Laini Taylor: Vér és Csillagfény Napjai

Kiadó: Kossuth
Oldalszám: 316

A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta - és a világ szenvedett miatta.
A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll.
Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze. A lány, mint úámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol.
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?

Erre a folytatásra valóban sokat kellett várni. Amikor még 2012-ben bejegyzést írtam az első részről, a blog még nagyon gyerekcipőben járt. Ennyi idő múltán a Füst és csont leányának az emléke egészen elhalványodott bennem, ezért mire a polcokra került a Vér és csillagfény napjai sokkal kevésbé imponzáns példánya, egyáltalán nem rohantam beszerezni.
Szerencsére azonban a könyvakciók istennője nem hagyta, hogy elmulasszam ezt az egyedülálló élményt, és az utamba sodort egy visszautasíthatatlan ajánlatot, így a könyv mégiscsak a polcomra vándorolt.

Talán ez a sok idő tette, hogy az első rész után újból, teljes erővel döntött le a lábamról Laini Taylor utánozhatatlan stílusa. Megint rácsodálkoztam, milyen magával ragadóan tud mesélni - úgy, ahogy csak nagyon kevesen - és arra is, hogy hogyan felejthettem én ezt el ennyire. Hiszen csakúgy, mint a Füst és csont leánya, ez a rész is egy igéző mese. A helyszín most nem Prága, hanem Marokkó és Eretz, a mese pedig kevésbé könnyed, sokkal több benne a dráma, a fájdalom, a veszteség, de a hangulat a régi. Szerintem ez a változás a történet javára vált. A Füst és csont leánya is megragadott, de ez valósággal szorongatta a szívemet egész végig.

"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett, és olyan életet mertek elképzelni, amelyben nincs tömegmészárlás, nincsenek felszakított torkok, sem hullákból rakott máglyák. Hazajáró lelkek és fattyú harcosok nélküli világot, ahol a gyermekeket nem tépik ki az anyjuk karjából, hogy kivegyék a részüket a gyilkolásból és a halálból. Egyszer a szerelmesek összeölelkezve feküdtek a hold titkos templomában, és egy eljövendő világról álmodtak, amely olyan, mint egy ékszerdoboz ékszer nélkül – maga a paradicsom, és csak arra vár, hogy megleljék és betöltsék boldogságukkal.

Ez nem az a világ volt."

Taylor gyönyörűen kibontotta az első részben felvázolt helyzetet, miközben elképesztő sebességgel pörögnek az események. Sokkal szövevényesebb a történet, több a szereplő és az egymásba érő sorsok.Jobban megismerjük mind a kimérák, mind az angyalok társadalmát és a problémáikat is, miközben eltávolodunk az emberi világtól. Azért Zuzana és Mik bebukdácsol a képbe, és üdítő vidámságot hoznak magukkal, de a mi világunk sokkal inkább stratégiai ponttá válik egy magasabb rendű háborúban, semmint valódi játékossá.

"– Tizennyolc kilométer? Szerelmem, gyalogoltál valaha is tizennyolc kilométert? 

– Persze – mondta Zuzana. – Több részletben. 

Mik nevetve csóválta a fejét. – Még jó, hogy a magas talpú csizmádat otthon hagytad. 

– Nem képzeled? Ott van a hátizsákodban."

Nagyon sok az új szereplő, és az olyan szereplő, akit újra meg kell ismernünk a lélekvándorlás által kialakított élet sajátos értelmezése miatt. Tulajdonképpen maga Karou is az újramegismerés folyamatában sodródik, ezáltal pedig könnyebb átérezni a lány helyzetét. Sokszor szívesen megráztam volna, de mindig megértettem az indokait és az érzéseit, ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire mélyen érintett a könyv.

"Nem számít, mi történik velem, mondta magának. Milliárdok közül egy vagyok. Rövid időre formát öltött csillagpor vagyok. Szét fogok szóródni. A csillagpor megmarad, és egyszer majd más lények születnek belőle, én pedig szabad leszek." [Karou]

"Majd visszakapod, ha kedvesebb leszel hozzá!"

Ami Akivát illeti, az első rész végén nagyon pipa voltam rá. Most már legszívesebben csak adnék neki egy hatalmas ölelést, meg egy doboz fagyit. A szívem megszakadt érte, sőt mindkettejükért. És nem csak a főszereplőkért, de Lirazért, Hazaelért, Ziriért, Sveváért és Rathért, és még sorolhatnám. Akiva és Karou kapcsolatának mélysége és valódisága ebben a részben mutatkozott meg igazán - ez már csak azért is érdekes, mert egyetlen ujjal sem értek egymáshoz egész végig. De a tetteik és a gondolataik árulkodóbbak voltak minden másnál, és most már kétségbeesetten szurkolok nekik, hogy mindennek ellenére találják meg a boldogságot egymás mellett. Nagyon megérdemlik.

Akadnak új ellenségek is dögivel. Jael például egy kivételesen undorító rohadék, akibe mosolyogva ereszteném bele egy AKA47-es teljes tárát, de akadnak mások is, akiket nagyon nem szívleltem, pl. a Fehér Farkast, Tent és Razgutot.

Szóval van itt minden, mint a vásárban. Aki egy fantáziadús, érzelmekkel teli, sodró lendületű mesére vágyik, az ne hagyja ki ezt a trilógiát!

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a magyar kiadás hagy némi kívánni valót maga után. Az egy dolog, hogy a borító kriminális és a kiadás abszolút nem passzol az első részéhez, de a szövegben akad jó néhány magyartalan mondat, amire egyszerűen nem találtam épkézláb magyarázatot. Nem fordítási probléma, hanem szimpla magyar nyelvtan, ami bármelyik anyanyelvi használónak feltűnik, annyira nyilvánvaló.

Ez azonban nem von le a tartalom értékéből, ugyanis az valami csodálatos! Teljesen biztos, hogy nem várom meg, ameddig a kiadó kiköhögi magából a harmadik részt. Amint hazaérek a nyaralásból, gyorsan megrendelem angolul.

Értékelés: 5/5*
Kedvenc jelenet: Sveva és Rath kalandjairól szóló részek, Akiva és Karou jelenetei, Mik és Zuzana részei
Kedvenc szereplő: Akiva, Karou, Zuzana, Mik, Ziri, Rath

Udvarlás könyvekkel könyveknek Booktag

Hello népek!
Újabb booktag a láthatáron. :) A témája elég vicces, tekintve, hogy az ehavi Top10-ben egy könyv első mondatát az első randihoz hasonlítottam. Nos, van aki ennél is tovább ment és egy kapcsolat kialakulásának fázisaihoz rendelt hozzá könyves szempontokat.

Íme az Udvarlás könyvekkel könyveknek booktag!

1. Lépés - Kölcsönös vonzalom
Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg

Nem szokásom csak borító miatt megvenni egy könyvet, bár imádom csodálni őket. De ezt a könyvet anno - még nagyon régen - a borítója miatt vettem le a polcról. Hatalmas baklövés volt, a belbecs már közel nem ilyen igéző. Azóta jobban tudom.

2. Lépés - Első benyomás
Egy könyv, amit a fülszövege miatt szereztél be

Alapvetően a könyveim 90%-át fülszöveg alapján választom, mert hát mégiscsak az a legfontosabb számomra, hogy miről szól az adott mű, így inkább azt szoktam megjegyezni, ha bármi más játszik közre. De a Füst és csont leányának a fülszövege, pontosabban az első mondatok nagyon megfogtak.

 

"Egyszer volt, hol nem volt, egy angyal és egy ördög egymásba szeretett.

A történet nem végződött jól."

3. Lépés - Csábítás
Egy könyv csodálatos írással



A romantika korában íródott regények amúgy is a gyengéim, de Alexandre Dumas könyvei különösen közel állnak a szívemhez. Gyönyörűen tudtak ám írni anno.

4. Lépés - Első randi
Egy első rész, ami után a sorozat többi részét is olvasni akartad

Jó sok ilyen akadt, de a legutóbbi amitől totál becsavarodtam és hirtelen keresztülrohantam hat könyvön, az a Kate Daniels sorozat volt.

5. Lépés - Éjszakai telefonálások
Egy könyv, amit egész éjszaka olvastál

A röhejes borító ellenére, ez a könyv - mint Andrewsék alkotásai általában - bizony egész estés kalandnak bizonyult. Egész estés alatt azt értem, hogy a hajnal véreres szemekkel az ágyban ülve talált, ezzel a könyvvel a kezemben. Ebben a posztban bővebben is kifejtem, mennyire imádtam.

 

6. Lépés - Mindig rád gondolok

Egy könyv, amit nem tudsz kiverni a fejedből



 

Dan Wells Részlegesek trilógiája jutott először az eszembe. Rengeteget kattogok ezeken a könyveken, és azokon a problémákon, amiket Mr. Wells felvet és kibont. Fantasztikus az egész, úgy ahogy van.

 

7. Lépés - Testi kapcsolat

Egy könyv, aminek imádod az érintését

Ezt a könyvet annyit simogattam, hogy azt el nem lehet mondani. Semmi különös, csak egy igényesen bekötött keményborítós kiadás, ami nem esik szét, nem törik meg és gyakorlatilag mindent kibír. Hé, várjunk csak... ez a könyv egy unikornis!

 

8. Lépés - A szülőkkel való találkozás

Egy könyv, amit családodnak és barátaidnak is ajánlanál

 

Igen sok könyv akad, amit különböző ismerőseimnek a kezébe nyomtam már, de családnak ritkábban ajánlok olvasnivalót. Azért a Leányrablás Budapesten-t gyorsan anyám kezébe nyomtam a nyaralásra. Eddig nagyon tetszik neki.

 

9. Lépés - Közös jövő

Egy könyv, vagy sorozat, amit sokszor újra fogsz olvasni a jövőben

Calderon. Naná, hogy a Calderon. Tegye fel a kezét, aki meglepődött.

Úristendeváromafolytatást!!!

 

10. Lépés - Oszd meg a szeretetet!

Kiket jelölsz?

 

Miután ezt a tag-et is a Kis Könyves Bloggerek csoporttal töltöttem ki, így most sem jelölnék senkit, de akinek megtetszik, az nyugodtan vigye és töltse ki, vagy akár válaszoljon itt lenn, a kommentekben. Valamint nézzetek be hozzájuk is, ha érdekel, ők miket válaszoltak, az alábbi linkekre kattintva!

forrás (magyar)



 

 



 

 

Top 10 első mondat

Szép jó napot mindenkinek!

Mielőtt még mielőtt belecsapnánk a lecsóba - jobban mondva az ehavi Top10-be, ami már a második, de... na, mindent csak szépen sorjában - gondoltam, megosztok ezt-azt veletek arról, mit tervezek a közeljövőben. Nem kell megijedni, rövid leszek, mondta a kígyó és rámászott a sínekre.

Szóval, mint láthatjátok, lett a havi Top10 rovatnak egy saját, különbejáratú logója, amit tegnap este dobtam össze. Imádok ilyenekkel pepecselni, és amúgy is szeretnék egy egységes és könnyen navigálható design-t kreálni a blognak, ami szinkronban van a nevével, csak hát eddig nem jött az ihlet. Ezért is váltottunk annyit kinézetet az utóbbi időben, de remélhetőleg hamarosan sikerül összehozni egy olyan kinézetet, ami nektek is és nekem is tetszik, és kevésbé van szétesve.

A másik, hogy tulajdonképpen ez lesz most itt a júliusi Top10. Ne higgyetek az archívumnak, totál demenciás! A július fülecske alatt virító Top 10 kedvenc klisé igazából a júniusi lista akar lenni.

Na ugye, hogy rövid voltam?

Térjünk is rá a tárgyra - Top 10 első mondat!

Az első mondat olyan, mint az első randi. Lehet, hogy most látod a könyvet életedben először, az is lehet, hogy már évek óta ott csücsül a polcon a többi mellett, és milliószor átsiklott rajta a tekinteted. Lehet, hogy sokat hallottál már róla másoktól, de az is lehet, hogy senki nem ismeri körülötted. Lehet, hogy imádod a borítóját vagy a fülszövegét. Akár már bele is lapoztál. Lehet, hogy előre eldöntötted, hogy nem fog tetszeni és csak azért találkozol vele, pardon, kezded olvasni, hogy azt mondhasd: ugye? Én megmondtam!
De az első mondat mégis olyan, mint amikor valakivel először ülsz le beszélgetni. Az az első bepillantás a borító alá. Jó esetben azonnal megragad, és első látásra szerelem lesz. Az is elképzelhető, hogy jól indul, de csalódás lesz a vége. Vagy talán egyáltalán nem fogod élvezni.
Az első mondat élménye meghatározó, de sokan - köztük mint most kiderült, én is - utána abszolút nem emlékszünk rá. Elvonta a figyelmünk a cselekmény, az üzenet, a karakterek; berántott a történet.

Pedig talán azon az első mondaton múlt, hogy a kezünkhöz ragadt a könyv.

Ezért fogtam magam, odaálltam a könyvespolcom elé, és lekapdostam a könyveimet, hogy elolvassam az első mondatukat. És ezalatt rádöbbentem, hogy tévedtem. Nem felejtettem el őket. Amint megláttam az ismerős sorokat, már emlékeztem.

Így úgy döntöttem, megmutatom nektek is, melyek a kedvenc első mondataim, abban a reményben, hogy ha olvastátok a könyveket, ti is emlékezni fogtok, milyen volt először kézbe venni azokat, és ha nem, akkor pedig talán kedvet kaptok hozzájuk.

10. "Az itt olvasható naplóban tudományos megfigyelésre alapozva ismertetem, hogyan gyógyulhatunk ki a szerelmi bánatból."
/Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek/

Az egész könyv olyan, mint ez a mondat. Kicsit bizarr, kicsit naiv, de olyan geeky módon azért mégiscsak aranyos. Akár egymondatos tartalomnak is elmenne.

9. "A cirkusz váratlanul érkezik."
/Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz/

Első látásra semmi különös, de van valami több is a felszín alatt. Valami mágikus a szavak mögött. Egy cirkusz, ami mindig máshol bukkan fel, senki nem hirdeti, de ezrek követik. Egy cirkusz, amely semmi máshoz nem fogható. Egy cirkusz, amely váratlanul érkezik és ugyanúgy távozik. A Cirkusz.

8. "Ahhoz képest, hogy egy alkoholista vasutas lopott téged, eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan ősapádat Tutanhamonnal balzsamozták volna be!"
/Simon Tamás: Vérmacska/

Ehh, na igen. A macskák már csak ilyenek. Meg ez a könyv is.

7. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”
/Lev Tolsztoj: Anna Karenina/

Félreértés ne essék, még mindig égő tűzzel utálom ezt a könyvet. De az első mondat elolvasásakor még azt hittem, imádni fogom. És még mindig megragad, annak ellenére is, hogy Tolsztoj bácsival igencsak nehezen jövünk ki.

6. "Igazán egyszerű az életfilozófiám: ha egy adott napon senki sem akar megölni, az már jó napnak számít."
/Karen Marie Moning: Keserű ébredés/

Ütős kezdet egy ütős sorozatnak. Pedig így visszanézve, Mac ekkortájt még viszonylag problémamentesnek mondhatta magát.

5. "Rábasztam."
/Andy Weir: A marsi/

Tudom, nem illik káromkodni, de ahogy azt már hosszabban is kifejtettem ebben a posztban, aki a Marson ragad tök egyedül, az fel van jogosítva a káromkodásra. Ráadásul szépen összefoglalta a lényeget. Tényleg rábaszott.

4. "Égetni gyönyörűség volt."
/Ray Bradbury: Fahrenheit 451/

Sokat idézett kezdete egy ikonikus könyvnek.

3. "A 485GA18M számú újszülött 2076. június 30-án, reggel 6 óra 7 perckor halt meg."
/Dan Wells: Partials - Részben ember/

Beszippant és nem ereszt. Szívet tépő, kétségbeejtő és izgalmas.

2. "Most halott vagyok, hulla egy kút mélyén."
/Orhan Pamuk: A nevem Piros/

Ugyan ki NE akarná tovább olvasni egy ilyen nyitás után??

1. „Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.”
/Jane Austen: Büszkeség és balítélet/

Kell ezt magyarázni? :)

Ez lett volna az én Top10-es listám a legjobb első mondatokról. Kissé eklektikus válogatás, de hát az én olvasási szokásaim is jobbára azok. Ráadásul akadt pár, amit még szintén imádok, de sajnos nem fért fel.

Nektek vannak kedvenceitek? Mennyit számít a legelső mondat? Volt már, hogy csak amiatt olvastatok el egy könyvet?

Survivor lvl 999

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 358

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

***

SOHA nem gondoltam volna, hogy én ezt a könyvet elolvasom. Azt meg még kevésbé, hogy tetszeni fog. Nagy volt a felhajtás körülötte, nyert egy csomó díjat, de még így is elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez nekem való lenne. Egy Marson ragadt csávó? Ennyi? És ebből háromszáz oldal? Kösz, de nem.

Aztán egyszer, amikor a könyvesboltban múlattam az időt, miközben anyura vártam, valamilyen rejtélyes megfontolásból lekaptam a polcról és elkezdtem olvasni. Mit mondjak? Nem kifejezetten az volt, amit vártam. Már az első mondatoknál csak pislogtam.

Idézem...

"Erre rábasztam.
Ez a jól megfontolt véleményem.
Rábasztam.
Ennek kellett volna lennie életem legnagyszerűbb két hónapjának, de már a hatodik napon rémálommá vált.
Fogalmam sincs, ki fogja ezt elolvasni egyáltalán. Gondolom, valaki majdcsak megtalálja egyszer. Mondjuk, úgy száz év múlva. Csak a rend kedvéért... nem haltam meg a 6. solon. A csapat többi tagja nyilvánvalóan azt hitte, és nem is hibáztathatom őket ezért. Talán tartanak majd értem egy nemzeti gyásznapot, a Wikipédia-szócikkemben pedig az fog állni, hogy "Mark Watney az egyetlen ember, aki a Marson halt meg."

Csoda, hogy a kezemhez ragadt? (Nem ott rögtön ugyan, mert ki kellett várnom a Könyvhetet, de a Vörösmarty téren az első utam a fumaxos srácokhoz vezetett.) Mire felkaptam a fejem a telefonom csörgésére, már a huszadik oldalon jártam. És a korábbi előítéleteimmel szemben nem volt se nyomasztó, se depresszív, se unalmas.

Az egész könyv dugig van fizikával, kémiával, matematikával és egyéb finomságokkal, amiket végig gyűlöltem az iskolában, és amikor leérettségiztem, hálát adtam a Mindenhatónak, hogy soha a büdös életben többet nem kell ilyesmivel foglalkoznom. És ennek ellenére nem volt száraz. Azért ez teljesítmény. Ez a könyv érdekes, vicces és egy kissé vulgáris, de úgy vagyok vele, hogy aki egyszál magában a Marson ragad, az fel van jogosítva a káromkodásra. Valószínűleg én se Shakespeare szonetteket szavaltam volna gyönyörűségemben.

Bár szeretem a sci-fi műfaját, de eddig inkább az űropera vonalon mozogtam, ugyanis ahogy már az előbb is említettem, a természettudományok nem igazán az én asztalom. A matek még hagyján, azzal elvoltam, csak mocskosul untam, de a többi... szóval volt annyi önkritikám, hogy tudjam, a hard sci-fiből nem túl sokat fognék fel. A marsi nem az űropera kategóriája. Ha nem lenne ennyire szórakoztatóan megírva, tuti hogy felfordultam volna már az első ötven oldalon. De szerencsére, nemcsak hogy nem úgy írja le a tudományos részét, hogy azt csak a NASA meg a hardcore sci-fi rajongók értsék, még azzal se vádolhatom, hogy untam volna. Komolyan, fizika és kémia óra helyett csak elolvashattam volna ezt a könyvet. Szerintem több nyomot hagyott bennem.

Miután igencsak limitált a szereplőgárda, és az esetek túlnyomó többségében Mark Watney naplóbejegyzéseit olvassuk, így elég nyilvánvaló, hogy az ő karakterén múlt, mennyire élvezhető a könyv. Szerencsére, Watney remek főhős! Kompetens, vicces - nagyon, nagyon vicces - és sosem adja fel. Ezen a ponton azonban, szerintem egy kicsit átesett a ló túloldalára. Egyrészről rettentően örülök, hogy nem egy érfelvágós hapsiról kellett olvasnom majd' 400 oldalon keresztül, másrészről viszont ez a fajta töretlen optimizmus egy csöppet hihetetlen volt.

"– Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?

Visszafordult Venkathoz.

– Vajon mire gondolhat éppen?

NAPLÓBEJEGYZÉS: 61. SOL

Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme."

Szóval, bár őszintén megkönnyebbültem, hogy nem érfelvágós a hangulat, azért egy vagy két komolyabb jelenet belefért volna. Nehéz elhinni, hogy egy ember, bármilyen remek is legyen az alaptermészete, 24/7-ben stand up-ot tol, mikor egyedül van a kicseszett Marson.

Azonban nem csak Watney gondolatain keresztül ismerjük meg a helyzetet, ugyanis időről-időre kapunk kitekintést a Földön zajló eseményekbe. Jelesül, hogy miután a NASA-nak feltűnt, hogy hupszi, lehet, hogy ott hagytuk a csórikámat, eszeveszett szervezésbe kezd, hogy életben tartsák az elveszett báránykát. Imádtam ezeket a részeket! Igazán jót tett a könyvnek, hogy időnként elszakadtunk a vörös bolygótól, mert lássuk be, nem egy izgis hely, ha túltesszük magunkat azon a tényen, hogy cseppet messze van a Földtől (és hidd el, a századik oldalra már túlteszed magad rajta).

"– De az nem segít, ha tisztában vagyunk a helyzetével – mondta Mindy. – Nem tehetünk semmit, ha lemarad a munkálatokkal. Ez az egész feladat értelmetlen.

– Mióta is dolgozik maga a kormánynak? – sóhajtott fel Venkat."

A legénység tagjait viszont mindenki másnál jobban megkedveltem, ami nem semmi, tekintve, hogy szinte ők szerepeltek a legkevesebbet. Ott azért tanúi lehettünk mélyebb érzéseknek is, például Lewis parancsnok bűntudatát látva, és ez azt eredményezte, hogy a legénység tagjai (kivéve Becket, róla nem sokat tudni azon kívül, hogy beleesett Johanssenbe) szinte jobban kidolgozott karaktereknek tűntek, mint Watney maga. Talán amiatt, hogy láttuk őket kommunikálni a családtagjaikkal, nem tudom.

Ettől függetlenül Markot is megkedveltem, és őszintén drukkoltam neki, csak jó lett volna, ha a humorán és a túlélési ösztönén kívül más is alaposabb kidolgozásra kerül a személyiségét illetően.

A NASA-val folytatott beszélgetésein pedig egyszerűen meghaltam!

"A NASA-val folytatott beszélgetésem a vízvisszanyerőről unalmas volt, és tele technikai részletekkel, úgyhogy leegyszerűsítem neked.

Én: Ez nyílvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szédszedném és ellenőrizném a csövek belsejét?

NASA: (ötórányi tanácskozás után) Nem. Elbaszod és meghalsz.

Úgyhogy szétszedtem.

Megmondtam a NASA-nak, hogy mit csináltam. A beszélgetés (leegyszerűsítve) így zajott:

Én: Szétszedtem, megtaláltam a problémát, megjavítottam.

NASA: Pöcs."

Néhol kicsit leült a sztori, de az utolsó húsz oldal mindenért kárpótolt. Tiszta mázli, hogy keményborítós kiadás, ugyanis úgy szorítottam a könyvet, hogy lehet, máskülönben kárt teszek benne. Páratlanul izgalmas finálét kapunk!

A jó poénoktól eltekintve, van a könyvnek egy szívet melengetően idealista üzenete az emberiségről és az igen sokat szidott civilizációnkról, amiben én is nagyon hinni szeretnék. Az, hogy az ember alapvetően jó, önzetlen és segíteni akar a másiknak, és ezért pazarolnak annyi pénzt, időt és energiát arra, hogy azt az egyetlen embert haza hozhassák. Vitatkozhatnék ezzel az érveléssel, de nem teszem, mert szükség van az ilyen kijelentésekre amellett a tengernyi kiábrándultság mellett.

Ajánlanám ezt a könyvet mindenkinek, aki eddig csak kacérkodott a sci-fi műfajával, de nem mert belevágni. A marsi egy remek első élményt nyújthat, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy csak a kötőszavakat fogod belőle érteni. Azoknak is érdekes lehet, akiket lenyűgöz az űrkutatás és a világűr felfedezése, ugyanis még a NASA mérnökei is felkapták a fejüket, és kiemelték, hogy tudományosan mennyire helytállóak a részletek. Weir nagyon alaposan utána nézett mindennek.

És ha már rászánjátok magatokat, javaslom a magyar nyelven történő beszerzést. A Fumax remek munkát végzett a fordítással, ami manapság nagyon ritka, úgyhogy becsüljük meg. Arról nem is beszélve, hogy milyen szép a magyar kiadás. Keményborítós a gyönyörűség!

Hamarosan érkezik a film is Ridley Scott rendezésében, úgyhogy arra mindenképp kíváncsi leszek. A főszerepben Matt Damon, és felettébb érdekel, hogy fog ez elsülni. Egyébként trailer alapján úgy néz ki, jóval drámaibbra fogja venni a figurát, mint a könyv. Magyarul Mentőexpedíció címen kerül a mozikba, ami - jó szokásunkhoz híven - elképesztően röhejes, de azért a film várós! Ja, egyébként tudtátok, hogy egy részét kis hazánkban vették fel? Bezony, a Bálna lesz a NASA központ. Ez mennyire király már!

 Értékelés: 4,5/5

Kedvenc jelenet: a Földön játszódó kitekintések, a legénység beszélgetései a családtagjaikkal, a vége

Kedvenc karakter: Mitch Henderson, Annie, a legénység

Vakáció Booktag

Csicsergős, hőségriadós délutánt kívánok mindenkinek!

Tombol a nyár, már júliust írunk - te szent isten, hova lett a június?? - és rég volt már booktag, így a Kis Könyves Bloggerek csoporttal úgy döntöttünk, épp itt az ideje egy újabbnak. És csak hogy aktuálisak legyünk, ezúttal a Vakáció Booktag-et választottuk, tele mindenféle nyárral kapcsolatos kérdéssel.

1. Másmilyen hangulatú könyveket olvasol nyáron, mint a többi évszakban?
Nem mondanám. Ugyanaz a vegyes felvágott van terítéken, mint általában. Nyáron próbálok olyan könyvekre sort keríteni, amire suli közben nem volt időm, de ez a terjedelmes kötelező listám miatt elég ritkán sikerül. A végeredmény, hogy az olvasási szokásaim éppen olyan kaotikusak, mint év közben. :)

2. Melyik könyvszereplővel nyaralnál szívesen együtt?
Ha félretesszük a hosszú listámat azokról a karakterekről, akiktől szívesen venném, ha a hátamat kenegetnék napolajjal (éljen a könyves álompasik háreme), akkor már nem is olyan egyszerű válaszolni erre a kérdésre. Azt hiszem, Karou-val a Füst és Csont Leányából igazán jól kijönnénk. Világlátott leányzó, millióezer nyelven beszél, úgyhogy biztos remek útitárs lenne. És király lenne összefutni néhány kimérával menet közben.

3. Egy nyári hangulatú könyvborító?

Nem tudom, talán a virágos top teszi, amit a lány visel a képen, de ez a borító engem valahogy mindig a nyárra emlékeztetett. Azt hiszem, magát a könyvet is valamelyik nyáron olvastam.





4. Egy könyv, aminek a címében szerepel a vakáció szó
Shannon Hale - Austenland - Vakáció Mr. Darcyval
(A könyvet ugyan nem olvastam - Austen adaptációkkal ütöttem már meg a bokámat, és ez se kifejezetten vonz - de a cím stimmel.)

5. Képzeld el, hogy a tengerparton ülsz, csodás az idő. Mit olvasol éppen?
Amit amúgy is. Valószínűleg papír alapú könyvet, miután a gépem képernyőjéből semmi nem látszik a napsütésben. Ehh, na jó, ha választani kell, akkor a Ruins-t Dan Wellstől. Az egyet is anno tengerparton kezdtem el, és most már nagyon kíváncsi vagyok a sztori végére!!!

5. Egy kék színű borító rajta az éggel és a tengerrel

Íme :)

7. Egy sárga színű borító, amin homok és nap szerepel

Nem volt még elég a borítókból?

Ez úgy nagyjából egészéből stimmel.





8. Kivel mennél el egy pörgős hawaii-i buliba?
Lindsey-vel a Chicagoland vámpírjai sorozatból tuti jót buliznánk. A csaj kellően őrült, biztosan jól szórakoznánk.


9. Egy dal, amiről a vakáció jut eszedbe?
A barátok miatt...

A fesztiválok miatt...

És mert nyáron valahogy mindig Killers szól a telefonomból.

10. Hány könyvet tervezel elolvasni a vakáció alatt?
Amennyit csak lehet, természetesen. Az igazi kérdés inkább az, hogy mely könyveket? A bőség zavara kezd kiakasztani. :)

10+1. A három kihívottad?
Miután a Kis Könyves Bloggerek csoporttal közösen töltöttük ki a booktaget, így szokás szerint nem hívnék ki senkit, viszont ha esetleg kedved támadna kitölteni, vidd nyugodtan, vagy akár válaszolj rá itt, a kommentekben.

Mindenképp nézzetek be a többiekhez is, és csekkoljátok le, hogy ők miket válaszoltak!

forrás

Top 10 kedvenc klisé

Szúnyogoktól mentes fülledt nyárestét a nagyérdeműnek!

Megérkezett a júniusi Top10! Ami már megint átcsúszott a következő hónapba, de ezúttal nem én voltam szétcsúszva, hanem az időzítő járatta velem a bolondját. Miután a múlt havit nagyon szerettétek, úgy döntöttem, fedezzük fel a klisék jó oldalát is, a fairplay érdekében. Mert hát, vannak olyanok, amiket nagyon szeretek - már ha jól vannak tálalva, de hát ez bármivel így van, nemde bár? Szóval, bár a klisék kicikizése jó buli, vessük egy pillantást az érem másik oldalára is.

Itt jönnek azok a klisék, amiket szeretek, vagyis a düh-terápia után most eljött a vallomások ideje.


10. Prófécia
Sokan utálják, és meg is értem miért, de én imádom. Azon kívül, hogy egy-kettőre mozgásba tudja hozni az eseményeket, és elég reménytelen helyzeteket tud produkálni, amikből aztán fantasztikus kalandok keverednek, még remek gondolkodni valót is ad, pláne ha vallási hátteret is keverünk a mixbe. Afféle emberi akarat vs. univerzum. Roppant kiegyenlítetlen küzdelem, de - számomra legalábbis - mindig érdekes. Talán ez azért van, mert mindig foglalkoztatott, hogy vajon meg van-e írva előre a sorsunk. Tudunk-e tenni ellene? Vagy éppen azokkal a tettekkel hozzuk közelebb az elkerülhetetlent, amivel megakadályozni akartuk.

Tökéletes példa: Harry Potter, Laura Gallego García: Az ellenállás, Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia
Ahol nem működött: Jeaniene Frost: Eternal Kiss of Darkness (a csattanónál az én fejem is csattant - az asztalon, ugyanis nem tudtam elhinni, hogy tényleg képes volt Mencheres ezen nyüglődni egy egész könyvön keresztül)

9. A kissrác az Isten háta mögül megmenti a világot (vagy legalábbis megpróbálja)
Főként a high fantasyk sajátja, de előfordul máshol is. Azért szeretem, mert - különösen ha egy komplett világot kell megismertetni az olvasóval - ez a formula remekül működik. Közel hozza hozzánk a főszereplőt, mert vele együtt ismerjük meg a játékosokat és a szabályokat, és rengeteg teret ad karakterfejlődésre.
Agyon van használva?
Naná.
De meg lehet unni?
Nekem még nem sikerült.

Tökéletes példa: Eragon, Villámtolvaj
Ahol nem működött: eddig mindenhol megvett kilóra

8. Vámpírok - vérfarkasok - boszorkányok szentháromság
Azt hiszem, nem túlzás megállapítani, hogy az utóbbi években kicsit KICSIT??? túltengett a vámpíros, vérfarkasos könyvek kiadása, amelyek mellé igen gyakran bekerültek a boszik/mágusok is, mert miért ne. Volt egy időszakom, amikor már annyira elegem lett a szemfogas társaságból meg az ordaskákból, hogy kerültem minden fantasyt, amiben megjelentek, de mostanság már nem nagyon vannak ilyen fenntartásaim. Régebben képes voltam félretenni egy ígéretesnek tűnő könyvet, csak mert vámpírok vagy vérfarkasok vannak benne, és már halálra untam az agyaraskákat. Azóta rájöttem, hogy nem a szemfog teszi a könyvet. Ezek a lények érdekesek, és még bőven akad mesélnivaló róluk. A puszta tény, hogy a felsoroltak szerepelnek egy könyvben nem teszi se jobbá, se rosszabbá az adott művet, és ezt időbe telt teljesen megértenem.

Tökéletes példa: Chicagoland vámpírjai, Buffy (tudom, hogy nem könyv, de ha ezt nem írom ide, Spike leszedi a fejemet. Szó szerint.)
Ahol nem működött: Vámpírnaplók (a sorozatban már jobban működött, bár azt is meguntam a negyedik évad elejénél, de a könyv az kritikán aluli)

7. Álruhában
Nagyon-nagyon imádom az álruhás sztorikat. Hogy ehhez Freud bácsi mit szólna, inkább ne firtassuk. Én arra fogom, hogy a Mulanon nőttem fel. Főként történelmi regényeknél működik remekül, amikor a fiatal nő férfinak öltözve fityiszt mutat a társadalmi elvárásoknak és teszi, ami neki tetszik/amit szükségesnek tart a célja érdekében. És persze a meglepetés is mindig rettentő szórakoztató, amikor kibújik a szög a zsákból. De a fordított helyzet is lehet érdekes, amikor a férfi adja ki másnak magát, mint aki. És ha még románc nincs is a dologban, ki ne imádna egy titokzatos köpenyes alakot?

Tökéletes példa: a Vándor a Gyűrűk Urából, Meg Cabot: Váltságdíj a szívemért
Ahol nem működött: Tammara Webber: Easy - Egyszeregy (aranyos sztori volt, de annyira fájdalmasan egyértelmű a "fordulat", hogy inkább kínosan hatott, semmint érdekesen, értékelés itt)

6. Bosszúhadjárat
Kicsit ugyan már elhasznált, de szerintem még mindig remek motiváció egy karakternek. Lehet ez a fő cselekményszál, vagy része az adott szereplő hátterének, esetleg csak egy mellékszál, valahogy mindig működik. Egyszerre teszi emberivé, esendővé és eltökéltté a karaktert, adott esetben az egész jellemét átformálhatja, így még akkor is kiszámíthatatlanná válhat, ha már jól ismerjük őt. Feltéve, hogy jól van megírva, a bosszú tematikája nem tud kimenni a divatból.

Tökéletes példa: Alexandre Dumas - Monte Cristo grófja, Karen Marie Moning - Tündérkrónikák
Ahol nem működött: R. L. Mathewson - Checkmate (amit a két főszereplő egymással művel, az egy ideig ugyan szórakoztató, de utána már csak irracionális és fárasztó. Nem pont bosszúhadjárat, de akár annak is elmenne, amit levágnak. Bár komolyan épp nem lehet őket venni, mert agyilag kb hat éves szinten rekedtek.)

5. Átkok
Ezek a kis gonoszságok a nyuszik a kalapban, a jokerek (why so serious? - oké, befejeztem), amiket bármikor elő lehet rántani - feltéve, hogy van szereplő, aki össze tud rántani egy jó kis szemmel verést a tarsolyából. A legjobban ezt határozottan a boszorkányok és varázslók csinálják, de azért itt-ott bele lehet futni másba is. A jó benne, hogy határ a csillagos ég, na meg az író fantáziája. Csakúgy mint bizonyos esetekben a prófécia, ez is egy pillanat alatt állíthat mindent a feje tetejére, és ugyanúgy társulhat hozzá időbeli megkötés, ami pedig plusz feszültséget teremt.

Tökéletes példa: Alex Flynn - Beastly: A szörnyszívű
Ahol nem működött: Elizabeth Lenhard - A tűz hatalma

4. Rejtélyes eltűnések/gyilkosságok
Annyira elcsépelt, és mégis... ha megfelelő a hangulat, azonnal borzongani kezdek. Persze ez egy igencsak hatalmas "HA", ugyanis itt a kulcsszó a rejtélyes lenne. Ez egyrészt alaposan átgondolt cselekményt kíván, másrészt pedig remek stílust, ami azonnal megteremti a szükséges atmoszférát és így - a sokszor ismételt formula ellenére - a sztori azonnal beránt.

Tökéletes példa: Gail Carriger - Soulless: Lélektelen (értékelés itt), Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz
Ahol nem működött: Rachel Vincent - Lélektolvajok (értékelés itt), Kresley Cole - Demon from the Dark (molyos értékelés itt)

3. Gyarmatosítás újratöltve
Íme a bronzérmes! Imádom ezt a témát, és szerintem egyszerűen megunhatatlan! Ráadásul - sajnos - még mindig igencsak aktuális. Szeretjük azt hinni, hogy mint modern társadalom, már túl vagyunk a népirtós időszakán a történelmünknek, de nem csak a klasszikus értelemben vett gyarmatosítás létezik. A nyugati értékrend felsőbbrendűsége az összes többi civilizációéval szemben köszöni szépen, ma is szikla szilárd. Éppen ezért is nem árt, ha újra és újra elővesszük ezt a témát. Mi sem tökéletesebb erre, mint az irodalom. Kényes terület ugyan, de ha jól írják meg, igazán gondolatébresztő lehet mindamellett, hogy szórakoztató is, ráadásul a lehetőségek tárháza végtelen. Nagyon sokféleképpen megjeleníthető, van hogy egyszerűen a világfelépítés része és van, hogy központi elem a történetben.

Tökéletes példa: Dan Wells - Részlegesek trilógia (értékelésemet az első és második részről itt és itt találod)
Ahol nem működött: Sarah J. Maas - Üvegtrón (remélem, hogy a továbbiakban ez változni fog, de annak ellenére hogy az egész könyv a királyi udvarban játszódott - vagy talán éppen ezért -, alig tudtunk meg valamit a külvilágról és az elfoglalt területeken lévő helyzetről. Értékelés itt)

2. Love to Hate You
Lássuk be, az utálat első látásra egyszerűen nem megy ki a divatból. Legyen az történelmi, vagy kortárs műfaj, nincs is annál szórakoztatóbb, mint amikor főhőseink alig bírják elviselni egymást, miközben szikrázik a levegő és repkednek a beszólások. Így jobban belegondolva, egyik kedvenc párosom se igazán csípte a másikat a kezdetben.

Tökéletes példa: Elizabeth Bennet és Mr. Darcy, Taina és Calderon, Ethan és Merit, Lord Maccon és Alexia és még sorolhatnám...
Ahol nem működött: R. L. Mathewson - Checkmate, Kresley Cole - Vámpíréhség (molyos értékelés itt)

1. És boldogan éltek...

A legszebb és leggyakoribb klisé az összes közül. Sokan már unják, azt mondják, kiszámíthatóvá teszi a történeteket, de szerintem nem von le az élményből, ha biztosan tudod, hogy minden rendben lesz. Én, személy szerint mindig elolvasom a könyv legutolsó lapját. Se többet, se kevesebbet. Szerintem az az igazán jó könyv, ami annak ellenére is tartogat meglepetéseket, hogy tudod, mi a vége. Lehet, hogy egy büdös kukkot se értek az utolsó oldalból, de az is lehet, hogy teljes bizonyosságot szerzek arról, hogy boldog véget ér a történet. A lényeg, hogy bár ez is egy hatalmas klisé, de mégiscsak az út számít és nem a cél. ;)

Tökéletes példa: felsorolni is hosszú lenne...
Ahol nem működött: van egy tökéletes példám, de nem akarom senkinek elspoilerezni, szóval aki kíváncsi rá, az ide kattintva megnézheti, melyik műre gondoltam és elolvashatja, szerintem miért rontotta el a végét az író. (Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy tökéletes megoldás, de nem volt jobb ötletem.)

Szóval, ennyi lett volna a júniusi Top 10, remélem, tetszett. Nektek melyik klisé a kedvencetek?