2015. október 31., szombat

Cover Reveal #3 - Huntley Fitzpatrick: Életem a szomszédban

Buhúúúúú mindenkinek! Rémálmos szép jó estét!

Halloweenhez semmi köze, de azért nagyon is örülünk neki! Íme egy újabb borítóleleplezés a Könyvmolyképző jóvoltából. Nézzük, most milyen szépséget rejt a lepel!

Örömhír: a Könyvmolyképző Kiadó végre megtalálta az Életem a szomszédban tökéletes borítóját, így érkezhet a könyv is a polcotokra!
És hogy mi vár a borítón belül? Egy romantikus young adult történet Huntley Fitzpatrick tollából, amelyben két szögesen ellentétes világból származó fiatal rájön, talán mégsem különböznek annyira, mint gondolták.


Kötéstípus: kartonált
Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: My Life Next Door
Fordító: Dobó Zsuzsanna
Ár: 2999 Ft
Kategória: young adult (Vörös Pöttyös)


>>>Jegyezd elő már most!<<<

(Technikai megjegyzés: Az előjegyzés még nem rendelés, semmilyen kockázata nincs. Ha valaki előjegyez egy könyvet, e-mail értesítést kap, amint a könyv előrendelhetővé válik.)

vagy

Csekkold a könyv >>>molyos adatlapját<<< és tedd a kívánság és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:


Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat.

Gondolatok:


Sokat szemeztem már ezzel a könyvvel, amikor még csak angolul jelent meg, és a magyar megjelenés most újból feltornázta az érdeklődésemet, úgyhogy szinte biztos, hogy be fogom szerezni. A borító is üde és fiatalos lett, úgyhogy abszolút passzol ahhoz a képhez, amit tartalom alapján kialakítottam a könyvről, és persze a műfajhoz is.

Újdonság!


A kiadó egy exkluzív részletet is közzé tett a könyvből, amit a Cover Reveal keretében olvashattok először! Nem vagy biztos benne, hogy neked való az Életem a szomszédban? Kukkants bele, hátha így könnyebb lesz a döntés!

„Mint általában, a legtöbb lámpa ég Garrettéknél. Azok is, amik a kocsi beállót világítják meg, ahol Alice, pár alulöltözött barátja, és néhány Garrett fiú kosaraznak. Lehet, hogy van köztük néhány szerelmespár is. Nehéz megmondani, olyan sokat ugrálnak össze-vissza, a zene pedig bömböl az iPod hangszóróiból a ház előtti lépcsőkről.
Nem vagyok egy nagy kosaras, de jó mókának tűnik. Belesek a nappali ablakán, ahol a szülőket látom. Mrs. Garrett Mr. Garrett székének a háttámlájára hajol és átkarolja, miközben lenéz rá, ahogy valamit mutogat egy magazinban. Látom, hogy a villany még mindig ég a hálószobájukban, ahol a kisbaba alszik annak ellenére, hogy ilyen későn van. Talán Patsy fél a sötétben.
Ekkor hirtelen egy hangot hallok a közvetlen közelemben. Pont alólam.
– Hali!
Úgy meglepődök, hogy majdnem elveszítem az egyensúlyomat. Érzem, ahogy egy erős kéz megfogja a bokámat, és zizegő hangot hallok, ahogy valaki, egy srác, felmászik a lugason a tetőre, az én saját titkos helyemre.
– Hali – ismétli meg, miközben leül mellém, mintha már jól ismerne. – Kell valaki, aki megment?”

A szerzőről:


Huntley Fitzpatrick
Huntley Fitzpatrick Connecticut partjainál nőtt fel igazi álmodozóként. Vérbeli könyvmoly családba született, ahol mindenki állandóan könyvekbe temetkezett. Tinédzser korában kimerítően alapos jegyzeteket írt az életéről, amivel a frászt hozta a pasijaira, de írói karrierjében nagyon is hasznosnak bizonyult. Debütáló regénye, az Életem a szomszédban 2012-ben jelent meg. Most már hat gyermeke szolgál neki hallgatóznivalóval és látja el alapanyaggal a műveihez.


Ha a részlet ellenére is bizonytalan vagy a könyvet illetően, itt van néhány ajánlás:

„Egy szívet melengető románc, amit minden lány irigyelni fog.”
– Simone Elkeles, a Tökéletes kémia trilógia New York Times bestseller szerzője

„Az Életem a szomszédban vitathatatlanul az egyik legjobb young adult regény… Ha egyszer felveszed, le se akarod majd tenni.
– Teen Reads

„A karakterek erőteljesek és valóságosak. Az erős narráció hozzátesz az egész napcsókolta csomaghoz, [Huntley Fitzpatrick] olyan szerzőkkel került egy szintre, mint Sarah Dessen és Deb Caletti.”
– School Library Journal

„Egy majdnem tökéletes nyári románc. Az összes lány, aki elolvassa a regényt, saját Jase-re vágyik majd.”
– Kirkus Reviews

2015. október 25., vasárnap

A. R. Kahler: The Immortal Circus - Act One

Kiadó: 47 North
Oldalszám: 231

Murdered contortionists aren't exactly what Vivienne signed up for when she ran away to join the circus. But like most things under the big top, nothing is what it seems. With a past she can't quite remember, Vivienne finds that running away forever might not be as appealing as it once sounded—especially not when she realizes the devilishly attractive ringleader, Mab, is the Faerie Queen of legend—and that she and the rest of the troupe are locked in an age-old rivalry between the otherworldly Courts. 

Aided by her friends Kingston—a feisty stage magician whose magic is quickly stealing her heart—and his smart-ass assistant, Melody, Vivienne finds herself racing against the clock to discover the culprit behind a series of deaths that should be impossible. However, the answer she seeks might reveal more about her own bloody past—and future—than she bargained for. 

The show's just beginning. Step right up...

Vivienne nem épp meggyilkolt kígyóemberekre számított, amikor csatlakozott a cirkuszhoz, de ahogy az már szokott lenni a nagy sátor árnyékában, semmi sem az, aminek látszik. Ugyan nem emlékszik a múltjára, de arra kezd rájönni, hogy örökké menekülni nem is olyan jó ötlet, mint ahogy azt gondolta. Különösen, amikor kiderül, hogy az ördögien gyönyörű porondmester, Mab igazából a legendákból ismert tündérek téli udvarának királynője, és a társulat egy a két udvar közötti ősi rivalizálás kellős közepén találja magát. Barátai, Kingston és Melody segítségével Vivienne versenybe száll az idővel, hogy megtalálja a felelőst a gyilkosságokért, amik eleve nem is történhettek volna meg. Azonban a válaszok, amiket kutat talán többet felfednek a saját múltjáról és jövőjéről, mint amire emlékezni szeretne. Az előadás csak a kezdet.
(saját fordítás)

Nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, de az első fele kicsit nyögvenyelős volt. A főhősnő, Vivienne nem volt különösebben szimpatikus, sőt kifejezetten idegesített, és Kingstonnal is csak egy kicsit volt jobb a helyzet. Az első száz oldalon biztos voltam benne, hogy ez a könyv csak egy középszerű koppintása Morgenstern Éjszakai cirkuszának és Moning Tündérkrónikák sorozatának. De szerencsére tévedtem, ugyanis a hátralevő száz oldal bőven kárpótolt, és azon kaptam magam, hogy a végéhez közeledve már alig tudom letenni a könyvet.

A történet kicsit lassan indul be az elején, főként csak a karaktereket ismerjük meg. Személy szerint, én nem pazaroltam volna erre ennyi időt, főleg miután a „semmi nem az, aminek látszik” sora a tartalomnak nem csak egy agyonhasznált marketingfogás, hanem egy tárgyilagos kijelentés. Nos, én nem vettem elég komolyan, tekintve, hogy minden harmadik könyv hátuljára ráírják manapság, de a The Immortal Circus azon kevesek egyike, amelyeknél ez valóban fennáll.

Ez viszont nem változtat a tényen, hogy a két főszereplőnket sehogy se tudtam megkedvelni, és ennek következtében nálam a szerelmi szál se működött. Vivienne túlságosan tesze-tosza kezdetben, és halálosan bosszantott azzal, hogy abszolút nem érdekelte a saját múltja. Utólag erre magyarázatot kapunk, úgyhogy ezt nem igazán róhatom fel neki, de ettől függetlenül irritált a személyisége. Szerencsére észrevehető volt némi karakterfejlődés a végére, így végül nem mondhatom azt, hogy utáltam volna, de nem is szerettem meg a leányzót. Az már csak hab volt a tortán, ahogy Kingston után ácsingózott. Kedvem lett volna jól megrázni néha, és leüvölteni a fejét, hogy szedje már össze magát. Enyhe Bella Swan feelingem támadt néha, és ez az álmoskönyv szerint se jelent sok jót. Szerencsére azért drága főhősnőnk azért értelmesebb, mint Bellácska és kevesebbet nyavalyog, úgyhogy annyira azért nem kell megijedni.

Kingston pedig úgy tűnt, mint aki csak szórakozik Vivienne-nel, a végén meg kvázi hagyja magát sodródni az árral, és ennyi lenne a szerelmi szál. Egyébként Kingston egész érdekes karakter, csak nem túl szerethető. Boszorkánymesterként elég jó trükkök vannak a tarsolyában, (meg persze tökkkkkéletes teste van és annyira szexi, hogy minden csajról leesik a bugyi félmérföldes körzetben) és határozottan érdekel, mit tartalmazhat a szerződése, ami miatt Mab ennyire dróton tudja rángatni az egész könyv alatt. De hogy álompasi lenne? Ehhh... egyelőre nem igazán. 

A kétpólusú világ, amit Kahler felépített nem túl eredeti, de vannak benne egyedi elemek, amik érdekessé teszik. Ilyen például a szerződés, amit minden cirkuszhoz csatlakozóval aláírat Mab, és ami abszolút személyre szóló. Nincsenek korlátok. Ami a szerződésben le van írva, azok a feltételek, amik a cirkuszosok életét alakítják, és nem lehet kibújni alóla. 

Ééés egy viszonylag nagy SPOILER, úgyhogy tekerj lejjebb picit, ha nem szeretnéd lelőni a meglepit!
3...
2...
1...

Egyszerre zseniális csavar és magyarázat nélkül hagyott félmegoldás, amikor kiderül, hogy a különös változások, amik a cirkuszban történtek (gyilkosság, baleset, etc.) azért történtek, mert valaki besurrant Mabhoz és megváltoztatgatta a szerződések egyes pontjait. Most akkor ez hogy is van? Ebbe akárki belefirkálhat? Miért nem próbálták meg hamarabb az elégedetlenkedők? Miért nem próbálták elégetni a szerződéseket? Kell hozzá varázslat, hogy megváltoztathassa valaki a szerződést? És így tovább. Kicsit sok a megválaszolatlanul maradt kérdés ezzel kapcsolatban.
SPOILER VÉGE

Aztán ott van még az álmokkal való kereskedés. Kicsit a görög mitológiát idézte számomra az ötlet, miszerint a tündérek az emberek álmaiból táplálkoznak. Ezért is szivárogtattak ki annyi infót magukról, hogy létrejöhessenek a tündérmesék. De manapság a felnőttek már nem álmodnak, és Mab ezért hozta létre a cirkuszt. Azonban nyilván a saját udvarának sokkal kevesebbet számít fel, ameddig a nyári udvar szenved az adóktól és a magas áraktól, amiket kiszabott, de kénytelenek fizetni, hiszen létszükséglet a számukra. Egy félvállról odavetett megjegyzésből az is kiderül, hogy a nyári udvar a könyvkiadásba fektetett be, de az fele ennyire se hatékony. Kevés lehet a könyvmoly arrafelé.

Tehát a konfliktus forrása egyrészről az, hogy a nyári udvar be akarja szüntetni az álmokkal való kereskedést, a másik pedig abból, hogy Mab anno megmentett egy kislányt, akinek pusztító ereje miatt meg kellett volna halnia a békeszerződés egyik feltételeként. Lilith, vagy eredeti nevén Kassia határozottan elmebeteg, és Mab nem szívjóságból mentette meg, hanem azért, hogy fegyverként használhassa. A nyári udvar hercege, Oberos démonnak nevezi, de igazából nem tudjuk pontosan, mi is ő. Itt is több a kérdés, mint a válasz, de hát ez egy trilógia első része, így ez várható volt.

Összességében egyáltalán nem volt ez rossz. A cirkusz hangulatát imádom, voltak tündérkék is, meg némi égzengés, és jó adag intrika, ami elérte hogy tudni akarjam, ki borítja ki a bilit a következő oldalon, így abszolút tudom ajánlani azoknak, akik valami érdekes, könnyed, kicsit sötét olvasmány után keresgélnek. Nem lett kedvenc (főként a karakterek és az apróbb logikátlanságok miatt), de azért abszolút kíváncsi vagyok a folytatásra!
Értékelés: 3,5/5
Kedvenc jelenet: 

2015. október 17., szombat

Liebster Blog Award

Hello népek!

Hozzám is elért a blogvilágon végigsöprő díj, ami időről-időre újra előkerül. Ez pedig a Liebster Blog Award. Nagyon szépen köszönöm Bessnek, az Egy képzelt világ titkai blog szerkesztőjének, hogy gondolt rám és kihívott.

A Liebster Award Szabályai:


  • Fontos, hogy szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek alakítanak rajta.
  • Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!
  • Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
  • Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
  • Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!
  • Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!
10 dolog rólam, ami nem köztudott:

  1. FBI ügynök vagyok. Na jó, szóval nem, de menő lenne. :D Oké, összeszedem magam. Hmm, lássuk... csak moziban tudok úgy filmet nézni, hogy kizárólag arra figyelek. Ha máshol vagyok, valami mást is csinálnom kell, különben megőrülök. Egyetlen kivétel: Felhőatlasz. Az a kanapéhoz ragasztott.
  2. Buzzfeed videó - függés. Imádom nézni őket
  3. Nagyon béna vagyok ismerkedésben. Ha olyan társaságba kerülök, ahol senkit se ismerek igazán jól, teljesen lezár az agyam és képtelen vagyok normális beszélgetést folytatni. Elég gáz, tekintve, hogy normális esetben be nem áll a szám.
  4. Imádom a vidámparkokat, és egy világ dőlt össze bennem, amikor bezárt a budapesti. Hüpp-hüpp.
  5. Sosem vagyok másnapos. Maximum egy kis gyomorégést tapasztalok. Ha durcás vagyok reggel, akkor az annak köszönhető, hogy nem aludtam ki magam. Meg annak, hogy rühellem a reggeleket.
  6. Utálom a kávét. (Bár ezt majdnem mindenki tudja rólam, aki személyesen ismer.)
  7. Szeretem, amikor a hó belehullik a hajamba.
  8. Rettegek a tűktől.
  9. Nem hiszek a személyiség-tesztekben, mert sosincs igazuk, ennek ellenére mindig megcsinálom őket.
  10. Nagyon könnyen eltörik a mécses filmnézés, illetve olvasás közben.
Na, szerintem jóval többet megtudtatok rólam, mint amennyit valaha is akartatok, úgyhogy térjünk is át a kérdéssorra. :)

Mi a guilty pleasure könyved?
Nehéz dönteni, mert jó néhány ilyen akad, és van pár, ami a guilty pleasure és a vegytiszta mazochizmus pengeélén egyensúlyozik (khmm, khmm, Kresley Cole...).
Azt mondanám, hogy Amanda Quick könyveire illik ez a kifejezés. Nem tartom őket különösebben zseniális irodalmi alkotásnak, de néhány órára nagyon is jól ki tudnak kapcsolni, főleg ha tele van a fejem, és nem akarok gondolkodni.

Kedvenc évszak és miért?
A tél, mert imádom a havat, és a karácsonyt. Akkor mindig otthon vagyok a családommal, nyugi van, és nincs annál békésebb érzés, mint amikor szenteste, mikor már mindenki alszik, összekuporodok a fotelban a karácsonyfa mellett egy jó könyvvel és egy bögre teával.

Van olyan könyvadaptáció, amit jobban szerettél, mint a könyvet?
Igen, az Éhezők viadalát. Tudom, nem szép dolog. Nekem a könyv nem igazán feküdt, ellenben a filmek nagyon tetszettek. Woody Harrelson <3

Van olyan esemény, fesztivál, program, amire nagyon elszeretnél jutni, de egyelőre nem lehetséges (a távolság miatt)?
Igen, az edinburghi könyvfesztiválra nagyon. :) Remélhetőleg egyszer összejön.

Van olyan műfaj, ami a komfortzónádon kívül esik?
Hmm, ez nehéz. Alapvetően arra törekszem, hogy minél többfélét olvassak. Azt mondanám, hogy ritkán olvasok önéletrajzi könyveket, mert annyira nem fognak meg. De azért az erős túlzás, hogy kívül esne a komfortzónámon.

A könyvek után mi az, amire a legtöbbet költesz?
Szerintem utazásra. A repjegy haza meg vissza nem olcsó mulatság.

Ha animágus lennél, milyen állat bőrébe bújnál?
Valami madáréba. Mindig is szerettem volna repülni.

Ha élhetnél a világ bármelyik városában, akkor hova költöznél?
Uhh, ez nagyon nehéz. Nem tudok dönteni Róma, Sydney, Tallinn, és Fokváros között. És ezek még csak a leg-leg-legek. Millióezer helyre el szeretnék jutni, és nagyon szívesen élnék több városban is, mert az egy teljesen más élmény, mint egy puszta látogatás. Ki tudja, talán lesz rá lehetőségem. :)

Van olyan film (ami talán nem jött még ki), amit most azonnal megnéznél?
A Szemfényvesztők második részét. Azt rebesgetik, hogy lesz. AKAROM! *.*

Ha találkozhatnál valamelyik íróval, akkor kit választanál és miért?
Fogós kérdés. Karinthyval vagy Örkénnyel biztos érdekes élmény lenne elbeszélgetni. :)

És akkor prezentálom az én kérdéssoromat:

Melyik még meg nem filmesített könyvet filmesítenéd meg, ha tehetnéd?
Melyik történelmi alakkal  beszélgetnél el legszívesebben (feltéve, hogy nem lennének nyelvi akadályok köztetek)?
Melyik könyves szereplő bőrébe bújnál legszívesebben és miért?
Ha választhatnál egy szupererőt, mi lenne az?
Hova szeretnél mindenképpen eljutni?
Van kedvenc irodalmi műfajod? Ha igen, melyik az?
Szoktál zenét hallgatni olvasás közben? Ha igen, milyet?
Ha valami nagyon nagy katyvaszból kéne kikászálódnod, és segítségre lenne szükséged, melyik könyves karaktert hívnád?
Szerinted mi a legfontosabb tulajdonság, amivel egy jó főhősnek rendelkeznie kell?
Melyik könyv világában élnél legszívesebben?

És, akiket jelölök: Ivy Macgregor és Abstractelf
Persze csak ha van kedvetek hozzá! :)

2015. október 15., csütörtök

Cover Reveal #2 Anne-Charlotte Voorhoeve: Liverpool Street

Ködös, őszi szép jó napot mindenkinek!

Megérkezett a második Cover Reveal a blogra, a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából! Egy Arany Pöttyös könyvről van szó, ami a második világháború ideje alatt játszódik.

2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Anne-Charlotte Voorhoeve gyönyörű regénye, a Liverpool Street. Izgalmas történet családról, hűségről, bűntudatról, szeretetről és mindenek felett a reményről.


A könyv adatai:


Oldalszám: 528
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Liverpool street
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789632459950

Jegyezd elő Te is!

(Technikai megjegyzés: Az előjegyzés nem minősül rendelésnek. Előjegyzés esetén értesítést küldünk, amikor előrendelhetővé/rendelhetővé válik a könyv. Természetesen amint változik a könyv státusza, megrendelni is ezeken a linkeken lehet majd, nem fognak elavulni.)


illetve 

vess egy pillantást a könyv >>> molyos adatlapjára <<< és tedd a kívánság és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:


„Ha Mamu engem egyedül akarna Angliába küldeni, megszöknék, és addig bujdosnék, amíg el nem megy a vonat nélkülem! Semmiképpen sem utaznék a szüleim nélkül…”

1939 tele, Liverpool Street vasútállomás, London. Egy tizenegy éves berlini kislány, Ziska Mangold leszáll a vonatról. Nem akármilyen vonat ez, hanem egyike azoknak a gyermektranszportoknak, amelyek közel tízezer zsidó fiút és lányt menekítettek ki a náci Németországból. Ziska pontosan tudja, mit akar: amint lehet, ki kell juttatnia a szüleit és legjobb barátnőjét, Bekkát is. Ám nem sok ideje marad, a gyilkos háború már előreveti árnyékát. Ziskára egy idegen család, egy idegen nyelv, honvágy és bizonytalanság vár – de egyúttal élete legnagyobb kalandja is, hét évvel később pedig meg kell hoznia egy nehéz döntést.

Gondolatok:

Két másik könyv is eszembe jutott a tartalmat olvasva, az egyik a Könyvtolvaj - elég nyilvánvaló okokból kifolyólag, a másik pedig Jean Little: Victoria Cope naplója. Nagyon szerettem azt a könyvet kislány koromban, és bár csak nyomokban emlékeztet a Liverpool streetre, ott is központi téma az idegen családba való beilleszkedés. A fülszövegből úgy tűnik, hogy az érzelmi töltet mellett a cselekmény is nagy szerepet kap, ez pedig csak még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Arról nem beszélve, hogy mostanság nagyon rákaptam a történelmi regényekre, úgyhogy alig várom, hogy olvashassam!

Ami a borítót illeti, a kiadó nagyon jó munkát végzett vele. Több külföldi kiadást is lecsekkoltam a neten, és a magyar igazán szépen sikerült. Örömmel tudnám a könyvespolcomon.

A szerzőről:


Anne-Charlotte Voorhoeve német díjnyertes szerző, aki azóta Amerikát is meghódította. Nem csupán regény-, hanem forgatókönyvíró is. Politológiát, amerikanisztikát és történelmet hallgatott Mainzban, ezután dolgozott is a tengerentúlon. Miután hazatért, lektorként helyezkedett el, emellett pedig maga is írni kezdett. Jelenleg Berlinben él, és innen hódítja meg olvasók millióinak szívét.



2015. október 10., szombat

Top 10 félbehagyott olvasmány

Hello népek!

Október első felében vagyunk, és máris itt a Top10!
Adná magát a kérdés: Mi van, RavenS, csak nem beteg vagy?
A válasz: De. Az a mocsok nátha. (Pozitívum: Darth Vader orgánum. Rászoktam, hogy úgy vegyem fel a telefont, hogy "Luke, én vagyok az apád", és "A birodalom visszavág")

Szóóóval, a témára visszatérve, az ehavi Top 10-ben úgy döntöttem, kiteregetem a könyvmoly-szennyest. Bezony, azokat a könyveket fogom számba venni, amikbe beletörött a bicskám. Néhányukra nem kifejezetten vagyok büszke, és akadnak köztük olyanok, amelyek egyszer, majd, valamikor, a távoli jövőben elolvasásra fognak kerülni (legalábbis én ezzel nyugtatom magam), de tagadhatatlan, hogy nem mostanában tervezem pótolni eme hiányosságaimat.


Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten utálok félbehagyni könyvet. Régen nem is voltam rá hajlandó. De amióta egyre többet és többet olvasok, rájöttem, hogy muszáj szelektálni. A szabadidő manapság értékes árucikk, és nem áll szándékomban olyasmire pazarolni, amiről tudom, hogy rettentően utálom, és csak azért akarom befejezni, hogy elmondhassam magamról a tényt, hogy a végére értem. Persze, előfordulnak kivételes esetek, mondjuk amikor beüt a "csak-azért-is szindróma" - ami nálam elég gyakori jelenség -, vagy egyszerűen hajt valami beteges, perverz kíváncsiság valami okból kifolyólag, vagy - és ez a leggyakoribb - egyszerűen el kell olvasnom. Mert mondjuk kell az egyetemre.

A be nem fejezett olvasmányaimról általában nem születik bejegyzés, úgyhogy - ha már szabályt szegünk, csináljuk rendesen alapon - itt egy sűrített verziója az eddigi félbehagyott könyveimnek. A toplistát az alapján állítottam fel, hogy szerintem melyik "vétségem" a legbotrányosabb, de szabadon ki lehet akadni bármelyiken. :D

10. Meg Cabot: Olthatatlan vágy


Ez különösen fájdalmas a számomra, mert nagyon szeretem Meg Cabotot, főleg a Mediátor sorozatát és a Tinibálványt (a Neveletlen hercegnőhöz sosem volt türelmem). De ez a könyv rettentő rossz.
Nem, komolyan. Katasztrofálisan rossz.
A Twilight hype fénykorában született, ami látszik rajta és nagyon nem tett neki jót. A karakterek bénák, a történetre nem is emlékszem, és szerelmi háromszög van benne. Kész, ez ennyi volt, köszöntem szépen.

Azóta már a könyvön is túladtam, így nem fogja a port a polcomon, és hátha az új gazdája jobban tudja értékelni. Mentségemre legyen mondva, a sorozat itthon és külföldön is eléggé leszerepelt, kaszálták is.

9. Tamási Áron: Ábel a rengetegben


Eléggé megoszlóak a vélemények ezzel a könyvvel kapcsolatban, általában valaki vagy imádja, vagy utálja. Mondanom se kell, én az utóbbi csoportba tartozom. Kevés könyvet gyűlöltem ilyen égő tűzzel, mint ezt. Kapásból három jut eszembe, de abból a háromból csak ezt nem bírtam befejezni.

Egyszerűen elaludtam rajta. Nem vicc. Egy bekezdés, és én máris az asztalon nyáladzottam békésen álmodva egy olyan világról, ahol nem kell elolvasnom ezt a könyvet. Csak azt tudom idézni, amit az apám mondott egyszer:
Tamási ezt a könyvet egy mocskosul másnapos reggelén írhatta, más magyarázat nincs.
És ezzel is elnézést kérek az imádók csapatától, de nekem a torkomon akadt.

8. Tammara Webber: Breakable - Törékeny


Aki nem tudná, ez a csoda a kiegészítő kötete az Easy - Egyszeregy c. regénynek, amiről még naaagyon régen (értsd: tavaly) írtam bejegyzést, aztán jól el is feledkeztem róla. Majd jó néhány hónappal később jött a hír, hogy kijött egy kiegészítő kötet, ami Lucas múltját, illetve az Easy történéseit mutatja be az ő szemszögéből. Egy darabig ugyan húzódoztam, de a kíváncsiság győzött. Bár ne tette volna.
Hatalmas csalódás volt, és félúton bele is untam. Éppen be tudtam volna fejezni, ha nagyon akarom, de nem akartam, hogy a maradék illúzióimat is lerombolja Lucast illetően.Arról nem beszélve, hogy ez a könyv elvárta, hogy tökéletesen emlékezzünk az Easy-re. Csak nem képzeljük, hogy majd az írónő újból le fogja nekünk írni a Lucas és Jacqueline között zajló beszélgetéseket? Ehh, ugyan már, ne legyünk ennyire naivak. Majd Lucas borzasztó unalmas belső narrációjából megtudjuk a lényeget. Gahh... annyira el lett ez rontva.

7. Stendhal: Vörös és fekete


Megint egy klasszikus. Ezt a könyvet még csak nem is utáltam, inkább az volt vele a problémám, hogy egyik szereplővel se tudtam igazán azonosulni. Arról nem beszélve, hogy nem igazán volt erős a motivációm, hogy befejezzem, miután bőven tudtam eleget a sztoriról ahhoz, hogy mind a kétszer fapofával közölhessem, hogy volt szerencsém hozzá.
Nem szép dolog, de ilyesmire is vetemedik az ember. Olyan nincs, hogy mindent elolvasol, pláne ha irodalomszakos vagy.
Azért a Vörös és fekete szolidan az "egyszer-majd-valamikor" - kategóriába esik, mert hát mégiscsak illene befejezni.



6. George R. R. Martin: Trónok harca


Erre nagyon nem vagyok büszke. De abszolút nem érzek késztetést arra, hogy másodszor is nekiugorjak. A sorozatot szeretem nézni, bár azzal is le vagyok maradva, mint a borravaló, és egyáltalán nem tartom magam hard-core fannak, de a könyv teljesen hidegen hagy.
Amikor először belekezdtem, akkor még alig kezdődött el az első évad a tv-ben, és elhatároztam, hogy előbb a könyv, aztán a film, ahogy az a nagy könyvben (nem ebben) meg van írva. Ehhez képest, kb. 50 oldal után teljesen feladtam, hogy követni bírjam ki kinek a kicsodája, és ha az infó-dömping nem akaszt ki, akkor az a tény, hogy a 13-14 éves kislányok nőként vannak kezelve, biztosan. A sorozatban is említik néhányszor, de ott elég könnyű figyelmen kívül hagyni, hiszen a színészek 20-30 körüliek mind.

5. Christopher Paolini: Örökség


Ismét egy high fantasy, de ez már a negyedik (és egyben utolsó) része a sorozatnak, amit mai napig imádok. Éppen ezért, teljesen kiborultam, amikor azt vettem észre, hogy egyáltalán nem élvezem a várva várt utolsó részt, sőt kifejezetten unom és egyáltalán nem haladok vele. Azt hittem, velem van a baj, hogy túlságosan felnőttem hozzá, hogy már sose fogom úgy szeretni ezt a sorozatot, mint régen, de aztán kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a problémámmal. Az Örökség mások várakozásait is messze alulmúlta. Mindenesetre ezt a könyvet mindenképp be akarom egyszer fejezni, hogy megnyugodjon a lelkem és végre megtudjam a történet végét, de áucs. Ez nekem fájt a legjobban.


4. Richelle Mead: Örök kötelék


Én nem tudom, mi történt velem meg ezzel a sorozattal, de teljesen elvesztettem az érdeklődésemet iránta. A négyen még csak-csak átvergődtem magam, és a vége arra ösztönzött, hogy elkezdjem a következő részt, de ezzel abszolút nem haladtam sehova. Rose és Adrian párosa nekem személy szerint nem fekszik (külön-külön kedvelem mindkettőt, de így együtt... ehh), és... és nem tudom. Egyszerűen nem tud érdekelni, és fogalmam sincs, miért.

Ez is a majd a távoli jövőben tbr listát erősíti.



3. Jennifer Armentrout: Opal


Bezony, még egy YA. Lehet, hogy csak öregszem?
Mindenesetre ebbe is sikerült olyan szinten beleunnom, hogy kicsit sem tud érdekelni, mi lesz a folytatásban. Sőt, arra is csak nagy vonalakban emlékszem, hogy mi történt az első 90 oldalon. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire bírtam Katy és Daemon párosát a nyilvánvaló deja vu hatások ellenére is, ez a harmadik rész hatalmas csalódás volt. Az első kettőn fénysebességgel átrágtam magam, de ez már hosszú hónapok óta a polcon porosodik.
Hacsak nem futok ki olvasnivalóból (és nem hinném, hogy ez az elkövetkezendő tíz évben megtörténik), nem valószínű, hogy valaha is folytatni fogom.


2. F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby


Mindenki kedvenc kötelező olvasmányát én személy szerint halálra untam. Sőt, be se fejeztem. Szeretem a húszas évek hangulatát, meg minden, de ez a könyv valahogy nagyon nem feküdt, pedig még csak nem is hosszú.

Lehet, hogy csak rossz hangulatban kapott el, mert Fitzgerald korai novelláit (Flappers and Philosophers) például nagyon szerettem, pedig azokat tartják kevésbé sikerülteknek, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy valamikor újra megpróbálkozom vele.




1. Suzanne Collins: Mockingjay - A kiválasztott


És íme az első helyezett! Bevallom őszintén, nekem már az első részekkel is problémáim voltak. Átrágtam magam rajtuk, mert a filmek tetszettek, de a könyvekkel valahogy nem vagyunk jóban. Katniss az agyamra megy. Tisztelem a bátorságáért, és azért, hogy mennyire szereti a testvérét, de akkor is a falra mászok tőle.
Egyedül Haymitch-et és Effie-t bírom az egész bagázsból, de ez sokkal inkább Woody Harrelson és Elizabeth Banks érdeme, semmint azé, ahogy a könyv alapján elképzeltem őket. Ötven oldalig jutottam a harmadik részben, amikor rájöttem, hogy én ezt soha nem fogom befejezni.
Tudom, hogy sokan imádják, és én tényleg megpróbáltam szeretni, de nem jött össze. Azon kevesek közé tartozik, ahol a filmet szeretem, de a könyvek annyira nem hatnak meg. Sorry for party rocking.

Szóval, ennyi lett volna az ehavi Top 10. Mondjuk félúton átment gyónásba, de ilyen is kell néha.
Ti szoktatok félbehagyni könyveket, vagy csak azért is - alapon mindenképpen átrágjátok magatokat rajta? Volt már olyan, hogy nem tudtátok rávenni magatokat a folytatásra? Melyek azok a könyvek, amelyekbe beletört a bicskátok?

Írjátok meg itt a kommentekben, molyon, chaten, vagy esetleg a blog e-mail címére, amit a Kapcsolat menüpont alatt találtok!

Üdv,

2015. október 5., hétfő

Tollas disztópia - posztapokaliptikus Éhezők viadala angyalokkal

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 342

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. 
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

***
Végre én is elértem idáig, hogy megnézzem magamnak személyesen, mire ez a nagy felhajtás az Angelfall körül. Ezt mondjuk leginkább annak köszönhetem, hogy drága barátosném, Ivy a kezembe nyomta a könyvet azzal a felkiáltással, hogy takarodjak már el olvasni végre, mert én ezt imádni fogom. Nos, ha nem is estem teljesen hanyatt, azért határozottan tetszett az Angyalok bukása.

Forrás: Pinterest

A történet pár héttel a világvége után kezdődik. Ezt már önmagában érdekesnek találtam, hiszen nem magát a világvégét írja le, és nem is a később kialakult új világrendet, hanem a rövidtávú hatásokat, amikor a por már leszállt, de még képlékeny a rendszer.
A tartalom egyébként elég korrektül leírja az alapszituációt, úgyhogy erre nem is igazán pazarolnék több szót. Az elnyomó hatalom ezúttal angyalkák képében jelenik meg. Habár én elég problematikusnak tartottam az indokot, hogy miért is rohanták le a Földet, de ezzel legalább nem voltam egyedül, hiszen Penryn is hasonló véleményen volt, és úgy érzem, erre majd még a továbbiakban választ fogunk kapni.

És ha már itt tartunk. Penryn. Katniss 2.0 (lásd: a poszt címe). Most elkezdhetnék hisztizni emiatt, de nem fogok, mert igazság szerint nagyon kedveltem a leányzót. Jobban, mint Miss Everdeent bármikor is. Egy értelmes, bátor, cseppet szemtelen karakter kissé sablonos, de azért átérezhető motivációval és egy leheletnyi anya-komplexussal, remekül megírva. Amiért viszont sikerült igazán közel kerülnie a szívemhez, az a humorérzéke volt. Drága főhősnőnk jóféle szarkasztikus beszólásokkal tüzdeli tele a sorokat, de azért Rafit, az ügyeletes szépfiút se kell félteni.
Mindjárt illusztrálom is:

– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík.Hát ez vagy te.
Kuncogni kezd.
– Evolúció. – Felém hajol, mint aki valami titkot készül rám bízni. – Elárulom neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel van hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja.
– Ó, kérlek. Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed a két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged. – Lemondó pillantást vetek rá. – Ismét.
Rafi azon tökéletes hímpéldányok egyike, akik kötelezőek a Young Adult könyvekbe, de elnéztem neki, mert hát angyal. Most tényleg, milyen legyen? Átlagos? Mindenesetre nem volt túl sok nyáladzás Penryn részéről, így annyira nem zavart, hogy már megint minden olyan átkozottul tökéletes a szereplőkön. És sokat segít a tény, hogy őt is elég könnyű volt megkedvelni. Penrynnel ketten elképesztően viccesek tudtak lenni, remek párost alkottak.

– Tényleg arkangyal vagy? (…)
– Le vagy nyűgözve?
– Nem. (…) Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.
– Fordulj az ügyfélszolgálathoz.

A mellékszereplők is kellően érdekesek voltak, különösen Paige és Penryn anyja, és ahogy a dinamika hármójuk között működött. Ezt ugyan nem sokáig láthatjuk, hiszen Paige-t már az első fejezetekben elrabolják, de időről-időre előkerül. Ezen a ponton határozottan éreztem az Éhezők viadala hatását, de az írónő máshogyan fogta meg a dolgot, így nem zavart annyira, csak egyszerűen tudomásul vettem.

A romantikus szálat szerencsére elég óvatosan kezelte az írónő, amit határozottan értékeltem. Nem folyt el a könyv a kezemben. Arról nem beszélve, hogy meglepően komoly akadályok vannak a párocskánk előtt/között, a faji különbségek és a háborús helyzeten túlmutatóan is, így nem csak a "szeret/nem szeret" huza-vonát játsszák egész végig. Kíváncsi leszek, hogy mi fog ebből kisülni (rántott csirke. - jó, erre a posztra most már befejeztem a béna poénok gyártását).

Forrás

És pontosan ez az, ami miatt nem tudom nem szeretni ezt a könyvet. Mert szórakoztató irodalom a javából. Vicces, izgalmas, jó, de nem túl bonyolult karakterekkel, némi borzongással, egy kis érzelemmel. Nem mutat sok újat, de amit hoz, azt jól hozza.

Ráadásul olyan szinten addiktív, hogy alig bírtam letenni! A ritmizálást tanítani kéne, annyira zseniális. Egy pillanatra sem ül le a könyv, végig pörög, mindig történik valami, és tökéletesen megragadja az olvasó figyelmét. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az írónő aztán nem fél gyötörni a hőseit. Így aztán nem vártam kényelmesen hátradőlve, hogy épségben megtalálják Paige-t, hanem lerágtam a körmömet, hogy mi lehet Penryn húgával, és ha meg is találják, vajon  milyen állapotban. Nem spoilerezek.
Majd megtudjátok, ha elolvassátok. ;)

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Penryn és Rafi szócsatái
Kedvenc karakter: Penryn, Rafi

2015. október 3., szombat

Blogger Identity Tag

Hello népek! 
Itt az október, és itt egy újabb tag, amit a Kis Könyves Bloggerekkel virtuálisan karöltve kitöltöttem. Ezt a tag-et máshol nem fogjátok megtalálni, ugyanis a kérdéseket mi állítottuk össze, és egy kicsit (tényleg csak egy kicsit) személyesebbre vettük a figurát, így ez a tag inkább magát a blogot veszi célba és nem a könyveket. 
Íme tehát a Blogger Identity Booktag:

1. Mikor és miért kezdtél el blogolni?


Huh, hát még nagyon régen. Olyan 14 éves körül lehettem (már hat éve, te atyaságos úristen *elmegy sírni, hogy milyen öreg vén szatyor lett*) és történeteket írtam. Szám szerint hármat, ebből egy fanfiction. Az internet mély bugyraiban még valahol megtalálhatók, de ha valaki megkérdezi, úgyis letagadom. xD 
És hogy miért? Nos, már akkor is rengeteget olvastam, ami meglódította a fantáziámat... szerintem minden második tizenévesnek van ilyen nagy önkifejezős korszaka. Egyesek aztán abba se hagyják az önkifejezést. Elvégre én is itt vagyok, bár most már merőben más formátumban.

2. Van/volt már több blogod is? Ha igen, azok milyen témájúak?


Lásd, első kérdés.

3. Miért pont könyves blogot írsz?


Mert szeretem a könyveket? Hogy egészen őszinte legyek, hiányzott a blogolás, miután egy hosszabb időre abbahagytam. Ezzel párhuzamosan feltűnt, hogy kilométer hosszú értékeléseket írok molyon a könyvekhez, így jött az ötlet, hogy miért is ne csinálhatnám ugyanezt egy kicsit szervezettebben egy blogos platformon. Íme az eredmény.

4. Honnan jött a blogod nevének ötlete?


Nos, ehhez tudni kell, hogy rémes vagyok címadásban. Bárminek nevet kell találni, én sikítófrászt kapok. Ha gyerekem lesz, majd az apja fog nevek után kajtatni, én meg csak akadékoskodni fogok, az hót ziher. Tehát, mint azt az URL cím is mutatja, Könyvessarok néven indult a dolog, de elég hamar meggondoltam magam, miután leesett a húszfilléres, hogy ennél kevésbé eredetibb címet nehéz lett volna találni. Aztán valahol megláttam ezt a mondatot, hogy "Neverland is in your Heart", ami annyit tesz: "Sohaország a szívedben lakozik". Mindig imádtam a meséket, különösen a Pán Pétert, és ez a mondat nagyon szíven talált. Így ezt írtam a fejlécbe, és azóta ezen a néven fut a blog.

5. Álnéven vagy saját neveden blogolsz? Ha álnéven, miért éppen ezt a nevet választottad?


Álnéven. Ritkán jegyeznek be kis hazánkban anyakönyvekbe RavenS nevű lurkókat. Bár a mai világban már... *drámai sóhaj*. Amúgy nincs olyan hű de nagy megfontolás mögötte, könnyen lehet, hogy ma már más nevet választanék - sőt, elég valószínű - de ha már így vagyok mindenhova felregisztrálva, nincs túl sok értelme változtatgatni. A Raven az Mystique, az egyik kedvenc X-Men karakterem emberi neve, az S a végén pedig a Shadow rövidítése, ami Árnyék Zoéra utal a Percy Jackson sorozatból. Volt egy masszív girl-crushom a karakteren néhány éve. Ja, azóta meg leesett, hogy hangzik a Raven Shadow név, szóval inkább csináltam belőle RavenS-t. Mégse lehettem Mrs. Solo. 

6. Milyen szempontokat veszel figyelembe egy bejegyzés megírása során?


Általában három fő ponton megyek végig: világfelépítés/helyszín/tér és idő (épp amelyik az adott könyvre vonatkoztatható), karakterek és cselekmény. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Persze, előfordul, hogy eltérek ettől, ez főleg olyankor fordul elő, ha egy könyv nagyon erős benyomást tett rám, és tele vagyok érzelemmel, amit feltétlen ki kell adnom magamból (ami általában annyit jelent, hogy vagy fangirling megy, vagy pszichopata módba kapcsolok). Ez a három pont inkább csak saját magamnak emlékeztető, hogy nehogy kifelejtsek valamit.
Illetve az értékelések legvégén mindig szerepel egy pontszám (1-5), illetve a kedvenc karakter(ek) és a kedvenc jelenet.

7. Mi alapján keresel képeket a bejegyzéseidhez?


Értelemszerűen az adott könyv alapján. Elég jó kis képgyűjteményem van a gépemen, de ha itt a mappákban nem találok valamit, akkor általában szétnézek a szerző hivatalos oldalán, deviantarton a fanartok között, illetve weheartit-on. Valahol mindig találok valamit. Egyébként csak újabban adok képeket a bejegyzésekhez, régebben nem volt szokásom.

8. Mi a véleményed a nyereményjátékokról?


Nagyon királyak, csak én valahogy sosem nyerek. De tényleg. Egyszer nem jött még össze.
Én magam pedig még sose tartottam ilyesmit.

9. Szoktál recenziós könyveket olvasni?


Eddig nem volt rá példa, de az utóbbi hónapokban felkerestek páran, úgyhogy gondolom, ez azt jelenti, hogy most szokok (ez vajon egy létező szó?). Mindenesetre próbálok egyensúlyt tartani és csak annyit vállalni, amennyit elbírok.

10. Hogy reagálnak az emberek, ha elmondod nekik, hogy könyves blogger vagy?


Sehogy, mert nem szoktam elmondani. :D Régen hétpecsétes titok volt, főleg azért, mert senki olyat nem akartam, hogy elolvassa a történeteimet, akiket amúgy is ismerek. Most már egy kicsit lazább vagyok ezt illetően; a családom és a barátaim tudják, de még így se hirdetem úton-útfélen. Pl. azért nincs facebook oldala a blognak, mert ha csinálok egy oldalt, akkor azt nem tudom függetlenné tenni a profilomtól. Szóval nem igazán szoktak sehogy reagálni, mert akiknek elmondom, azok már jó eséllyel tudják, hogy gyógyíthatatlan könyvmoly és nerd vagyok, így abszolút nincsenek meglepve.

Nos, remélem, tetszett és érdekes volt, én mindenesetre élveztem a kitöltését, főleg azokat, amik a kezdeteket vették célba, mert manapság már nemigen jut eszembe, miket csináltam régebben, és néha jó nosztaligázni. :)

Az alábbi linkekre kattintva megnézhetitek, mit válaszoltak a többiek. Barangoljatok kedvetekre! :)


Limk Related Widget