Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 232
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.
A recenziós példányt köszönöm a Gabo kiadónak!
Jaj, hát ez tündéri volt! Zsebi és So-So már régóta ajánlgatták nekem A papírmágust azzal a felkiáltással, hogy "de hát olyan cuki!!!", szóval nem igazán volt zsákbamacska a számomra, tudtam, hogy valószínűleg tetszeni fog. Tehát már csak az alkalomra vártam, hogy belevethessem magam a sztoriba, ami egy könnyed, hangulatos kis fantasynak ígérkezett.
Ezt be is váltotta, hiszen remekül szórakoztam olvasás közben, csak úgy repültek az oldalak. A fordítás is kifejezetten jóra sikeredett, egyszer sem tűnt esetlennek a szöveg. Bár amúgy sem egy féltégla, viszont nem is éreztem, hogy túl rövid lett volna, hogy többet ki lehetett volna hozni a sztoriból, ha mondjuk száz oldallal hosszabb. Éppen ellenkezőleg, ez így pont jó volt: nem ült le a sztori, volt alkalmunk mélyebben megismerni két főszereplőnket - bár Emeryt egy kissé rendhagyó módon - és szép ívet írt le a cselekmény, bár az kétségtelen, hogy a végére érve csak pislogtam, hogy hol is van az a második kötet.
“– Mindenkinek a lelkében lapul valamennyi sötétség. De mindenki maga dönt arról, hogy hizlalni kezdi-e, vagy sem.”
Ceony rendkívül szerethető főhősnőnek bizonyult. Kicsit emlékeztetett Agnyeskára a Rengetegből, így kicsit talán azt vártam, hogy majd Emery is olyan furamód szerethető, ámde elviselhetetlenül arrogáns káposztafej lesz mint Szarkan, aki agyérgörcsöt kap minden apróságtól. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert Emery Thane egy igazi cukorbogár. Hát ez az ember halál aranyos! Nem csoda, hogy Ceony is hamar megkedvelte annak ellenére, hogy a legkevésbé sem akart papírmágus lenni. A romantikus szál nagyon finoman, szinte jelképesen van beleszőve a történetbe, és valahogy sikerült megtalálnia az egyensúlyt az írónőnek: se nem túl elvont, se nem túl nyálas. Ennek így lehet nincs értelme, de akik olvasták, azon biztos tudják, mire gondolok. Miután spoilerezni nem szeretek, maradjunk is ennyiben. ;) A főgonosz esetében sem lehet okunk panaszra, Lira igazán utálnivaló egy némber, legszívesebben megtéptem volna a végére. Nincs kétségem afelől, hogy fogjuk mi még őt látni.
“Végül is, időbe telik, mire egy összetört szív meggyógyul. Még egy ilyen apróra összetört szív is beforr idővel.”
Az alapszitu nem volt különösebben rendhagyó, de azt egyáltalán nem vártam, amerre a történet végül elkanyarodott. A világfelépítést is okosan építette bele a történetbe az írónő, nem voltak random, bő lére eresztett magyarázatok, amik kizökkentettek volna az események folyásából. Mindig csak annyit kaptunk, amennyire éppen szükség volt. Tetszett ez a rendkívül gyakorlatias hozzáállás a mágiához: bárki megtanulhatja, gyakorlatilag úgy kezelték, mint bármilyen más mesterséget. Csak semmi hókuszpókusz. Ennek ellenére egy nagyon is meseszerű hangulat lengi körbe a könyvet, itt azonban nem a színes szirupos Disney feelingre gondolok, hanem a régi, szövetkötéses mesekönyvekben rejlő történetek hangulatára.
Egyszerűen nagyszerű, és mégis - vagy talán pont ezért - lebilincselő. Nem akar világot váltani, de könnyed, mégis igényes szórakozást nyújt, ha van épp az embernek egy pár szabad órája. Csak ajánlani tudom, főleg ha a nehézkes világépítésre nagy hangsúlyt fektető fantasyk után valami lazábbra vágyik az ember, mert ebben az esetben A papírmágus remek választás lehet!
