Kiadó: Kelly/Cor Leonis
Oldalszám: 302
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.
Azt hiszem, megint találtam egy olyan sorozatot, aminek a folytatásáért remeghet a kezem :) Az objektivitás csak távolról integet ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert egyszerűen beszippantott és innentől fogva csak áradozni tudok róla!
Már maga a helyszín is, Dublin eleve megfogott, bár nekem London a szívszerelmem, de az ír fővárosnál jobbat nem lehetett volna találni, annyira tökéletesen illeszkedett ebbe a történetbe, és sötéten misztikus világa pedig elvarázsolt.
A főhősnőt nagyon megszerettem, bár nagyon de nagyon távol áll tőlem a rózsaszín körmeivel és a csinos ezüstszandáljával, mégis a helyzetébe tudtam képzelni magam, éreztem a kétségbeesését, az elveszettségét és azt a lehetetlen helyzetet, amibe belekerült. Jericho Barrons pedig tipikusan az a pasi volt, akit nagyon bírtam, de kivert tőle a víz és sokszor én is elbizonytalanodtam a szándékait illetően. Moning fantasztikusan egyensúlyozott a jó és a rossz, a kegyetlenség és az érdes jó akarás pengeélén, annyira, hogy sokszor képtelen voltam eldönteni, vajon melyik oldalra billen a mérleg nála.
A körítés szuper volt, a világ elsőre kicsit talán bonyolult (nehezen szoktam meg ezeket a fura neveket) de mindenképpen izgalmas, bár nem nagyon volt még szerencsém tündérmitológiával színezett világhoz, szóval viszonyítási alapom nem sok van, de ez így nagyon tetszett. A vicces szituációk egyetlen pillanat alatt fordultak véresen komolyra, a száraz humorból úgy lett nyílt fenyegetés, hogy csak a fejem kapkodtam és egyáltalán, jellemző volt a könyvre ez a viharos érzelmi és hangulati hullámvasút, amit én egy cseppet sem bántam, sőt élveztem!
Többször hangosan felnevettem (karamellás vödör és petúniák), máskor meg a takarómat szorongattam (Sötét zóna pergamenjei), és nagyon-nagyon-nagyon várom a folytatást!
Persze a végét ki ne felejtsük a szórásból, ugyanis kevés komikusabb jelenetet tudok elképzelni, minthogy Mac szakszerű utasításokat ad Barrons-nek, hogyan fesse ki a körmét a Jéghercegnő pírja nevezetű rózsaszín körömlak csodával. Kész, én ott kidőltem!
Végezetül ejtsünk még szót a borítóról ami… jahhjjj…. *nyálcsorgatás* hát valami csodaszép.
Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: határozottan az az ominózus körömlakkozás
Kedvenc karakter: Barrons, és... Barrons :D
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen. Mac fokozatosan tudatára ébred, hogy miféle küldetésre figyelmeztette őt Alina abban a bizonyos utolsó üzenetben. Neki kell megtalálnia az ősi Sinsar Dubh-t, a Sötét Könyvet, mert aki először szerzi meg a Tuatha Dé Danaan félelmetes erejű relikviáját, az mindkét világ ura lehet.
Mac úgy tervezi, hogy a nyomozás után nyomban visszatér az ő kellemesen provinciális, jelentéktelen kis szülővárosába, és igyekszik elfeledkezni mindenről, ami Dublinban történt vele. Hogy végül mégis a maradás és a további kutatás mellett dönt, abban Jericho Barronsé a főszerep. Kettejük közös próbálkozásának sikeréért azonban már a hamarosan megjelenő folytatás olvasása közben izgulhatunk.
Azt hiszem, megint találtam egy olyan sorozatot, aminek a folytatásáért remeghet a kezem :) Az objektivitás csak távolról integet ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert egyszerűen beszippantott és innentől fogva csak áradozni tudok róla!
Már maga a helyszín is, Dublin eleve megfogott, bár nekem London a szívszerelmem, de az ír fővárosnál jobbat nem lehetett volna találni, annyira tökéletesen illeszkedett ebbe a történetbe, és sötéten misztikus világa pedig elvarázsolt.
A főhősnőt nagyon megszerettem, bár nagyon de nagyon távol áll tőlem a rózsaszín körmeivel és a csinos ezüstszandáljával, mégis a helyzetébe tudtam képzelni magam, éreztem a kétségbeesését, az elveszettségét és azt a lehetetlen helyzetet, amibe belekerült. Jericho Barrons pedig tipikusan az a pasi volt, akit nagyon bírtam, de kivert tőle a víz és sokszor én is elbizonytalanodtam a szándékait illetően. Moning fantasztikusan egyensúlyozott a jó és a rossz, a kegyetlenség és az érdes jó akarás pengeélén, annyira, hogy sokszor képtelen voltam eldönteni, vajon melyik oldalra billen a mérleg nála.
A körítés szuper volt, a világ elsőre kicsit talán bonyolult (nehezen szoktam meg ezeket a fura neveket) de mindenképpen izgalmas, bár nem nagyon volt még szerencsém tündérmitológiával színezett világhoz, szóval viszonyítási alapom nem sok van, de ez így nagyon tetszett. A vicces szituációk egyetlen pillanat alatt fordultak véresen komolyra, a száraz humorból úgy lett nyílt fenyegetés, hogy csak a fejem kapkodtam és egyáltalán, jellemző volt a könyvre ez a viharos érzelmi és hangulati hullámvasút, amit én egy cseppet sem bántam, sőt élveztem!
Többször hangosan felnevettem (karamellás vödör és petúniák), máskor meg a takarómat szorongattam (Sötét zóna pergamenjei), és nagyon-nagyon-nagyon várom a folytatást!
Persze a végét ki ne felejtsük a szórásból, ugyanis kevés komikusabb jelenetet tudok elképzelni, minthogy Mac szakszerű utasításokat ad Barrons-nek, hogyan fesse ki a körmét a Jéghercegnő pírja nevezetű rózsaszín körömlak csodával. Kész, én ott kidőltem!
Végezetül ejtsünk még szót a borítóról ami… jahhjjj…. *nyálcsorgatás* hát valami csodaszép.
Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: határozottan az az ominózus körömlakkozás
Kedvenc karakter: Barrons, és... Barrons :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése