Évösszegző - kihívások

Pezsgőzős, petárdázós szép jó estét mindenkinek!

2015 könyves mélységeit és magasságait már alaposan kiveséztük az előző posztban, úgyhogy most beszéljünk a kihívásokról! Januárban futótűzként terjedt végig a netes világon a 2015 Reading Challenge, amire én is, mint oly sokan mások, azonnal ráharaptam, illetve emellé társult a szokásos goodreads challenge, amit minden évben megpróbálok teljesíteni, így bizony van miről beszélni.

A 2015 Reading Challenge 50 szempontot vonultatott fel. Ezzel biztos találkoztatok, de emlékeztetőül íme a kép, ami listázza a teljesítendő pontokat, illetve azt, hogy én ebből hányat pipálhattam ki.

Persze, az elején nagy volt a lelkesedésem, és igazából még mindig jó ötletnek tartom az ilyesfajta kihívásokat, mert szélesítik a látókört és kimozdítanak a komfortzónánkból, de rájöttem, hogy ez nem igazán nekem való. Miért? Mert már az elejétől fogva visszafele csináltam. Nem a kihívásra választottam könyvet, hanem az aktuális olvasmányomat raktam be egy kategóriába, és ez egészen a végéig nem változott. Magyarán, továbbra is azt olvastam, ami éppen nekem tetszett, és nem igazán a kihívás szellemében választottam olvasnivalót. A vicces az, hogy pont azokat a kategóriákat sikerült hamar kipipálnom, amikről kezdetben úgy gondoltam, nehéz lesz teljesítenem.

A végeredmény? 41/50, azaz 9 pontot nem sikerült teljesítenem. A monogramos tudtam, hogy nehezen fog menni, de a többiről nem gondoltam, hogy végül nem jön össze. Mindenesetre, ez most így alakul, és annyira azért nem bánom. Majd legközelebb. :)
Ha részletekbe menően érdekel, miket olvastam az egyes pontokra, ajánlom figyelmetekbe a polcomat a moly.hu-n, ahol részletezve vannak az egyes könyvek, amiket a kategóriákhoz rendeltem.
 Vállalom-e jövőre is ezt a fajta kihívást?
Valószínűleg nem.
2016-ban inkább azokat a konkrét könyveket szeretnék sort keríteni, amik momentán érdekelnek, nem pedig szempontok szerint válogatni. A januárt remélhetőleg egy erre (is) vonatkozó poszttal nyitjuk majd!

Ami a goodreadses kihívásomat illeti, ott idén is 100 könyv volt az áhított cél, ebből idén 80-at sikerült összehozni, ez viszont bosszant, mert igazából olyan október tájékán csúsztam meg, addig egész jól ment. Azt reméltem, karácsonykor lesz időm pótolni az elmaradásomat, de nem így alakult, nagyon betett a vizsgaidőszak, meg a rengeteg program. Erről azonban nem teszek le, 2016-ra is kitűzöm ugyanezt a számot.

Nos, ennyi lett volna az én kihívásos összesítőm, remélem, tetszett, és remélem, ti több sikerrel zártátok az évet, mint én, már ami a kihívásokat illeti. Ha mégsem, ne csüggedjetek! Ezek elsősorban arról szólnak, hogy minél többet és minél szélesebb körben olvassunk, és persze, hogy közben jól szórakozzunk, nem pedig magáról a számokról és a teljesítményről. Van, akinél működik az efféle motiváció, van, akinél nem. Ráadásul itt van a küszöbön 2016, és újfent tiszta lappal indulunk!

Sikerekben, könyvekben, élményekben gazdag új évet kívánok!

Üdv,

2015 legjei

Hello népek!

Itt az újév küszöbén állva, eljött ismét az idő, hogy összegezzük az elmúlt évet könyves szempontból. Ha jól belegondolok, ez volt az első év, amikor tényleg odafigyeltem a blogra, és rendesen posztoltam, így hiába szerepel jópár év fülecskéje az archívumban, 2015-ben indult igazából útjára a Neverland is in your Heart.

Idén, hál istennek sokkal több könyvet olvastam: 80-nal zártam az évet, ami ugyan még mindig nem a hőn áhított száz, amit szeretnék, de nem lehet mindent egyszerre. Lesz egy összegzés a kihívásaimról is egy másik bejegyzésben, de most egyelőre maradjunk a legeknél.

Leghosszabb olvasmány:

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája

584 oldallal csak kicsivel előzte le Marc Turner epikus fantasyját, a When the Heaven Fallst. Bár őszintén, Chainani könyve nem érződött olyan hosszúnak: egyrészt, mert nagyon tetszett, másrészt pedig mert mégiscsak fiatalabb korosztálynak szól, ami azt jelenti, hogy tele van illusztrációkkal és nagyobbak is a betűk benne. Értékelés itt.

Legrövidebb:

Caryl Churchill: Seven Jewish Children

Címéhez híven csupán hét oldalból áll ez a színmű, de egészen zseniális a maga nemében, ráadásul ingyen hozzáférhető. Minden angolul tudónak szívesen ajánlom.

Legviccesebb:

Andy Weir: A marsi

Watney humora megunhatatlan, eszelősen jókat röhögtem rajta, mikor éppen nem azon izgultam, hogy melyik eszementen zseniális tervébe törik bele a bicskája. Bejegyzés itt.

Legizgalmasabb:

Sarah J. Maas: Crown of Midnight - Éjkorona

Az Üvegtrónnal nem voltunk a legjobb viszonyban, de a folytatás abszolút meggyőzött, és itt végre történt is valami. Hű, de még mennyi minden! Nagyon élveztem, végre beindultak az események. Bejegyzés hamarosan.

Legmeghatóbb:

Jojo Moyes: Me Before You - Mielőtt megismertelek

Vannak könyvek, amiknek olvasása közben párás lesz az ember tekintete. Vannak olyanok, amik mellett diszkréten elmorzsolunk pár könnycseppet. És van a Me Before you. Amin úgy bömböltem, mint egy óvodás, akitől elvették a kedvenc játékát és aztán az orra előtt gyújtották fel. Értékelés itt.

Legszebb borító:

Holtverseny a Magonia és a Rudnay gyilkosságok között. Mindkettő gyönyörűséges! *.*

Legegyedibb koncepció:

Maria Dahvana Headley: Magonia

A Magonia sok sebből vérzett, de a világfelépítését eszelősen imádtam. Az égen repülő hajók, viharcápák, félig madár, félig ember lények, amit akarsz. Csodálatos, eredeti, és nagyon szépen átgondolt. Értékelés itt.

Legérdekesebb karakter:

Ambrózy Richárd (Böszörményi Gyula: A Rudnay gyilkosságok)

Furán jött ki, hogy ezt a három egymást követő pontot ugyanaz a két könyv uralja. Mindenesetre a mufurc báró már az első kötetben is megvett magának, és itt még többet látunk belőle. Imádom a karakterét, a felettébb bosszantó nézeteit a nőkről, és azt, hogy még mindig ennyire rejtélyes.

Legjobb főgonosz:

Roland (Ilona Andrews: Kate Daniels sorozat)

Egyelőre még csak a negyedik kötetnél tartok, szóval még meg se jelent, de már összecsinálom magam tőle. Meg mindenki más is, ha már itt tartunk. Azért ez valami. Alig várom, hogy feltűnjön a színen, és személyesen is megismerjük a legendás apukát.

Legjobb kémia a szereplők között:

Mad Rogan és Nevada (Ilona Andrews Burn for Me)

forrás

Már rengeteg áradoztam erről a könyvről, és főleg a két főszereplőről, de egyszerűen odáig vagyok ezért a párosért! Tökéletesen kiegészítik egymást, és annak ellenére, hogy Mad Rogan hírhedt a mágiájáról, és épületeket dönt össze újcsettintésre, nem is bír el olyan könnyen Nevadával, akinek bizonyos szempontból éppoly erős a képessége, csak más formában jelenik meg. Frenetikusak együtt!
Bővebb ömlengés itt.

 

 

 

 Legnagyobb csalódás:

Chuck Wendig: Mockingbird

Az első részt imádtam, de a folytatás mindent tönkretett. Szerény véleményem szerint, a Blackbirdsből nem szabadott volna sorozatot csinálni. De ez nem csak egy rossz folytatás, ó nem. A Mockingbird szisztematikusan lerombolt mindent, amit az első részben annyira szerettem és élveztem, és a végére érve nem láttam a vörös ködtől.

Legkiborítóbb élmény:

Nalini Singh: Rock Redemption

Tavaly ugyanennek a rrrremek sorozatnak az első része vitte el a legkiborítóbb élménynek járó díjat, de ez a harmadik rész... ez bántott. Ugyanis a második meglepően jól sikerült. Le voltam döbbenve, hiszen az elsőt gyűlöltem, és ezért nagy reményekkel kezdtem neki  Kit és Noah történetének. Kár volt. Akkorát koppantam, hogy öröm volt nézni. Még csak kiakadni se volt kedvem, csak összegömbölyödni és nyavalyogni. Singh, ezt megjegyeztem...


Nos, ennyi lett volna az én kis évösszegzőm legjobb és legrosszabb élmények tekintetében, de igazán kíváncsi lennék, nektek hogy alalkult a 2015 könyvek terén! Írjátok meg kommentben, chatben, emailen, postagalambbal, ahogy nektek tetszik.
Mint már említettem, még érkezik idén (ebben a kemény két napban) két bejegyzés: egy a reading challengeről, és egy decemberi Top10, ami szokásomhoz híven az utolsó pillanatra maradt.

Az új év pedig még jobb dolgokat tartogat!
Előre is BUÉK mindenkinek, és remélem, velem tartotok 2016-ban is!

Üdv,

Karácsonyi slágerek book tag

Fenyőillatú szép jó napot mindenkinek!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az idén egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Talán az időjárás teszi, vagy az, hogy el vagyok havazva (sajnos nem szó szerint) a tanulni valókkal, de idén valahogy nem vagyok egy hullámhosszon az ünnepekkel. Így ez egyfajta utolsó kísérlet arra, hogy ráhangolódjak a karácsonyra, amolyan könyvmoly módon.
Ehhez pedig az ünnepek leghamarabb agyunkra menő velejárói lesznek segítségemre - a karácsonyi slágerek. Biztos én vagyok rosszul bekötve, de én nem tudom megunni őket. A book tag a tíz kiválasztott dalhoz 10 szempontot rendelt hozzá, úgyhogy ezekre fogok válaszolgatni az elkövetkezőkben.
Tartsatok velem!

1. "You're a Mean One Mr. Grinch" - Nevezz meg egy gonosz karaktert, akit ennek ellenére imádtál

Frankeinstein szörnye ér? A könyv végére tényleg gonosszá válik, de tudatában van, és ettől csak még jobban szenved. Inkább az elfogadás utáni vágy hajtja először, és utána fordul a bosszúhoz. Gyönyörűen kibontakozik a karaktere, egyszerűen imádtam.

2. "All I Want for Christmas is You" - Melyik könyvet szeretnéd leginkább a fa alatt látni?

Huh, nos nem is olyan rég posztoltam a karácsonyi kívánságlistámat a blogra, és ha vetettetek rá egy pillantást, ti is láthattátok, hogy bizony akad rajta néhány könyv (khmm... én próbáltam szelektálni. De tényleg.) Szóval, az ott felsorolt könyvek bármelyikét nagyon szívesen látnám a fa alatt. De egy keményborítós angol Scarletet se dobnék ki az ablakon.

3. "Rudolph the Red Nosed Reindeer" - Nevezz meg egy karaktert, aki legyőzi az előtte álló akadályokat, és megtanul hinni magában

A legutóbbi számomra nagyon kedves szereplő, aki elképesztő változáson ment keresztül, és el is hittem neki mindezt, az Agatha volt Soman Chainani Jók és rosszak iskolája című regényéből. Nagyon szerettem Agathát, és abszolút lenyűgözött az a fejlődés, ami végbement nála. Értékelésemet a könyvről itt találod.

4. "Santa Claus is Coming to Town" - 

a) Melyik karakter kerülne szerinted a Jók listájának legtetejére?

b) Ki kerülne a Rosszak listájának élére?

a) Szerintem Scar (On Sai: Szivárgó sötétség 1.) nyugodt szívvel pályázhat a pozícióra. Sőt, szerintem ő már túlságosan is jó volt. Nem Mary Sue, csak... olyan túlzottan jó. Nehéz elmagyarázni.

b) Ezután a képsorozat után nehezen kaphatná bárki más a megtisztelő címet, nemde? Voldemort for the win!

5. "Frosty the Snowman" - Melyik az a könyv, amitől elolvadsz?

Julia Quinn: Ami Londonban történt
A történelmi romantikusokkal úgy vagyok, mint Taylor Swift számaival. Alapvetően nem a stílusom, de néha csak úgy rám jön, és akkor elolvasok/meghallgatok egyet-egyet. Általában semmi különös, de ez a könyv nagyon el lett találva. Egyszerűen annyira vicces, elbűvölő és aranyos, hogy nem lehet nem szeretni!

6. "Feliz Navidad" - Egy könyv, ami nem a te országodban játszódik.

Nos, ilyen van dögivel. Legyen Kristin Cashore-tól A garabonc, miután az nem hogy más országban, de más világban játszódik. És mert olyan régen jutott már eszembe, pedig úgy szerettem.

7. "It's the Most Wonderful Time of the Year" - Mely ünnepi témájú könyv segítségével terjeszted a karácsonyi hangulatot?

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nagyon ritkán akad a kezembe karácsonyi témájú könyv, de azt hiszem, Andersen Hókirálynője tökéletesen megfelel erre a kérdésre. Imádom ezt a mesét, egy igazi téli klasszikus.

8. "Sleigh Ride" - Melyik szereplővel töltenéd szívesen az ünnepeket (nem feltétlenül romantikus értelemben)?

Samm-mel szívesen karácsonyoznék. Jó kis kultúrsokk lenne belőle. :D

9. "Baby, It's Cold Outside" - Melyik általad utált könyvet vetnéd a tűzre azért, hogy melegen tartson?

Heh, ez könnyű. Az Anna Kareninát. A maga majd' 1000 oldalával kitartana egy darabig, és arról nem is beszélve, nekem micsoda elégtételt okozna, hogy most megfizet az elnyújtott szenvedésért, amit nekem okozott.

10. "Do You Hear What I Hear" - Melyik az a könyv, amit szerinted mindenkinek el kéne olvasnia?

Nehéz kérdés, mert nem szokásom ilyen általános érvényű kijelentéseket tenni, hiszen annyiféle ember létezik. Ráadásul meggyőződésem, hogy senkire nem szabad ráerőszakolni egyetlen könyvet sem, mert abból nagyon ritkán sül ki jó. Mindenesetre, ha tényleg muszáj választanom egyet, akkor azt mondanám, hogy Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógiája, mégpedig azért, mert rám hatalmas hatással volt, és megannyi csodás gondolatot kaptam tőle. Nem lehetek elég hálás ennek a három könyvnek, és abban reménykedek, talán másnak is fontos élménnyé válik.

Nos, ennyi lett volna a Karácsonyi slágerek booktag. Az ötletet erről a külföldi blogról vettem, és miután engem se hívott ki senki, nekem se lenne kihívottam. Távol álljon tőlem, hogy karácsonnyal a küszöbön itt házi feladatot adjak bárkinek is. :) Ha megtetszett, nyugodtan vigyétek és töltsétek ki, akár itt a kommentekben is!

A két ünnep között újra jelentkezem majd, remélhetőleg egy-két értékeléssel, és persze lesz nagy év végi összefoglaló is.
 
Mindenkinek könyvekben gazdag, áldott békés karácsonyt kívánok!

Karácsonyi kívánságlista

Fehér karácsonyra várós szép jó napot mindenkinek!

Az ünnepek itt vannak a nyakunkon, én pedig - mint minden évben - most is könyvet kértem karácsonyra a családtól. (Meg egy forgószéket, mert már ciki volt, hogy az ebédlőből csórok széket az íróasztalomhoz.) De persze a legtöbb esetben, nem igazán mernek nekem könyvet venni, hiszen attól félnek, hogy vagy nem találják el az ízlésem, vagy már ott csücsül egy példány a könyvespolcom valamelyik sarkában. Így pár éve ráálltunk arra, hogy én összeállítok egy listát - szigorúan csak magyar könyvekről, ugyanis közölték, hogy ők nem alkalmasak a bookdepo használatára - és arról lehet válogatni a rokonságnak.

Így nekem is marad némi meglepetés, hiszen nem tudom, mik várnak majd a fa alatt - hiába csillagoztam be némileg szuggesztíven egy párat -, viszont biztos, hogy ők sem lőnek mellé, és mindenki boldog.

Gondoltam, idén megosztom veletek az én karácsonyi kívánságlistámat, azaz a könyveket, amiket nagyon szeretnék már beszerezni. Hátha ti is kedvet kaptok valamelyikhez, vagy esetleg magához a módszerhez.

• Dan Wells – Ruins: Romok*
• Sara Gruen – Vizet az elefántnak
• Vivien Holloway - Mesterkulcs
• Patrick Ness – Kés a zajban
• Brian Staveley: A császár pengéi
• Ava Dellaira: Kedves halottak!
• Scott Westerfield: Túlvilágok
• Mark Lawrence: Tövisek hercege (keményborítós)
• Gail Carriger: Heartless* (ez az, ami valószínűleg nem fog összejönni, pedig ezt szerettem volna a legjobban. Amikor a listát írtam, még azt hittem, kijön karácsonyra :()
• Carlos Ruiz Zafón – A szél árnyéka
• Imre Viktória Anna – Kísértés Rt.
• On Sai – Lucy
• On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?
• Neil Gaiman – Amerikai istenek
• Neil Gaiman - Sosehol
• Douglas Adams – Galaxis útikalauz stopposoknak*
• Catherine Fisher – Sapphique
• Kazuo Ishiguro – Ne engedj el
• Lev Grossman - A varázslók
• Brandon Hackett: Az időutazás napja
• Lakatos István: Óraverzum – Tiszítótűz
• Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők
• Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve*
• Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
• Ann Agguirre: Menedék

Ti is kaptok könyveket karácsonyra? Miket szeretnétek a legjobban? Inkább a friss megjelenések érdekelnek, vagy az ezer éve várólistás könyvek élveznek elsőbbséget?

Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Kiadó: Twister Media

Oldalszám: 584

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

***

Nem titok, hogy imádom a meséket minden mennyiségben és formában, így nagyon izgatott lettem, mikor tudomásomra jutott, hogy a Jók és Rosszak iskolája itthon is megjelenik. Első ránézésre igazi klasszikus tündérmese ez: vaskos, csodálatos illusztrációkkal, egy olyan fantáziadús világgal, ami tárt karokkal várja az olvasót. Imádom az ilyen epikus meséket, így már előzetesen meg voltam győződve arról, hogy ez csak jól sülhet el

Aztán amikor elkezdtem olvasni, igencsak elbizonytalanodtam. A világ, amit Chainani elénk tár rettentően sarkított: jó és rossz, szép és csúnya, hercegnő és boszorkány. Csak vonogattam a vállamat, és igyekeztem túltenni magam a tényen, hogy ez a felépítés mennyire sekélyes már alapjaiban. Csakis abban reménykedtem, hogy azért ilyen az alaphelyzet, hogy teret adjon a történet kibontakozásának, és ezzel a változásnak.

"– Nálunk senki nem olvasna olyan mesét, amiben a Rossz győz. Mindenki azt akarja, hogy a Jó győzzön, mert a Jó jobban néz ki, szebbek a ruhái, és több barátja van."

A másik, ami rettentően zavart, az Sophie karaktere volt. A gyönyörű hercegnő, akinél önzőbb, felszínesebb libát még nem hordott a hátán a föld. Egészen az utolsó húsz oldalig ki nem állhattam. Mindenkit manipulált, Agathát egész végig dróton rángatta - az is igaz, hogy ő meg hagyta magát - és még saját magát is sikerült becsapnia a hazugságaival. Attól csak még ellenszenvesebb lett, hogy mindezt angyali kedvességgel művelte.

É ott volt Agatha, aki Sophie szöges ellentéte: csúnya, bizonytalan, zárkózott, meg van győződve róla, hogy ő rossz, de a szíve mégis aranyból van. Nagyon szerettem Agathát, még akkor is, ha néha legszívesebben a saját faklumpájával csaptam volna fejbe. Mert annyira nem hitt saját magában, hogy hagyta, hogy Sophie kihasználja.

Tedros, pedig - a szőke herceg, Arthur király fia, a leg-leg-leg mindenben - rettentően idegesített. Legalábbis a könyv első felében. Volt, hogy jobban utáltam, mint Sophiet, ami nagy szó. Egyszerűen mindent elhitt, amit látott, nem volt hajlandó a dolgok mögé látni, csak azt vette észre, ami a felszínen volt. Aztán rájöttem, hogy nem csak Tedros nem látott a szemétől, de én sem.

forrás

Boszorkány és hercegnő nem szabadna, hogy barátkozzon, de melyik a boszorkány és melyik a hercegnő? Jó kérdés. Elsőre elég nyilvánvalónak tűnt a válasz, és azt hittem, tipikus parabolisztikus tanmesét kapunk, frankó fantasy körítéssel. De erről sokkal többről van szó.

Ugyanis jött a könyv második fele, ahol egyre csak bonyolódtak az események, a Jó és a Rossz közötti határ egyre inkább eldeformálódott, összemosódott, és hirtelen minden sokkal életszerűbbé vált, miközben a mese a tetőfokára hágott. Én pedig azon kaptam magamat, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet! A karakterek mélységei is itt jöttek ki igazán: nagyon tetszett, hogy a szerző semmit nem rágott a szánkba, annak ellenére, hogy fiatalabb korosztály a célközönség. Sok az ujjal mutogatás, a jó és rossz közötti különbség pedzegetése, de végső soron, nem tolja az arcunkba a "Tanulságot". Ahogy az a finom irónia is nagyon bejött, ahogy a mesék világa és az ott megjelenő klisék iránt viseltetett.

"– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult. Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére. Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét… háááá…
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg."

Ami még hihetetlenebb, képes volt mindenkit megszerettetni velem. Mindazt a megvetést, amit többszáz oldalon keresztül építgetett bennem Sophieval és Tedrosszal szemben, egyszerűen kitörölte az utolsó harminc oldallal, és kétség sem fér hozzá, hogy mindez nagyon is tudatos volt az író részéről. Sophie-t még most se szeretem, de a lelke mélyéig megértem őt, és ez még annál is jobb! Le vagyok nyűgözve attól, hogy milyen finoman árnyalt, komplikált karaktert kaptunk az ő személyében. Ami Tedrost illeti, őt is közelebb érzem magamhoz, de úgy hiszem, a folytatásban még bőven lesz mit áskálódni a személyiségében. Alig várom!

A világ, amelyet Chainani felépített, egész egyszerűen varázslatos. Kreatív, eredeti, mágikus, tele csodákkal: pont olyan, amilyen szükséges egy ilyen kaliberű történethez. Rengeteg kérdést hagyott bennem ugyan, főleg azok az utalgatások arra, hogy Gavaldon lenne az egyetlen város, nem is beszélve a próféciáról, de bízom benne, hogy a következő részekben mindenre fény derül.

forrás

A történet itt-ott leült picit, különösen a könyv első felében, de annyira elvarázsolt a körítés, hogy abszolút nem zavartak a kisebb szünetek az eseményekben. Szerettem olvasni az apróbb részletekről is, nemcsak az izgalmas kalandokról. De ha már kalandok! Ilyen epikus finálét is ritkán látni! Egész egyszerűen fantasztikus volt. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a sorokat olvasva Roxfort ostroma jutott eszembe a Harry Potterből. Márpedig én nem dobálózom HP-hasonlatokkal túl gyakran.

Azt kell mondjam, ez a könyv rászolgált arra a rengeteg dicséretre, ami érte. Nálam mindenképpen helyet kap a nagy kedvencek (Arany iránytű, Fairy Oak, Harry Potter) mellett a polcon, és el se tudom mondani, mennyire várom a folytatást! Egy remek szórakozást ígérő könyv ez, meglepően mély tartalommal, lélegzetelállító kalandokkal, ami miatt tökéletes ajándék bárkinek, aki a mesét szereti. Szerintem 12-13 éves kortól bátran a gyerekek kezébe lehet nyomni.

Esküszöm, próbáltam visszafogni a fangirl - epizódokat, de nehezen ment. Sorry, not sorry.

A recenziós példányt köszönöm a Twister Médiának!

Értékelés: 5/5*

Kedvenc jelenet: a vége mindent vitt

Kedvenc karakter: Agatha, Sader

A kiadó volt olyan kedves, és felajánlott egy plusz példányt, amit kisorsolhatok közöttetek, úgyogy meg is ragadnám az alkalmat, hogy bejelentsem a blog első nyereményjátékát!

Ha szeretnéd megnyerni a könyvet, vagy a szuper ajándékokat (kitűzők, órarend, könyvjelző), nem kell mást tenned, mint kitölteni a lentebb látható Rafflecopter dobozt! Sok szerencsét!
Kis szerencsével még a fa alá kerülhet!
(Technikai megjegyzés: csak országhatáron belülre tudok postázni.)

a Rafflecopter giveaway

Top 10 One Liners

Zúzmarás, jégvirágos szép napot mindenkinek!

Mint általában, így november utolsó napján sikerül beesnem a havi Top 10 rovattal. De ezt megszokhattátok már tőlem, nemde? A novemberi témának pedig a legjobb One Linereket választottam, mert úgy véltem, a karácsony előtti stresszes időszakban senkinek nem árt egy kis lazulás. Így elhozom nektek az én kis gyűjteményemet az olyan beszólásokról, amikről - szerény véleményem szerint - érdemes megemlékezni.

De mi is az a one liner?
Nem igazán van rá kifejezés a magyar nyelvben, de én azt mondanám, a szállóige és az oltás szerelemgyereke. Az Urban Dictionary úgy definiálja, hogy "egy tökéletesen időzített, szellemes megjegyzés. A segítségével a helyére tehetsz valakit, lecsaphatsz egy magas labdát, megcsillogtathatod a humorérzéked, vagy szimplán csak megmutathatod a világnak, milyen király vagy.

Úgyhogy vágjunk is bele! Íme az én 10 kedvenc one linerem:

10. 

Egy kis magyarázat: 
Peaches egy helyi vagány csávó, aki ideggyenge, rohadék és állandóan a fegyverével hadonászik. Neki akart menni Rogannek, aki ujjcsettintéssel épületeket dönt össze. Végeredmény: mondat közben döntött rá egy felhőkarcolót Peachesre. Ez az ominózus eseményt követő beszélgetése Nevadával, a főhősnővel:

“You are not funny.”
“I’m very funny. Just ask Peaches.”

/Ilona Andrews: Burn for Me/

"Nem vagy vicces."

"Nagyon is vicces vagyok. Kérdezd csak Peachest."

(saját fordítás)

9.

Mr. és Mrs. Bennett:
"Semmi tekintettel sincs az idegeimre.
– Téved, drágám; nagyon is tisztelem az idegeit. Hiszen régi ismerőseim: legalább húsz év óta állandóan rájuk hivatkozik."

/Jane Austen: Büszkeség és balítélet/

8.

"– Kapitány, önnek pszichológusa van? – vonta kérdőre a köpcös Hegamon.
– Rosszabb: sógorom – legyintett Calderon, de nem torpant meg."

/On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik/

7.

"– Rohadt alak vagy, Morelli. Rohadék.
– Alighanem – mondta. – De isteni a… pizzám."

/Janet Evanovich: A szingli fejvadász/

6.

Egy kis magyarázat:
Kate Daniels és a Curran, aka a legijesztőbb alakváltó oroszlánszisza egész Atlantában első találkozása. Curran az árnyékból figyeli, mire Kate úgy dönt, kiugrasztja a nyulat khmm a cicát a bokorból.

"Here, kitty, kitty, kitty."

/Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító Mágia/

"Cic-cic-cic, cicuska."
(saját fordítás)

5.

"-Ron, te egy teáskanál érzelmi szintjén állsz!"

/J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve/

4.

"– Elengednéd a fejem?
– Naná – sziszegtem, mit sem enyhítve a nyomáson. – És a hajszálereimet ne adjam oda fogselyemnek?"

/Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz/

3.

"Maga, Ms. Lane, fenyegetést jelent másokra! Maga egy két lábon járó, beszélő, rózsaszínű katasztrófa!"

/Karen Marie Moning: Keserű ébredés/

2.

"– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban!"

/Gail Carriger: Soulless - Lélektelen/

1.

"– Téged is szeretlek! – mondtam neki.
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak."

/Kerstin Gier: Smaragdzöld/

Nos, ennyi lett volna a novemberi Top10! Remélem, tetszett!

Felismertétek ezeket? Vagy netalán kimaradt a kedvencetek? Írjátok meg kommentben, chaten, vagy emailen.

Üdv,