Karen Marie Moning - Álom és valóság

Kiadó: Kelly/Cor Leonis

Oldalszám: 300

Még csak néhány hét telt el azóta, hogy a sorozatunk első kötetéből megismert MacKayla Lane repülőgépe földet ért Dublinban, és az ír fővárosban máris fenekestül felfordult a világ. Mac erre alighanem csak annyit mondana: na és, az övé is felfordult, abban a pillanatban, amikor értesítették róla, hogy Írországban tanuló nővérének brutálisan megcsonkított holttestét megtalálták egy szeméttel borított sikátorban, Dublin északi részén.
Macet attól fogva a bosszú élteti. Pártfogója, a titokzatos Jericho Barrons segíti őt abban, hogy az ősi tündérvilágba vezető misztikus nyomokat követve, eljusson Alina gyilkosáig. A nyomozás során megismeri a város ódon falai között nyüzsgő ijesztő árnyfigurákat, szörnyeket, gengsztereket és gonosz tündéreket, megtanul káromkodni, lopni, hazudni és ölni. Egyetlen rövid hónap alatt sikerül a város minden mágikus erővel bíró lényének a tyúkszemére lépnie. Egyre több veszély leselkedik rá, de szerencséjére Barrons mindig kéznél van, hogy kimentse ellenségei karmaiból.
Csak egy kivétel van: V’lane, a halált hozó szextündér, aki olyan intenzív szexuális vágyat kelt Macben, hogy a puszta látására a lány vetkőzni kezd. És V’lane többnyire váratlanul tűnik fel Mac közelében. Ahogy most is. A lány elgyengült térddel rogyott le a homokba. El akarta fordítani a tekintetét, de a szeme nem engedelmeskedett. Karnyújtásnyi távolságra voltak tőle a tündérherceg tökéletes testrészei, amelyeket magában akart érezni, hogy csillapítsák szörnyű, embertelen vágyát. Ökölbe szorította a kezét, hogy könnyebb legyen ellenállnia. A tündérherceg ezen csak nevetett, mire ő lehunyta a szemét, és lefeküdt a puha, simogató fehér homokba. Nem kellett mást tennie, mint az előtte álló Maestróra bíznia a testét, aki úgy játszik rajta, ahogy senki más; simogatása elképzelhetetlen crescendo; olyan húrokat penget, amelyeket korábban még senki, és többé nem is fog.
Egy meztelen tündérherceg láttán minden más férfi örökre háttérbe szorul.
Vajon hol lehet most Barrons? Képes-e mégis legyőzni a veszedelmes szextündér vonzerejét és mesterkedését, s megmenteni a lányt a halálos ölelésből?

Szerencsére az írónő tartotta a színvonalat és ebben a részben is brillírozott! Egyszerűen imádtam, Mac még mindig nagyon szeretnivaló főhősnő és Moning elérte, hogy tényleg az ő szemén keresztül lássam a világot, ráadásul akárhogy próbálkozom, nem tudom átlátni, hogy ki kivel van. Néha mikor már Mackel együtt úgy érzem, hogy világosodnak a dolgok, történik valami és megint ott állok, ahol a part szakad. Ezt pedig egyszerűen IMÁDOM!!! Hogy sose tudom, hogy most mi fog történni, nincs tele elhasznált klisékkel, hanem pezseg a fantáziától és a váratlan fordulatoktól.

Az új karakterek is nagyon érdekesek, Dani, Rowena és Christian MacKeltar (imádom a pasi nevét), nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. A szellem is nagyon izgatta a fantáziámat, és bár rengeteg variáció megfordult a fejemben – többek között a helyes megoldás is – valahogy abban reménykedtem, hogy ez a szellem jóindulatú és nem gonosz. Khmm, hát nem jött be, de fő az optimizmus, nemde?

Na és Barrons… ő is adott némi gondolkodni valót, de kezdem karcolgatni a pasi személyiségét, legalábbis úgy érzem. Aztán simán lehet, hogy Moning az orromnál fogva vezet, mert kinézem belőle! De mégis azt hiszem, hogy akaratlanul is elárult magáról ezt-azt, amire elkezdhetem pakolni az elméleteim tégláit. Arról még mindig halvány lila ibolyám sincs, hogy mi is ő, de talán nem is ez a leglényegesebb vele kapcsolatban.
Barrons és Mac kapcsolata is érdekesen alakult és bevallom, imádtam, hogy végre egy kicsit igazából felpiszkálták egymást és hát az a jelenet a barlangban… huhh, anyám! Kedvenc!

A humor még mindig a régi, a hasamat fogtam a röhögéstől néhány részen, máshol lerágtam a körmeimet, vagy éppen a hányingerrel küzdöttem (ami nálam nagy szó, de ez a tündér husi büféasztal próbára tette a gyomromat) és úgy általában, erre a részre is jellemző volt az érzelmi hullámvasút, ami az előzőre.
V’lane-t ki ne hagyjuk a szórásból, mert ő is elég intenzíven jelen volt, és igazság szerint kezdem megkedvelni a tündérherceget, bár még mindig nem vagyok benne biztos, mit gondoljak róla. De szeretem a tüskés, néhol elővillanó humorát és a titokzatosságát. Mondjuk ez a kényszeres vetkőző show, amit a jelenlétében Mac általában előad, azért az meredek.

Összességében nem nagyon tudok rosszat írni erről a könyvről és őszintén szólva, nem is akarok. Simán elképzelhető, hogy csomó hibája felett elsiklottam, de annyira elvarázsolt ez a csodálatos, esős, vad és veszélyekkel teli ír vidék és a fantasztikus karakterek, amik a képzeletbeli sakktáblán felálltak és folyton változik a színük, hogy nem is akarok szurkálódni. Ezt elérni is teljesítmény nálam! Most már csak egy dolog van hátra… hogy kezembe vegyem a folytatást! :)

Értékelés: 5/5

Kedvenc jelenet: a barlang!!!

Kedvenc karakter: Barrons, V'lane, Dani