Tea book tag

Hello népek!

Igencsak eseménydús novembert tudhatunk magunk mögött, nemde? Mire kettőt pislogunk, már itt is a karácsony. De az ünnepi témákat hagyjuk inkább a következő hónapra. Ezúttal egy booktag-et hoztam nektek, amit Reánál, a Real Thoughts bloggerénél találtam. A középpontban pedig nem más, mint a téli hónapok egyik nélkülözhetetlen kelléke áll: a tea.

Mondjuk nálam az év összes hónapjában igen előkelő helyen szerepel, miután kávét egyáltalán nem iszom, és valahogy meg ébren kell maradni. De a koffeintartalmától eltekintve is imádom.
Úgyhogy lássuk is a kérdéseket!

1. Instant Tea - A legrövidebb könyv, amit tavaly olvastál

Egyetértek Reával: miért pont tavaly?
Mindenesetre, ha emlékezetem nem csal, akkor Chloe Neill novellája volt az Jeffről és Fallonról, a Howl for You. Sajna, elég kiábrándító egy élmény volt. Ez is azt bizonyítja, hogy bár imádom a mellékszereplőket, néha jobb, ha annak maradnak meg.

2. Zöldtea - Egy könyv zöld borítóval

Íme. :) Épp most rendeltem meg, úgyhogy azonnal ez ugrott be. Michael Granttől eddig még csak a Messenger of Fearhez volt szerencsém - amiről ebben a bejegyzésemben már áradoztam egy sort - így igencsak várós a könyv, és az elvárásaim persze az egekben vannak. Érzitek ezt a szagot? Ez a pofáraesés, ami már rotyog a fazékban, és csak rám vár.

3. Forró citromos tea mézzel - Egy könyv, ami átmelengeti a lelked

Szerintem már mindenki nagyon unja, hogy állandó jelleggel a Tinibálványt emlegetem, így most inkább egy másik könyvet, azaz könyveket hoznék fel példának: Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógiáját. Egyszerűen tündéri.

forrás

4. Ötórai tea - Egy könyv, amit angolul, vagy más idegennyelven olvastál

Na, hát ebből rengeteg van. De az első regény, amit teljes egészében sikerült befejeznem angolul, az Simone Elkeles: Perfect Chemistry c. könyve volt. Határozottan sokat segített, hogy egyszerűen imádtam a történetet, és mind a mai napig szeretek csak úgy belelapozgatni. A folytatások ugyan nem nyűgöztek le, de ez az első rész... örök kedvenc.

5. Gyógytea - Egy könyv, amit kényszerből olvastál

Anne Radcliffe: The Italian ilyen volt idén (sok más mellett). Egyetemre kellett, a Romantic Britain and Italy modulomra. Persze az utolsó pillanatban a drága prof kivette a tanmenetből. Pedig végigszenvedtem azt az ötszáz oldalt becsülettel! Nem volt egyébként rossz, de sokkal jobb klasszikusok is vannak. Radcliffe írása messzemenően terjengős volt, és pont az érdekes részeket nem írta le részletesen. Ugyan minek beszéljünk valami izgalmas karakterről, vagy körmönfont dialógusról, amikor tovább elemezhetjük az olasz hegyvidék minden nyomorult kavicsát?

6. Fekete tea - Egy olyan akciódús könyv, amin nem tudnál elaludni

Ebből is van egy pár, de nem hiszem, hogy akad olyan, amiről már nem zengtem itt ódákat n plusz egyszer. Ilyen például Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata, Ilona Andrews Kate Daniels regényei, Dan Wells Részlegesek trilógiája.
Az összes fenn említett azt eredményezte nálam, hogy hajnalig olvastam, és a végén úgy kellett kifeszegetni a könyvet a görcsös ujjacskáim közül, miközben véreres szemekkel még mindig a 'Vége' szócskát bámultam.

7. Jeges tea - Egy hamisítatlan nyári olvasmány

Pffff. Nekem max attól lesz nyári olvasmány valami, hogy én nyáron olvastam, és ezért így ragadt meg bennem. Mindenesetre szerintem Lilian H. Agivega: Második Atlantisz c. ifjúsági fantasyja ilyen. Merthogy nyáron játszódik. Bizony, ilyen betonkemény érveim vannak.

8. Kalinka szamovár - Egy könyv, amit csak az alkohol tett volna elviselhetőbbé

Kylie Scott: Lick, azaz magyar címén Taktus.

Már a címe is megér egy misét. Mindig megfogadom, hogy soha többet rocksztáros könyvet, mert mindig megszívom velük, mint a torkos borz, de valahogy mindig a kezembe kerül egy. Ezt nem tudom másnak tulajdonítani, mint saját eszement mazochizmusomnak, úgyhogy tulajdonképpen a könyv meg én bűnrészesek vagyunk.
De mindenki ott áradozott, hogy ez nem olyan mint a többi, meg hogy vicces, meg toronyóra láncostól, és a többi... jah. Lehet, hogy csak nekem nincs humorérzékem, de én maximum kínomban röhögtem. De nem, még úgyse. Pálinkát neki! Hátha legalább vigyorgósra iszom magam.

Ennyi lett volna tehát a nagy Teatlon, remélem tetszett nektek! Nem hívnék ki senkit, mert én is csak úgy lenyúltam, úgyhogy akinek kedve szottyant hozzá, nyugodtan kövesse példámat, vagy esetleg válaszoljatok itt, a kommentekben/chaten/postagalambbal, ahogy jól esik.


És igyatok sok-sok teát!

Üdv,