Miért nincs kedvenc könyvem? Illetve, miért van belőle túl sok?

Amikor egy olyan emberrel beszélgetek, aki nem tudja rólam, hogy betegesen rajongok a könyvekért (főként ismeretleneknél áll fenn, miután a legtöbb ember körülöttem tökéletesen tisztában van vele), és valahogy mégis szóba kerül, az első kérdés, amit nekem szegeznek, hogy mi a kedvenc könyvem. Utálom ezt a kérdést.
És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

De az okán még sose gondolkodtam el úgy istenigazából. Elintéztem annyival, hogy mert nem tudok választani, és kész. Dolgozd fel, engem meg hagyjál olvasni. (Az udvarias a középső nevem.)
Aztán egyik este a pinterestet böngészve - amire csak egy egészen hangyabokányit kattantam rá - megvilágosodtam!



Hiszen mitől válik kedvenccé egy könyv? Miért szeretünk meg valamit annyira irreálisan, hogy rongyosra olvassuk és fejből idézünk belőle? Hogy betéve tudjuk az egész történetet és mégis elakad a lélegzetünk egy-egy fordulatnál?

Miben áll a varázslat?

Ugyanis legyünk őszinték: örök kedvencet nem általános érvényű esztétikai eszmék alapján avat az ember. Hiába könnyfakasztóan tökéletesek azok a hexameterek az Íliászban, nem azt fogom levenni a polcról, amikor általános ember-iszonyom támad és úgy érzem, az egész világ összeesküdött ellenem. Vagy ha mégis azt venném le, az nem a tökéletes hexameterek, vagy a világirodalmi értéke miatt lenne.

Annak még lehet logikus oka, ha valaki jónak tart egy könyvet. De ha a kedvence lesz? A remek érvek talán megtéveszthetnek a felszínen, de tévedés ne essék: ez egy mindenféle ésszerűséget nélkülöző, személyre szabott apró csoda. (Pardon, estére valahogy mindig nyálas hangulatba kerülök, de véleményemet fenntartom.)

Ez azonban még nem magyarázza meg, miért olyan eszelősen nehéz, sőt egyenesen lehetetlen választani.

Kering mostanában az a híres mondás az interneten, hogy egy könyvmolyt arra kérni, hogy nevezze meg a kedvenc könyvét olyan, mintha egy anyát kérnél arra, hogy válasszon kedvencet a gyerekei közül. Tetszett az analógia, de valahogy úgy éreztem, nem ragadja meg a lényegét a problémának.

Ugyanis én nem egyformán szeretem a könyveimet. Én mindegyiket máshogy szeretem. Éppen ezért, a hangulatom is nagyban befolyásolja azt, hogy épp mit kapok le a polcról az adott pillanatban. Mást olvasok, ha szomorú vagyok, mást ha boldog, mást ha kimerült. És ez teszi annyira nehézzé a választást. Ráadásul minél többet olvas az ember, a helyzet annál reménytelenebbé válik.

De ez talán nem is baj. Elvégre a "reménytelen" ebben az esetben azt jelenti, hogy egyre több és több felejthetetlen élménnyel gazdagodunk. És ugyan miért kéne rangsorolnod ezeket az élményeket?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz dolog, ha a könyvmolynak van egy kedvence, ami mind fölött áll. Csak azt, hogy nem gond - sőt, teljesen normális - ha nincs.

A lényeg, hogy olvasni jó.
Jót olvasni felér egy csodával.
Minden más csak részletkérdés.

Nektek van kedvenc könyvetek? Ha igen, ti hogy választottatok?