2017. november 28., kedd

Philip Pullman: A titokzatos kés - második könyv szindróma?

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 322

Lyra az előző kötet végén átlép egy ismeretlen világba. A kísérteties, elhagyatott városban egy fiúval találkozik. Will és Lyra sorsa szorosan összefonódik: közösen kell megszerezniük egy rejtélyes erővel bíró tárgyat: a titokzatos kést. Sokan ölni is képesek lennének azért, hogy megkaparinthassák…


Amikor elhatároztam, hogy újraolvasom a trilógiát a Por könyve megjelenése alkalmából, alig vártam, hogy belefoghassak az Arany iránytűbe, de kicsit tartottam attól, hogy a második rész pont annyira meg fog akadni a torkomon, mint régen. Anno ugyanis az történt, hogy miután keresztülszáguldottam az első köteten, nagyjából egy hónapot vergődtem A titokzatos kés első ötven oldalán, és egyszerűen képtelen voltam haladni vele. A már jól ismert szereplőket akartam, Lyra szemszögét, Lyra világát, nem ezt a rohadtul unalmasat, ami gyakorlatilag a mi világunk, és valami fura gyerek szemszögét, akiről azt se tudom kicsoda. Így hát untam, húztam a számat, és toporogtam egy helyben, azt várva, mikor történik már végre valami.

Nem tudom, hogy az évek (meg a rutin) hatása-e, vagy csak azé, hogy ezúttal már tudtam ki az a Will, és miért is fontos számunkra, és hogy mindez minek az előszele... de imádtam! Hipergyorsan pörögtek az oldalak, élveztem a magyarázkodást  mert érdekes volt, mert tágította a világot, értelmet adott az első rész végén kavargó katyvasznak! Hiszen Lyra nyilván nem érti a tudományos hátteret, ezért nagyon kellett a sztoriba Mary Malone, aki közelebb hozta, majdhogynem kézzel foghatóvá tette az egész regény mozgatórugóját, és valahogy szintetizálta Lyra világának a magyarázatait a modern tudomány magyarázataival, a biblai történetbe ágyazott metaforát a távol-keleti jóslásmódszerrel. Ezáltal pedig sokkal univerzálisabbá vált az egész kérdés: hirtelen Lyra világa csak egy lett a sokezernyi párhuzamos univerzum közül, ahogy a mienk is, ahonnan Will jött.

Végül is csak egyetlenegy világ volna, amely a többi világról álmodik?

Való igaz, ez a fajta világépítés és filozofálás lelassította egy cseppet az események folyását, főként a könyv első felére, viszont abszolút megérte kivárni, ugyanis a második fele eszelősen pörgött! Amint a titokzatos kés képbe került, elkezdődött a világok közötti bújócska-fogócska az összes karakterrel, és meg kell mondjam, Pullman fantasztikusan csinálta! Mindig tudta melyik szálat kell rángatni és mennyire, hogy frontálisan ütközzenek a többiekkel, így még nagyobb galibát okozva.

Az új karakterek közül Will és Mary Malone volt a két legfontosabb. Amennyire nem kedveltem első olvasáskor a srácot, annyira szerettem most. Karakán, okos, csökönyös, abszolút Lyra mellé való, és remekül is működnek együtt. Maryről már nem lehet ugyanezt elmondani: nem utálom, de nem a kedvencem. De legalább a részei érdekesek voltak, hiszen végig a Porról volt szó bennük, így túl tudtam lendülni a karakterén, és az infóra koncentrálni.


Lee Scoresby itt végre sokat szerepelt, aminek rettenetesen örültem, mert az egyik kedvenc karakterem az egész trilógiában. Nemkülönben a boszorkányok, akik bár már az első részben is hangsúlyos szerepet játszottak, itt többüket megismerjük, és persze Lord Asriel szándékairól is többet sikerül megtudnunk, habár ő maga szinte alig szerepel az egész könyvben. Na majd a háromban, már előre csikorgatom a fogamat.

Sokan mondják, hogy A titokzatos késnek erősen második könyv szindrómája van. Lehet benne valami? Ehh. Talán. De az a helyzet, hogy ameddig tényleg jelentős az átkötő szerepe, mindhárom rész összességében olyan erősen támaszkodik egymásra, hogy a harmadik rész akár klingonul is lehetne az első kettő nélkül. Átvezetésnek átvezetés, de semmi esetre sem töltelék! Nagyon-nagyon fontos dolgokat fed fel és magyaráz el az író, ehhez pedig kell a hely és az idő, mert Pullman egy rendkívül komplex világot épített fel. A végére pedig olyan szinten beindulnak az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket, és  - esetemben legalábbis - szipogunk mint a taknyos ovisok, mert az író aztán nem kíméli az érzelmeinket sem.

Ahhoz képest, hogy ezt tartják - és tartottam én is ezidáig - a trilógia leggyengébb részének, sikerült kellemesen meglepődnöm. Mindezt úgy, hogy a cselekmény jó 80%-ára azért emlékszem a korábbi élményeimből. Ez a trilógia még mindig lenyűgöző, és bizony A titokzatos kés hozza a szintet, még akkor is, ha elsőre nem esik jól az északon kalandozó olvasó lelkének, hogy könyörtelenül átrántják a szürke valóságba. Türelem, türelem. Várnak vissza a páncélos medvék. Látjuk még Ioreket.


2017. november 26., vasárnap

5 ok, hogy miért olvass Éjszakai cirkuszt


A hónap elején már hoztam nektek egy ehhez hasonló bejegyzést a Winie Langton történetekről, és miután úgy tűnt, tetszik nektek ez a formátum, és én is élveztem írni, így itt a következő hasonló típusú poszt, ezúttal egyik nagy kedvencemről: Erin Morgenstern Éjszakai cirkusz című regényéről.

A Prológuson épp cirkuszos hetet tartunk, így nem teljesen véletlen a témaválasztás, de már amúgy is jó ideje fontolgatok egy bejegyzést erről a könyvről, mert mindig úgy érzem, nem emlegetem eleget, nem kap annyi figyelmet, amennyit megérdemelne.



Szóval vágjunk is bele, íme 5 ok, amiért érdemes elkezdeni az Éjszakai cirkuszt!

1. Mágikus hangulat


Erin Morgenstern valami csodálatosan ír! A stílusa, illetve az, ahogy világokat teremt egészen lenyűgöző és azonnal elkapja az embert, ahogy kinyitja a könyvet. Ott akartam lenni, a saját szememmel akartam látni: egyszerűen nem volt elég a cirkuszból, amely váratlanul érkezik. Az Éjszakai cirkusz rendkívül hangulatos könyv, tele meseszerű varázslattal, aminek ad egy sötétebb élt az alapszituáció, hogy a cirkusz maga egy mágikus párviadal helyszíne és eredménye, aminek végén csak a főszereplők egyike maradhat élve.


2. Titokzatos karakterek


Ez nagyjából mindenkire igaz, szerencsétlen Bailey-t kivéve, aki rettenetesen unalmas a többiekhez képest, de azért szerethető. Mindenki tele van mágiával és sok-sok titokkal ebben a könyvben, és bár emiatt nem kerülnek annyira közel az olvasóhoz, valahogy mégis eléri az írónő, hogy visszafojtott lélegzettel kövesd a sorokat: vajon sikerül-e felülkerekedniük a saját démonaikon? Pont ahogy a cirkuszt is, a karaktereket is a rejtélyeik teszik vonzóvá a számunkra. Vannak dolgok, amikre soha nem derül fény, pedig a két főszereplőt, Celiát és Marcot kiskoruktól fogva végigkövetjük, ahogy nőnek és tanulnak, és készülnek a végső összecsapásra...


3. Gyönyörű szerelmi szál


... és itt elérkezünk az egyik legszebben megoldott részéhez a könyvnek: a románchoz. Aki ismer, az tudja, hogy alapvetően nem vagyok nagy rajongója a nagyívű, drámai szerelmi történeteknek. Persze, kivétel erősíti a szabályt, de többségükben giccsesek és banálisak, azaz teljességgel kiábrándítóak. Az Éjszakai cirkuszban viszont egész egyszerűen gyönyörű. A helyzet nagyon egyszerű: Celia és Marco ellenségek. Az egyiknek meg kell halnia a végén. Nincs kibúvó, nem tudják megszakítani a párbajt. A cirkusz, mely először képességeik fitogtatására készült egy idő után valami mássá változott... nem fenyegetéssé, hanem udvarlássá. Nincs rá jobb szó, gyönyörű. Elegáns és megindító még akkor is, ha a tiltott szerelem kliséje full lerágott csont. Itt a tökéletes példa: bármilyen klisét lehet jól csinálni.



4. Gondolatok, amik veled maradnak


Én az a fajta ember vagyok, aki a legtöbb motiváció idézetet szívből rühelli (No Pain, No Gain, Good Vibes Only, Stay Positive nem köszi, hagyjál békén és prédikálj másnak), így egyáltalán nem ilyen típusú agyonhasznált kijelentésekről van szó, hanem eredeti, elgondolkodtató kérdésekről és válaszokról, amik nem rágnak a szádba semmit, és nem próbálnak meggyőzni arról, hogy a felhők felett mindig kék az ég.

– A titkoknak hatalmuk van – kezdi Dixi. – És ha megosztják őket valakivel, akkor ez a hatalom csökken, úgyhogy ezért is jobb a titkokat megőrizni, méghozzá jól. Ha megosztunk valakivel egy titkot, egy igazi, fontos titkot, még ha csak egyetlen másik személlyel is, az magát a titkot is megváltoztatja. Papírra vetni őket pedig még rosszabb, mert ki tudja, hány szempár fogja majd fürkészni a betűidet, bármennyire gondosan őrzöd is. Szóval tényleg az a legjobb, ha magadban őrzöd a titkaidat, ha már vannak a te érdekedben éppúgy, mint az övékben.

5.  Egy befejezés, amire nem számítasz


Az ember általában tudja, mit várjon egy könyv végétől. Emlékszem, olvasás közben bár izgultam és pörgött az agyam, hogy fognak hőseink kimászni a slamasztikából, és mi fog kisülni ebből az egészből, az agyam egy kis zugában biztos voltam a végkifejletben. Aztán jött a végkifejlett, és elegánsan kigáncsolt egy jól irányzott mozdulattal. Nem fogom lelőni a végét, ne féljetek. Csak annyit mondok, hogy érdekes. Pont olyan sokrétű, kreatív és szívszaggatóan gyönyörű mint az egész könyv.



2017. november 23., csütörtök

Cover Reveal #18 V. K. Bellone - Felvont vitorlák

Hello molyok!


Közelednek a karácsonyi, illetve év végi megjelenések, így szaporodnak a borítóleleplezések is. Ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosását megnyert regény borítójáról rántjuk le a leplet, ami a Felvont vitorlák címet viseli, és egy jó kis high fantasynek ígérkezik.

A borító



A könyv adatai

Oldalszám: 376
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789634572565
Várható megjelenés: 2017

Fülszöveg


Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak. De minden trónra kell egy király. Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatag barbárral.

Titkok földön és vízen. Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.

Harc baráttal és ellenséggel. Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.

Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.

Tedd a kívánság - és/vagy várólistádra >>> ide kattintva <<<illetve rendeld meg a könyvet >>> a kiadó honlapjáról <<<


A szerzőről



1992-ben született, Veszprém megyében nőtt fel. A VI. Aranymosás nyertese, első regénye várhatóan 2017-ben jelenik meg. Főként fantasyt és sci-fit ír, gyakran foglalkozik lélektani és vallási témákkal, amelyeket nyitottan kezel, szeret több ellentétes nézőpontból is ábrázolni. Végzettsége szerint orvosi biotechnológus (némi vegyész beütéssel).

Elérhetőségek: Facebookblog


Nos, ti mit szóltok hozzá? Felkeltette az érdeklődéseteket?

2017. november 15., szerda

5 ok, hogy miért kezdj bele a Winie Langton történeteibe


Vivien Holloway Winie Langton kisregény sorozata egyike azon könyveknek, amiket rettenetesen élvezek, viszont nehezen jönnek a szavak, mikor értékelés keretében próbálom megfogalmazni a gondolataimat. Az elsőről ugyan írtam egy rövidke szösszenetet, de azóta már a negyedik részt inhalálom be, és a többiről valahogy sehogy se sikerült. Így hát, úgy döntöttem, itt az ideje kipróbálni valami mást: ahelyett, hogy hagyományos értékelést kapnátok, inkább megkísérelem összefoglalni, mik az erősségei a sorozatnak, miért érdemes lekapni a polcról.

Vágjunk is bele!

1. Rendkívül pörgős!

Winie Langtonék háza táján mindig történik valami, az egyszer biztos, ami nem is annyira megdöbbentő, elvégre a hivatásos tolvajok nem élnek éppen nyugdíjas életet. Hosszából is adódóan, igazán gyors szösszenetekről van szó, így ha épp csak egy órád van, vagy valami lendületes, kalandos sztorira vágysz, ami nem akarja megváltani a világot, viszont kifejezetten szórakoztató, akkor ez a sorozat tökéletes választás. Fair warning: akadnak függővégek, szóval megéri beszerezni a folytatást, mielőtt nekiugranál, főleg a második résznek.

2. Szerethető karakterek

A Langton család halálosan szórakoztató, és pont olyan zűrös mint bármely nagyobbacska família, csak itt azért szidnak meg, ha fegyvert teszel az asztalra, a nagymama pedig úgy tud csalni kártyán, mint senki más. Garantálom, hogy villámsebességgel megkedveled majd az összes Langtont!


Tudtam-e, hogy a Langton család teljesen őrült? Hogyne, természetesen tisztában voltam vele – elég csak öt percet eltölteni Winie-vel, hogy az ember tudja, mire számítson azoktól, akik ilyenné nevelték ezt a lányt.
/Vivien Holloway: A hóhér kötele/ 

3.  Steampunk, de csak módjával

A történet az ötödik világégés utáni posztapokaliptikus New Yorkba kalauzol el minket, ami erős steampunk vibe-ot áraszt magából, de egyáltalán nem az a hardcore gőzgépes tudományos humbug, amitől leolvad az ember agya. Én a magam részéről imádom a steampunkot, de aki esetleg idegenkedne a műfajtól, annak ez tökéletes választás! Épp csak annyit kapunk belőle, hogy megteremtse a hangulatot, de abszolút emészthető azok számára is, akik még életükben nem olvastak steampunkot.

forrás: instagram


4. A romantika abszolút mellékvágány, és ez teljesen rendben van

Néha üdítő olyan könyveket olvasni, ami tele van emberi kapcsolatokkal, kalanddal és humorral, de nem a romantika a fő csapásirány, hanem inkább a család, a barátok, az összetartás. Pontosan ezért, mindenki számára élvezhető kis sorozat, ami lelazít és megnevettet. Persze, itt-ott megcsillan egy kis kémia a szereplők között, ami találgatásra adhat okot, szóval még nem kizárt, hogy lesz benne részünk, de csak módjával. Winie túl gyakorlatias a túlzott nyáladzáshoz, és különben is előbb törné el a delikvens orrát.
Apám alaposan belém nevelte, hogy először üssek, aztán kérdezzek. Eddig bevált.
/Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve/ 


5. Nagyon-nagyon vicces!

Ha ez nem lett volna az előzőekből nyilvánvaló, a sorozat egyáltalán nem veszi komolyan magát! Hiába játszódik egy disztópikus steampunk világban, a hangulat meglepően könnyed, és csak úgy repkednek a poénok és a beszólások.

– Apa azt mondta, nem hagytad, hogy lelője Willt.
Anyám csak legyintett.
– Sejtettem hogy elpanaszolta.
/Vivien Holloway:  A hóhér kötele/


Nos, ennyi lett volna az én kis röpke összefoglalóm azt illetően, hogy miért is érdemes belekezdeni a Winie Langton történetekbe. Ti olvastátok már valamelyiket? A magam részéről, nekem még a Mechanikus farkas hátravan, illetve az írónő többi könyvéhez sem volt szerencsém, de mindenképp várólistásak, mert nagyon fekszik a stílusa.

Na, hess, tessék Winie Langtont olvasni és jókat kacarászni!


2017. november 14., kedd

Töprengeni való a wc-re

Hello népek!


Ezúttal egy kissé rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Tudjátok, mint Mátyás királynál az okos leány, csak ez itten könyvértékelés is, meg nem is. Nem másról van szó, mint egy újonnan megjelent verses kötetről, méghozzá magyar író tollából. Igen ám, csak ezt a kiadást ugyan nem fogjátok egyetlen könyvesboltban sem megtalálni, cseppet szokatlan formátuma miatt. Ugyanis ezeket a versbe szedett szösszeneteket wc papírra találták nyomtatni.

Nem. Nem vicc. Tényleg.

Amikor megláttuk facebookon a hirdetést, hogy gazdára vár néhány gurigányi vers, nos, először kigúvadt a szemünk, aztán meg azonnal rávágtuk, hogy yes, please, mert ugyan nézzük már meg magunknak ezt a jelenséget közelebbről. Arthurt B. Dumpling, az értelmi szerző nagyon lelkesen válaszolt megkeresésünkre, így hamarosan úton is voltak a csinosan becsomagolt, dekoratív - és igen szuggesztív - logóval ellátott dobozkák. Meggyőződésem, hogy ilyen flancosan budipapírt még be nem csomagoltak.

Az online rendeléseket általában anyukám irodájának a címére kérem, ugyanis a helyi posta olyan szinten életképtelen, hogy a cipőfűzőmet se bíznám rájuk. Jött is a telefon, anya pedig enyhén meglepetten közölte velem, hogy kaptam valami kocka alakú csomagot. Miután megnyugtattam, hogy nem, nem bomba, hanem wc papír (hogy micsoda???), közölte velem, hogy ő ebbe most belenéz, nem bírja ki.

Csodájára járt a verses budipapírnak az egész iroda, de szerencsére nem használták el, így miután haza lett szállítva, végre én is kibonthattam, és szemrevételezhettem a 21. századnak eme fantasztikus találmányát. Globális felmelegedés ide-oda, ilyet azért nem pipáltak az idealizált 90-es években, az hót ziher. Bevallom, én aztán nem szórakoztam - főként mert nem bírtam a kíváncsiságommal - és azon nyomban letekertem az egészet, hogy elolvashassam.

Nem tudtam pontosan, mit is várjak a belső tartalomtól (nem ATTÓL a belső tartalomtól), főként poénos, játékos kis szösszenetekre számítottam tele szóviccekkel. Félreértés ne essék, az is akadt, de meglepett, hogy bizony voltak több versszakos, kicsit komolyabb hangvételű művek is, társadalomkritikával és érzelmekkel átszőve. Ha még mindig irodalom fakton szenvednék gimiben, tuti megjegyezném, hogy itt-ott megfigyelhető az elégikus hangnem. De ezen már túl vagyunk - vén vagyok, mint az országút - így maradjunk annyiban, hogy kicsit talán meglepő módon a budin se minden móka és kacagás. Bár szerintem tudja ezt mindenki, akinek valaha volt része a calici vírus gyönyörűségében.

Mondhatjuk, kellemes meglepetés ért, mikor kicsit komolyabb tartalmakkal is találkoztam a papíron. Jó, senki ne számítson Babits-féle filozófiai körkirándulásra, de alapvetően akadtak rajta nagyon jó kis versek, amiken elhümmöghettem egy kicsit.

Abszolút favorit komolyabb hangvételű versikém a tekercsről

A tekercs félúton megismétlődik, tehát kétszer láthatjuk viszont az összes verset. Miután nagyon is élveztem ezeket olvasgatni, elviseltem volna, ha ismétlés nélküli tekercs készül, kétszer annyi "alapanyaggal", de így is remek élmény volt. Mindig szerettem a verseket, a játékosabbakat és a komolyabb hangvételűeket egyaránt. A kivitelezés és az ötlet is zseniális, így állíthatom, hogy az ismétlés apróságától eltekintve maradéktalanul elégedett voltam a Nyomós okkal. Nagyon remélem, hogy lesznek még további kötetek (gurigák?), mert azon túl, hogy hatalmas poén, rendkívül ötletes ajándék. Ráadásul sosem árt némi szórakoztatás a legkisebbe. Mondom ezt úgy, mint aki ragadt már be a klotyóra több mint 3 óra hosszára, igazán jól jött volna egy Dumpling budipapír, hogy elüssem az időt.

Másik kedvencem

Ha pedig valami rejtélyes oknál fogva nem feküdne mint ajándék, hát... legalább neked is lesz egy jó  kis fájdalmas szóvicced raktáron. Elég, ha megrántod a vállad és annyit mondasz: sz*r ügy.

Ha megtetszett a dolog, a Nyomós Ok Facebook oldalán, illetve a webshopjukban bővebben is tájékozódhatsz a különböző verziókról, a szállításról, és természetesen az árakról is.

Hogy Dumpling költőurat idézzem: "Nyisd meg lelked záróizmait!"

Limk Related Widget