Top 10 életképtelen karakter

Hello népek!

Így augusztus utolsó napján - ami meghökkentően zsúfoltra sikeredett (értsd: kiderült, hogy az intenzív spanyol tanfolyamban az intenzív szó nem csak dísznek van ott) - elhoztam nektek az ehavi Top10 listát, így ma két bejegyzés is kikerült a blogra. Mindez azért, mert nem szeretném megint a következő hónapba áttolni a rovatot, mert csak bonyodalmat okoz. Így inkább az ehavi olvasásaim értékelései fognak jönni - remélhetőleg gyors egymásutánban - szeptember elején.

Úgyhogy nézzük is az augusztusi témát:

*dobpergés*

Életképtelen karakterek!

már akinek a címből nem volt nyilvánvaló

Mind ismerjük azokat a szereplőket, akiknél az olvasó egyszeriben új fényben látja Darwin elméletét az evolúcióról és a természetes kiválasztódásról. Amikor azt gondolod: "tényleg, haver, igazán semmi szükség arra, hogy szaporodj és tovább add a génállományodat. Belőled egy is bőven sok."

Az életképtelen karaktert nem kell feltétlenül utálni, és főleg nem minősíti a könyvet, amiben szerepel (simán lehet szándékos a jelenléte), sőt gyakran használják humorforrásként. Hogy egy olyan példát mondjak, amit valószínűleg mind ismerünk, bár nem könyves:

Na ugye hogy ugye?

Szóval, lássuk is a Top 10 életképtelen karaktert! Mármint Siden kívül, ugyanis neki meg van előlegezve az olimpiai arany.

10. Dorian Havilliard (Sarah J. Maas: Üvegtrón)

Ezért most valószínűleg elég sokan fognak utálni, de szerintem ezt a srácot nem lehet komolyan venni. Könyvmoly playboy, és teeermészetesen rettentően félre van értve, és szenved az udvarban és olyan byronos stílusban nyakig ül a spleenben, de kiállni magáért? Oh, nem. Azt nem tud a drága. Oldja meg más, ő megy csajozni. Én meg csillogó, reményteljes kistányér szemekkel kémlelem az eget, hogy jöjjön már egy böhöm nagy sárkány és nyelje le, vagy valami.

9. Peeta Mellark (Suzanne Collins: Éhezők viadala)

Josh, semmi személyes, téged imádlak!

Remekül csinálom, most már a Hunger Games fanok is a véremre fognak szomjazni...

Nah, szögezzük le: én nem utálom Peetát. Tetszik, hogy Collins nem egy tipikus férfi főhőst rakott az orrunk alá, hanem valami mást akart megmutatni. Viszont: a Hunger Games világa véresen kegyetlen. Úgyhogy akaratlanul is adja magát a kérdés.... HOGY A KÉNKÖVES MÉNKŰBE' ÉLSZ TE MÉG, HE??? De most komolyan. Az, hogy jó a beszélőkéje szvsz nem elég ahhoz, hogy egy ilyen világban túléljen az ember. Bár leszögezném: nem olvastam a hármat (nem is igazán hiányzik, hogy őszinte legyek) , így csak az első két könyv tapasztalataiból kiindulva beszélek.

8. Tyson (Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak sorozat)

Oké, Tyson egyike azon karaktereknek, akiket nagyon szeretek, annak ellenére, hogy az esetek jó többségében az agyamra mennek. Tysont nem az eszéért szeretjük, hanem a nagy szívéért, és ahányszor akadályozta Percyéket, annyiszor segített is nekik, de legyünk őszinték: egyedül teljesen egy nap alatt megöletné magát.

7. Emmaline Troy (Kresley Cole: Vámpíréhség)

forrás: deviantart

Emma bevallottan megijed a saját árnyékától, ami valljuk be, cseppet fura, tekintve, hogy félig vámpír, félig valkűr a leányzó. Azonban ez még önmagában nem lenne probléma, hiszen mégse lehet minden hősnő tűzrőlpattant nagydumás. De Emma egy egészen új szintre viszi a szerencsétlenkedést. Igaz, sikerül kinyírnia egy vámpírurat, de az már teljesen zakkant volt, ráadásul meg is akart halni, szóval ez nem kifejezetten tekinthető hősi cselekedetnek (bár a könyvbeli szereplők nyilvánvalóan nem értenek velem egyet, miután mindenki hanyatt volt borulva attól a teljesen röhejes harcjelenettől a végén).

6. Ron Weasley (J. K. Rowling: Harry Potter)

Éééés, most csatlakoznak a Potter-fanok a vasvillákkal hadonászó dühös tömeghez. Ennek ellenére... most komolyan, Ron totálisan életképtelen! Csak a homlokán nem villog neonbetűkkel, hogy SZERENCSÉTLEN, de amúgy minden stimmel. Neville-t sokkal többet piszkálják, pedig ő legalább felnő a könyvek során, és megtanulja megvívni a saját csatáit. Arról nem beszélve, hogy neki elég erős mentsége van a defektjeire. De Ron? Az elején még cuki volt, de a vége felé egyre idegesítőbbé vált. Sose tudtam hova tenni a gyereket, és kisebb csodának tartom, hogy egyáltalán megúszta ép bőrrel mind a hét könyvet.

5. Molly Webster (Nalini Singh: Rock Kiss)

Huh... na, ezzel a könyvvel már túl vagyunk egy orbitális kiakadáson, ahol is kifejtem bővebben, mi a bajom ezzel az egésszel, de Molly figyelemre méltóan idegesítő. Egy portörlőbe több egyéniség és természetes intelligencia szorult, mint ebbe a csajba. Egyszerűen magatehetetlen, nincs egy értelmes gondolata. Itt bővebben kifejtem a véleményem erről a csodáról.

4. Anna (Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

Mindenki isteníti Anna Karenina alakját, mint az egyik legnagyobb irodalmi hősnőt, aki fittyet hányt a kor elvárásainak, de szerintem csak szimplán egy unatkozó, gazdag liba. És hogy miért életképtelen is, azontúl, hogy sötét? Nos, azért, mert végig hagyja magát manipulálni, és ráadásul két lépést nem tud tenni az őt körülvevő férfiak nélkül. Amikor elhagyja a férjét - ez lenne a bátor tette - akkor is csak azért teszi, mert Vronszkij jobb az ágyban. Végig mások véleményétől függ, nem tud kiállni magáért és a fiáért, és nincs elég lelki ereje ahhoz, hogy felvállalja a döntései következményét. Mi ez, ha nem kritikus szintű életképtelenség?

3. Rentai Renáta (Leiner Laura: Szent Johanna Gimi)

forrás

Éééés íme a bronzérmes! Nem hiszem, hogy túl sok mindenkinek kéne bemutatnom napjaink egyik legnépszerűbb haza ifjúsági sorozatának főszereplőjét. Akinek mégis, annak had áruljam el, hogy eme illusztris hölgyike az ok nélkül szenvedés olimpiai bajnoka. Elvileg okos, merthogy kitűnő tanuló és rengeteget olvas, de gyakorlatilag megrekedt egy tizenkét éves szintjén agyilag. És ezzel elnézést kérek minden tizenkét évestől, mert biztos sokan kikérnék maguknak. Csak csorgatja a nyálát Cortez után, elnézi minden szemétségét, és kisírja a szemeit. Komolyan EZT akarjuk példának adni a fiatal lányok kezébe?

2. Grace Divine (Bree Despain: Fekete bárány)

Van egy olyan érzésem, hogy egy alternatív valóságban, Gracie és Reni nemhogy legjobb barátnők, de ikrek lehetnének! Grace-t egyetlen mondatban tökéletesen össze lehet foglalni: sötét mint az éjszaka. De komolyan. Fura dolgok történnek körülötte, erre talál egy könyvet, ami mindennek a kulcsa, és elolvassa? Áh, dehogy! Olvas egy fejezetet, majd nyűglődik húsz oldalt, és így tovább... hallottátok ezt a hangot? Logikus Gondolkodás épp most húzta le magát a wc-n szégyenében.

1. Bella Swan (Stephenie Meyer: Alkonyat Saga)

Ugye nem gondoltátok, hogy bárki mást érhet az a megtiszteltetés, hogy átvegye a legéletképtelenebb karakternek szánt aranyérmet? Drága Ms Swan annyit munkálkodott ezért a kitüntetésért, hogy nagyobb vétek lett volna megtagadni tőle, mint DiCapriótól az Oscart. Elmennék egészen odáig, hogy magát az "életképtelen" szót is csak az ő kedvéért találták fel, mert a nyelvújítóink bölcsek voltak, és tudták: egyszer még szüksége lesz az emberiségnek rá, mert eljövé Belluska és elszívá a képzeletbeli oxigént más, értelmesebb karakterek elől. 

Viccet félretéve: ennek a csajnak már az első részben meg kellett volna murdálnia. De nem, az a sok hülye körülötte állandóan megmenti! Nincs jobb dolgotok, gyerekek?

Twilight rajongóktól elnézést, nem akartam a lelketekbe gázolni, egyszerűen csak ez a véleményem.

Ennyi lett volna az augusztusi Top10. Remélem tetszett!

Egyetértetek velem? Elküldenétek a sunyiba? Van még karakter a tarsolyotokban, akit méltatlan módon kihagytam a felsorolásból? 

Ne habozzatok (nem vagytok ti szappanok elvégre), írjátok meg kommentben, vagy esetleg küldjétek el a blog számára fenntartott emailre, amit a Kapcsolat menüponton keresztül érhettek el.

Üdv,