Gayle Forman - Where She Went

Kiadó: Definitions (a fenti borítóval), Dutton Juvenile (magyar fordításban: Ciceró)

Oldalszám: 260

If you had a second chance at first love... would you take it?

It's been three years since Adam's love saved Mia after the accident, that annihilated life az she knew it... and three years since Mia walked out of Adam's life forever.

Now living on opposite coasts, Mia is Juilliard's rising star and Adam is LA tabloid folder, thanks to his new rock star status and celebrity girlfriend. When Adam gets stuck in New York by himself, chance brings the couple together again, for one last night. As they explore the city that has become Mia's home, Adam and Mia revisit the past and open their hearts to the future - and each other.

Told from Adam point of view in the spare, powerful prose that defined If I Stay, Where She Went explores the devastation of grief, the promise of new hope, and the flame of rekindled romance.

Három év múlva... képzeld el, hogy azt az életet éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha többet nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon. Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned. Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad a kérdés, hogy tudsz-e élni vele. De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

(hivatalos fordítás - bár ezt azért durva dolog lenne fordításnak nevezni. Inkább tartalom - újraírás. Néha indokolt, de ebben az esetben, szerintem az eredeti jobban megragadja a lényeget.)

SPOILERT TARTALMAZ MINDKÉT RÉSZRE VONATKOZÓAN!

Bár azt terveztem, hogy hagyom ülepedni az If I Stay élményét, és csak később kezdek neki a folytatásnak, egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog. Egészen pontosan három napig bírtam az első rész befejezése után. És hogy miért csak most írok róla, cirka másfél hónappal később?

Mert bár a Where She Went folytatása az If I Stay-nek, teljesen más reakciókat váltott ki belőlem.

Drámaian megváltoztatta az alaphangulatot az, hogy ezúttal Adam szemszögéből bontakoztak ki az események. Az ő szemein keresztül láttuk a világot, és az ő emlékeibe kaptunk bepillantást. Bár nagyon kíváncsi voltam rá, azért tartottam is tőle, mert lássuk be, női íróként férfi szemszögből könyvet írni, ráadásul ilyen műfajban úgy, hogy az realisztikus, de legalábbis hihető legyen.... nos, finoman szólva nehéz. (Kevésbé finoman, könnyebb egy tériszonyos mamutot átédesgetni egy üveghídon.)

De láss csodát, működött. Hazudnék, ha azt mondanám, nem sántított néhány helyen, de ez nem feltétlenül a fent említetteknek köszönhető, hanem annak, hogy ez a nyilvánosságtól szenvedő, mindenkitől elzárkózó szupersztár séma már annyira lerágott csont, hogy azt el nem lehet mondani. Nem, nem osztom azoknak a véleményét, akik azzal érvelnek, hogy "színésznek/énekesnek ment, akkor viselje el", mert szentül hiszem, hogy a privát szférához mindenkinek joga van, akár színész, akár tudós, akár űrhajós.

De: ettől még fárasztó egy olyan ember vinnyogását hallgatni/olvasni, akinek mindene megvan.

Csakhogy ebben az esetben ugyebár nem igazán ez volt a helyzet.

Ugyanis Adam elvesztett valamit. Valami nagyon-nagyon fontosat három évvel ezelőtt. Nemcsak Miát, nemcsak a szerelmét, hanem azt a biztonsági hálót, ami megtart minket a szakadék felett.  És így már azért joggal "vinnyoghat". Ettől függetlenül, néha nagyon klisésnek hatott.

De az esetek többségében, egyszerűen szívbemarkoló volt. Senkinek nem szabadna megtapasztalnia ezt a fajta magányt. Annyira eltávolodott a családjától, a barátaitól, az egész világtól, hogy néha úgy tűnt, abban se biztos, hogy egyáltalán a része-e még.

Tett érte? Szó se róla.

De megérdemelte? Nem.

Ami Miát illeti, nos ő is sokkal ambivalensebb érzelmeket keltett bennem, mint az előző részben. De csakúgy, mint ott, itt se tudtam ítélkezni felette. Sőt, igazából megintcsak rádöbbentett valamire.

Rájöttem, hogy mekkora idióta voltam, amikor az If I Stay utolsó mondata után úgy voltam vele, hogy hál istennek, most már minden rendben lesz velük.

Pedig a harc pont abban a pillanatban kezdődött el, és a döntés csak a csatakiáltás volt. És Mia harcolt, ám a harc áldozatokat követelt. A legnagyobb pedig a kapcsolata volt Adammel.

Én pedig őszintén azt hittem, hogy azzal a kézszorítással minden jóra fordult. Pedig attól, hogy Mia hozott egy döntést, az alapvető tények nem változtak meg. A családja halott, rá pedig rengeteg műtét és fájdalmas rehabilitáció vár. 

"That's the thing you never expect about grieving, what a competition it is."

És nemcsak Mia gyászolt, hanem Adam is. Ő is sokat veszített azon a napon, de valahogy ebbe sosem gondoltam bele, és mint kiderült, Mia sem.

"You know, I thought about that a lot these last couple of years," She says in a choked voice. "About who was there for you. Who held your hand while you grieved for all that you'd lost?"

Na és az a teljesen irracionálisnak tűnő magyarázat, hogy Mia Adamet hibáztatta? Annak, aki keresztül ment azon, amin ez a lány, minden joga megvan arra, hogy irracionális dolgokat csináljon. 

Az If I Stay a döntésről szólt. A Where She Went pedig arról, hogyan kell együtt élni az adott döntéssel. 

Arról nem is beszélve, hogy Mia gyakorlatilag nem is emlékszik arra, hogy mi történt, ameddig kómában volt. Sejti, hogy mi történt, vannak kósza emlékei, de nem igazán tudja hova tenni. Ez pedig teljesen ledöbbentett. Egyrészt, mert teljesen evidensnek tekintettem, hogy Mia tudja, hogy ő döntött, másrészt pedig nagyon furcsa volt abban a tudatban olvasni a második részt, hogy a főszereplő tulajdonképpen nincs tisztában azzal, hogy az első rész megtörtént.

De egyvalami rémlett neki:

"It would've been easier to die. It's not that I want to be dead now, I don't. I have a lot in my life that I get satisfaction from, that I love. But some days, especially in the beginning, it was so hard. And I couldn't help but think it would've been so much simpler to go with the rest of them. But you - you asked me to stay. You begged me to stay. You stood over me and you made a promise to me, as sacred as any vow."

Az, ahogy Adam könyörög neki, hogy maradjon. "I'll let you go, if you stay."

És innentől fogva, értelmet nyer mindaz, ami három éve történt. Ahogy Mia és Adam kapcsolata megroppant a súly alatt, és ahogy Mia elvágott minden szálat kettejük között.

Végső soron, meglepő, megrázó folytatása volt egy csodálatos könyvnek, és egyáltalán nem csalódtam benne. A szerkezete ugyanaz volt, mint ami az első részé; emlék és jelen váltotta egymást, de ezúttal Adam dalszövegei kezdtek minden fejezetet, amik kivétel nélkül fantasztikusak voltak. Ha létezne ez a lemez, tuti isten, megvenném!

Közel sem veséztem még ki minden aspektusát a könyvnek, de szerintem nem is fogom. Olvassátok el, hagyjátok, hogy elragadja az érzelmeiteket, váljatok többé az élménytől és vonjátok le a következtetéseiteket.

Az, hogy elmondhatom, kevesebb lennék, ha nem került volna a kezembe ez a sorozat, a legnagyobb ajándék, amit kaphattam és a legnagyobb dicséret, amit adhatok. Nem olyasmi, amivel gyakran dobálózok, és kifejezetten nem olyasmi, amit Young Adult könyvekre használni szoktam.

De itt a bizonyíték, hogy bármely műfajban lehet értékeset, őszintét, maradandót alkotni, ami több puszta szórakoztatásnál.

Értékelés: ezúttal kihagyom, nem hiszem, hogy ezek után szükség van rá.