Rachel Vincent - Lélektolvajok

Kiadó: Jaffa
Oldalszám: 300

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő... 

Amikor először olvastam a tartalmat, már szinte dörzsöltem is a tenyereimet, gondolván, huhú, halálesetek, helyes pasi, meg némi borzongás, utána meg a klisétömeg. Jó lesz ez egy nyugis délutánra nekem. Végső soron nem tévedtem nagyot, cserébe viszont igen ideges lettem, ugyanis erre repült a közmondásos fehér holló és ez egy ÚJ ÖTLETRE épült!!!

Nem, nem az új ötlettől lettem ideges, hanem attól, hogy még ennek ellenére is csak egy középszerű élményt nyújtott. Mindjárt kifejtem, mire gondolok. A legtöbb alapjába véve jó könyvvel jönni szokott az az életérzés, hogy "jó,jó, de ezt már láttuk...". Na itt nem. Ettől pedig a Szaturnuszig kellett volna ugranom nagy boldogságomban...  

...de nem tettem. Éspedig azért, mert ebben a könyvben minden mással volt baj.

Bocsi, emberek, de ezt innentől nem tudom megoldani némi infó szivárogtatása nélkül, szóval aki készül elolvasni, és nem akarja előre kinyitni a kinder tojást, attól elbúcsúzom.

SPOILER ALERT!!!!!

 Szóval. Az ötlet. Lúdvércek, amikről ugyan még életemben nem hallottam, de utánanéztem, és kiderült, hogy az angol verziójuk banshee, ami már azért ismerősebben cseng. Szvsz ezt nem igazán kellett volna fordítgatni, de mindegy. A bansheek izgalmasak, és egyelőre még áldottan kiaknázatlanok, habár azért feltűnnek itt-ott (Bűbájos boszorkák, Lost Girl). Szóval ezt imádtam, ahogy a kaszásokat és minden egyébet, ami a világfelépítéssel volt kapcsolatos. Remek urban fantasy alapanyag!

A cselekmény is egész korrekt volt, bár lehetett volna csöppecskét fordulatosabb, de megbocsátjuk neki, mert azért nem untam magam halálra. Szóval eddig tulajdonképpen rendben is van.

De akkor jöttek a karakterek...

ATYAÚRISTEN, valaki mondjon már nekem valamit a főszereplő srácról azon kívül, hogy nagyon szexi és jó illata van! Belső tulajdonság? Kedvenc színe? Zenéje? Filmje? A hörcsöge neve??? 

Na nem mintha Kaylee-ről sokkal több kiderülne belső tulajdonságok, avagy ízlés tekintetében, pedig egész végig E/1-ben vagyunk, tehát azért illene. Péklapáttal verném azokat, akik kitalálták, hogy attól lesz jó egy könyv, ha a főszereplőről nem derül ki semmi, mert így mindenki bele tud majd helyezkedni a "bőrébe". NEM! Pont az lenne a lényeg, hogy még ha nem is hasonlítunk rá, vagy nem értünk vele egyet, úgy is megértsük a motivációit és együtt érezzünk vele! Hát úgy nagyon nehéz, ha semmit nem tudunk róla...

Mindenki egy dimenziós papírmasé figura volt, egyedül  Todban láttam némi fantáziát, de ő meg ott fog elvérezni, ahol az összes többi YA-ban el szoktak, még az elbűvölő családi fekete bárányok is. 

Ó, igen. Szerelmi háromszög.

Még nincs kimondottan (csak kimondatlanul), de lesz. Érzem. Sőt, szerintem mindenki más is, aki kettőnél többször vett YA könyvet a kezébe.

Komolyan, rettegek a folytatástól.

SPOILER VÉGE!

  Ja, szóval nem akartam teljesen a földbe tiporni ezt a könyvet, mert nem volt rossz, sőt egészen jó kis délutáni olvasmány, csak annyival több volt benne a lehetőség. Csöppet bravúrosabb karakterizálással és történetvezetéssel akár kedvenc is lehetett volna belőle. De nem. Ebben a hónapban olvastam, de már nem emlékszem a főszereplő srác nevére! Ennyire feledhető volt. Kár érte.

 Értékelés: 3/5

Kedvenc jelenet: amikben Tod szerepelt

Kedvenc karakter: Tod