Suzanne Collins - Hunger Games

Kiadó: Scholastic

Oldalszám: 458

Winning will make you famous. Losing means certain death.

In a dark vision of the near future, twelve boys and twelve girls are forced to appear in a live TV show called the Hunger Games. There is only one rule: kill or be killed.

When sixteen-year-old Katniss Everdeen steps forward to take her sisters place in the games, she sees it as a death sentence. But Katniss has been close to death before. For her, survival is second nature.

The first book in the ground-breaking Hunger Games trilogy.

Ha győzöl híres leszel, ha vesztesz, az a biztos halált jelenti.

A nem is olyan távoli jövő sötét világában tizenkét fiút és tizenkét lányt arra kényszerítenek, hogy szerepeljenek egy élő TV showban, amit az Éhezők Viadalának neveznek. Csak egy szabály létezik: ölj, vagy téged ölnek.

Amikor a tizenhat éves Katniss Everdeen előlép, hogy átvegye a testvére helyét a viadalon, az felér számára egy halálos ítélettel. De Katniss került már közel a halálhoz. A túlélés számára természetes.

Spoiler!!!

"Happy Hunger Games! And may the odds be ever in your favour!"

Bár már itthon is kijött, én anno mégis úgy döntöttem, hogy angolul állok neki és nem bántam meg. Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, talán közrejátszik az is, hogy előbb láttam a filmet és az össze tudja zavarni a dolgokat, kicsit egybefolyik számomra a két élmény. Alapvetően odáig vagyok az alapötletért, a Hunger Games egy vad, brutális erőfitogtatás a rendszer részéről és lássuk be, működik. Egy aréna, ahol tizenéves gyerekek egymást gyilkolják és ezt a Capitol képes úgy feltűntetni, mint egy showműsort. Egyszerre vérlázító és elborzasztóan morbid, de nem tudod nem tovább olvasni.

Collins fantasztikusan ír és mesél, imádtam azokat a részeket, ahol Panem történelmét taglalja, ahogy leírja, mi történt a lázadókkal.

Katniss egy nagyon érdekes karakter, egyáltalán nem tipikus és (hála a jó égnek) nem is hisztis, vagy nyavalygós, bár érzelmi téren lenne mit fejlődnie. Megindító volt, mennyire szerette Primet, a kishúgát, de még az anyját is, habár vele sokkal komplikáltabb volt a kapcsolata. Egyébként egy kész érzelmi zsákutca, de végső soron érdekesnek találom, hogy egyik srácba sem szeretett bele. Őszintén szólva én kedvelem Gale-t, de Peetának szurkolok.

Na, ő pont az ellentéte Katniss-nek. Ha nem is jó, de élhető körülmények között nőtt fel, soha nem kellett magára vállalnia egy család fenntartását, így habár a szíve sokkal inkább a helyén van, nincs benne annyi spiritusz és túlélési ösztön, mint amennyi Katnissbe szorult. Kicsit megfordultak a férfi-női szerepek, de Collins ezt olyan természetesen kezelte, hogy nem éreztem zavarónak, esetleg itt-ott egy kicsit. De Peeta alakjához egyszerűen ez hozzátartozott, pontosan úgy, ahogy Katniss is így volt egész, ezekkel a jó és rossz tulajdonságaival. Tetszett, hogy nem voltak tökéletesek.

Haymitch... nos rá először dühös voltam, aztán sajnáltam, aztán rájöttem, hogy megvan a magához való esze, csak jól titkolja. Jobban belegondolva, brutális lehetett minden évben a biztos halálba küldeni két gyereket. Ebben a könyvben aztán tényleg mindenkinek megvannak a maga démonai.

"So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch.“Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing.

Rue volt talán a kedvenc mellékszereplőm Cinna mellett. Az a tizenkét éves kislány az éles eszével és a csendes ügyességével egyszerre volt bájos és figyelemre méltó. Megsirattam, amikor meghalt, de persze ez várható volt, hiszen csak egy maradhat.
Még Cato-t se tudtam gyűlölni, pedig elég nagy rohadék volt az elején, de azt a halált senki nem érdemelte. És őszintén, meghűlt az ereimben a vér, amikor Katniss-szel együtt én is rájöttem, hogy azok a mutáns dögök igazából a halott kiválasztottak. Bírom a vért, nem tudott különösebben kiakasztani a könyv, de ott elborzadtam és kirázott a hideg, főleg amikor meglátta Rue-t is köztük.

A vége sem nevezhető happy endnek, mert bár mindketten túlélték, Katniss magára haragította az elnököt és az egész vezetőséget, Peetával sikerült összevesznie, bár igazság szerint fogalmam sincs, kinek adnék igazat, mert Katniss csak tette, amit kellett, de Peeta meg félreértette és tényleg azt hitte, hogy ez az egész igazi. És nem tudom nem sajnálni, mert egy kicsit én is belezúgtam Lover Boy-ba a történet folyamán.

"Only I keep wishing I could think of a way to…to show the Capitol they don’t own me. That I’m more than just a piece in their Games"

Azt kell mondjam, nagyon tetszett, de... de rajongó nem leszek. Jó könyv volt, de nem váltja ki belőlem azt az őrületet, amit kicsit sajnálok is, mert szerettem volna, vártam a hype-ra, amit annyi embernél okozott. Lehet, hogy már kinőttem az ilyesmiből. Bár kötve hiszem, hogy ebből kilehet, és még kevésbé hiszem, hogy pont én valaha is kinőnék.

De legalább a könyv után se éreztem a filmet csalódásnak, és ez szerintem elárul valamit. Jól megcsinálták, alig várom a Catching Fire-t.

Értékelés: 4,5/5

Kedvenc karakter: Rue, Cinna, Haymitch

Kedvenc jelenet: amikor Katniss eltemette Rue-t