelhetünk, és aztán összeszedni ahhoz a bátorságot, hogy másokkal is megosszuk ezt a titkot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ami engem illet, én továbbra sem fogok instagrammon #positivethoughts és hasonló hesstegekkel dobálózni, mert a hideglelés kiver a szájbarágástól. Viszont az, amit ez a könyv jelképez és főként ahogyan teszi ezt, nos az időtálló, és igazán megszívlelendő lecke kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Hiszen mindenkinek szüksége van egy titkos kertre.</div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-45065139826083940812018-07-13T22:24:00.000+02:002018-07-14T00:19:17.802+02:00Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg (Hatalom trilógia 1.)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil8PALbjO3TP0rPBnoXMkTlG1ymA0QxyB49rfMN9QhJ8tNIq60FEBpIJ4kQFn5pDaMIMP3C41TXSzfDdDS_dhyphenhyphenjeSH_pRzgftfYUX9B_lifw3-22aqK9xzKsbbkpYLKXlKZurieiHwUVg/s1600/hamisherceg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEil8PALbjO3TP0rPBnoXMkTlG1ymA0QxyB49rfMN9QhJ8tNIq60FEBpIJ4kQFn5pDaMIMP3C41TXSzfDdDS_dhyphenhyphenjeSH_pRzgftfYUX9B_lifw3-22aqK9xzKsbbkpYLKXlKZurieiHwUVg/s320/hamisherceg.jpg" width="216" /></a></div>
Kiadó: Könyvmolyképző<br />
Kiadás éve: 2014<br />
Oldalszám: 342<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. </div>
<div style="text-align: justify;">
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. </div>
<div style="text-align: justify;">
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi523C-VMd01RdWsLTdptoFuR2GDH2TKdYA_3idn2WrZALahUhdoTPp-nXCdH576k0uokKVWBFvUgcEGXkqbdBOtiPWDJCDcrq3Sy6WflKMduRc197qSdeT1ErB8ZVnbIJr0bWs_iScDOU/s1600/tbrcsokkenteoshet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi523C-VMd01RdWsLTdptoFuR2GDH2TKdYA_3idn2WrZALahUhdoTPp-nXCdH576k0uokKVWBFvUgcEGXkqbdBOtiPWDJCDcrq3Sy6WflKMduRc197qSdeT1ErB8ZVnbIJr0bWs_iScDOU/s640/tbrcsokkenteoshet.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A Könyvmolyképző kiadónak nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zsebi nagyjából azóta búbol ezzel a könyvvel, amióta ismerjük egymást. Végül rá is vett, hogy beszerezzem, de szegény hamis hercegnek még így is ott árválkodott a polcomon néhány hónapig, mire rászántam magam. Magam se tudom, pontosan miért, mikor az összes problogger, aki olvasta csakis jókat tudott róla mondani és a molyon is 94%-on áll, ami azért igen figyelemreméltó eredmény, pláne ha YA high fantasykről van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg kár volt ennyit várni, hiszen nagyon élveztem A hamis herceget, és ezen én voltam a leginkább meglepődve, mert igencsak szájhúzósan kezdtem bele a könyvbe. Ez még csak nem is szegény herci hibája, csak épp pont előtte fejeztem be Alexandra Christotól a To Kill a Kingdomot (amiről hamarosan olvashattok majd a blogon) és akkora book hangoverem volt, mint egy hááááz. Nem hittem volna, hogy majd pont ez a könyv fog belőle kirángatni, de láss csodát, így lett!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A hamis herceg egy high fantasy, tehát elképzelt világban játszódik, ám olyanban, ahol semmiféle mágia nem kapott szerepet - legalábbis az első részben, a többiről egyelőre nem tudok nyilatkozni - ezáltal pedig nem is igazán kapunk olyan hatalmas magyarázatokat, így a politikai helyzet kerül előtérbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://chic33.files.wordpress.com/2016/12/the-false-prince-featured.jpg?w=584" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="182" data-original-width="584" height="198" src="https://chic33.files.wordpress.com/2016/12/the-false-prince-featured.jpg?w=584" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://chic33.files.wordpress.com/2016/12/the-false-prince-featured.jpg?w=584" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A királyi család halott, megmérgezték őket, azonban ezt a tényt sikerült eddig titokban tartani. Carthya a polgárháború szélén áll, miközben külső ellenségek is fenyegetnek a határoknál, így épp egy hajszál választ el csak a teljes káosztól. Ekkor kerül elő Conner, aki egy kisebb jelentőségű lord egy annál vadabb tervvel: összeszed néhány ágról szakadt kis senkit az árvaházakból, akik nagyjából hasonlítanak a korábban halottnak hitt Jaron herceghez, és közülük a legmegfelelőbbet kiválasztva, őt ülteti a trónra. Így kerül Sage is a versenyzők közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sage fantasztikus főhős volt, imádtam olvasni a szemszögéből. Ő tipikusan az a szereplő, akinek nagyon lehet drukkolni, és mindig képes meglepni. Percy Jacksonra és Darrowra (Red Rising) emlékeztetett, nem is csoda, hogy a szívemhez nőtt, hiszen mindkét karaktert imádom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
– Éles a nyelved, és elég arrogánsan tartod a fejed. Meg vagyok lepve, hogy Mrs. Turbeldy nem verte ki mindezt belőled.<br />
– Ezért igazán nem okolhatja őt. Ő tényleg a legjobb tudása szerint vert engem.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
A három másik jelölt is érdekes volt a maga nemében, különösen Roden, és az az érzésem, hogy ő még nagy problémákat fog okozni a jövőben. Tobiast már sokkal könnyebb volt kiismerni, nem igazán szakadt ki a felépített sztereotípiából, de olyan jól működött az egyénisége a többi fiúval tandemben, hogy ezt nem is éreztem problémának, mert így is érdekes volt a dinamikájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A romantikus szál is ébredezik, de egyelőre nagyon a kezdeteit látjuk, és csak a szélvizeken, ami nem is gond, mert így a fiúk közötti vetélkedésen és a politikai machinációkon marad a hangsúly, amit elképesztően érdekes volt olvasni, és annak fényében, ahogy véget ért a könyv, csak még többre számítok ebből a következő részekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába bizonyult lendületes olvasmánynak A hamis herceg, az utolsó 40 oldal fényében különösen nyilvánvalóvá vált, hogy a történet igazából még csak most kezdődik. Egészen addig úgy voltam vele, hogy hát korrekt egy könyvecske ez, de nem világrengető. Azonban akkora csavart hozott a szerző, amire egy kicsit se számítottam, és úgy kellett összekaparnom az állam a földről. Még ki is akadtam Cerseinek, a <a href="https://nemnyilatkozom.wordpress.com/" target="_blank">Nem nyilatkozom!</a> bloggerinájának, aki már olvasta egy könyvet, hogy WTF. Így persze csak még kíváncsibb vagyok a folytatásra, úgyhogy biztos nem várat majd magára sokat! Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek vakmerő, ravasz főhősökről olvasni, élvezik a sodró lendületű high fantasyket, és a politikai játszmákat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 4,5/5</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc karakter: Sage</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvenc jelenet: a vége</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-15108310483137180212018-07-10T15:45:00.001+02:002018-07-10T16:03:36.412+02:00Vivien Holloway: Végtelen horizont<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAlj_XsKajK77X1CiAzzzARfJRS5I3S_ZWgRZgDhxMo4ajox9Pz5gdqta7MGJYCbCzXK6HGLzyDKJP_lYK_b3ZdAga6TPIvQdNnbWi45ngs9voJG2g3OWbiG7cLlCUojqpW97UM5n_9Ns/s1600/vegtelenhorizont.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAlj_XsKajK77X1CiAzzzARfJRS5I3S_ZWgRZgDhxMo4ajox9Pz5gdqta7MGJYCbCzXK6HGLzyDKJP_lYK_b3ZdAga6TPIvQdNnbWi45ngs9voJG2g3OWbiG7cLlCUojqpW97UM5n_9Ns/s320/vegtelenhorizont.jpg" width="225" /></a></div>
Kiadó: Főnix Könyvműhely<br />
Kiadás éve: 2015<br />
Oldalszám: 428<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. </div>
<div style="text-align: justify;">
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. </div>
<div style="text-align: justify;">
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwB3c1oGy8HvhCHUc_wH6HBNnrZGMvBdMTcjg_TAcGMdyLVs-U-jIFXyawlXGOCNCWHmILZsL98ummDFzWsyh8oNHXDNNpCGiKw5rJoQRV1_IcscVVva03sRoyCRIVe3Ia5IWgD9Sz4Q/s1600/tbrcsokkenteoshet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwB3c1oGy8HvhCHUc_wH6HBNnrZGMvBdMTcjg_TAcGMdyLVs-U-jIFXyawlXGOCNCWHmILZsL98ummDFzWsyh8oNHXDNNpCGiKw5rJoQRV1_IcscVVva03sRoyCRIVe3Ia5IWgD9Sz4Q/s640/tbrcsokkenteoshet.png" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akár közvetlenül a Könyvhét után megszülethetett volna már ez az értékelés, ugyanis egy nap alatt bepusziltam ezt az alig több mint 400 oldalt, csak épp olyan szinten beállt a fangörcs, hogy nehezemre esett értelmes, összetett mondatokban megnyilvánulni. Szegény írónőt is lerohantam instagramon, hogy MÉGILYETSZERETNÉKHALEHETTEGNAPRAMERTÁÁÁÁ! Nem, távoltartási végzést még nem kaptam, de ami késik, nem múlik.<br />
Na de, ugorjunk fejest a sztoriba!<br />
<br />
Főszereplőnk Becky, aki három évvel ezelőtt elegáns mozdulattal eljátszotta szeretett nagybátyja hajóját kártyán, aztán pedig alaposan megijedve a tette következményeitől, saját magát ajánlotta fel fizettség helyébe. <strike>Nem úúúúúgy, ez nem a szürke szarka.</strike> Most pedig eljött az idő, hogy Nick Mattock, a Hydra kapitánya behajtsa rajta a tartozását. Igen ám, csak Becky nagyon nem akarja ott hagyni az addigi életét Duke hajóján, ahol remekül megvolt, és a legénység gyakorlatilag a családja, így érthető módon nincs elragadtatva a gondolattól, hogy Nick enyhén szólva sem tisztességes módon szerzett léghajóján repüljön tova a naplementébe.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
– Szerinted mit kéne tennem Stone-nal? – tette fel a költői kérdést Nick, és még a szeme is csillogott, olyan jól szórakozott.<br />
– Lökd ki az óceán felett – vágtam rá azonnal – Majd azt mondjuk baleset volt.<br />
Megköszörülte a torkát, hogy a nevetését leplezze.<br />
– Sajnos azt nem tehetem. Egyéb javaslat?<br />
– Lökj ki engem az óceán felett – mordultam fel –, és vess véget a szenvedéseimnek.</blockquote>
<br />
Beckyből simán lehetett volna egy hisztis liba, de hálistennek nem ez a helyzet! Nagyon kedveltem drága főhősnőnket, mert bár nem volt tökéletes, sosem hagyta el magát, várva, hogy megmentsék, és mindemellé még sziporkázott is. Persze, az sem hagyható megjegyzés nélkül, hogy igazán közel éreztem magam hozzá, miután a könyv nagyjából felét az orvosi szobában töltötte, ahol a doki próbálta összefoltozni. Erősen átéreztem a helyzetét - mondja a lány, aki az osztálykiránduláson beleesett egy aknába.<br />
<br />
Másik főszereplőnk, az illusztris majdnem-kicsit-kábé-de nem igazán kalóz Nick Mattock szintén hozta a formáját. Száraz humor, kissé megkérdőjelezhető múlt, tiszteletre méltó stukkergyűjtemény - minden nő álma. Viccet félretéve, Nick is remek karakternek bizonyult, főként azért, mert annak ellenére, hogy nem egy szexi szarkasztikus kalózzal van dolgunk a szórakoztató irodalom tengerén, Nickben volt valami nagyon emberi és egyedi, amitől kitűnt a többiek közül, és nem azt éreztem, hogy megint kaptam egy kliséhalmazt, amire rányomtak egy post itet, hogy "egy csinifiú rendel."<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
– Látod ott az asztalon azt a whiskys üveget? – bökött csukott szemmel a mondott irányba. Igen, az üveg valóban ott volt. – Idehoznád?<br />
– Ne szórakozz velem! – csattantam fel. – Tele a hajó egy csomó jóddal és kötszerrel, ráadásul fájdalomcsillapító is annyi van, hogy az egész legénység betéphetne tőle, te meg alkoholt akarsz locsolgatni a sebre?<br />
– Csak hozd ide – mordult, és félvakon kinyújtotta a kezét. Sóhajtva belenyomtam az üveget, mire hüvelykujjal kipattintotta belőle a dugót, és alaposan meghúzta. – Ez egy huszonöt éves skót whisky, nem fogom ráöntögetni az arcomra – jelentette ki, majd megint ivott egy kortyot, és elégedetten felsóhajtott. – A fájdalomcsillapító a gyengék fegyvere.</blockquote>
<br />
Beckyvel együtt meg aztán fergetegesek voltak! Imádtam a szócsatáikat olvasni, esküszöm végigröhögtem a könyv felét, amikor épp nem azon izgultam, hogy ebből a slamasztikából hogy fognak kimászni, és visszanézve csakis azt az egyet sajnálom, hogy nincs folytatás, mert olvasnám még.<br />
<br />
A cselekmény végig pörgött, Becky csöbörből-vödörbe pottyant, egy pillanatra se éreztem, hogy unom magam, sőt, arra se éreztem késztetést, hogy a wc-re elmenjek, így a végére érve a kengyelfutó gyalogkakukkot megszégyenítő sebességgel sprinteltem le a lépcsőn a legkisebbe. Pirospont, amiért annak ellenére, hogy Becky és Nick kapcsolatának alakulása fontos tényező volt a sztoriban, nem csöpögtünk, nem volt túladagolva a romantika, és ezt nagyon értékeltem. Amondó vagyok, hogy a kevesebb több ilyen téren! (Nem azért, mert a fekete cinikus lelkem nem bírja elviselni más boldogságát, hanem mert akkor működik a varázslat, ha még többet akarsz látni a két jómadárból, ehhez pedig nem árt, ha nem kell facsarnod a könyvet a nyáltól.)<br />
<br />
Maga a világ az a tipikus léghajós-steampunkos volt, amit nagyon élvezek. Nekem aztán mindegy, hogy repül, siklik, vagy úszik, a hajókon játszódó sztorik mindig vonzanak! Meg hát... kalózok, na! Mit akarsz még??? <strike>A rumon kívül.</strike><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://data.whicdn.com/images/33931306/original.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="229" data-original-width="500" height="182" src="https://data.whicdn.com/images/33931306/original.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Összességében, IMÁDTAM ezt a könyvet, ha az eddigi ömlengésből ez nem lett volna egyértelmű. Egyetlen kínom, hogy többet akarok. Indítványozom, hogy legyen folytatás. Amúgy se tudjuk, hogy az a bizonyos valaki tényleg megpurcant-e, akkor meg miért is ne?? Pretty please! *csizmáskandúr szemek* Természetesen már a hozzá tartozó novelláskötet, a Vérvörös horizont is fenn van a kívánságlistámon, azt hiszem, rövid úton beszerzésre kerül, mert tudod ki bírja kivárni, hogy projekt szempontból is aktuális legyen. Ha nem olvastad, ha hezitálsz, hogy neked való-e ez egyáltalán, akkor HAGYD ABBA, AMIT CSINÁLSZ MOST RÖGTÖN ÉS SIPIRC OLVASNI! Aztán szenvedj, ahogy én szenvedtem, amikor ültem ott az ágyamon, és rájöttem, hogy nincs tovább. Book hangover, here I coooome!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
P.S.: Ha esetleg nálatok is elvonási tünetek jelentkeznének, vagy kíváncsiak lennétek Beckyre és Nickre, esetleg csak egy jót akartok röhögni, ajánlom figyelmetekbe a <a href="https://prologus.wordpress.com/2018/03/19/vivien-holloway-vegtelen-horizont-karakterinterju/" target="_blank">Prológus által készített karakterinterjút</a> velük! Szégyentelen önreklám vége. </div>
</div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-47497819768018152172018-07-01T01:50:00.000+02:002018-07-01T11:27:56.240+02:00Alexandra Bracken: Az idő vándorai (Passenger 1.)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSlRn7igQb9WsSx_f9rASygNIvgLHFLKDPzgAIqXZJVuEeuBK9enlmlPtY2bOAKfAhu2Pq7vsA3dNCdImk7fKTznblTtoeRPeSzECEU7DBkG65MLEEIWN163rQBcMDjMs-2ak4myKxbxk/s1600/azidovandorai.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSlRn7igQb9WsSx_f9rASygNIvgLHFLKDPzgAIqXZJVuEeuBK9enlmlPtY2bOAKfAhu2Pq7vsA3dNCdImk7fKTznblTtoeRPeSzECEU7DBkG65MLEEIWN163rQBcMDjMs-2ak4myKxbxk/s320/azidovandorai.jpg" width="213" /></a></div>
Kiadó: Maxim<br />
Kiadás éve: 2017<br />
Oldalszám: 414<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A 17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik… </div>
<div style="text-align: justify;">
Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://prologus.files.wordpress.com/2018/06/idc591utazc3b3k.gif?w=663" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="221" data-original-width="663" height="212" src="https://prologus.files.wordpress.com/2018/06/idc591utazc3b3k.gif?w=663" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A könyvet nagyon szépen köszönöm a Maxim kiadónak!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bajban vagyok ezzel a könyvvel, de nagyon. Olyan szinten felemás olvasási élményt nyújtott, hogy a végére komolyan én éreztem magam bipolárisnak, és értetlenül állok az eset előtt, mert ilyen szerintem még soha nem fordult elő velem. Legalábbis mostanság biztosan nem. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A figyelmemet egyértelműen a borító keltette fel - surprise, surprise - mert hát... tessen ránézni, elképesztően gyönyörű. A színek, az elrendezés, a koncepció, csillagos ötös! Talán elsőre nem tűnik fel, de a magyar borító bizony nem teljesen azonos a külföldivel, mindenesetre elég közel van ahhoz, hogy ráfoghassuk: megtartották az eredetit, és ez remek döntés volt részükről! A címváltoztatás is elég jól sikerült, hiszen hangzatos a Passenger magyar megfelelője, bár a rövidebb angol szó talán jobban mutat az alkalmazott betűtípussal, de ez már csak coverwhore szőrözés, nem igazi ok panaszra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokáig nem tudtam eldönteni, akarom-e én olvasni ezt a regényt, mert annyira vegyesek voltak a vélemények, amiket hallottam róla: némelyik fellelkesített, mások elbátortalanítottak. Alexandra Bracken másik sorozata egy az egyben kimaradt az életemből, így aztán tényleg nem tudtam, mit is várjak, mindenesetre amikor a Prológusnál kitaláltuk, hogy menő lenne egy időutazós hetet csinálni, tudtam, hogy itt az idő <strike>(pun intended)</strike> és neki ugrottam ennek a gyönyörűségnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://images.8tracks.com/cover/i/010/374/012/passenger_3-7305.png?rect=18,0,504,504&q=98&fm=jpg&fit=max&w=320&h=320" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="320" src="https://images.8tracks.com/cover/i/010/374/012/passenger_3-7305.png?rect=18,0,504,504&q=98&fm=jpg&fit=max&w=320&h=320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.pinterest.com/" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Azt kell mondjam, az első húsz oldal egyáltalán nem nyűgözött le. Teljesen fel voltam rá készülve, hogy utálni fogom drága főszereplőnket, Ettát, de ami még nagyobb probléma volt számomra, hogy a stílus nagyon nem feküdt. Lépten-nyomon esett szét a szövegkohézió, különösen a leírásoknál, a mondatok nem akartak véget érni és a szórend is furán vette ki magát több helyen. Egyszerűen elfelejtettem a mondat elejét, mire a végére értem, folyton újra kellett olvasnom bekezdéseket, és azért szeretem azt hinni, hogy a szövegértésem még egészen elfogadható állapotban van bölcsész létemre. A lényeg, hogy nem igazán tudtam mire vélni a jelenséget. Aztán úgy döntöttem, belenézek már az eredeti angol szövegbe, hogy lássam, ott vajon mi a szitu, és azzal már sokkal jobban boldogultam. Őszintén, én magam sem tudom, pontosan miért nem csúszott a magyar fordítás, nem volt semmi feltűnően félrefordítva, és simán lehet, hogy ez egy teljességgel egyéni tapasztalat, és velem van a baj, de a váltás után azt vettem észre, hogy sokkal gyorsabban pörögnek az oldalak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont amit határozott pozitívumként könyvelek el, hogy Ettával kapcsolatban nem vált be az első benyomásom, és egészen megkedveltem a leányzót. Volt benne kurázsi, nem ment át hisztérikába rögtön, amint beütött a krach - és had mondjam el, ebben a könyvben, folyamatosan beüt a krach - és magas érzelmi intelligenciával rendelkezett, ami nem túl gyakori mostanság, ugyanis az érzelmi zsákutcák aranykorát éljük. Ami a világfelépítést illeti, azzal nem vacakolunk olyan hű de sokat. Az időutazás része ne riasszon el senkit, mert Bracken egyáltalán nem a tudományos oldaláról fogja meg a dolgot, inkább kezeli különleges képességként, mint pl. a gondolatolvasás, semmint technológiaként, amit feltalálnak, így nagyjából zero tudományos blablát kaptunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sztori is elég gyorsan mozgásba lendült: amint megtörtént Etta első utazása, és Nicholas Carter hajóján tért magához, felpörögtek az események, és azon kaptam magam, hogy a könyv több mint fele lecsusszant egyetlen nap alatt. Beszippantott a hangulat, az események ritmusa, és a kémia is egész jó volt Etta és Nick között, annak ellenére, hogy akkora instalove volt, mint az ágyú. Általában nem rajongok a jelenségért, de itt elcsúszott... egészen addig, ameddig előtérbe nem került. Ismeritek azt az érzést, amikor nézitek az egymás körül botladozó két jómadarat, és jön a késztetés, hogy beszólj nekik:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlo1p25HiLE5oLswmXBnXlqSjLJVifuGAmlNcDAc-aSOQWhXe2I31PpLXdxZXP6Mz7UGgeECqDWNuTtsEK3GjI6D6PHoLYpfhR3lJVseTwScT-MsmdxrIZ67r1J0rCucIpJ5m4oqL4T3A/s1600/justkiss.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="205" data-original-width="500" height="163" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlo1p25HiLE5oLswmXBnXlqSjLJVifuGAmlNcDAc-aSOQWhXe2I31PpLXdxZXP6Mz7UGgeECqDWNuTtsEK3GjI6D6PHoLYpfhR3lJVseTwScT-MsmdxrIZ67r1J0rCucIpJ5m4oqL4T3A/s400/justkiss.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De maga a várakozás is élvezetes. Sőt, általában a kivárás időszaka sokkal szórakoztatóbb, főleg ha tényleg jól van megírva, és azt kell mondjam, nekem abszolút bejött az, ahogy itt fel lett építve. És aztán összejönnek, te megkapod, amit akarsz, és... már nem is az igazi. Már nem is olyan érdekes az egész. Nem azt mondom, vannak ez alól kivételek, de nagyon ritka, legalábbis a számomra. Megvan az oka, hogy a fiú miért csak a történet végén kapja meg a lányt. Így amennyire szerettem olvasni a párosukról, és vártam a közös jeleneteiket a könyv első felében, annyira besokalltam a végére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bár maradtunk volna a jól bevált slow-burn romantikus szálnál, ami csak másodlagos szerepet foglal el, viszont remekül kiegészíti a cselekményt. Ehhez képest, valamiért - ki tudja, miért - sebességet váltottunk úgy a könyv 70 százalékánál, és elöntött minket a nyáltenger.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4bjJXINvijl3oEMRAwoQSsbB210Y9aJm_gkCyozHWUvq2J71-VSt-R1u4Tv8gzTVNE37jVgZ-tY1FikcWDiXPcKqFi6oDVFvZF9d9GN5cUgF63h-3BeLgVPI2x1MPPDNS0hP6zt_Y24A/s1600/gross.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="500" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4bjJXINvijl3oEMRAwoQSsbB210Y9aJm_gkCyozHWUvq2J71-VSt-R1u4Tv8gzTVNE37jVgZ-tY1FikcWDiXPcKqFi6oDVFvZF9d9GN5cUgF63h-3BeLgVPI2x1MPPDNS0hP6zt_Y24A/s320/gross.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vesszek meg, ha értem, miért volt ez szükséges, illetve mi célt szolgált! Tökre működött a cselekmény, kalandos volt, érdekes, ide-oda rohangált mindenki, mint a mérgezett egér, és én mindeközben remekül szórakoztam. Már ott tartottam, hogy azt tervezgettem, mikor tudok sort keríteni a következő részre, mert tökre érdekel, mi fog mindebből kisülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A drága kalózunk, Nick is csak addig volt érdekes, ameddig nem szerelmes verseket szavalt lázálmában Ettának, hanem értelmesen viselkedett. Sőt, igazából szerettem olvasni, ahogy a 18. századbeli neveltetése keveredett az időutazásai során összeszedett tapasztalataival. Az angst az néha túlcsordult, de tekintve a helyzetét, ebben nem láttam semmi kivetni valót, mert nem csak tipródott, hanem tett azért, hogy változtatni tudjon a sorsán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
"A társadalom minden korban ugyanolyan. Megvannak a maga látszólag tökéletesen értelmetlen szabályai és előírásai."</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sophiáról azt hittem, hogy majd kedvelni fogom, mert tipikusan olyan női karakternek tűnt, aki vezetésre termett, de a történelmi kor, amiben élt megakadályozta abban, hogy bármilyen fontos szerepet betölthessen, egyszerűen azért, mert nő. Ehhez képest egyre inkább csak megutáltam, bár az írónő javára legyen mondva, remekül meg lett formálva a személyisége és a motivációi annak ellenére, hogy gyakorlatilag egy mellékszereplőről van szó. Fontos mellékszereplő ugyan, de akkor is. A big bad Ironwood nagytata már sokkal kevésbé volt árnyalva, ő egy tipikus skatulyából kirántott megalomániás control-freak volt, annak viszont kellően megátalkodott. Bár azt kell mondjam Rose, akiért Etta hajlandó mindent megtenni, csak hogy megmenthesse, nos ő se egy főnyeremény. A könyv jó részében nem is szerepelt, de így is elérte, hogy rendesen megsajnáljam Ettát, amiért ilyen anyát dobott neki a gép.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgG632BM0NE1Wdz5RgzyKmjFYy25AHjc67sDBWXUgbJnh88al03iLiCOtK2dTco0CDil-wmmsQzXA-L8S81tNwYQSycx6tZfUuPEMo59P1AUBIK-VivNRyISXYHZesjJFwV1CPwUIsS1c/s1600/passenger.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="563" data-original-width="572" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgG632BM0NE1Wdz5RgzyKmjFYy25AHjc67sDBWXUgbJnh88al03iLiCOtK2dTco0CDil-wmmsQzXA-L8S81tNwYQSycx6tZfUuPEMo59P1AUBIK-VivNRyISXYHZesjJFwV1CPwUIsS1c/s320/passenger.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint mondtam, a könyv utolsó harmada sokkal kevésbé volt élvezhető a számomra, viszont az i-re a pontot mégiscsak a végjáték tette fel, ami egy teljesen új wtf szintre emelte az addig korrekten és átgondolt módon felépített cselekményt - románc-túladagolást leszámítva. Nos, nem akarok elspoilerezni semmilyen jelentős részletet. De. Ne akarja nekem senki bemesélni, hogy ha valakit MEGLŐNEK EGY PISZTOLLYAL, az nem tűnik fel az illetőnek, csak húsz perccel később. Már Deadpoolt leszámítva. Először azt se tudtam, mi az édes anyám ideges jóistene történik, mert nem is emlékeztem a szóban forgó lövésre, ami másvalakit kellett volna, hogy eltaláljon. Máris több fronton problémába ütközünk: </div>
<div style="text-align: justify;">
1) ha eltalál egy golyó, az üt. Magyarán még ha be is magyarázzák, hogy a sérült nem érezte a fájdalmat, mert mondjuk épp tele volt adrenalinnal, a fizikai lökés bezony fel fog tűnni. Az a minimum, hogy megtántorodik!</div>
<div style="text-align: justify;">
2) vérezni fog az a szerencsétlen!!! Az meg általában látványos.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen a ponton annyira nem bírtam feldolgozni, hogy ezt most tényleg komolyan el kéne hinnem, hogy megkérdeztem egy másik probloggert, <a href="http://www.konyvekszarnyan.blogspot.com/" target="_blank">Netrát</a>, aki olvasta a könyvet, hogy homályosítson fel arról, hogy most akkor ki lőtt le kit és mikor, mert dögöljek meg, én aztán nem értem. Ez a konkrét jelenet nem kicsit borított meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/originals/4c/0c/c4/4c0cc4958ecef6c87fcc9d16c5bda373.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="800" height="400" src="https://i.pinimg.com/originals/4c/0c/c4/4c0cc4958ecef6c87fcc9d16c5bda373.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://i.pinimg.com/originals/4c/0c/c4/4c0cc4958ecef6c87fcc9d16c5bda373.jpg" target="_blank">Forrás</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, itt állok értetlenül, vakarom a fejemet, mert egy olyan könyv, aminek több mint a felét úgy nyeltem be egy nap alatt, mint kacsa a nokedlit ennyire pofára ejtsen az utolsó pár oldalon, ez igazán hallatlan. Annyi remek ötlet volt benne, szerethető karakterek, egy tonnányi potenciál, és egy darabig teljesen elhittem neki, hogy én ezt imádni fogom. De sajnos így ezt nem mondhatom el magamról. Abban se vagyok biztos, hogy akarom-e a második részt olvasni, bár tekintve, hogy ez egy duológia, tehát a következő kötet egyben a történet lezárása is, nem kizárt, hogy megpróbálkozom majd vele, csak hogy lássam, hogyan végződik a sztori. Mindenesetre instalove és kalandkedvelő romantikus lelkeknek igazán tudom ajánlani, mert szerintem nekik jobban fog feküdni, mint az én fekete cinikus szívemnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Értékelés: 3/5</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-89059810433020768802018-06-21T19:21:00.001+02:002018-06-21T19:31:32.104+02:00Marah Woolf: Ne szeress! (Isteni szikra I.)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlRn_PDGA-fOQ80TB__rpkKk5Yj1pvnp8k_h4hNmgqFARcwcudH4BDWgozHuoNyBvGF8hW5kgSq7Am0qqxqZ7Z5vT7KMSkx96qOhh0fmW7HtIZM-_TssR9UEvvcUCGZvQ31V5jG4M3LNY/s1600/neszeress.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="346" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlRn_PDGA-fOQ80TB__rpkKk5Yj1pvnp8k_h4hNmgqFARcwcudH4BDWgozHuoNyBvGF8hW5kgSq7Am0qqxqZ7Z5vT7KMSkx96qOhh0fmW7HtIZM-_TssR9UEvvcUCGZvQ31V5jG4M3LNY/s320/neszeress.jpg" width="221" /></a></div>
Kiadó: Menő könyvek<br />
Kiadás éve: 2018<br />
Oldalszám: 410<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jess igazából nem vágyott másra a nyári szünet alatt, mint hogy pár nyugodt hetet tölthessen egy táborban, a Sziklás-hegységben. Az, hogy szerelmes lesz egyáltalán nem szerepelt a tervei között. Aztán megismerkedik Caydennel, a smaragdszemű fiúval, aki elrabolja a szívét. De Cayden szeme előtt más cél lebeg: egy isten fiaként egyezséget kötött Zeusszal, és már évszázadok óta várja, hogy a megállapodásuk végre beteljesüljön. Ha talál egy lányt, aki képes ellenállni neki, Zeusz teljesíti leghőbb vágyát, és halandóvá válhat. Vajon Cayden hajlandó-e mindent megtenni a győzelemért még akkor is, ha ennek Jess szíve az ára?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB8Cwhs2qd1Vay1vx6dhZH1wzbmYt64v4-SMCajMQTXSaLcZ-4GrLJrRUMa3CbJIfCML91Kklwz84FxG3l-NGpSy2asDokT1BQp7_kJAKFWvaLw-FgCp43Q2A2gegeuqeoSw9-ndEu35Y/s1600/atkos-done.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB8Cwhs2qd1Vay1vx6dhZH1wzbmYt64v4-SMCajMQTXSaLcZ-4GrLJrRUMa3CbJIfCML91Kklwz84FxG3l-NGpSy2asDokT1BQp7_kJAKFWvaLw-FgCp43Q2A2gegeuqeoSw9-ndEu35Y/s640/atkos-done.png" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Menő könyveknek!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Röviden és tömören: nem az én könyvem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig akartam, hogy az legyen, tényleg. A Könyvfeszten fedeztem fel ezt a könyvet, és hát kár tagadni, hogy a borítóján akadt meg a szemem. Nem igazán rajongok a rózsaszínért, és baromi sok a borító is, de valahogy mégis működik, mert megfogott és kíváncsivá tett. Elolvasva a tartalmat, kész voltam pozitívan állni a dologhoz: nagyon tinisnek tűnt, de egyben könnyed nyári sztorinak is, ami majd ideális választás lesz a kánikulában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ezúton jelentem: a kánikula nem segített. Az eleje eleve döcögősen indult, teljesen valószerűtlenek voltak a párbeszédek, de olyan szinten, hogy nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Illusztrálom:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
- Úgy látom, az unokatestvéremnek máris akadt társasága.<br />
- Csodálkozol? [...]<br />
- Tulajdonképpen nem. Alighogy beteszi a lábát valahová, a lányok azonnal a lábai előtt hevernek. De rettenetes ízlése van a nők terén. Nem gondolod?<br />
- Ezt most komolyan kérdezed? [...]<br />
- Nyilván.<br />
- Engem nem érdekel, kivel kavar. Kit érdekel? Felőlem nyomulhat akár az angol királynővel is.<br />
[...]<br />
- Ahhoz képest egy kicsit túlságosan is érdeklődve bámulod.<br />
- Csak felmérem a terepet - magyarázkodtam, amilyen lazán csak tudtam. - Hogy el tudjam dönteni, ki idióta és ki nem. [...]<br />
- Na persze. [...] Hiszen mind ezt csináljuk az első napon. Mérlegelünk, felmérjük a terepet, és a külsejük alapján megítéljük az embereket.<br />
[...]<br />
- Én nem szoktam a külsejük alapján megítélni másokat.</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Így... fájt. Nem tudom, hogy ez a fordítás, vagy maga az eredeti szöveg, de az első ötven oldalon kb. végig ilyen nyögvenyelősek a párbeszédek, mint valami rossz fanfictionben. Jó hír viszont, hogy ez a könyv folyamán javuló tendenciát mutatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszont ez sem segített azon a tényen, hogy Leah-t és esetenként Apollónt kivéve az összes karaktert kilőttem volna az űrbe szkafander nélkül. Ugye Jess lenne a főszereplőnk, így az ő szemszögéből követjük az eseményeket, minden fejezet elején félbeszakítva Hermész feljegyzéseivel, amik nem adnak túl sokat hozzá a sztorihoz, és néha erőltetettnek hatnak, de alapvetően egész szórakoztatóak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://images5.fanpop.com/image/photos/26900000/Bella-Swan-twilight-series-26904091-500-208.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://images5.fanpop.com/image/photos/26900000/Bella-Swan-twilight-series-26904091-500-208.gif" data-original-height="208" data-original-width="500" height="133" width="320" /></a>Jess azonban... húúúúha. Lehet, hogy ha 13-14 évesen, a Twilight era dicsfényében olvasom ezt a könyvet, akkor nem tépázta volna cafatokra az idegrendszeremet a viselkedése és a retttttenetesen érdekes *insert Szirmai fintor here* belső monológjai, de így nem túlzás azt mondani, hogy drága főhősnőnk felébresztette bennem a gyilkos szándékot. Végig azon szurkoltam, hogy essen már le valamelyik szikláról, vagy vesszen el az erdőben, vagy nyelje le Szkülla... ehh, soroljam még? Amúgy ha már Twilight, erősen Bella Swan vibe-ot árasztott a kisasszony magából. Tipik Mary Sue, akitől az arcodat kaparod. Pozitívum, hogy néha neki is feltűnik, és elszégyelli magát. Negatívum, hogy a leghalványabb jelét se mutatja karakterfejlődésnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mármint, mindjárt ezzel nyitunk, hogy ezt így odaböki:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Az a fajta vagyok, akit könnyű nem észrevenni."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Cayden hasonlóan csodásan összetákolt diszfunkcionális angsty playboy személyiséggel rendelkezik, hogy akut szemforgatásba kezdtem, valahányszor feltűnt a színen. Jó, oké, hogy tudjuk, miért csinálja, mert tudunk az alkuról, amit Zeusszal kötött, de tekintve, hogy ő Prométheusz, és you know, többezer éves, meg elvileg baromi okos és cseles és stb. hát úgy viselkedik, mint egy éretlen, bipoláris érzelmi zsákutca. Dróton rángatja Jesst, mert nem tudja eldönteni mit akar, Jess meg hagyja neki, sőt lelkesen aszisztál, miközben persze mindig a legidiótább helyzetekben mond ellent neki, hogy aztán az ügyeletes szívtiprónk loholhasson a megmentésére. Egy idő után már igencsak fárasztóvá vált ez a huzavona, és az utolsó száz oldalon már rendesen szenvedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az i-re a pontot a végső összecsapás tette fel, amit most nem fogok részletezni, mert hát spoiler, de ott aztán tényleg végleg eldobtam az agyam. Mert persze, hogy Jess azt csinálja, amit MINDENKI mond neki, hogy ne csináljon, de még azt is rosszul.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdlF5JsLCfJZ6IzuS40tAlg8BY247lIaa2CCpMLAxAM09E8AVrbNDAidDJ8fsmR-pvWLQoabQg_MTMStu4yx3SuATTsxNylY9Uo43VZcBfGX8XwIRBvSXSPcbMPjGI7edI3piQiGaJblw/s1600/prostagram-isteniszikra.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="455" data-original-width="584" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdlF5JsLCfJZ6IzuS40tAlg8BY247lIaa2CCpMLAxAM09E8AVrbNDAidDJ8fsmR-pvWLQoabQg_MTMStu4yx3SuATTsxNylY9Uo43VZcBfGX8XwIRBvSXSPcbMPjGI7edI3piQiGaJblw/s1600/prostagram-isteniszikra.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.instagram.com/p/Bil-KfenYwy/?taken-by=prologus_" target="_blank">Forrás: Prológus</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb barátnőt, Robynt és a pasiját Cameront az elejétől a végéig égő tűzzel gyűlöltem, de annyira, hogy legszívesebben Kerberosznak dobtam volna őket délutáni uzsinak, de igazából ezt nem rónám fel hibaként, mert nyilván ellenszenvesre voltak megírva. Csak Jessnek nem esett le, mert sötét mint az éjszaka újhold idején, és akkor nagyon költői voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy pozitívumot is említsek karakterek terén, Apollónt és Leah-t egészen kedveltem, bennük úgy pislákolt az értelem lángja, illetve igazából Josh is elment szódával, bár róla az az érzésem, hogy csatlakozni fog a szerelmi háromszöghöz és mindjárt sokszög lesz belőle a további részekben. Mindenesetre ezt én már nem fogom megtudni, mert nem áll szándékomban kóros szappanopera-túladagolásban elhalálozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A karaktereken túlmenően, a mitológia kezelése is megborított kissé. Nem, nem az zavart, hogy az írónő hozzátette a maga kitalációit is a bulihoz, mert why not, az viszont kissé érzékenyen érintett, hogy Zeuszból és Hérából mintaszülőket csinált, és kb az összes isten úgy viselkedett, mintha nem a legdiszfunkcionálisabb család lenne ever. Ez pláne akkor kínos, amikor a rosszfiú Métisz elvileg meg nem született gyereke, Agriosz, aki itt ugye mégis a világra jött. Na már most, Métiszt konkrétan megerőszakolta Zeusz, aztán meg lenyelte. Erre mi a magyarázat? Hát az már olyan régen volt, Zeusz anno sokkal lobbanékonyabb volt, de most már szerető családapa. Na és Héra, meg a híres bosszúállásai Létón és Herkulesen? Ó, őt az emberek tették meg főgonosznak, és rosszul is esik neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPOG75Ip1UoCY_naW5viXZ-xf8tQkca42dyzir8Ckl0EvPU_HG1VyP1U3Zzxc2W8jlCsLZJq4VyYEBxIbGo6dYrarGlMSJpCNwl1MxXLHIZdy4VJXQB_02sr910vO-9gJkQEnuMn02DCA/s1600/lokifacepalm.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="282" data-original-width="400" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPOG75Ip1UoCY_naW5viXZ-xf8tQkca42dyzir8Ckl0EvPU_HG1VyP1U3Zzxc2W8jlCsLZJq4VyYEBxIbGo6dYrarGlMSJpCNwl1MxXLHIZdy4VJXQB_02sr910vO-9gJkQEnuMn02DCA/s320/lokifacepalm.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem azzal van baj, hogy nem akarunk minden brutális részletet a fiatal olvasók orrára kötni, hiszen a Disney Herkulese is eléggé át lett szabva, és azt például imádom, csak akkor ne legyen ennyire kínosan megoldva, és mondjuk ne Zeusz egyik "hódítását" vegyük alapsztorinak, mert ezt nem lehet kimagyarázni. Szóval vagy legyen átírva az eredeti mítosz, és fenébe a habzó szájú klasszicistákkal, vagy legyen más sztori az alapja, mert van bőven miből válogatni. De megmagyarázni, hogy egy nem mellesleg férjezett nő megerőszakolását Zeusz NEM ÚGY GONDOLTA, hát öhm. Nope. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében, azt hiszem, visszatérhetünk az első kijelentésemhez, miszerint sajnos ez nem az én könyvem. De nagyon nem. Amit mentségére fel tudok hozni, az maximum annyi, hogy rendkívül gyorsan olvasható, így legalább nem vesztegettem vele el sokat az életemből, de ezen kívül túl sok jót nem tudok elmondani róla. Lehet, hogy ha fiatalabban olvasom, amikor még kevésbé voltam érzékeny a Mary Sue-kra, illetve a tini drámára, akkor jobban tetszett volna, sőt biztos. Szóval senkit nem szeretnék elriasztani a próbálkozástól, ha másnak nem, hát nosztalgiának remekül működik, mert tényleg ilyen kétezres évek eleji YA feelingje van, amikor a paranormális műfaj élte a virágkorát, és a nyári tábor feelinget is jól elkapta az írónő, de a karaktereknél menthetetlenül elhasalt nálam a sztori, és ezt én sajnálom a legjobban.</div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-5302507155820233932018-06-16T23:52:00.001+02:002018-06-17T11:40:04.483+02:00Charlie N. Holmberg: A papírmágus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSFr8QTOk9H7iiuOkKw2AooBMGVyO4uhDa0zZemmaLXTXvpgqncHcazhl4C7ghQrnPTsoyfDUobxoSF7nmsMnQxgKQO41Z_Jm_XbUes07CmbqVGXo_c3JitDYOkIA1aPKrsJTHtc8IcE/s1600/papirmagus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="324" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaSFr8QTOk9H7iiuOkKw2AooBMGVyO4uhDa0zZemmaLXTXvpgqncHcazhl4C7ghQrnPTsoyfDUobxoSF7nmsMnQxgKQO41Z_Jm_XbUes07CmbqVGXo_c3JitDYOkIA1aPKrsJTHtc8IcE/s320/papirmagus.jpg" width="207" /></a></div>
Kiadó: Gabo<br />
Kiadás éve: 2017<br />
Oldalszám: 232<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? </div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. </div>
<div style="text-align: justify;">
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://prologus.files.wordpress.com/2018/06/yaprojikep.png?w=663" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="221" data-original-width="663" height="212" src="https://prologus.files.wordpress.com/2018/06/yaprojikep.png?w=663" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>A recenziós példányt köszönöm a Gabo kiadónak!</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Jaj, hát ez tündéri volt! Zsebi és So-So már régóta ajánlgatták nekem A papírmágust azzal a felkiáltással, hogy "de hát olyan cuki!!!", szóval nem igazán volt zsákbamacska a számomra, tudtam, hogy valószínűleg tetszeni fog. Tehát már csak az alkalomra vártam, hogy belevethessem magam a sztoriba, ami egy könnyed, hangulatos kis fantasynak ígérkezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt be is váltotta, hiszen remekül szórakoztam olvasás közben, csak úgy repültek az oldalak. A fordítás is kifejezetten jóra sikeredett, egyszer sem tűnt esetlennek a szöveg. Bár amúgy sem egy féltégla, viszont nem is éreztem, hogy túl rövid lett volna, hogy többet ki lehetett volna hozni a sztoriból, ha mondjuk száz oldallal hosszabb. Éppen ellenkezőleg, ez így pont jó volt: nem ült le a sztori, volt alkalmunk mélyebben megismerni két főszereplőnket - bár Emeryt egy kissé rendhagyó módon - és szép ívet írt le a cselekmény, bár az kétségtelen, hogy a végére érve csak pislogtam, hogy hol is van az a második kötet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
“– Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem.”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Ceony rendkívül szerethető főhősnőnek bizonyult. Kicsit emlékeztetett Agnyeskára a Rengetegből, így kicsit talán azt vártam, hogy majd Emery is olyan furamód szerethető, ámde elviselhetetlenül arrogáns káposztafej lesz mint Szarkan, aki agyérgörcsöt kap minden apróságtól. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert Emery Thane egy igazi cukorbogár. Hát ez az ember halál aranyos! Nem csoda, hogy Ceony is hamar megkedvelte annak ellenére, hogy a legkevésbé sem akart papírmágus lenni. A romantikus szál nagyon finoman, szinte jelképesen van beleszőve a történetbe, és valahogy sikerült megtalálnia az egyensúlyt az írónőnek: se nem túl elvont, se nem túl nyálas. Ennek így lehet nincs értelme, de akik olvasták, azon biztos tudják, mire gondolok. Miután spoilerezni nem szeretek, maradjunk is ennyiben. ;) A főgonosz esetében sem lehet okunk panaszra, Lira igazán utálnivaló egy némber, legszívesebben megtéptem volna a végére. Nincs kétségem afelől, hogy fogjuk mi még őt látni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
“Végül is, időbe telik, mire egy összetört szív meggyógyul. Még egy ilyen apróra összetört szív is beforr idővel.”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://wallpaperlayer.com/img/2015/9/gorgeous-london-wallpaper-2509-2687-hd-wallpapers.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="800" height="400" src="https://wallpaperlayer.com/img/2015/9/gorgeous-london-wallpaper-2509-2687-hd-wallpapers.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alapszitu nem volt különösebben rendhagyó, de azt egyáltalán nem vártam, amerre a történet végül elkanyarodott. A világfelépítést is okosan építette bele a történetbe az írónő, nem voltak random, bő lére eresztett magyarázatok, amik kizökkentettek volna az események folyásából. Mindig csak annyit kaptunk, amennyire éppen szükség volt. Tetszett ez a rendkívül gyakorlatias hozzáállás a mágiához: bárki megtanulhatja, gyakorlatilag úgy kezelték, mint bármilyen más mesterséget. Csak semmi hókuszpókusz. Ennek ellenére egy nagyon is meseszerű hangulat lengi körbe a könyvet, itt azonban nem a színes szirupos Disney feelingre gondolok, hanem a régi, szövetkötéses mesekönyvekben rejlő történetek hangulatára. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszerűen nagyszerű, és mégis - vagy talán pont ezért - lebilincselő. Nem akar világot váltani, de könnyed, mégis igényes szórakozást nyújt, ha van épp az embernek egy pár szabad órája. Csak ajánlani tudom, főleg ha a nehézkes világépítésre nagy hangsúlyt fektető fantasyk után valami lazábbra vágyik az ember, mert ebben az esetben A papírmágus remek választás lehet!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6161369518781951458.post-32237671900564813262018-05-31T03:25:00.000+02:002018-05-31T16:25:55.663+02:00Alwyn Hamilton: Traitor to the Throne<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNmA6HaTPSSRnnd8SqvV28oe3trRhebqxhBmC-TOfDcbTP8gIOeiC62m9xUqMlaKcPoJLMldNNi2YCO5CRMlnH3JZOZmhcA2UR1ZErMKIzyFFJNXU46XHIYfVDkra_kLcSrE1jXMiRgYc/s1600/traitortothethrone.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="309" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNmA6HaTPSSRnnd8SqvV28oe3trRhebqxhBmC-TOfDcbTP8gIOeiC62m9xUqMlaKcPoJLMldNNi2YCO5CRMlnH3JZOZmhcA2UR1ZErMKIzyFFJNXU46XHIYfVDkra_kLcSrE1jXMiRgYc/s320/traitortothethrone.jpg" width="208" /></a></div>
Kiadó: Faber & Faber<br />
Kiadás éve: 2017<br />
Oldalszám: 570<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>This is not about blood or love. This is about treason.</i></div>
<br />
Nearly a year has passed since Amani and the rebels won their epic battle at Fahali. Amani has come into both her powers and her reputation as the Blue-Eyed Bandit, and the Rebel Prince's message has spread across the desert - and some might say out of control. But when a surprise encounter turns into a brutal kidnapping, Amani finds herself betrayed in the cruellest manner possible.<br />
<br />
Stripped of her powers and her identity, and torn from the man she loves, Amani must return to her desert-girl's instinct for survival. For the Sultan's palace is a dangerous one, and the harem is a viper's nest of suspicion, fear and intrigue. Just the right place for a spy to thrive... But spying is a dangerous game, and when ghosts from Amani's past emerge to haunt her, she begins to wonder if she can trust her own treacherous heart.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfLS_poWikyDpKZmZH0hhn7qEHzTlUAsy22To9YeS44hhwIdr6Bzz8p3o5-vAHCI65_2H-78MHVy3011HENOnc7Lp-ZAmo_HrT_wJoi4rYmwNnkNNb-uQzoTki2G6mQ-Kve6hvfcVgKA4/s1600/sivatagos.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="1200" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfLS_poWikyDpKZmZH0hhn7qEHzTlUAsy22To9YeS44hhwIdr6Bzz8p3o5-vAHCI65_2H-78MHVy3011HENOnc7Lp-ZAmo_HrT_wJoi4rYmwNnkNNb-uQzoTki2G6mQ-Kve6hvfcVgKA4/s640/sivatagos.png" width="640" /></a></div>
<br />
<h3 style="text-align: center;">
SPOILERES TARTALOM AZ ELSŐ RÉSZRE NÉZVE!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az első rész, a Rebel of the Sands a tavalyi év folyamán találta meg útját a polcomra, majd a kezembe, és amint megkaparintottam, el se akartam engedni. Én voltam a legjobban meglepődve, mennyire elvarázsolt a világ, amit Alwyn elénk tárt. Gyönyörűen megírt, egyedi hangulatú történet remek karakterekkel és pattogós dialógussal. Na meg persze olyan cselekménnyel, amitől az álladat úgy kell összekaparni a padlóról. És tudjátok, mi a vicc? A Rebel ehhez képest délutáni piknik a parkban, kacsaetetéssel. Trilógiáknál gyakran érezni azt, hogy a második kötet csak egy átvezetés, és igazából semmi érdemleges nem történik... hát itt. Khmm. Nem ez volt a helyzet.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho01lIVAFeS6pbO1MB5H-j7azgjmSewNuO-Nz8KCpwysHdoqdLXIPI7qwo2Ws3v35V8dbd9bpp5ptOCxhfr_4ZaKn7D9vzEu9QPMFRUJxETVm-gSdWQYoJMndM671a9nTOobk3tNJxluk/s1600/mindblown-jimmyfallon.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="249" data-original-width="500" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEho01lIVAFeS6pbO1MB5H-j7azgjmSewNuO-Nz8KCpwysHdoqdLXIPI7qwo2Ws3v35V8dbd9bpp5ptOCxhfr_4ZaKn7D9vzEu9QPMFRUJxETVm-gSdWQYoJMndM671a9nTOobk3tNJxluk/s400/mindblown-jimmyfallon.gif" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Én minden második oldalon</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Eltelik némi idő az első és a második rész között, nem azonnal vesszük fel a fonalat. Miután nekem majd' egy év eltelt a két kötet olvasása között, bevallom, az első pár oldalon kissé el voltam veszve. Vissza is mentem újraolvasni a Rebel utolsó egy fejezetét, mert bizonyos dolgok fullosan kiesnek, és Alwyn nem játssza azt - amitől amúgy bekattanok minden folytatásban -, hogy mindenről és mindenkiről röviden elmagyarázza, hogy ki fia-borja, miért van itt, és mi történt az előző részben. Ó, nem. Itt mélyvíz van, már az első oldalaktól kezdve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
“The trouble with belief is that it's not the same as truth.”</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyébként én nagyjából az utolsó ötven oldalig audiobookban hallgattam a könyvet, és közben nagyban színeztem. Na, meg persze néhányszor elkáromkodtam magam, amikor mindenki kedvenc banditája csöbörből-vödörbe pottyant. Az audiobook különben rendkívül élvezhető, szerettem hallgatni, a végén szimplán már csak a tempót nem bírtam, mert olyan szinten felpörögtek az események, hogy egyszerűen tudnom KELLETT, hogy mi fog történni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek a résznek a cselekménye milliószor szövevényesebb, mint a Rebelé. Ez pusztán abból következik, hogy ameddig az első kötetben Amaninak egy célja van egész végig: eltűnni a szülővárosából, itt már nagyobb tétekben játszunk. Aztán persze ez nem úgy alakul, ahogy ő azt eltervezte, mert Jin által belekeveredik ebbe az egész titkos lázadásba, ami a szultán ellen készül. Itt viszont már a lazadás oszlopos tagja, barátai vannak, akiket meg akar védeni. És persze ott van Jin is, aki meg...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnFXM0z4lrb-Jp9k2-cA4b19W99gOSQV1TO6KCar1sjQBkrrRqN9ULPrAQKPZ6Vc8-_YEToMRZeN5hClfU_8eRrzw5Nl1kW2NScsB3eTAzp-4VOJ6dFD9NzS83yb5SaMyOdYmL9q3n_60/s1600/jeremyrenner-cutsiecreepylook.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="262" data-original-width="500" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnFXM0z4lrb-Jp9k2-cA4b19W99gOSQV1TO6KCar1sjQBkrrRqN9ULPrAQKPZ6Vc8-_YEToMRZeN5hClfU_8eRrzw5Nl1kW2NScsB3eTAzp-4VOJ6dFD9NzS83yb5SaMyOdYmL9q3n_60/s320/jeremyrenner-cutsiecreepylook.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Imádom. Külön-külön is imádom Amanit és Jint, de együtt meg aztán pláne. Természetesen az írónőnek első dolga őket szétszedni, hogy érdekesek legyenek a dolgok, és nehogy elkényelmesedjünk. Alig látunk valamit Jinből a kötet folyamán, de amikor megjelenik... huh. A könyv fénypontjai. Amanit se kell félteni, mert a maga útját járja, bár nem önszántából: a szultán palotájában köt ki, ami egy teljesen új és rendkívül veszélyes terep, ott pedig nem várt szövetségesekbe és ellenségekbe botlik. Bár hiányoltam a már jól ismert arcokat, ez az újfajta környezet mentette meg attól, hogy tipikus átkötő feelingje legyen a könyvnek. Alwyn Hamilton nem szórakozik, mindent felforgat maga körül, és olyan bombákat dob le, hogy csak pislogtam és hápogtam, mint egy epilepsziás kacsa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
“I put a knife in your hand and your first instinct was to stab me."</div>
<div style="text-align: center;">
"You tried to stab me first," I objected without thinking.”</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azért néha lazítunk egy kicsit az elmebajon egy-két poén erejéig. Amani nemcsak talpraesett, de mindvégig megőrzi a humorérzékét, ami szerintem nagyobb teljesítmény tőle, mint a tehetsége a pisztollyal. Továbbra is imádom benne, hogy sosem adja fel, és a leglehetetlenebb helyzetekben sem veszíti el a fejét, mindig keresi a megoldást. Ilyen egy remek badass főhősnő, kérem szépen. Ahogy a szerelmi szál sem teszi hisztérikává, vagy életképtelenné, és ettől csak még jobban imádom az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a trilógia szerelem volt első látásra, de annyival több rejlik a gyönyörűséges borító alatt. Az írónő tudta fokozni a hangulatot, rátenni még egy lapáttal. Például ezúttal már a világ mitológiájával is közelebbről megismerkedünk, több történet is akad benne elszórtan, amiket nagyon élveztem olvasni, mert tényleg hozzáadtak az élményhez, és emlegették azokat a regéket a könyv folyamán, így jó volt kvázi első kézből látni őket előtte. Említettem, hogy gondjaim voltak az elején, mert nem emlékeztem a Rebel végére. Nos, itt nem lesz ilyen problémám, ezt már előre látom. Nem csak azért, mert relatíve hamarosan el akarom kezdeni a befejező kötetet, hanem azért is, mert ennek a résznek a vége FELEJTHETETLEN!!! TE. JÓ. ÉG. Kikészültem rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De nem is akarok többet mondani, még a végén elszólom magam. Így végezetül csak annyit mondanék, olvassátok el! Ha tehetitek, angolul, ugyanis Alwyn írásának a hangulatát szerintem lehetetlenség bármilyen más nyelven visszaadni, annyira zseniálisan csinálja. Egyszerre gyönyörűen megírt és lélegzetelállítóan kalandos történet szerethető karakterekkel. Csak ajánlani tudom!</div>
<div style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;">
<br />
<img src="http://signatures.mylivesignature.com/54493/65/22E715B51F3298A79DFFF5323D61237C.png" style="background: transparent; border: 0px;" /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
RavenShttp://www.blogger.com/profile/12476086244570982290noreply@blogger.com0