A. R. Kahler: The Immortal Circus - Act One

Kiadó: 47 North

Oldalszám: 231

Murdered contortionists aren't exactly what Vivienne signed up for when she ran away to join the circus. But like most things under the big top, nothing is what it seems. With a past she can't quite remember, Vivienne finds that running away forever might not be as appealing as it once sounded—especially not when she realizes the devilishly attractive ringleader, Mab, is the Faerie Queen of legend—and that she and the rest of the troupe are locked in an age-old rivalry between the otherworldly Courts. 

Aided by her friends Kingston—a feisty stage magician whose magic is quickly stealing her heart—and his smart-ass assistant, Melody, Vivienne finds herself racing against the clock to discover the culprit behind a series of deaths that should be impossible. However, the answer she seeks might reveal more about her own bloody past—and future—than she bargained for. 

The show's just beginning. Step right up...

Vivienne nem épp meggyilkolt kígyóemberekre számított, amikor csatlakozott a cirkuszhoz, de ahogy az már szokott lenni a nagy sátor árnyékában, semmi sem az, aminek látszik. Ugyan nem emlékszik a múltjára, de arra kezd rájönni, hogy örökké menekülni nem is olyan jó ötlet, mint ahogy azt gondolta. Különösen, amikor kiderül, hogy az ördögien gyönyörű porondmester, Mab igazából a legendákból ismert tündérek téli udvarának királynője, és a társulat egy a két udvar közötti ősi rivalizálás kellős közepén találja magát. Barátai, Kingston és Melody segítségével Vivienne versenybe száll az idővel, hogy megtalálja a felelőst a gyilkosságokért, amik eleve nem is történhettek volna meg. Azonban a válaszok, amiket kutat talán többet felfednek a saját múltjáról és jövőjéről, mint amire emlékezni szeretne. Az előadás csak a kezdet.

(saját fordítás)

Nagyon vártam, hogy olvashassam ezt a könyvet, de az első fele kicsit nyögvenyelős volt. A főhősnő, Vivienne nem volt különösebben szimpatikus, sőt kifejezetten idegesített, és Kingstonnal is csak egy kicsit volt jobb a helyzet. Az első száz oldalon biztos voltam benne, hogy ez a könyv csak egy középszerű koppintása Morgenstern Éjszakai cirkuszának és Moning Tündérkrónikák sorozatának. De szerencsére tévedtem, ugyanis a hátralevő száz oldal bőven kárpótolt, és azon kaptam magam, hogy a végéhez közeledve már alig tudom letenni a könyvet.

A történet kicsit lassan indul be az elején, főként csak a karaktereket ismerjük meg. Személy szerint, én nem pazaroltam volna erre ennyi időt, főleg miután a „semmi nem az, aminek látszik” sora a tartalomnak nem csak egy agyonhasznált marketingfogás, hanem egy tárgyilagos kijelentés. Nos, én nem vettem elég komolyan, tekintve, hogy minden harmadik könyv hátuljára ráírják manapság, de a The Immortal Circus azon kevesek egyike, amelyeknél ez valóban fennáll.

Ez viszont nem változtat a tényen, hogy a két főszereplőnket sehogy se tudtam megkedvelni, és ennek következtében nálam a szerelmi szál se működött. Vivienne túlságosan tesze-tosza kezdetben, és halálosan bosszantott azzal, hogy abszolút nem érdekelte a saját múltja. Utólag erre magyarázatot kapunk, úgyhogy ezt nem igazán róhatom fel neki, de ettől függetlenül irritált a személyisége. Szerencsére észrevehető volt némi karakterfejlődés a végére, így végül nem mondhatom azt, hogy utáltam volna, de nem is szerettem meg a leányzót. Az már csak hab volt a tortán, ahogy Kingston után ácsingózott. Kedvem lett volna jól megrázni néha, és leüvölteni a fejét, hogy szedje már össze magát. Enyhe Bella Swan feelingem támadt néha, és ez az álmoskönyv szerint se jelent sok jót. Szerencsére azért drága főhősnőnk azért értelmesebb, mint Bellácska és kevesebbet nyavalyog, úgyhogy annyira azért nem kell megijedni.

Kingston pedig úgy tűnt, mint aki csak szórakozik Vivienne-nel, a végén meg kvázi hagyja magát sodródni az árral, és ennyi lenne a szerelmi szál. Egyébként Kingston egész érdekes karakter, csak nem túl szerethető. Boszorkánymesterként elég jó trükkök vannak a tarsolyában, (meg persze tökkkkkéletes teste van és annyira szexi, hogy minden csajról leesik a bugyi félmérföldes körzetben) és határozottan érdekel, mit tartalmazhat a szerződése, ami miatt Mab ennyire dróton tudja rángatni az egész könyv alatt. De hogy álompasi lenne? Ehhh... egyelőre nem igazán. 

A kétpólusú világ, amit Kahler felépített nem túl eredeti, de vannak benne egyedi elemek, amik érdekessé teszik. Ilyen például a szerződés, amit minden cirkuszhoz csatlakozóval aláírat Mab, és ami abszolút személyre szóló. Nincsenek korlátok. Ami a szerződésben le van írva, azok a feltételek, amik a cirkuszosok életét alakítják, és nem lehet kibújni alóla. 

Ééés egy viszonylag nagy SPOILER, úgyhogy tekerj lejjebb picit, ha nem szeretnéd lelőni a meglepit!

3...

2...

1...

Egyszerre zseniális csavar és magyarázat nélkül hagyott félmegoldás, amikor kiderül, hogy a különös változások, amik a cirkuszban történtek (gyilkosság, baleset, etc.) azért történtek, mert valaki besurrant Mabhoz és megváltoztatgatta a szerződések egyes pontjait. Most akkor ez hogy is van? Ebbe akárki belefirkálhat? Miért nem próbálták meg hamarabb az elégedetlenkedők? Miért nem próbálták elégetni a szerződéseket? Kell hozzá varázslat, hogy megváltoztathassa valaki a szerződést? És így tovább. Kicsit sok a megválaszolatlanul maradt kérdés ezzel kapcsolatban.

SPOILER VÉGE

Aztán ott van még az álmokkal való kereskedés. Kicsit a görög mitológiát idézte számomra az ötlet, miszerint a tündérek az emberek álmaiból táplálkoznak. Ezért is szivárogtattak ki annyi infót magukról, hogy létrejöhessenek a tündérmesék. De manapság a felnőttek már nem álmodnak, és Mab ezért hozta létre a cirkuszt. Azonban nyilván a saját udvarának sokkal kevesebbet számít fel, ameddig a nyári udvar szenved az adóktól és a magas áraktól, amiket kiszabott, de kénytelenek fizetni, hiszen létszükséglet a számukra. Egy félvállról odavetett megjegyzésből az is kiderül, hogy a nyári udvar a könyvkiadásba fektetett be, de az fele ennyire se hatékony. Kevés lehet a könyvmoly arrafelé.

Tehát a konfliktus forrása egyrészről az, hogy a nyári udvar be akarja szüntetni az álmokkal való kereskedést, a másik pedig abból, hogy Mab anno megmentett egy kislányt, akinek pusztító ereje miatt meg kellett volna halnia a békeszerződés egyik feltételeként. Lilith, vagy eredeti nevén Kassia határozottan elmebeteg, és Mab nem szívjóságból mentette meg, hanem azért, hogy fegyverként használhassa. A nyári udvar hercege, Oberos démonnak nevezi, de igazából nem tudjuk pontosan, mi is ő. Itt is több a kérdés, mint a válasz, de hát ez egy trilógia első része, így ez várható volt.

Összességében egyáltalán nem volt ez rossz. A cirkusz hangulatát imádom, voltak tündérkék is, meg némi égzengés, és jó adag intrika, ami elérte hogy tudni akarjam, ki borítja ki a bilit a következő oldalon, így abszolút tudom ajánlani azoknak, akik valami érdekes, könnyed, kicsit sötét olvasmány után keresgélnek. Nem lett kedvenc (főként a karakterek és az apróbb logikátlanságok miatt), de azért abszolút kíváncsi vagyok a folytatásra!

Értékelés: 3,5/5

Kedvenc jelenet: