A technikai zűrök megoldódtak és az oldal ezentúl normálisan fog működni! A kényszer-szünetnek vége! :)
Kiadó: Könyvmolyképző; Aranypöttyös
Oldalszám: 352
A szezon botránya!
Lady Maccon elhagyta férjét, és visszaköltözött családjához!
Mindennek tetejébe Alexiára gyilkos gépkaticák támadnak, jelezve (ahogy azt csak katicák képesek), hogy immár London minden vámpírja igencsak érdekelt Lady Maccon meglehetősen alapos halálában.
Mindeközben Lord Maccon szeszben pácolja magát, Lyall professzor pedig kétségbeesetten igyekszik összefogni a Woolsey-falkát.
Alexia végül elmenekül Angliából, és meg sem áll Itáliáig, hogy megkeresse a titokzatos templomosokat. Csak ők tudnak eleget a természeten túliakról ahhoz, hogy feltárják előtte növekvő mértékben terhes állapotának titkait.
Csakhogy ők még a vámpíroknál is rosszabbak lehetnek - és pestót hordanak maguknál!
Örömmel jelentem, hogy ez a sorozat még mindig pont olyan szívderítően röhejes, mint az elején! A Skóciában történtek után Alexia újfent a családja körében tölti az idejét, de éppen csak annyi ideig, hogy az olvasó ne kapjon agyérgörcsöt a kedves mamától, ami pozitívum, mert a Soulless-ben többször elkapott az indulat és legszívesebben leütöttem volna egy péklapáttal Mrs. Loontwillt.
Lord Maccon, miután az alkoholtól nehéz berúgni egy farkasembernek, Lyall prof formaldehid-készletét éli fel, ami elég szórakoztató, de így a fafejű alfa nem túl sok mindenre alkalmas. Sajnos ennélfogva kevés volt a szerepe is a könyv folyamán, úgyhogy határozottan hiányoltam. Főleg miután Alexiával nem is kerültek egy légtérbe, egészen a végéig. Miután az ő szócsatáik voltak mindig is a kedvenceim (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül), volt némi hiányérzetem ezzel kapcsolatban. Nagyon remélem, hogy a következő kötet kárpótol.
"– Lord Akeldama után?
Lord Maccon erre ismét kijózanodott kissé.
– Eltűnt az az árvácska? Helyes. Mindig is szottyadt habos süteményre emlékeztetett, csupa krém, semmi tészta. Sosem értettem, mit látott Alexia abban a hegyes fogú lükében. A feleségem! Tésztátalan vámpírokkal játszódik!"
Viszont többet láthattunk Lyall profból és Madame Lefoux-ból. Előbbinek nagyon örültem, tulajdonképpen azok voltak a kedvenc részeim a könyv folyamán. A professzornak csendes, száraz humora van, amit élvezet olvasni, és persze az is nagy előny, hogy ő legalább józan. A francia tudósnőnek kevésbé örültem, már az előző kötetben se kedveltem túlságosan, és most se lopta be magát a szívembe, de igazából nem tudom megmondani, miért.
Ivy Hisselpenny úgy ahogy volt, nagyon meglepett. Nem szép dolog, de teljesen leírtam őt egy kissé együgyű leányzónak, pedig igazából nem is olyan buta, mint amennyire eljátssza, hogy az.
Oh, és újra feltűnt Channing Channing a chesterfieldi Channing családból! Nem volt sok szerepe, de már csak a neve miatt is megér egy misét.
A cselekmény jól felépített és érdekes volt, de megint csak sokkal jobban izgattak a londoni események, mint az, hogy mi történik Itáliában. A politikai és hatalmi harcok a gyengéim, viszont ez az elvakult idiotizmus, ami a spagetti országában zajlott nem igazán nyerte el a tetszésem. Floote szerencsére feldobta a hangulatot, és persze Alexia is hozta a sajátos viselkedését, de kicsit idegesítő volt hallgatni minden második oldalon, amiért mindenért a férjét hibáztatja. Teljesen igazat adok neki, de nem kell elismételni állandóan.
A nagy bocsánatkérős jelenetet viszont várhattam, mert amennyire Lord Maccon felkészítette magát a meghunyászkodásra, annyira nem lett belőle semmi. Jó-jó, persze, ott volt az újságos dolog, de könyörgöm! Amekkora tuskó volt, minimum térden állva kellett volna bocsánatot kérnie. Igaz, mindent megígért, amit csak Alexia kért, de akkor is... igazi, régimódi bocsánatkérés kellett volna. Minimum.
Összességében, a hangulata ismét remekül berántott, fordulatos volt, és érdekes, de még mindig az első könyv volt a legjobb a megjelentek közül. De a Blamelesst is nagyon szerettem, bár a cím fordítása számomra enyhén szólva problémás. Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne jól visszaadni úgy, hogy a koncepció megmarad, és őszintén bevallom, nem lettem okosabb. De nekem nem is ez a szakmám.
Ettől függetlenül egy jó élmény volt, még mindig szeretem ezt a sorozatot. Akkor is, ha az első kötetet nem tudja felülmúlni a többi. :)
Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: Lyall prof vs. részeg Lord Maccon
Kedvenc szereplő: Lyall professzor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése