Kiadó: Bloomsbury Publishing (magyar fordításban: Könyvmolyképző)
Oldalszám: 416
Celaena finds her training sessions with the captain of the guard, Westfall, challenging and exhilarating. But she's bored stiff by court life. Things get a little more interesting when the prince starts to show interest in her... but it's the gruff Captain Westfall who seems to understand her best.
Then one of the other contestants turns up dead... quickly followed by another.
Can Celaena figure out who the killer is before she becomes a victim? As the young assassin investigates, her search leads her to discover a greater destiny than she could possibly have imagined.
Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
(hivatalos fordítás)
Cseppet átverve érzem magam, hogy teljesen őszinte legyek. Mintha a tartalmat (angolt és magyart egyaránt) egy másik könyvhöz írták volna. Igen, a nevek stimmelnek és úgy nagyobb vonalakban a cselekménynek is köze van hozzá, de... kőszívű orgyilkos? Westfall kapitány ajánlata (ami a koronahercegé, ugyanis Chaol végig ellenzi, hogy Celaena-t is bevonják)? És ami a legfontosabb...
MI AZ ISTENNEK NEM SZÓLT NEKEM SENKI ÉLETEM MEGKESERÍTŐJÉRŐL???
Bezony. Szerelmi átkozott háromszög.
Fel nem bírom fogni, hogy miért nem szól egyik tartalom se Dorianról, amikor többet szerepel, mint Chaol (nagy bánatomra). Na de, erre majd még a karaktereknél kitérek.
Szóóóval, a történet. Amikor elkezdtem olvasni, teljesen biztos voltam benne, hogy én ezt imádni fogom. Elnyomó hatalom, diktatúra, rabszolgák a sóbányákban, ármány, cselszövés, mágia trallala. Ez egészen tartott a könyv kb harmadáig.
Mármint az, hogy vártam, hogy elkezdhessem imádni.
Sokan felhozták, hogy lassan indul be a sztori, sokat tötymörögnek az elején, de engem nem zavart a lassú építkezés. Ellenben az, hogy végig csak építkeztünk és vakaróztunk, az nagyon. Öcsém, hát itt alig történik valami!!! Ami bosszantó, tekintve, hogy MINDEN adott volt egy rettentő izgalmas high fantasyhoz, és már olyan rég olvastam ebben a műfajban (megjegyzés: ezt sürgősen orvosolnom kell), hogy ki voltam éhezve. Ha kapok egy lebilincselő történetet, eskü nem érdekelt volna az a nyamvadt szerelmi háromszög se.
Az elején legalább lekötött a világ, meg a karakterek megismerése, és abszolúte imádtam, hogy hajaz egy kicsit a tündérmesékre, de közben sokkal árnyaltabb és élvezettel vetettem bele magam a könyvbe. Nagyjából a verseny első fordulójáig ezzel teljesen jól elvoltam. Utána viszont, még a rejtélyes gyilkosságok ellenére is nagyrészt csak vártam, hogy történjen valami. Nem azt mondom, hogy konkrétan unalmas volt a könyv, csak abszolút úgy éreztem, hogy most azért csücsülünk egy helyben, mert valami hatalmas és lenyűgöző fog történni mindjárt a következő oldalon... csak nem történt.
Szerintem ez volt a világ legvontatottabb viadala. Hiába az egy-két nagyjából érdekes jelenet, ha voltak fordulók, amiket két részletes ruhaleírás közepette megemlítettek, hogy jah, azon is túl vagyunk.
Ehhez kapcsolódó problémám, hogy mind tudjuk, mi lesz a vége a könyvnek. SPOILER (már akinek nem teljesen nyilvánvaló a tartalomból), de Celaena megnyeri a bajnokságot. Itt tulajdonképpen a hogyan lett volna érdekes... de miért is lennének izgalmas, kiélezett harcjelenetek, ha helyette tudunk ruhákkal foglalkozni és billiárdozni tanulni?? Nem,kiborulást késleltetjük, majd a karaktereknél... nem létező SPOILER VÉGE (csak a biztonság kedvéért.)
Maga a világ nagyon tetszik, de még jobban tetszene, ha többet tudnánk róla. Az elejét leszámítva, az egész cselekmény a királyi udvaron belül játszódik, ezért nem nagyon kapunk kitekintést, de ezt nem éreztem annyira nagy hibának, ugyanis abban reménykedem, hogy a következő részekben ez változni fog. Még így is, rengeteg kérdésem maradt. Miért tiltották be a mágiát? Hogy biztosította a zsarnok király a hatalmát? Kik állnak mellette? Hiszen ha most józanul gondolkodunk, egy ekkora kiterjedésű területet anélkül nem lehet megtartani, hogy ne lennének udvar szimpatizánsok a leigázottak között, vagy pedig baromi erőskezű helytartóság a meghódított területeken.
 |
| a német borító képe |
Na, most jön a fekete leves, a szereplők. Ugyanis a vontatott cselekményen kívül, nálam itt hasalt el a könyv. Celaenát nagyon bírtam... az elején. Igen, öntelt volt és pökhendi, viszont éleslátó, okos és baromi badass! Imádtam, hogy olyan ravasz és számító, de közben azért szimpatikus, ilyennek kell lennie egy bérgyilkos főhősnek, elvégre azok nem a becsületről híresek.
Csakhogy, valahol a történet folyamán, amikor egy pillanatra nem figyeltem, Celaena átváltozott disney hercegnővé és abból a vagány hősnőből az elejéről szinte semmi nem maradt. Itt-ott még felvillant, és akkor megint feltámadt bennem a remény, de összességében, benne ragadt ebben a hisztis, sekélyes és nagyon is elhamarkodott döntéseket hozó kislány szerepében. Nem értem, miért, abszolút karakter-idegen volt a viselkedése és a gondolkodása.
"Celaena undorodó pillantást vetett az ételre. Elfintorított az orrát.
- Nem szereted a lazacot?
- Utálom a halat. Inkább meghalok, minthogy egyek belőle.
- Ez meglepő - felelte a testőr, és nagyot harapott az ételbe.
- Miért?
- Mert árad belőled a halszag.
Celaena dühösen eltátotta a száját. Odabent jól látszott a félig megrágott kenyér és marhahús. A férfi megcsóválta a fejét.
- A harcban egész jó vagy, de viselkedni meg kellene tanulnod."
(Alapvetően vicces jelenet, de nehéz elhinni, hogy valaki, aki rabszolga volt egy sóbányában ilyen válogatós legyen.)
Szedd össze magad, te lány!
- Nem szereted a lazacot?
- Utálom a halat. Inkább meghalok, minthogy egyek belőle.
- Ez meglepő - felelte a testőr, és nagyot harapott az ételbe.
- Miért?
- Mert árad belőled a halszag.
Celaena dühösen eltátotta a száját. Odabent jól látszott a félig megrágott kenyér és marhahús. A férfi megcsóválta a fejét.
- A harcban egész jó vagy, de viselkedni meg kellene tanulnod."
(Alapvetően vicces jelenet, de nehéz elhinni, hogy valaki, aki rabszolga volt egy sóbányában ilyen válogatós legyen.)
Szedd össze magad, te lány!
Mindennek ellenére, amikor épp nem tört ki belőle ez a hülyeség, akkor nagyon-nagyon kedveltem orgyilkos Hamupipőkénket, főleg amikor használta a buksiját, mert egyébként meg nem volt sötét. Az is nagyon tetszett, hogy az Endovierben töltött idő ellenére se keseredett meg és elképesztő élni akarás szorult belé. Ez is azt mutatja, hogy a sekélyes sallang alatt egy erős női karakter bujkál valahol. Komolyan, mintha bipoláris lenne a leányzó. Különösen a Chaollal közös jeleneteit szerettem, amiből bár nem volt sok, azok nagyon is jól sikerültek lettek.
Chaol Westfall. Na, őt imádtam... egészen a legvégéig. Kellően badass volt, cseppet mogorva és előítéletes, és néha legszívesebben jól elmagyaráztam volna neki, hogy merre hány méter, de ettől függetlenül -vagy talán éppen ezért - nagyon-nagyon szerethető karakter. Egyike azon keveseknek, aki egyszer se félt Celaenától, habár nem is bízott meg a lányban. Igen, ettől talán kevésbé kellett volna kedvelnem, de az a helyzet, hogy ő sokkal ésszerűbben viselkedett, mint mondjuk Dorian. Ha az ország legjobb bérgyilkosát a királyi palotába viszik és az én felelősségem lenne a biztonság, én se lennék elragadtatva, és tuti nem győzne néhány szép mosoly. Arról nem is beszélve, hogy nagyon-nagyon tetszett az a változás, ami végbement a viselkedésében, szerintem az övé a legjobb karakterfejlődés a könyvben.
Az illúziót az utolsó pár oldalon sikerült lerombolni, amikor is... sorry emberek, de SPOILER!!!!!!! Szóval, amikor is kiderült, hogy még nem ölt meg senkit, és totál kiborult azon, hogy leszúrta Káint. Na már most, nem azért, de milyen kapitány az ilyen?! Ő egy katona lenne és feltételeztem, hogy nem a gyakorlótérről pakolták azonnal a királyi gárda élére. Meg úgy őszintén, mi az istent várt, amikor ezt a karriert választotta? SPOILER VÉGE!
 |
| a kép forrása: deviantart |
És aki kimaradt a tartalomból, Dorian Havilliard. Őt is főként az elején szerettem nagyon, utána sok lett belőle. Ő lenne az arrogáns, de azért elbűvölő koronaherceg, aki ajánlatot tesz Celaenának: legyen a bajnoka, nyerje meg a viadalt és négy év múlva szabad lehet. És hát ő lenne a harmadik szöge ennek az istenverte szerelmi nyűglődésnek. Na jó, ez most így túlzás, mert végül is nem nyűglődnek annyit, aminek kifejezetten örültem. Eléggé le van tompítva a szappanopera, csak ezért nem téptem ki a hajamat olvasás közben. Azért még így se voltam elragadtatva, de elviseltem.
Könyvmoly, playboy és teeermészetesen tragikusan félreértett a mi drága hercegünk. Tulajdonképpen jót akar, de az esetek többségében képtelen kiállni magáért, és én így nem igazán tudtam őt komolyan venni. Pedig jó a humora, és az esetleges elkényeztetett-kisfiú kitöréseitől eltekintve egy pozitív karakter.
De ha már szerelmi háromszög, és választani kell, akkor én bizony Team Chaol vagyok!
Ami a mellékszereplőket illeti, Nehemia volt az egyik kedvencem, vele tényleg semmi gondom nem volt. Szimpatikus, őszinte, de megvan a magához való esze és hercegnőhöz méltón viselkedik, igazi hercegnőhöz méltón, aki bármit megtenne a népéért.
A legnagyobb meglepetést egyértelműen Perrington okozta, akit az első pillanatban leírtam, de végül sokkal ravaszabbnak bizonyult, mint azt bármikor is feltételeztem volna róla. Ez a meglepetés volt az egyik oka annak, hogy végülis azt mondhatom, mindennek ellenére tetszett a könyv, ugyanis itt felvillant az a körmönfont politikai játszma, amiből én többet szerettem volna látni, tekintve, hogy ez a királyi udvarok sajátja.
Káin viszont abszolút nem hatott meg, nagyon kidolgozatlan maradt, amit sajnáltam, mert ha kicsivel több figyelmet kap, sokkal izgalmasabbá tehette volna az eseményeket. A nagy fináléra annyira felkészültem, hogy már majdnem a körmömet rágtam, és iszonyat jó lehetett volna, de nálam valahogy nem működött.
Azonban összességében egy pozitív élménynek könyvelem el az Üvegtrónt. Igen, voltak gyengeségei és igen, néha dühös voltam rá, viszont el is varázsolt és a karaktereket minden idiotizmusuk ellenére mégiscsak megkedveltem. Arról nem beszélve, hogy tényleg úgy érzem, mintha egy négyszáz oldalas bevezetőt olvastam volna, és még csak most kezdődne a történet úgy istenigazából, szóval nagyon várom a folytatást!
Értékelés: 4/5 (ez után a vélemény után én magam sem értem, de a 3,5-öt még így is kevésnek érzem hozzá)
Kedvenc jelenet: Chaol x Celaena beszélgetések
Kedvenc szereplő: Chaol, Nehemia
Az első rész tényleg nem valami jó engem is idegesített, amiket felsoroltál, de később nagyon sokat fog javulni a sorozat. Főleg a 3. részre. :)
VálaszTörlésEzt jó hallani/látni :) Annyira rákészültem erre a sorozatra, hogy sokkal többet vártam, de most meg kíváncsi vagyok a folytatásra. Sajnos, egyelőre tuti nem lesz rá időm :/ Na de, nem menekülhet. :)
TörlésMajd várom a véleményed:))
Törlés