2015 legjei

Hello népek!

Itt az újév küszöbén állva, eljött ismét az idő, hogy összegezzük az elmúlt évet könyves szempontból. Ha jól belegondolok, ez volt az első év, amikor tényleg odafigyeltem a blogra, és rendesen posztoltam, így hiába szerepel jópár év fülecskéje az archívumban, 2015-ben indult igazából útjára a Neverland is in your Heart.

Idén, hál istennek sokkal több könyvet olvastam: 80-nal zártam az évet, ami ugyan még mindig nem a hőn áhított száz, amit szeretnék, de nem lehet mindent egyszerre. Lesz egy összegzés a kihívásaimról is egy másik bejegyzésben, de most egyelőre maradjunk a legeknél.

Leghosszabb olvasmány:

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája

584 oldallal csak kicsivel előzte le Marc Turner epikus fantasyját, a When the Heaven Fallst. Bár őszintén, Chainani könyve nem érződött olyan hosszúnak: egyrészt, mert nagyon tetszett, másrészt pedig mert mégiscsak fiatalabb korosztálynak szól, ami azt jelenti, hogy tele van illusztrációkkal és nagyobbak is a betűk benne. Értékelés itt.

Legrövidebb:

Caryl Churchill: Seven Jewish Children

Címéhez híven csupán hét oldalból áll ez a színmű, de egészen zseniális a maga nemében, ráadásul ingyen hozzáférhető. Minden angolul tudónak szívesen ajánlom.

Legviccesebb:

Andy Weir: A marsi

Watney humora megunhatatlan, eszelősen jókat röhögtem rajta, mikor éppen nem azon izgultam, hogy melyik eszementen zseniális tervébe törik bele a bicskája. Bejegyzés itt.

Legizgalmasabb:

Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona

Az Üvegtrónnal nem voltunk a legjobb viszonyban, de a folytatás abszolút meggyőzött, és itt végre történt is valami. Hű, de még mennyi minden! Nagyon élveztem, végre beindultak az események. Bejegyzés hamarosan.

Legmeghatóbb:

Jojo Moyes: Me Before You - Mielőtt megismertelek

Vannak könyvek, amiknek olvasása közben párás lesz az ember tekintete. Vannak olyanok, amik mellett diszkréten elmorzsolunk pár könnycseppet. És van a Me Before you. Amin úgy bömböltem, mint egy óvodás, akitől elvették a kedvenc játékát és aztán az orra előtt gyújtották fel. Értékelés itt.

Legszebb borító:

Holtverseny a Magonia és a Rudnay gyilkosságok között. Mindkettő gyönyörűséges! *.*

Legegyedibb koncepció:

Maria Dahvana Headley: Magonia

A Magonia sok sebből vérzett, de a világfelépítését eszelősen imádtam. Az égen repülő hajók, viharcápák, félig madár, félig ember lények, amit akarsz. Csodálatos, eredeti, és nagyon szépen átgondolt. Értékelés itt.

Legérdekesebb karakter:

Ambrózy Richárd (Böszörményi Gyula: A Rudnay gyilkosságok)

Furán jött ki, hogy ezt a három egymást követő pontot ugyanaz a két könyv uralja. Mindenesetre a mufurc báró már az első kötetben is megvett magának, és itt még többet látunk belőle. Imádom a karakterét, a felettébb bosszantó nézeteit a nőkről, és azt, hogy még mindig ennyire rejtélyes.

Legjobb főgonosz:

Roland (Ilona Andrews: Kate Daniels sorozat)

Egyelőre még csak a negyedik kötetnél tartok, szóval még meg se jelent, de már összecsinálom magam tőle. Meg mindenki más is, ha már itt tartunk. Azért ez valami. Alig várom, hogy feltűnjön a színen, és személyesen is megismerjük a legendás apukát.

Legjobb kémia a szereplők között:

Mad Rogan és Nevada (Ilona Andrews Burn for Me)

forrás

Már rengeteg áradoztam erről a könyvről, és főleg a két főszereplőről, de egyszerűen odáig vagyok ezért a párosért! Tökéletesen kiegészítik egymást, és annak ellenére, hogy Mad Rogan hírhedt a mágiájáról, és épületeket dönt össze újcsettintésre, nem is bír el olyan könnyen Nevadával, akinek bizonyos szempontból éppoly erős a képessége, csak más formában jelenik meg. Frenetikusak együtt!
Bővebb ömlengés itt.

 

 

 

 Legnagyobb csalódás:

Chuck Wendig: Mockingbird

Az első részt imádtam, de a folytatás mindent tönkretett. Szerény véleményem szerint, a Blackbirdsből nem szabadott volna sorozatot csinálni. De ez nem csak egy rossz folytatás, ó nem. A Mockingbird szisztematikusan lerombolt mindent, amit az első részben annyira szerettem és élveztem, és a végére érve nem láttam a vörös ködtől.

Legkiborítóbb élmény:

Nalini Singh: Rock Redemption

Tavaly ugyanennek a rrrremek sorozatnak az első része vitte el a legkiborítóbb élménynek járó díjat, de ez a harmadik rész... ez bántott. Ugyanis a második meglepően jól sikerült. Le voltam döbbenve, hiszen az elsőt gyűlöltem, és ezért nagy reményekkel kezdtem neki  Kit és Noah történetének. Kár volt. Akkorát koppantam, hogy öröm volt nézni. Még csak kiakadni se volt kedvem, csak összegömbölyödni és nyavalyogni. Singh, ezt megjegyeztem...


Nos, ennyi lett volna az én kis évösszegzőm legjobb és legrosszabb élmények tekintetében, de igazán kíváncsi lennék, nektek hogy alalkult a 2015 könyvek terén! Írjátok meg kommentben, chatben, emailen, postagalambbal, ahogy nektek tetszik.
Mint már említettem, még érkezik idén (ebben a kemény két napban) két bejegyzés: egy a reading challengeről, és egy decemberi Top10, ami szokásomhoz híven az utolsó pillanatra maradt.

Az új év pedig még jobb dolgokat tartogat!
Előre is BUÉK mindenkinek, és remélem, velem tartotok 2016-ban is!

Üdv,