Hello népek!
Október első felében vagyunk, és máris itt a Top10!
Adná magát a kérdés: Mi van, RavenS, csak nem beteg vagy?
A válasz: De. Az a mocsok nátha. (Pozitívum: Darth Vader orgánum. Rászoktam, hogy úgy vegyem fel a telefont, hogy "
Luke, én vagyok az apád", és "
A birodalom visszavág")
Szóóóval, a témára visszatérve, az ehavi Top 10-ben úgy döntöttem, kiteregetem a könyvmoly-szennyest. Bezony, azokat a könyveket fogom számba venni, amikbe beletörött a bicskám. Néhányukra nem kifejezetten vagyok büszke, és akadnak köztük olyanok, amelyek egyszer, majd, valamikor, a távoli jövőben elolvasásra fognak kerülni (legalábbis én ezzel nyugtatom magam), de tagadhatatlan, hogy nem mostanában tervezem pótolni eme hiányosságaimat.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten utálok félbehagyni könyvet. Régen nem is voltam rá hajlandó. De amióta egyre többet és többet olvasok, rájöttem, hogy muszáj szelektálni. A szabadidő manapság értékes árucikk, és nem áll szándékomban olyasmire pazarolni, amiről tudom, hogy rettentően utálom, és csak azért akarom befejezni, hogy elmondhassam magamról a tényt, hogy a végére értem. Persze, előfordulnak kivételes esetek, mondjuk amikor beüt a "csak-azért-is szindróma" - ami nálam elég gyakori jelenség -, vagy egyszerűen hajt valami beteges, perverz kíváncsiság valami okból kifolyólag, vagy - és ez a leggyakoribb - egyszerűen el kell olvasnom. Mert mondjuk kell az egyetemre.
A be nem fejezett olvasmányaimról általában nem születik bejegyzés, úgyhogy - ha már szabályt szegünk, csináljuk rendesen alapon - itt egy sűrített verziója az eddigi félbehagyott könyveimnek. A toplistát az alapján állítottam fel, hogy szerintem melyik "vétségem" a legbotrányosabb, de szabadon ki lehet akadni bármelyiken. :D
10. Meg Cabot: Olthatatlan vágy
Ez különösen fájdalmas a számomra, mert nagyon szeretem Meg Cabotot, főleg a Mediátor sorozatát és a Tinibálványt (a Neveletlen hercegnőhöz sosem volt türelmem). De ez a könyv rettentő rossz.
Nem, komolyan. Katasztrofálisan rossz.
A Twilight hype fénykorában született, ami látszik rajta és nagyon nem tett neki jót. A karakterek bénák, a történetre nem is emlékszem, és szerelmi háromszög van benne. Kész, ez ennyi volt, köszöntem szépen.
Azóta már a könyvön is túladtam, így nem fogja a port a polcomon, és hátha az új gazdája jobban tudja értékelni. Mentségemre legyen mondva, a sorozat itthon és külföldön is eléggé leszerepelt, kaszálták is.
9. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Eléggé megoszlóak a vélemények ezzel a könyvvel kapcsolatban, általában valaki vagy imádja, vagy utálja. Mondanom se kell, én az utóbbi csoportba tartozom. Kevés könyvet gyűlöltem ilyen égő tűzzel, mint ezt. Kapásból három jut eszembe, de abból a háromból csak ezt nem bírtam befejezni.
Egyszerűen elaludtam rajta. Nem vicc. Egy bekezdés, és én máris az asztalon nyáladzottam békésen álmodva egy olyan világról, ahol nem kell elolvasnom ezt a könyvet. Csak azt tudom idézni, amit az apám mondott egyszer:
Tamási ezt a könyvet egy mocskosul másnapos reggelén írhatta, más magyarázat nincs.
És ezzel is elnézést kérek az imádók csapatától, de nekem a torkomon akadt.
8. Tammara Webber: Breakable - Törékeny
Aki nem tudná, ez a csoda a kiegészítő kötete az Easy - Egyszeregy c. regénynek, amiről még naaagyon régen (értsd: tavaly)
írtam bejegyzést, aztán jól el is feledkeztem róla. Majd jó néhány hónappal később jött a hír, hogy kijött egy kiegészítő kötet, ami Lucas múltját, illetve az Easy történéseit mutatja be az ő szemszögéből. Egy darabig ugyan húzódoztam, de a kíváncsiság győzött. Bár ne tette volna.
Hatalmas csalódás volt, és félúton bele is untam. Éppen be tudtam volna fejezni, ha nagyon akarom, de nem akartam, hogy a maradék illúzióimat is lerombolja Lucast illetően.Arról nem beszélve, hogy ez a könyv elvárta, hogy tökéletesen emlékezzünk az Easy-re. Csak nem képzeljük, hogy majd az írónő újból le fogja nekünk írni a Lucas és Jacqueline között zajló beszélgetéseket? Ehh, ugyan már, ne legyünk ennyire naivak. Majd Lucas borzasztó unalmas belső narrációjából megtudjuk a lényeget. Gahh... annyira el lett ez rontva.
7. Stendhal: Vörös és fekete
Megint egy klasszikus. Ezt a könyvet még csak nem is utáltam, inkább az volt vele a problémám, hogy egyik szereplővel se tudtam igazán azonosulni. Arról nem beszélve, hogy nem igazán volt erős a motivációm, hogy befejezzem, miután bőven tudtam eleget a sztoriról ahhoz, hogy mind a kétszer fapofával közölhessem, hogy volt szerencsém hozzá.
Nem szép dolog, de ilyesmire is vetemedik az ember. Olyan nincs, hogy mindent elolvasol, pláne ha irodalomszakos vagy.
Azért a Vörös és fekete szolidan az "egyszer-majd-valamikor" - kategóriába esik, mert hát mégiscsak illene befejezni.
6. George R. R. Martin: Trónok harca
Erre nagyon nem vagyok büszke. De abszolút nem érzek késztetést arra, hogy másodszor is nekiugorjak. A sorozatot szeretem nézni, bár azzal is le vagyok maradva, mint a borravaló, és egyáltalán nem tartom magam hard-core fannak, de a könyv teljesen hidegen hagy.
Amikor először belekezdtem, akkor még alig kezdődött el az első évad a tv-ben, és elhatároztam, hogy előbb a könyv, aztán a film, ahogy az a nagy könyvben (nem ebben) meg van írva. Ehhez képest, kb. 50 oldal után teljesen feladtam, hogy követni bírjam ki kinek a kicsodája, és ha az infó-dömping nem akaszt ki, akkor az a tény, hogy a 13-14 éves kislányok nőként vannak kezelve, biztosan. A sorozatban is említik néhányszor, de ott elég könnyű figyelmen kívül hagyni, hiszen a színészek 20-30 körüliek mind.
5. Christopher Paolini: Örökség
Ismét egy high fantasy, de ez már a negyedik (és egyben utolsó) része a sorozatnak, amit mai napig imádok. Éppen ezért, teljesen kiborultam, amikor azt vettem észre, hogy egyáltalán nem élvezem a várva várt utolsó részt, sőt kifejezetten unom és egyáltalán nem haladok vele. Azt hittem, velem van a baj, hogy túlságosan felnőttem hozzá, hogy már sose fogom úgy szeretni ezt a sorozatot, mint régen, de aztán kiderült, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a problémámmal. Az Örökség mások várakozásait is messze alulmúlta. Mindenesetre ezt a könyvet mindenképp be akarom egyszer fejezni, hogy megnyugodjon a lelkem és végre megtudjam a történet végét, de áucs. Ez nekem fájt a legjobban.
4. Richelle Mead: Örök kötelék
Én nem tudom, mi történt velem meg ezzel a sorozattal, de teljesen elvesztettem az érdeklődésemet iránta. A négyen még csak-csak átvergődtem magam, és a vége arra ösztönzött, hogy elkezdjem a következő részt, de ezzel abszolút nem haladtam sehova. Rose és Adrian párosa nekem személy szerint nem fekszik (külön-külön kedvelem mindkettőt, de így együtt... ehh), és... és nem tudom. Egyszerűen nem tud érdekelni, és fogalmam sincs, miért.
Ez is a majd a távoli jövőben tbr listát erősíti.
3. Jennifer Armentrout: Opal
Bezony, még egy YA. Lehet, hogy csak öregszem?
Mindenesetre ebbe is sikerült olyan szinten beleunnom, hogy kicsit sem tud érdekelni, mi lesz a folytatásban. Sőt, arra is csak nagy vonalakban emlékszem, hogy mi történt az első 90 oldalon. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire bírtam Katy és Daemon párosát a nyilvánvaló deja vu hatások ellenére is, ez a harmadik rész hatalmas csalódás volt. Az első kettőn fénysebességgel átrágtam magam, de ez már hosszú hónapok óta a polcon porosodik.
Hacsak nem futok ki olvasnivalóból (és nem hinném, hogy ez az elkövetkezendő tíz évben megtörténik), nem valószínű, hogy valaha is folytatni fogom.
2. F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby
Mindenki kedvenc kötelező olvasmányát én személy szerint halálra untam. Sőt, be se fejeztem. Szeretem a húszas évek hangulatát, meg minden, de ez a könyv valahogy nagyon nem feküdt, pedig még csak nem is hosszú.
Lehet, hogy csak rossz hangulatban kapott el, mert Fitzgerald korai novelláit (Flappers and Philosophers) például nagyon szerettem, pedig azokat tartják kevésbé sikerülteknek, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy valamikor újra megpróbálkozom vele.
1. Suzanne Collins: Mockingjay - A kiválasztott
És íme az első helyezett! Bevallom őszintén, nekem már az első részekkel is problémáim voltak. Átrágtam magam rajtuk, mert a filmek tetszettek, de a könyvekkel valahogy nem vagyunk jóban. Katniss az agyamra megy. Tisztelem a bátorságáért, és azért, hogy mennyire szereti a testvérét, de akkor is a falra mászok tőle.
Egyedül Haymitch-et és Effie-t bírom az egész bagázsból, de ez sokkal inkább Woody Harrelson és Elizabeth Banks érdeme, semmint azé, ahogy a könyv alapján elképzeltem őket. Ötven oldalig jutottam a harmadik részben, amikor rájöttem, hogy én ezt soha nem fogom befejezni.
Tudom, hogy sokan imádják, és én tényleg megpróbáltam szeretni, de nem jött össze. Azon kevesek közé tartozik, ahol a filmet szeretem, de a könyvek annyira nem hatnak meg. Sorry for party rocking.
Szóval, ennyi lett volna az ehavi Top 10. Mondjuk félúton átment gyónásba, de ilyen is kell néha.
Ti szoktatok félbehagyni könyveket, vagy csak azért is - alapon mindenképpen átrágjátok magatokat rajta? Volt már olyan, hogy nem tudtátok rávenni magatokat a folytatásra? Melyek azok a könyvek, amelyekbe beletört a bicskátok?
Írjátok meg itt a kommentekben, molyon, chaten, vagy esetleg a blog e-mail címére, amit a Kapcsolat menüpont alatt találtok!
Üdv,
