Totally Should Have Book Tag

Hello népek!

Ezúttal egy book taggel jövök, ugyanis Zsebi, a Maybe I'm a Bookworm bloggerinája és virtuális bajtársam a késő esti szenvedésfesztekben, amiket tanulás címen művelünk, kihívott rá még ezermillió éve (oké, szóval gyakorlatilag két hete), én meg jól elfeledkeztem róla. De szerencsére tegnap becsapott a mennykő, így most itt vagyok - bár eléggé kétségbevonható elmeállapotban - és itt van a Totally Should Have névre hallgató book tag, amiben végre kisóhajtozhatom magam kívánság ügyileg. Már csak a hullócsillag hiányzik.

Szóval vágjunk is bele!

1. Bárcsak kapott volna folytatást!

CALDERON!
Jó, szóval elvileg jön majd valamikor egy harmadik könyv, de ami engem illet, nem tud elég gyorsan érkezni! Nagyon imádtam az első két részt, és bár kaptunk valamiféle lezárást, nekem ez közel sem elég. Nagyon szeretném már viszontlátni Tainát és Calderont, ezúttal már mint házaspárt, hogy lássuk, igaza lesz-e Oregonnak, és darabjaira szedik-e a galaxist családi veszekedés közben.

2. Bárcsak lenne egy spin - off sorozata!

Rengeteget törtem ezen a kérdésen a fejem, de csak egyetlen válasz jutott eszembe. Bár Jeaniene Frost Night Huntress szériájának két spin off sorozata is van, Ian könyvével még lóg nekem az írónő!

3. Bárcsak több könyvet írna!

Ezen gondolkodnom se kellett, egyértelműen Erin Morgenstern mellett teszem le a voksom! Az Éjszakai cirkusszal teljesen elvarázsolt, de azóta semmit nem láthattunk tőle, amit rendkívüli módon sajnálok, ugyanis azt a könyvet nagyon a szívembe zártam.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!

 

forrás

Hermione és Ron a Harry Potter sorozatból. Számomra egyáltalán nem működött, és bizony utólag Rowling is bevallotta, hogy talán nem volt a legjobb ötlet. Mondjuk én Dracot és Hermionét shippelem, ami még eszementebb ötlet, de ez még nem változtat a tényen, hogy Ron és Hermione nem egymáshoz valók. Nope. Akkor már inkább Krum.

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!

Huh, ez nehéz, mert alapvetően azt tartom, hogy még ha szívünk szerint jobb/rosszabb/más sorsot is kívántunk volna a szereplőknek, ha megváltozna, az már nem ugyanaz a könyv lenne. Ettől eltekintve, Philip Pullman Borostyán látcsövének a vége még hosszú évek távlatából is újra és újra összetöri a szívem, hacsak rágondolok. Will és Lyra nem ezt érdemelték! Azzal együtt, hogy nem változtatnám meg a végét, ha módom lenne rá, ez örökké fájni fog, és nem tudom nem azt kívánni, bár máshogy ért volna véget a trilógia.

6. Bárcsak film készülne belőle!

Hajjaj, vigyázz mit kívánsz!
A film adaptációk igencsak kétélű fegyverek, főleg manapság. Azért szerintem a Lélektelenből a megfelelő castinggal, igencsak zseniális, szórakoztató filmet lehetne összehozni. De ahhoz tényleg nagyon jó színészek kellenének.

7. Bárcsak sorozat készülne belőle!

 

forrás

Marissa Meyer Holdbéli krónikáiból szerintem remek sorozat válhatna! Miután a különböző mesék hőseinek szálai folyton keresztezik egymást, így kiváló alapanyag, csak egy bravúros forgatókönyvíró kéne hozzá. Ideje megtörni a Once Upon a Time egyeduralmát a sorozat retellingek birodalmában! Én tuti megnézném.

8. Bárcsak egy szemszögből íródott volna!

Nem tudom, ez mennyire ér, hiszen a Breakable csak a kiegészítő kötete az Easynek (Tammara Webber), de annak a könyvnek nem szabadna léteznie. Én félúton abbahagytam, mert egyrészt halálra untam, másrészt nem akartam, hogy a maradék Lucasszal kapcsolatos illúzióimat is lerombolja. Sokan szerették, de szerintem kár volt erőltetni.

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!

 

ebből...

...ez lett

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Na, nem az eredetinek, mert az könnyfakasztóan gyönyörű. Hanem a magyarnak, ami valami vállalhatatlan borítóval és feleakkora méretű puhaborítós kiadásban látott napvilágot, mint az egy, ami az eredetit tükrözi és csak keményborításban jelent meg. Jó, mi? Remekül mutatnak egymás mellett. Arról már ne is essen szó, hogy amúgy televolt nyelvtani hibával a belső tartalom is. Magát a sztorit imádom, de a Vér és csillagfény napjai ahogy kinéz... hát fáj.

10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!

Chloe Neill külföldön nagy sikernek örvendő sorozata, a Chicagoland vámpírjai itthon csak két részt ért meg (a szívás - kac kac kukac - az, hogy pont a harmadikban indul be a sztori), de igazán sajnálom, hogy nem az eredeti borítóval  jelentek meg, ugyanis a magyar verzió a vállalhatatlan határát súrolta.

11. Bárcsak ne is folytatódott volna!

Most fogtok megölni.
Cassandra Clare: A végzet ereklyéi sorozat
Többször kifejtettem már, de szerintem meg kellett volna hagyni trilógiának. Az Üvegvárosban el lettek varrva a szálak, kerek egész volt a sztori, de nem, mert kellett nekünk a négy... meg az öt, meg a hat. Isten tudja, hány árnyvadászos könyv van már, én belefáradtam a követésébe. Egyszerűen képtelen vagyok lelkesedni a sorozat iránt, pedig régen tényleg szerettem. De a Bukott angyalok városa maradandó sebet ejtett. Pláne most, hogy mindenki meg van őrülve a Lady Midnightért, aminek a borítója egyébként tényleg kivételesen gyönyörű lett, én meg csak vonogatom a vállam, hogy hát jó...

12. Hívj ki valakit!

A kihívottam nem más, mint Ivy Macgregor, mert rég láttam nála már book taget, és épp itt az ideje. Tavasz van, ébredés a téli álomból, meg miegymás. Ivy, tiéd a pálya! ;)


Nos, ennyi lett volna a Totally Should Have book tag, remélem tetszett! Ha esetleg kedvet kaptatok hozzá, nyugodtan vigyétek és töltsétek ki ti is, vagy akár válaszoljatok itt lenn a kommentekben, illetve a chaten a jobb oldali menüsorban.

Üdv,

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses

Kiadó: Bloomsbury Children's
Oldalszám: 416

 A thrilling, seductive new series from New York Times bestselling author Sarah J. Maas, blending Beauty and the Beast with faerie lore.

When nineteen-year-old huntress Feyre kills a wolf in the woods, a beast-like creature arrives to demand retribution for it. Dragged to a treacherous magical land she only knows about from legends, Feyre discovers that her captor is not an animal, but Tamlin—one of the lethal, immortal faeries who once ruled their world.

As she dwells on his estate, her feelings for Tamlin transform from icy hostility into a fiery passion that burns through every lie and warning she's been told about the beautiful, dangerous world of the Fae. But an ancient, wicked shadow grows over the faerie lands, and Feyre must find a way to stop it... or doom Tamlin—and his world—forever.

Egy borzongató, elragadó új sorozat Sarah J. Maas New York Times bestseller szerzőtől, amelyben a Szépség és Szörnyeteg találkozik a tündérek világával.
Nemsokkal azután, hogy a tizenkilenc éves Feyre megöl egy farkast az erdőben, egy szörny-szerű lény toppan be, megtorlást követelve a bűntettért. A szörnyeteg elhurcolja Feyrét egy pusztán legendákból ismert varázsvilágba, ahol semmi nem az, aminek látszik, és ahol kiderül, hogy a fogvatartója igazából nem is állat, hanem Tamlin, egy a nagyhatalmú és halálos halhatatlan tündérek közül, akik egykoron az emberi világot is irányították.
Azonban ahogy telnek a napok és Feyre egyre inkább beilleszkedik új életébe Tamlin birtokán, az érzései is változnak az irányába: jeges gyűlöletből tüzes szenvedély lesz, ami minden hazugságot és figyelmeztetést felemészt, amit a lány valaha hallott a gyönyörű, veszélyes tündérek világáról. Azonban egy ősi, gonosz árnyék növekszik Feyre új otthona felett, és rá hárul a feladat, hogy megállítsa... mielőtt az Tamlin és az egész világ végét jelentené.
(saját fordítás)

Sarah J. Maas másik sorozatával enyhén szólva is problematikus a kapcsolatom, így igen sokáig halogattam ezt a könyvet, annál is inkább, mert Szépség és szörnyeteg retellingként emlegették mindenhol, azokkal meg különösen kritikus szoktam lenni, miután nagyon-nagyon imádom azt a mesét. Szóval akartam is olvasni ezt a könyvet, meg nem is. De esélyem se volt, hiszen egyesek (khmm khmm... Zsebi... khmm khmm) olyan szinten megszállottak, hogy minden rábeszélési módszert bevetettek a siker érdekében.

Talán nem meglepő, ha azt mondom, igencsak vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Sarah J. Maas könyvei valahogy mindig igazi hullámvasutak a számomra: egyik pillanatban utálom, a másikban imádom őket, és egy kicsit így voltam az A Court of Thorns and Roses esetében is.

A világ viszonylag egyszerű, legalábbis első látásra. Az emberi világot és Prythiant, a tündérek birodalmát egy fal választja el egymástól, és a viszonylagos nyugalmat a véres háborúk utáni békeszerződés biztosítja a két faj között, de az évszázados gyűlöletet még az érintkezés hiánya se tudta eltörölni, sőt.
De a falon túl sincs minden rendben, hiszen Prythiant veszély fenyegeti, amit ha nem állítanak meg, nem csak a tündérek, de az emberek világa is összeomlik. Egyszerű felállás, de jól működött. A tündérek világa gyönyörű, néhol már kicsit talán túl is volt csicsázva, de elég hamar kiderül, hogy valami nyilvánvalóan nem stimmel, és ezt a szálat az írónő nagyon szépen kibontja. Viszont pontosan itt van elásva az egyik legnagyobb problémám is. Erre mindjárt ki is térek.

forrás

Előtte viszont érdemes pár szót szólni a szereplőkről. Feyrevel nagyjából ugyanazt a táncot jártuk el, mint anno az Üvegtrónban Laenával. Az elején kedveltem, meg megértettem a motivációját, együttéreztem vele, és így tovább, aztán amint felbukkant a csúf gonosz hókuszpók khmm "szörnyeteg" hogy elrángassa azért, mert megölte egy alattvalóját, Feyrenél mintha elmentek volna otthonról. Nekem meg innentől fogva igen gyakran viszketett a kezem a péklapát után, ugyanis annyira tipikusan ostoba döntéseket hozott, amitől a hajam égnek állt.

Csak egy példa: ugye a tündérek kvázi lenézik a halandókat, és Feyre egy olyan helyre került ami hemzseg a tündérektől, akikkel szemben semmi esélye, hiszen erősebbek, gyorsabbak és csomó trükk van a tarsolyukban. Egy este hatalmas banzáj van a palota közelében, és Tamlin nyilvánvalóvá tette, hogy nincs meghívva. Nagyjából három különböző ember három különböző képpen magyarázza el a leányzónak, hogy nem jó ötlet kitenni a lábát a szobából, mert nem biztonságos. De neeem, hiszen mit neki párszáz csingiling, aki a hátsó kertben tart grillpartit. Kettőt találhatsz, mit csinál.

És ha mindez nem lenne, elég még sötét is mellé. Persze, azt tudjuk, hogy sose kapott megfelelő oktatást, hiszen az apja tönkrement, mikor még kislány volt, és utána már  nem volt pénzük tanárra, és nem is ezzel van a gond, hanem azzal, hogy természetes intelligenciája nincs. A rejtvény, amit a főgonosz adott neki olyan egyszerű volt, hogy még a végére se értem, már rájöttem! Pedig ha valaki, hát én totál béna vagyok a rejtvényekben. Feyrenek persze nem esett le, mert akkor a könyv utolsó száz oldala nem létezett volna. Ekkor már a hajamat téptem. Csoda hogy nem fosztott csirkeként rohangálok manapság, ez a könyv annyira kikészített idegileg helyenként.

Tamlin, a "szörnyetegünk" egész kedvelhető, de nem vagyok tőle annyira hanyatt vágódva. Szerettem, mint karaktert és együtt éreztem vele, de nekem túlságosan is szentfazék volt. Mármint... a szörnyetegtől azt várná az ember, hogy egy dinamikus, érdekes karakter legyen, akinek a lelkében fény és sötétség egyaránt megtalálható, és én személy szerint az ő személyiségfejlődését szeretem a legjobban az eredeti mesében. Tamlin viszont az elejétől kezdve tökéletes. A külseje, a viselkedése, a nézetei, minden purrrrrfect. Az egyedüli szörnyszerű jellemvonása az alakváltási képességében van, és még az se igazán meggyőző, hiszen ez nem átok, hanem éppen ellenkezőleg.

El is érkeztünk az én fő problémámhoz. Számomra ez a könyv nem Szépség és szörnyeteg retelling. Igen, nyomokban felfedezhető benne a mese, van néhány utalás, de ez a verzió minden felelősséget levesz a szörnyeteg válláról, és az átkot csak a főgonosz romlottságának a számlájára írja. Tamlin karaktere pedig ezzel annyival laposabbá válik! Nincs személyiségfejlődés, nem mozdul a karaktere sehova, és ezzel sokkal kevésbé volt érdekes számomra, mint amennyire lehetett volna, ezt pedig sajnáltam.

forrás

Viszont, azt meg kell hagyni, hogy mindannak ellenére, hogy a két főszereplőnkkel bizony voltak problémáim, a romantikus jeleneteik szépen sikerültek. Sarah J. Maas tökéletesen keverte a tündérmesés, habos rózsaszín feelinget a kicsit "földhözragadtabb" momentumokkal, ami így nem ütött el túlságosan a fantasy világtól sem, illetve az olvasó se kapott cukorbetegséget a romantikától. Ez nem YA retelling, emberek, sokkal inkább sorolnám a New Adult regények közé korosztály-ügyileg.

Rég fordult már elő ilyen velem, de ebben a könyvben a mellékszereplők voltak azok, akiket igazán kedveltem. Ott volt például Lucien, Tamlin barátja/kémje/ épp mikor mije, aki egymagában sokkal érdekesebb volt, mint a két főszereplő együttvéve. Imádtam a humorát, a háttértörténetét, és kb. az összes megnyilvánulását. Nagyon remélem, hogy sokat látjuk még, és esetleg kap egy saját könyvet, mert ő volt a kedvencem!

“Do you ever stop being so serious and dull?"
"Do you ever stop being such a prick?" I snapped back.
Dead—really, truly, I should have been dead for that.
But Lucien grinned at me. "Much better.”

Aztán ott van Rhysand, az ügyeletes szexi fekete bárány. Damon Salvatore jutott róla eszembe a Vámpírnaplókból (a sorozatból, nem a könyvekből, azokat nem olvastam). Zsebi már előre figyelmeztetett: "Rhysandot imádni fogod. Akkora köcsög." Tényleg az, és tényleg bírtam. Nem tudom, ez mit árul el az én lelkivilágomról, de hát istenem. Viszont annak ellenére, hogy Rhysand eszelősen szórakoztató, nagyon nem szeretném, ha az elkövetkezendőkben szerelmi háromszög alakulna ki! Azon túl, hogy égő tűzzel gyűlölöm a szerelmi háromszögeket, az egész első könyv értelmét vesztené.

A panaszáradat ellenére azonban, élveztem a könyvet. Olvastatta magát, elbűvölt, feldühített, kíváncsivá tett. Annyit mindenképpen elmondhatunk róla, hogy rengeteg érzelmet kiváltott belőlem. Abszolút megértem, miért imádják olyan sokan, és ha nálam nem is vált kedvenccé, azért mindenképpen érdekel a következő rész, ami most májusban érkezik, és A Court of Mist and Fury címet viseli. Várom is, meg nem is. Ez főként annak tudható be, hogy a szenzoraim szerelmi háromszög veszélyt jeleznek. Nos, majd meglátjuk, mi lesz belőle!

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Tamlin x Feyre közös jelenetei, illetve Lucien megjelenései
Kedvenc karakter: Lucien

Liebster Blog Award 2.0

Tavaszra várós szép jó napot mindenkinek!

Engem is elért a Liebster Blog Award - újból -, méghozzá ezúttal Hédi (és Kíra), a Thinking About You bloggere jóvoltából, aki volt olyan kedves, és többek között nekem is tovább adta a díjat. Innen is köszönöm. :)

De mi is ez a díj?
Ez egy online díj, amit a bloggerek egymásnak adnak tovább, és a cél, hogy jobban megismerjük mi is egymást, illetve természetesen az olvasók is minket, és a blogunkat. A liebster egy német szó, és jelentése kedves, értékes.

A szabályok:

1. Linkeld be a blogger oldalát és köszönd meg neki, hogy gondolt rád.
2. Jelölj maximum 11 embert, akinek tovább adod és linkeld be az ő oldalaikat is.
3. Válaszolj a jelölőd által feltett 11 kérdésre, illetve írj 11 érdekességet saját magadról.
4. Tegyél fel te is 11 kérdést, amire aztán a te jelöltjeidnek kell válaszolniuk.

A kérdések:

1. Ha el kéne töltened egy wellnesshétvégét valamelyik főgonosz karakterrel, kivel mennél el?
Hugh D'Ambray ér (Ilona Andrews: Kate Daniels sorozat)? Nem feltétlenül nevezném főgonosznak, inkább a főgonosz harci kutyájának, de ritka nagy s*ggfej, szóval szerintem simán elcsúszik. Arról nem beszélve, hogy bár elviselhetetlenül arrogáns, manipulatív és valószínűleg egy szociopata, de milyen jól nézhet már ki a jakuzziban...

2. Ha egy nyilvános karaoke bárban kéne elénekelned a Titanic főcímdalát egy könyves karakterrel, kit választanál?
Egyértelmű, hogy Gwent az Időtlen szerelem trilógiából! Elvégre neki aztán van tapasztalata a karaokéval, hiszen előadta a Macskák főcímdalát egy 18. századi soiréén, ráadásul még be is volt csiccsentve. És még így is összehozta. Ha karaokézni kell, senki mással nem tenném szívesebben, mint magával a marcipánszívű mesterrel. (Remélve, hogy Xemerius és Mr. Gollam is felbukkan, hogy feldobja az esténket.)

3. Ha választanod kéne egy jófiú és egy rosszfiú között, akkor kivel lovagolnál/motoroznál el a naplementében?
Konkrét könyves szereplőt kéne választanom, vagy csak a két sztereotípia között kell döntenem? Na jó, konkrét szereplőt úgyse tudnék, mert háremet tartok. Miután rettegek a motoroktól, és mostanában kicsit besokalltam a rosszfiúktól, inkább a jófiút választanám. Szörnyen unalmas vagyok, tudom. De azt vettem észre, hogy a "jófiú" álarc alatt ugyanúgy több rejlik, mint a Danny Zuko klónok alatt, és az is lehet legalább olyan érdekes. Szóval ja, szőkeherceg fehér lovon forever. Nem, igazából ne legyen szőke. Azokkal csak a baj van. De a pacit elfogadom.

4. Egy disztópia, vagy egy történelmi romantikus főszereplője lennél szívesebben?
Jó kérdés. Először majdnem rávágtam, hogy történelmi romantikus, elvégre egy disztópiában való szereplés nem épp egy életbiztosítás. Aztán rájöttem, hogy igencsak hiányolnám a farmeremet, a rock zenét, és a szavazati jogomat. (Bár lehet, hogy ezek a disztópikus világban se lennének elérhetőek, attól függ, melyikről van szó.) De ettől függetlenül nem égek a vágytól, hogy behajítsanak egy éhezők viadalába, vagy a Tiszták vérfagyasztó, sötét világába. Szóval azt hiszem, attól függ, hogy melyik disztópiáról beszélünk, és hogy a történelmi romantikusban milyenek a körülményeim, és mennyire vagyok kiszolgáltatva, mint nő.

5. Ha beleírnának egy regénybe jó, vagy gonosz karakter lennél?
Valószínűleg jó, de szívesebben lennék gonosz. Az igazán jó gonosz karakterek mindig olyan érdekesek. (Szedek rá gyógyszert.)

6. Melyik a kedvenc könyves instagram képed?
Hát ööö... nem vagyok egy nagy instagramos, általában nem könyves képeket posztolok, és nem is olyanokat nézegetek, szóval passzolnék. :)

7. Milyen vadon élő állat lennél?
Delfin.

8. Ha szerepelhetnél egy romantikus vígjátékban ki játszaná a palit/csajt, akivel összeborulsz a végén?
Chris Hemsworth. Nem hiszem, hogy ez bővebb magyarázatra szorulna. xD

9. Életed legfurcsább könyves élménye?
Volt néhány. Most így kapásból James Joyce: A Portrait of the Artist as a Young Man jut eszembe. Egyetemre kellett, de nem igazán tudtam mit kezdeni vele. Sőt, még azt se tudom eldönteni, hogy igazából tetszett-e. Valamikor az Ulyssesnek is neki fogok esni, szerintem akkor majd trónfosztásra kerül sor ezen a téren, de addig marad ez.

10. Ha bármelyik könyves hős/hősnő lehetnél, ki lennél?
Hmm, ez nehéz kérdés. Szívesen lennék Annabeth a Percy Jackson sorozatból. Bírom a csajt, mert veszettül okos, és ráadásul mindenféle eszelős kalandba keverednek Percyékkel, viszont valahogy mindig megússzák egy darabban, ami azért, lássuk be, nem hátrány.

11. Mi a véleményed a filmadaptációkról?
Szeretem őket. Mindig várom a kijövetelét, és mindig próbálok fair módon hozzáállni. A változtatásokat is megtanultam lekezelni nagyrészt, de ha túl messzire mennek és ész nélkül esnek neki az alapanyagnak, akkor azért leszáll a vörös köd. (khmm khmm Shadowhunter sorozat khmm khmm) Mindenesetre szerintem jó, hogy vannak, mert így más lencsén keresztül is megtapasztalhatjuk kedvenc történeteinket.

11 érdekesség magadról:

Nem tudom, hogy ezek a random tények kinek mennyire lesznek érdekesek, de ám legyen.

1. Nagyon válogatós vagyok. Még most is csomó mindent nem eszek meg, pedig kiskorom óta sokat fejlődtem.
2. Rosszul vagyok a szamárfülektől könyveken és füzeteken egyaránt.
3. Ha fáradt vagyok, rajzfilmeket nézek (általában Bolondos dallamokat, de befigyel a Disney is).
4. A legtöbb dolgot az utolsó pillanatra hagyom.
5. Utálom a horror filmeket, de könyvekben elvagyok a műfajjal.
6. Imádom a röhejes szóvicceket. Minél rosszabb, annál jobb. (Bár ez már valószínűleg feltűnt, ha olvassátok a blogot)
7. Néha csak azért nem olvasom el a következő részét egy sorozatnak, mert tudom, hogy még nem jelent meg az azutáni. (Nem, egyáltalán nincs értelme, ne is keress benne.)
8. Állandóan újraolvasok, de sehol nem szoktam jelölni, mert általában csak a kedvenc jeleneteimet keresem ki, hogy jobb kedvre derítsenek
9. Gyűlölök fényképezkedni
10. Félek a szöcskéktől, tücsköktől, és úgy általában minden rovartól ami nagyot ugrik
11. Utálom a spoilereket, de a könyvek utolsó oldalát mindig elolvasom előre.

Nos, ennyi lett volna a második köre a Liebster Blog Awardnak, a kérdéseket köszönöm Hédinek és Kírának. Miután egyszer már tovább adtam, most nem jelölnék senkit, és így kérdéseket se fogok írni. Szerintem már amúgy is megkapta mindenki körülöttem, legalább egyszer. :)

Kérdés, kérés, óhaj-sóhaj esetén írjatok nekem bátran kommentekben, a chaten, vagy a Kapcsolat címszó alatt felsorolt elérhetőségeim egyikén! Nem harapok :)

Üdv,

Bleeding Bride borítóleleplezés és nyereményjáték

Sziasztok!

Mostanában kicsit elmaradtak a borítóleleplezések, de így a tavasz örömére most itt van egy. A Prológus bloggereivel karöltve Bleeding Bride készülő regényének borítójáról rántjuk le a leplet, és egyúttal játszani hívunk titeket!

A könyv adatai:

Író: Bleeding Bride

Cím: Fekete fivérek

Kiadó: Underground (Második javított, bővített kiadás)

Várható megjelenés: 2016. május

Fülszöveg:

Lehunyt szemekkel, kitárt szívvel hallgatni a kopjafák történetét érzelmek kavalkádját váltja ki, a szánalom, a düh, a gyönyör és büszkeség csokrában eltűnik a halál gondolata, a múlt jelenné válik, a jövő pedig nem más, csak egy lidércnyomás. Sötét sorozat apró részletei, csillogó sikerekre boruló árnyékok, legjobb emberek gonosz oldala, fagyasztó hideg a legnagyobb hőségben. Kopjafák írott krónikája, patyolat lelkek memoárja, melynek minden rejtett sarka oly fekete, mint az éj.

Szerintem már maga a fülszöveg is csodálatosan rejtélyesen hangzik, de ha ez nem győzött volna meg, ízelítőként itt van néhány idézet a könyvből, az írónő jóvoltából:

"A szavak égetnek, sebeket ejtenek. Hiába szállnak el a hangok, a lélek vérzik oly soká tőlük, minden ott marad az elmében örökre és csak visszhangzik és visszhangzik."

"Az élet valódi, nem egy színdarab, és bármennyire koncentrált, még neki, az életművésznek sem sikerült átírnia a jeleneteket."

"Érdekes érzés itt állni, simogatni a fák rügyeit, a langyos tavaszi szelet, és csak nézni, figyelni. Figyelni a napok pörgését, a percek súlytalan lebegésében, azon percekében, amelyek világokat változtatnak meg, rombolnak le, néha épp feledésbe torlaszolva azokat."

"A legjózanabb döntés ebben az őrült világban félni a szörnytől, de elfogadni és élvezni a fenséges lakomát, mit patyolat lelkekért kínál."

Gondolatok a borítóról:

Még nem olvastam az írónőtől, de a tartalom és az idézetek alapján remekül passzol a borító a történethez. Nagyon tetszik ez a narancsos, rozsdabarna színvilág, ami számomra az őszt idézi. Mindenképpen levenném a polcról, ha a könyvesboltban találkoznék vele.

Nyereményjáték:

A borítóleleplezés örömére egy nyereményjátékkal is készültünk nektek az írónő, Bleeding Bride jóvoltából. A Fekete Fivérek könyvön kívül további meglepetésekkel is gazdagodhat a játék végén a szerencsés, köztük egy igazán egyedi ajándékkal is, melyet a Z-art and Tattoo fog elkészíteni a nyertes számára. Mit kell tenned mindezekért a fantasztikus nyereményekért?

A jelentkezés fő feltétele egy általad fotózott kép. A Fekete fivérek egy karaktere szívesen tölti idejét egy számára megnyugtató hatású helyen és környezetben, amikor szeretne kicsit elvonulni a világtól, mi pedig arra lennénk kíváncsiak, hogy ti hol és milyen környezetben relaxáltok szívesen, hol töltitek az időtöket, ha egy kis csendre és nyugalomra van szükségetek a mindennapok zajában. Fotózzátok le ezt a helyet, ahol olvastok és nyugalomra leltek, majd küldjétek el a fotót bleedingbooks@gmail.com-ra. Az írónő Facebook oldalán fogja publikálni a beküldött képeket, majd indulhat a lájkvadászat, ugyanis a legtöbb lájkot kapó kép lesz a nyertes! Legyetek kreatívak, szárnyaljon a fantáziátok!

Továbbá ahhoz, hogy részt vegyél a játékban likeold a
Prológus (https://www.facebook.com/prologus),
Bleeding Bride (https://www.facebook.com/bleedingbride),
valamint a Z-art and Tattoo (https://www.facebook.com/Zartandtattoo) facebook oldalát.

A képeket egészen március 11-ig várja az írónő e-mail címére, addig kerülnek ki a Facebook oldalára is, majd 11-18 között indulhat a lájkolás a fantasztikus nyereményekért!

Véleményeteket szívesen várjuk blogjainkon és kommentben is!

Book Haul: Január - Február

Hello népek és hello tavasz!

Mint azt az évkezdő bejegyzésemben is írtam, új rovatot vezetek be a blogra, ami már több könyves bloggernél is bevett szokás, de én eddig értelmetlennek találtam. Ez pedig a Book Haul! Igazából könyves youtuberek nézése közben változott meg a véleményem, ugyanis rájöttem, hogy azon kívül, hogy így számon tudom tartani, mikor mit vettem, tök jó előzetes megérzéseket is meg tudok osztani veletek, amik aztán vagy bejönnek, vagy nem.
Így nem csak olvasás után, de olvasás előtt is tudunk könyvekről beszélgetni, hátha az idetévedők közül már olvasta valaki, vagy szeretné olvasni.
Úgyhogy térjünk is a tárgyra, nézzük miket szereztem be a 2016-os év első két hónapja alatt!

Miután karácsonyra csak könyvet kértem a családtól, így elég visszafogott voltam. Sőt, az volt a terv, hogy csak az egyetemre szükséges könyveket szerzem be, de persze ez nem így alakult, és megcsúszott a kezecském, amikor feltévedtem a bookdepository oldalára.

Íme a csoportkép, bár erről egy könyvnek sajnos le kellett maradnia, ugyanis Christos Tsiolkas: The Slap (magyar fordításban: A pofon) c. regényét befejeztem az alatt az egy hét alatt, ameddig otthon voltam, így már nem hoztam vissza magammal a kollégiumba. Mindenesetre képzeljük ide, ebben a kiadásban  van meg:

A The Slap és a fenti képen látható két regény is az egyetemre kellett, és ugyanarról a helyről szereztem be őket, ezért a megviselt kinézet. A Tsiolkas regénynek is meg van törve a gerince több helyen. Viszont a három könyvért fizettem 12 fontot, ami olyan 5000 forint körül van a jelenlegi árfolyam szerint. Ha Londonban jártok, és nem bánjátok, ha a könyv egy kicsit viseltes, tudom ajánlani a Skoob Books nevű könyvesboltot. Böngészni is egy élmény a plafonig zsúfolt könyvek kavalkádjában, de  konkrét címekkel is odamehettek. Bármit előkerítenek nektek, de komolyan. Pedig mentem már be hozzájuk fura listákkal.

Cormac Mccarthy regénye még olvasás alatt áll, de a másik kettőt már befejeztem. A My Brilliant Career nem igazán mozgatott meg, de Tsiolkas könyve igazán érdekes volt, még akkor is, ha a végére érve, meg voltam róla győződve, hogy nincsenek normális emberek ezen a földön.

És íme az utolsó két könyve, ami csak úgy "besikerült", de egyáltalán nem bántam meg! Mindkettő le volt értékelve a Bookdepository-n, szóval nagyjából egy könyv árán vettem kettőt, amiből az egyik keményborítós.

Ilona Andrews: Magic Breaks c. könyve a hetedik rész a Kate Daniels sorozatban, ami nemrég debütált itthon is, Pusztító Mágia címen. Tavaly ugrottam fejest a sorozatba, és rövid úton hatalmas kedvenccé vált, nem is csoda hát, hogy amint meghozta a posta a drágaszágot, azonnal együltő helyemben elolvastam, és hajnalban véreres szemekkel meredtem magam elé, hogy most mit kezdjek az életemmel. Azon kívül, hogy ez az első rész, aminek a borítója is jól sikerült, teljesen totálisan popsira ültetett. Imádom Andrewsékat, nincs mese!

Kelley Armstrong: Omens c. könyvéhez még nem volt szerencsém, de nagyon várom, hogy végre sort keríthessek rá. Az írónő itthon is megjelent YA trilógiáját olvastam, és szerettem (a harmadik rész kivételével. Azt inkább felejtsük el.), így nagyon kíváncsi vagyok, mit alkotott ebben a műfajban. A Good Omens elvileg urban fantasy és horror keveréke, de több felől is azt hallottam, hogy az urban fantasy alig-alig bukkan elő, nem igazán hangsúlyos. Viszont a férfi főszereplőt, Gabrielt Barronshöz hasonlítgatják, szóval mindenképpen várós. És hát... nézzétek már rá, milyen gyönyörű! #coverwhoreforlife

Az utolsó könyv, amit eddig még nem említettem, az első képen szereplő The Great British Write Off című antológia. Ezt a könyvet ajándékba kaptam egy barátnőmtől, ugyanis az ő verse is megjelent benne. Természetesen eszelősen büszke vagyok rá, hiszen több művét is olvastam már, és nagyon szeretem a stílusát. Költeményeken kívül novellákat is tartalmaz a kötet, mind-mind fiatal feltörekvő tehetségektől. Bár ebből egy büdös kukkot nem értesz, de azért innen is köszönöm, Alicija!

 Ennyi lett volna az első book haul, remélem tetszett! Ti miket vettetek így az év első két hónapjában? Na és miket terveztek tavasszal beszerezni?

Üdv,

Top 10 idegesítő sztereotípia

Esős szeles szép jó napot!

Megérkezett a februári Top10!

Ha emlékeztek még rá, tavaly összeszedtem a leginkább utált kliséket, és igazából annak a posztnak a szerkesztése közben ötlött fel bennem, hogy bőven van még itt kiaknázatlan terület, méghozzá a sztereotípiákban. Hiszen a sztereotípia azért nem egyenlő a klisével.

Ameddig egy klisét az egy cselekménybeli "fordulatra" vagy agyonhasznált kifejezésre értjük, addig a sztereotípiák a karaktereket célozzák meg, legyen szó konkrét személyekről, vagy egész csoportokról. Így a teljesség igénye nélkül, fel is sorolnám azokat, amik engem személy szerint a legjobban idegesítenek, így a legromantikusabb hónap örömére. Mindig is tudtam időzíteni. 

A sztereotípiák elkerülhetetlenek, hiszen szerves részei annak, ahogy értelmezzük és rendszerezzük a körülöttünk lévő valóságot. Ennek fő oka, hogy más kultúrákat/népcsoportokat/embereket csakis a saját kultúránkon, tapasztalatainkon keresztül vagyunk képesek megérteni, vagy legalábbis megpróbálni megérteni. Magyarán, senki nem tud kibújni a bőréből. A kultúra így működik. Egészen addig észre se vesszük, hogy mennyire belénk ivódik, ameddig hirtelen valami rá nem döbbent. Bizonyos fokig felé tudunk emelkedni, de a horgony mindig visszaránt. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de nem árt, ha tisztában vagyunk vele.

 Amit ebből ki akarok hozni az az, hogy a sztereotípiák sose fognak eltűnni a köztudatból, tehát jobb, ha ezen túltesszük magunkat. Ezek a sablonok eszközök, amik a világ és egymás megértésére szolgálnak, és hogy visszatérjünk az irodalom berkeibe, a történetek világában kifejezetten kreatívan lehet használni őket. Ha egy karakternek alapvetően van mélysége, motivációja, háttere, ha élőnek tűnik, akkor lehet akármilyen klisés, nem érdekel. Viszont azt nagyon utálom, amikor az írók kirántanak a fiókból egy üres sztereotípiát, adnak neki egy nevet, és ezzel elintézettnek tekintik az ügyet.

Következzen tehát a Top 10 számomra legidegesítőbb sztereotípia!

 10. A lúzer aki megtanul sminkelni

forrás

 Ez a tipikus rút kiskacsa féle sztori. Adott a nem túl népszerű leányzó, akin átnéznek a suliban (természetesen az a hipernépszerű csávó is, akibe indokolatlanul bele van zúgva, mióta meglátta), aztán valaki megszánja és megtanítja használni a szempillaspirált, és máris gyönyörű hattyúvá változik a kiskacsánk, és természetesen felkelti a kiszemelt érdeklődését is. Hogy oda ne haljak. Mi a bajom vele? 1) A feltételezés, hogy ha nem vagy pompomlány, és/vagy tiszteletbeli bajos csajok alakulat tag, akkor gőzöd sincs, hogy eszik vagy isszák a szemhéjfestéket 2) csak a külsőddel van esélyed felhívni magadra a figyelmet 3) csak az lehet érdekes egy srác számára 4) ettől egy csapásra megoldódik minden problémád. És még sorolhatnám napestig. Én a magam részéről imádok sminkelni, de ne vicceljünk már!

 9.  A meleg legjobb barát

Úgy tűnik, minden második romantikus könyv - legyen az YA, Na, vagy felnőtt - hősnőjének elengedhetetlen utánfutója egy meleg legjobb barát, és már kezdem nagyon unni. Érdekes módon ez a bizonyos barát mindig hímnemű, és az esetek túlnyomó többségében rettentő irritáló, szóval azon kívül, hogy marhára idegesítő nekem, még egyben sértő is a meleg pasikra nézve. Tisztelet a kivételnek.

 8. Bridget Jones klónok

Oké, szóval ez már rosszul kezdődik, ugyanis én magát az eredeti forrást is gyűlölöm. Mindkét részt kénytelen voltam végignézni, méghozzá nem is egyszer, mert valami rejtélyes okból kifolyólag, anyukám nagyon szereti, de engem a világból ki lehet vele kergetni. Ez a tipikus harmincas nő, akinek az élete félig romokban (természetesen csak addig a fokig, ameddig még viccet lehet belőle csinálni), szingli, és egy két lábon járó katasztrófa. Engem igazából ez az utóbbi rész zavar. Ugyanis ezek a hősnők általában olyan szinten inkompetensek, hogy szinte azonnal beáll nálam a hajtépés állapota, és innen csak lejjebb visz az út.

 7. Szenvedő szupersztár

Felirat hozzáadása

Én tényleg megértem, hogy a sztároknak megvan a maguk baja: megfelelési kényszer, nulla magánélet, hirtelen jött siker, stb. DE! Marha nehéz ám együttérezni valakivel, aki a luxusvillájában sír a Porschéja mellett, hogy milyen pocsék az élete, amikor ott lebeg az ember feje felett a diákhitel, meg az egyéb ügyes-bajos dolgai. A másik, hogy senki nem tart pisztolyt a drága szereplőnk fejéhez, így nekem ne vergődjön, hogy utálja a fényűző életét, hanem emelje fel a híres fenekét, és tegyen valamit azért, hogy az megváltozzon. Józan parasztész. Duh.

 6. Regina klónok

A helyi Bajos Csajok Alakulat önjelölt vezére. Minden nyomorult gimis YA könyvben van egy, én pedig sikítófrászt kapok tőle az esetek többségében. Szőke, pompomlány, gyönyörű, és maga Lucifer lakik benne, mert sose árt, ha van egy közellenségünk, aki ráhajthat ugyanarra a pasira, akire a főhősnő is áhítozik, így legalább nem kell törni a fejünket a konfliktuson, mert hát már eleve adott.
Ugyan miért mutassunk be igazi konfliktusokat igazi emberek között, ha itt a plasztikbarbie, aki elvégzi a melót helyettünk?
 

5. A buta és/vagy partikirálynő legjobb barátnő

Ez a prototípus is elég gyakran előfordul, különösen ha a főszereplő a visszahúzódóbb, okoska fajta, hiszen kell valaki aki kirugdossa a hősnőnket a világba, illetve jobb színben tünteti fel az agyi képességeit. Elvégre ki hallott már olyanról, hogy egy intelligens, fiatal lányak/nőnek jók az iskolai eredménye és szokott néha bulizni is, ráadásul hozzá hasonlóan értelmes emberi lényekkel barátkozik, akik képesek annál bonyolultabb elmefuttatásokra is, mint hogy ki kivel kavar és melyik árnyalatú rúzs megy a ruhájához. Pfff. Teljességgel elképzelhetetlen.

 4. A félreértett playboy

Dorian! Gyere, lelkem, showtime van!
Szóval van ez a férfi (általában) főszereplő, aki halál szexi, lógnak rajta a csajok, köztudottan nőcsábász, de ő amúgy nem is úgy gondolta, csak épp unatkozik a drága és senki nem érti a világfájdalmát, amire természetesen csak azt a gyógyírt ismeri, hogy még a legyet is röptiben... de ő amúgy rendes gyerek. Természetesen. Gyakran összemosódik a szenvedő szupersztár sztereotípiával, de nem csak a celebekre korlátozódik a kategória. Dorian, akit az elején emlegettem, például az Üvegtrón sorozatban szerepel, ami egy ya high fantasy, és ő a koronaherceg benne. Sejthetitek, mennyire fantasztikusan kijövünk egymással.

 3. Bajbajutott királyleány

forrás

Ez az idézet egyike azon okoknak, amiért nagyon imádom Mr. Gaiman történeteit. Csakúgy mint én, ő sincs oda a bajbajutott királyleány sztereotípiáért, ahol a szóban forgó hölgyike magatehetetlenül várja, hogy a szőke herceg fehér lovon kihúzza a slamasztikából.

Az persze abszolút elképzelhetetlen, hogy ő is tegyen valamit az ügy érdekében. Elvégre az sokkal lényegesebb, hogy mindig a lehető legjobban nézzen ki, és a megfelelő pillanatra időzítse az ájulását.

2. Alfaállat, avagy Mr. Tall Dark and Impulsive

Travis, ez a te köröd!
Na jó, szögezzük le, hogy az alfahímekkel a könyvekben alapvetően nincs problémám. Örvendenék némi változatosságnak amúgy e téren, de azért nem utálom őket. Viszont. Van itt ez a külön kategória, amit ki nem állhatok. Néha az az érzésem, hogy az író nem egy hús-vér szereplőt kreált nekem a papírra, hanem fogta az összes kvalitást, ami a mai nézetek szerint vonzóvá tesz egy hímet, egy kupacba hajigálta, nyomott rá egy kockás hasat, és tádám. Íme, megszületett az alfaállat. Nincs motivációja, nincs háttérsztorija, nincs semmi olyan környezeti behatás, ami láthatóan ilyenné formálta volna a jellemét, csak így egyszerűen veri a mellét, hogy ő mekkora macsó, és nekem ettől kellene hanyatt vágódnom, elvégre ez szexi. Persze, amikor jön a hősnő és meglebegteti a szempilláját, akkor az alfaállat mindjárt átmegy papucsba, és/vagy neander-völgyibe, elvégre a szerelem megváltoztat. Jhhahhh....

1. Önbizalomhiányos szépségkirálynő

Hölgyeim és Uraim, and the Oscar goes to...
Mind ismerjük ezt a típust, szerintem bemutatni se kell. A főszereplő hölgyike, akibe mindjárt három hím totál zúg bele fénysebességgel, olyan gyönyörű, hogy a napra lehet nézni, de rá nem, de ő persze ezt nem tudja, mert... vak mint egy denevér. Vagy nem tudom. Bónusz pont, ha emellé még lenyűgözően okos is, de persze azt se tudja magáról. Nem csoda, hogy szüksége van az összes felbukkanó szingli pasira, hogy biztosítsák afelől a drágát, hogy ő a legokosabb, legszebb, leglegleg. Mert hát ki hallott már olyat, hogy egy nő nem vadászik bókokra, hanem képes felismerni a saját értékeit és helyén kezelni azokat? Nem mondom, az önbizalomhiány sok fiatal lánynál probléma, és tényleg nem könnyű reálisan látni önmagunkat, de talán nem kéne ezt a fajta hőstípust ennyire pozitívnak beállítani, mert egyáltalán nem az.


Ennyi lett volna a februári Top10, remélem tetszett! Ti mit gondoltok a témáról? Melyik sztereotípiát utáljátok a legjobban? Felkerült a listára? Írjátok meg kommentben vagy chaten!

Üdv,