Top 10 életképtelen karakter

Hello népek!

Így augusztus utolsó napján - ami meghökkentően zsúfoltra sikeredett (értsd: kiderült, hogy az intenzív spanyol tanfolyamban az intenzív szó nem csak dísznek van ott) - elhoztam nektek az ehavi Top10 listát, így ma két bejegyzés is kikerült a blogra. Mindez azért, mert nem szeretném megint a következő hónapba áttolni a rovatot, mert csak bonyodalmat okoz. Így inkább az ehavi olvasásaim értékelései fognak jönni - remélhetőleg gyors egymásutánban - szeptember elején.

Úgyhogy nézzük is az augusztusi témát:

*dobpergés*

Életképtelen karakterek!

már akinek a címből nem volt nyilvánvaló

Mind ismerjük azokat a szereplőket, akiknél az olvasó egyszeriben új fényben látja Darwin elméletét az evolúcióról és a természetes kiválasztódásról. Amikor azt gondolod: "tényleg, haver, igazán semmi szükség arra, hogy szaporodj és tovább add a génállományodat. Belőled egy is bőven sok."

Az életképtelen karaktert nem kell feltétlenül utálni, és főleg nem minősíti a könyvet, amiben szerepel (simán lehet szándékos a jelenléte), sőt gyakran használják humorforrásként. Hogy egy olyan példát mondjak, amit valószínűleg mind ismerünk, bár nem könyves:

Na ugye hogy ugye?

Szóval, lássuk is a Top 10 életképtelen karaktert! Mármint Siden kívül, ugyanis neki meg van előlegezve az olimpiai arany.

10. Dorian Havilliard (Sarah J. Maas: Üvegtrón)

Ezért most valószínűleg elég sokan fognak utálni, de szerintem ezt a srácot nem lehet komolyan venni. Könyvmoly playboy, és teeermészetesen rettentően félre van értve, és szenved az udvarban és olyan byronos stílusban nyakig ül a spleenben, de kiállni magáért? Oh, nem. Azt nem tud a drága. Oldja meg más, ő megy csajozni. Én meg csillogó, reményteljes kistányér szemekkel kémlelem az eget, hogy jöjjön már egy böhöm nagy sárkány és nyelje le, vagy valami.

9. Peeta Mellark (Suzanne Collins: Éhezők viadala)

Josh, semmi személyes, téged imádlak!

Remekül csinálom, most már a Hunger Games fanok is a véremre fognak szomjazni...

Nah, szögezzük le: én nem utálom Peetát. Tetszik, hogy Collins nem egy tipikus férfi főhőst rakott az orrunk alá, hanem valami mást akart megmutatni. Viszont: a Hunger Games világa véresen kegyetlen. Úgyhogy akaratlanul is adja magát a kérdés.... HOGY A KÉNKÖVES MÉNKŰBE' ÉLSZ TE MÉG, HE??? De most komolyan. Az, hogy jó a beszélőkéje szvsz nem elég ahhoz, hogy egy ilyen világban túléljen az ember. Bár leszögezném: nem olvastam a hármat (nem is igazán hiányzik, hogy őszinte legyek) , így csak az első két könyv tapasztalataiból kiindulva beszélek.

8. Tyson (Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak sorozat)

Oké, Tyson egyike azon karaktereknek, akiket nagyon szeretek, annak ellenére, hogy az esetek jó többségében az agyamra mennek. Tysont nem az eszéért szeretjük, hanem a nagy szívéért, és ahányszor akadályozta Percyéket, annyiszor segített is nekik, de legyünk őszinték: egyedül teljesen egy nap alatt megöletné magát.

7. Emmaline Troy (Kresley Cole: Vámpíréhség)

forrás: deviantart

Emma bevallottan megijed a saját árnyékától, ami valljuk be, cseppet fura, tekintve, hogy félig vámpír, félig valkűr a leányzó. Azonban ez még önmagában nem lenne probléma, hiszen mégse lehet minden hősnő tűzrőlpattant nagydumás. De Emma egy egészen új szintre viszi a szerencsétlenkedést. Igaz, sikerül kinyírnia egy vámpírurat, de az már teljesen zakkant volt, ráadásul meg is akart halni, szóval ez nem kifejezetten tekinthető hősi cselekedetnek (bár a könyvbeli szereplők nyilvánvalóan nem értenek velem egyet, miután mindenki hanyatt volt borulva attól a teljesen röhejes harcjelenettől a végén).

6. Ron Weasley (J. K. Rowling: Harry Potter)

Éééés, most csatlakoznak a Potter-fanok a vasvillákkal hadonászó dühös tömeghez. Ennek ellenére... most komolyan, Ron totálisan életképtelen! Csak a homlokán nem villog neonbetűkkel, hogy SZERENCSÉTLEN, de amúgy minden stimmel. Neville-t sokkal többet piszkálják, pedig ő legalább felnő a könyvek során, és megtanulja megvívni a saját csatáit. Arról nem beszélve, hogy neki elég erős mentsége van a defektjeire. De Ron? Az elején még cuki volt, de a vége felé egyre idegesítőbbé vált. Sose tudtam hova tenni a gyereket, és kisebb csodának tartom, hogy egyáltalán megúszta ép bőrrel mind a hét könyvet.

5. Molly Webster (Nalini Singh: Rock Kiss)

Huh... na, ezzel a könyvvel már túl vagyunk egy orbitális kiakadáson, ahol is kifejtem bővebben, mi a bajom ezzel az egésszel, de Molly figyelemre méltóan idegesítő. Egy portörlőbe több egyéniség és természetes intelligencia szorult, mint ebbe a csajba. Egyszerűen magatehetetlen, nincs egy értelmes gondolata. Itt bővebben kifejtem a véleményem erről a csodáról.

4. Anna (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

Mindenki isteníti Anna Karenina alakját, mint az egyik legnagyobb irodalmi hősnőt, aki fittyet hányt a kor elvárásainak, de szerintem csak szimplán egy unatkozó, gazdag liba. És hogy miért életképtelen is, azontúl, hogy sötét? Nos, azért, mert végig hagyja magát manipulálni, és ráadásul két lépést nem tud tenni az őt körülvevő férfiak nélkül. Amikor elhagyja a férjét - ez lenne a bátor tette - akkor is csak azért teszi, mert Vronszkij jobb az ágyban. Végig mások véleményétől függ, nem tud kiállni magáért és a fiáért, és nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy felvállalja a döntései következményét. Mi ez, ha nem kritikus szintű életképtelenség?

3. Rentai Renáta (Leiner Laura: Szent Johanna Gimi)

forrás

Éééés íme a bronzérmes! Nem hiszem, hogy túl sok mindenkinek kéne bemutatnom napjaink egyik legnépszerűbb haza ifjúsági sorozatának főszereplőjét. Akinek mégis, annak had áruljam el, hogy eme illusztris hölgyike az ok nélkül szenvedés olimpiai bajnoka. Elvileg okos, merthogy kitűnő tanuló és rengeteget olvas, de gyakorlatilag megrekedt egy tizenkét éves szintjén agyilag. És ezzel elnézést kérek minden tizenkét évestől, mert biztos sokan kikérnék maguknak. Csak csorgatja a nyálát Cortez után, elnézi minden szemétségét, és kisírja a szemeit. Komolyan EZT akarjuk példának adni a fiatal lányok kezébe?

2. Grace Divine (Bree Despain: Fekete bárány)

Van egy olyan érzésem, hogy egy alternatív valóságban, Gracie és Reni nemhogy legjobb barátnők, de ikrek lehetnének! Grace-t egyetlen mondatban tökéletesen össze lehet foglalni: sötét mint az éjszaka. De komolyan. Fura dolgok történnek körülötte, erre talál egy könyvet, ami mindennek a kulcsa, és elolvassa? Áh, dehogy! Olvas egy fejezetet, majd nyűglődik húsz oldalt, és így tovább... hallottátok ezt a hangot? Logikus Gondolkodás épp most húzta le magát a wc-n szégyenében.

1. Bella Swan (Stephenie Meyer: Alkonyat Saga)

Ugye nem gondoltátok, hogy bárki mást érhet az a megtiszteltetés, hogy átvegye a legéletképtelenebb karakternek szánt aranyérmet? Drága Ms Swan annyit munkálkodott ezért a kitüntetésért, hogy nagyobb vétek lett volna megtagadni tőle, mint DiCapriótól az Oscart. Elmennék egészen odáig, hogy magát az "életképtelen" szót is csak az ő kedvéért találták fel, mert a nyelvújítóink bölcsek voltak, és tudták: egyszer még szüksége lesz az emberiségnek rá, mert eljövé Belluska és elszívá a képzeletbeli oxigént más, értelmesebb karakterek elől. 

Viccet félretéve: ennek a csajnak már az első részben meg kellett volna murdálnia. De nem, az a sok hülye körülötte állandóan megmenti! Nincs jobb dolgotok, gyerekek?

Twilight rajongóktól elnézést, nem akartam a lelketekbe gázolni, egyszerűen csak ez a véleményem.

Ennyi lett volna az augusztusi Top10. Remélem tetszett!

Egyetértetek velem? Elküldenétek a sunyiba? Van még karakter a tarsolyotokban, akit méltatlan módon kihagytam a felsorolásból? 

Ne habozzatok (nem vagytok ti szappanok elvégre), írjátok meg kommentben, vagy esetleg küldjétek el a blog számára fenntartott emailre, amit a Kapcsolat menüponton keresztül érhettek el.

Üdv,

Amikor a Beépített szépség találkozik Castle-lel, A nagy svindlivel és elmennek teázni...

Kiadó: Maxim

Oldalszám: 308

Kate O'Hare, az FBI különleges ügynöke közismert elkötelezettséggel és fegyelemmel végzi a munkáját: a világ leghírhedtebb bűnözőit hajszolja, és juttatja rács mögé. A főnöke szerint állhatatos és becsvágyó; a barátai szerint szívós, makacs és talán egy kissé megszállott. És bár Kate az elmúlt öt évben komoly hírnevet vívott ki magának, őt csupán egyetlen név érdekli: Nicolas Fox, a nemzetközileg körözött svindler, akire a nő több okból is le akar csapni. A vakmerő, jóképű és veszélyesen elbűvölő Nicolas Fox született szélhámos. Hírhedt a bonyolult svindlijeiről, amelyekkel híresebbnél híresebb gazdagokat kopaszt meg. Eleinte a pénz motiválta. Ma már az izgalom. Tudja, hogy az FBI a sarkában van – különösen Kate O'Hare, aki minden lépését figyeli. Nick számára nincs is ennél izgalmasabb, élvezi, hogy egy gyönyörű nő hajszolja… még ha a hölgy dutyiba akarja is juttatni. Ám épp, amikor úgy tűnik, Nicolas Fox ezúttal tényleg nem ússza meg szárazon, a férfi sikerre viszi eddigi legnagyobb svindlijét: állást ügyeskedik ki magának az FBI-nál, Kate O'Hare különleges ügynök társaként. A Fox és O'Hare sorozat első kötete.

Emberek, ez a könyv vegytiszta szórakoztatás papírra nyomtatva! Azóta szemezek vele, amióta megjelent, de időbe tellett, ameddig sikerült megkaparintanom - ahogy az már lenni szokott. Annyi könyvvel szemezek állandóan, hogy Aragog összes pókszeme se lenne elég.

Na de, ez egyszer jól jött ki, hogy halogattam, mert ez volt A tökéletes választás a strandra! Vicces, könnyed, meg se próbálja magát komolyan venni, és ebben rejlik a varázsa. Bár őszintén, attól a pillanattól fogva, hogy megláttam Janet Evanovich nevét, teljesen biztos voltam benne, hogy halálra fogom röhögni magam.

Az alaphelyzetet nagyjából vázolja nekünk a szinopszis, de azt azért kényelmesen kifelejti, hogy Nick húzása, miszerint állást szerez... nos, ez egy kissé nagylelkű túlzás. Inkább azt mondanám, megfűzi az FBI-t, hogy feketén, mindenki tudta nélkül, elegánsan ne tartóztassák le, és cserébe a svindlijeivel olyan bűnözőket fülel le nekik, akiket a hagyományos módszerekkel nem tudnának elkapni. Ebben van nagy vonakodva segítségére Kate O'Hare. (Értsd, minden második pillanatban viszket a keze a pisztolyáért.)

"- Le van tartóztatva! - mondta Kate.
- Maga mindenkinek így szokott köszönni?
- Csak a nemzetközileg körözött szökevényeknek."

Valljuk be, ez a szitu nem újdonság, millióezer hasonló felépítésű ponyva kering a piacon. A zseniális karakterek azok, akik mindezt érdekessé teszik, na meg az a tény, hogy a macska-egér harc olyan mint a fekete. Soha nem megy ki a divatból.

Az illusztris Kate O'Hare nyomozónak nincs élete a munkáján kívül, és igazi megszállottként üldözi Nick Foxot, aki elbűvölően elviselhetetlen és nagypofájú, ámde veszedelmesen okos is. Ha engem kérdeztek, ez halálos kombó! A legjobb részei a könyvnek kétségtelenül a kettejük között zajló adok-kapok meccsek voltak. Rég röhögtem ennyit könyvön. Nick és Kate olyanok mint a tűz és az olaj. Elég egymásra pislogniuk, és máris BUMM.

forrás: tumblr

"Nick elmosolyodott, töltött négy pohár bort és felemelte a magáét.
- A nagy kalandunkra!
- Ez nem kaland - szólt rá Kate. - Hanem munka. Nem szórakozásból vagy haszonszerzésből csináljuk.
- A maga nevében beszéljen - mondta a férfi.
- Mindkettőnk nevében beszélek - vágta rá.
Nick Jessupra pillantott.
- Ez a nő mindig ilyen ingerlékeny reggelente?"

Viszont! Bár a kémia közöttük jó volt, szerintem a vége el lett kapkodva. Nem fogom lelőni annak, aki még nem olvasta, de az utolsó jelenet nekem kicsit korai volt. Tekintve, hogy ez sorozat, még bőven lehetett volna hagyni neki kifutási időt. Na de, majd meglátjuk, mi lesz a folytatásokban.

Kettejük kapcsolatán kívül is bőven van mit emlegetni, ugyanis a mellékszereplők többsége is bőven megér egy misét. A szedett-vedett banda, amit Nick összeszervez a svindli véghezviteléhez rendkívül színes, és többségében egész egyszerűen elmebeteg karakterekből áll. Willie, aki bármit képes elvezetni és egyszer még egy vonatot (!!!) is elkötött, Boyd, a túlságosan is elkötelezett színész, és így tovább... mindenki egy külön egyéniség, és mindemellett rettentő szórakoztatóak is. Hogy Kate apjáról már ne is beszéljünk!

Nem tudom, hova ragozzam még. Aki röhögni akar, ki szeretne kapcsolódni egy pár órára, és vidám hangulatban eltölteni egy csendes vasárnap délutánt, annak teljes szívemből tudom ajánlani A nagy zsákmányt!

P.S.: figyelmeztetés: tömegközlekedésen, illetve ivás közben nem ajánlott olvasni. Első esetben hülyének néznek, második esetben fulladásveszély áll fenn. ;)

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: az összes Kate vs. Nick, plusz Boyd nagy alakítása
Kedvenc karakter: Nick, Willie, Kate apja

Zombi Apokalipszis Booktag

Madárcsicsergős, végre nem agyrohasztóan meleg szép napot kívánok mindenkinek!

Ismét egy booktag-et hoztam nektek, már a másodikat a hónapban, ugyanis Hilla, a Hilla olvas c. blog írója volt olyan kedves, és kihívott, hogy éljük túl az apokalipszist, néhány könyvbéli karakterrel karöltve.
Persze, semmi sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, ugyanis vannak ám szabályok is.
Íme:

1. Ki kell választani 5 könyvet 
2. A címüket fel kell írni fecnikre, majd belerakni kalapba/kosárba/egyéb alkalmatosságba, hogy szépen sorban ki lehessen őket húzni.
3. Húzás után, a lapon szereplő könyvet véletlenszerűen fel kell ütni, és azzal a névvel kell válaszolni a feltett kérdésre.
4. A második kérdesre ugyanabból a könyvből kell válaszolnom, mint először, ugyanezzel a módszerrel.
5. És így tovább, párosával.

Csapjunk is bele a lecsóba!

• On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

• Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

• Cassandra Clare: Csontváros

• Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

• Catherine Fisher: Incarceron

I. húzás: Leányrablás Budapesten

1. Az első ember, aki meghal: 

Kugler Tóni

Gyerekek, ez az apokalipszis már rosszul indul. Szegény Tóni. :( Nem egy észlény, de olyan aranyos!

2. Az a személy, akit elgáncsolsz, hogy elmenekülj a zombik elől:

Ottó. EZZZAZ! Van igazság! Az a kis gerinctelen féreg meg megérdemli. 

II. húzás: Csontváros

3. Az első ember, aki zombivá változik:

Clary Fray. Ehh, Simonnak jobban örültem volna, de ez van. Majd én megvigasztalom Jace-t.

4. Az az ember, aki téged gáncsol el, hogy elmeneküljön a zombik elől:

Isabelle Lightwood. Nos, ez igazán nem szép tőle, tekintve, hogy én tökre bírtam a sorozat alatt, annak ellenére, hogy néha igazán megnehezítette azt, hogy kedveljem. De tökre kinézem belőle.

III. húzás: Rossz hold kelt fel

5. A csapat idiótája:

Darroc. Pedig nem tűnt épp hülyének. Szerintem csak tetteti, és amúgy tervez valamit. 

6. A csapat agya:

Barrons. Végre egy jó hír! Ha Barrons velünk van, akkor nem az ellenségünk, ráadásul bármilyen apokalipszis esetén szívesen tudnám a mi sarkunkban kedvenc pszichopatánkat.

IV. húzás: Calderon

7. A csapat orvosa:

Oregon. Imádom az öreget, de jobban örültem volna, ha valaki olyat kapunk, aki mondjuk... hmm, nem tudom... esetleg ért is hozzá. Nem baj, majd Barronshöz csapódik, és együtt kitalálják, hogy éljük túl a zombi áradatot.

8. A fegyverszakértő:

Frank. Egy pszichológus? Most komolyan?

Mind meghalunk...

V. húzás: Incarceron

9. A harcos:

Claudia. Aha, majd jól kibelezi a zombikat a legyezőjével.

10. A csapatkapitány:

Keiro. Na, attól mentsen meg minket a magasságos. Bár, ha kiderül, hogy simlis, legalább Barrons majd keresztbe lenyeli.

10+1.Kiket hívsz ki?

Ezúttal Liliane-t és Bess-t hívnám ki, persze csak ha van hozzá kedvetek. :)

Nos, ennyi lett volna a Zombi Apokalipszis booktag, remélem, tetszett. Ha esetleg kedvetek támadt volna kitölteni, ne habozzatok, vigyétek nyugodtan, vagy válaszoljatok itt, a kommentekben.

Üdv,

Maria Dahvana Headley - Magonia

Kiadó: HarperCollins
Oldalszám: 320

Aza Ray is drowning in thin air.

Since she was a baby, Aza has suffered from a mysterious lung disease that makes it ever harder for her to breathe, to speak—to live.

So when Aza catches a glimpse of a ship in the sky, her family chalks it up to a cruel side effect of her medication. But Aza doesn't think this is a hallucination. She can hear someone on the ship calling her name.

Only her best friend, Jason, listens. Jason, who’s always been there. Jason, for whom she might have more-than-friendly feelings. But before Aza can consider that thrilling idea, something goes terribly wrong. Aza is lost to our world—and found, by another. Magonia.

Above the clouds, in a land of trading ships, Aza is not the weak and dying thing she was. In Magonia, she can breathe for the first time. Better, she has immense power—and as she navigates her new life, she discovers that war is coming. Magonia and Earth are on the cusp of a reckoning. And in Aza’s hands lies the fate of the whole of humanity—including the boy who loves her. Where do her loyalties lie?

Aza Ray fuldoklik a levegőtől.

Aza kicsi kora óta egy rejtélyes tüdőbetegséggel küzd, amitől nehezére esik lélegezni, beszélni... élni. Így amikor a lány meglát egy hajót az égen, a családja csak a gyógyszere szörnyű mellékhatásának tulajdonítja. De Aza nem hiszi, hogy képzelődik, hiszen valaki a hajóról az ő nevét kiabálja, hívja magához.

Csak Jason, a legjobb barátja hisz neki. Jason, aki mindig a lány mellett állt. Jason, aki iránt Aza talán többet is érez, mint barátságot. De mielőtt Aza egyáltalán megfontolhatná ezt a felvillanyozó lehetőséget, minden széthullik. Aza eltűnik a világunkból - csakhogy egy másikban keljen új életre. Magóniában.

A felhők felett, a kereskedő hajók birodalmában, Aza nem az a gyenge, haldokló teremtés, aki addig volt. Magóniában képes szabadon lélegezni, életében először. Ráadásul, az ereje több mint figyelemre méltó - de ahogy próbálja megtalálni önmagát az új életében, rádöbben, hogy háború közeleg.

Magónia és a Föld egy hajszálnyira vannak a végső leszámolástól. Az emberiség jövője Aza kezében van - beleértve azét a fiúét, akit szeret. Vajon melyik oldalt választja?
(saját fordítás)

Mielőtt még belecsapnánk a lecsóba, álljunk meg egy pillanatra és értékeljük ezt a könnyfakasztóan szépséges borítót, rendicsek?

Oké, megvolt.

Másnak is feltűnt, milyen baromi hatásvadász ez a tartalom? Az emberiség sorsa egyetlen lány kezében! Tudom, tudom... egy pillanatra a hozzám hasonló cinikus lelkek is kapcsolják ki a szenzoraikat, mert érdemes mélyebbre ásni.

A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a világfelépítés. A valóság és az emberek elől rejtőző másik világ – a címadó Magonia - nagyon szépen egymásra vannak építve. Az első fejezetekben olyan érzésem volt, mintha egy realisztikus ifjúsági regényt olvasnék – emlegették is sokan a Csillagainkban a hibát és John Green stílusát a könyvvel kapcsolatban, nem alaptalanul. Aza és Jason valóban Green fura, de azért szerethető „nerdy” karaktereit idézik, és nem a halálos betegségek emlegetése miatt.

A fantasy akkor kezd beszivárogni a könyv világába, amikor Aza először látja az égben úszó hajót. Kis kutatást követően kiderül, hogy nem ő az egyedüli: a XVIII. századi folklórban mesélnek erről a jelenségről. Tulajdonképpen ez az első írott megemlékezés az UFO-ról, amit az emberek Magoniának neveztek el, és ezek az iratok igazából is léteznek. Ez mennyire király már!

Aztán ott vannak az égen úszó hajók. IMÁDOM az ötletet! Jó, persze, láttunk már hasonlókat, hiszen rögtön ez ugrott be nekem is:

De a hasonlóságok csak felületesek! 

Itt egy egész társadalom él fenn a felhőkben, tele izgalmas és még áldottan ismeretlen fajokkal, mint például a rostrae-k, akik madárból emberré tudnak változni, a magoniaiak, akik a testükben fészkelő madárral közösen énekelve teremteni tudnak, illetve viharcápák, krakenek, és így tovább. 

Nem kapunk túl sok kitekintést a hajóról, de miután így is annyi mindent kellett beleszuszakolni a könyvbe, ezt nem is igazán bántam. Ráadásul sorozat, így lesz még esély az - egyébként fantasztikus - világ kibontására. Tényleg ritkán látni ennyire eredeti ötleten alapuló urban fantasyt, különösen a YA-k sorában.

A történet E/1-ben, Aza és Jason közötti váltakozó nézőpontból íródott, így párhuzamosan tisztában voltunk a Földön és Magoniában zajló eseményekkel. Aza egy kompetens, jó humorú főszereplő, könnyű volt megkedvelni, de néha nagyon karakter-idegen dolgokat művelt. Amint a hajóra kerül, mintha nem látná a fától az erdőt. 

Jasont is szerethető volt, különösen mert nem tipikus főhős alapanyag. Az utóbbi években különösen hiányoltam az ilyen szereplőket a könyvekből, akik se nem nyakig begombolt ingű jó kisfiúk, de nem is Daemon Black - imitátorok, csak úgy egyszerűen emberek. Nem lehet a hasán megszámolni a kockákat pólón keresztül, de minden különösebb probléma nélkül beveri az orrát annak, aki megjegyzést mer tenni a két anyukájára, akik nevelik. Jason ugyan nem átlagos - közel sem, elvégre zseni a lelkem -, de nem igazán passzol egyik sablonba sem, és pont ez teszi annyira élethűvé. 

Ugyanakkor teljesen kizárt, hogy tizenhat évesen valaki olyasmiket műveljen, mint ez a srác. Szó nélkül elhúz Norvégiába, betör egy jól őrzött komplexumba, kormány által titkosított anyagokat szerez meg nem teljesen legális üzletek bonyolításával, és a többi.

Azáról még akár el is tudom hinni, hogy tizenhat, de Jasonről biztos, hogy nem. Nem egyedi eset ez a YA-k között, Marie Lu Legendája ugyanebből a sebből vérzik.

A szerelmi szál végig jelen van, de a háttérben marad és csak egy-két jelenet erejéig kerül előtérbe. Aza és Jason kapcsolata nem derült égből villámcsapás – jellegű, nem is túl rózsaszín és éppen ezért abszolút hihető. Nem sóhajtoztam, de nem is forgattam rajtuk a szemem, és ez már jó kezdet. Különben is, nagyon érezhető, hogy a java még csak most jön. Nincs éppen függővég, de annyi minden maradt a levegőben lógva (én kérek elnézést, eddig bírtam gyökér szóviccek nélkül), hogy nagy reményeket fűzök a folytatáshoz.

A mellékszereplőkre nem lehetett panasz, nem voltak egydimenziós papírmasé karakterek. Bár Aza igazi anyja, aki egyben a hajó kapitánya is, cseppet be lett skatulyázva, mint fanatikus elmebeteg, de a folytatásban bízom benne, hogy árnyaltabb képet kapunk mind róla, mind a Magóniában feszülő konfliktusokról, amikre mindjárt ki is térek egy kicsit bővebben. 

Dai még megérne egy misét, hiszen elvileg őt szánta Zal Aza partnerének az éneklésben. Hogy ez romantikus kapcsolatot is hozott volna magával, vagy csak szimpla együttműködésről volt szó, az nem derül ki egyértelműen, de én az első verzióra tippelek. Ninó, ninó, szerelmi háromszög kialakulás - veszélyt jeleznek az érzékelők!

De ne legyen igazam! Egyébiránt Dai nem volt túl szimpatikus, olyan volt mint egy hálás kiskutya, aki bármit megtett, amire a gazdi khmm, pardon, Zal utasította, még akkor is, ha legbelül tudta, hogy az rossz, de volt valami nagyon emberi az ő karakterében is, amiért nem tudtam utálni. Az az érzésem, hogy még rá is elég nagy karakterfejlődés vár.

A cselekmény elég kiszámítható volt, a szokásos "két tűz közé került főszereplő, akinek választania kell" vázra épült. Azának el kell döntenie, kihez marad hű és kezébe kell vennie a saját életét. Láttuk már ezt néhányszor, nincs új a nap alatt.

A fő konfliktust Zal (a kedves mama) terve adja, aki fel akarja használni a lányát a személyes bosszúhadjáratában az emberiség ellen.

KICSI SPOILER

Ráveszi Azát, hogy törjön be abba a raktárba, ahol az összes vetőmagot őrzik, mint a vésztartalékot, azonban nem csak egy különleges magot akar elemelni, ami nő a felhők felett is, és így felszámolná az éhezést Magoniában, hanem gallyra is akarja vágni az egész helyet. Kedves, nem?

SPOILER VÉGE

Ezzel csak annyi volt a problémám, hogy Aza egyszer se kérdőjelezi meg az anyja állításait, holott ő is tudja, hogy Zal nem megbízható. Többen figyelmeztették rá, és tanúja is volt egy esetnek, amikor nem tartotta meg az adott szavát. Arról nem beszélve, hogy az anyját megtagadta a saját canwr-ja - a madár, aki a testében fészkel, igen, tudom kissé morbid -, Caru. Aza fura kötődése Caruhoz szimpatikus volt, de – megintcsak – abszolút nem meglepő. 

Az írónő azon túl, hogy szerethető karaktereket, és izgalmas világot hozott létre, remekül kezelte a váltott nézőpontot is. A stílusa is gördülékeny, néhol már-már költői. Az a fajta stílus, ami vagy fekszik valakinek, vagy nem. Nekem, személy szerint, nagyon bejött. Szép volt, és néhol nagyon elgondolkodtató.

"I think about celestial junk. Like, maybe every planet in this solar system is discarded by giant hands. Each star a crumpled ball of paper, a love letter lit on fire, a smoldering bit of cigarette ash."

"Az űrben lebegő szemétre gondolok. Mintha minden bolygó a naprendszerben, egy hatalmas kéz ujjai közül csusszant volna ki. Minden csillag egy gyűrött papírgalacsin, egy elégetett szerelmes levél, egy cigarettavégről lepöccintett, még parázsló darabka hamu." 

(saját fordítás) 

A Magonia tipikus sorozatkezdő. Még csak most lendültek mozgásba a dolgok, úgyhogy ebből még bármi lehet. Így összességében azt mondanám, hogy egy szórakoztató, lendületes, de elég kiszámítható regényt olvashattam, érdekes világfelépítéssel. Sok a potenciál benne, ebből egy remek sorozat kerekedhet ki. Ajánlom azoknak, akik unják a sablonos világokat, és valami újra vágynak, illetve John Green rajongóknak, akik nyitottak a fantasyra. 

Értékelés: 4/5

Kedvenc jelenet: a harcok a hajókon atomkirályak voltak

Kedvenc karakter: Aza, Caru

Féléves könyves kiakadás booktag

Hello népek!

Újabb booktag-et hoztam nektek, amire Abstractelf volt olyan kedves, és kihívott, amit ezúton is köszönök neki.

Eltelt több mint a fele 2015-nek, amibe egyszerűen rémisztő belegondolni, tekintve, hogy még most is hajlamos vagyok 2014-gyel keltezni az ügyes-bajos papírkáimat. Csak nekem van az az érzésem, hogy valami gonosz manó hisztirohamot kapott és alaposan képen törölte az idő kerekét?

Na de, lényeg a lényeg, hogy ez a booktag a 2015-ös olvasásaimat veszi számba, amiből eddig 54 volt, legalábbis a Goodreads aszondja. Ennek alapján egész optimista vagyok, hogy az éves száz olvasás nem csak egy távoli álom, és idén összehozom.

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod
Most szórakozol, ugye? Tőlem ilyet kérdezni? Azt se tudom eldönteni, melyik a kedvenc zoknim (a supermanes és a batmanes holtversenyben vannak). Na jó, gondolkodjunk...
...
...
...
Választhatok hármat?
...
...
...
Oké, kisakkoztam egyet, de NAGYON nehéz volt a döntés!

Tádááám! A Leányrablás Budapesten teljesen elvarázsolt. Izgalmas történelmi krimi, remek karakterekkel és elképesztően korhű leírásokkal, amiktől az ember könnyedén a milleniumot ünneplő Budapesten érezheti magát. Értékelés itt.

2. Legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál

Itt is vacilláltam egy kicsit két könyv között, de végül Dan Wells: Fragments - Töredékek c. regényére esett a választásom, ami egyébként az előző kérdésnél is jó esélyekkel indult. Nagyon imádtam a Részlegesek folytatását, és alig várom, hogy beszerezzem a harmadik részt. Itt bővebben kifejtem, hogy miért.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Épp tegnap este botlottam bele goodreads-en, ebbe a felettébb érdekesnek tűnő könyvbe Scott Hawkinstól, amit azonnal fel is pakoltam a már így is igen terjedelmes várólistámra. Elég friss megjelenésnek mondható, hiszen júniusban jött ki, de az hírlik róla, hogy rettentő fura. Kíváncsi lettem. Angolul tudóknak, itt megtalálható a könyv adatlapja.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Legeslegjobban Ilona Andrewséktól vártam a Burn for Me folytatását, aminek White Hot a címe, de sajnos nemrég érkezett a hír, hogy a megjelenés átcsúszik 2016-ra. :( Ennek a hírnek hallatán azonnal jött a késztetés, hogy megegyem a súlyomat csokiban, annyira elszöntyömpölödtem (igen, ez egy szó!). 

De azért így akadnak várós megjelenések az évre. Példának okáért a Napernyő Protektorátus következő része, a Heartless magyar kiadása, amire már rettentően fáj a fogam! Hiányoznak Alexiáék! Ha minden jól megy, elvileg ősszel érkezik!

5. Legnagyobb csalódás

Olyan iszonyat nagy csalódásom, szerencsére, még nem volt ebben az évben. Természetesen akadtak könyvek, amik kevésbé vagy egyáltalán nem tetszettek, de semmi olyan nagy kiborulás, mint amit Janvier és Ash könyvénél produkáltam tavaly. Ha nagyon választanom kell, akkor azt mondanám, hogy a Tíz apró lélegzettől határozottan többet vártam.

6. Legnagyobb meglepetés

Egyértelműen a Burn for Me! Mármint... nézzetek már rá erre a címre. Meg a borítóra. Meg a fülszövegre. Rettegtem kézbe venni. De imádtam! Annyira, hogy már görbül is lefelé a szám széle, ha eszembe jut, milyen iszonytatóan sokat kell várni a következő részig! Értékelés itt.

7. Kedvenc új szerző (debütáló, vagy számodra új)

Nagyon nehézkesen avatok kedvenc szerzőket, és egy könyv után meg aztán igazán nem szokásom. Azt vettem észre, hogy idén viszonylag kevés olyan könyvet olvastam, aminek egyáltalán nem ismertem a szerzőjét, és még kevesebb nyűgözött le. Ha nagyon választani kell, akkor Kevin Hearne-re mutogatnék ujjal, akinek a könyvére csak idén tudtam sort keríteni. A Vasdruida krónikák igencsak terjedelmes sorozattá nőtte ki magát az évek során, ami alatt szemeztem az első részével, tehát csak számomra új szerző, de a kezdetleges döcögős viszony után most már őszintén mondhatom, hogy szívesen fogom kézbe venni a könyveit a jövőben is. Értékelés itt.

8. Legújabb könyves szerelem

A könyves szerelmekkel is úgy vagyok, hogy nagyon ritka az, amikor tényleg beleesek egy karakterbe. Általában azt szoktam megállapítani, hogy "te jó ég, mennyire összeillenek!", meg hogy "istenkém, de jó lenne, ha végre boldogok lennének", vagy esetleg "hát ezektől kifekszem, zseniálisak együtt!". Nem túl gyakori az, hogy én magam is belebolondulok egy-egy karakterbe, és ilyenkor is általában több könyv eredménye a dolog. Azért Samm-be sikerült belezúgnom elég rendesen, így megint Dan Wells: Részlegesek trilógiáját hoznám fel, azon belül is a Töredékeket.

9. Legújabb kedvenc karakter
Na, ebből viszont annyi van... uhh, te jó ég. Megint tarthatok házi vetélkedőt.
*tíz perc múlva magában motyogva előmászik a bunkeréből*

"Majd visszakapod, ha megtanulsz szépen bánni vele!" forrás

Ziri a Vér és csillagfény napjaiból! Az egész könyvet nagyon imádtam, de Zirit különösen, bár szegénynek semmi esélye Karounál. És amit Taylor művelt vele... írónő, drága, bajban leszünk, ha tovább kínozod itt nekem szerencsétlen karaktereket! Értékelés itt.

10. Egy könyv, amin sírtál

Sírni nem sírtam, de egy ponton zümzümös lett a szemem egy egészen picit és fel kellett tennem a napszemüveget (merthogy a strandon olvastam). Persze, már a borító is könnyfakasztóan gyönyörűre sikeredett!

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ez egy rettentő aranyos könyv, és engem nagyon jókor kapott el. Amikor mindenből eleged van, és csak ki akarsz kapcsolódni, ez tökéletes választás.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit az idén láttál

Újranézés, de más nem jut eszembe, ami megfogott volna. Sort kerítettem az If I Stay filmre is, de azzal kapcsolatban még mindig nem tudom, hogy érzek. A Felhőatlasz viszont számomra örök. Kicsit talán úgy, mint a Gyűrűk Ura.

13. Kedvenc értékelés, amit az idén írtál

Hmm. Ezen még sosem gondolkodtam. Nem igazán az én feladatomnak érzem azt, hogy kedvencet avassak a saját értékeléseim közül. Mindet szerettem írni, még azokat is, amikkel rendesen megszenvedtem, mert végül mégiscsak sikerült a tőlem telhető legtöbbet kihozni az adott bejegyzésből, és végülis ez lenne a cél. Úgyhogy rátok hagyom a választást. :) Van kedvencetek?

14. A legszebb könyv, amire idén szert tettél

Bár még nem kerítettem rá sort, a Könyvhéten sikerült beszereznem Pék Zoltán regényét, aminek a borítójába teljesen bele vagyok szerelmesedve. Remélem belülről is legalább ennyire fog tetszeni!

15. Mely könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Ezeket nagyon szeretném, de tudjátok, hogy van a mondás: ember tervez...

Majd meglátjuk, hogy alakul.

16. Kiket jelölsz?

Íme a kiválasztottak: :D Vicky, duracell és AniTiger

De viheti bárki, aki kedvet érez a kitöltéséhez. :)

Abstractelf, köszi a kihívást!

Üdv,