Top 10 könyvadaptáció

Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban békésen böngészgettem a blogspotos feliratkozásaim között, és így botlottam bele Üstökös bejegyzésébe, ami arról szólt, miért is jó, hogy készítenek könyveket filmekből. És valóban, milyen jó, hogy vannak! Eddig fel se merült bennem, hogy van olyan rajongó, aki ne örülne a hírnek, hogy kedvenc agyonolvasott könyvét Hollywood megkísérli életre kelteni a filmvásznon is.

Én legalábbis mindig izgatott leszek, ha ilyesmi hírt kapok. Lenyűgöz az a kreatív folyamat, amit az adaptációra vállalkozó filmkészítők véghez visznek, és természetesen én is szeretem összehasonlítgatni a könyvet és a filmet. Rossz könyvmoly szokás ez, mondják sokan, de szerintem abszolút nincs igazuk. Ugyanis összehasonlítani a két megközelítést és értelmes beszélgetést folytatni róla nem ugyanaz, mint felhúzott orral kijelenteni, hogy "hát a könyv az sokkal jobb, és az a majom a sarokban amúgy is lila volt és nem zöld", majd elvonulni önnön felsőbbrendűségünk tudatában.

Tehát, adja magát a kérdés: Mitől lesz jó egy film adaptáció?

Persze én nem vagyok szakértő, de szvsz a válasz rettentő egyszerű: az első és legfontosabb dolog, az egyensúly.

Egyensúlyt kell tartani a forgatókönyvírásnál, hogy annak is egy teljes élményt nyújtson a film, aki nem olvasta a könyvet, de legyenek benne olyan momentumok, amik megragadják azokat is, akik ismerik a történetet. Egyensúlyra van szükség a legkényesebb pontnál is, ami pedig a hűség az eredeti történethez, hiszen néhány változtatás elkerülhetetlen. Karakterek eltűnnek és feltűnnek, a cselekmény kurtább lesz, a majom színe változik, stb.

A második pedig a hangulat.

Stimmelnie kell a hangulatnak és ezzel együtt az üzenetnek is. Ez pedig nem csak azért fontos, hogy a könyves fanbázis elégedetten távozzon a moziteremből, hanem azért is, hogy azok, akik esetleg még nem olvasták az adott könyvet, de kedvet kaptak hozzá, ne csalódjanak. Hiszen egyedül azzal is el lehet rontani egy könyvélményt, ha az ember valami teljesen mást vár, mint amit kap.

Egy könyv filmre vitele soha nem egyirányú folyamat, nem csak Hollywood húz le egy újabb rókabőrt egy sikeres sztoriról. A könyv is nagyobb figyelmet kap azáltal, hogy filmre viszik.

Előrebocsátanám, hogy a listámon CSAK olyan adaptációk szerepelnek, amiből olvastam a könyvet és láttam a filmet is. Ezért és csak ezért nem szerepel a listán a Trónok harca. Elkezdtem ugyan a könyvet, de nagyon nem volt az én világom. De a sorozat? MÉG MÉG MÉG!
Most pedig, egy ilyen hosszúra sikeredett bevezető után, íme a tíz film, ami számomra kimeríti a jó adaptáció fogalmát:

10.  Villámtolvaj

Ahamm... tudom. Ne nézzetek így rám!










Majdnem mindenki, akivel beszéltem erről nagyon gyűlölte ezt az adaptációt, de nekem tetszett.Való igaz, kicsit megkavarták a sztorit, de nem annyira, hogy érthetetlenné váljon, vagy hogy bekavarjon a következő részeknek, így én elég hamar túlléptem ezen. A casting jó volt, Annabeth haja engem speciel rohadtul nem érdekelt, és a hangulat nagyon stimmelt.

Vicces, szórakoztató és könnyed. Pont, mint ez a könyv. Azt imádom benne a legjobban, amilyen hétköznapi lazasággal kezeli a mitológiát és beilleszti a 21. századba és ezt az attitűdöt a film abszolút hozta. Nem mondom, hogy nem voltak hibái, de hát melyik filmnek nincsenek?

 

9. Az utolsó dal

Ezzel az adaptációval két hatalmas problémám is volt: 1) teljesen megbuherálják a történetet 2) Miley Cyrus játssza a főszerepet. KI AZ ISTENNEK JUTOTT ESZÉBE RONNIE SZEREPÉRE BEVÁLOGATNI HANNAH FCKNG MONTANÁT???
És hogy mit keres akkor a listán?
Egy szó: hangulat.
Teljesen, pontosan, hidegrázósan ugyanolyan, és ettől lesz nem csak jó könyv és jó film, de jó adaptáció is.
Ettől függetlenül nagyon különbözik a könyv és a film, és nem csak a történet miatt. Ronnie apjának a karaktere alapjaiban más a könyvben. Miley Cyrus még mindig az agyamra megy, és Marcus karakterét indokolatlanul elhanyagolják, de a film végén már ezek egyike se érdekelt. Bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát, csakúgy, mint a könyvön. Senkit ne tévesszen meg a plakát: a szerelmi szál csak bepalizás. Ez a könyv elsősorban az egymástól elidegenedett családtagokról szól, és attól annyira erőteljes, hogy valahol, valakiben mindenki magára ismer.


8. Csillagainkban a hiba

Jah, szóval ezt már kifejtettem egy bejegyzésben, méghozzá itt. Mint adaptáció, zseniális! Csak jön az a kínos érzés, hogy a film jobb lett, mint a könyv. Számomra legalábbis csalódás volt elolvasni a mozi élmény után, ahol taknyom-nyálam egybe folyt, annyira zokogtam. A könyvön meg egyáltalán nem is pityeregtem. Szívtelen dög vagyok, semmi kétség.

7. Harry Potter 1-4

Ugyan, gyerekek, kell ezt ragozni? Bárki, aki ránéz erre a két betűre, azonnal tudja, hogy miről van szó.
Bár nagyon szerettem a Harry Pottert, olvastam a könyveket (többször), láttam a filmeket (milliószor), mégse tartom magam olyan hatalmas rajongónak. Remek történet, fantasztikus világ, egy jelenség, ez tagadhatatlan. De sose voltam annyira rákattanva, mint jó néhányan. És hogy miért áll csak a hetedik helyen? Mert szerintem mint adaptáció, bár élvezetes, azért közel sem hibátlan.
Az első négy rész filmben is nagyon tetszett, de a második fele már sokkal kevésbé. A történetet annyira összekuszálták, hogy a könyvek nélkül nem is értené az ember, hogy mi a halál folyik a vásznon. A két utolsó filmet pedig kifejezetten untam. Majdnem bealudtam a finálén!!! Ez mi???

Már csak azért is furcsa, mert könyvből pedig pont fordítva történt a dolog. Az elejét szerettem, a végét már imádtam! A hetet olvastam újra a legtöbbször. Ehhez képest, vagy talán éppen ezért, a film nagyon nem tetszett. Vártam a pörgős, feszült, hatalmas finálét, amit már kívülről tudtam a könyvből, és kaptam helyette egy vontatott, sötét, kifáradt véget, ami közel sem lett akkora durranás, mint amekkorának beharangozták. És miután a vége csalódás volt, nehéz úgy emlékezni a filmekre, mint egy alapvetően pozitív élmény. De a könyvsorozat csillagos ötös. Még akkor is, ha Harry néha rettentő idegesítő volt.


6. Angyalok és Démonok

Nekem mind a könyv, mind a film milliószor jobban tetszett, mint a Da Vinci - kód. Hatalmas kihívás lehetett hatszáz oldal cselekményét és főként információ áradatát egyetlen filmbe sűríteni úgy, hogy érthető, követhető és szórakoztató is legyen egyben.

Jelentem, sikerült!

A színészek fantasztikusak, a forgatókönyv remek, a helyszín lenyűgöző és az a feszültség, ami átjárja az egészet... emlékszem, anno legszívesebben kiugrottam volna a moziszékből.

Fantasztikus, sodró lendületű thriller, természetesen Dan Browntól megszokott igen kényes témákkal. Azonban, mint ahogy maga a szerző is mindig hangoztatja: a cél nem a leleplezés, hanem a szórakoztatás.


Azt egyébként hiányoltam a filmből, ami a könyv elején is ott van, a felsorolás arról, hogy mi az, ami történelmi tény. Egyrészt érdekes, másrészt ezzel elkerülhető lenne a közfelháborodás.

Na persze, akkor miből kapná meg a zsebpénzét a média?











5. Csillagpor

Az egyik kedvencem mind a mai napig! A film gyönyörű lett, igazi tündérmese, de visszaköszön Gaiman sajátos humorérzéke, és az az enyhén groteszk hatás, amitől olyan feledhetetlenné válik az élmény. Van itt kalandor, gonosz boszorkány, meg elvarázsolt királyleány, de ez senkit ne tévesszen meg: ez nem szokványos tündérmese.
Aki nem hiszi, járjon utána!

4. Hunger Games

Most komolyan, tegye fel a kezét aki meglepődött! Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok túl nagy rajongó, és ha team-et kellene választanom, akkor én team Haymitch lennék, de el kell ismerni, fantasztikus munkát végeztek a filmekkel. Sőt, tulajdonképpen a filmek miatt rágtam végig magam az első két könyvön is (a harmadik még folyamatban, nem vagyok egy kapkodó idegbeteg). De a filmeket nagyon szerettem. (Woody Harrelsont meg főleg!) Sokan húzták a szájukat a Mockingjay első részére, de nekem épp az tetszett eddig a legjobban. Hogy miért? Lenyűgöz a politikai manipuláció és az érzelmi hadviselés benne. Számomra sokkal érdekesebb volt, mint mondjuk az első rész. Persze, szórakoztató volt, meg csilli-villi meg mit tudom én, de ez... öregem, feszült figyelemmel kísértem Snow elnök minden szemöldökrántását. Annyira remekül lett modellezve az elnyomó hatalom, az ellenállás és a politikai manőverek háttere, hogy épp rohadtul nem érdekelt, mi folyik Katniss meg a srácok között.

3. Gyűrűk Ura

Bocs a képért, de nem bírtam ki xD
 

Tolkien legendás műve éppúgy megkerülhetetlen, ha a fantasy műfajáról beszélünk, mint amikor megfilmesítésekről. Én momentán ezen nőttem fel, úgyhogy ez jutott eszembe elsőként, de idő közben rájöttem, hogy bár fantasztikus és majdhogynem hibátlan, mégsem ezt tartom a legeslegjobbnak. Ettől függetlenül, nagyon sokan vannak azon a véleményen, hogy ez a valaha volt legtökéletesebb filmadaptáció, és őszintén, szerintem nem állnak messze az igazságtól.

2. Büszkeség és Balítélet (BBC)

Ha a titkos csodálóm erre tévedne...
egy ilyen kiadásért akár hozzá is megyek feleségül

Igen, tudom, hogy ez tulajdonképpen minisorozat, semmint film, de még így se hosszabb egybe, mint mondjuk a Gyűrűk Ura, úgyhogy efelett a tény felett most lazán el fogok siklani. Ugyanis a BBC-s verziót egyik másik se veri (szerintem). Korhű, bájos, és szó szerinti idézeteket tartalmaz szép számmal! Tökéletesen visszaadja a könyvet. Hiába láttam már milliószor, mindahányszor odaragadok a tv elé, ha adják. Hiába tudom, mi a vége, nem tudok felállni. Ja, és Jennifer Ehle a legtökéletesebb Lizzie, akit valaha láttam! Colin Firth meg... én ugyan nem hatalmas rajongója, de mint Darcy? Imádom!

1. Felhőatlasz

Bár a könyvet még nem fejeztem be, így is biztos vagyok benne, hogy számomra ez A filmadaptáció. Példátlanul nehéz feladatot oldottak meg a készítők egyszerűen brilliánsan! Sőt, elmennék odáig is, hogy bár a könyvet is imádom, filmben még megragadóbb az alapötlet. Egyszerűen azért, mert a vizuális eszközök miatt sokkal finomabbak a váltások a síkok között. A sminkek meg néhol olyan jól sikerültek, hogy első nézésre le se esett, hogy ki kicsoda. Őszintén szólva, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy a zeneszerző lánya az Halle Berry. Ja és a zene? Napok múltán se ment ki a fejemből. Néha azon kapom magam, hogy dúdolom. Megszállott vagyok. Nem tudok leakadni erről a filmről, ha választhatnék, melyiket nézzem újra és újra életem végéig, ez lenne az. Mindig felfedezel valami újat, mindig találsz egy újabb látószöget.

Because everything is connected. Our past, our present and our future.

Jancsi és Juliska meg a cukorbetegség

Jól ismert mese - vadonatúj csavar

Akinek be kell mutatnom Jancsi és Juliska történetét, annak nem volt gyerekkora. Arra most ne térjünk ki, hogy mennyire utáltam ezt a mesét kiskoromban, mert ezt a filmet bizony nagyon vártam! Divatba jött mostanában a régi mesék újragondolása, amire az én infantilis elmém nagyjából úgy reagált, hogy:

Imádom a meséket! Annál is inkább imádom a jól sikerült feldolgozásokat, legyen az könyv, vagy film. Példa erre a Cinder, a Once Upon a Time, a Grimm,  a... nem, a Smurf-öt inkább hagyjuk és térjünk vissza a minden bizonnyal nem épelméjű Grimm tesók világához és hogy mi történik akkor, amikor Jancsit és Julist kemence helyett egy norvég rendező karmai közé lökik. Hát ez!

Úristen, annyira jól indult ez a film, hogy az elképesztő, az első képkockáktól kezdve, én pedig szinte tapsikoltam a moziban gyönyörűségemben, amikor is... meghallottam a szinkront.

Hansel és Gretel ugyanis túl egyszerű lett volna a drága fordítócsapatnak. Lett belőle JÁNOS és JÚLIA!

Az utóbbi még hagyján, de egész film alatt heveny röhögőgörcs fogott el arra a gondolatra, hogy majd egyszer jön egy drámai jelenet és szegény Hanselnek azt fogják üvölteni, hogy

- JÁÁÁNOOOOOS!

De most komolyan...

Na jó, de tekintsünk el ettől, mert ez csak a fordító(k) szerencsétlenkedése, szegény film meg nem tehet róla. A színészeket imádtam, imádom és imádni fogom (Jeremy Rennert konkrétan azóta, hogy először megláttam a Mission Impossible - Fantom protokollban) és a látvány is elég tetszetős volt, bár az elsőre üvöltött róla, hogy nem amerikai a rendező. Hansel cukorbetegsége már csak hab volt a tortán  mézeskalácson.

A történetet tisztességesen felépítették, a karaktereket kidolgozták. Szeretném azt hinni, hogy nem puszta véletlenségből hívták a trollt Edwardnak. :D

A főgonosszal se volt gond, kellően megátalkodott volt, Hansel és Gretel egymáshoz való viszonyulása nagyon tetszett, és lássuk be, elég vagányak voltak így együtt. Az a nyúlfarknyi romantikus szál... nos, én nem nagyon tudtam mit kezdeni vele, de tartogatott meglepetést, és kicsit meg is illetődtem ott a végén, hogy hoppáré, hát ez most így tényleg bevállalta Tommy Wirkola.

(Famke Janssen a gonosz boszi szerepében. Ugyanúgy elhittem neki ezt is, mint az X-Menben Jeant)

Az akció jelenetek látványosak voltak, de aki nem bírja a vért, annak nem ajánlom. Kissé emlékeztetett Tarantino filmjeire, bár nem tudom, hogy ennek mennyire örülök. Szeretem Tarantino filmjeit, véleményem szerint egy zseni a pasi, de... de belőle csak egy van és kész.

A soundtrack is rettentő jó lett, tobzódtam az élvezetekben, kivéve amikor valaki felüvöltött a képernyőn, hogy JÁNOS. 

(Legalul megtalálhatjátok a trailert, ha esetleg még nem hallottatok volna róla.)