2017. április 30., vasárnap

Alwyn Hamilton: Rebel of the Sands


Kiadó: Faber & Faber
Oldalszám: 358

She’s more gunpowder than girl—and the fate of the desert lies in her hands.

Mortals rule the desert nation of Miraji, but mystical beasts still roam the wild and barren wastes, and rumor has it that somewhere, djinni still practice their magic. But there's nothing mystical or magical about Dustwalk, the dead-end town that Amani can't wait to escape from.

Destined to wind up „wed or dead,” Amani’s counting on her sharpshooting skills to get her out of Dustwalk. When she meets Jin, a mysterious and devastatingly handsome foreigner, in a shooting contest, she figures he’s the perfect escape route. But in all her years spent dreaming of leaving home, she never imagined she'd gallop away on a mythical horse, fleeing the murderous Sultan's army, with a fugitive who's wanted for treason. And she'd never have predicted she'd fall in love with him…or that he'd help her unlock the powerful truth of who she really is.

Több benne a puskapor, mint a lány - és a sivatag sorsát tartja a kezében.

A halandók uralják Mirajit, a sivatagok nemzetét, de mitikus szörnyek még mindig szabadon vándorolnak a vad pusztákon. Azt tartják, hogy bizonyos helyeken a dzsinnik még mindig varázsolnak. De Dustwalkban nincs semmi mitikus, vagy mágikus. Csak egy porfészek, ahonnan nincs kiút, és ahonnan Amani alig várja, hogy elszökhessen.

A sorsa már el van döntve: vagy házas lesz, vagy halott. Amani a mesterlövészeti tudására támaszkodva próbál kijutni a városból. Amikor összetalálkozik Jinnel, a titokzatos, és szívdöglesztően jóképű idegennel egy lövészeti versenyen, úgy találja, ő a tökéletes lehetőség a szökésre. De a hosszú évek alatt, amik alatt a kijutás lehetőségeiről szőtt álmokat, egyszer se jutott eszébe, hogy egy mitikus ló hátán vágtázik majd el, nyomában a szultán gyilkos hadseregével, és nyakán egy szökevénnyel, akit árulásért keresnek. És azt sem álmodta soha, hogy szerelembe esik vele, vagy hogy ő lesz az, aki segít feltárni a megdöbbentő igazságot azzal kapcsolatban, hogy ki is a lány valójában.
(saját fordítás)

***

Gyerekek, őszinte leszek. Egyáltalán nem érdekelt ez a könyv, amikor megjelent. A gyönyörű borítót már akkor is megcsodáltam, de amikor megláttam, hogy Amanit lépten-nyomon Katnisshez hasonlítgatják, akkor úgy voltam vele, hogy nem kösz. Egy lövöldöző, érzelmi zsákutca tininindzsa teknőc elég volt. Aztán SoSo és Zsebi gyors egymásutánban száguldottak rajta végig, és annyit fangörcsöltek, hogy kénytelen-kelletlen csak felvettem a TBR-omra. Aztán meg jött a bookdepos leárazás, a többi meg történelem.

Ez a könyv megintcsak egy olyan szerelem, aminek a felfedezését fent említett két hölgyeménynek köszönhetem, ugyanis IMÁDTAM a Rebel of the Sands minden egyes oldalát! Úgy végeztem ki két nap alatt, hogy közben marhára tanulnom kellett volna, de ki bír a szakdolgozatra gondolni, amikor ott van Amani és a rejtélyes Jin, akik csöbörből vödörbe zuhanva próbálják megtalálni az útjukat ebben az egzotikus, veszélyekkel teli világban, amit Alwyn Hamilton elénk tár.

Ami a Katniss - témakört illeti, a hasonlításnak nem sok alapja van, szerintem semmi közük egymáshoz. Katnisst nehézségek közepette, de épphogycsak elviseltem. Amanit viszont őszintén imádtam és szurkoltam neki! Egy erős női főhős, aki a változatosság kedvéért nem komplexusos csak azért, hogy hangsúlyozza hányattatott sorsát - amit nem igazán kell hangsúlyozni, mert első kézből láthatjuk -, és tudja mit akar, ami nagyon imponált. Olyan szinten talpraesett volt, amitől nem győztem magamhoz térni. Végre nem az volt, hogy szemforgatva vártam, hogy a sötét főszereplőnek is leessen a húszfilléres, hanem kapkodva lapoztam az oldalakat, hogy lépést tudjak vele tartani. Nem akarok spoilerezni, ezért nem fogok részletekbe menni, de te jó ég, ez a leányzó aztán nem az a szívbajos típus. Kicsit Percy Jacksonra emlékeztetett amúgy, ami teljesen randomnak tűnhet, de benne is azt szerettem, hogy bármekkora bajba is mászott bele, nem kezdett el drámázni és pánikolni, hogy "jajmostmilesz", hanem elsütött pár poént, és kimászott belőle. Amani is ilyen volt, csak lányban, és ezt imádtam benne.


Ami másik főszereplőnket, Jint illeti... ahhwwww. Nála mondjuk nagyon mellélőttem elsőre (mert én sajnos még a szemetest se találom el a papírgalacsinommal, nem úgy mint ezek ketten) , mert tök másnak hittem, mint aki valójában, de őszintén, amilyen kevés infót megtudunk róla a könyv jó részében, ez egyáltalán nem csoda. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne ismernénk meg. Ami fura így leírva, de valahogy működik. Az írónő épp eleget ad ahhoz, hogy ne maradjon semmilyen a karaktere, hogy őszintén megkedvelhessük Jint, de ahhoz mégse eleget, hogy ne legyünk veszettül kíváncsiak, vajon milyen titkot rejteget, és mi az igazi célja.

A kémia pedig kettejük között... és itt most nem csak a romantikusra gondolok, mert persze az is volt, és imádtam a huza-vonát, de azok a dialógusok! Nem is tudom, utoljára mikor imádtam ennyire a párbeszédeket. Talán a Calderonban. Érdekes, pattogós, ravasz, áhhhh egyszerűen purrfect volt! Olyan szinten láttam mindent magam előtt, hogy kisebbfajta küzdelem volt letenni a könyvet minden egyes alkalommal.

De ha ez nem lenne elég, Alwyn a hangulatteremtéshez is nagyon ért! Komolyan, nehéz elhinnem, hogy elsőkönyves szerzőről van szó, annyira klappolt minden. Szinte éreztem a perzselő napot a bőrömön, a forró homokot a talpam alatt. Imádtam a világot, a feelinget, és azt, hogy mennyire sajátos volt az egész. A cselekmény mozgalmas és érdekfeszítő, de főként a karakterek és a hangulat tette emlékezetessé számomra a Rebel of the Sandst. Úgy repültem rajta keresztül, mintha én is elcsíptem volna egy buraqit, és már alig várom a folytatást! Minél hamarabb szeretnék rá sort keríteni, mert egyszerűen nem volt elég.

Promágus Kupa - Április



Ebben a hónapban nem sunnyogom el, és ha az utolsó percekben is, de nevezek a Promágus Kupára. Habár, a büntifeladatomat ugyan halasztom, de következő hónapban, amikor épp nem meghalósdit játszom, ígérem, teljesíteni fogom. ;)
Az áprilisi témánk nem más volt, mint a Nagy Utazás. Úgyis nyakunkon a tavaszi szünet, úgyhogy épp itt az idő felfedezőútra indulni. Ha nem is ténylegesen, de a könyvek világában mindenképp! Így ebben a hónapban olyan könyveket kell olvasnunk, amelyekben az utazásnak nagy szerepe van (és ezalatt nem a kora reggeli szenvedést értjük, amikor rájössz, hogy elfogyott otthon a tej, ezért le kell mászni a kisboltba). Irány a nagyvilág!

Úgy gondolom, A Rebel of the Sands tökéletes választás erre! Amani egész életében arra készült, hogy meglépjen a szülővárosából, és amikor erre végre alkalma nyílik, nekivág a nagyvilágnak minden habozás nélkül, és vele együtt vágunk keresztül a sivatagon, majd a nagyvároson, majd egy kereskedő karaván oldalán folytatjuk utunkat. És ahogy a könyv végét elnézem, közel sem érkeztünk el a végállomáshoz.

Ha többet szeretnél megtudni a Promágus Kupáról, katt ide!

Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: az összes Jin x Amani beszélgetés, illetve még egy de az spoileres, szóval shhhh

2017. április 16., vasárnap

Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 248

„Úgy ​akarnak rajtunk abortuszt végrehajtani, hogy már régen megszülettünk.” 
Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el. 
Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást? 
A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni. 
Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás. 
Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök? 
Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan? 

***

Most, hogy szokásomhoz híven frankón beillesztettem nektek ide a tartalmat, jelezném, hogy legjobb, ha el se olvasod! Miért? Mert én se tettem, és olvasás közben döbbentem rá, hogy milyen jó döntés volt ez. Amikor a kezembe vettem a könyvet, fogalmam se volt, miről fog szólni. Vonzott a cím, ami fura módon ismerősen csengett, (bár normálisan megjegyezni azt nem tudtam, mert Szenilla kórság az jól van, köszöni szépen) a sötét borító, és Uszáma amúgy is rágta a fülem, hogy olvassam már el, mert imádni fogom, és kíváncsi a véleményemre, szóval úgy voltam vele, miért is ne.

Ez már önmagában is fura volt, mert amúgy szinte mindig elolvasom a fülszöveget - szeretem a meglepetéseket, de bizonyos fokig azt is szeretem tudni, hogy mit várjak az adott könyvtől. Női lélek rejtelmei, ne próbálj értelmet keresni benne. Itt viszont, halvány lila ibolyám se volt, hogy mit várjak. Meglepett, hogy egy pesti gimibe csöppentem, meglepett, hogy egy filozófiatanár bőrébe bújva bontakoztak ki előttem az események, és meglepett, hogy te jó ég, milyen állati jól van ez a könyv megírva. Jó, szóval ez az utolsó nem hangzik túl szépen, de megpróbálom megmagyarázni, mire is gondolok pontosan.

Alapvetően ritkán olvasok kortárs irodalmat, ami nem egyetemre kell, és még ritkábban olvasok magyar kortárs irodalmat, mert egyrészt keveset vagyok itthon, így nem igazán találkozom velük, másrészt még mindig a fantasyk és sci-fik felé húz a szívem alapvetően. Ha mégis a kezembe akad valami ilyesmi, az is a lightosabb YA kategóriába esik, amit nyáron a strandon, vagy a kertben üldögélve elolvasgat az ember lánya. A végtelen térségek örök hallgatása sok minden, de lightos biztos, hogy nem. Gyakran kifejezetten nyomasztó, de közben eszelősen érdekes. Az első mondattól kezdve beléd ereszti a karmait.

Ez a könyv inkább a kortárs szépirodalom felé tendál stílusban, némi thrillerrel megfűszerezve. Nem tudom konkrétan mihez hasonlítani, ugyanis szerintem még soha semmi ilyesmit nem olvastam, így maradjunk ennyiben. Az ilyesfajta könyvekben megvan rá a veszély, hogy 1) kegyetlen unalmasak lesznek és bealszol rajtuk 2) érdekesek, viszont fennakad a szemed a sok forgatástól, mert rettentő fennköltek akarnak lenni, sikertelenül. És itt lép életbe az a mondatom, hogy meglepett, mennyire jól van megírva.Gördülékenyen folyik a szöveg, miközben olyan súlyú mondatokat vág hozzád, hogy ide már Godzilla kéne, hogy kiásson alóla és életet rázzon beléd, de közben olvasol tovább, mert a thriller cselekményszál eléri, hogy kétségbeesetten tudni akard, mi a fene folyik itt a Dunán kívül.

Egyébként érdekes, mennyire visszhangnak érződtek bizonyos mondatok, helyzetek. Kezdve azzal, hogy gimiben én is rettenetesen szerettem a filozófia tanáromat, meg magát a tantárgyat is, így a könyvben leírt mondatok, amik Pascaltól, Descartes-tól, és társaiktól származtak, azonnal visszaidézték a filo faktos plusz óráimat, illetve a tanárommal folytatott beszélgetéseket. Persze az én tanárom nem volt ilyen szinten lelkileg elcseszett, de még így is visszacsengtek mondatok, kérdések, és hogy mennyire imádtam én ezeket az órákat. 

"-És mik ezek a lényegi kérdések?
-Hogy miért éppen itt élünk, nem pedig másutt. Hogy miért éppen most élünk, nem pedig máskor. Hogy miért éppen azok vagyunk, amik, és nem mások. Hogy miért emésztik fel önöket a saját lángjaik még ma. Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket."

Aztán ott van az a tény, hogy volt szerencsém katolikus gimibe járni (ezt inkább hagyjuk, senkit nem kívánok megsérteni). A tisztesség kedvéért hozzáfűzném, itt sokkal sötétebb színezetet kap az egyház mint szervezet, főleg Kutrovác, a kiugrott pap karaktere kapcsán, akinél nagyjából egy személybe sűrűsödik minden, ami az egyházzal, az oktatással, és a bürokráciával kapcsolatban erősen problematikus, hogy finoman fogalmazzak. Pillanatok alatt felkerült a leginkább gyűlölt fiktív karakterek listájára. Hogy egy jól ismert hasonlattal éljek: sokan mondják, hogy a Harry Potterből Umbridge-et azért utálják jobban az emberek Voldemortnál, mert Umbridge-ekkel nap mint nap találkozni. Na, Kutrovác Umbridge a köbön. A valóság főgonosza.


Annak ellenére, hogy ez a könyv tele volt filozófiával, lélektani problémákkal, és összességében olyan attribútumokkal bír, amikből teljesen nyilvánvaló, hogy az én stílusom, ráadásul mindenki csak ajánlotta, én magam lepődtem meg a legjobban azon, hogy mennyire tetszett. Mert persze, a remek stílus és a feszes cselekmény olvastatja magát, de a végére érve, nem éreztem azt, hogy ezt a könyvet aztán soha többé nem bírnám a kezembe venni, mert olyan szinten kiábrándított az emberekből és a világból, amit a híradó is tökéletesen meg tud tenni. Sőt, legszívesebben kezdtem volna elölről. Át akartam forgatni magamban minden egyes mondatot újra és újra.

A hangulat nyomasztó, néhol egészen sötét, de valahogy nem támad tőle akut emberutálatod. Nincs meg benne az a 21. századi first world spleen, amitől alapból a falnak megyek, és ami miatt például Christos Tsiolkas A pofon című regényét is képtelen voltam élvezni. Inkább egy kissé cinikus, kissé kétségbeesett, néhol beteges, de őszinte keresés jellemzi a regényt: keresik az értelmet, az okot, a célt, az igazságot, a megváltást, miközben a főszereplő maga is tökéletesen tisztában van vele, hogy ez a keresés teljesen hiábavaló. Ahogy már a prológusban is le van szögezve: az életet előrefelé éljük, de csak visszafelé nyer értelmet. És ezekkel az esendő, távolról sem tökéletes, de rendkívüli módon emberi karakterekkel együtt keressük mi is, pedig számunkra is fájdalmasan nyilvánvaló, hogy csak azért keresünk, hogy ne őrüljünk meg. Mert néha mindenki érzi saját magát, az életet, a világot karikatúrának.


A kozmosznak nincs értelme, mi azonban a lehető legerőszakosabban próbáljuk jelentéssel teli beszédre bírni az univerzumot. És ebből következnek játékaink.
Ebből következnek a mindennapok keretéül szolgáló élethazugságaink.


Értékelés: 5/5
Kedvenc jelenet: inkább gondolatok, semmint jelenetek ragadtak meg bennem
Kedvenc karakter: Trenka

Limk Related Widget