Oldalszám: 336
Neil Gaiman kezében a mágia nem pusztán illúzió, és ami eddig lehetetlen volt, az már lehetséges. Ebben az 1998-ban megjelent és mára már klasszikussá vált novelláskötetében képzelete és tehetsége a hétköznapi világot baljós csodákkal teli hellyé változtatja: ahol egy filléres boltban megvásárolható a Szent Grál, ahol a bérgyilkos hirdetésben árulja szolgáltatásait, ahol egy fiú a életéért alkudozik egy trollal.
Lépj be ebbe az új valóságba, amelyet a tükrök sokszorosítanak és füst homályosít el, mégis egyszerre lenyűgözően mágikus és ijesztően valóságos.
Miért nem nyomta valaki a kezembe ezt a könyvet hamarabb?!
Na jó, tudom miért nem. Őszintén örülök neki, hogy mostanában talált meg, hogy hirtelen felindulásból ezt vettem meg a könyvesboltban egy másik helyett. Már a Csillagpor óta tudtam, hogy Gaiman könyveivel jóban leszek és alig vártam, hogy a Soseholt is olvashassam, mert arra már amúgy is fájt egy ideje a fogam. Természetesen, miután rólam beszélünk, ez csak halasztódott és csak egy évvel a csillagpor után került a kezembe újra Gaiman-kötet, nevezetesen a Tükör és füst.
Nem nagyon tudtam, hogyan álljak ehhez a kötethez, miután tudvalevőleg nem igazán szeretem a novellákat, így inkább csak elkezdtem olvasni "lesz, ami lesz" - alapon.
"Mindegyik történet valaminek a tükörképe, nem több füstnél. Üzenetek Tükörországból, képek a változó felhőkben: füst és tükör, semmi több. De én élvezettel írtam őket, és szeretném azt hinni, hogy olvasni is élvezet."
Szerintem ennek a könyvnek van a legjobb bevezetője, amit valaha olvastam és nem csak a belecsempészett novella miatt. Hanem mert ahogy az első oldalakat, sorokat követtem végig a szememmel, rendre elfelejtettem, hogy ez "csak" egy bevezető. Hogy ez még nem a könyv, tulajdonképpen. A fenti idézet már első olvasatra megfogott, ami finoman szólva is meglepő volt. Ezek a köszönetnyilvánítással egybekötött elmélkedések a könyvek elején-végén szerintem csak azok számára érdekesek, akiknek a neve meg van említve benne, de ennek ellenére én mindig elolvasom őket. Ugyanis akadnak gyöngyszemek, mint például ez.
Attól függetlenül, hogy összességében teljesen elvarázsolt a Tükör és füst, voltak novellák, amik kevésbé tetszettek. Ilyen volt példának okáért az Amikor elmentünk megnézni a világvégét, írta a 11 és 1/4 éves Dawnie Morningside, vagy az Egér és a Hideg színek. Voltak olyanok is, amiket nem teljesen értettem - főként a versbe szedett történetek, de ott is voltak kedvenceim.
A Vírus, a Változó tenger és a Sivatagi szél.
De volt néhány, ami felkapott, messzire vitt és miután vége lett, csak ültem néztem és gondolkodtam a világ nagy és kis dolgain. Ezekért pedig már megérte. Ilyen volt az Ajándék, A gyilkosság misztériuma és a Változások. Azt hiszem, ez a három novella volt a csúcsok csúcsa a számomra, és még csak nem is értem, miért. Voltak még nagyon jók, tetszett a két vérfarkasos is, illetve a legutolsó, ami kiforgatta a sarkaiból a Hófehérkét, méghozzá úgy, ahogyan sose vártam volna. A Miklós akkor már... nincs még egy oldal sem, mégis teljesen padlóra küldött. Azt hiszem, a legendák és mesék újraértelmezése, kicsavarása a gyengém.
Babavilág. Na, ez a novella ledarált és kiköpött. Szinte végig a hideg rázott, és mégsem tudtam abbahagyni az olvasást. Annyira... sokkoló volt. Sarkított és cinikus és... és azért sokkoló, mert hányszor hallottuk már azt a kérdést, hogy "Mi mást tehettünk volna?"
Sok novelláról nem ejtettem még szót, sokról lehetne még, de inkább azt mondom, aki egy borongós, szürke és mégis színes, szomorú és keserédes torz világra kíváncsi, ahol minden csak Tükör és füst, az olvassa el ezt a kötetet. Vagy nézzen szét alaposan a világban. Mindkettő megteszi.
Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet (most novella): nem tudok dönteni az Ajándék és a Változások között
Kedvenc karakter: nincs
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés