Kutyásoknak üzenem... átérzem a helyzetet. Fénysebességgel érkezett el az év utolsó napja, nekem meg lekoppant, hogy rohadtul nem kezdtem el még az évösszegzőmet, úgyhogy át fogunk lógni az új évbe vele. Mindenesetre kezdjük a negatívumokkal, hogy a 2018-at már a best of listával nyithassuk: 2017 legrosszabb könyvei. Legalábbis a számomra. Azt azért fontosnak tartanám megemlíteni, hogy több olyan könyv lesz ezen a listán, ami nem volt épp borzalmas... csak jó se, és valamiért inkább negatív élményként maradt meg.
Na, de vágjunk is bele! Íme a listám, nem sorrendben, kivéve a legutolsó könyvet... mert annál jobban semmit nem gyűlöltem idén. Előre is elnézést a rajongóktól.
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
A legrosszabbnak semmiképp nem nevezném, de azt kell mondjam, egyáltalán nem voltam elájulva ettől a könyvtől, annak ellenére, hogy a kivitelezése egész egyszerűen gyönyörű. Hangulatos volt, de semmi több, és azt is kicsit túltolta itt-ott, véleményem szerint. A cselekmény csak a vége felé indult be, a szerelmi száltól pedig rendesen kényelmetlenül éreztem magam.
Elsődleges oka, hogy felkerült a listára, hogy szerencsére igen kevés könyv borított ki idén, és ez sem sorolható ebbe a kategóriába, egyszerűen csak csalódtam benne, mert a hype alapján sokkal többre számítottam, mint amit kaptam. Még nem döntöttem el, hogy akarom-e folytatni a trilógiát. Rögtön olvasás után még úgy voltam vele, hogy mindenképpen, de azóta teljesen elhalványult a maradék érdeklődésem is.
Bővebben a gondolataimat itt olvashatjátok.
Nalini Singh: Cherish Hard
Tudom-tudom, én vagyok a hülye. Minek olvasom még ezt a sorozatot, meg egyáltalán Nalini contemporary könyveit, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy nem nekem találták ki őket. Mentségemre legyen mondva, az egyetlen ok, amiért mégis adtam ennek a könyvnek egy esélyt, az az, hogy az egyetlen könyv, amit szerettem olvasni ebből az istenverte szériából, az a főszereplő tesójáé volt.
Ja, hát úgy látszik, továbbra sem az én műfajom, de azért az éves pofára esést a romantikus műfajjal így is kipipálhatjuk. Amúgy továbbra is gördülékenyen ír Singh, ennyi könyv után az lenne a csoda, ha nem így lenne, de megint ott tartottunk, hogy a mellékszereplők ezerszer jobban érdekeltek, mint bárki más. Meh.
Kasie West: By Your Side
Íme egy újabb bizonyítéka annak, hogy a YA contemporary műfaj nem nekem való. Ennek ellenére időről-időre megpróbálkozom vele, mert amondó vagyok, hogy maradjunk nyitottak. Főként azért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom ezzel a könyvvel, mert az alapszitu jópofának tűnt: két fiatal benn ragad egy egész hétvégére a könyvtárban.
Azt hittem, vicces és cuki lesz, amolyan tökéletes kikapcsolódás, némi irodalmi háttérrel megdobva. Ehhez képest se vicces, se különösebben aranyos nem volt, a könyvtár lehetett volna akár a szovjet sztyeppe is, ha a központi fűtést nem számítjuk, a cuki meg lehet, hogy csak nekem nem jött át. Klisés karakterek, langyi sztori, feledhető élmény. Rossz szájízt hagyott a számban, mert annyian szerették, én pedig annyira rákészültem. Mindig az elvárásokkal van a baj ilyenkor, mert amúgy maga a könyv nem hagyott bennem mély nyomot. Már a főszereplők neve se rémlik.
Elle Kennedy: The Deal
Őszintén szólva, erről tudtam, hogy nem lesz az én könyvem. Sőt, ezerszer rosszabbra számítottam, mert jó néhány bloggertársam rendesen kiakadt tőle, hogy ez milyen borzalom, szóval még azt is mondhatjuk, kellemes meglepetésként ért, hogy csak a szokásos NA melodráma ment, és nem kiscicákat nyúzott Garreth félmeztelenül, vagy ilyesmi.
Mindenesetre a dicsőítő értékelések előtt továbbra is értetlenül állok, de betudom annak, hogy nem vagyunk egyformák és mindenki mást szeret olvasni. Agyzsibbasztásra épp jó volt, de nagyjából ebben ki is fújt, mert amúgy klisétenger az egész erőltetett poénokkal és gyökér szereplőkkel. Félre ne értsetek, röhögtem én, csak nem velük, hanem rajtuk, és nem örömömben, hanem kínomban.
Cassandra Clare: A herceg
Ohhh... te kis rohadék, te. Mint láthattátok, idén elég chill voltam a könyves csalódásaimmal, nem volt teátrális hajtépés, meg kiborulás... eddig. Mert az előzőek lehet, hogy nem voltak életem olvasmányai, de ez. Ez a könyv BÁNTOTT. Fizikai fájdalmat éreztem olvasás közben (persze az esetek felében ez attól volt, hogy 420 oldalt vertem a fejemhez kínomban.)
Gyűlöltem a szereplőket, a cselekményt, A KŐBUTA FORDULATOT, a hisztit, a melodrámát, a szenvedést, még a ki***** szóközöket is. Én tényleg kész voltam adni egy esélyt a Pokoli szerkezeteknek, de csak még jobban megutáltatta velem ezt az egész Árnyvadászos hisztériát, úgyhogy szerintem kijelenthetjük, hogy Clare írása és az én olvasási ízlésem egyszerűen nem kompatibilis. Csak a borítókért kár, túl szépek ehhez a förmedvényhez.
Ha további szidalmazással tűzdelt érvelésre vagy kíváncsi, hogy miért is gyűlöltem én ezt a könyvet annyira, itt megtalálod az értékelésem.
Nos, ennyi lett volna az én listám, de érdekelne a tietek is. Nektek melyik könyv okozta a legnagyobb csalódást idén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése