2018. május 31., csütörtök

Alwyn Hamilton: Traitor to the Throne

Kiadó: Faber & Faber
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 570

This is not about blood or love. This is about treason.

Nearly a year has passed since Amani and the rebels won their epic battle at Fahali. Amani has come into both her powers and her reputation as the Blue-Eyed Bandit, and the Rebel Prince's message has spread across the desert - and some might say out of control. But when a surprise encounter turns into a brutal kidnapping, Amani finds herself betrayed in the cruellest manner possible.

Stripped of her powers and her identity, and torn from the man she loves, Amani must return to her desert-girl's instinct for survival. For the Sultan's palace is a dangerous one, and the harem is a viper's nest of suspicion, fear and intrigue. Just the right place for a spy to thrive... But spying is a dangerous game, and when ghosts from Amani's past emerge to haunt her, she begins to wonder if she can trust her own treacherous heart.


SPOILERES TARTALOM AZ ELSŐ RÉSZRE NÉZVE!


Az első rész, a Rebel of the Sands a tavalyi év folyamán találta meg útját a polcomra, majd a kezembe, és amint megkaparintottam, el se akartam engedni. Én voltam a legjobban meglepődve, mennyire elvarázsolt a világ, amit Alwyn elénk tárt. Gyönyörűen megírt, egyedi hangulatú történet remek karakterekkel és pattogós dialógussal. Na meg persze olyan cselekménnyel, amitől az álladat úgy kell összekaparni a padlóról. És tudjátok, mi a vicc? A Rebel ehhez képest délutáni piknik a parkban, kacsaetetéssel. Trilógiáknál gyakran érezni azt, hogy a második kötet csak egy átvezetés, és igazából semmi érdemleges nem történik... hát itt. Khmm. Nem ez volt a helyzet.
Én minden második oldalon
Eltelik némi idő az első és a második rész között, nem azonnal vesszük fel a fonalat. Miután nekem majd' egy év eltelt a két kötet olvasása között, bevallom, az első pár oldalon kissé el voltam veszve. Vissza is mentem újraolvasni a Rebel utolsó egy fejezetét, mert bizonyos dolgok fullosan kiesnek, és Alwyn nem játssza azt - amitől amúgy bekattanok minden folytatásban -, hogy mindenről és mindenkiről röviden elmagyarázza, hogy ki fia-borja, miért van itt, és mi történt az előző részben. Ó, nem. Itt mélyvíz van, már az első oldalaktól kezdve.

“The trouble with belief is that it's not the same as truth.”

Egyébként én nagyjából az utolsó ötven oldalig audiobookban hallgattam a könyvet, és közben nagyban színeztem. Na, meg persze néhányszor elkáromkodtam magam, amikor mindenki kedvenc banditája csöbörből-vödörbe pottyant. Az audiobook különben rendkívül élvezhető, szerettem hallgatni, a végén szimplán már csak a tempót nem bírtam, mert olyan szinten felpörögtek az események, hogy egyszerűen tudnom KELLETT, hogy mi fog történni!

Ennek a résznek a cselekménye milliószor szövevényesebb, mint a Rebelé. Ez pusztán abból következik, hogy ameddig az első kötetben Amaninak egy célja van egész végig: eltűnni a szülővárosából, itt már nagyobb tétekben játszunk. Aztán persze ez nem úgy alakul, ahogy ő azt eltervezte, mert Jin által belekeveredik ebbe az egész titkos lázadásba, ami a szultán ellen készül. Itt viszont már a lazadás oszlopos tagja, barátai vannak, akiket meg akar védeni. És persze ott van Jin is, aki meg...


Imádom. Külön-külön is imádom Amanit és Jint, de együtt meg aztán pláne. Természetesen az írónőnek első dolga őket szétszedni, hogy érdekesek legyenek a dolgok, és nehogy elkényelmesedjünk. Alig látunk valamit Jinből a kötet folyamán, de amikor megjelenik... huh. A könyv fénypontjai. Amanit se kell félteni, mert a maga útját járja, bár nem önszántából: a szultán palotájában köt ki, ami egy teljesen új és rendkívül veszélyes terep, ott pedig nem várt szövetségesekbe és ellenségekbe botlik. Bár hiányoltam a már jól ismert arcokat, ez az újfajta környezet mentette meg attól, hogy tipikus átkötő feelingje legyen a könyvnek. Alwyn Hamilton nem szórakozik, mindent felforgat maga körül, és olyan bombákat dob le, hogy csak pislogtam és hápogtam, mint egy epilepsziás kacsa.

“I put a knife in your hand and your first instinct was to stab me."
"You tried to stab me first," I objected without thinking.”

Azért néha lazítunk egy kicsit az elmebajon egy-két poén erejéig. Amani nemcsak talpraesett, de mindvégig megőrzi a humorérzékét, ami szerintem nagyobb teljesítmény tőle, mint a tehetsége a pisztollyal. Továbbra is imádom benne, hogy sosem adja fel, és a leglehetetlenebb helyzetekben sem veszíti el a fejét, mindig keresi a megoldást. Ilyen egy remek badass főhősnő, kérem szépen. Ahogy a szerelmi szál sem teszi hisztérikává, vagy életképtelenné, és ettől csak még jobban imádom az egészet.

Ez a trilógia szerelem volt első látásra, de annyival több rejlik a gyönyörűséges borító alatt. Az írónő tudta fokozni a hangulatot, rátenni még egy lapáttal. Például ezúttal már a világ mitológiájával is közelebbről megismerkedünk, több történet is akad benne elszórtan, amiket nagyon élveztem olvasni, mert tényleg hozzáadtak az élményhez, és emlegették azokat a regéket a könyv folyamán, így jó volt kvázi első kézből látni őket előtte. Említettem, hogy gondjaim voltak az elején, mert nem emlékeztem a Rebel végére. Nos, itt nem lesz ilyen problémám, ezt már előre látom. Nem csak azért, mert relatíve hamarosan el akarom kezdeni a befejező kötetet, hanem azért is, mert ennek a résznek a vége FELEJTHETETLEN!!! TE. JÓ. ÉG. Kikészültem rajta.

De nem is akarok többet mondani, még a végén elszólom magam. Így végezetül csak annyit mondanék, olvassátok el! Ha tehetitek, angolul, ugyanis Alwyn írásának a hangulatát szerintem lehetetlenség bármilyen más nyelven visszaadni, annyira zseniálisan csinálja. Egyszerre gyönyörűen megírt és lélegzetelállítóan kalandos történet szerethető karakterekkel. Csak ajánlani tudom!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Limk Related Widget