Vivien Holloway Winie Langton kisregény sorozata egyike azon könyveknek, amiket rettenetesen élvezek, viszont nehezen jönnek a szavak, mikor értékelés keretében próbálom megfogalmazni a gondolataimat. Az elsőről ugyan írtam egy rövidke szösszenetet, de azóta már a negyedik részt inhalálom be, és a többiről valahogy sehogy se sikerült. Így hát, úgy döntöttem, itt az ideje kipróbálni valami mást: ahelyett, hogy hagyományos értékelést kapnátok, inkább megkísérelem összefoglalni, mik az erősségei a sorozatnak, miért érdemes lekapni a polcról.
Vágjunk is bele!
1. Rendkívül pörgős!
Winie Langtonék háza táján mindig történik valami, az egyszer biztos, ami nem is annyira megdöbbentő, elvégre a hivatásos tolvajok nem élnek éppen nyugdíjas életet. Hosszából is adódóan, igazán gyors szösszenetekről van szó, így ha épp csak egy órád van, vagy valami lendületes, kalandos sztorira vágysz, ami nem akarja megváltani a világot, viszont kifejezetten szórakoztató, akkor ez a sorozat tökéletes választás. Fair warning: akadnak függővégek, szóval megéri beszerezni a folytatást, mielőtt nekiugranál, főleg a második résznek.
2. Szerethető karakterek
A Langton család halálosan szórakoztató, és pont olyan zűrös mint bármely nagyobbacska família, csak itt azért szidnak meg, ha fegyvert teszel az asztalra, a nagymama pedig úgy tud csalni kártyán, mint senki más. Garantálom, hogy villámsebességgel megkedveled majd az összes Langtont!
Tudtam-e, hogy a Langton család teljesen őrült? Hogyne, természetesen tisztában voltam vele – elég csak öt percet eltölteni Winie-vel, hogy az ember tudja, mire számítson azoktól, akik ilyenné nevelték ezt a lányt.
/Vivien Holloway: A hóhér kötele/
3. Steampunk, de csak módjával
A történet az ötödik világégés utáni posztapokaliptikus New Yorkba kalauzol el minket, ami erős steampunk vibe-ot áraszt magából, de egyáltalán nem az a hardcore gőzgépes tudományos humbug, amitől leolvad az ember agya. Én a magam részéről imádom a steampunkot, de aki esetleg idegenkedne a műfajtól, annak ez tökéletes választás! Épp csak annyit kapunk belőle, hogy megteremtse a hangulatot, de abszolút emészthető azok számára is, akik még életükben nem olvastak steampunkot.
 |
| forrás: instagram |
4. A romantika abszolút mellékvágány, és ez teljesen rendben van
Néha üdítő olyan könyveket olvasni, ami tele van emberi kapcsolatokkal, kalanddal és humorral, de nem a romantika a fő csapásirány, hanem inkább a család, a barátok, az összetartás. Pontosan ezért, mindenki számára élvezhető kis sorozat, ami lelazít és megnevettet. Persze, itt-ott megcsillan egy kis kémia a szereplők között, ami találgatásra adhat okot, szóval még nem kizárt, hogy lesz benne részünk, de csak módjával. Winie túl gyakorlatias a túlzott nyáladzáshoz, és különben is előbb törné el a delikvens orrát.
Apám alaposan belém nevelte, hogy először üssek, aztán kérdezzek. Eddig bevált.
/Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve/
5. Nagyon-nagyon vicces!
Ha ez nem lett volna az előzőekből nyilvánvaló, a sorozat egyáltalán nem veszi komolyan magát! Hiába játszódik egy disztópikus steampunk világban, a hangulat meglepően könnyed, és csak úgy repkednek a poénok és a beszólások.
– Apa azt mondta, nem hagytad, hogy lelője Willt.
Anyám csak legyintett.
– Sejtettem hogy elpanaszolta.
/Vivien Holloway: A hóhér kötele/
Nos, ennyi lett volna az én kis röpke összefoglalóm azt illetően, hogy miért is érdemes belekezdeni a Winie Langton történetekbe. Ti olvastátok már valamelyiket? A magam részéről, nekem még a Mechanikus farkas hátravan, illetve az írónő többi könyvéhez sem volt szerencsém, de mindenképp várólistásak, mert nagyon fekszik a stílusa.
Na, hess, tessék Winie Langtont olvasni és jókat kacarászni!
