Totally Should Have Book Tag

Hello népek!

Ezúttal egy book taggel jövök, ugyanis Zsebi, a Maybe I'm a Bookworm bloggerinája és virtuális bajtársam a késő esti szenvedésfesztekben, amiket tanulás címen művelünk, kihívott rá még ezermillió éve (oké, szóval gyakorlatilag két hete), én meg jól elfeledkeztem róla. De szerencsére tegnap becsapott a mennykő, így most itt vagyok - bár eléggé kétségbevonható elmeállapotban - és itt van a Totally Should Have névre hallgató book tag, amiben végre kisóhajtozhatom magam kívánság ügyileg. Már csak a hullócsillag hiányzik.

Szóval vágjunk is bele!

1. Bárcsak kapott volna folytatást!

CALDERON!
Jó, szóval elvileg jön majd valamikor egy harmadik könyv, de ami engem illet, nem tud elég gyorsan érkezni! Nagyon imádtam az első két részt, és bár kaptunk valamiféle lezárást, nekem ez közel sem elég. Nagyon szeretném már viszontlátni Tainát és Calderont, ezúttal már mint házaspárt, hogy lássuk, igaza lesz-e Oregonnak, és darabjaira szedik-e a galaxist családi veszekedés közben.

2. Bárcsak lenne egy spin - off sorozata!

Rengeteget törtem ezen a kérdésen a fejem, de csak egyetlen válasz jutott eszembe. Bár Jeaniene Frost Night Huntress szériájának két spin off sorozata is van, Ian könyvével még lóg nekem az írónő!

3. Bárcsak több könyvet írna!

Ezen gondolkodnom se kellett, egyértelműen Erin Morgenstern mellett teszem le a voksom! Az Éjszakai cirkusszal teljesen elvarázsolt, de azóta semmit nem láthattunk tőle, amit rendkívüli módon sajnálok, ugyanis azt a könyvet nagyon a szívembe zártam.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!

 

forrás

Hermione és Ron a Harry Potter sorozatból. Számomra egyáltalán nem működött, és bizony utólag Rowling is bevallotta, hogy talán nem volt a legjobb ötlet. Mondjuk én Dracot és Hermionét shippelem, ami még eszementebb ötlet, de ez még nem változtat a tényen, hogy Ron és Hermione nem egymáshoz valók. Nope. Akkor már inkább Krum.

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!

Huh, ez nehéz, mert alapvetően azt tartom, hogy még ha szívünk szerint jobb/rosszabb/más sorsot is kívántunk volna a szereplőknek, ha megváltozna, az már nem ugyanaz a könyv lenne. Ettől eltekintve, Philip Pullman Borostyán látcsövének a vége még hosszú évek távlatából is újra és újra összetöri a szívem, hacsak rágondolok. Will és Lyra nem ezt érdemelték! Azzal együtt, hogy nem változtatnám meg a végét, ha módom lenne rá, ez örökké fájni fog, és nem tudom nem azt kívánni, bár máshogy ért volna véget a trilógia.

6. Bárcsak film készülne belőle!

Hajjaj, vigyázz mit kívánsz!
A film adaptációk igencsak kétélű fegyverek, főleg manapság. Azért szerintem a Lélektelenből a megfelelő castinggal, igencsak zseniális, szórakoztató filmet lehetne összehozni. De ahhoz tényleg nagyon jó színészek kellenének.

7. Bárcsak sorozat készülne belőle!

 

forrás

Marissa Meyer Holdbéli krónikáiból szerintem remek sorozat válhatna! Miután a különböző mesék hőseinek szálai folyton keresztezik egymást, így kiváló alapanyag, csak egy bravúros forgatókönyvíró kéne hozzá. Ideje megtörni a Once Upon a Time egyeduralmát a sorozat retellingek birodalmában! Én tuti megnézném.

8. Bárcsak egy szemszögből íródott volna!

Nem tudom, ez mennyire ér, hiszen a Breakable csak a kiegészítő kötete az Easynek (Tammara Webber), de annak a könyvnek nem szabadna léteznie. Én félúton abbahagytam, mert egyrészt halálra untam, másrészt nem akartam, hogy a maradék Lucasszal kapcsolatos illúzióimat is lerombolja. Sokan szerették, de szerintem kár volt erőltetni.

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!

 

ebből...

...ez lett

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Na, nem az eredetinek, mert az könnyfakasztóan gyönyörű. Hanem a magyarnak, ami valami vállalhatatlan borítóval és feleakkora méretű puhaborítós kiadásban látott napvilágot, mint az egy, ami az eredetit tükrözi és csak keményborításban jelent meg. Jó, mi? Remekül mutatnak egymás mellett. Arról már ne is essen szó, hogy amúgy televolt nyelvtani hibával a belső tartalom is. Magát a sztorit imádom, de a Vér és csillagfény napjai ahogy kinéz... hát fáj.

10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!

Chloe Neill külföldön nagy sikernek örvendő sorozata, a Chicagoland vámpírjai itthon csak két részt ért meg (a szívás - kac kac kukac - az, hogy pont a harmadikban indul be a sztori), de igazán sajnálom, hogy nem az eredeti borítóval  jelentek meg, ugyanis a magyar verzió a vállalhatatlan határát súrolta.

11. Bárcsak ne is folytatódott volna!

Most fogtok megölni.
Cassandra Clare: A végzet ereklyéi sorozat
Többször kifejtettem már, de szerintem meg kellett volna hagyni trilógiának. Az Üvegvárosban el lettek varrva a szálak, kerek egész volt a sztori, de nem, mert kellett nekünk a négy... meg az öt, meg a hat. Isten tudja, hány árnyvadászos könyv van már, én belefáradtam a követésébe. Egyszerűen képtelen vagyok lelkesedni a sorozat iránt, pedig régen tényleg szerettem. De a Bukott angyalok városa maradandó sebet ejtett. Pláne most, hogy mindenki meg van őrülve a Lady Midnightért, aminek a borítója egyébként tényleg kivételesen gyönyörű lett, én meg csak vonogatom a vállam, hogy hát jó...

12. Hívj ki valakit!

A kihívottam nem más, mint Ivy Macgregor, mert rég láttam nála már book taget, és épp itt az ideje. Tavasz van, ébredés a téli álomból, meg miegymás. Ivy, tiéd a pálya! ;)


Nos, ennyi lett volna a Totally Should Have book tag, remélem tetszett! Ha esetleg kedvet kaptatok hozzá, nyugodtan vigyétek és töltsétek ki ti is, vagy akár válaszoljatok itt lenn a kommentekben, illetve a chaten a jobb oldali menüsorban.

Üdv,

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses

Kiadó: Bloomsbury Children's
Oldalszám: 416

 A thrilling, seductive new series from New York Times bestselling author Sarah J. Maas, blending Beauty and the Beast with faerie lore.

When nineteen-year-old huntress Feyre kills a wolf in the woods, a beast-like creature arrives to demand retribution for it. Dragged to a treacherous magical land she only knows about from legends, Feyre discovers that her captor is not an animal, but Tamlin—one of the lethal, immortal faeries who once ruled their world.

As she dwells on his estate, her feelings for Tamlin transform from icy hostility into a fiery passion that burns through every lie and warning she's been told about the beautiful, dangerous world of the Fae. But an ancient, wicked shadow grows over the faerie lands, and Feyre must find a way to stop it... or doom Tamlin—and his world—forever.

Egy borzongató, elragadó új sorozat Sarah J. Maas New York Times bestseller szerzőtől, amelyben a Szépség és Szörnyeteg találkozik a tündérek világával.
Nemsokkal azután, hogy a tizenkilenc éves Feyre megöl egy farkast az erdőben, egy szörny-szerű lény toppan be, megtorlást követelve a bűntettért. A szörnyeteg elhurcolja Feyrét egy pusztán legendákból ismert varázsvilágba, ahol semmi nem az, aminek látszik, és ahol kiderül, hogy a fogvatartója igazából nem is állat, hanem Tamlin, egy a nagyhatalmú és halálos halhatatlan tündérek közül, akik egykoron az emberi világot is irányították.
Azonban ahogy telnek a napok és Feyre egyre inkább beilleszkedik új életébe Tamlin birtokán, az érzései is változnak az irányába: jeges gyűlöletből tüzes szenvedély lesz, ami minden hazugságot és figyelmeztetést felemészt, amit a lány valaha hallott a gyönyörű, veszélyes tündérek világáról. Azonban egy ősi, gonosz árnyék növekszik Feyre új otthona felett, és rá hárul a feladat, hogy megállítsa... mielőtt az Tamlin és az egész világ végét jelentené.
(saját fordítás)

Sarah J. Maas másik sorozatával enyhén szólva is problematikus a kapcsolatom, így igen sokáig halogattam ezt a könyvet, annál is inkább, mert Szépség és szörnyeteg retellingként emlegették mindenhol, azokkal meg különösen kritikus szoktam lenni, miután nagyon-nagyon imádom azt a mesét. Szóval akartam is olvasni ezt a könyvet, meg nem is. De esélyem se volt, hiszen egyesek (khmm khmm... Zsebi... khmm khmm) olyan szinten megszállottak, hogy minden rábeszélési módszert bevetettek a siker érdekében.

Talán nem meglepő, ha azt mondom, igencsak vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Sarah J. Maas könyvei valahogy mindig igazi hullámvasutak a számomra: egyik pillanatban utálom, a másikban imádom őket, és egy kicsit így voltam az A Court of Thorns and Roses esetében is.

A világ viszonylag egyszerű, legalábbis első látásra. Az emberi világot és Prythiant, a tündérek birodalmát egy fal választja el egymástól, és a viszonylagos nyugalmat a véres háborúk utáni békeszerződés biztosítja a két faj között, de az évszázados gyűlöletet még az érintkezés hiánya se tudta eltörölni, sőt.
De a falon túl sincs minden rendben, hiszen Prythiant veszély fenyegeti, amit ha nem állítanak meg, nem csak a tündérek, de az emberek világa is összeomlik. Egyszerű felállás, de jól működött. A tündérek világa gyönyörű, néhol már kicsit talán túl is volt csicsázva, de elég hamar kiderül, hogy valami nyilvánvalóan nem stimmel, és ezt a szálat az írónő nagyon szépen kibontja. Viszont pontosan itt van elásva az egyik legnagyobb problémám is. Erre mindjárt ki is térek.

forrás

Előtte viszont érdemes pár szót szólni a szereplőkről. Feyrevel nagyjából ugyanazt a táncot jártuk el, mint anno az Üvegtrónban Laenával. Az elején kedveltem, meg megértettem a motivációját, együttéreztem vele, és így tovább, aztán amint felbukkant a csúf gonosz hókuszpók khmm "szörnyeteg" hogy elrángassa azért, mert megölte egy alattvalóját, Feyrenél mintha elmentek volna otthonról. Nekem meg innentől fogva igen gyakran viszketett a kezem a péklapát után, ugyanis annyira tipikusan ostoba döntéseket hozott, amitől a hajam égnek állt.

Csak egy példa: ugye a tündérek kvázi lenézik a halandókat, és Feyre egy olyan helyre került ami hemzseg a tündérektől, akikkel szemben semmi esélye, hiszen erősebbek, gyorsabbak és csomó trükk van a tarsolyukban. Egy este hatalmas banzáj van a palota közelében, és Tamlin nyilvánvalóvá tette, hogy nincs meghívva. Nagyjából három különböző ember három különböző képpen magyarázza el a leányzónak, hogy nem jó ötlet kitenni a lábát a szobából, mert nem biztonságos. De neeem, hiszen mit neki párszáz csingiling, aki a hátsó kertben tart grillpartit. Kettőt találhatsz, mit csinál.

És ha mindez nem lenne, elég még sötét is mellé. Persze, azt tudjuk, hogy sose kapott megfelelő oktatást, hiszen az apja tönkrement, mikor még kislány volt, és utána már  nem volt pénzük tanárra, és nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy természetes intelligenciája nincs. A rejtvény, amit a főgonosz adott neki olyan egyszerű volt, hogy még a végére se értem, már rájöttem! Pedig ha valaki, hát én totál béna vagyok a rejtvényekben. Feyrenek persze nem esett le, mert akkor a könyv utolsó száz oldala nem létezett volna. Ekkor már a hajamat téptem. Csoda hogy nem fosztott csirkeként rohangálok manapság, ez a könyv annyira kikészített idegileg helyenként.

Tamlin, a "szörnyetegünk" egész kedvelhető, de nem vagyok tőle annyira hanyatt vágódva. Szerettem, mint karaktert és együtt éreztem vele, de nekem túlságosan is szentfazék volt. Mármint... a szörnyetegtől azt várná az ember, hogy egy dinamikus, érdekes karakter legyen, akinek a lelkében fény és sötétség egyaránt megtalálható, és én személy szerint az ő személyiségfejlődését szeretem a legjobban az eredeti mesében. Tamlin viszont az elejétől kezdve tökéletes. A külseje, a viselkedése, a nézetei, minden purrrrrfect. Az egyedüli szörnyszerű jellemvonása az alakváltási képességében van, és még az se igazán meggyőző, hiszen ez nem átok, hanem éppen ellenkezőleg.

El is érkeztünk az én fő problémámhoz. Számomra ez a könyv nem Szépség és szörnyeteg retelling. Igen, nyomokban felfedezhető benne a mese, van néhány utalás, de ez a verzió minden felelősséget levesz a szörnyeteg válláról, és az átkot csak a főgonosz romlottságának a számlájára írja. Tamlin karaktere pedig ezzel annyival laposabbá válik! Nincs személyiségfejlődés, nem mozdul a karaktere sehova, és ezzel sokkal kevésbé volt érdekes számomra, mint amennyire lehetett volna, ezt pedig sajnáltam.

forrás

Viszont, azt meg kell hagyni, hogy mindannak ellenére, hogy a két főszereplőnkkel bizony voltak problémáim, a romantikus jeleneteik szépen sikerültek. Sarah J. Maas tökéletesen keverte a tündérmesés, habos rózsaszín feelinget a kicsit "földhözragadtabb" momentumokkal, ami így nem ütött el túlságosan a fantasy világtól sem, illetve az olvasó se kapott cukorbetegséget a romantikától. Ez nem YA retelling, emberek, sokkal inkább sorolnám a New Adult regények közé korosztály-ügyileg.

Rég fordult már elő ilyen velem, de ebben a könyvben a mellékszereplők voltak azok, akiket igazán kedveltem. Ott volt például Lucien, Tamlin barátja/kémje/ épp mikor mije, aki egymagában sokkal érdekesebb volt, mint a két főszereplő együttvéve. Imádtam a humorát, a háttértörténetét, és kb. az összes megnyilvánulását. Nagyon remélem, hogy sokat látjuk még, és esetleg kap egy saját könyvet, mert ő volt a kedvencem!

“Do you ever stop being so serious and dull?"
"Do you ever stop being such a prick?" I snapped back.
Dead—really, truly, I should have been dead for that.
But Lucien grinned at me. "Much better.”

Aztán ott van Rhysand, az ügyeletes szexi fekete bárány. Damon Salvatore jutott róla eszembe a Vámpírnaplókból (a sorozatból, nem a könyvekből, azokat nem olvastam). Zsebi már előre figyelmeztetett: "Rhysandot imádni fogod. Akkora köcsög." Tényleg az, és tényleg bírtam. Nem tudom, ez mit árul el az én lelkivilágomról, de hát istenem. Viszont annak ellenére, hogy Rhysand eszelősen szórakoztató, nagyon nem szeretném, ha az elkövetkezendőkben szerelmi háromszög alakulna ki! Azon túl, hogy égő tűzzel gyűlölöm a szerelmi háromszögeket, az egész első könyv értelmét vesztené.

A panaszáradat ellenére azonban, élveztem a könyvet. Olvastatta magát, elbűvölt, feldühített, kíváncsivá tett. Annyit mindenképpen elmondhatunk róla, hogy rengeteg érzelmet kiváltott belőlem. Abszolút megértem, miért imádják olyan sokan, és ha nálam nem is vált kedvenccé, azért mindenképpen érdekel a következő rész, ami most májusban érkezik, és A Court of Mist and Fury címet viseli. Várom is, meg nem is. Ez főként annak tudható be, hogy a szenzoraim szerelmi háromszög veszélyt jeleznek. Nos, majd meglátjuk, mi lesz belőle!

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Tamlin x Feyre közös jelenetei, illetve Lucien megjelenései
Kedvenc karakter: Lucien