2017. február 28., kedd

Rosamund Hodge: Gilded Ashes

Kiadó: HarperTeen Impulse
Oldalszám: 111

Orphan Maia doesn't see the point of love when it only brings pain: Her dying mother made a bargain with the evil, all-powerful ruler of their world that anyone who hurt her beloved daughter would be punished; her new stepmother went mad with grief when Maia's father died; and her stepsisters are desperate for their mother's approval, yet she always spurns them. And though her family has turned her into a despised servant, Maia must always pretend to be happy, or else they'll all be struck dead by the curse.

Anax, heir to the Duke of Sardis, doesn't believe in love either—not since he discovered that his childhood sweetheart was only using him for his noble title. What's the point of pretending to fall in love with a girl just so she'll pretend to fall in love with him back? But when his father invites all the suitable girls in the kingdom to a masked ball, Anax must finally give in and select a wife.

As fate would have it, the preparations for the masquerade bring him Maia, who was asked by her eldest stepsister to deliver letters to Anax. Despite a prickly first encounter, he is charmed and intrigued by this mysterious girl who doesn't believe in love. Anax can't help wishing to see her again—and when he does, he can't help falling in love with her. Against her will, Maia starts to fall in love with him too. But how can she be with him when every moment his life is in danger from her mother's deadly bargain?

Az árván maradt Maia nem érti a felhajtást a szeretet körül, mikor az csak fájdalmat hoz: a haldokló édesanyja alkut kötött a világuk gonosz, mindenható urával, miszerint bárki, aki imádott lányát bántani merészeli büntetésben részesül; az új mostohaanyját őrületbe kergette a gyász, amikor a lány apja meghalt, a mostohatestvérei pedig kétségbeesetten vágynak az anyjuk elfogadására, de csak megvetést kapnak.

Anax, Sardis hercegi címének várományosa sem hisz a szeretet erejében - amióta csak rájött, hogy gyerekkori szerelme csak felhasználta, a rangjáért. Miért is színlelje, hogy szerelembe esik egy lánnyal, csakhogy az eljátszhassa hogy viszonozza az érzelmeit? De amikor az apja az összes eladó sorban lévő lányt az országban meghívja a közelgő álarcos bálba, Anax kénytelen végre beadni a derekát és feleséget választani.

Úgy esik, hogy az előkészületek az álarcos bál körül a herceg útjába sodorják Maiát, akit az idősebb mostohatestvére azzal bízott meg, hogy juttassa el a levelét Anaxhoz. Az első éles szóváltást követően, a herceget elbűvöli a titokzatos lány, aki nem hisz a szerelemben. Anax nem tehet róla, arra vágyik, hogy még egyszer láthassa - és arról sem tehet, hogy amikor végre újra találkoznak, szerelembe esik.  Maia pedig akarata ellenére viszonozza érzéseit. De hogy is maradhatna a herceggel, amikor élete minden percében veszélyben forogna az anyja halálos alkuja miatt?
(saját fordítás)

***

Tavaly egy este alatt keresztülszáguldottam Rosamund Hodge Kegyetlen Szépség című regényén, amit nagyon imádtam (értékelés itt), és bár frissítő élmény volt végre nem sorozatot olvasni, azért egy kicsit görbült a szám, amikor a végéhez érve nem volt következő rész, ami után nyúlhattam volna. Nos, a Gilded Ashes bár nem konkrét folytatása a Kegyetlen Szépségnek, mégis ez áll a legközelebb ahhoz, amit annak nevezhetünk. Kicsit több mint 100 oldalas kis szösszenet, ami bár tökéletesen megáll a maga lábán, mint önálló történet, ugyanabban a világban játszódik, mint a Kegyetlen szépség, és Ignifexet is emlegetik benne, szóval mégiscsak kötődik valamilyen szinten a Kegyetlen szépséghez. De itt nagyjából ki is fújtak az összekötő szálak. Reméltem, hogy egy rövidke cameo erejéig láthatjuk majd a Kegyes urat, vagy akár Nyxet, de sajnos nem bukkantak fel. Az az érzésem, hogy legalábbis amikor Maia anyja megkötötte az alkut a Kegyes úrral (jóval a Gilded Ashes kezdete előtt, hiszen akkorra Maia anyja már halott, a lány pedig felnőtt), akkor Nyx még káposztában volt c vitamin, de legalábbis nem adták még feleségül kedvenc démon lordunkhoz.

Ha a konkrét szereplők nem is, a Kegyetlen szépség hangulata mindenképp megmutatkozott itt is. A világ ugyanaz, épp csak egy másik szeglete, a démonok jelenléte az öreg, foszladozó házban, ahol a mostohaanya már rég elvesztette a józan eszét, nos mondhatjuk, hogy megalapozza az alaphangulatot. Csodálom Rosamund Hodge tehetségét e téren: a világok amiket megalkot mind sötétek, torzak, de a hangulat mégse nyomasztó, vagy kifejezetten horrorisztikus a klasszikus értelemben véve. Inkább atmoszferikusnak nevezném. Nem az a recsegő padlós "úristen, mi volt ez a hang?!" féle para, hanem inkább az a kíváncsisággal vegyes ámulat, amibe talán egy kis rémület is vegyül, mintha beléptél volna egy antikváriumba, amiről kiderül, hogy igazából egy nagyhatalmú varázsló elátkozott boltja.

A Gilded Ashes Hamupipőke történetét dolgozza fel - az eredetit, nem a Disney verziót -, és őszintén imádtam, amit az írónő művelt ezzel a mesével. A Hamupipőke sose volt a kedvencem, már gyerekként se. Nem tudtam mit kezdeni egy olyan hősnővel, aki ilyen szinten hagyja, hogy keresztülgázoljanak rajta, meg az instalove-val, meg úgy az egész mindenséggel. Itt viszont Maia-nak igencsak jó oka volt arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Még a mostohaanya iránt is komplikáltabbak voltak az érzéseim, mint normálisan, nem beszélve a két testvérről. Úgy általában, ahhoz képest, hogy kemény 100 oldal az egész sztori, a karakterek remekül meg voltak formálva.
forrás

Anax hercegre se lehetett igazán panaszom. Persze, néha egy kicsit irritáló volt a személyisége, de valahogy ez se zavart, egyrészt mert Maia remekül értett ahhoz, hogyan szállítsa le a magas lóról, másrészt pedig ha el kellett volna képzelnem egy herceget Anax helyzetében, pontosan ilyenre képzeltem volna: egy kicsit elkényeztetett, néha talán kicsit átmegy ovisba, de művelt, intelligens, jó humorú és hát... elbűvölő. Tökéletlenül tökéletes. Valahogy Rosamund nagyon érzi, hogyan kell hihetően tökéletlen karaktereket alkotni, amelyek az én ízlésemnek megfelelnek. Tudom, hogy sokan nem kedvelték például Nyxet a Kegyetlen szépségből, de számomra ott is az első pillanattól fogva működött a dolog, és ugyanez volt a helyzet itt is. Ebből következik, hogy ha esetleg a Kegyetlen szépség nem tetszett, ne ezzel a szösszenettel akarj egy második esélyt adni az írónőnek: nagy valószínűséggel, ettől sem leszel hanyatt esve.

Maga a cselekmény nem túl bonyolult, a hangsúly a karaktereken van, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna lendületes. Maia idősebb mostohatestvére, a gyönyörű, de beteges Koré azzal bízza meg a lányt, hogy vigye el a levelét Anaxhoz, a herceghez, aki után az összes hölgyike teper, bár főként a hercegi cím meg az öröksége csábítja őket, nem a két szép szeme, de hát ez részletkérdés. Na, ez sok minden volt, de instalove biztos nem, és ezt nagyon tudtam értékelni. Anax és Maia elsőre nem igazán jönnek ki, de a beszélgetéseik elképesztően érdekesek: egymás és az olvasó számára is. Az érdeklődésből alakul ki szépen lassan a vonzalom, de persze semmi nem ilyen egyszerű.

Maia egész élete egy színjáték. Az Ignifexszel kötött alkuja értelmében, az anyja halála után is vele maradt szellem formájában, hogy vigyázzon egyetlen lányára. Azonban a szellem-lét eltorzította a jellemét annyira, hogy ha Maia bármi jelét adja annak, hogy nem teljesen és tökéletesen boldog, az anyja szelleme és a démonok, akik felett hatalma van gondoskodnak arról, hogy a lány bánatának okozója ne élje túl a napot, legalábbis ne ép ésszel. Éppen ezért Maia tettet: tetteti, hogy boldog, hogy örül, amiért a mostohája cselédként használja, hogy boldog, amiért nem mehet a bálba, amiért ő csinál mindent a ház körül.

“Ghosts are laid to rest when injustices are righted, when their duties are fulfilled. But my mother's duty is to make me happy so long as I live. So there is not rest for her, and no escape for me. I will be happy and happy until it kills me.”
Szóval még ha el is tekintünk a botránytól, amit az okozna, hogy a herceg egy szolgálólányt akar feleségül venni, Maia az anyja alkujának a rabja. Csakúgy, ahogy a "gonosz" mostoha a saját alkujának a rabja: neki a második férje halálát követően ment el végleg az esze, és pontosan ezért képtelen szeretni a lányait, hiába tesznek meg azok mindent az elismeréséért, csak eszközként tud rájuk tekinteni. Ebből a szempontból a két mostohalány élete talán tragikusabb volt, mint a főszereplőé: Koré szó szerint belebetegedett a próbálkozásba, hogy kiérdemelje az anyja szeretetét. 

Összességében, én nagyon élveztem olvasni ezt a kis novellát. Szórakoztató, néhol elgondolkodtató, kerek egész kis történet, és bár már megint többet akartam belőle, mint amennyit kaptam, azt hiszem jól is van ez így. Nagyon bejött ez a fajta újragondolása a Hamupipőkének, illetve az, hogy nem csak a szerelmet mint olyat, hanem a szeretet több fajtáját is szerepeltette: az, ami a szülőkhöz köt, ami a testvérekhez, ami a gyerekkori barátokhoz. Ezen a pár karakteren keresztül érzelmek és kötődések egész garmadáját sikerült megjeleníteni, és bár egyik se az a fajta tiszta, rózsaszín köd, ami a tündérmesék sajátja, cserébe viszont rendkívüli módon emberi, ehhez a sötét, torz, lenyűgöző világhoz pedig tökéletesen illik.

Kegyetlen szépség rajongóknak bátran merem ajánlani!

Promágus kupa


Ha követitek a Prológus tevékenységét, talán tudjátok, hogy ebben az évben egy új várólista csökkentő játékkal álltunk elő, névszerint a Promágus kupával! A részleteket ide kattintva találjátok, de dióhéjban egy tematikus könyvklub szerűségről lenne szó, némi versenyhelyzettel megbolondítva. A februári témánk pedig nem más volt, mint a Why So Serious?


Az első húzás eredménye a Why so serious? kategória lett, azaz olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.

Teljesítési határidő: 2017. február 28. éjfél

Indoklás

A Gilded Ashes - illetve Rosamund Hodge művei általában - szerintem tökéletesen passzolnak ebbe a kategóriába. Úgy nagy általánosságban elmondható, hogy senki se teljesen normális, és senki se passzol a klasszikus hős kategóriába. Jelen helyzetben főleg a mostohaanya, illetve Maia halott anyjának a szelleme volt teljesen meghibbanva, de ahogy Maia megjegyezte: a szeretet őrület. Mindenki, aki szeret hülyeségeket csinál. (elég durván szabad fordítás) Szóval nem is az a kérdés, hogy ki az őrült, hanem hogy ki nem az? Ez a történet klasszikus esete annak, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. És hát, lássuk be: egy kicsit mind őrültek vagyunk.




2017. február 24., péntek

Cover Reveal #10 Paullina Simmons: A bronzlovas

Hello népek!

Ma egy rendkívül izgalmas borító leleplezéssel érkezem, a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából. Egy olyan könyv borítójáról rántjuk le a leplet, amit már nagyon régóta nézegetek angolul, és azt hiszem most, hogy magyarul is érkezik a Könyvfesztiválra, már tényleg kifogytam a kifogásokból. Nem másról, mint Paullina Simmons A bronzlovas című regényéről van szó. Történelmi regény, méghozzá második világháborús, amiből sosem olvastam túl sokat, de ez valamiért nagyon megragadott. Talán ahhoz lehet köze, amilyen lelkesedéssel az egyik kedvenc youtuberem beszélt róla. Mindenesetre alig várom, hogy olvashassam!

Kötéstípus: kartonált 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 
Eredeti cím: The Bronze Horseman 
Fordító: Farkas János 
ISBN: 9789633994863

Előjegyzési linkért katt >>> ide <<< 
illetve csekkold a könyv >>> molyos adatlapját <<< és rakd a kívánság- és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:


Leningrád, ​1941. A fehér éjszakák megvilágítják a város egykori nagyságát, melynek palotái és sugárútjai egy letűnt korról mesélnek, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak ismerték.  A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel. 

Kemény és nélkülözésekkel terhelt életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és különösen Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy sorsdöntő napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű hetyke fiatalemberrel. 

A család sok szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé és az orosz tél is lassan beköszönt. A bombázások közepette az ostromlott városban Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül egymáséi lesznek, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok mindenkinek az életébe kerülhet, aki csak tudomást szerez róla. 

Egyik oldalon Hitler elképesztő erejű háborús gépezetével, a másikon a szovjet állammal, ami eltökélt, hogy eltapossa az emberi szellemet, Tatjána és Alexander a történelem viharában próbál helytállni, a huszadik század egy olyan fordulópontján, ami alapjaiban határozta meg a modern világ fejlődését.

az amerikai borító

Gondolatok:


Őszinte leszek, jobban örültem volna, ha a másik külföldi borítónál marad a kiadó, mert szerintem az sokkal szebb és hangulatosabb, mint amit mi kaptunk. Ez az "oroszok vannak benne, rakjunk rá egy szőke hölgyikét" nekem nem nagyon működik. A kontraszt a betűtípusnál viszont abszolút bejön: a modern és a klasszikus stílus nagyon jól mutat egymás mellett. Ami a tartalmat illeti, ahogy már azt említettem, izgatottan várom a megjelenést!

Az írónő:




Paullina Simons Leningrádban, az egykori Szovjetunióban született 1963-ban. Amikor tíz éves volt, családja az Egyesült Államokba emigrált. Gyerekkorában arról álmodott, hogy egy nap író lesz. Álma később válhatott valóra, mikor megtanult angolul és feldolgozta az új környezet okozta kulturális sokkot. 

New Yorkban, Kansasben és Angliában járt egyetemre. Kansasben politikatudományt tanult. Pénzügyi újságíróként dolgozott a Financial News Networknél, és közben fordított is, mielőtt megírta Tully című első könyvét. A könyvet szerte a világban jól fogadták. 

Ezután további regényeket írt, többek között a Red Leaves, az Eleven Hours, Tatiana and Alexander, a The Summer Garden és a The Girl in Times Square című műveket, illetve egy szakácskönyvet is, Tatiana’s Table címmel. Paullina Simons jónéhány regénye felkerült a nemzetközi bestsellerlistákra. 


Paullina Simons második férjével, Kevin Ryannel Long Islanden, New Yorkban él. Négy gyerekük van.


2017. február 15., szerda

Új Philip Pullman könyv érkezik!!!

Hello népek!

Ma valami eszelősen izgalmas hírt hozok nektek, ami teljesen feldobta a napomat, így nem tudom nem megosztani veletek! Általában ritkán közlök le könyves híreket, főként mert mire odáig jutnék, már hatvan helyen megjelenik, de ez... ez hihetetlen, és varázslatos, és azóta nem bírom levakarni a vigyort a képemről.

Huszonkét évvel az Úr sötét anyagai megjelenése után, újra Lyráról olvashatunk majd! Ráadásul nem csak egy könyvet kapunk, hanem egy egész trilógiát! Túl sokat még nem tudni, de annyi biztos, hogy külföldön október 19-én jelenik majd meg, és a Book of Dust címet viseli.
Forrás

Ami azt jelenti, hogy többet fogunk tudni nemcsak Lyráról, de a Porról is!!!!! Akinek nem volt szerencséje az Úr sötét anyagaihoz, annak először is ejnye-bejnye, hát mit csináltál te a gyerekkoroddal, másodszor kicsit unalmasan hangozhat a Por, de higgyétek el, ez minden, csak nem az. Pullman világában ezer és ezer párhuzamos világ létezik egymás mellett és az egészet áthatja ez a titokzatos Por. Senki nem tudja honnan jött, hogy miből van, de a trilógia folyamán egyre többet és többet tudunk meg róla. Persze, még így sem eleget. Rongyosra olvastam ezt a könyvet anno, és még így is minden alkalommal teljesen lenyűgözött. És nem csak engem, hiszen Philip Pullman is elismerte, hogy a Por miatt akart visszatérni Lyra világába:

"A kérdések, amik a rejtélyes és aggasztó anyag körül keringtek már az Úr sötét anyagainak az eseményei előtt tíz évvel is viszályt szítottak. A The Book of Dust (A Por könyve? Angolul jobban hangzik. :/) középpontjában pontosan ez a küzdelem áll: az egyik oldalon egy zsarnoki és diktatórikus szervezet, amely mindenféle spekulációt és találgatást el akar fojtani még csírájában, a másikon pedig azok, akik hisznek a szólásszabadságban. A Por körüli elméletek áthatották az egész eredeti trilógiát. Lépésről-lépésre tisztul a kép lassacskán, hogy mi is ez a Por, de mindig is vissza akartam térni hozzá és teljesen felfedezni a lényegét."

Lyra, az első trilógia fiatal hősnője, na és persze Pantalaimon, a daimónja. Alig várom, hogy viszont láthassam őket! Az új trilógia középpontjában pedig pontosan Lyra története áll. Az első kötet tíz évvel az Északi fény történései előtt játszódik, tehát a leányzó még nagyon kicsi.

Pullman így nyilatkozott róla:

"Mindig is el akartam mesélni annak a történetét, hogy Lyra hogy került a Jordan Kollégium gondozásába, és miközben ezen gondolkodtam, felfedeztem egy történetet, amely akkor kezdődik, amikor Lyra még csak pólyás baba, és végigkíséri egészen addig, ameddig felnőtt nővé nem válik. Ez a kötet és a következő Lyra életének két részét fedi majd le: a története kezdetét, és a húsz évvel azutáni eseményeket."
(saját fordítás)
Forrás

A szerző szerint ez az új trilógia se nem folytatás, se nem előzményregény. 

"Az Úr sötét anyagai mellett fut majd párhuzamosan, nem előtte vagy utána. Egy másik történet, de az eredeti trilógia olvasói fognak találkozni ismerős karakterekkel."
(saját fordítás)

Természetesen új szereplők is feltűnnek majd a régiek mellett, köztük egy "hétköznapi fiú" (akit egyébként láthattunk megjelenni az eredeti trilógiában, ha odafigyeltünk), és akivel együtt Lyra belegabalyodik ebbe a "rémisztő kalandba, ami egy másik világba repíti őket."
(saját fordítás)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én totálisan be vagyok zsongva! Annyi kérdésem van! Ki ez fiú? Roger? Biztosan nem Will, őt nehéz lenne elfelejteni. Habár Rogert is. Szerintem most megyek, és újraolvasom a trilógiát, aztán pedig aktívan összeesküvés elméleteket fogok gyártani egészen őszig. 

Ha az első könyvben Lyra még kicsi, akkor biztos találkozhatunk majd Mrs. Coulterrel és Lord Asriellel, illetve közelebbről felfedezhetjük magunknak a Jordan Kollégiumot és az ottani erőviszonyokat. Már csak rágondolva is remegni kezd a kezem. Talán ez nem teljesen egészséges. De nekem ez a könyv, ez a világ volt az első igazi szerelmem. Úgy hozta az élet, hogy ez még a Harry Potternél is előbb akadt a kezembe (pedig azt is imádom, hiszen ismertek). Az Úr sötét anyagai miatt imádom annyira a fantasyt és az olvasást, amennyire. Valószínűleg messze túl fiatal voltam hozzá, amikor olvastam, de imádtam minden oldalát. Szerintem ez volt az első könyv, amin rendesen sírtam.

Alig várom, hogy visszatérhessek ebbe a csodálatos világba, és újra felfedezzem, Lyrával együtt!


Akinek valahogy kimaradt az életéből az Úr sötét anyagai (esetleg csak a filmet látta, ami erősen problematikus volt), annak tiszta szívből csakis ajánlani tudom. Egyedi, lenyűgöző, és képtelenség letenni.

2017. február 4., szombat

Orgyilkosok és színezők

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 96

Tele szemkápráztató rajzokkal az Assassin’s Creed játékokból! Ez a gyönyörű színezőkönyv olyan ikonikus jelenetek tartalmaz, mint amikor Ezio Leonardo da Vinci repülő szerkezetében cikázik Velence egén, Connor száguld a függetlenségi háború csatamezein, vagy Altaïr bizalomugrása egy várfalról. A kötet rengeteg mintát, képet és ábrát vonultat fel a történelemből, amelyek csak arra várnak, hogy az olvasó megtöltse őket színekkel és élettel.


Bevallom őszintén, amióta a felnőtt színezők megjelentek a színen, azóta azon agyalok, hogy bizony nekem is be kéne szereznem egyet, és elszínezgetni, amikor felforr az agyvizem, hátha zenebb leszek tőle legalább egy katicabokányival, és nem kezdek el üvölteni a Keats honlappal (itteni Neptun, és legalább olyan jó a humora). Ezúttal ugyanis teljesen meg tudtam érteni a hype-ot, ami a színezők körül zajlott. Kicsit talán átestek a ló másik oldalára, de én úgy vagyok vele, hogy ha már az ember le akar lazulni, inkább ez, mint a heroin. Ugyanis nekem a színezés, és úgy általában a rajzolás erről szól: ameddig a vonalakra koncentrálok, addig eltűnik a világ, és néha bizony nagyon szüksége van erre az ember lányának. Ha bővebben érdekelnek a színezők pozitív hatásai, Cersei egy cikk keretében megemlékezett róla.

Szóval elég biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb a kezembe akad egy ilyen kis könyvecske, csak épp arra nem számítottam, hogy ez lesz az. A Kreatív hét, amit a Prológuson tartunk éppen most - katt ide a részletekért, illetve a szuper nyereményjátékért - pont kapóra jött, ugyanis így nem tudtam tovább halogatni a dolgot. Tudjátok, milyen vagyok. (Hacsak nem most jártok itt először. Ez esetben: halihó, itt a halogatás koronázatlan királynője klimpírozik.)
akadnak benne londoni jelenetek, így úgy döntöttem megsétáltatom az új drágaszágot a Trafalgar téren.
Háttérben a National Gallery épülete látható.

És hogy miért nem számítottam pont erre a színezőre? Töredelmesen bevallom, halvány lila ibolyám sincs az Assassin's Creed világáról. Jó, ez így nem teljesen igaz, de határozottan a laikusak táborába tartozom. A filmhez még nem volt szerencsém, a játékkal sose játszottam (megrekedtem a Sims szintjén, igen sajnálatos módon, és momentán nincs időm művelődni), a könyveket pedig eddig csak nézegettem, megállapítva, hogy igen badass borítójuk van. Hogy honnan dereng mégis némi balladai homály? DeviantArtról! Megszállottan imádom a képi világát az Assassin's Creednek, hiszen egyszerűen gyönyörű! És amit néhány művész kreál... egészen csodálatosak. Komolyan, csak menjetek fel az oldalra és üssétek be a keresőbe. Egészen elképesztő!

Először átpörgetve a színezőt egy kicsit azért megszeppentem. Ha rajzolok, szénnel vagy grafittal dolgozok, nem színessel, eltekintve néhány meddő kísérlettől. Rég volt bármi más a kezemben, mint sok b-s ceruza/ puha szén. Ez a színező pedig gyönyörűségesen meg volt rajzolva. Mármint... tessék ránézni ezekre a részletes lineartokra:

Viszonylag sok az emberábrázolás és a mozgalmas jelenetek, de bőven találunk városlátképet, és fegyvereket is. Nagyon szépen össze lettek válogatva a képek, hogy mindenki találjon valami számára érdekeset. Én mindenesetre elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretnek embert és/vagy városrészletet színezni, és nem bánják az extrém részletességet. A grafikák rendkívül igényesek, és ennél fogva kidolgozottak is, ami mindenképpen több munkát ró a vállalkozó színezőre. Én ezt kifejezetten élveztem, szeretem a kihívásokat, de nem haladtam kifejezetten rohamtempóban. Két hétig majdnem minden nap leültem színezni egy-két órát (sorozatok illetve hangoskönyvek társaságában), és két kép lett kész.

A végén még színes képeket is kapunk remek minőségben, hogy például az olyan avatatlan személyek mint jómagam, képben legyenek a színvilággal, ha esetleg úgy döntenének, hogy mégse barbie rózsaszínre pingálják drága assassinjaink gatyáját. (Amivel egyébként semmi gond, kinek mi :D) Én speciel az az utánanézős típus vagyok, és már nyakig jártam a google útvesztőjében, amikor feltűnt ez az apró részlet.

első áldozatom
A papír remek minőségű, és kellően vastag is. Csak színesceruzával voltam felszerelkezve, így nem tudom, más médiumra hogy reagálna - például vízfestékkel is ilyen jól bírná-e a gyűrődést (haha... jó, befejeztem) -, de így egy szavam se lehet. Nem ütött át, nem lyukadt ki, pedig mint láthatjátok a fenti képen, nem kíméltem a papírt. Szerettem 4-5-6 árnyalatot is egymásra halmozni, játszani az árnyékokkal és az átmenetekkel.

Egyetlen problémát talán a ragasztás okozta: igencsak hamar elengedett. Nyilván én is meglapogattam szegény gerincét a színezőnek, de az a helyzet, ha az ember normálisan akar dolgozni rajta - különösen igaz ez a dupla oldalas képekre - akkor bizony muszáj kilapítani szegény párát. 
Második próbálkozás. Szexi frizbisünket el is neveztem Benőnek, ha már ennyit bámultam azt a tökéletes arcélét.
Mint látjátok, azért egész jól sikerült megbarátkoznom a színek használatával. Kicsit talán át is estem a ló túloldalára, de nagyon élveztem szórakozni vele. Eddig ez a legjobb módja annak, hogy normálisan haladjak a sorozataimmal: megfelelően lefoglalja a kezemet, és a figyelmem egy kis részét, így könnyedén csúszik a sorozatmaraton is, ami amúgy nem jellemző rám. Nem bírok túl sokáig a fenekemen maradni.

A héten még egy time lapse videó is fel fog kerülni újdonsült Youtube csatornánkra a Prológusnál, szóval ha érdekel maga a munkafolyamat felgyorsítva, mindenképp ajánlom, hogy csekkold le, és iratkozz fel, ha esetleg a jövőben is szeretnél ilyen és ehhez hasonló fun videókat látni tőlünk! (Linkért katt ide!)

Összességében, én nagyon jól szórakoztam, és fogok szórakozni a jövőben is ezzel a könyvecskével, és most már hivatalosan is várólistás nálam az első Assassin's Creed regény! A játékkal is szívesen megpróbálkoznék majd hosszútávon, de talán nem diplomázó évben. Amilyen az én szerencsém, még ráfüggök. Ha esetleg van igény rá, szívesen posztolok majd képeket a haladásomról. :)

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Fumax kiadónak!

Értékelés: 4,5/5 (csak a ragasztás miatt, minden más gyönyörű benne!)
Kedvenc jelenet: erre majd még visszatérünk, ha kivégeztem a kötetet ;)


Limk Related Widget