Kiadó: Dutton Juvenile (magyar fordításban: Ciceró)
Oldalszám: 201
Just listen, Adam says with a voice that sounds like shrapnel.
I open my eyes wide now.
I sit up as much as I can.
And I listen.
Stay, he says.
Choices. Seventeen-year-old Mia is faced with some tough ones: Stay true to her first love—music—even if it means losing her boyfriend and leaving her family and friends behind?
Then one February morning Mia goes for a drive with her family, and in an instant, everything changes. Suddenly, all the choices are gone, except one. And it's the only one that matters.
If I Stay is a heartachingly beautiful book about the power of love, the true meaning of family, and the choices we all make.
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?
(hivatalos ford., szvsz nincs sok köze az eredetihez)
Azóta tologatom ezt a könyvet a várólistámon, amióta megjelent. Nehezen veszem rá magam az ilyen témájú könyvekre, mert általában teljesen tönkretesznek lelkileg. Mégis, amikor ültem a moziban és először megláttam a film adaptációnak a trailerét, tudtam, hogy muszáj elolvasnom még mielőtt a film kijön, és azt is, hogy alig várom, hogy láthassam a vásznon is. Libabőrös lettem, elakadt a lélegzetem és tágra nyílt szemekkel figyeltem, mi zajlik előttem, és hetek múltán is képtelen voltam kiverni a fejemből az aláfestő zenét.
Say something, I'm giving up on you....
Elolvasva a könyvet, most már tudom, hogy ez nemcsak egy kísértetiesen gyönyörű szám, hanem tökéletes választás is. Annyi minden elmondhatatlan érzést közvetít ez a zene. Meg se próbálom leírni. Hiszen Gayle Forman megtette helyettem.
Várakozásaimmal ellentétben, nem használtam el egy rakat zsebkendőt, nem dagadt be a szemem a sírástól és nem lettem lelki roncs sem. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy szoktam.
Ez nem az a fajta könyv, amely mellbe vág, ledönt a lábadról és a szívedbe tipor. Nem. Az If I stay olyan, mint a köd. Soha életemben nem láttam még leszállni a ködöt, mert egészen addig észre sem vettem, hogy van, ameddig hirtelen már az orromig se láttam. Ez a könyv lassan kúszik be a bőröd alá, fel se tűnik először. Gyengéd, finom, nem próbál drámai hatást vagy feszültséget kelteni.
Miután nagyjából a felét Mia emlékei teszik ki, nincs egy határozott cselekményvonala, nem akciódús, nincs benne sok párbeszéd. Valahogy mégis tele van tartalommal. Nem csak a halálról szól, vagy a gyászról és a veszteségről. Nem csak szenvednek benne és sírnak. Tulajdonképpen ez volt az, ami igazán lenyűgözött benne. Egy ilyen tartalommal azt vártam, hogy egyenesen a depresszióba fog taszítani, hogy nyomasztó lesz. De nem.
Miát könnyű megszeretni, éppen úgy, ahogy Adamet és Kimet és szinte minden szereplőt, aki megjelenik. Mindannyiuknak jó életük van. Nem tökéletes, nem hibátlan de jó, sőt remek. Aztán egy reggel megváltozik minden. Tipikus történet egy karambolról, de meglepőnek találtam azt az aspektusát, hogy nem a kamionsofőr lett a felelőtlen rohadék, aki részeg volt/elaludt a kormánynál. Egyszerűen csak egy tragikus véletlen volt, rossz helyen voltak rossz időben. Tetszett, ahogy Mia ezt tudomásul vette. Nem próbált bűnbakot csinálni az ismeretlen férfiból, sőt még meg is sajnálta.
Jó párszor felnevettem, mialatt olvastam. Az emlékek, amiket Mia felidézett nagyrészt vidámak voltak, de legalábbis kedvesek a számára. Ezek a kis időutazások lazítottak az alaphangulaton és közben mélységet adtak a karaktereknek, bepillantást engedtek a világukba, megtudtunk róluk apróságokat és megismertük a közös élményeiket, az egymáshoz való viszonyukat a baleset előtti időkből. Ezektől az emlékektől vált olyannyira valóssá a veszteség, ami Miát érte.
És pontosan emiatt nem tudtam elítélni, amiért ő is a családja után akart menni. Amiért ez nemcsak hogy megfordult a fejében, de valós lehetőséggé vált. Tőlem szokatlan módon nem akartam őt jól megrázni és ráüvölteni, hogy de hiszen van még miért élnie! Ott vannak a nagyszülei, Adam, Kim, a zene... a jövő, amit csak akkor élhet meg, ha úgy dönt, marad.
De akivel ilyesmi történik, az igenis megérdemli a jogot, hogy úgy döntsön, elmegy. És Mia volt az első, aki ezt valóban megértette velem. Nem használt nagy szavakat, nem voltak nagy vallomások és teátrális jelenetek. Csak villanásnyi emlékek, elsuttogott szavak és egy kézszorítás.
A könnyeim annál a pontnál kezdtek el potyogni, ahol a nagyapja egyedül maradt Miával a kórteremben. Talán ez az idézet foglalja össze a legteljesebben a lényeget:
“It’s okay,” he tells me. “If you want to go. Everyone wants you to stay. I want you to stay more than I’ve ever wanted anything in my life.” His voice cracks with emotion. He stops, clears his throat, takes a breath, and continues. “But that’s what I want and I could see why it might not be what you want. So I just wanted to tell you that I understand if you go. It’s okay if you have to leave us. It’s okay if you want to stop fighting.”És Adam? Adam nem olyan, mint a legtöbb rocksztár, aki beleszeret a jókislányba. Se ő, se Mia nem illenek bele ebbe a sztereotípiába és egészen addig, ameddig el nem olvastam a magyar tartalmat, fel sem merült bennem, hogy így gondoljak rájuk. Mert nem ilyenek. Nem tudom igazán megfogalmazni, hogy milyenek is pontosan együtt, vagy akár külön-külön, de szerencsére nem is kell. Mint azt már korábban említettem, ezt már Gayle Forman megtette.
Még valamire rádöbbentett ez a könyv. Legyőzni a sárkányt könnyű. De mi történik, amikor nincs gonosz? Nincs bűnbak. Nincs igazságszolgáltatás vagy bosszú, csak a tragédia, ami történt. Amikor nem marad más, mint szembe nézni a történtekkel. Ez az a pillanat, amikor az igazi hősök születnek.
Úgyhogy olvassátok el. Megéri, de tényleg.
Én pedig csak annyit mondanék: Köszönöm ezt a különleges élményt.
Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: nem tudnék választani
Kedvenc karakter: Kim anyján és a gonosz nővéren kívül mindenki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése