Kiadó: Egmont Dark
Oldalszám: 400
A varázslattal teli Perem, ahol Rose Drayton él, két világ határán terül el. Rose átjár dolgozni a Töredékbe, ahol az emberek autókon járnak, plázákban vásárolnak, és ahol a varázslat nem több puszta tündérmesénél. A másik világ Mágia, amelyet kékvérű arisztokraták irányítanak, és ahol a varázslat mindennapos, sőt megváltoztathatja az emberek sorsát. Ahogy a többi perembéli is, Rose átjárhat mindkét világba, de mindenhol törvényen kívülinek számít.
Rose
úgy gondolta, ha tökélyre fejleszti a varázserejét, jobb életet
biztosíthat magának. De a dolgok nem a tervei szerint alakultak.
Most feketén, éhbérért dolgozik a Töredékben, hogy
felnevelhesse két kisöccsét, ráadásul meg kell küzdenie a
kéretlen kérők hadával, akik őt és a varázserejét akarják.
Ekkor
toppan be az életébe Lord Declan Camarine, a mágiai kékvérű,
aki szintén elhatározza, hogy megszerzi magának a lányt. És vele
egy időben érkezik a különös, varázslatra éhes teremtmények
egész hada. Rose-nak és a kékvérűnek össze kell fognia a
szörnyű lények és megteremtőjük ellen, különben odalesz az
egész Perem, és mindenki aki ott él…
Most sokan nem fognak szeretni, de ez a könyv nekem csalódás volt. Majd' megvesztem érte, hogy elolvashassam, mert mindenhonnan pozitív kritikákat hallottam/olvastam, maga a tartalom is megfogott, szóval repesve vártam a megjelenést, és hogy a kezem közé kaparinthassam végre.
Alapvetően jól indult, tetszett a világ felépítése, az, ahogyan a mágiát kezelték és a karakterek is érdekesnek tűntek. A két kisfiú nagyon aranyos volt, Rose pedig... nos, vártam, hogy többet tudjunk meg róla. És vártam... és vártam... és aztán vége lett a könyvnek! Elvileg ő a főszereplő, de még a szem- vagy hajszínét se sikerült kiderítenem (vagy átsiklottam felette, nem tudom). Georgie és Jack sokkal inkább kidolgozottnak tűnt a számomra, mint a főszereplő. 400 oldalon keresztül Rose minden lépését követtem és mégis, alig tudtam meg valamit a jelleméről. Declannel egy csöppet jobb a helyzet (róla a főhősnőnk milliószor elmondta, hogy néz ki és milyen szexi), de ő meg túlontúl sablonosra sikeredett ahhoz, hogy érdekes lehessen. Aztán lehet, hogy csak nekem vannak túl nagy elvárásaim... számomra a paranormális-romantikus könyvek Nalini Singh-nél kezdődnek, az ő karakterei pedig zseniálisan fel vannak építve.
A cselekmény viszont izgalmas volt és végső soron szerintem emiatt olvastam el olyan gyorsan ezt a könyvet. Pörgő volt, akciódús, bár nem túl rejtélyes. Amit nem érek fel ésszel, hogy néha olyan hosszan és részletesen írja le a környezetüket, amit itt-ott már túlzásnak is érzek, de három mondatot nem képes szánni a főszereplők lelki világára. És nem, ez nem csak annyi, hogy az olvasó fantáziájára bízza és nem szájbarágós. Konkrétan nem létezett karakterizálás és ez végig, folyamatosan bosszantott. Vártam, hogy csak elejtenek pár csipet morzsát, de nem. És ez azt eredményezte, hogy se Rose, se Declan nem kerültek túl közel a szívemhez.
Azért említsünk pár pozitívumot is, hiszen egyáltalán nem volt ez rossz élmény. A szócsaták viccesek voltak, jókat kacarásztam rajtuk, pláne ha a két kiskölyök is beszállt, William felkeltette az érdeklődésemet (remélem, a második kötet jobban fog tetszeni) és a világ nagyon-nagyon tetszett! Georgie-ért fájt a szívem, Casshorn - a főgonosz - elég őrültre sikeredett, csak jó lett volna, ha egy kicsit jobban meg tud borzongatni. Lehetett volna kiszámíthatatlanabb, elvégre néhány csavar meglazult a fejében és zseni is volt a lelkem.
– Gyulladáscsökkentő. Kicsit tompítja a fájdalmat, és megakadályozza, hogy megduzzadjon és bepirosodjon. Nyelje le, ne rágja össze.
– Azt gondoltam, feldugom az orromba, és rozmárt játszom, de ha ragaszkodik hozzá, le is nyelhetem.
Úgyhogy összességében jó kis könyv volt ez, csak nem döntött le a lábamról. De kíváncsi vagyok a folytatásra! Ja, azért azt megemlíteném, hogy a könyv tele volt elírásokkal és idegesítően sokszor ismétlődtek a nevek. Minden mondatban Rose, Rose, Rose... nem tudom, hogy az eredetiben is így van-e, de miután az angolban ez nem okoz túl nagy problémát, hiszen az egyes szám harmadik személynek külön van férfi és női verziója, ezért gondolom, ez fordítási/szerkesztési hiba. Azért ennyi pénzért erre jó lenne odafigyelni.
Értékelés: 4/5
Kedvenc karakter: William
Kedvenc jelenet: Rose és Declan szócsatái, a legvégén a slusszpoén. Az tényleg jó volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése