Top 10 világfelépítés

Hello népek!

Lassan kezd hagyománnyá válni, hogy a hónap legutolsó napján esek be a havi Top10-el. Sose így tervezem, de valahogy mindig így sikerül. Pláne, hogy ez a hónap aztán kergemarhakór volt a javából. Na de, nem nyávogni jöttem, térjünk is a tárgyra. :)

Lenyűgöznek a részletesen kigondolt világok. Még ha a könyv más szempontból hagy is maga után kívánni valót, de a világ, amelyet bemutat kellően érdekes, elég sanszos, hogy szeretni fogom, mert azzal leszek elfoglalva. Több regény is így úszta meg azt, hogy a földbe döngöljem. Így nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb havi Top10 téma lesz belőle.

Úgyhogy következzenek azok a könyvek, amiknek - szerintem - a legjobb a világfelépítése.

10. Cassandra Clare: Csontváros

Főként az első három könyv az, ami instant kedvenc lett, a Bukott angyalok városa nekem már túl lett nyúzva, de tagadhatatlan, hogy Clare remek ifjúsági urban fantasy-t alkotott ezzel a sorozattal. Nem mindenben teljesen eredeti (elvégre egy HP fanfictionből indult a dolog), számos dolgot láttunk már máshol is, de az árnyvadászok még így is iszonyatosan badass-ek, és a mágia benne érdekes és kreatív. Rengeteg természetfeletti lény is előkerül, ami eleve a gyengém, és az egész nagyon szépen illeszkedik az emberek világába.

9. Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak

Bezony, megint egy YA. Meglepően sok került fel az ehavi listára. Az is igaz, hogy kb. egy évvel ezelőttig obszcén mennyiségű YA fantasy-n rágtam magam keresztül, mint valami túlbuzgó hód, szóval ez annyira nem meglepő. A Percy Jackson sorozat a görög mitológián alapul, szóval alapanyagot tekintve nincs új a nap alatt, de elképesztően szórakoztató az, ahogy az író mindezt átülteti a 21. századba. Arról nem is beszélve, hogy nagyon képben van a görög mítoszok világában, így nem csak a szokásos koktélt kapjuk. Komolyan, a zseniális humora után ezt szeretem benne a legjobban. Mindig azt lesem, hogy ki hogyan jelenik meg a könyvben. Állítom, hogy jó néhány töri ötöst köszönhetek annak a tudásnak, amit a görög mitológiáról felszedtem a Villámtolvajból anno.

8. Maria Dahvana Headley: Magonia

Az első idei olvasás. Akadt jó néhány problémám a könyvvel, de a világfelépítése NEM tartozott közéjük. Fantasztikusan kreatív, színes, jól átgondolt világot tár elénk a szerző repülő hajókkal, félig madár - félig ember lényekkel és egy kis adag mágiával. Még egyszer megismétlem: repülő hajók!
Nem mai találmány, de olyan ritkán találkozni vele, és én egyszerűen imádom az ötletet! Arról nem beszélve, hogy az író valós történelmi feljegyzéseket is belekevert a mixbe, így én - már amikor nem a szereplők hülyeségével voltam elfoglalva - csillogó szemekkel merültem el Magonia világában.

7. Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

Kevés sorozatot imádtam ennyire, mint ezt. Persze, ennek az egyik fele az izgalmas sztorinak és a remek karaktereknek tudható be, de a másik fele egyértelműen a Moning által felépített világot illeti. Izgalmas volt látni, ahogy a kelta mitológiára felépített, varázslatos, kicsit horrorisztikus tündérek világa és a miénk egy totálkáros autóbalesetet produkál, amit a népek csak úgy hívnak: apokalipszis. Az eredmény? Egy kifacsart, egyedi, rémisztő világ, amiben semmi nem az, aminek látszik, és ahol az ember könnyedén elveszítheti önmagát. Teljesen beszippantott.

6. Laini Taylor: Füst és csont leánya trilógia

Annyira meseszerű, hogy az szavakkal alig leírható. Pedig Laini Taylor azért megoldotta. Szeráfok és kimérák epikus küzdelme, egy szívet tépő Rómeó és Júlia sztorival meghintve. De komolyan... kimérák! Lélekvándorlás, gyönyörű szörnyek, különleges képességek, angyalok lángoló szárnyakkal... mi más kell még egy igéző meséhez?

5. Victoria Schwab: Az archívum

Nagyon eredeti elgondolása annak, hogy mi vár a halál után. Minden lélek az Archívumba kerül, ahol Történetek formájában véget nem érő polcsorokon pihennek, és a Könyvtáros figyel arra, hogy álmuk zavartalan legyen. Azonban ha egy Történet felébred, és megszökik ki a Sikátorba, Mac és a hozzá hasonlóak feladata az, hogy visszavigye őt az Archívumba, mielőtt még teljesen megőrülne és esetleg kiszabadulna az emberek világába.
Abszolúte zseniális, sehol nem találkoztam még csak hasonlóval sem!

4. Ilona Andrews: Burn for Me

Jah, ez az a könyv, amit nem szabad a borítójáról megítélni. Nem ám világvégés ötven árnyalatról van itt szó, ugyanis, hanem egy nagyon is szórakoztató urban fantasyról, egy kis nyomozással, egy kis szikrázással a főszereplők között, és egy zseniálisan felépített világgal. Egy kísérlet eredményeként a múltban bizonyos emberek különleges képességekhez jutottak. A kísérletet hamar leállították, de a baj megtörtént, és a képességektovább  öröklődtek, ahelyett hogy kikoptak volna a populációból. A vérvonalak nyomán pedig kialakultak a Házak, amik a nagy hatalmú családokat tartják egyben, és úgy funkcionálnak mint egy modern kori arisztokrácia. Olyan ez a világ, mint egy ezerágú libikóka. A képességek különféle csoportokba vannak sorolva, és attól függően, hogy ki az ellenfeled, változnak az esélyeid ellene. Senki képessége nem abszolút, még a legerősebbeké sem. Ettől lesz érdekes az egész. Annyira imádtam, hogy arra szavak sincsenek!

3. Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógia

Egy nagyon régi történet ez, de még mindig lenyűgöző. Hiába, van ami nem megy ki a divatból. Részben ennek a könyvnek köszönhetem, hogy ennyire imádom ma a fantasy műfaját, hiszen ez volt az egyik első élményem a műfajjal kapcsolatosan. Számtalan világ, boszorkányok, páncélos jegesmedvék, daimónok, angyalok, és egy arany iránytű, amit ha olvasni tudsz, akkor olyan titkokat tudhatsz meg, mint senki más. És Lyra, egy bátor, makacs leányzó, aki mindenáron meg akarja menteni a barátját, akit elraboltak. Kalandos, lenyűgöző utazás egy páratlanul gazdag világban. Legszívesebben minden gyerek kezébe nyomnám.

1. J. K. Rowling: Harry Potter és J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Észrevehettétek, hogy kimaradt a kettes szám. Nos, ez azért van, mert a rovat történelmében először, megosztott első helyezetteket hirdetek. Bezony. Ennek is eljött az ideje. Ugyanis igazán nem várhatjátok tőlem, hogy eldöntsem, a Harry Potternek vagy A Gyűrűk Urának van királyabb világfelépítése.  Annyira más a kettő, hogy nincs is sok értelme hasonlítgatni. Tolkien kitalált néhány új nyelvet, meg egy elképesztően csodálatos világot, ami megalapozta a mai high fantasy műfaját csak úgy hobbiból, mert unatkozott. Ej, ezeknek az oxfordi professzoroknak milyen sok idejük van. Rowling meg... nos, mind tudjuk, Rowling mit teremtett. Egy egész generáció gyerekkorát. Nem tudok úgy elsétálni a King's Cross mellett, hogy ne mosolyodnék el, és ne jutna eszembe körbepillantani, nem igyekszik-e egy fura szedett-vedett társaság hatalmas utazóládákkal és bagolyketreccel megpakolva a 9 3/4-ik vágány felé, nehogy lekésse a Roxfort Expresszt.

Szóval, ez lett volna az én nem egészen szabályos Top 10 listám a legjobb világfelépítésekről, amikhez valaha szerencsém volt. Jó néhány kedvencem sajnos nem fért fel a listára, de hát ez már csak így van. Így is csalnom kellett egy kicsit.

Kihagytam a ti kedvenceket? Hiányoljátok a Trónok harcát, vagy esetleg valami mást?
Írjátok meg itt lent a kommentekben, molyon, vagy esetleg a blog privát e-mail címén, amit a Kapcsolat menüpont alatt találtok.

Üdv,

On Sai: Scar

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 528

Scar körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.

Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?

Létezik egyáltalán szabad akarat?

A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?

Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

***

Nagyon sokáig halogattam a Scar olvasását. Már a megjelenés óta csücsül a polcomon, és szuggerál, hogy ugyan, olvassam már el, de valahogy sose került rá a sor. Az elsődleges visszatartó elem pedig a vallás központi szerepe volt, ezt hiába is tagadnám. Ez egy igen kényes téma, nehéz a helyén kezelni úgy, hogy közben senkit nem bántasz meg, és az már csak fahéj a tejszínhabon, hogy az én kapcsolatom a kereszténységgel sem épp problémamentes.

Pedig tudhattam volna, hogy ha valaki, On Sai biztos remekül és nagyon fair módon fogja kezelni ezt a nehéz témát, úgyhogy ha esetleg csak emiatt idegenkednétek a könyvtől, akkor tűnés olvasni! Nem lesz vele problémátok. Igen, nagyon hangsúlyos benne a vallás, de nem akarja lenyomni a torkodon egyik "tábor" véleményét sem. Rengeteg szereplőnk van, akik mindegyike máshogy áll a témához, és az, hogy valaki keresztény, egyáltalán nem jelenti automatikusan azt, hogy jó ember. Úgyhogy igazán semmi okom nem lehetett panaszra ezt illetően.

Ami okozott néhány döccenést olvasás közben, az igazából a saját hülyeségem volt. Hiába tudtam én az agyammal, hogy ez nem a Calderon, ez egy teljesen másik sorozat, mégiscsak azt vártam volna vissza, más köntösbe bújtatva. Pedig igazán tudhattam volna jobban, hogy nem azt fogom kapni, és így elkerülhető lett volna egy kisebb pofára pottyanás. 

Ugyanis... MEGLEPETÉS! - ez nem a Calderon. Következésképpen, egyáltalán nem a könnyed humor, és a lazán elegáns beszólások jellemzik. Sőt, Ez a regény nagyon komolyra veszi a figurát, alig van benne néhány poén elvétve. Ez nem hiba, mert nem olyan volt a téma sem, egyszerű tény, amit - főként azok, akik olvasták és szerették a Calderont - jobb ha észben tartanak.

Ennyi előzetes nyammogás után, térjünk is rá a sztorira. Gyerekek, én ugyan el nem tudom mondani, hogy ez miről szólt. Olyan eszméletlenül monumentális az egész, hogy biztos nem tudnám értelmesen összefoglalni a lényeget, így szerintem maradjunk annál, amit a tartalom elárul. Scar, Artúr, Lucy és Don valóban a tengelyét képezik a történéseknek, de a játékmester az olyasvalaki, akire soha nem gondolnál. Nekem, személy szerint leesett az állam. Piros pont azért, mert terjedelme ellenére egyáltalán nem lomha, vagy terjengős; mindig történik valami. Talán ez az oka annak, hogy totál pudingot főzött az agyamból.

A világ nagyon hasonló a Calderonéhoz, legalábbis első látásra, de ahogy egyre inkább haladunk előre, egy teljesen más univerzum bontakozik ki a szemünk előtt. Sokrétű, színes, eredeti, bőven akad benne felfedezni való. Főleg a mentálokat találtam nagyon érdekesnek, remekül ki lettek találva. Nem csak emberek x-men képességekkel, hanem tényleg egy másik faj. Más az értékrendjük, a gondolkodásmódjuk, még akkor is, ha külsőre akár embernek is tűnhetnének. Nem emberek, de mégis nagyon könnyű együttérezni velük. Személyes kedvencem Lucy volt. Esendő, okos, büszke, bonyolult személyiség, élvezet volt olvasni róla. Dont is kedveltem, de Lucyt a szívembe zártam, még akkor is, ha ő biztos felháborodna ezen. :)

Scarral már más volt a helyzet. Alapvetően egy egész kompetens karakter, még szerethető is, de nehéz volt belerázódnom a szemszögébe. Nem tudok máshogy fogalmazni, egyszerűen túl jó. Túl ártatlan, túl kedves, túl... túl és kész. Hiába nem tökéletes, és neki is vannak hibái, és csak néhány jelenetnél jött ki ennyire erősen az, hogy Scar majdhogynem szent, de nekem így is sok volt. Nem utáltam meg, de annyira nem is kedvelem a leányzót, legalábbis egyelőre.

Artúrt viszont nagyon utáltam. Öregem, hát halálra idegesített. Az Astor bolygón ő mindenkinek a példaképe, ő a tökéletes, a leg-leg-leg, de mégis egy sekélyes libát akar feleségül venni, és ha Scar nem rendezi meg a saját halálát, ami megrázza Artúr világának az alapköveit, még lett is volna olyan hülye, hogy megtegye. Aztán meg végigszenvedi az egész könyvet, és amikor végre eljön a pillanat, és... ehh, bocsi, gyerekek, de SPOILER ALERT!!!

forrás: weheartit

... szóval, amikor végre eljön a pillanat, és az újonnan felfedezett érzelmeivel - csak nem Scart szereti Helén helyett? Várjunk csak, dehogynem! - végre Scar elé tud állni, akkor újra felteszi a szemellenzőt. Komolyan, arról a szerelmi vallomásról, amit sikerült kiizzadnia magából, egy az egyben a Büszkeség és balítélet jutott eszembe. Tudjátok, az a rész, amikor mindenki kedvenc Mr. Darcyja hatalmas hülyét csinál magából, ugyanis a létező legnagyobb sértések közepette fedi fel érzelmeit Elizabethnek, és utána ő van meglepődve, amikor drága főhősnőnk elküldi a fészkes fenébe. Na, itt is kb. ez zajlott le, csak egy űrhajón. Csak remélni merem, hogy a továbbiakban Artúr is legalább annyira magához tér, mint Mr. Darcy tette. Akkor talán majd jobban kijövünk egymással.

SPOILER VÉGE

Ami a többieket illeti... nos, Chestert, a fiatal uralkodót még nagyon bírtam. Szédületes egy figura, nagyon csavaros észjárással és rengeteg titokkal. Mindig azon kaptam magam, hogy hatszor annyira figyelek azokra a részekre, amikben ő is szerepel, és azt próbálom kitalálni, hogy most épp mire készül. Nos, nem mindig jöttem rá -sőt! -, de épp ez tette annyira élvezetessé a dolgot. Ő az a fajta karakter, akit egyszerűen lehetetlenség figyelmen kívül hagyni.

Nagyon sok mindent és mindenkit nem említettem még, és azt hiszem, nem is fogok, legalábbis nem ennek a résznek a kapcsán. A folytatásra ugyanis amint lehet, szeretnék sort keríteni - már csak azért is, mert Lucy nevét viseli.

Összességében, egy érdekes, bonyolult, de elég komor könyvet olvashattam, ami nem fél belenyúlni a nehéz témákba, de pont ez a jó benne. A szórakoztatás mellett ugyanis bőven ad gondolkodni valót, és teljesen biztos vagyok benne, hogy még újra fogom olvasni a Scart, mert sajna nekem nem mentálagyam van, így nem fér meg benne ennyi minden egyszerre. Tudom ajánlani azoknak, akik egy kalandos, izgalmas, de komoly olvasmányra vágynak, Azok viszont, akik inkább nevetésre és lazításra vágynak, meg némi adrenalin löketre, inkább vegyék kezükbe a Calderont, és tartogassák ezt a könyvet egy másik alkalomra.

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: Chester vs. a nevelője és/vagy a mentáltanács
Kedvenc karakter: Lucy, Chester

Cover Reveal #1 Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok

Hello népek!

Ma valami különlegességet hoztam nektek, a Könyvmolyképző jóvoltából. Ugyanis a kiadó úgy döntött, hogy itthon is elindítja a külföldön oly' népszerű "Cover Reveal", kezdeményezést, aminek keretében a résztvevő blogokra kerül ki legelőször az itthoni borítója a megjelenésre váró könyveknek. Hát nem izgalmas? :)

Elsőként egy Arany Pöttyös könyv kerül terítékre:

2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Csodálatos, magával ragadó történet szerelemről, veszteségről és a barátság mindent elsöprő erejéről.

hát nem gyönyörű? *.*

A könyv adatai:

Oldalszám: 656

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Firefly Lane

Fordító: Palásthy Ágnes

ISBN: 9789633736074

Várható megjelenés: 2015. ősz

Jegyezd elő Te is!

(Technikai megjegyzés: Az előjegyzés nem minősül rendelésnek. Előjegyzés esetén értesítést küldünk, amikor előrendelhetővé/rendelhetővé válik a könyv. Természetesen amint változik a könyv státusza, megrendelni is ezeken a linkeken lehet majd, nem fognak elavulni.)

>>> Kartonált kiadásban

         vagy

>>> Keményborítós kiadásban (védőborítóval)

illetve

Csekkold le a >>> molyos adatlapját <<< és tedd a kívánság és/vagy várólistádra!

Fülszöveg:

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére TullyésKate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.

Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.

Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.

Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…

Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.

Gondolatok:

A fülszöveg eleje nagyon tipikusan kezdődik, leszámítva az évszámot. 1974. Érdekes választás. Úgy hangzik, mintha iszonyatosan régen lett volna, de utána számoltam, és nem. Belátható távolságban vannak ám azok a hetvenes évek (csak nem feltétlenül nekem), és ez, illetve a tény, hogy milyen hosszú időt ölel fel a regény (tulajdonképpen napjainkig előrenyúlik), mindenképpen egy nosztalgikus hangulatot kölcsönöz neki.

Ami a borítót illeti... eszméletlenül gyönyörű lett, és a cím is nagyon tetszik! Nagyon hangulatos, és pontosan ezt remélem a könyvtől is: erős atmoszférát, ami magába szippant. Még nem olvastam az írótól (meg úgy egyáltalán, kevés ilyen típusú regényhez volt szerencsém), de a Szentjánosbogár lányok határozottan felkeltette az érdeklődésemet, és alig várom, hogy a boltokba kerüljön.

A szerzőről:

Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is.

Remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá!

Üdv,

Autumn Booktag

Iskolakezdős, koránkelős, esőben kutyagolós szép napot mindenkinek!

Itt van az ősz, itt van újra, és én még mindig utálom.

Na jó, ez így azért nem teljesen igaz, hiszen a gimis napok elmúltával már én se vagyok annyira ellene a hulló levelek időszakának, de az kétségtelen tény, hogy még mindig nem a kedvencem.
Ősszel valahogy mindig el vagyok havazva (hogy egy kis kellemes képzavarral éljek), de annyira, hogy az már nem a pörgős, mosolygós - elfoglalt feeling, hanem a "ha hozzám mersz szólni, sikítok" életérzés.

Na de, ennyi nyavalygás után, rá is térek a lényegre. Ugyanis, gondoltam hozok nektek egy szezonális booktag-et, hogy kicsit feldobjuk a hangulatot, és persze hamarosan érkeznek a bejegyzések a könyvekről, amiket augusztusban ledaráltam, de nem volt időm megosztani veletek.

Addig is, íme az Autumn Booktag:

1. Mit szeretsz legjobban az őszben?
A szép színeket, és hogy végre nincs negyvenhat fokos döglesztő meleg.

2. Melyik az a könyv, ami emlékeztet az iskolás napjaidra?
Ami így hirtelen eszembe jut, az az SZJG, elég nyilvánvaló okokból. Illetve beugrott még néhány kötelező is, úgy mint az Egri Csillagok, vagy a Pál utcai fiúk.

3. Melyik az a borító, ami őszi hangulatot idéz számodra?
Hm, hát ezen még sosem gondolkodtam. Aztán némi kutakodást követően azt kellett konstatálnom, hogy nagyon kevés borító idézi az ősz hangulatát. Tél, nyár, tavasz, mindegyikre lehet találni ezer és egy példát, de őszit közel sem olyan könnyű. Azért szerintem az alábbi két borító megfelel a kritériának, bár nem hinném, hogy szándékos volt:

4. Melyik a kedvenc horror/halloween történeted?
Az aktuális kedvenc horrorom az a Blackbirds Chuck Wendigtől (bejegyzés hamarosan). Halloweenes sztorikat nem igazán olvastam még.

5. Melyik a kedvenc horror/halloween filmed?
Nem igazán szeretem a horror filmeket, de a Sweeney Todd az nálam még így is befutó.

6. Melyik őszi megjelenésű könyvet várod a legjobban?
Egyértelműen Gail Carrigertől a Heartless magyar megjelenését, ami a Napernyő Protektorátus folytatása.

7. Melyik őszi megjelenésű filmet várod a legjobban?
Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoztak ki A marsiból, úgyhogy annak az adaptációját. Magyarországon Mentőexpedíció címmel kerül majd a mozikba (mert fordítani még mindig tudunk -.-")

8. Melyek azok a könyvek, amiket idén tervezel elolvasni?
Fú, hát annyira nem tudok tervezgetni momentán, hiszen egy piramis méretű kötelező-kupac mögül pislogok a nagyvilágra, de Laini Taylor: Dreams of Gods and Monsters c. könyvét még mindenképpen el akarom olvasni.

9. Kiket taggelsz be?
Most így senkit, akinek tetszik, vigye nyugodtan. Ez amúgy is egy viszonylag régi tag, szóval biztos sokan megcsinálták már. :)

A tag-et köszönöm a Kis Könyves Bloggerek csoportnak.