Disney Booktag

Hello népek!

Rég volt már booktag, meg az utóbbi napokban én is elhallgattam egy cseppet, de ez csak amiatt van, mert nagyban olvasok és közben egy bejegyzéssel küzdök, ami nagyon nehezen akar összejönni, meg persze készül a havi top10 is. Addig pedig, hogy elüssük az időt, íme a Disney Booktag, mert mesékből sose lehet elég!

1. The Little Mermaid - A kis hableány
Egy "partra vetett hal" - egy karakter, aki szerinted nem igazán illik bele az író által megteremtett világba.

Peeta Mellark, egyértelműen. Nem volt semmi bajom a gyerekkel, sőt, igazából értékeltem, hogy Collins egy másfajta hőstípust akart megjeleníteni azzal, hogy Peetát ilyennek alkotta meg, de mindig az volt az érzésem, hogy nagyon kilóg abból a kegyetlen világból, ami az Éhezők viadalát jellemzi. Egyszerűen csak nem tudtam elhinni a srácot.


2. Cinderella - Hamupipőke
Egy karakter, aki jelentős átalakuláson megy keresztül

A legnagyobb karakterfejlődés, ami eszembe jut, az Macé a Tündérkrónikák sorozatból. Egy rózsaszín cicababaként kezdi, és igazi harcossá válik az öt könyv alatt (az Iced-ot és Burned-öt most hagyjuk inkább). Annál is inkább zseniális, mert nagyon hihetően van megjelenítve. Fokozatos, lassú, de határozottan észrevehető átalakulás, ami annak köszönhető, hogy Mac mennyi mindenen keresztülment a történet folyamán.
Hamupipőkével ellentétben, ez nem varázsütésre történt, de pont ez volt benne a legjobb.

3. Snow White - Hófehérke
Egy könyv eklektikus szereplőgárdával

Sok ilyen van, de ami így hirtelen eszembe jut, az Laini Taylor: Füst és csont leánya.

Nem csak a világfelépítés, de a karakterek forgataga is lenyűgöző ebben a könyvben. Rengeteg féle-fajta szereplő megjelenik a történet folyamán, akiket többségében nagyon könnyű megszeretni, éppen ezért vagyok annyira kiakadva a végén!
Az nagyon nem volt szép!



4. Sleeping Beauty - Csipkerózsika
Egy könyv, ami igencsak altató hatással volt rád

Ally Condie: Matched

Hát, én halálra untam ezt a könyvet! Rohadtul semmi nem történik benne, és ami mégis, az meg csak felidegesít. A karakterek interakcióját még csak nyomon se követhetjük, mert Cassia végeérhetetlen belső monológjaiból derül ki, hogy egyáltalán volt olyan.
Egy igen vékony könyvről beszélünk, de majd' egy hónapba telt a befejezése, mert úgy kellett rávennem magam.

5. The Lion King - Az oroszlánkirály
Egy karakter, akit trauma ért gyerekkorában

Na, ebből aztán van rengeteg. Mondjuk legyen Sienna Lauren, Nalini Singh Psy-Changeling sorozatából.

Az elég nagy trauma, ha az anyád öngyilkos lesz, téged a legkegyetlenebb katonai stratéga kínoz khmm képez ki a személyes gyilkológépének, és szembe kell nézned a ténnyel, hogy valószínűleg a felnőtt kort se éred el, mert hamarabb fogsz spontán öngyulladni a képességed miatt?

6. The Beauty and the Beast - A szépség és a szörnyeteg
Egy szörnyen nagy könyv, amitől az elején megijedtél, de aztán mégis szeretted a történetet

Egyértelműen a Nyomorultak, Victor Hugótól. Szerintem az egyik legnagyobb könyv, amit valaha olvastam, ha nem a legnagyobb, bár versenybe száll vele az Anna Karenina és A gyűrűk ura is.
Viszont a Nyomorultak volt az egyetlen, amitől valóban megijedtem. Ugyanis utána kiselőadást kellett belőle tartanom, vagyis időre ment a dolog. De a végén minden jól sült el, mert imádtam a könyvet. Mai napig az egyik kedvenc klasszikusom. Ugyanezt nem mondhatom el Annácskáról, akinek nem túl kedves és nyomdafestéket határozottan nem tűrő becenevet adtam, mert annyira jól kijöttünk.

7. Aladdin
Egy karakter, akinek teljesül a kívánsága

McKayla Lane a Tündérkrónikák sorozatból, újfent. Egy rózsaszín mániás barbie baba indul útnak Georgiából, hogy megtalálja a nővére gyilkosát, de Dublinban sokkal több várja, mint amiről valaha is álmodott (vagy rémálmodott).
Jóval később ugyan megleli a gyilkost, de az ár, amit fizetnie kell a tudásért annyira magas, hogy majdhogynem nem éri meg.



8. Mulan
Egy karakter, aki nem az, akinek mutatja magát

Trent Emerson a Tíz apró lélegzetből. Na, ő határozottan nem az, akinek mutatja magát, bár teljesen más értelemben, mint Mulan, akit egyébként abszolút imádok.

Trenttől viszont a hideg kiráz. Mondjon nekem bárki bármit, az a srác súlyos eset és a könyv vége teljesen kiverte nálam a biztosítékot.


9. Toy Story
Egy könyv, amelynek bárcsak életre kelnének a szereplői

Uhh, ez nehéz. Rengeteg könyv van, akinek a szereplőivel imádnék találkozni élőben! Például Merittel a Chicagoland vámpírjai sorozatból tuti nagy spanok lennénk! De ugyanígy említhetném A gyűrűk urát, Meg Cabot Mediátor sorozatának szereplőit - különösen Jesse-t! - vagy Rick Riordan Villámtolvaját, ami tele van fantasztikus karakterekkel. Hogy Erin Morgernstern Éjszakai cirkuszáról már ne is beszéljünk! Te jó ég, de jó lenne!

Ehh, álmodik a könyvmoly...

10. Disney Descendants - Utódok
Kedvenc főgonoszod, ellenséged, vagy erkölcsileg romlott szereplőd

Murtagh Christopher Paolini Örökség tetralógiájából. Bár őt előbb nevezném a körülmények áldozatának, de még így sem egy túl nemes személyiség. Ettől függetlenül, szerintem nagyon szerethető.

Ha igazi főgonoszt akartok, akkor pedig Jack Randall az Outlanderből. Ő olyan értelemben kedvenc főgonosz, hogy magam alá csinálok tőle, annyira jól van összerakva, annyira félelmetes és ami még ennél is parább: valódi. Legalábbis annak érződik. Nem esik nehezemre elhinni, hogy ilyen kifacsart emberi lények léteznek, és amikor ez eszembe jut, legszívesebben rögtön bebújnék a takaróm alá és magamhoz ölelném a kutyámat. Én, a hős.


Ennyi lett volna Disney Booktag, remélem tetszett. Ha ti is kitöltenétek, vigyétek csak nyugodtan. :) Egyébként csak nekem esett rosszul, hogy Pán Péter kimaradt? *wink, wink, nudge, nudge*

forrás (angol)

A tag-et - mint mindig - köszönöm a Kis Könyves Bloggerek csoportnak! Az alábbi linkekre kattintva hozzájuk is bekukkanthattok.

Miért nincs kedvenc könyvem? Illetve, miért van belőle túl sok?

Amikor egy olyan emberrel beszélgetek, aki nem tudja rólam, hogy betegesen rajongok a könyvekért (főként ismeretleneknél áll fenn, miután a legtöbb ember körülöttem tökéletesen tisztában van vele), és valahogy mégis szóba kerül, az első kérdés, amit nekem szegeznek, hogy mi a kedvenc könyvem. Utálom ezt a kérdést.
És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

De az okán még sose gondolkodtam el úgy istenigazából. Elintéztem annyival, hogy mert nem tudok választani, és kész. Dolgozd fel, engem meg hagyjál olvasni. (Az udvarias a középső nevem.)
Aztán egyik este a pinterestet böngészve - amire csak egy egészen hangyabokányit kattantam rá - megvilágosodtam!



Hiszen mitől válik kedvenccé egy könyv? Miért szeretünk meg valamit annyira irreálisan, hogy rongyosra olvassuk és fejből idézünk belőle? Hogy betéve tudjuk az egész történetet és mégis elakad a lélegzetünk egy-egy fordulatnál?

Miben áll a varázslat?

Ugyanis legyünk őszinték: örök kedvencet nem általános érvényű esztétikai eszmék alapján avat az ember. Hiába könnyfakasztóan tökéletesek azok a hexameterek az Íliászban, nem azt fogom levenni a polcról, amikor általános ember-iszonyom támad és úgy érzem, az egész világ összeesküdött ellenem. Vagy ha mégis azt venném le, az nem a tökéletes hexameterek, vagy a világirodalmi értéke miatt lenne.

Annak még lehet logikus oka, ha valaki jónak tart egy könyvet. De ha a kedvence lesz? A remek érvek talán megtéveszthetnek a felszínen, de tévedés ne essék: ez egy mindenféle ésszerűséget nélkülöző, személyre szabott apró csoda. (Pardon, estére valahogy mindig nyálas hangulatba kerülök, de véleményemet fenntartom.)

Ez azonban még nem magyarázza meg, miért olyan eszelősen nehéz, sőt egyenesen lehetetlen választani.

Kering mostanában az a híres mondás az interneten, hogy egy könyvmolyt arra kérni, hogy nevezze meg a kedvenc könyvét olyan, mintha egy anyát kérnél arra, hogy válasszon kedvencet a gyerekei közül. Tetszett az analógia, de valahogy úgy éreztem, nem ragadja meg a lényegét a problémának.

Ugyanis én nem egyformán szeretem a könyveimet. Én mindegyiket máshogy szeretem. Éppen ezért, a hangulatom is nagyban befolyásolja azt, hogy épp mit kapok le a polcról az adott pillanatban. Mást olvasok, ha szomorú vagyok, mást ha boldog, mást ha kimerült. És ez teszi annyira nehézzé a választást. Ráadásul minél többet olvas az ember, a helyzet annál reménytelenebbé válik.

De ez talán nem is baj. Elvégre a "reménytelen" ebben az esetben azt jelenti, hogy egyre több és több felejthetetlen élménnyel gazdagodunk. És ugyan miért kéne rangsorolnod ezeket az élményeket?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz dolog, ha a könyvmolynak van egy kedvence, ami mind fölött áll. Csak azt, hogy nem gond - sőt, teljesen normális - ha nincs.

A lényeg, hogy olvasni jó.
Jót olvasni felér egy csodával.
Minden más csak részletkérdés.

Nektek van kedvenc könyvetek? Ha igen, ti hogy választottatok?